Ugyan már egy hete dolgozik a koreai tulajdonú gyárban,
de szerződést még nem kapott. Azt sem mondták, mennyi lesz a bére.
A közmunkából kitették, pedig kertészeti
tanfolyamot is elvégeztettek vele, munka nélkül élni nem akar – nem is tudna,
iskolásak még a gyerekei.
A cég saját busza viszi a dolgozókat – bejárva
Tolnát-Baranyát -, egy órába telik, mire a 20 km-re levő üzemhez érkezik. Három
műszakban dolgozik szalag mellett, napi háromszor tíz perc van cigarettára,
wc-re, étkezésre. Vizet, kávét inni sem szabad a szalag mellett, ha meglátják,
kirúgják rögtön, megmondták. Lehetne túlórát is vállalni, azzal valamivel
többet kapna, talán pótolná a kieső adókedvezményt, merthogy csak időszaki
munkavégzésre vették fel. Vagy alkalmi munkára? De már a 8 is sok, 136
munkadarab percenként, sorjázni kell a műanyagot mindenhonnan, selejtet nem
csinálhat.
Éjszakás
a jövő héten lesz először, fél is tőle –
pedig még öt éve is egy másik gyár szalagján dolgozott és akkor bírta. De most
már az első napon összevagdosta a kezét, mire hazaért, már meg is dagadt. A
fizikai munkát végző nők – még ha egészségesek is – első testi problémái 40 év
után kezdődnek, nála már évek óta megvannak.
Aztán otthon főzni, takarítani, fáradtan, kialvatlanul. Bevásárlás a
családnak. A falusi kisboltban mindennek dupla az ára, drága. Az is előfordult,
hogy a felvágott nyálkás volt, a tej megbuggyant, holott szavatossága még nem járt
le. Rosszul tárolhatták, de a boltos nem vette vissza. Cipőt kellene venni az
urának, leszakadt róla, van is rá 3 ezer forintja. De ha az üzemből egyenesen
az üzletbe menne, újabb órákat veszítene... Szombaton ment – és a
megyeszékhelyen délben, 1 órakor minden már zárva volt.
Este még meghallgatta a jegybank milliárdos alapítványairól szóló híradást,
aztán álomba zuhant. Azt már nem hallotta, hogy az ő munkahelyének megteremtésére is 7 és fél milliárdot adott a kormány közpénzekből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.