Izland. Amikor egy egész nép elutasítja a bankdiktatúrát

A 2008-as válság elérte Izlandot is. Lakói azonban ahelyett, hogy fizettek volna, elzavarták kormányukat, a magánbankok megmentését visszautasították. A felelősöket börtönbe csukták, alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartottak és új alkotmányt hoztak.  Az európai sajtó hallgatott róla.

A népi felkelést végig kell vinni – ezt mutatja Izland példája.

Amikor a bankszektor összeomlott, a kormány a három magánbankot államosította, de ez még nem akadályozta meg az ország csődbe jutását. Az IMF 2008 novemberében közbelépett, 1,6 milliárd eurós kölcsönt kínált több éves lehívásra a szokásos feltételekkel (közkiadások csökkentése és a brit és holland bankok követeléseinek kielégítése). A nép a diktátumot nem fogadta el, az utcákra ment.

1./ Minden nap békésen tüntetett az Althingi [parlement] előtt követelve a konzervatív kormány támozását. Sikerrel járt, 2009 áprilisában előrehozott választásokat csikart ki. Ekkor baloldali (szociáldemokrata-zöld) koalíció került kormányra. 

2./ Az izlandi magánbankok külföldi magántulajdonban voltak. A bankok összeomlása után a brit és holland kormány akcióba lépett 3,9 milliárd eurót követelve Izlandtól (a 317 ezer izlandira fejenként 12 000 euró adósság jutott plusz a kamatok fizetése). Ekkor a nép ismét utcára ment. Az első referendumos szavazás 2010 márciusában 93 %-ban utasította el a banki igények kielégítését.  2011 febr. 16-án a parlament elfogadta a «kedvezőbb» kamatfeltételekkel járó szerződést, ez ismét kivívta a népharagot. Többnapos tiltakozás és 40 ezer fő által aláírt petíció után Izland elnöke – ahogy 2010-ben is – nem jegyezte a szerződést és újabb népszavazást írt ki.

3./ Ezalatt megkezdődött az adóssághalmaz felelősségének vizsgálata, alapjában népi nyomás hatására. Sigurdur Einarsson, az egyik összeomlott bank igazgatója, aki Londonba menekült, kész volt hazatérni és a vizsgálatot segíteni azzal a feltétellel, hogy börtönbe nem kerül (ő magát is hamisítással és okirathamisítással vádolták).

A nép legnagyobb győzelme: zöld utat kapott 25 fős alkotmányozó nemzetgyűlés. 522 közönséges állampolgár közül választották meg 2010 november végén. Az új alkotmány az 1944-es helyébe lépett volna (az izlandi köztársaságot ekkor kiáltották ki) ezzel a mondattal kezdve: «Mi, Izland népe, olyan társadalmat akarunk, melyben esélyeink egyenlőek». Azonban a parlament soha nem fogadta el, azt «hűtőszekrénybe» tette és olyan törvénymódosítást hozott, hogy az alkotmányos reform elfogadása 80 %-os részvételt kíván az urnák előtt.

2015-ben Izland két évvel előtte megválasztott középjobb kormánya bejelentette, hogy nem óhajtja európai uniós tagságát és a visszavonta 2009-ben benyújtott jelöltséget. A szakadék ez idő alatt sem lett kisebb Brüsszel és Reykjavik között az izlandi gazdaság alapját képező halászati kvótákat illetően.

Forrás: http://www.courrierinternational.com/article/2011/04/07/quand-tout-un-peuple-refuse-le-diktat-des-financiers

és https://www.youtube.com/watch?v=9m1GAsZtyS8&app=desktop

http://www.vivreenislande.fr/2013/03/la-constitution-islandaise-assassinee.html