(Az olasz szekció kezdeményezése)
Minden dolgozóhoz, minden aktivistához:
vitajavaslat
Különböző szektorokban dolgozók
vagyunk, mindnyájan munkásaktivisták. 2019. június 8-án a IV. Interncionálé (CORQI)
olasz szekciója kezdeményezésére Torinóban tanácskoztunk. Akár tagjai vagyunk,
akár nem ennek a szervezetnek, abban egyetértünk, hogy Olaszországban hiányzik egy
autentikus, független munkáspárt és szükségünk van egy ilyen pártra.
Néhány évvel ezelőtt a dolgok másképp álltak,
léteztek a munkásmozgalom hagyományos pártjai, melyek dolgozók millióit fogták
össze. Azután apránként, egyik a másik után önmagát gyakorlatilag felszámolta. Különféle
elemzések születtek, de egyvalami vitathatatlan: ezek a pártok, akár kormányon
voltak, akár csak saját politikájuk révén, felelősek a legrosszabb munkásellenes
intézkedésekért, amelyek ellen dolgozók milliói
tiltakoztak, sztrájkoltak, tüntettek, próbálkoztak önmaguk megszervezését.
A kormányok, az Európai Unió és az Európai
Központi Bank diktálta az összes pusztító programot. De milyen erők tartják
ezeket fenn?
Ki kell mondani, hogy ez a politika
teljes egészében a tőkét, a bankokat, a spekulációt szolgálja, mégha be is
akarják mesélni nekünk «közös érdekeinket».
Miért
osztják meg a régiókkal az országot?
Az egyetlen cél, hogy a dolgozókat osszák
meg, a közfunkciókat és minden kivívott munkásjogot szüntessenek meg a kizsákmányolás
fokozására, a profit növelésére.
Miért teszik tönkre a közoktatást?
Először is a közkiadás csökkentése végett, a tőke által fizetendő
kevesebb adó, nagyobb profit miatt.
De azért is, hogy a fiatal generációból alacsony bérű, diploma és tudás,
követelések nélküli kizsákmányolandó réteget nyerjenek.
Miért támadják a közegészségügyet?
Mert annak, hogy a tőke nem akar adót fizetni, az kell, hogy megszabaduljanak tőle. A cél, hogy a tőke terhei folyamatosan csökkenjenek és új
területek nyíljanak meg új haszonnal a magánbiztosítások, bankok előtt.
Miért kell privatizálni, «reformálni» a
munkatörvényeket, letörni a nyugdíjakat?
Itt is ugyanaz a cél, a «bestiális rugalmasság» a profit növelése
a dolgozók hátán.
Miért fúzionálnak a multinacionális vállalatok, ha nem
a termelés költségeinek csökkentéséért, melynek fő eleme a munkaerő ára, a
dolgozói fizetés?
Minden intézkedés és minden összecsapás ugyanarra a kérdésre összpontosul: a
dolgozói és a tőkés érdekek ellentétére.
1945 óta a legrosszabb kormányunk van. Rasszista, antidemokratikus, az
országot megosztását szervezi. Mint minden dolgozó, el akarjuk zavarni. Azonban
mi jön azután? Egy másik Renzi-kormány, amely már eddig is a legrosszabbat
hozta? Egy új Prodi-kormány, az “alkotmányreform” bajnoka, amely lehetővé tette Salvini
és Di Maio tündöklését és a regionalizációt?
Nem akarunk olyan kormányt, amely az eddigieket folytatja. Olyat
akarunk, amely megsemmisíti az eddigi ellenreformokat, amely az állam ”adósságát”
eltörli, a bankokat, a nagy termelőeszközöket államosítja. Olyan kormányt,
amely a gazdaságot a népesség óriási többségének szükségletei szerint tervezi,
a tanulás, a munka, az egészség és a nyugdíj jogát biztosítja.
Születhet egy ilyen kormány ezt programjával képviselő párt nélkül? Olyan
párt kell, amely megerősíti, amit mindenki tagad, hogy a dolgozók és a tőke
érdekei összeegyeztethetetlenek, és utóbbi egyenesen visz minket a katasztrófa
felé.
Az utóbbi 30 évben országunkban óriási mozgalmak születtek. A mobilizálódás
folytatódni fog. De mennyi idő kell még, ha a politikai perspektíva nem világos?
Azzal töltsük az időnket, hogy magunkat védjük anélkül, hogy az elveszett
jogok visszaszerzésének mikéntjét és a nagy többség érdekeinek megfelelő
politika felvázolását megkezdjük?
Sokan mondják, hogy a helyzet nehéz. Persze, az. De a magunk részéről azt gondoljuk
többé-kevésbé tudatosan, hogy nagyon sokan vagyunk, akiket ugyanezek a problémák
foglalkoztatnak. Rendelkezésükre állunk és érdeklődve várjuk a vitákat.
(Torinóban összegyűlt 22 dolgozó,
2019. jún. 8.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.