És
most?
Jún.
18-án megválasztották Franciaországban a Nemzetgyűlést –
ötből kevesebben, mint ketten szavaztak. Az ország történetében
nincs erre példa, de már Macron is rekord távolmaradással lett
elnök.
Az
osztály "nem szavazása"
Az
osztály széles nem-voksolással fejezte ki magát. Az első körben
három munkás ill. fiatal közül kettő vagy nem ment el szavazni,
vagy fehér ill. rontott cédulával szavazott, ugyanez ismétlődött
a második körben – csak még hangsúlyosabban. Az osztály "nem
szavazása" világosan kimondja: elvetjük ezeket az
intézményeket, ezt a politikát, amely ugyanazt szolgálja, mint
valamennyi eddigi Sarkozytől Hollande-ig.
A
demokrácia kötelez arra, hogy összegezzünk: «Az
elnökön túl a Nemzetgyűlés is illegitim, le az V. Köztársasággal
és szuverén alkotmányozó gyűlést, de rögtön!»
A
különböző fokon, de a munkásmozgalomban gyökerező demokratikus
pártok és mozgalmak vezetői nem ezt mondják. Némelyek az
«arányokat» reklamálják – mintha az valamit is változtatna
az intézmények antidemokratikus, autoriter, bonapartista
természetén és a korrupt Nemzetgyűlés szerepén, amely az elnöki
döntésekhez asszisztál.
Mások
azt deklaráljak, hogy a munkatörvénykönyv likvidálását nem
rendeletileg kellene megvalósítani, hanem a Nemzetgyűlés
tárgyalja meg … mintha egy ilyen aktus jobban elfogadható lenne a
parlamenti vita kereteiben. Ehhez hozzáadódik Mélenchon kérése a
népszavazásról, melyet a köztársasági elnökhöz intézett a
jövőbeli, munkatörvénykönyv-ellenes Macron-törvényről… ami
ismét visszahullott fejére!
Így
aztán minden megmarad a tömegesen visszautasított intézményes
keretekben.
Meg
kell szabadulnunk az V. Köztársaságtól!
Macron
tervezett intézkedései – a munkatörvénykönyv,
társadalombiztosítás, nyugdíjak – Sarkozy és Hollande
meghosszabbított és súlyosbított programja; mind az Európai Unió
és a tőkés osztály általi diktátum. A munkás- és demokratikus
jogok védelme nem teszi lehetővé, hogy megelégedjünk azzal,
megszabadulunk a "rossz" miniszterektől és képviselőktől,
hanem az egész intézményrendszert el kell vetnünk. Anélkül nem
megy.
Jún.
18. után ki kell jelentenünk, hogy a demokratikus legitimitás a
dolgozók saját maguk szervezte osztályharcában található, ez
tudja meggátolni az ellenük irányuló kormányprojekteket.
Mélenchon a második forduló estéjén ezt nyilatkozta: «A
francia népnek van egy csoportja a Nemzetgyűlésben, a koherens,
fegyelmezett, offenzív «Lázadó Franciaország», ez, ami
(…) egy adott pillanatban társadalmi ellenállásra hívja az
országot». Hogyan kell érteni ezt, el akarja venni a
dolgozóktól azt a jogot, hogy saját maguk szervezzék meg magukat?
Vagy a dolgozók által létrehozott szakszervezeteket megfosztani
attól, hogy megvédjék követeléseiket?
Akkor,
amikor Trump katonai konfrontációt provokál Szíriában (mögötte
pedig Irán ellen), amikor a háborús menetelés az egész világon
a békét fenyegeti, mit mondanak a nemzetgyűlési képviselők?
Hogy a háborút folytatni kell*? Mindenkinek, aki békét és
demokráciát akar, ki kell mondania, hogy sürgősen vissza kell
vonni a francia csapatokat külföldről.
Az
elutasítás pozitív jellege
Hiába
elégedettek a Lázadó Franciaország aktivistái a megszerzett
képviselői helyekkel, a Francia Kommunista Párt az eltűnéstől
tart, a Szocialista Párt a korábbi 320 helyről 29-re esett vissza
– hogy mit jelent, azt mindenki érti.
Mi,
a Parti ouvrier indépendant démocratique aktivistái
mindnyájótokhoz fordulunk, bármilyen érzésekkel is zártátok
ezeket a választásokat, ne feledjétek a lényeget. Azt, hogy a
munkásosztály és a fiatalok bojkottálták a választásokat. A
tömeges elutasítás pozitív, azt jelzi, hogy a következő harc az
osztályharc talaján lesz.
A
POID aktivistáinak itt van a helye - a munkás egységfrontért,
azért, hogy segítsük a dolgozók és szervezeteik egybeforrásának
megvalósulását. Számunkra az egyetlen kötelező kritérium, az
osztálykritérium.
«
Ott
fönn nem hallják meg szavunkat … »
Hívek
vagyunk az Internacionálé szavaihoz:
«Ott
fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten, sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!»
Nem óv sem isten, sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!»
A
dolgozóknak, a fiataloknak kell dönteniük szervezeteikkel együttes
akciókról, eszközeikről. Pontos jelszavak kellenek:
-
a kormány jún. 6-án bemutatott programja visszavonásáért és az El Khomri-törvény megsemmisítéséért;
-
a teljes munkatörvénykönyvért, a normák tiszteletben tartása, a vállalati egyezségek elutasításáért;
-
hogy visszatérjünk az 1945-ös társadalombiztosításhoz, annak eredeti, szolidáris finanszírozásához;
-
a közszolgáltatások, azok monopóliumának helyreállításához;
-
az oktatás ellenreformjainak megsemmisítéshez, az érettségi országos elfogadásához.
A
dolgozóknak maguknak kell dönteniük, ők a többség, övék a
demokratikus és társadalmi legitimitás.
A
POID jún. 24-25-én tartja 2. kongresszusát. 72 megyéből jönnek
a küldöttek, a nem párttag munkás aktivisták is meghívást
kaptak, hogy megvitassuk az új helyzetet, a POID javaslatait.
*
«A háború már éppen eléggé
borzalmas, a civileket érik a foszforbombák, ami elfogadhatatlan.
Kétséget kizáróan a háborúskodáshoz lenne más eszköz is, a
polgári lakossággal kevésbé kegyetlen
(…). Esedezve kérem a
döntéshozókat, hogy ilyen fegyvereket ne használjanak»
(Mélenchon jún. 16-àn, Raqqa bombázása után).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.