Nagy István
Pesszimista vers
Könny cseppent ki szemünkből
Forrása szívünkben lelt érre,
Földindulás, égszakadás…
Miért lett mindennek vége?
Ott álltunk némán, sokan együtt
összeszorult mellel, hassal.
Az aknagép még fordult egyet
Az utolsó kassal.
Körülöttünk elnémult minden
Mélybe zuhant kötél-kas
Elvágták szívünk erét,
Csend bányász… hallgass!
Holnap más világ jön Rád,
Ha szót fogadsz, ha lesel az égre,
Egyszer talán majd megtudod…
Miért lett mindennek vége.
Álltunk a „Nagyok” előtt hittel:
lesz munka, lesz más,
De csak a nyomor tört föl itten,
Éhség, lopás, rongálás – a munka almás.
Jó, ha seperheted az utca porát,
Takaríthatsz árkot, írthatsz gazt,
Mehetsz külföldre cselédnek,
De csákányt itt nem foghatsz.
Egyik-másik bányász még munkálkodik
Fákat dönt, a semmibe pakolász,
Ha cimborája elment örökre
Lapátol, kapál a sírján – falun ez így szokás.
Toporgunk mindnyájan – így lett megírva
Sokunkat még nem tettek le a földbe,
Rövidesen odajutunk mi is,
Érted bányász, itt mindennek vége!
Egercsehi,
2012.09.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.