Brazília

Mintegy 35 éve a brazil munkásosztály hatalmas mozgalomban felkelt a katonai diktatúra ellen és autentikus munkáspártot hozott létre részben a szakszervezeti kapcsolatokra építve, de szakítva ezzel az integrációval, a Dolgozók Pártját, a PT-t. A munkásmozgalom minden irányzatát e pártban gyűjtötte össze, benne voltak a hatalmas szakszervezet, a CUT aktivistái, népi szervezetek, mint a Földnélküliek Mozgalma és a hagyományos munkásmozgalmi irànyzatok. Nem csak a katonai diktatúra felett győzött, hanem hosszú időre beírta magát Latin-Amerika történetébe, hatással volt Argentinára, Chilére, Uruguayra. 

35 évvel később pedig a diktatúra nosztalgikus figurája került megválasztásra a köztársaság élére a «Brazília mindenek felett» szlogennel. Ki akarja irtani a «vörösöket», a «szélsőségeseket», akiknek a helyreállított rend nem tetszik.

Tény, hogy Bolsonaronak nosztalgiája van a fasizmus iránt, de még nem jelenti azt, hogy a fasizmus be is rendezkedett Brazíiliában. A két dolog különbözik. A munkásosztály küzdelem nélküli vereséget szenvedett el, de nem gázolták le. Őrzi ellenállási és harci képességét az előtte álló hatalmas küzdelemhez.

A rothadó tőkés viszonyok között a «Népfront megnyitja az utat a fasizmus felé» mondja ki Átmeneti programunk, ezért központi kérdés a forradalmi párt létrehozása. 

Brazíliában is a népfront nyitott ajtót Bolsonaro győzelméhez. A PT 13 éven keresztül a hatalomban ezzel politikával vetette alá az osztályt az imperializmusnak, nem megkérdőjelezve a diktatúra maradék intézményrendszerét, benne a hadsereget, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást, a munkás- és szakszervezetellenes törvényeket. Messze nem teljesítette földreformot, amit a földnélküli parasztok annyira vártak, hagyta, hogy legyilkolják őket a nagybirtokosok, hogy a profit kedvéért Amazóniában több milliónyi négyzetkilométert megsemmisítsenek. A PT a hatalomban nemcsak, hogy nem újraállamosított, hanem folytatta a privatizációkat, főként az olaj- és gázkincset, annak vállalatát, a Pré-salt, a Petrobrast. A lista pedig folytatható. Ez a politika fegyverezte le a munkásosztályt, amely pedig sokszor, különlegesen erős általános sztrájkokkal, tüntetésekkel mutatta ki elégedetlenséget. Ahelyett, hogy a PT szervező faktora lett volna a munkásmozgalomnak és -ellenállásnak, vezetése a demoralizáció, dezorganizáció, az osztály felbomlásának vezérkarává vált.

Amikor pedig az észak-amerikai imperializmus beavatkozott – mert a dolgok nem haladtak elég gyorsan és elég messzire –, brazíliai reléin keresztül a PT fejét levágta, a korrupcióellenes harc jelszavával Lulát börtönbe csukta és megfosztotta a PT-t attól, hogy saját jelöltje legyen az elnökválasztáson. Nem arról van szó, hogy Lula korrupt vagy nem. Lehet, hogy az. De a munkásmozgalom számára senki adjon erkölcsi leckét, pláne ne Trump, a Ku Klux Klan híve, annak saját joga a korrupció meg- és elítélése, saját elnökjelölt állítása! Ami miatt ez a jelölés nem történhetett meg, annak semmi köze nincs a korrupcióhoz. Ahhoz van köze, hogy az imperializmus el akarta hallgattatni a szervezett munkásosztály hangját. A PT vezetése pedig elfogadta, ez vezetett Bolsonaro győzelméhez.

Vajon a kialakult helyzet csak Brazíliára érvényes vagy általános tendencia minden kontinensen?

(DG 2018.nov.1)