Mi változott azóta?

2007.szept. 25-én írtuk az Információk és vita c. füzetben

«Megmenthetjük-e munkahelyünket, nyugdíjunkat, kórházainkat anélkül, hogy elutasítanánk a pokoli gépezetet, melyet Európai Uniónak hívnak?»

Az Információ és Vita körül kialakult kör 4 aktivistája (politikai, vasipari szakszervezeti aktivisták) vett részt a caçaki munkástalálkozón (Szerbia, október 27. és 28.).

“Egy (az MSZP-től balra álló párt) közzétette álláspontját az új európai szerződéstervezetről. 
A vita ennek ratifikálásáról titokban történik, (…) meg kell mondani, hogy ha referendumra kerülne sor, a becsületes munkások ellene szavaznának.  A szövegében használt forma: «Nem az Európai Unió ellen vagyunk…» megér egy igazi vitát. Jelzem, feltételek nélkül híve vagyok egy, a balkáni-dunai térség népeinek szabad Uniójának, mely garantálja az öszes nép jogainak tiszteletét; Európa népeinek szabad egyesülésének híve, háborúk, kizsákmányolás és privatizáció nélkül.

 De az Unióval vajon erről van-e szó? Nézzük, mit állít Magyarországról az EU! (…)

2004-ben még mint jelöltnek gatulál: «Az összes (80 %-ban a külföldi tőke által finanszírozott) privatizáció  az állami felügyelet megszüntetésével történt». Az EU örvend az állam kivonulásának. És mi a mérleg? Az Ikarus (és más nagyüzemek) likvidálása, 10-12 ezer munkásáról néhány év alatt néhány tucatra olvadt. A szakszervezetek tiltása az új multinacionális tulajdonosok üzemeiben. Azokéban, akik 5 évre adómentességet kapnak…

2004. januárjában az Unió közzétette az első mérlegét a 90-es évek vadprivatizációiról: «Konstatáljuk, hogy a sokkterápiát követő országok ma már sokkal egészségesebb gazdasággal bírnak… Magyarország a működő országok kategóriájába tartozik…».

Az Unió tehát üdvözli a sokkterápiát. De minket ez vitt nyomorba, munkanélküliségbe, vívmányaink elvesztésébe! Amit az IMF diktált  és a  régi bürokraták elfogadtak – 1989 után hirtelen a piacgazdaság úttörőivé válva!

De az Uniónak még a sokk is kevés! Ezt olvashatjuk az EU Közlönyében (2004/08/07):

 «A Tanács határozata a magyarországi túlzott deficitről az Európai Közösségről szóló szerződés 104. cikkelyének 6.§ értelmezésében. Megállapítva az állami deficit túlzott arányát Magyarországon, a Tanács kéri a magyar hatóságoktól, hogy  intézkedjenek ennek megszüntetéséről annak érdekében, hogy a deficit 2008-ig a bruttó nemzeti termék 3 %-a alá szálljon».

(…) 2006 októberében a Közlöny szerint az EU fenntartja követelését: “Magyarország köteles korrigálni  nagymértékű deficitjét  és 2009-ig a bruttó nemzeti termék 3 %-a alá szorítani. Határozott és sürgős lépésekre van szükég… (…) A Tanács belátja, hogy a hiány csökkentése kemény szigorúságot igényel (…) A magyar kormány elkötelezte magát a fejlődés mellett(…) és a szükséges reformokat megvalósítja.»

2006. októberében Gyurcsány engedelmeskedik. Egy amerikai rádiónak nyilatkozva: «Én vagyok az egyetlen, aki képes a reformokat végigvinni».

Milyen konkrét intézkedéseket tett a Gyurcsány-kormány az Európai Uniónak engedelmeskedve?

— a közlekedés privatizációjának megkezdése

— a budapesti repülőtér eladása

— energiaprivatizáció

2007. januárjától:

— gyógyszerárak emelése

— orvosi vizitdíj bevezetésének kisérlete

— 17 000 kórházi ágy megszüntetése, a kórház bezárások

— állami földek eladása…

Megjegyezzük, míg az Unió ilyeténképpen népellenes politikát kényszerít a magyar kormányra, Bush növekvő befolyása is figyelemmel kisérhető. Tavasszal a pécsi radarállomás felállítása ügyében történt döntés (a masszív lakossági tiltakozás ellenére)  (…).  

2007. júniusában, az első félév uniókonform intézkedései után Gyurcsány örvend, annál is inkább, mert  célként a deficit 3,2 %-ra szállítása engedélyezett: «először történt meg, hogy számot vetnek a nyugdíjreform terhével». Az Unió a nyugdíjreform híve, mert az «hozzájárul a köztartozások csökkenéséhez». Mi is ez a reform? Megváltoztatták a törvényt, most már 65 éves korig kell dolgoznunk! Egészen a sírig akarnak dolgoztatni bennünket.

Miért is üdvözli az intézkedést az Unió? Magyarországon az állam utalja a nyugdíjakat. 72 évnél kicsit kevesebb az átlagos várható életkor, 60 éves nyugdíjkorhatárral az állam átlagosan 12 év nyugdíjat fizetett, 65 évvel csak 7 évet kell finanszírozni. 5 évvel többet dolgoztat a magyar állam,, 5 évvel több nyugdíjjárulékot fizettet a dolgozókkal. Igy spórol. És honnan jön az elképzelés?

Dániában, most már Németországban is 67 év lett az öregségi nyugdíjkorhatár. Az olasz kormány (a jobbközéptől egészen a szélsőbalig, Krivine-Besancenot barátaival) 57-ről 62-re emeli. Csehországban az eurózónába lépést készítik elő, a kormány fokozatosan emeli 62-ről 65-re, előnyben részesítve a nyugdíjasok munkavállalását. Franciaországban Sarkozy bejelentette, hogy a 2003-as kontrareform-nyugdíjt súlyosbítani fogja a munkásmozgalom harcában elért «speciális rezsimeket» (vasutasok, metróvezetők) megszüntetve. 

Ezek az Európai Unió előírásai, a 2002-es barcelonai csúcs 32-es ajánlása, kikötve a tagállamokban az aktív életkor fokozatos 5 éves kitolását.

Ugyanezzel a politikával kötelezi az USA-ban Bush az idős dolgozók százezreit «kis melókra» 65, 70, 75 éves korukban, hogy meg tudjanak élni. 

Hát akkor igent vagy nemet kell mondani arra a bűnös politikára, amit az Európai Unió kényszerít a magyar népre (persze a többire is: románra, bulgárra, csehre, franciára, németre, angolra…)?

Egyetlen ország sem kivétel. Németország, ez az az ipari nagyhatalom maga is kemény csapásokat visel el, fővárosában, Berlinben 3 gyermekből 1 a szegénységi küszöb alatt él. Hivatalos statisztikák szerint 2,6 millió kiskorú ingyenkonyhákon étkezik a túlélés érdekében. Különösen Kelet-Németországra érvényes – ahol 1989-ben «hallatlan kapitalista fejlődést» harangoztak be …

Lehet, hogy tévedünk, a bölcsek köve nincs a zsebünkben. De ha azt mondják: “Nem javasoljuk az Unióból kilépést», nagy kedvünk van feltenni a kérdést: meg lehet menteni kórházainkat, munkahelyünket, iskoláinkat, nyugdíjunkat, visszakaphatjuk-e elvett jogainkat... anélkül, hogy az ‘Európai Uniónak’ nevezett pokoli gépezetet visszautasítanánk?

Gondolkozzatok el, lehetséges-e védelmeznetek így a munkásokat, akik ‘ajánlások’, direktívák’, európai intézmények nélkül élni szeretnének?»

Több mint nyolc év telt el azóta. Ezidő alatt a korrupció nagymértékű és rendszerszintű lett – nem utolsó sorban az «uniós pénzeknek» keresztelt állami bevételek miatt, amelyek lehetőséget adnak erre odaítélésüknél és elosztásuknál. A kormány bejelentette a tömegközlekedés teljes liberalizációját, súlyos tízmilliárdokkal támogatja bankjai “feltőkésítését”, a multik “megsegítését”, katonai kontingensei háborúba küldését – ahogyan minden európai tagországban.

Lehet-e «a neoliberalizmust száműzni, helyére pedig szegénypárti programot alkotni»?

Abban az EU-ban, amely szerződéseit, direktiváit a magyar kormány is híven követi: a «magyarországi állam úgy fizeti adósságait, mint a m. kir. Katonatiszt, elvonja a költségvetési forrásokat a nagy szociális rendszerektől (egészségügy, népoktatás, tömegközlekedés, kultúra), teljesen fölszámolta a szociális segélyezést, gyakorlatilag megszüntette a munkavállalói jogokat, a szegénység különféle fajtáit büntetni rendeli…» (TGM szavaival).

Lehetséges-e ezen az Európai Unión belülről, annak semmire nem alkalmas és nem jogosult «parlamentjén» keresztül szerződéseit, ukázait, ajánlásait és direktíváit megváltoztatni? A kérdés 8 év után is költői…