Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)
A CORQI második nemzetközi tanácskozásának
manifesztuma 3. rész
2017. nov. 1-2-3, Saulx les Chartreux (Franciaország)
9 – A termelési eszközök magántulajdonán
alapuló tőkés rendszernek semmiféle «felegyenesedése » nem lehetséges. Az
úgynevezett reformkísérletek még legjobb esetben is a munkásosztály későbbi térdre kényszerítését
szolgálják, de még rosszabb, hogy diszlokációs terveket rejtenek és «kerekasztalokat», melyek mellé a munkásmozgalom vezetőt közreműködésre invitálják a tőkés
osztály diktálta programokban. A munkásosztály függetlensége
megkívánja az imperializmussal és intézményeivel való szakítást: az IMF-fel,
Világbankkal, ENSZ-szel, a regionális EU-val, az észak-amerikai és
amerikai-ázsiai szabadkereskedelmi egyezményekkel, az összessel. A
munkásosztálynak mindenütt teljes függetlenségében kell minden formában
harcolni az imperializmus alá vetettsége ellen kezdve az állami adóságok
fizetésének megtagadásával. Sehol nem a népé ez az adósság, az csak a népek
kifosztásának eszköze Európától Ázsiáig, Afrikától Latin-Amerikáig - benne az USA népével is.
10 – Az
alternatívának, amit Rosa Luxembourg rajzolt fel valaha, «szocializmus vagy
barbárság», égető aktualitása van. A barbárság megkezdődött. Csak a
munkásosztály képes – összegyűjtve maga körül az elnyomott rétegeket – vezetni a harcot, amely megakadályozza a barbárság kiteljesedését. S nem tudja
megtenni, csak a termelőeszközök társadalmasításával és minden termelőeszköznek
az egész emberiség szolgálatába állításával. Ez a perspektíva az, ami
miatt a munkásosztály függetlensége lehet és kell. Ez az a perspektíva, amiért
küzdenek a IV. Internacionálé szekciói és cselekednek annak restaurálásáért a
CORQI keretében.
11 –
Miért kezdeményeznek megemlékezést, vitát a CORQI-hoz tartozó szervezetek
mindenütt a világban az 1917-es Október 100. évfordulóján? Számunkra a
forradalom aktuális, Lenin elemzése az imperializmusról, a kapitalizmus
rendszerének széthullásáról nagyon is időszerű; ez az aktualitás pedig a
küzdelem a burzsoáziával való szakításért; annak megértése, hogy az imperializmus
korában az elnyomott országokban a nem teljesült demokratikus követelések
megvalósítása nem a nemzeti polgárság feladata, hanem a munkásosztályé, neki
kell széles antiimperialista frontot létrehoznia maga körül, neki kell
irányítania (amellett, hogy bizonyos polgári és kispolgári rétegek is harcolnak a nemzeti
szuverenitásért). Ehhez mindenképpen szükség van a munkáspárt függetlenségére, ezért nem vehet részt semmiféle népfront-típusú koalícióban, amely
hozzáláncolná szervezeteit a burzsoáziához.
Egyedül
a munkásosztály képes saját hatalmi szervezeteinek kiépítésével – szovjetek,
tanácsok, bizottságok – a munkásköztársaságot létrehozni, a munkásköztársaságok
szabad unióját földrészünkön és azután az egyetemes munkástanácsok
köztársaságát. 1917 Októberének aktualitása az I., a II., a III. és
a IV. Internacionálé kontinuitásában a munkásság emancipációjáért vívott
küzdelem. Ez a CORQI aktualitása is, a nemzetközi osztályharcnak csak a
formája nemzeti. A munkás internacionálé zászlaja alatt minden nemzeti sajátosságunkhoz
más forma társul, de mindegyikünk feladata az autentikus, a burzsoáziától és
intézményeitől független munkáspárt létrehozása.
12
– A termelő osztályok saját magukat megszervezve tartják kezükben az
egész emberiség, minden elnyomott és kizsákmányolt felszabadításának kulcsát. A
munkásosztály harca tud pozitív választ adni az imperializmus által elnyomott
nemzeteknek a szabadság, a felemelkedés, a szuverenitás követelésében.
Ebben és ezzel a harccal fog győzni a nők, a dolgozó asszonyok mobilizációja
az egyenlő jogokért az egész világon. Ebben és ezzel a harcban ér célhoz a
fiatalok a jövőhöz, szabadsághoz, munkához, szükségletei kielégítéséhez való
joga. Ezen a mozgalmom keresztül és ez által fog megoldódni a környezet
védelme. A rothadó imperializmus pusztításával szemben az emberiség a
termelőeszközök társadalmasítása útjára kell lépjen, amely lehetővé teszi majd
a profit helyett a szükségletek szerinti termelést, amely az embert nemet védi
ahelyett, hogy a létét fenyegető tőkés osztály követeléseit teljesíti.
13 –
Harcában a nemzetközi munkásosztály a nemzeti sajátosságoktól függő formában vívmányokat, jogokat, garanciákat harcolt ki. A burzsoá államokon belül
létrehozta szakszervezeteit, társadalombiztosításait, a kollektív védelme
szervezeteit. Az osztályharc vezette minden szakaszban, hogy szervezetei
segítségével megvédje ezeket. Trockij szavaival, «az, aki nem tudja megvédeni
az elért vívmányokat, nem képes újakat sem szerezni», a IV. Internacionálé
saját feladatát abban látja, hogy segítse a munkásosztályt harci
szervezeteinek visszaszerzésében, segítse azok függetlenségének, minden
vívmányának megvédését.
14 – «Az emberiség válsága mindössze a
proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik»: a IV. Internacionálé programjának ez a központi megállapítását teljes mértékben igazolja a XXI.
század eleje. A világban mindenütt azok a kormányok, amelyeket a
történelmileg munkásmozgalomban gyökerező – szocialista, szociáldemokrata,
kommunista – pártok dirigálnak, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek által
hatalomba emelt kispolgári vagy nacionalista pártok a tőkés osztály
diktálta programokat valósítják meg. A Szovjetunió felbomlása, az 1917-es
októberben gyökerező degenerált bürokrácia eredménye ezt a folyamatot
felgyorsította. Számos európai országban is láttuk, hogy a kormányban részt
vevő szocialista, sőt kommunista vezetők részt vesztek a szerzett munkás-
és szociális jogok megsemmisítésében. Látjuk Latin-Amerikában, különösen
Brazíliában, a Lula/Dilma kormányok folytatták a tőke és a bankok követelte
adósság fizetését. Venezuelát feltételek nélkül védjük az imperialista
fenyegetéssel szemben, de nem felejtjük, hogy Chavez és Maduro folytatták az
adósság fizetését. Láttuk Görögországban Tzipraszt, aki arra kapott népi
mandátumot, hogy szakítson az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval,
mégis úgy döntött, alkalmazza a halálos programokat. Látjuk
Dél-Afrikában az apartheid végeztével hatalomba segített kormányt, amely kiszolgáltatja az országot a multinacionális cégeknek és a földnélküli fekete
többségnek földet nem ad. Az utóbbi 5 évben az egész Földön romlik a dolgozó
tömegek helyzete, a szerzett jogokat egymás után veszik el, a háborúk pedig
sokasodnak.
Ott pedig, ahol a hagyományos tőkés
pártok vannak hatalmon, a munkásmozgalomban gyökerező pártok «nagykoalíciós»
módszerrel vesznek részt a hatalom gyakorlásában, vagy részvétel nélkül, de
támogatják azokat, mint Németországban és Spanyolországban.
(a fordítás folytatása néhány nap múlva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.