Belorusszia

A szó Jurij Glusakové

A gomeli (Belorusszia) törvényhozási választások független jelöltje (a városban ezer aláírás született indulása érdekében)  A Mumbai-i konferencia résztvevője.

«Az IMF-re és a válság valódi bűnöseire kell rámutatni»

– Jurij, kampányodban a privatizációt és az IMF nyomását emeled ki. Miért?

– A tőkés restauráció után a burzsoá rezsim megfosztotta a dolgozókat attól, hogy szabadon döntsenek. A választásokat meghamisítják. Részt venni rajtuk mégis egy eszköz szocialista meggyőződésünk propagálására. Persze nem dogmatikusan, hanem a liberális propagandával szemben. Azért harcoluk, hogy győzzünk. Ezért szükséges kimutatni az IMF természetét, és azokét, akik valójában felelősek a Belorussziát is sújtó súlyos válságért.

A neoliberálisok azt állítják, hogy az ok a «szovjet örökség», amit úgymond nálunk érintetlenül fenntartanak. Holott Belorusszia már régen rátért a tőkés útra. A lakásbérek árának emelkedése soha nem láttott mértékben, a nyugdíjkorhatár megemelése, a bérek és nyugdíjak befagyasztása … ez az eredménye az IMF követeléseinek, amelyet a hatalom az újabb kölcsönök érdekében elfogad.  

Nekünk az a dolgunk, hogy a dolgozókat felvilágosítsuk elszegényedésük valódi okáról. Mivel erről senki beszél! A «nemzeti egység» jegyében és Lukasenko elnök autoriter rezsime elleni harcban az úgynevezett «baloldali» pártok csatlakoztak a liberálisokhozz és konzervatívokhoz, vagyis a munkásosztály ellenségeihez. A tőkés osztály a szociális vívmányok likvidálására és a deregularizációra egyrészt az elnököt és tanácsadóit használja, de a jobboldali ellenzéket és a vastagon finanszírozott civilszervezeteket is.

– A Mumbai-i háború-, kizsákmányolás- és prekárius munka ellen konferencia belorussz delegáltja leszel. Mi ad értelmet ennek ennek a volt Szovjetunióban?

– Nagyon fontos ez a tanácskozás a volt Szovjetunió dolgozói számára. Egy olyan államban, amely egyben szovjet és egyben deformált, nagyon komoly gondokkal találkoztak. De az igazi kizsákmányolást akkor ismerték meg, amikor a 1980-90-es években a kapitalizmus restaurálása lezajlott. A kizsákmányolás háborúvá fokozódott. A köztársaságokban a bürokrácia és az oligarchák klánjai halálos harcot – fegyverest is – vívtak a tulajdon megszerzéséért. A nemzetiségek közötti konfliktusokat, háborúkat a nyugati imperializmus és bizonyos közel-keleti reakciós hatalmak élesztették. A burzsoá dominancia visszatérése az ex-Szovjetunióba évtizedekkel vetett minket vissza. Egyetlen példa: az átlagos belorusz dolgozói vásárlóerő az 1947-es szintre esett vissza …

A jelenleg hatalmon levő klikkek energiájukat a nacionalizmus elszabadítására koncentrálják. Az ukrán tragédia, amely az egész térséget destabilizálja, megmutatja, milyen veszélyesek az oligarchák és a NATO támogatta nacionalista és újfasiszta csoportok.

Koordinálni kell munkásharcainkat, kicserélni tapasztalatainkat, megerősíteni kapcsolatainkat országos és nemzetközi osztályszinten. Szükségesebb mint valaha.