Illúziók. Vége ?

«Az illúzióknak véget kell vetni, az Európai Unió, ez az imperialista és kolonialista birodalom egyre inkább megszabadít bennünket jogainktól és a fasizmus, rasszizmus, a totalitarizmus, szociális és gazdasági regresszió felé löki a társadalmakat.»

Magyarországon az európai választások több tanulsággal szolgáltak. A legfontosabb, hogy a választók 2/3 része nem vett részt benne: nem érdekli, nem tartja fontosnak, nem adja nevét a politikai bohózathoz, szembenáll az európai politikával – alaposabb elemzés kell ahhoz, hogy megtudhassuk, milyen arányban, egy azonban biztos: ezzel elutasítja az Uniót, annak intézményeivel együtt.

A másik, hogy a rendszerváltás levezetőinek egyik csoportját már alaposan megbüntette: az SZDSZ hamarosan eltűnik a politikai palettáról, az MSZP tere pedig alaposan leszűkült – mert tevőlegesen vett részt a regresszióban! Persze a FIDESZ is megkapja, mihelyt hatalomra kerül.
A Jobbik előretörése nem azt jelenti, hogy több lett a nacionalista, antiszemita, stb., inkább azt, hogy a reálpolitika kergette oda a szavazókat, a «rend» igénye a fennálló állapotok elleni világos tiltakozás.

A «baloldal»-nak nincs vonzereje (részint mert az MSZP áruló politikájával kibérelte az egész teret, részint megosztott, egymással is alig áll szóba, részint mert állandóan új utat keres: a civil társadalom hamis, félrevezető ösvényét, ahelyett, hogy az osztályharchoz visszatérne).

«A helyzet tudományos feldolgozása után a kiút ugyanilyen igényes kijelölését követően gyakorlati tettekkel kell a lakosság elé kiállni, gyökeresen szakítva a bezártsággal és nyitottá válni mindenki felé, aki a valódi baloldali megoldás megvalósításában segíteni kész lenne. Tudjuk, hogy csak a Baloldal képes a minél szélesebb tömegek részére a legelviselhetőbb életet biztosítani, de ezt nem elég hangoztatni, be is kéne bizonyítani. Azért is nehéz a helyzet, mert a jobboldal a szájára vette az emberek számára legfontosabb kérdéseket - hogy nyerő helyzetbe kerülhessen velük, - de amelyeket megoldani csak a tudományos igénnyel fellépő baloldal lesz képes.» - mondja az, aki a valóságban is ezt teszi.

Világosan hiányzik egy független, egységes baloldali akciófront, a dolgozót képviselő politika, a lehető legnagyobb összefogással működtetve: a szakszervezetekkel (nem válogatva közöttük!), a munkáspártokkal (itt sem!), itt lenne helyük a «civil» szerveződéseknek is a varrószakkörtől a zöldekig – a legfontosabb aktuális alapkérdések köré csoportosulva, közérthetően, röviden: munkát mindenkinek, az elbocsátások, bércsökkkentések megszüntetését, államosítást, az adóssághalmaz elutasítását a «nadrágszíj-összehúzásnak» véget vetve. A hogyanja nem a mi dolgunk, a mienk a követelés – a megvalósítás legyen a politikusoké, szakembereké, azért vannak… Azonban ez a mag nem kerülheti el annak kimondását, hogy a «kapitalizmus jobbá tétele» nem lehet cél, nincs emberarcú kapitalizmus, nem lesz szociális Európa, stb. és azt sem, hogy nem mond le az osztályok nélküli társadalom elérésének szándékáról, mely mellett az összes fenti követelés csak átmeneti jellegű. Ebben a harcban lehetne tapasztalatot szerezni, módszereket gyűjteni, társakra találni, nevelni, agitálni - enélkül nem lehet ellenállni a nemzetközi tőke (EU, IMF, stb.) nyomulásának.