Az átlagembernek arról van fogalma, hogy Nagy-Britanniában az iskolák drágák,
túlzsúfoltak, kevés a kórház, sorbaállás és listák vannak a betegek számára, a
lakhatás drága és nehéz hozzájutni, a kiprivatizált tömegközlekedés rossz stb. Mindez - a közszolgáltatások
felszámolása - pedig az EU politikája. Az öntudatos brit állampolgár azt
is tudja, hogy a kivándoroltak helyzetét szigorító intézkedések, amelyek
akkor lettek volna érvényesek, ha Nagy-Britannia az EU tagja marad, a bérek
lenyomását szolgálják, a dolgozók megosztását. Saját példánk alapján meg hozzátehetjük:
az
uniós támogatások arra jók, hogy oligarchisztikus rezsimek alakuljanak ki a
segítségükkel.
A britek népszavazáson
döntöttek a kilépésről. A munkásosztály döntő
többsége osztályszavazásával: az 1979-től az EU támogatta és Margaret Thatcher által
megkezdett neoliberális politika előrehaladt, egyre nagyobb lett a szakadék
szegények és gazdagok, munkások és vállalati felsővezetők, falvak és városok,
az angol vidék és a londoni elit között. Ebből lett elege.
Ma pedig, ahogy előre látható volt, a
brit parlament elvetette a Theresa May s az Európai Unió közötti egyezkedési
projektet.
A többség, amely leszavazta a megegyezést, széles («az Egyesült Királyság kormányának el kellett tűrnie,
hogy az utóbbi 81 évben a legkeményebben megtagadják», írta a brit sajtó).
A Labour Party parlamenti
csoportja mellett felsorakoztak a skót és a velszi nacionalisták, az északír
«unionisták» és mindegy száz konzervatív képviselő.
Az egyezményt 432-en
elvetették, csak 202-en mondtak rá igent.
Másnap, ahogyan valószínű
is volt, a Jeremy Corbyn benyújtotta «bizalmatlansági indtványt» vetették el 325-en
306 ellenében, a hatalmon lévő konzervatívok Theresa May köré védelmi kordont
vontak.
Theresa May minden elképzelése összeomlott.
De az is, amit Jeremy Corbyn képviselt.
Utóbbi, ahogyan ma tudjuk, állítja, hogy lehetne az Unió
elhagyásának módját illető egyetnemértést másodlagossá minősíteni és népszavazást
igényelni, bármi is legyen Európáról egyesek és mások véleménye, a választók
többsége egységbe tömörülne a konzervatív kormány leváltásában.
A “bizalmatlansági indítvány” kudarca azonban megszólaltatja
a vészharangokat.
Mint válság esetén mindig, a munkásmozgalom nevében
beszélők felé fordul a burzsoázia, hogy mondjanak le mandátumuk tartalmáról és
támogassák a megingott burzsoá pozíciókat. Következésképpen a második
referendumért folyó kampány egyre inkább felerősíti a Labour politikai apparátusának
azon elemeit, amelyek készek tárgyalni a kormánnyal. Jeremy Corbyn
világosan megmondta, hogy ezek közé tartozik «azzal a feltétellel, hogy a “no
deal” (a megegyezés nélküli kilépés) kizárt
legyen ezeken a megbeszéléseken».
Amit Jeremy Corbyn deklarált,
az egyrészről annyi, hogy az EU diktálhatja a feltételeket, Nagy-Britannia
vesse magát alá; másrészről pedig együttműködik a kormánnyal annak megvalósításában.
Nem csak arról van szó,
hogy Corbyn és a Labour baloldala elhagyta korábbi álláspontját, arról méginkább:
egyszerre csúfolja meg a munkásmozgalom független politikáját és a demokrácia
tiszteletét.
FF
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.