Mit mondanak a szakemberek a menekülttáborok problémáiról?

(részletek Gyöngyösi Csilla és dr. Kármán Marian írásából)

... túlzó „követelőzések” – elsősorban az ún. transzgenerációs menekültek között jellemző, akiknek évtizedes tapasztalataik és információik vannak a különböző menekülttáborokból), illetve a menekültek közötti információáramlás túlzó és téves tartalma miatt.

… a bevándorlási hivatalok nagy része kulturális szakértők bevonása nélkül, pusztán jogászokkal dolgozik, .. a menedékkérők félnek attól, hogy történetük megkérdőjelezhető jogi szempontból. Ezért .. a közben megszerzett információk alapján teszi jogilag megfelelővé a tartalmat a hivatal számára.

.. menedékkérő életforma még a legképzettebb és legintelligensebb emberek számára is tudatformáló és könnyen depresszióssá tevő létforma. Az ingerszegény környezet, a traumatizált emberek egy helyre zsúfolása, az erős kulturális váltás, a .. kommunikációs nehézségek, a menedékkérelmek elbírálásának aggodalmai, a hazaküldéstől vagyis a potenciális halálba küldéstől való félelem nem teszi képessé a menedékkérőket a racionális döntések meghozatalára. … az ijesztő pletykák a lakók között, amiket éppen a szociális munkásoknak kell eloszlatniuk, és nap mint nap megerősíteniük a bizalmukat abban a rendszerben, melyben a menekültek nap mint nap csalódnak.

… női segítőkre ilyen körülmények között kifejezetten szükség van… a professzionális női szociális munkás tudatában van annak, hogy ő nőként esetleg másként jelenik meg a kliens számára , .. hogy elmagyarázza a férfinak, miért nem lehet így viselkedni, mi a társadalmi és jogi következménye… (ez egyébként minden felelős intézmény, munkaadó esetén elvárható lenne).  

.... ahol egy szociális munkás segítségre szoruló emberekkel (hajléktalanok, alkoholisták, drogosok, stb.) dolgozik, agresszióval fog találkozni. Ez lehet nyílt vagy kevésbé nyílt, frontális, szemtől szembe vagy a háta mögött történő. Ha valaki ezzel nincs tisztában, és nem tudja a személyiségét ettől az agressziótól függetleníteni, az nem fog tudni segíteni. Ha minden agressziót magára vesz, és a személyisége elleni támadásként él át, nagyon rövid ideig fogja tudni csinálni a munkáját.

… sok bevándorlónak egész egyszerűen fogalma sincs az európai rendszer működéséről, a …jellemző illemről, etikettről vagy az udvariasság helyi gyakorlatáról és funkciójáról. A metakommunikáció … nem működik. Nemcsak a bevándorlókat kell tanítani, hanem azokat is, akik velük foglalkoznak.

A segítőknek szüksége van segítőkre. … Ha ezt egy intézményrendszer nem biztosítja, akkor a segítés szinte teljesen kudarcra van ítélve.

… Az a cél, hogy megtanítsuk őket „európaiul”, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. Első lépésben viszont olyan kommunikációs módszereket kell alkalmazni, amelyeket ők is megértenek. Elvárni tőlük, hogy egyből tudják, melyek ezek, irreális, hiszen ez az, amit meg kell nekik tanítani. Az ő nyelvükön beszélni azt is jelenti, hogy úgy kell viselkedni, hogy ők is értsenek belőle (ehhez kellene egy kulturális antropológus, aki felkészíti a segítőket erre a roppant nehéz kommunikációs helyzetre).

A bevándorlók, főleg a fiatal fiúk jelentős része elvesztette mindenféle társadalmi korlátját, kötődését. Ez nem mentség, csak magyarázat. Teljesen hamis képük van a Nyugatról, ahol valószínűleg most járnak először. Mit is láttak eddig belőle? Amerikai akciófilmeket és gazdag turistákat? Emellett sokan jönnek szélsőségesen traumatikus környezetből. Éveket töltenek bandákban, menekülttáborokban, sokan harcoltak is valamelyik oldalon, valószínűleg öltek is, vagy láttak embereket meghalni. Ez sem mentség, természetesen. De addig, amíg a segítők nem ismerik fel, hogy mindez milyen komoly mentális és szociális viselkedési zavarokat okoz, addig nem fognak tudni segíteni.