Brazília

A közelmúlt eseményei meghatározó jelentőségűek a brazil dolgozók, a fiatalok és az elnyomott népi többség számára.

A Nemzeti Kongresszus államcsínyt kísérelt meg Dilma leváltása érdekében, ebben segíti azt az igazságügyi apparátus és a manipulatív sajtó. 

Tudjuk, hogy az államcsínyt arra használják fel, hogy a brutális intézkedéseket felgyorsítsák az egész munkásosztály ellen a munkaerő árának csökkentése, a közszolgáltatások megsemmisítése érdekében, a tőkés világválságban vergődő imperializmus szolgálatában.

Azt, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, a Dolgozok Pártja vezetésének köszönhetjük, amely 13 kormányzati év alatt nem a dolgozókra, a nemzet többségére támaszkodott, nem nyújtott számukra társadalmi segítséget és nem volt hajlandó szakítani az imperializmus erőivel.

A dolgozók, a fiatalok, az értelmiség a külvárosok népe és a szegényparasztság megmutatta, hogy elképesztő erővel képes fellépni az államcsínnyel szemben. A szakszervezetek, a CUT, a diákszervezetek, a népi bizottságok felhívására óriási számban tüntettek és az egész országban széles körben kezdeményezták a népi bizottságok megalakítását.

A tüntetőknek igazuk van, hogy tiltakoznak a puccs ellen a demokrácia és a szociális jogok védelme érdekében.  

A 4. Internacionálé brazil szekciójának (az O Trabalho kommunista internacionalista frakciójának) ebben a helyzetben az a feladata, hogy járuljon hozzá minden erő összefogásához, a dolgozók, földnélküliek, fiatalok, a demokráciához ragaszkodók és szervezeteik egységéhez az államcsínykisérlettel szemben. Ez az elsőrendű feladatunk.

Mindez azonban nem jelenti – ahogyan az O Trabalho vezetése teszi –, hogy Lula-Dilma és kormányaik 13 éves politikáját támogatni kellene. A Dolgozók Pártjának O Trabalho irányzata (amelyhez ragaszkodunk annak ellenére, hogy alapszabályellenesen «önkizáróknak» minősítettek bennünket) febr. 26-án mintegy pozitív támpontként  «sürgősségi programot»  hozott nyilvánosságra a Dolgozók Pártja országos elnöksége jóváhagyásával.

A «program» nem más, mint javaslatok gyűjteménye, katalógus, messze van attól, hogy a brazil nép elvárásainak megfeleljen, nem jelent egy lépést sem előre.

Az elmúlt évek alatt Lula, aztán Dilma elnök kormányai idején az alacsony bérek vitathatatlanul nőttek és bizonyos szociális jellegű intézkedések is történtek («Családi ösztöndíj», «Házam az életem », stb.). Sok család fogadta ezeket örömmel.

De mik azok a határozott társadalmi elvárások, amelyek magát a Dolgozók Pártját is életre hívták? Milyen intézkedések történtek arra, hogy Brazília szakítson az imperializmussal és elnyerje teljes nemzeti szuverenitását?

Semmiféle közösségi tulajdonbavétel nem történt. A privatizációs törvény érinthetetlen és folytatódtak az újabb magánkézbe adások. A napi munkaidő nem csökkent. A valódi politikai reformot elfelejtették – a «koalíciós elnöki rendszerrel» és a reakciós intézményekkel szemben.

Az 1931.dec. 8-án «Forradalom és ellenforradalom Németországban» címmel publikált (Sciences Humaines kiadó, 1971, 129.oldal) írásában Trockij  felidézi Leninnek a bolsevik párt Központi Bizottságához írt levelét Kornyilov 1917 augusztusi államcsínye idejéből: «még most sem szabad támogatnunk Kerenszkij kormányát. Elvi hiba lenne. Nem kellene Kornyilov ellen harcolnunk? De bizony. Csakhogy ez nem egy és ugyanazon dolog: van egy bizonyos határ a kettő között és némely bolsevik ezt átlépi, beleesik a «megbékélésbe» és az események által sodródik».

A Dolgozók Pártja elnöke, Rui Falcao közzétette egy cikkét: «Új gazdasági és társadalmi programért az államcsíny ellen».

Leírja, hogy «az új gazdasági és társadalmi program a munkahelyeket célozza meg, a jövedelem elosztását, az infrastruktúrába invesztálást, a közszolgáltatások megjavítását, az adóreformot. Ezt kellene kormányunknak bemutatnia az országnak».

Senki nem tagadhatja, hogy egy ilyen program szembemenne a Dolgozók Pártja és Dilma által eddig alkalmazott pénzügyi és strukturális kiigazításokkal.

Akkor ezzel a programmal győzni lehetne az államcsínnyel szemben?

Rui Falcão nem ezt javasolja, hanem, hogy ezt a programot csak az államcsíny utáni kormány mutassa be, «miután legyőzzük a kongresszus által megvalósított államcsínyt».

Ugyanaz a stratégia, amit a spanyolországi kommunista párt folytatott a forradalomban, és Trockij katasztrofálisnak minősített: «előbb a győzelem, aztán a reformok». Mintha még lenne remény a Kongresszusal való megbékélésre…

Ruy Falcao így folytatja: «Mindazonáltal a mobilizálódás fenntartására hívjuk a Dolgozók Pártja aktivistáit és az államcsínyt ellenzőket. Meghatározó lesz a következő hetek számtalan már bejelentett tüntetése».

Dilma elnök ápr. 13-án bejelentette a sajtónak: «a képviselőházi szavazás utáni első lépésem egy paktum bejelentése lesz, az összes politikai erő közötti új egyezséget javasolok, s nem lesznek győztesek és legyőzöttek. A szenátusi szavazás után ez lesz a leghatékonyabb».

Még egy olyan politikai lépés, amely enged a konspirációknak, manipulációknak a pénzügyi kiigazítások, az antiterrorista törvény és a PLC 257 terén. (A PCL 257 az a törvénytervezet, amely vonatkozik az államadósságra, a bérbefagyasztásra, szociális juttatásokra, stb). Ezt könnyíti meg a Dolgozók Pártja vezetésének ez a fajta stratégiája: először győzzük le az államcsínyt, aztán vitassuk meg a programot és cselekedjünk.  

Ezzel mi nem értünk egyet, akár a párt vezetőiről van szó, akár Luláról, akár Dilmáról.

Követeljük az olyan «új gazdasági és társadalmi program» azonnali bemutatását, amely képes már most egybeforrasztani az államcsíny ellen az összes társadalmi erőt – az ország nagy többségét.

Ezért:

- vessen véget a pénzügyi kiigazításokon és költségvetési hiányon alapuló politikának, amely megnyirbálja a szociális kiadásokat és közszolgáltatásokat, hogy a bankoknak és spekulánsoknak fizesse a jogtalan adósság kamatait;

- vonja vissza a rosszízű PPE-t («munkahelyvédelmi program»), amely egyetlen munkahelyet sem garantál és a dolgozói jövedelmeket csökkenti. Az elbocsátásokat tiltsa meg, hogy ne a dolgozók fizessék meg a válság árát;

- vessen véget a privatizációknak és garantálja a Petrobras ellenőrzését a palagáz felett. Dilma vétót alkalmazzon a PL 555 törvényt illetően, amely  állami vállalatainkat a magánrészvényeseknek szolgáltatja ki;

- függesszen fel minden új intézkedést, ami az utóbbi években már súlyosan érintett tb-rendszert támadja;

- vonja vissza a PLC 257-et és függesszen fel minden megszorítást az oktatásban, közszolgáltatásban.

Rui Falcao javaslatával szemben alapvetően sürgős és szükséges lenne az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, hogy a Dolgozók Pártja és Dilma elnök elkerülje az illegitim korrupt vezetésű Kongresszus álamcsínyét. Utóbbinak semmi joga nincs ahhoz, hogy leváltsa az elnököt. Alkotmányozó Nemzetgyűlés révén a nép szuverén módon döthet saját sorsáról. 

  

Azt javasoljuk az O Trabalho áramlat vezetésének, hogy nyilvánosan hozza a dolgozók Pártja és Dilma tudomására a követelést: szakítson az imperialista politikával, a «koalíciós elnöki rendszerrel», a társadalmi paktummal; mutassa be azonnal programját az államcsínnyel szemben, a demokráciáért.

Részünkről a fentiekben ismertetett álláspontunkat nyilvánosságra hozzuk és minden, a demokrácia és jogaink megvédésére alakult bizottság tudomására hozzuk, a harcot velük együtt folytatjuk.

Az O Trabalho kommunista internacionalista frakciója (FCI)

2016.április 13.