Világkonferencia a háborúk, kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (Mumbai, India, 2016 november 18-20.)
INDIA
2016. szept. 2-án 180 millió
dolgozó válaszolt a fő szakszervezeti szövetségek felhívására a tavaly szeptember
elején 150 millió dolgozó részvételével lezajlott óriássztrájk folyamatosságában.
Az országos szakszervezetek 12 alapvető
pontban összegezték a követeléseket a kormány munkás- és népellenes politikája
ellen.
A követelések között szerepelt a havi
300 amerikai dollárnak megfelelő minimálbér, a mindenkire érvényes nyugdíj, a
nem az FDI-re (a külföldi befektetések korábbi 26 %-os ellenőrzés nélküli jogának
49 %-re emelése) a biztosítási, védelmi, vasúti szektorban, a nem a munkavállalóknak kedvező
munkatörvénykönyv-változásokra, a közszolgáltatások védelme, az
alapélelmiszerek árának befagyasztása, stb. Tavaly a nagy sztrájk másnapján a
kormány ígéretet tett arra, hogy intézkedni fog, de aztán semmi nem történt.
A mostani sztrájk előtt a kormány megpróbálta
lecsendesíteni a szakszervezeteket néhány
változtatást kínálva a szövetségi kormányzati dolgozók bérminimuma és prémiumai
tekintetében. A hatalomközeli Bharatiya Mazdoor Sangh (BMS) vissza is vonta
sztrájkfelhívását… de más szakszervezetek kitartottak.
Különböző szinten, de az egész
országban fenntartották a sztrájkot. Az állami vállalati szféra és közszolgáltatások
is csatlakoztak, a szénbányák dolgozói, a kikötőké és dokkoké, a köztulajdonú
bankoké és a biztosítóké. Erősen érintett volt a gépkocsigyártás. Kerala, Bengalore
és Hyderabad államokon kívül a sztrájknak
nem volt jelentős hatása a szállításban. A BJP-kormányok ezekben az államokban és Nyugat-Bengáliában, Orissában Tamil Naduban
mindent megtettek, hogy szabotálják a sztrájkmozgalmat. Az informális szektor
dolgozói a kizsákmányolás súlyosbodásával szemberi harc élén jártak, a havi 30-
200 dollárnyit keresők minden megfélemlítést elutasítottak.
A 1991 óta eltelt idő számos egy-kétnapos
országos munkabeszüntetései ellenére a valóság az, hogy a gazdagság tovább
halmozódik egyre kevesebb ember kezében.
A kormány legutóbbi kezdeményezései - a nemzetközi kereskedemi szerződéseket és stratégiai szövetségeket illetően - semmiféle pozitívumot nem hoz a hétköznapi állampolgárok számára.
Mindnyájan
tudjuk, hogy szélesebb és hosszabb időre szóló együttműködésre, a nemzetközi osztályszolidaritás
fejlesztésére van szükség. Ezért nagy
örömel fogadjuk a világ minden részéről érkezőket, akik Mumbaiban november 18-19-20-án
tanácskozásunkon részt akarnak venni .
N .Vasudevan
A MUMBAI-I KONFERENCIA SZERVEZŐBIZOTTSÁGA:
AFGANISZTÁN: Nasir Loyand, Afganisztáni Radikális
Bal (Left Radical of Afghanistan, LRA)
BRAZÍLIA: Claúdio Ribeiro, munkásmogzlmi jogász,
a bankszektor volt szakszervezeti felelőse és a brazil PT (Munkáspárt) alapító
tagja
BURUNDI: Paul Nkunzimana, Dolgozók és Demorácia
Pártja (PTD)
USA: Alan Benjamin, a San Francisco-i Labor Council (AFL-CIO) végrehajtóbizottsági tagja;
Baldemar Velasquez, a mezőgazdasági dolgozók szervezetének FLOC (AFLCIO) bizottsági
elnöke; Nancy Wohlforth, az OPEIU becsületpénztárosa
FRANCIAORSZÁG: Daniel Gluckstein, a Független Demokratikus Munkáspárt (POID) országos
titkára; Bernard Saas szakszervezeti felelős
NAGY-BRITANNIA: Ian Hodson, az élelmiszeripari
dolgozók országos szakszervezetének (BAFWU) elnöke
INDIA: Nambiath
Vasudevan/Franklyn D’Souza, szakszervezetek kapcsolati és szolidaritási bizottsága
(TUSC), Mumbai; M. A. Patil, elnök;
SarvaShramikSangh, a New Trade Union Initiative elnöke, Maharashtra State,
Mumbai; Milind Ranade, a KachraVahatukShramikSangh (KVSS) főtitkàra,
Mumbai
PAKISZTAN Rubina Jamil, Pakisztáni
Szakszervezeti Szövetség (APTUF)
OROSZORSZÁG: Mark Vasziljev, történész
és aktivista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.