A közelmúlt
eseményei meghatározó jelentőségűek a brazil dolgozók, a fiatalok és az
elnyomott népi többség számára.
A Nemzeti
Kongresszus államcsínyt kísérelt meg Dilma leváltása érdekében, ebben segíti
azt az igazságügyi apparátus és a manipulatív sajtó.
Tudjuk, hogy az
államcsínyt arra használják fel, hogy a brutális intézkedéseket felgyorsítsák
az egész munkásosztály ellen a munkaerő árának csökkentése, a közszolgáltatások
megsemmisítése érdekében, a tőkés világválságban vergődő imperializmus
szolgálatában.
Azt, hogy ilyen
helyzetbe kerültünk, a Dolgozok Pártja vezetésének köszönhetjük, amely 13
kormányzati év alatt nem a dolgozókra, a nemzet többségére támaszkodott, nem
nyújtott számukra társadalmi segítséget és nem volt hajlandó szakítani az
imperializmus erőivel.
A dolgozók, a
fiatalok, az értelmiség a külvárosok népe és a szegényparasztság megmutatta,
hogy elképesztő erővel képes fellépni az államcsínnyel szemben. A
szakszervezetek, a CUT, a diákszervezetek, a népi bizottságok felhívására
óriási számban tüntettek és az egész országban széles körben kezdeményezták a
népi bizottságok megalakítását.
A tüntetőknek
igazuk van, hogy tiltakoznak a puccs ellen a demokrácia és a szociális jogok
védelme érdekében.
A 4.
Internacionálé brazil szekciójának (az O Trabalho kommunista internacionalista
frakciójának) ebben a helyzetben az a feladata, hogy járuljon hozzá minden erő
összefogásához, a dolgozók, földnélküliek, fiatalok, a demokráciához
ragaszkodók és szervezeteik egységéhez az államcsínykisérlettel szemben. Ez az
elsőrendű feladatunk.
Mindez azonban
nem jelenti – ahogyan az O Trabalho vezetése teszi –, hogy Lula-Dilma és
kormányaik 13 éves politikáját támogatni kellene. A Dolgozók Pártjának O
Trabalho irányzata (amelyhez ragaszkodunk annak ellenére, hogy
alapszabályellenesen «önkizáróknak» minősítettek bennünket) febr. 26-án mintegy
pozitív támpontként «sürgősségi programot» hozott nyilvánosságra a
Dolgozók Pártja országos elnöksége jóváhagyásával.
A «program» nem
más, mint javaslatok gyűjteménye, katalógus, messze van attól, hogy a brazil
nép elvárásainak megfeleljen, nem jelent egy lépést sem előre.
Az elmúlt évek
alatt Lula, aztán Dilma elnök kormányai idején az alacsony bérek
vitathatatlanul nőttek és bizonyos szociális jellegű intézkedések is történtek
(«Családi ösztöndíj», «Házam az életem », stb.). Sok család fogadta ezeket
örömmel.
De mik azok a
határozott társadalmi elvárások, amelyek magát a Dolgozók Pártját is életre
hívták? Milyen intézkedések történtek arra, hogy Brazília szakítson az
imperializmussal és elnyerje teljes nemzeti szuverenitását?
Semmiféle
közösségi tulajdonbavétel nem történt. A privatizációs törvény érinthetetlen és
folytatódtak az újabb magánkézbe adások. A napi munkaidő nem csökkent. A valódi
politikai reformot elfelejtették – a «koalíciós elnöki rendszerrel» és a
reakciós intézményekkel szemben.
Az 1931.dec.
8-án «Forradalom és ellenforradalom Németországban» címmel publikált (Sciences
Humaines kiadó, 1971, 129.oldal) írásában Trockij felidézi Leninnek a
bolsevik párt Központi Bizottságához írt levelét Kornyilov 1917 augusztusi
államcsínye idejéből: «még most sem szabad támogatnunk Kerenszkij kormányát.
Elvi hiba lenne. Nem kellene Kornyilov ellen harcolnunk? De bizony. Csakhogy ez
nem egy és ugyanazon dolog: van egy bizonyos határ a kettő között és némely
bolsevik ezt átlépi, beleesik a «megbékélésbe» és az események által sodródik».
A Dolgozók
Pártja elnöke, Rui Falcao közzétette egy cikkét: «Új gazdasági és társadalmi
programért az államcsíny ellen».
Leírja, hogy «az
új gazdasági és társadalmi program a munkahelyeket célozza meg, a jövedelem
elosztását, az infrastruktúrába invesztálást, a közszolgáltatások megjavítását,
az adóreformot. Ezt kellene kormányunknak bemutatnia az országnak».
Senki nem
tagadhatja, hogy egy ilyen program szembemenne a Dolgozók Pártja és Dilma által
eddig alkalmazott pénzügyi és strukturális kiigazításokkal.
Akkor ezzel a
programmal győzni lehetne az államcsínnyel szemben?
Rui Falcão nem
ezt javasolja, hanem, hogy ezt a programot csak az államcsíny utáni kormány
mutassa be, «miután legyőzzük a kongresszus által megvalósított államcsínyt».
Ugyanaz a
stratégia, amit a spanyolországi kommunista párt folytatott a forradalomban, és
Trockij katasztrofálisnak minősített: «előbb a győzelem, aztán a reformok».
Mintha még lenne remény a Kongresszusal való megbékélésre…
Ruy Falcao így
folytatja: «Mindazonáltal a mobilizálódás fenntartására hívjuk a Dolgozók
Pártja aktivistáit és az államcsínyt ellenzőket. Meghatározó lesz a következő
hetek számtalan már bejelentett tüntetése».
Dilma elnök ápr.
13-án bejelentette a sajtónak: «a képviselőházi szavazás utáni első lépésem egy
paktum bejelentése lesz, az összes politikai erő közötti új egyezséget
javasolok, s nem lesznek győztesek és legyőzöttek. A szenátusi szavazás után ez
lesz a leghatékonyabb».
Még egy olyan
politikai lépés, amely enged a konspirációknak, manipulációknak a pénzügyi
kiigazítások, az antiterrorista törvény és a PLC 257 terén. (A PCL 257 az a
törvénytervezet, amely vonatkozik az államadósságra, a bérbefagyasztásra,
szociális juttatásokra, stb). Ezt könnyíti meg a Dolgozók Pártja
vezetésének ez a fajta stratégiája: először győzzük le az államcsínyt, aztán
vitassuk meg a programot és cselekedjünk.
Ezzel mi nem
értünk egyet, akár a párt vezetőiről van szó, akár Luláról, akár Dilmáról.
Követeljük az
olyan «új gazdasági és társadalmi program» azonnali bemutatását, amely képes már most
egybeforrasztani az államcsíny ellen az összes társadalmi erőt – az ország nagy
többségét.
Ezért:
- vessen véget a
pénzügyi kiigazításokon és költségvetési hiányon alapuló politikának, amely
megnyirbálja a szociális kiadásokat és közszolgáltatásokat, hogy a bankoknak és
spekulánsoknak fizesse a jogtalan adósság kamatait;
- vonja vissza a
rosszízű PPE-t («munkahelyvédelmi program»), amely egyetlen munkahelyet sem
garantál és a dolgozói jövedelmeket csökkenti. Az elbocsátásokat tiltsa meg,
hogy ne a dolgozók fizessék meg a válság árát;
- vessen véget a
privatizációknak és garantálja a Petrobras ellenőrzését a palagáz felett. Dilma
vétót alkalmazzon a PL 555 törvényt illetően, amely állami vállalatainkat
a magánrészvényeseknek szolgáltatja ki;
- függesszen fel
minden új intézkedést, ami az utóbbi években már súlyosan érintett tb-rendszert
támadja;
- vonja vissza a
PLC 257-et és függesszen fel minden megszorítást az oktatásban,
közszolgáltatásban.
Rui Falcao
javaslatával szemben alapvetően sürgős és szükséges lenne az Alkotmányozó
Nemzetgyűlés összehívása, hogy a Dolgozók Pártja és Dilma elnök elkerülje az
illegitim korrupt vezetésű Kongresszus álamcsínyét. Utóbbinak semmi joga nincs
ahhoz, hogy leváltsa az elnököt. Alkotmányozó Nemzetgyűlés révén a nép szuverén
módon döthet saját sorsáról.
Azt javasoljuk az O
Trabalho áramlat vezetésének, hogy nyilvánosan hozza a dolgozók Pártja és Dilma
tudomására a követelést: szakítson az imperialista politikával, a «koalíciós
elnöki rendszerrel», a társadalmi paktummal; mutassa be azonnal programját az
államcsínnyel szemben, a demokráciáért.
Részünkről a
fentiekben ismertetett álláspontunkat nyilvánosságra hozzuk és minden, a
demokrácia és jogaink megvédésére alakult bizottság tudomására hozzuk, a harcot
velük együtt folytatjuk.
Az O Trabalho
kommunista internacionalista frakciója (FCI)
2016.április
13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.