Interjú Paul
Nkunzimanával, a Dolgozók és Demokrácia Pártja (PTD) elnökével
A Burundiból érkező hírek a korábbi
ruandai mészárlásokra emlékeztetnek. Miből fakad ez a helyzet?
Paul Nkunzimana: 2015 április 25-én az intézményes
uralkodó párt, a CNDD-FDD ismét jelölte a
korábbi elnököt Nkurunzizát. Az ellenzék és a civil társadalom ezt harmadik
jelölésként értelmezi, amit az arushai szerződés tilt. Tüntetések követték egymást,
ami véres megtorlást vont maga után: közel 400 halott, 200 ezren pedig Ruandába, Tanzániába és a Kongói
Demokratikus Köztársaságba menekültek. Betiltották a sajtót és a magánrádiókat,
feloszlattak több mint egy tucat civilszervezetet. Alakult egy «harmadik mandátum
elleni platform», a CNARED (nemzeti tanács a jogállam védelmében), hogy
elzavarja a köztársasági elnököt akár tárgyalásokkal, akár erőszakkal. Aztán
2015 május 13-án puccskisérlet történt a hadsereg volt vezérkari főnöke vezetésével.
Azóta a kormány egy kalap alá veszi a harmadik mandátumot ellenzőket a puccsistákkal.
És ma milyen a helyzet?
P. N.: Az ország soha nem látott pénzügyi válságot
él át. Költségvetésének 52 %-a már külső erőktől függ (uzsoraadósság formájában),
a kormány pedig folytatja a Világbank,
az IMF és az Európai Unió által ránkkényszerített regressziós program alkalmazását.
Eképpen most éppen arról döntött, hogy megszünteti az állami tisztviselők éves
béremelését, leállítja a közszolgáltatásokban a munkaerőfelvételt, megszüntet
bizonyos szociális juttatásokat. A
szakszervezetek vezetése, amely a harmadik mandátum ellenes vonalon áll, az
anyagi érdekek védelme és a bérből élők általános morálja mögül kihátrált. Ma Burundi katonai és rendőri erővel képviseli
magát Maliban, Szomáliában, Közép-Afrikában, Haitiban, Szudánban és az Elefántcsontparton.
Ezek a katonai «segítségek» az amerikai imperializmus diktátumai, az finaszíroztatja
a különböző országok kifosztására. A PTD országos konferencia tartását javasolta
sürgősséggel az ország szuverenitása, a béke és a nemzet védelme érdekében.
Néhány szót erről?
P. N.: Az elnökválasztás megtörtént. Azt
gondoljuk, a megoldás azonban még mindig várat magára. A válság nem szűnt meg,
bármely nap új összecsapásokat hozhat. A PTD szerint mindenki burundi, akár a
harmadik mandátum mellett van, akár ellene. Ez a politikai ellentét a politika
terén kell, hogy megtalálja helyét, ama külföldi beavatkozás nélkül, amely a
romboló programokat és a privatizációt ír elő számunkra. Ezt a burundiaknak kell megoldaniuk. Ha a vezetők el is utasították a tanácskozásra
szólító felhívásunkat, azt minden politikai irányzat, a civilszervezetek, a
sajtó aktivistái, nevek személyek, összesen 5 434-en aláírták. Az országos tanácskozást küldötteikkel megtartottuk,
részünkről úgy gondoljuk, nincs más megoldás, mint ezt az utat folytatni.
Emlékeztető :
1993: az imperializmus
provokálta mészárlás Burundiban
1994: a tutszik
legyilkolása Ruandában több mint egymillió emberéletet követelt
1997: a
zaire-i (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) dekompozíciós háború
Ezek a háborúk,
mészárlások, genocídiumok az ország imperialista, főleg amerikai alávetésének
következményei, amely etnikai ellentéteket provokál a különféle destrukciós
programok, privatizációk és adósságszolgálati követelések miatt.
Kongóban ma gyakorlatilag
mindent a külföldi multik tartanak kezükben, amerikaiak, franciák, britek,
izraeliek, belgák.
Burundiban
szinte az egész közszolgáltatást privatizálták, likvidálták. Burundi a világ
legszegényebb országa. 200 ezer állampolgára elmenekült, ehhez adódik a
cinikusan «áttetteknek» nevezett belső migráció.
Az Arushai
egyezmény (2000 aug. 28.) etnikai alapon állította fel az intézményeket: tutsziknak a posztok 40 %-át, a hutuknak 60 %-át
adta, 30 %-nyi nő kooptálásával. Célja a privatizációk és külső adósság
fizetésének folytatása.
(Jean-Pierre
Raffi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.