Szept. 20-ra «klímasztrájkot»
hirdettek, olykor
hivatalos formában is, mint pl. New Yorkban. A demokrata polgármester a valóban
aggódó fiatalok ezreit hívta, hogy vegyenek részt a menetben. Részt is vettek, valódi nyugtalanságtól hajtva.
A szervezők - hivatalosan - szintén “iskolások” voltak az
agyonmédiatizált Greta Thunberg körül is, aki rendszeresen megjelenik az
ENSZ-ben és államfők fogadják. A “spontán” megjelenés mögött ott látjuk az
olyan “nem kormányzati” szervezeteket, mint a Youth for Climate-ot vagy a
Greenpeace-t.
Néhány szlogen az álami vezetőket szólitja fel
cselekvésre a felmelegedés ellen. Mások a személyes felelősségre apellálnak «kevesebb műanyagot» vagy «kevesebb húsevést» (eléggé fucsa
követelés, amikor éppen az ENSZ jelentései szerint 821 millióan éheznek, vagyis
minden hetedik ember).
Mások «rendszerváltást, ne klímaváltást!» követelnek anélkül, hogy pontosítanák,
milyen rendszert kéne leváltani.
A szervezők célja «nyomásgyakorlás a vezetőkre az
ENSZ-ben a Klimaakció csúcstalálkozó megtartására» (France 24).
Az ENSZ-ben. Ez azt jelenti, hogy a nagyhatalmak
döntsenek a népek helyett - és ellenére. Referenciaként a GIEC-jelentések szolgálnak
(kormányzatonkívüli szakértői csoport a klímaváltozásról), melyek “egybeforrasztják”
az állami vezetőket, sajtót és néha még a “baloldalt" is.
Aug. 8-án a Le Monde szalagcímében ezt írja: «A GIEC speciális jelentése: az
emberiség kimeríti a földet».
De mi is az a GIEC?
1988-ban hozta létre kormányonkívüli szervezetként az
amerikai elnök, Ronald Reagan és a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher. 195 állam
a tagja (kormányaik képviseletében) és, mint minden nemzetközi intézményt, a
nagytőkések tartják fenn túlsúlyos helyet foglalva benne. A GIEC végülis Trump,
Macron, Merkel, Johnson, Shinzo Abe, Putyin és néhányan mások. Ezek azok a
vezetők, akiket “nyomás alá kéne
helyezni, hogy a klíma érdekében cselekedjenek”.
Hogyan lehet egy pillanatra is elképzelni, hogy a
multinacionális vállalatok szükségleteinek engedelmeskedő, a világ négy sarkában
háborús kalandokat tápláló államfők alávessék magukat az emberiség és környezete
érdekeinek? Az óriási amazónai erdőtüzek,
amelyeket az amerikai, francia, német, stb multinacionális vállalatok szolgálatában
álló nagybirtokosok idéztek elő Bolsonaro és Trump biztatására, megmutatják,
hogy nem általában az «emberiség» meríti
ki a földet.
A GIEC eme hazugságára azok, akik a dolgozók és az
emberiség emancipációjáért harcolnak, Marxnak a Tőkében leírt szavaival kell feleljenek: a «tőkés
termelés» az, amely «egyszerre meríti ki a javak két
forrását, a földet és a dolgozót». Az agonizáló tőkés rendszer, mely minden
letarol, emberiséget és környezetet.
Így hát az emberiség és a környezete megmentése egyet
és ugyanazt jelenti, ami pedig nem a kormányokhoz könyörgéssel valósul meg.
D.F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.