Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 2. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország)

5 – Az emberiség létét fenyegető háborúk nem véletlenek, azok a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer termékei. Ennek rendszere elérte fejlettsége legmagasabb szintjét, az imperializmust, amelyet Lenin rothadónak jellemzett. Ez a helyzet a 21. század elején is. Konferenciánkat 10 évvel az 2007-es subprime-válság után tartottuk. Ma a Wall Street és a fő világ főbb tőzsdéi ismét rekordokat döntögetnek az ipar és a szolgáltatások soha nem látott destrukciója árán. Azon az áron, hogy minden földrészen a munkásosztály jogait és vívmányait semmisítik meg, hogy koldussorba döntenek teljes népességeket, növekvő elszegényedést okoznak a közszolgáltatások és források megvonásával. 

A vezető osztály megtorló intézkedéseket használ a munkásság mobilizációja ellen. Nem csak úgy, hogy erőszakszervezeteket militarizálja és veti be, hanem  az alapvető demokratikus jogok megvonásával is, mint a gyülekezés, a tiltakozás joga, a szólásszabadság.  Ezen az áron sikerült a tőkés osztálynak profitját visszaállítania – sőt, szélesítenie – 10 év alatt. Viszont az eszközök, melyekkel ezt elérte, újabb válságot készítenek elő.  

6 – 10 évvel az 2007-ben kezdődött válság után érik egy még súlyosabb, még pusztítóbb krízis. A központi bankok a gazdaság fellendítése ürügyével («quantitative easing», a monetáris politika mesterséges könnyítése) csak a spekulációt fogja fellendíteni. Egyetlen hét alatt – 2017 októbere elején – a tőzsdei akciók értéke a világban 800 milliárd dollárral emelkedett. A világ összes tőzsdekapitalizációja 88 000 milliárd dollár, több, mint a világ GDP-je. A rothadó rendszert az emelkedő adóssághegyek éltetik. A teljes adósság – állami, vállalati és magán – a szolgáltatások és az ipar összes javait több mint kétszeresen haladja meg. Az USA-ban a háztartások adóssága több, mint 2008-ban volt, a bankrendszer összeomlása idején. Kínában a nemzetközi pénzügyi tőke a bürokrácia kormányát a teljes adósságból finanszírozott fellendítésre vette rá a világgazdaság lelassulásának kárpótlása céljából: a vállalati adósság megduplázódott 10 év alatt, az országé 70 %-kal nőtt. Europában pedig - a vállalati - 40 %-kal...  Ehhez a gigantikus összeghez adjuk hozzá «Shadow Banking» adósságait, ez a szabályozás nélküli pénzügyi szektor az éves világgazdaság több mint felét reprezentálja.

Még egyszer: a válság meghaladására használt eszközök újabb válságokat készítenek elő, amelyek egyre jelentősebbek lesznek. Ez volt 2007-ben, még korábban 2001-ben is. A tőkés rendszer minden válsága a létező termelőerők tömeges pusztításában nyilvánul meg és előkészíti a következő, még nagyobb krízist.

7 – A gazdasági, pénzügyi és monetáris válságok gyakori egymásutánisága a kapitalizmus imperialista szakaszának természetéből származik, az emberiség termelőerőinek fejlődését képtelen biztosítani. A rendszer túlélése – a jelenlegi szinten – megkívánja, hogy háborús és fegyverkezési iparhoz, internet-gazdasághoz, spekulációhoz és növekvő adóssághalmazhoz folyamodjon. Maga az imperializmus teszi lehetetlenné, hogy a világgazdaság felegyenesedjen. Vannak időleges szünetek, melyeket maguk a tőkés vezetők is «szekuláris stagnálásnak» neveznek.  De nincs valóságosan évszázados pangás a gazdasági növekedésben, ahogy Marx leírta. Az imperializmus rothadó szakasza – amelyben lehetséges az árutermelés határtalan (szocializált) fejlődése, válaszolva az emberiség vitális szükségleteire – beleütközik az elosztás tőkés (magántulajdoni)viszonyaiba, – a «tőke mindig növekvő csírázása» az alapvető termelőerők pusztításából táplálkozik: a bérben, a kollektív garanciákban, a társadalombiztosítási rendszerekben, a szakképzettségben, és minden munkásvívmányban kikristályosodott értékből. De az alapvető termelőerők pusztítása ugyanakkor az alapvető fogyasztási szektor pusztítása is, és ez az ellentmondás nem oldható fel csak a fő termelő- és forgalmi eszközök társadalmasításával, lehetővé téve a termelő osztályok saját szükségleteinek és nem a tőkés osztály kielégítését. Ennek neve: szocializmus.

8 – 1917 októberével kezdve a XX. századot számos kísérlet jellemezte, hogy az emberiséget romokba döntő  tőkés rendszerrel végezzen.  A munkásosztály minden földrészen osztályharca révén többször megpróbálta a kapitalizmus megdöntését, a kizsákmányolt és elnyomott tömegeket képviselő, általa megjelölt, mandátummal ellátott, ellenőrzött szervek hatalomba emelését. Ebben a mozgalomban a II. vagy III. Internacionáléban gyökerező hagyományos munkásmozgalmi vezetők állította akadályokkal vagy az osztályharcot elvető, úgynevezett szociális, populista mozgalmakkal találja magát szembe.  Ezek a munkásmozgalom romjaból prosperálnak, funkciójuk egyedül a fennálló viszonyok őrzése.

Ami minket illet,  mi a tények alapján megerősítjük, hogy a XXI. század elején a világ helyzetének alakulása teljes mértékben igazolja programunkat, amely bázisán a IV. Internacionálé létrejött, az Átmeneti programot. Ezzel a programmal akarunk hozzájárulni a munkásosztály forradalmi vezetése válságának megoldásához, amelytől az emberiség válságának megoldása függ.    

(a fordítás folytatása néhány nap múlva)