Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI) 

A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 3. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország) 

9 – A termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszernek semmiféle «felegyenesedése » nem lehetséges. Az úgynevezett reformkísérletek még legjobb esetben is a munkásosztály későbbi térdre kényszerítését szolgálják, de még rosszabb, hogy diszlokációs terveket rejtenek és «kerekasztalokat», melyek mellé a munkásmozgalom vezetőt közreműködésre invitálják a tőkés osztály diktálta programokban. A munkásosztály függetlensége megkívánja az imperializmussal és intézményeivel való szakítást: az IMF-fel, Világbankkal, ENSZ-szel, a regionális EU-val, az észak-amerikai és amerikai-ázsiai szabadkereskedelmi egyezményekkel, az összessel. A munkásosztálynak mindenütt teljes függetlenségében kell minden formában harcolni az imperializmus alá vetettsége ellen kezdve az állami adóságok fizetésének megtagadásával. Sehol nem a népé ez az adósság, az csak a népek kifosztásának eszköze Európától Ázsiáig, Afrikától Latin-Amerikáig - benne az USA népével is.

10 – Az alternatívának, amit Rosa Luxembourg rajzolt fel valaha, «szocializmus vagy barbárság», égető aktualitása van. A barbárság megkezdődött. Csak a munkásosztály képes – összegyűjtve maga körül az elnyomott rétegeket – vezetni a harcot, amely megakadályozza a barbárság kiteljesedését. S nem tudja megtenni, csak a termelőeszközök társadalmasításával és minden termelőeszköznek az egész emberiség szolgálatába állításával. Ez a perspektíva az, ami miatt a munkásosztály függetlensége lehet és kell. Ez az a perspektíva, amiért küzdenek a IV. Internacionálé szekciói és cselekednek annak restaurálásáért a CORQI keretében.

11 – Miért kezdeményeznek megemlékezést, vitát a CORQI-hoz tartozó szervezetek mindenütt a világban az 1917-es Október 100. évfordulóján? Számunkra a forradalom aktuális, Lenin elemzése az imperializmusról, a kapitalizmus rendszerének széthullásáról nagyon is időszerű; ez az aktualitás pedig a küzdelem a burzsoáziával való szakításért; annak megértése, hogy az imperializmus korában az elnyomott országokban a nem teljesült demokratikus követelések megvalósítása nem a nemzeti polgárság feladata, hanem a munkásosztályé, neki kell széles antiimperialista frontot létrehoznia maga körül, neki kell irányítania (amellett, hogy bizonyos polgári és kispolgári rétegek is harcolnak a nemzeti szuverenitásért). Ehhez mindenképpen szükség van a munkáspárt függetlenségére, ezért nem vehet részt semmiféle népfront-típusú koalícióban, amely hozzáláncolná szervezeteit a burzsoáziához.

Egyedül a munkásosztály képes saját hatalmi szervezeteinek kiépítésével – szovjetek, tanácsok, bizottságok – a munkásköztársaságot létrehozni, a munkásköztársaságok szabad unióját földrészünkön és azután az egyetemes munkástanácsok köztársaságát. 1917 Októberének aktualitása az I., a II., a III. és a IV. Internacionálé kontinuitásában a munkásság emancipációjáért vívott küzdelem. Ez a CORQI aktualitása is, a nemzetközi osztályharcnak csak a formája nemzeti. A munkás internacionálé zászlaja alatt minden nemzeti sajátosságunkhoz más forma társul, de mindegyikünk feladata az autentikus, a burzsoáziától és intézményeitől független munkáspárt létrehozása.

12 –  A termelő osztályok saját magukat megszervezve tartják kezükben az egész emberiség, minden elnyomott és kizsákmányolt felszabadításának kulcsát. A munkásosztály harca tud pozitív választ adni az imperializmus által elnyomott nemzeteknek a szabadság, a felemelkedés, a szuverenitás követelésében.  Ebben és ezzel a harccal fog győzni a nők, a dolgozó asszonyok mobilizációja az egyenlő jogokért az egész világon. Ebben és ezzel a harcban ér célhoz a fiatalok a jövőhöz, szabadsághoz, munkához, szükségletei kielégítéséhez való joga.  Ezen a mozgalmom keresztül és ez által fog megoldódni a környezet védelme. A rothadó imperializmus pusztításával szemben az emberiség a termelőeszközök társadalmasítása útjára kell lépjen, amely lehetővé teszi majd a profit helyett a szükségletek szerinti termelést, amely az embert nemet védi ahelyett, hogy a létét fenyegető tőkés osztály követeléseit teljesíti.  

13 – Harcában a nemzetközi munkásosztály a nemzeti sajátosságoktól függő formában vívmányokat, jogokat, garanciákat harcolt ki.  A burzsoá államokon belül létrehozta szakszervezeteit, társadalombiztosításait, a kollektív védelme szervezeteit. Az osztályharc vezette minden szakaszban, hogy szervezetei segítségével megvédje ezeket. Trockij szavaival, «az, aki nem tudja megvédeni az elért vívmányokat, nem képes újakat sem szerezni», a IV. Internacionálé saját feladatát abban látja, hogy segítse a munkásosztályt harci szervezeteinek visszaszerzésében, segítse azok függetlenségének, minden vívmányának megvédését. 

14 – «Az emberiség válsága mindössze a proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik»: a IV. Internacionálé programjának ez a központi megállapítását teljes mértékben igazolja a XXI. század eleje.  A világban mindenütt azok a kormányok, amelyeket a történelmileg munkásmozgalomban gyökerező – szocialista, szociáldemokrata, kommunista – pártok dirigálnak, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek által hatalomba emelt kispolgári vagy nacionalista pártok a tőkés osztály diktálta programokat valósítják meg. A Szovjetunió felbomlása, az 1917-es októberben gyökerező degenerált bürokrácia eredménye ezt a folyamatot felgyorsította. Számos európai országban is láttuk, hogy a kormányban részt vevő szocialista, sőt kommunista vezetők  részt vesztek a szerzett munkás- és szociális jogok megsemmisítésében. Látjuk Latin-Amerikában, különösen Brazíliában, a Lula/Dilma kormányok folytatták a tőke és a bankok követelte adósság fizetését. Venezuelát feltételek nélkül védjük az imperialista fenyegetéssel szemben, de nem felejtjük, hogy Chavez és Maduro folytatták az adósság fizetését. Láttuk Görögországban Tzipraszt, aki arra kapott népi mandátumot, hogy szakítson az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval, mégis úgy döntött, alkalmazza a halálos programokat. Látjuk Dél-Afrikában az apartheid végeztével hatalomba segített kormányt, amely kiszolgáltatja az országot a multinacionális cégeknek és a földnélküli fekete többségnek földet nem ad. Az utóbbi 5 évben az egész Földön romlik a dolgozó tömegek helyzete, a szerzett jogokat egymás után veszik el, a háborúk pedig sokasodnak.

Ott pedig, ahol a hagyományos tőkés pártok vannak hatalmon, a munkásmozgalomban gyökerező pártok «nagykoalíciós» módszerrel vesznek részt a hatalom gyakorlásában, vagy részvétel nélkül, de támogatják azokat, mint Németországban és Spanyolországban.

  

(a fordítás folytatása néhány nap múlva)