Mitől félnek?

Előfordul, hogy a hegyek vajúdnak és egeret szülnek. Néha meg a csúcstalálkozók produkálnak szép formulákat.

A Bratislavában szeptember 16-án 27 tagország vezetőinek részvételével tartott összejövetelen az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker azt nyilatkozta: «az emberek aggodalmaira választ adó reális program kell» – ezzel csatlakozik az ausztrál miniszterelnökhöz, Malcom Turnbullhoz – korábban a Goldman Sachs bankárja – aki a  G20 végén jelentette ki: «civilizálni kell a kapitalizmust».

A Financial Times (szept.6.) szerint ez annak következménye, hogy Obama elnök sürgette a «népesség elégedetlenségének csökkentését». A bratislavai találkozót a - nagyon komoly - Les Échos úgy értékelte, mint egy «csoportterápiát», amely lehetővé teszi a 27-ek számára, hogy «az Európa nevű nagybeteget diagnosztizálja». Ez annyi, mint elismerni, hogy a Brexit-sokk illeszkedik a tőkés gazdaság 2008-as összeomlása utáni újraindulás csődjébe … Pedig a portugál miniszterelnök azt mondta: «az Európai Uniónál nincs jobb hely élni». A hivatalos statisztikák szerint Portugáliában közel 11 %-os a munkanélküliség, a fiatalok körében eléri a 30 %-ot.

Az eurozónában igaz, «csak» 10 %-os, s a fiatalok esetében 20 %. 

A kommentárok aláhúzzák, hogy a vezetők jól megértették egymást, mert úgy döntöttek, hogy nem döntenek. Ez persze csak részben igaz. Egyesek egyáltalán nem szóltak az egymástól különböző álláspontokról, tudomást sem véve a meghaladhatatlan ellentmondásról aközött, hogy a költségvetési előírásokon könnyíteni kell és, hogy az Európai Közpoti Bank jottányit sem enged. De úgy döntöttek, folytatják. A dán miniszterelnök a lényeget öszegezte: «alternatívánk nincs».

Ez az igazság a kizsákmányolók és kormányaik szemszögéből. Egyik sem léphet át az EU-n és intézményein, mert azok a hatalom elemét jelentik mindegyikőnk országában.

De amíg annyi a kérdés a «népek elégedetlenségéről», addig annyi a félelem is. Az osztályharcban az a másik alternatíva jelenik meg, amit a Brexitben a brit munkások akarata fejez ki, az, amit a dolgozók harca mutat európaszerte az üzembezárások ellen, vagy Franciaországban Hollande-Valls munkatörvénykönyvével szemben.

Egy az alternatíva, mégpedig a szakítás az Európai Unióval, s a nemzeti szuverenitás visszaszerzése. Mert a népszuverenitásnak, a társadalmi haladásnak az az előfeltétele.

(FF)