IV. Internacionálé: Olaszország

(Az olasz szekció kezdeményezése)

Minden dolgozóhoz, minden aktivistához: vitajavaslat

Különböző szektorokban dolgozók vagyunk, mindnyájan munkásaktivisták. 2019. június 8-án a IV. Interncionálé (CORQI) olasz szekciója kezdeményezésére Torinóban tanácskoztunk. Akár tagjai vagyunk, akár nem ennek a szervezetnek, abban egyetértünk, hogy Olaszországban hiányzik egy autentikus, független munkáspárt és szükségünk van egy ilyen pártra.

Néhány évvel ezelőtt a dolgok másképp álltak, léteztek a munkásmozgalom hagyományos pártjai, melyek dolgozók millióit fogták össze. Azután apránként, egyik a másik után önmagát gyakorlatilag felszámolta. Különféle elemzések születtek, de egyvalami vitathatatlan: ezek a pártok, akár kormányon voltak, akár csak saját politikájuk révén, felelősek a legrosszabb munkásellenes intézkedésekért, amelyek ellen dolgozók milliói  tiltakoztak, sztrájkoltak, tüntettek, próbálkoztak önmaguk megszervezését.

A kormányok, az Európai Unió és az Európai Központi Bank diktálta az összes pusztító programot. De milyen erők tartják ezeket fenn?

Ki kell mondani, hogy ez a politika teljes egészében a tőkét, a bankokat, a spekulációt szolgálja, mégha be is akarják mesélni nekünk «közös érdekeinket».  

Miért osztják meg a régiókkal az országot?

Az egyetlen cél, hogy a dolgozókat osszák meg, a közfunkciókat és minden kivívott munkásjogot szüntessenek meg a kizsákmányolás fokozására, a profit növelésére.

Miért teszik tönkre a közoktatást?

Először is a közkiadás csökkentése végett, a tőke által fizetendő kevesebb adó, nagyobb profit miatt.

De azért is, hogy a fiatal generációból alacsony bérű, diploma és tudás, követelések nélküli kizsákmányolandó réteget nyerjenek.

Miért támadják a közegészségügyet?

Mert annak, hogy a tőke nem akar adót fizetni, az kell, hogy megszabaduljanak tőle. A cél, hogy a tőke terhei folyamatosan csökkenjenek és új területek nyíljanak meg új haszonnal a magánbiztosítások, bankok előtt.

Miért kell privatizálni, «reformálni» a munkatörvényeket, letörni a nyugdíjakat?

Itt is ugyanaz a cél, a «bestiális rugalmasság» a profit növelése a dolgozók hátán.

Miért fúzionálnak a multinacionális vállalatok, ha nem a termelés költségeinek csökkentéséért, melynek fő eleme a munkaerő ára, a dolgozói fizetés?

Minden intézkedés és minden összecsapás ugyanarra a kérdésre összpontosul: a dolgozói és a tőkés érdekek ellentétére.

1945 óta a legrosszabb kormányunk van. Rasszista, antidemokratikus, az országot megosztását szervezi. Mint minden dolgozó, el akarjuk zavarni. Azonban mi jön azután? Egy másik Renzi-kormány, amely már eddig is a legrosszabbat hozta? Egy új Prodi-kormány, az “alkotmányreform” bajnoka, amely lehetővé tette Salvini és Di Maio tündöklését és a regionalizációt?

Nem akarunk olyan kormányt, amely az eddigieket folytatja. Olyat akarunk, amely megsemmisíti az eddigi ellenreformokat, amely az állam ”adósságát” eltörli, a bankokat, a nagy termelőeszközöket államosítja. Olyan kormányt, amely a gazdaságot a népesség óriási többségének szükségletei szerint tervezi, a tanulás, a munka, az egészség és a nyugdíj jogát biztosítja.

Születhet egy ilyen kormány ezt programjával képviselő párt nélkül? Olyan párt kell, amely megerősíti, amit mindenki tagad, hogy a dolgozók és a tőke érdekei összeegyeztethetetlenek, és utóbbi egyenesen visz minket a katasztrófa felé.

Az utóbbi 30 évben országunkban óriási mozgalmak születtek. A mobilizálódás folytatódni fog. De mennyi idő kell még, ha a politikai perspektíva nem világos?

Azzal töltsük az időnket, hogy magunkat védjük anélkül, hogy az elveszett jogok visszaszerzésének mikéntjét és a nagy többség érdekeinek megfelelő politika felvázolását megkezdjük?

Sokan mondják, hogy a helyzet nehéz. Persze, az. De a magunk részéről azt gondoljuk többé-kevésbé tudatosan, hogy nagyon sokan vagyunk, akiket ugyanezek a problémák foglalkoztatnak. Rendelkezésükre állunk és érdeklődve várjuk a vitákat.

(Torinóban összegyűlt 22 dolgozó, 2019. jún. 8.)