Út az októberi forradalomig

(A La Tribune des travailleurs minden héten publikál egy - Jean-Jacques Marie történész által - kiválasztott dokumentumot az orosz forradalomról)

J-J M: február 27-én, amikor a forradalom elsöpörte a cárizmust, a birodalmi Duma képviselői összegyűltek, hogy megpróbálják megmenteni az agonizáló rendszert és államot; ugyanakkor az üzemekben a munkások, akik emlékeztek még az 1905-ös petrográdi munkástanácsokra, mandátumot adtak küldötteiknek, hogy azokat újra létrehozzák; számos kaszárnyában a katonák, vagyis parasztok uniformisban, ugyanazt tették: teljes függetlenségben akartàk megszervezni magukat – emígyen formálódtak egymás mellett a burzsoázia és a kizsákmányoltak szervezetei. A forradalom jövője attól függ, mi a válasz a kérdésre: a burzsoá Dumának és jövőbeli ideiglenes kormányának sikerül-e – a munkásvezetők segítségével – megállítani a forradalmat és többséget szerezve legyűrni a tanácsokat?    

***

Alexander Sljapnyikov a petrográdi szovjetek megalakulásáról  

(Sljapnyikov 1903-ban lépett be az oroszországi szociáldemokrata pártba és még augusztusban csatlakozott a bolsevik frakcióhoz. Lenin levelezőpartnere, a központi bizottság tagja, a forradalom hajnalán az első népbiztos, 1919-22-ben a Munkásellenzék frakció legfőbb vezetője. Sztálin döntése nyomán 1937-ben agyonlőtték)

«A munkásküldöttek követelték a tanács ülésének azonnali megnyitását»

«Viborg kerületéből telefonon informáltak bennünket arról, hogy néhány helyen a munkások megválasztották képviselőiket és elküldték őket a Tauriai palotába, ahová tervezték a munkásküldöttek tanácsszervezeteinek küldöttgyűlését. [6 óra felé Sljapnyikov, Tyihonov és Szuhanov el is ment a Tauriai palotába, ahol létrejötte óta a birodalmi Duma ülésezett. Sljapnyikov hosszasan kereste a termet, ahol össze tudott ülni a formálódó szovjet (…).]

«A helyiség, ahol meg lehetett volna nyitni a tanácsküldöttek értekezletét, lassacskán megtelt delegátusokkal és az értelmiség képviselőivel. Utóbbiak különösen sokan voltak, a szovjetreprezentánsok mandátumaira pályáztak (…). Mindenki, aki eddig a  napig távoltartotta magát a harctól, most a győztes katonák és munkások felé fordult és szüntelenül szolgálataikba ajánlotta magát mint «vezér» (...).»

«9 óra előtt kicsivel. Néhány tucat üzemi és gyári munkásképviselő elfoglalta a nekik szánt helyet (…).» 

«Este 10 óra felé különböző kerületek 40-50 munkásküldöttje a 12. teremben gyűlt össze. A jelenlevőknél semmiféle mandátumellenőrzés nem volt, sem pedig regisztráció. Legtöbbjük, ha nem mind kivétel nélkül, «szóbeli» mandátummal rendelkezett, üzemük semmiféle tanusítvánnyal nem látta el őket. De amúgy is, ki tudta volna őket ellenőrizni?»  

«Mindenki feltételezte, hogy ennek az összejövetelnek előkészítő jellege van és a valódi gyűlést később tartják, amikor a küldöttek megfelelő mandátumot mutatnak fel (…)»

«A munkásküldöttek a gyűlés azonnali megnyitását reklamálták, mivel sietős volt visszatérniük kerületükbe. Egyiknek sem volt kedve itt maradni a falak között, messze a harctól. Nem érezték, nem értették még meg, hogy a küzdelem központja ide került, hogy az utcákon történtek áthelyeződtek a Tauriai palotába.»

«Le kellett mondanunk a tiszta bolsevik frakció gyűlésének szervezéséről, mivel nagyon kisszámú bolsevik volt jelen. Más csoportok sem voltak jobb helyzetben, az ügyeket “pártszellem nélkül” tárgyalták.»

«A petrográdi munkásküldöttek első tanácsa első gyűlésének megnyitása kollektív káoszba torkollott (…). »

[A szovjet végrehajtó bizottságot választott benne Sljapnyikovval, eldöntötte, hogy megjelenteti az Izvésztyiját, aztán fogadta a mensevik Csekidzét – jövőbeli elnökét – és az eszer Kerenszkijt, aki korábban részt vett a Duma Lvov herceg ideiglenes kormánya kinevezését előkészítő bizottságában és elnapolta a gyűlést másnapra.]

A következő cikk egy hét múlva, részlet Lev Trockij Az orosz forradalom története egyik fejezetéből: «Ki vezette a februári forradalmat?»