(A La Tribune des travailleurs minden héten publikál
egy - Jean-Jacques Marie történész által - kiválasztott dokumentumot az orosz
forradalomról)
J-J M: február 27-én, amikor a forradalom elsöpörte a cárizmust,
a birodalmi Duma képviselői összegyűltek, hogy megpróbálják megmenteni az agonizáló
rendszert és államot; ugyanakkor az üzemekben a munkások, akik emlékeztek még
az 1905-ös petrográdi munkástanácsokra, mandátumot adtak küldötteiknek, hogy
azokat újra létrehozzák; számos kaszárnyában a katonák, vagyis parasztok
uniformisban, ugyanazt tették: teljes függetlenségben akartàk megszervezni magukat – emígyen formálódtak
egymás mellett a burzsoázia és a kizsákmányoltak szervezetei. A forradalom jövője
attól függ, mi a válasz a kérdésre: a burzsoá Dumának és jövőbeli ideiglenes
kormányának sikerül-e – a munkásvezetők segítségével – megállítani a
forradalmat és többséget szerezve legyűrni a tanácsokat?
***
Alexander Sljapnyikov
a petrográdi szovjetek megalakulásáról
(Sljapnyikov 1903-ban lépett be az oroszországi szociáldemokrata
pártba és még augusztusban csatlakozott a bolsevik frakcióhoz. Lenin levelezőpartnere,
a központi bizottság tagja, a forradalom hajnalán az első népbiztos,
1919-22-ben a Munkásellenzék frakció legfőbb vezetője. Sztálin döntése nyomán 1937-ben
agyonlőtték)
«A munkásküldöttek követelték a tanács ülésének azonnali
megnyitását»
«Viborg kerületéből telefonon informáltak bennünket
arról, hogy néhány helyen a munkások megválasztották képviselőiket és elküldték
őket a Tauriai palotába, ahová tervezték a munkásküldöttek tanácsszervezeteinek küldöttgyűlését. [6 óra felé Sljapnyikov, Tyihonov és Szuhanov el is ment a Tauriai
palotába, ahol létrejötte óta a birodalmi Duma ülésezett. Sljapnyikov hosszasan
kereste a termet, ahol össze tudott ülni a formálódó szovjet (…).]
«A helyiség, ahol meg lehetett volna nyitni a tanácsküldöttek
értekezletét, lassacskán megtelt delegátusokkal és az értelmiség képviselőivel.
Utóbbiak különösen sokan voltak, a szovjetreprezentánsok mandátumaira pályáztak (…).
Mindenki, aki eddig a napig távoltartotta
magát a harctól, most a győztes katonák és munkások felé fordult és szüntelenül szolgálataikba ajánlotta magát mint «vezér» (...).»
«9 óra előtt kicsivel. Néhány tucat üzemi és gyári munkásképviselő
elfoglalta a nekik szánt helyet (…).»
«Este 10 óra felé különböző kerületek
40-50 munkásküldöttje a 12. teremben gyűlt össze. A jelenlevőknél semmiféle
mandátumellenőrzés nem volt, sem pedig regisztráció. Legtöbbjük, ha nem
mind kivétel nélkül, «szóbeli» mandátummal rendelkezett, üzemük semmiféle
tanusítvánnyal nem látta el őket. De amúgy is, ki tudta volna őket ellenőrizni?»
«Mindenki feltételezte, hogy ennek az összejövetelnek
előkészítő jellege van és a valódi gyűlést később tartják, amikor a küldöttek
megfelelő mandátumot mutatnak fel (…)»
«A munkásküldöttek a gyűlés azonnali megnyitását
reklamálták, mivel sietős volt visszatérniük kerületükbe. Egyiknek sem volt kedve itt maradni a falak
között, messze a harctól. Nem érezték, nem értették még meg, hogy a küzdelem
központja ide került, hogy az utcákon történtek áthelyeződtek a Tauriai palotába.»
«Le kellett mondanunk a tiszta bolsevik frakció gyűlésének
szervezéséről, mivel nagyon kisszámú bolsevik volt jelen. Más csoportok sem
voltak jobb helyzetben, az ügyeket “pártszellem nélkül” tárgyalták.»
«A petrográdi munkásküldöttek első tanácsa első gyűlésének megnyitása kollektív káoszba torkollott (…). »
[A szovjet végrehajtó bizottságot választott benne
Sljapnyikovval, eldöntötte, hogy megjelenteti az Izvésztyiját, aztán fogadta a
mensevik Csekidzét – jövőbeli elnökét – és az eszer Kerenszkijt, aki korábban
részt vett a Duma Lvov herceg ideiglenes kormánya kinevezését előkészítő bizottságában
és elnapolta a gyűlést másnapra.]
A következő cikk egy hét múlva, részlet Lev Trockij Az
orosz forradalom története egyik fejezetéből: «Ki vezette a februári forradalmat?»
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.