Polémia a tűzcsapokról: a képmutatás és az osztálymegvetés között

région parisienne | police | Jeunesse

2017 júniusának kánikulai napjaiban a párizsi külvárosokban ezer tűzcsapot nyitottak meg. A forgatókönyv mindig ugyanaz, fiatalok és kevésbé fiatalok szenvednek a hőségtől, találnak egy tűzcsapot a nem túl forgalmas tereken és utcákon, és azt megnyitják, hogy felfrissüljenek.

Bizonyosan veszélyes a dolog, járhat áramütéssel vagy tűz esetén a víz hiányával, mégis, a reagálások mérhetetlen képmutatást és osztálymegvetést tükröznek.

Mindenki vádol, a veszélyekre mutogat, a vízpocsékolásra, és erkölcsi leckéket osztogat anélkül, hogy az okokat kutatná, miért nyitják meg a csapokat. Még rosszabb, hogy rendőröket küldenek tucatjával, akik azzal szórakoznak, hogy gumi- és könnygázlövedékekkel riasztják el a gyerekeket, mint jún. 22-én Asnières-sur-Seine-ben, a párizsi külvárosban.

Az állami regálás nem tűr fellebbezést. Ahelyett, hogy megoldást találna a marginalizált ifjúság számára a kánikulában, azt torolja meg, ha azt maga az ifjúság maga találja ki. Képmutató, nevetséges és megvető, az intézkedéseket kényelmes és klimatizált irodákban hozzák azok számára, akik csak hírből ismerik a légkondicionálást. Rendőröket küldenek, hogy kergessék szét a fiatalokat, azonban nem törődnek azzal, hogy az iskolák, kollégiumok, egyetemek hőszigetelésén javítsanak, de kétségünk sincs, hogy ez megtörtént a minisztériumi és egyéb hivatali épületekben. Nem telepítenek zöld szigeteket, hogy a légszennyezésen, a hőségérzeten javítsanak, nincsenek közösségi használatú uszodák.

Az állami szervek és újságírói képmutatóak, tökéletesen közömbösek a munkásosztállyal és a népi negyedekkel szemben.

A 2003-as nagy kánikula idején 15 ezren haltak meg Franciaországban, és Seine-Saint-Denis, amely messze nem a legforróbb francia terület, a harmadik legnagyobb veszteséget szenvedte el. A szokásosnál 60%-kal többen haláloztak el (47% Essone-ban, 61% Hauts-De-Seine-ben, 71% Val-De-Marne-ban).
Ebben a négy kerületben az a közös vonás, hogy magas a szegénység aránya, számos népi negyeddel tarkított és az országos átlagnál magasabb a légszennyezettség. A társadalmi egyenlőtlenséghez, a rossz életviszonyokhoz hozzáadódik a hőség mortalitási hatása.

Mint mindig, a megfelelő megoldás, az érintett lakosság védelmének keresése helyett stigmatizálják az itt élőket, hamis vádakkal illetik, a víz pocsékolásával – amely érv fel sem merül, amikor az intenzív mezőgazdasági és ipari termelésről van szó, melyek persze jóval több vizet használnak el, mint amennyit a világ összes tűzcsapja tartalmazhat.

A durva polémia ma is - ahogy mindig - a valódi problémák, a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek szőnyeg alá söpréséről, a gettók, az életkörülmények eltakarásáról szól, Pedig ezek teszik sebezhetővé ezt a népességet, hőség idején és azon kívül. 

P.S.

Mondandónk nem arra szolgál, hogy bátorítsuk és legitimizáljuk a tűzcsapok ilyenféle használatát, csak arra, hogy rámutassunk, mi ennek a gyakorlatnak a háttere, politikai és médiakezelése.

https://paris-luttes.info/polemique-des-bouches-d-incendie-8394