Harc a békéért és demokráciáért Burundiban

Interjú Paul Nkunzimanával, a Dolgozók és Demokrácia Pártja (PTD) elnökével

A Burundiból érkező hírek a korábbi ruandai mészárlásokra emlékeztetnek. Miből fakad ez a helyzet?

Paul Nkunzimana: 2015 április 25-én az intézményes uralkodó párt, a  CNDD-FDD ismét jelölte a korábbi elnököt Nkurunzizát. Az ellenzék és a civil társadalom ezt harmadik jelölésként értelmezi, amit az arushai szerződés tilt. Tüntetések követték egymást, ami véres megtorlást vont maga után: közel 400 halott,  200 ezren pedig Ruandába, Tanzániába és a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekültek. Betiltották a sajtót és a magánrádiókat, feloszlattak több mint egy tucat civilszervezetet. Alakult egy «harmadik mandátum elleni platform», a CNARED (nemzeti tanács a jogállam védelmében), hogy elzavarja a köztársasági elnököt akár tárgyalásokkal, akár erőszakkal. Aztán 2015 május 13-án puccskisérlet történt a hadsereg volt vezérkari főnöke vezetésével. Azóta a kormány egy kalap alá veszi a harmadik mandátumot ellenzőket a puccsistákkal.  

És ma milyen a helyzet?

P. N.: Az ország soha nem látott pénzügyi válságot él át. Költségvetésének 52 %-a már külső erőktől függ (uzsoraadósság formájában),  a kormány pedig folytatja a Világbank, az IMF és az Európai Unió által ránkkényszerített regressziós program alkalmazását. Eképpen most éppen arról döntött, hogy megszünteti az állami tisztviselők éves béremelését, leállítja a közszolgáltatásokban a munkaerőfelvételt, megszüntet bizonyos szociális juttatásokat.  A szakszervezetek vezetése, amely a harmadik mandátum ellenes vonalon áll, az anyagi érdekek védelme és a bérből élők általános morálja mögül kihátrált.  Ma Burundi katonai és rendőri erővel képviseli magát Maliban, Szomáliában, Közép-Afrikában, Haitiban, Szudánban és az Elefántcsontparton. Ezek a katonai «segítségek» az amerikai imperializmus diktátumai, az finaszíroztatja a különböző országok kifosztására. A PTD országos konferencia tartását javasolta sürgősséggel az ország szuverenitása, a béke és a nemzet védelme érdekében.

Néhány szót erről?

P. N.: Az elnökválasztás megtörtént. Azt gondoljuk, a megoldás azonban még mindig várat magára. A válság nem szűnt meg, bármely nap új összecsapásokat hozhat. A PTD szerint mindenki burundi, akár a harmadik mandátum mellett van, akár ellene. Ez a politikai ellentét a politika terén kell, hogy megtalálja helyét, ama külföldi beavatkozás nélkül, amely a romboló programokat és a privatizációt ír elő számunkra.  Ezt a burundiaknak kell megoldaniuk.  Ha a vezetők el is utasították a tanácskozásra szólító felhívásunkat, azt minden politikai irányzat, a civilszervezetek, a sajtó aktivistái, nevek személyek, összesen  5 434-en aláírták.  Az országos tanácskozást küldötteikkel megtartottuk, részünkről úgy gondoljuk, nincs más megoldás, mint ezt az utat folytatni.   

Emlékeztető :

1993: az imperializmus provokálta mészárlás Burundiban  

1994: a tutszik legyilkolása Ruandában több mint egymillió emberéletet követelt

1997: a zaire-i (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) dekompozíciós háború

Ezek a háborúk, mészárlások, genocídiumok az ország imperialista, főleg amerikai alávetésének következményei, amely etnikai ellentéteket provokál a különféle destrukciós programok, privatizációk és adósságszolgálati követelések miatt.  

Kongóban ma gyakorlatilag mindent a külföldi multik tartanak kezükben, amerikaiak, franciák, britek, izraeliek, belgák.

Burundiban szinte az egész közszolgáltatást privatizálták, likvidálták. Burundi a világ legszegényebb országa. 200 ezer állampolgára elmenekült, ehhez adódik a cinikusan «áttetteknek» nevezett belső migráció.

Az Arushai egyezmény (2000 aug. 28.) etnikai alapon állította fel az intézményeket:  tutsziknak a posztok 40 %-át, a hutuknak 60 %-át adta, 30 %-nyi nő kooptálásával. Célja a privatizációk és külső adósság fizetésének folytatása.

(Jean-Pierre Raffi)