Nagy Istvàn: Pesszimista vers

Nagy István

Pesszimista vers

Könny cseppent ki szemünkből

Forrása szívünkben lelt érre,

Földindulás, égszakadás…

Miért lett mindennek vége?

Ott álltunk némán, sokan együtt

összeszorult mellel, hassal.

Az aknagép még fordult egyet

Az utolsó kassal.

Körülöttünk elnémult minden

Mélybe zuhant kötél-kas

Elvágták szívünk erét,

Csend bányász… hallgass!

Holnap más világ jön Rád,

Ha szót fogadsz, ha lesel az égre,

Egyszer talán majd megtudod…

Miért lett mindennek vége.

Álltunk a „Nagyok” előtt hittel:

lesz munka, lesz más,

De csak a nyomor tört föl itten,

Éhség, lopás, rongálás – a munka almás.

Jó, ha seperheted az utca porát,

Takaríthatsz árkot, írthatsz gazt,

Mehetsz külföldre cselédnek,

De csákányt itt nem foghatsz.

Egyik-másik bányász még munkálkodik

Fákat dönt, a semmibe pakolász,

Ha cimborája elment örökre

Lapátol, kapál a sírján – falun ez így szokás.

Toporgunk mindnyájan – így lett megírva

Sokunkat még nem tettek le a földbe,

Rövidesen odajutunk mi is,

Érted bányász, itt mindennek vége!

Egercsehi, 2012.09.12.