2017
júniusának kánikulai napjaiban a párizsi külvárosokban ezer
tűzcsapot nyitottak meg. A forgatókönyv mindig ugyanaz, fiatalok
és kevésbé fiatalok szenvednek a hőségtől, találnak egy
tűzcsapot a nem túl forgalmas tereken és utcákon, és azt
megnyitják, hogy felfrissüljenek.
Bizonyosan
veszélyes a dolog, járhat áramütéssel vagy tűz esetén a víz
hiányával, mégis, a reagálások mérhetetlen képmutatást és
osztálymegvetést tükröznek.
Mindenki
vádol, a veszélyekre mutogat, a vízpocsékolásra, és erkölcsi
leckéket osztogat anélkül, hogy az okokat kutatná, miért
nyitják meg a csapokat. Még rosszabb, hogy rendőröket küldenek
tucatjával, akik azzal szórakoznak, hogy gumi- és
könnygázlövedékekkel riasztják el a gyerekeket, mint jún.
22-én Asnières-sur-Seine-ben, a párizsi külvárosban.
Az
állami regálás nem tűr fellebbezést. Ahelyett, hogy megoldást
találna a marginalizált ifjúság számára a kánikulában, azt torolja meg,
ha azt maga az ifjúság maga találja ki. Képmutató, nevetséges és megvető, az
intézkedéseket kényelmes és klimatizált irodákban hozzák
azok számára, akik csak hírből ismerik a légkondicionálást.
Rendőröket küldenek, hogy kergessék szét a fiatalokat, azonban nem
törődnek azzal, hogy az iskolák, kollégiumok, egyetemek
hőszigetelésén javítsanak, de kétségünk sincs, hogy ez
megtörtént a minisztériumi és egyéb hivatali épületekben.
Nem telepítenek zöld szigeteket, hogy a légszennyezésen, a
hőségérzeten javítsanak, nincsenek közösségi használatú
uszodák.
Az állami szervek és újságírói képmutatóak,
tökéletesen közömbösek a munkásosztállyal és a népi
negyedekkel szemben.
A
2003-as nagy kánikula idején 15 ezren haltak meg
Franciaországban, és Seine-Saint-Denis, amely messze nem a legforróbb francia terület, a harmadik legnagyobb veszteséget
szenvedte el. A szokásosnál 60%-kal többen haláloztak el (47%
Essone-ban, 61% Hauts-De-Seine-ben, 71% Val-De-Marne-ban).
Ebben a négy kerületben az a közös vonás, hogy magas a szegénység aránya, számos népi negyeddel tarkított és az országos átlagnál magasabb a légszennyezettség. A társadalmi egyenlőtlenséghez, a rossz életviszonyokhoz hozzáadódik a hőség mortalitási hatása.
Ebben a négy kerületben az a közös vonás, hogy magas a szegénység aránya, számos népi negyeddel tarkított és az országos átlagnál magasabb a légszennyezettség. A társadalmi egyenlőtlenséghez, a rossz életviszonyokhoz hozzáadódik a hőség mortalitási hatása.
Mint
mindig, a megfelelő megoldás, az érintett lakosság védelmének
keresése helyett stigmatizálják az itt élőket, hamis vádakkal
illetik, a víz pocsékolásával – amely érv fel sem merül,
amikor az intenzív mezőgazdasági és ipari termelésről van
szó, melyek persze jóval több vizet használnak el, mint
amennyit a világ összes tűzcsapja tartalmazhat.
A
durva polémia ma is - ahogy mindig - a valódi problémák, a
szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek szőnyeg alá söpréséről, a gettók, az
életkörülmények eltakarásáról szól, Pedig ezek teszik
sebezhetővé ezt a népességet, hőség idején és azon kívül.
P.S.
Mondandónk
nem arra szolgál, hogy bátorítsuk és legitimizáljuk a
tűzcsapok ilyenféle használatát, csak arra, hogy rámutassunk,
mi ennek a gyakorlatnak a háttere, politikai és médiakezelése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.