2007.szept. 25-én írtuk az Információk és vita c. füzetben
«Megmenthetjük-e munkahelyünket,
nyugdíjunkat, kórházainkat anélkül, hogy elutasítanánk a pokoli gépezetet,
melyet Európai Uniónak hívnak?»
Az Információ és Vita körül kialakult kör 4
aktivistája (politikai, vasipari szakszervezeti aktivisták) vett részt a caçaki
munkástalálkozón (Szerbia, október 27. és 28.).
“Egy (az MSZP-től balra álló párt) közzétette álláspontját
az új európai szerződéstervezetről.
A vita ennek ratifikálásáról titokban történik, (…) meg kell mondani, hogy ha referendumra kerülne sor, a becsületes munkások ellene szavaznának. A szövegében használt forma: «Nem az Európai Unió ellen vagyunk…» megér egy igazi vitát. Jelzem, feltételek nélkül híve vagyok egy, a balkáni-dunai térség népeinek szabad Uniójának, mely garantálja az öszes nép jogainak tiszteletét; Európa népeinek szabad egyesülésének híve, háborúk, kizsákmányolás és privatizáció nélkül.
A vita ennek ratifikálásáról titokban történik, (…) meg kell mondani, hogy ha referendumra kerülne sor, a becsületes munkások ellene szavaznának. A szövegében használt forma: «Nem az Európai Unió ellen vagyunk…» megér egy igazi vitát. Jelzem, feltételek nélkül híve vagyok egy, a balkáni-dunai térség népeinek szabad Uniójának, mely garantálja az öszes nép jogainak tiszteletét; Európa népeinek szabad egyesülésének híve, háborúk, kizsákmányolás és privatizáció nélkül.
De az
Unióval vajon erről van-e szó? Nézzük, mit állít Magyarországról az EU! (…)
2004-ben még mint jelöltnek gatulál: «Az
összes (80 %-ban a külföldi tőke által finanszírozott) privatizáció az állami
felügyelet megszüntetésével történt». Az EU örvend az állam kivonulásának.
És mi a mérleg? Az Ikarus (és más nagyüzemek) likvidálása, 10-12 ezer munkásáról
néhány év alatt néhány tucatra olvadt. A szakszervezetek tiltása az új
multinacionális tulajdonosok üzemeiben. Azokéban, akik 5 évre adómentességet
kapnak…
2004. januárjában az Unió közzétette az első
mérlegét a 90-es évek vadprivatizációiról: «Konstatáljuk,
hogy a sokkterápiát követő országok ma már sokkal egészségesebb gazdasággal
bírnak… Magyarország a működő országok kategóriájába tartozik…».
Az Unió tehát üdvözli a sokkterápiát. De minket
ez vitt nyomorba, munkanélküliségbe, vívmányaink elvesztésébe! Amit az IMF diktált és
a régi bürokraták elfogadtak – 1989 után hirtelen a piacgazdaság úttörőivé
válva!
De az Uniónak még a sokk is kevés! Ezt
olvashatjuk az EU Közlönyében (2004/08/07):
«A Tanács határozata a magyarországi túlzott
deficitről az Európai Közösségről szóló szerződés 104. cikkelyének 6.§ értelmezésében. Megállapítva az állami
deficit túlzott arányát Magyarországon, a Tanács kéri a magyar hatóságoktól,
hogy intézkedjenek ennek megszüntetéséről annak érdekében,
hogy a deficit 2008-ig a bruttó nemzeti termék 3 %-a alá szálljon».
(…) 2006 októberében a Közlöny szerint az EU
fenntartja követelését: “Magyarország köteles korrigálni nagymértékű
deficitjét és 2009-ig a bruttó nemzeti termék 3 %-a alá szorítani.
Határozott és sürgős lépésekre van szükég… (…) A Tanács belátja, hogy a hiány
csökkentése kemény szigorúságot igényel (…) A magyar kormány elkötelezte magát
a fejlődés mellett(…) és a szükséges reformokat megvalósítja.»
2006. októberében Gyurcsány engedelmeskedik. Egy
amerikai rádiónak nyilatkozva: «Én vagyok az egyetlen, aki képes a reformokat
végigvinni».
Milyen konkrét intézkedéseket tett a Gyurcsány-kormány
az Európai Uniónak engedelmeskedve?
— a közlekedés privatizációjának megkezdése
— a budapesti repülőtér eladása
— energiaprivatizáció
2007. januárjától:
— gyógyszerárak emelése
— orvosi vizitdíj bevezetésének kisérlete
— 17 000 kórházi ágy megszüntetése, a kórház
bezárások
— állami földek eladása…
Megjegyezzük, míg az Unió ilyeténképpen
népellenes politikát kényszerít a magyar kormányra, Bush növekvő befolyása is
figyelemmel kisérhető. Tavasszal a pécsi radarállomás felállítása ügyében
történt döntés (a masszív lakossági tiltakozás ellenére) (…).
2007. júniusában, az első félév uniókonform
intézkedései után Gyurcsány örvend, annál is inkább, mert célként a
deficit 3,2 %-ra szállítása engedélyezett: «először történt meg, hogy számot vetnek a nyugdíjreform terhével».
Az Unió a nyugdíjreform híve, mert az «hozzájárul a köztartozások
csökkenéséhez». Mi
is ez a reform? Megváltoztatták a törvényt, most már 65 éves korig kell
dolgoznunk! Egészen a sírig akarnak dolgoztatni bennünket.
Miért is üdvözli az
intézkedést az Unió? Magyarországon az állam utalja a nyugdíjakat. 72 évnél
kicsit kevesebb az átlagos várható életkor, 60 éves nyugdíjkorhatárral az állam
átlagosan 12 év nyugdíjat fizetett, 65 évvel csak 7 évet kell finanszírozni. 5
évvel többet dolgoztat a magyar állam,, 5 évvel több nyugdíjjárulékot fizettet
a dolgozókkal. Igy spórol. És honnan jön az elképzelés?
Dániában, most már Németországban
is 67 év lett az öregségi nyugdíjkorhatár. Az olasz kormány (a jobbközéptől
egészen a szélsőbalig, Krivine-Besancenot barátaival) 57-ről 62-re emeli.
Csehországban az eurózónába lépést készítik elő, a kormány fokozatosan emeli
62-ről 65-re, előnyben részesítve a nyugdíjasok munkavállalását. Franciaországban
Sarkozy bejelentette, hogy a 2003-as kontrareform-nyugdíjt súlyosbítani fogja a
munkásmozgalom harcában elért «speciális rezsimeket» (vasutasok, metróvezetők)
megszüntetve.
Ezek az Európai Unió előírásai,
a 2002-es barcelonai csúcs 32-es ajánlása, kikötve a tagállamokban az aktív
életkor fokozatos 5 éves kitolását.
Ugyanezzel a politikával
kötelezi az USA-ban Bush az idős dolgozók százezreit «kis melókra» 65, 70, 75
éves korukban, hogy meg tudjanak élni.
Hát akkor igent vagy nemet
kell mondani arra a bűnös politikára, amit az Európai Unió kényszerít a magyar
népre (persze a többire is: románra, bulgárra, csehre, franciára, németre,
angolra…)?
Egyetlen ország sem kivétel.
Németország, ez az az ipari nagyhatalom maga is kemény csapásokat visel el, fővárosában,
Berlinben 3 gyermekből 1 a szegénységi küszöb alatt él. Hivatalos statisztikák
szerint 2,6 millió kiskorú ingyenkonyhákon étkezik a túlélés érdekében.
Különösen Kelet-Németországra érvényes – ahol 1989-ben «hallatlan kapitalista fejlődést» harangoztak be …
Lehet, hogy tévedünk, a
bölcsek köve nincs a zsebünkben. De ha azt mondják: “Nem javasoljuk az Unióból kilépést», nagy kedvünk van feltenni a
kérdést: meg lehet menteni kórházainkat, munkahelyünket, iskoláinkat,
nyugdíjunkat, visszakaphatjuk-e elvett jogainkat... anélkül, hogy az ‘Európai
Uniónak’ nevezett pokoli gépezetet visszautasítanánk?
Gondolkozzatok el, lehetséges-e
védelmeznetek így a munkásokat, akik ‘ajánlások’, direktívák’, európai
intézmények nélkül élni szeretnének?»
Több mint nyolc év telt el azóta. Ezidő alatt a korrupció nagymértékű és
rendszerszintű lett – nem utolsó sorban az «uniós pénzeknek» keresztelt állami
bevételek miatt, amelyek lehetőséget adnak erre odaítélésüknél és elosztásuknál.
A kormány bejelentette a tömegközlekedés teljes liberalizációját, súlyos tízmilliárdokkal
támogatja bankjai “feltőkésítését”, a multik “megsegítését”, katonai
kontingensei háborúba küldését – ahogyan minden európai tagországban.
Lehet-e «a neoliberalizmust száműzni, helyére pedig
szegénypárti programot alkotni»?
Abban az EU-ban, amely szerződéseit, direktiváit a magyar
kormány is híven követi: a «magyarországi
állam úgy fizeti adósságait, mint a m. kir. Katonatiszt, elvonja a
költségvetési forrásokat a nagy szociális rendszerektől (egészségügy,
népoktatás, tömegközlekedés, kultúra), teljesen fölszámolta a szociális
segélyezést, gyakorlatilag megszüntette a munkavállalói jogokat, a szegénység
különféle fajtáit büntetni rendeli…» (TGM szavaival).
Lehetséges-e ezen az Európai
Unión belülről, annak semmire nem alkalmas és nem jogosult «parlamentjén»
keresztül szerződéseit, ukázait, ajánlásait és direktíváit megváltoztatni? A
kérdés 8 év után is költői…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.