«Klímasztrájk» ?

Szept. 20-ra «klímasztrájkot» hirdettek, olykor hivatalos formában is, mint pl. New Yorkban. A demokrata polgármester a valóban aggódó fiatalok ezreit hívta, hogy vegyenek részt a menetben. Részt is vettek, valódi nyugtalanságtól hajtva.

A szervezők - hivatalosan - szintén “iskolások” voltak az agyonmédiatizált Greta Thunberg körül is, aki rendszeresen megjelenik az ENSZ-ben és államfők fogadják. A “spontán” megjelenés mögött ott látjuk az olyan “nem kormányzati” szervezeteket, mint a Youth for Climate-ot vagy a Greenpeace-t.

Néhány szlogen az álami vezetőket szólitja fel cselekvésre a felmelegedés ellen. Mások a személyes felelősségre apellálnak «kevesebb műanyagot» vagy «kevesebb húsevést» (eléggé fucsa követelés, amikor éppen az ENSZ jelentései szerint 821 millióan éheznek, vagyis minden hetedik ember).

Mások «rendszerváltást, ne klímaváltást!» követelnek anélkül, hogy pontosítanák, milyen rendszert kéne leváltani.

A szervezők célja «nyomásgyakorlás a vezetőkre az ENSZ-ben a Klimaakció csúcstalálkozó megtartására» (France 24).

Az ENSZ-ben. Ez azt jelenti, hogy a nagyhatalmak döntsenek a népek helyett - és ellenére. Referenciaként a GIEC-jelentések szolgálnak (kormányzatonkívüli szakértői csoport a klímaváltozásról), melyek “egybeforrasztják” az állami vezetőket, sajtót és néha még a “baloldalt" is.

Aug. 8-án a Le Monde szalagcímében ezt írja: «A GIEC speciális jelentése: az emberiség kimeríti a földet».

De mi is az a GIEC?

1988-ban hozta létre kormányonkívüli szervezetként az amerikai elnök, Ronald Reagan és a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher. 195 állam a tagja (kormányaik képviseletében) és, mint minden nemzetközi intézményt, a nagytőkések tartják fenn túlsúlyos helyet foglalva benne. A GIEC végülis Trump, Macron, Merkel, Johnson, Shinzo Abe, Putyin és néhányan mások. Ezek azok a vezetők, akiket “nyomás alá kéne helyezni, hogy a klíma érdekében cselekedjenek”.

Hogyan lehet egy pillanatra is elképzelni, hogy a multinacionális vállalatok szükségleteinek engedelmeskedő, a világ négy sarkában háborús kalandokat tápláló államfők alávessék magukat az emberiség és környezete érdekeinek?  Az óriási amazónai erdőtüzek, amelyeket az amerikai, francia, német, stb multinacionális vállalatok szolgálatában álló nagybirtokosok idéztek elő Bolsonaro és Trump biztatására, megmutatják, hogy nem általában az «emberiség» meríti ki a földet.

A GIEC eme hazugságára azok, akik a dolgozók és az emberiség emancipációjáért harcolnak, Marxnak a Tőkében leírt szavaival kell feleljenek: a «tőkés termelés» az, amely «egyszerre meríti ki a javak két forrását, a földet és a dolgozót». Az agonizáló tőkés rendszer, mely minden letarol, emberiséget és környezetet.

Így hát az emberiség és a környezete megmentése egyet és ugyanazt jelenti, ami pedig nem a kormányokhoz könyörgéssel valósul meg.

D.F.