Franciaország, választások után

És most?

Jún. 18-án megválasztották Franciaországban a Nemzetgyűlést – ötből kevesebben, mint ketten szavaztak. Az ország történetében nincs erre példa, de már Macron is rekord távolmaradással lett elnök.

Az osztály "nem szavazása" 

Az osztály széles nem-voksolással fejezte ki magát. Az első körben három munkás ill. fiatal közül kettő vagy nem ment el szavazni, vagy fehér ill. rontott cédulával szavazott, ugyanez ismétlődött a második körben – csak még hangsúlyosabban. Az osztály "nem szavazása" világosan kimondja: elvetjük ezeket az intézményeket, ezt a politikát, amely ugyanazt szolgálja, mint valamennyi eddigi Sarkozytől Hollande-ig.

A demokrácia kötelez arra, hogy összegezzünk: «Az elnökön túl a Nemzetgyűlés is illegitim, le az V. Köztársasággal és szuverén alkotmányozó gyűlést, de rögtön!»

A különböző fokon, de a munkásmozgalomban gyökerező demokratikus pártok és mozgalmak vezetői nem ezt mondják. Némelyek az «arányokat» reklamálják – mintha az valamit is változtatna az intézmények antidemokratikus, autoriter, bonapartista természetén és a korrupt Nemzetgyűlés szerepén, amely az elnöki döntésekhez asszisztál. 

Mások azt deklaráljak, hogy a munkatörvénykönyv likvidálását nem rendeletileg kellene megvalósítani, hanem a Nemzetgyűlés tárgyalja meg … mintha egy ilyen aktus jobban elfogadható lenne a parlamenti vita kereteiben. Ehhez hozzáadódik Mélenchon kérése a népszavazásról, melyet a köztársasági elnökhöz intézett a jövőbeli, munkatörvénykönyv-ellenes Macron-törvényről… ami ismét visszahullott fejére!

Így aztán minden megmarad a tömegesen visszautasított intézményes keretekben.

Meg kell szabadulnunk az V. Köztársaságtól!

Macron tervezett intézkedései – a munkatörvénykönyv, társadalombiztosítás, nyugdíjak – Sarkozy és Hollande meghosszabbított és súlyosbított programja; mind az Európai Unió és a tőkés osztály általi diktátum. A munkás- és demokratikus jogok védelme nem teszi lehetővé, hogy megelégedjünk azzal, megszabadulunk a "rossz" miniszterektől és képviselőktől, hanem az egész intézményrendszert el kell vetnünk. Anélkül nem megy.

Jún. 18. után ki kell jelentenünk, hogy a demokratikus legitimitás a dolgozók saját maguk szervezte osztályharcában található, ez tudja meggátolni az ellenük irányuló kormányprojekteket. Mélenchon a második forduló estéjén ezt nyilatkozta: «A francia népnek van egy csoportja a Nemzetgyűlésben, a koherens, fegyelmezett, offenzív «Lázadó Franciaország», ez, ami (…) egy adott pillanatban társadalmi ellenállásra hívja az országot». Hogyan kell érteni ezt, el akarja venni a dolgozóktól azt a jogot, hogy saját maguk szervezzék meg magukat? Vagy a dolgozók által létrehozott szakszervezeteket megfosztani attól, hogy megvédjék követeléseiket?

Akkor, amikor Trump katonai konfrontációt provokál Szíriában (mögötte pedig Irán ellen), amikor a háborús menetelés az egész világon a békét fenyegeti, mit mondanak a nemzetgyűlési képviselők? Hogy a háborút folytatni kell*? Mindenkinek, aki békét és demokráciát akar, ki kell mondania, hogy sürgősen vissza kell vonni a francia csapatokat külföldről.

Az elutasítás pozitív jellege

Hiába elégedettek a Lázadó Franciaország aktivistái a megszerzett képviselői helyekkel, a Francia Kommunista Párt az eltűnéstől tart, a Szocialista Párt a korábbi 320 helyről 29-re esett vissza – hogy mit jelent, azt mindenki érti.

Mi, a Parti ouvrier indépendant démocratique aktivistái mindnyájótokhoz fordulunk, bármilyen érzésekkel is zártátok ezeket a választásokat, ne feledjétek a lényeget. Azt, hogy a munkásosztály és a fiatalok bojkottálták a választásokat. A tömeges elutasítás pozitív, azt jelzi, hogy a következő harc az osztályharc talaján lesz.

A POID aktivistáinak itt van a helye - a munkás egységfrontért, azért, hogy segítsük a dolgozók és szervezeteik egybeforrásának megvalósulását. Számunkra az egyetlen kötelező kritérium, az osztálykritérium.

« Ott fönn nem hallják meg szavunkat … »

Hívek vagyunk az Internacionálé szavaihoz:

«Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten, sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!»

A dolgozóknak, a fiataloknak kell dönteniük szervezeteikkel együttes akciókról, eszközeikről. Pontos jelszavak kellenek: 

• a kormány jún. 6-án bemutatott programja visszavonásáért és az El Khomri-törvény megsemmisítéséért;
• a teljes munkatörvénykönyvért, a normák tiszteletben tartása, a vállalati egyezségek elutasításáért; 
• hogy visszatérjünk az 1945-ös társadalombiztosításhoz, annak eredeti, szolidáris finanszírozásához; 
• a közszolgáltatások, azok monopóliumának helyreállításához;
• az oktatás ellenreformjainak megsemmisítéshez, az érettségi országos elfogadásához.  

A dolgozóknak maguknak kell dönteniük, ők a többség, övék a demokratikus és társadalmi legitimitás. 

A POID jún. 24-25-én tartja 2. kongresszusát. 72 megyéből jönnek a küldöttek, a nem párttag munkás aktivisták is meghívást kaptak, hogy megvitassuk az új helyzetet, a POID javaslatait.

* «A háború már éppen eléggé borzalmas, a civileket érik a foszforbombák, ami elfogadhatatlan. Kétséget kizáróan a háborúskodáshoz lenne más eszköz is, a polgári lakossággal kevésbé kegyetlen (…). Esedezve kérem a döntéshozókat, hogy ilyen fegyvereket ne használjanak» (Mélenchon jún. 16-àn, Raqqa bombázása után).