Nemzetközi információk 367.sz.

EIT – ILC A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nyílt világkonferencia
a háború és a kizsákmányolás ellen

2010.nov.19-20.


Levél a felhívást elindító 54 országból származó első 463 aláíróhoz

Kedves Barátaink, Elvtársaink!
Tudatjuk Veletek, hogy a “Nyílt világkonferenciát a háború és a kizsákmányolás ellen” Algerban 2010.nov.19-20-21-én tartjuk

Ti, az 57 országból származó 463 munkásaktíva, szakszervezeti és politikai felelős, pozitívan reagáltatok a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésre.

Miért Algériában?
Ebben az országban a háború és kizsákmányolás elleni harcnak különös összhangja van. Az algériai nép nemzete felszabadításához a legnagyobb áldozatot hozta, hogy függetlenségét megalapozhassa. A dolgozók ennek kontinuitásában alakították ki saját szervezeteiket, tették lehetővé a nyílt világkonferencia megtartását Algerban az Algériai Dolgozók Pártja parlamenti csoportjával és az UGTA szakszervezeti szövetség támogatásával.

A tanácskozásra a legoptimálisabb anyagi és gyakorlati körülmények között kerülhet sor és profitálhatunk az algériai nép vendégszerető hagyományaiból. A Nemzetközi Egyetértés 1991-es, «A háború és kizsákmányolás elleni nyilatkozat» bázisán történt megalakulása óta először tartja konferenciáját az afrikai kontinensen, melyet különleges módon tönkretett a nemzetközi intézmények, az IMF (Valutaalap), a Világbank, a Világkereskedelmi Szervezet privatizációs, dekompozíciós és háborús politikája.

Az általatok aláírt felhívásnak 2000 végén egyedi hangzása van: az afganisztáni nemzetközi intervenciós erők fokozása, az iraki diszlokáció, a Közel-Kelet újbóli fenyegetése jól mutatják a háborús fenyegetést. Ami a munkásosztály kizsákmányolását és szervezeti függetlenségének fenyegetését illeti, a válság következtében egyre erősebb az egész világon.

Harcolnunk kell, tapasztalatainkat átadni úgy, hogy a dolgozók és fiatalok minden országban nemzetközi kereteik között használhassák.

Ezért vagyunk büszkék és örülünk ennek a tanácskozásnak. Találkozunk Algerban jövő év novemberében.

Louisa Hanoune,
az Algériai Dolgozók Pártja főtitkára

Daniel Gluckstein,
a Nemzetközi Egyetértés koordinátora



Ui: gyakorlati információk és a feliratkozás körülményei a következő héten.

18 éve, az iraki nép elleni első gyilkos háború előestéjén 53 országból különböző irányzathoz tartozó aktivista 1991-ban Barcelonában létrehozta a Nemzetközi Egyetértést. Akkori manifesztuma megerősítette az összefüggést a kegyetlen háború és a tőke magántulajdonon alapuló társadalmi rendszere között: “A háborút elítéljük, a világ népei és dolgozói a háborúkat elítélik. Mert tudják, hogy az egy lépést jelent az elnyomás és a kizsákmányolás felé az IMF, az EU, a háromoldalú szerződések égisze alatt. Ezek szervezik az összes országban a deregularizációt, a munkanélküliséget, a közoktatás és a kultúra tönkretételét, az üzemek kiürítését, a munkásszervezetek, főként a szakszervezetek alárendelését az állam alá, függetlenségük megkérdőjelezését.”

Igazatok volt-e, mikor aláírtátok?

18 éve történt. A nemzetek közötti és a nemzeteken belüli konfliktusok növekednek. A háborúk tönkretették Afganisztánt, aztán Irakot újból, a Közel-Keletet, a Balkánt, a Kaukázust, Afrika teljes vérző régióit. Háborúkat, melyeket az USA volt elnöke, George W. Bush így jellemzett 2001-ben: “Totális háború: gazdasági, társadalmi, politikai, katonai.”

18 év múlt el. A munkás- és demokratikus jogokért harcoló aktívák csak a veszélyt hangsúlyozhatják a közel-keleti eszkalációval szemben, különösen az izraeliéval a Föld egyik legsűrűbben lakott területe, Gáza és lakosságának kollektív büntetésével szemben.

Lehet-e tudomásul nem venni a közel-keleti roppant veszélyes kaland, az üzemek bezárása és az elbocsátások hulláma, az összes kontinens munkásait sújtó stabil munkahelyek megszüntetése kapcsolatát, mely alátámasztja a termelési eszközök magántulajdonán alapuló gazdaság világválságának mélységét?

A Nemzetközi Munkaügyi Iroda 2009 január végén azt jelezte, hogy a munkanélküliek száma (2007-hez viszonyítva) 30-51 millióval emelkedik, míg 200 millió főre fogja növelni a “szélsőségesen szegény személyek” számát.

Kínában a „migráns dolgozók” tízmillióit bocsátották el, az üzemi csődök következtében utcára kidobottakra garantáltan éhezés vár.

Az USA-ban a “Big Three” történelmi ipari körében már eddig több ezer munkahelyet szüntettek meg, ugyanakkor 2 millió amerikai családot kilakoltattak a 2007 “subprime”-válsága következtében …

Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában egész nemzeteket helyeztek a nemzetközi pénzügyi intézmények “gondnoksága” alá.

A “vén Európa” sem menekülhet, ellenkezőleg: kelettől nyugatig előzmények nélküli elbocsátási hullám veszélyezteti az ipart, melyben a munkásmozgalom született.

A katasztrófa felelőseinek pedig van képük megerősíteni, hogy a munkásosztály számra az egyetlen kiút a “világkormányzatba” integrálódás, a fellendítési tervekbe való beépülés és együttműködés, amely újbóli dollár- és eurómillárdokat fecskendezve a bankokba és a spekulációba a munkaerőt teszi tönkre és minden osztályharcban elért vívmányt megsemmisít. A válság felelősei mindenütt azzal kísérleteznek, hogy megsemmisítsék a sztrájkjogot, a tárgyalás és szerződés jogát, a munka különleges érdekvédelmét a tőke ellen. Azokat a jogokat, melyek nélkül nincs demokrácia.

De minden földrészen a munkásosztály keresi osztályharcban született szervezeteit megragadva létezésének őrzését sztrájkokban, tüntetésekben, a háborúk elutasításában.

Sokféle szemléletünk ellenére ezért hívjuk össze nyílt világkonkonferenciánkat, szélesre tárva kapuját az összes munkásmozgalmi és demokratikus erő előtt, mely elutasítja azok diktátumát, akik velünk akarják megfizettetni az általuk előidézett válság árát. Mindnyájan egyetértünk a munkásmozgalom, szervezetei függetlensége és vívmányai megőrzése gondolatában.

Különbözőek tapasztalataink, hagyományaink, de a háborút és a kizsákmányolást elutasítjuk mindnyájan, s ez vezet oda bennünket, hogy világszinten vitát nyissunk minderről.

Felhívunk mindenkit, a munkásmozgalom aktíváit, felelőseit, hogy együtt készítsük elő a nov.19-21 közötti algeri tanácskozást
Első aláírások
AFGHANISTAN : Nasir Loyand, Gauche radicale de l’Afghanistan (LRA) ;
ALGERIE : Arfoutni Abderrahmane, Parti des travailleurs ; Babouri Mustapha, syndicaliste membre de la section syndicale du Port UGTA Bejaia ; Badraoui Malika, député; Barani Nabil, syndicaliste SG de la section syndicale ONAB (Office national des aliments de bétail) UGTA Bejaia ; Benbessa Rahima, syndicaliste membre de la Fédération travaux publics et bâtiment UGTA ; Bendob Ali, SG Union de Wilaya UGTA Laghouat (ó) ; Benkachoua Mohamed, Syndicaliste Union locale Hassi Rmel UGTA (ó) ; Benyahia Abdellah, Député ; Boudjou Zahir, syndicaliste SG Syndicat national d’entreprise ONAB (Office national des aliments de bétail) UGTA ; Boukerreche Ahmed, syndicaliste membre Union locale UGTA Mila ; Bousmaha Houaria, député ; Chouitem Nadia, syndicaliste membre de la Commission exécutive nationale UGTA ; Derradji Abdelkader, Député ; Djouambi Amar, syndicaliste Fédération du commerce et tourisme UGTA ; Guerfa Slimane, Député ; Hamzaoui Rédha, membre de la commission exécutive fédérale Fédération nationale des travailleurs du pétrole UGTA ; Hanoune Louisa, Secrétaire générale du Parti des travailleurs ; Kherbache Zoubida, Députée Présidente de la commission économique ; Labchri Karim, Parti des travailleurs ; Manseur Mourad, député ; Mokrani Fazia, syndicaliste membre du Syndicat d’entreprise des travailleurs de l’éducation UGTA Bejaia ; Rouabah Yacine, syndicaliste membre de la section syndicale Cheminots UGTA Bejaia ; Sait Said, syndicaliste membre de la section syndicale Cheminots UGTA Bejaia ; Tahraoui Omar, syndicaliste membre du Syndicat d’entreprise des travailleurs de l’éducation UGTA Bejaia ; Taleb Miloud, Syndicaliste Union de wilaya Laghouat UGTA (ó) ; Tazibt Ramdane, Député Vice-président de l’Assemblée populaire nationale ; Tehami Mohamed, Député ;
ALLEMAGNE : Altmann Michael, Executive Committee Workers Commission SPD state of Hesse (ó) ; Becker Heinrich, GEW (ó); Birkhahn Manfred (ver.di) ; Boulboulle Carla, GEW (ó) ; Brandt Gabriele, Verdi Berlin (ó) ; Buchhaupt Siegfried, GEW ; Bunz Kerstin, Verdi (ó) ; Döring Rainer (ver.di ) ; Eisner Udo (IG Metall) ; Engstfeld Ellen, Verdi SPD (ó) ; Falk Elke (ver.di); Fast Bodo (SPD ver.di) ; Frey Henning (SPD GEW) ; Futterer Michael, SPD GEW; Günter Schwefing, (ver.di) ; Gurster Eva, Verdi SPD (ó) ; Gürster Julian, (IRJ ver.di); Hans Weigt, (ver di) ; Hauptmann Tina (SPD) ; Henning Frey, SPD GEW (ó) ; Hesse Lothar (ver.di) ; Hirschfeld Klaus (SPD) ; Kischkat Mirco, Verdi SPD (ó) ; Kreutler Peter, SPD Verdi (ó) ; Krupp Gotthard, SPD Verdi (ó) ; Lätsch Winfried, “ (Gewerkschaft Nahrung und Genuss; NGG)” ; Matzke Cornelia (Ärztin) ; Mechthild Wellems (ver.di) ; Mees Hans-Jürgen (ver.di) ; Mosar Ingo, Verdi (ó) ; Müller Jürgen (SPD) ; Muller Norbert, Verdi (ó) ; Ott Lothar, GEW SPD (ó); Paternoga Paul, (SPDAfA IG Metall) ; Polke Peter (Gewerkschaft Transnet) ; Prasuhn Volker, Volker Prasuhn (SPD - AfA. verd.i) ; Röser Ingo (GEW) ; S. Omslo Anna Helena, Verdi VH (ó); Schermer Gerlinde (SPD) ; Schroer Klaus, (SPD) ; Schuller Klaus, Secretaire DGB SPD AFA ; Schuster Anna (ver.di) ; Schuster H.W., Verdi SPD commission ouvrière (ó) ; Schwefing Guenter, Verdi (ó); Sieweke Beate (SPD-AfA ver.di) ; Steinebach Inge, (SPD/AfA ver.di) ; Timmermann Olaf (SPD ver.di) ; Treffert Christiane, GEW (ó) ; Weiß Dirk (SPD IGBCE) ; Wellems Mechtilde, Verdi (ó) ; Wernecke Monika, Verdi (ó) ; Werner Uhde (Internationale Arbeitnehmerverbindung IAV) ; Wesemann Klaus, SPD-AfA ver.di ; Wolf-Wesemann Doris, SPD ver.di ; Zeller Inge, ver.di; Zutz Axel (SPD - AfA IG BAU) ;
AUSTRALIE : Chan Anita ;
BANGLADESH : Khandaker Sayedul Islam, Secrétaire du syndicat des travailleurs du jute de Daji ; Majibur Rahaman, President syndicat ds travailleurs du textile de Dinajpur ; Masud Rana, Secrétaire du syndicat des travailleurs du jute de Mohammodia ; Miss Shamim Ara, Secrétaire de la commission Femmes du BJSF ; Mohammad Badruddoja Chowdhury, Président de la Fédération de la Jeunesse ; Rafiqujjaman, President du Parti Démocratique des travailleurs ; Sanzeed Hossain, Secrétaire adjoint BJSF ; Shariat Ullah, Secrétaire Syndicat des travailleurs du port de Chittagong ; Zakir Hossain, Secrétaire général du Parti Démocratique des travailleurs (BJSF) ;
BELGIQUE : Chaineux Jeannine, (ó) ; Giarrocco Roberto, FGTB-CGSP (ó) ; Heylen Sonja, CGSP (ó) ; Janssens Rudy, Secrétaire fédéral CGSP ; Larsimont Philippe, Mouvement de défense des travailleurs (MDT) ; Ruttiens Henri-Jean, Syndicaliste SETG-FGTB ; Steeland Rik, BBTK-Kortrijk- Belgie (ó) ; Tabbakh Elah, Vice-président CGSP région de Bruxelles ; Yousfi Naoual, FGTB CGSP (ó) ;
BENIN : Assogba Innocent, CSTB (ó);
BRESIL : Adriano Diogo, Député d’Etat PT-SP ; Alder Júlio Calado, professeur UFPE; Anselmo E. Ruoso Jr, secrétaire des relations internationales FUP-CUT (fed. du pétrole) (ó) ; Antonio Carlos Spis, membre du comité exécutif de la CUT (ó) ; Aparecido Biancho, vereador PT-Sarandi (PR) ; Arnaldo Fernandez, président du syndicat des chemin de fer de Bahia e Sergipe - CUT ; Bárbara Corrales, membro do DM do PT-SP ; Betão Cupolillo, vereador PT-Juiz de Fora (MG) ; Celi Nelza Zulke Taffarel, professeur d’université (ó) ; Cirqueira Falcão José Luiz, Université fédérale SANTA CATARINA (ó) ; Claudinho Silva, Secrétaire du comité contre le racisme de l’Etat PT-SP ; Edison Cardoni, membre du comité exécutif Condsef-CUT (ó) ; Fernando Ferro, député fédéral du PT-PE ; Gilberto Paixão, Executif de la Confédération nationale des travailleurs du commerce et des services CUT ; Gilney Vianna, Direction Nationale du PT (ó) ; Irene Batista de Paula, présidente Sindsep-SP ; Jacqueline Albuquerque, membre de la Commission executive Fenajufe (ó); João Batista Gomes, diretor da Confetam (ó) ; José Candido, Député d’Etat PT- SP ; Julio Turra, membre de la Commission Executive CUT (ó) ; Leila Carla Alves Ferreira, Coordinatrice DCE-UFBA ; Lourival Lopes, membro Executiva Contracs-CUT (ó) ; Luis Carlos Mora (Luca), directeur du SINTECT Campinas ; Luis Gonzaga (Gegê), membre de la direction de la Centrale des Mouvements Populaires DN du PT ; Márcia Farro, assessora parlamentar PT-SP ; Markus Sokol, membre de la direction nationale du PT; Milton Barbosa, Secrétaire des relations internationales du Mouvement Noir unifié ; Misa Boito, membro do Diretório Estadual do PT-SP ; Ney Jansen Ferreira Neto, PT- syndicat APP (ó) ; Périclés de Lima, président de la CUT zone de Mata (ó) ; Renato Simões, membre de la direction nationale du PT ; Teresinha de Fátima Perin ; Ubiraney Ribeiro Porto, secrétaire secteur privé UP-CUT (fed. pétrole) (ó) ; Valeir Ertle, Secrétaire des relations internationales Contracs-CUT (ó) ;
BURUNDI : NISHIMWE Authentique, Président du Syndicat libre des travailleurs de l’université du Burundi ( STUB) ; Nkunzimana, Président PTD;
CAMEROUN : Bikoko Jean-Marc, Centrale syndicale du secteur public (CSP) (ó) ; Ekane Anicet, président du Manidem; Mbille Martin David, Confédération Générale du Travail - Liberté du Cameroun ;
CANADA : Ashley B.Ross, SEIU 1 local 1; SMART; Commission executive Nouveau Parti Démocratique commune de ST Paul (ó) ;
CHILI : Cid Nibaldo, Président FETRAPSUR (Transports région d’Octava) ; Escobar Oscar, Militant du MRSO (Mouvement révolutionnaire de solidarité ouvrière) ; Maureira Marco, Délégué syndical FETRAPASUR ; Sixto Iturra, Militant du MRSO; Uribe Luis Moreno, Presidente Sindicato CENCOSUD (Comercio) ; CHINE : Chung Ming Lai Suki, Labour Action China Hong Kong ; Lee Doris, AMRC Hong Kong ; Leung Apo, Hong Kong ; Pandita Sanjiv, AMRC Hong Kong ; Qi Li, Université de Hong Kong (ó) ; Qi- Ming Hei ; Sukumaran Anoop, AMRC Hong Kong ; Wenzhong Tao, chercheur ;
CHYPRE : Sener Elcil, Syndicat des enseignants turcs de Chyrpre ;
COLOMBIE : Diego Fernando Batero, Colectivo José Carlos Mariategui ; Gomez Cardona Paulea Andrea, Organisation Jeunes pour la paix ;
COREE : DongWoo Kim, KMWU Kia Motors ; SangSu Ha, KMWU Kia Motors ; Sikhwa Jung, KMWU Kefico ; Sungjin Kang, KMWU Kia Motors; Taesup Sin, KMWU Kia Motors ; WonBae Jun, militant de Solidarité ouvrière démocratique ;
DANEMARK : Christensen Kirsten Annette, Landsjoreningen for Socialpadagoger (LFS) ; Langesen Bent ; Sörensen Per, (ó) ;
EQUATEUR : Amilcar Ortíz, vice-président fédération des travailleurs de l’électricité FEDELEC ; Carlos Hidaldo, Commission exécutive du sndicat général EMASEO ; Casco Astudillo Justina ; Diego Cano Molestina, Président Federation nationale des travailleurs du pétrole - FETRAPEC ; Diego Velástegui, Ancien secrétaire du syndicat de l’électricité de Riobamba ; Edgar R. De la Cueva Y, CENAPRO ; Edgar Santos, Commission exécutive Syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Eduardo Alcira, député á l’Assemblée nationale ; Ernesto Puente Canchignia, TERMOPICHINCHA ; Germán Huayamabe León, Président du front des travailleurs de l’Electricité (EMELEC) ; Gonzalo Rivera Quingaiza, Secrétaire général Syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito (ó) ; José Limaico Vela, Dirigeant de l’OSRT ; Justo Lima Mendoza, Front de défense des travailleurs de la EEE ; Manuel Herrera, Président de la fédération des employés municipaux “FETMYP” ;María de Lourdes Fabre, Enseignement public ; Mario Pazmiño, Commission executive syndicat de l’électricité de Sucumbios ; Mónica Romo, Commission exécutive Syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Oscar Navarro Martinez, TRANSELECTRIC ; Patricio García, Secrétaire général syndicat des employés communaux de Riobamba ; Richard Gomez Lozano, Président de la fédération des travailleurs de l’électricité FEDELEC ; Rivera Gonzalo, Section de la IVe Internationale; Washington Guanoquiza Castillo, Commission exécutive Syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Willam Gallardo Velóz, TRANSELECTRIC; Wilson Alvarez B., Secrétaire général du syndicat des travailleurs d’EMASEO (Quito) ; Yolanda Añazco Hidalgo, Comité permanent de défense des droits des femmes ;
ESPAGNE : Aguilera Rafael, syndicaliste FSP-UGT (ó) ; Almela José, syndicaliste MCA-UGT (ó); Amorós Albert, syndicaliste UGT Mouvement pour le socialisme (ó) ; Arias de Reyna Luis, syndicaliste FSP-UGT (ó) ; Baena Martínez Marisa, FSPUGT- PV (ó) ; Béjar Jesús, syndicaliste Zona Sur CCOO; Cepeda Francisco, syndicaliste FSC-CCOO (ó) ; Cima José Manuel, syndicaliste CCOO (ó) ; Cuadrado Daniel, syndicaliste CCOO (ó) ; Dargallo Enrique, POSI (ó) ; de la Torre Luis, syndicaliste FSP-UGT (ó) ; Díaz Mikel, ORJ (ó) ; Escuredo Iker, ORJ (ó) ; Garcia-Cano Locatelli Pablo, délégué CCOO John Deere fédé métallurgie (ó) ; González Luis, Conseil confédéral CCOO (ó) ; González Mariscal Ana Ana González Mariscal, ORJ (ó) ; González Miguel, syndicaliste UGT Mouvement pour le Socialisme (ó) ; Inestia Manuel, syndicaliste CCOO (ó) ; Inestia Martin Jose A., syndicaliste UGT PSC-PSOE (ó) ; Irantzu González, ORJ (ó) ; Jocano Carlos, syndicaliste UGT (ó) ; Lozano Mercadal Luis, syndicaliste FSP-UGT (ó) ; M. Moro Javier, syndicaliste UGT (Valmaseda) (ó) ; Mª Fernández Asenjo Jesús, syndicaliste FSP-UGT (ó) ; Mª Martínez Sainz Luis, syndicaliste FSP-UGT País Vasco (ó) ; María Pérez Jesús, syndicaliste FIA-UGT (ó) ; Méndez Gallego Koldo (PSE-EE) PSOE - UTPAUGT- Euskadi (ó) ; Miró Carme, syndicaliste de l’UGT Mouvement pour le socialisme (ó); Montaner Soria Mayte, FSP-UGT-PV (ó) ; Ortega Blas, FSPUGT (ó) ; Pérez Rodríguez Rosaura, FSP-UGT-PV (ó) ; Regueiro Toño, syndicaliste UGT aéroport de Sondica (ó); Sánchez Cerdá Paula, ORJ (ó) ; Sánchez Enrique, syndicaliste UGT Castellón (ó) ; Sánchez José Luis, syndicaliste FSC-CCOO (ó) ; Sánchez Juan, ex Secrétaire général Fédération des services (UGT) (ó) ; Santos Baltazar, syndicaliste UGT PSC-PSOE (ó) ; Uriz Iglesias Jose Luis, PSN-PSOE (ó) ;
ETATS-UNIS : Akuno Kali, Malcom X Grassroot Movement ; Benjamin Alan, OPEIU Local 3 delegate San Francisco Francisco Labor Council (ó) ; Bruskin Gene, Co-convener US Labor Against the War (ó); Duncan Larry, Co-producer Labor Beat TV member CWA 14408 (ó) ; Gordon Jerry, UFCW International Rep retired chair Ohio State Labor Party ; Griggs Andy, United Teachers of Los Angeles AFT 1021 Chair National Education Association Peace and Justice Caucus (ó) ; Guerra- O’Reilly Liza ; Herzallah Monadel, Président Arab American Union Members Council ; Kaplan Dan, Executive Secretary AFT Local 1493 San Mateo (CA) Community College Federation of Teachers (ó) ; Rich Marc, United Teachers of Los Angeles Delegate to Los Angeles County Federation of Labor (ó) ; Rojas Al, Coordinator Frente de Mexicanos en el Extetrior ; Rosario Ed, Co-convener San Francisco OWCC ; Sheehan Cindy, militante anti-guerre de Gold Star candidate indépendante au Parlement américain en 2008 (ó) ; Thomas Clarence, member ILWU Local 10 (ó) ; Wallace Howard, Vice President for Community Activities San Francisco Labor Council (ó) ; Wohlforth Nancy, Co-Chair Pride at Work Vice President California Federation of Labor Secretary Treasurer Office and Professional Employees International Union (ó)
FRANCE : Arnold Frank ; Bara Jacky, Syndicaliste ; Barbier Paul, Syndicaliste ; Bauvert Gérard, Comité international contre la répression pour la défense des droits politiques et syndicaux ; Bernard Eric ; Besse Pierre, syndicaliste cheminot ; Bettenfeld Daniella, Comité de défense des travailleurs frontaliers de Moselle ; Bochard Frédéric, syndicaliste ; Brunet Marie-Edmonde, syndicaliste ; Collin Daniel, syndicaliste cheminot; Coudeville Francis, syndicaliste ; Danry Edith, militante FSU; Deleuze Laurence, Bureau national du POI (ó) ; Denis Jean-Claude, POI ; Desnojean Gilles, Syndicaliste; Destenay Jean-Louis, syndicaliste ; Doriane Olivier, POI ; Dreidemy Claire ; Duffy Christian, syndicaliste ; Girod Jacques, syndicaliste ; Gluckstein Daniel, Coordinateur Entente Internationale des travailleurs et des peuples (EIT) ; Gros Dominique, syndicaliste universitaire ; Guyon Marc, Syndicaliste enseignant ; Hebert Patrick, syndicaliste ; Houpin Christian, syndicaliste cheminot ; Icard Philippe, maître de conférences de droit public ; Ihsanullah Saif, Association Socialiste d’Afghanistan (ASA) ; Jeanneney Pierre, POI ; Jenet Claude, secrétaire national du POI ; Juret Daniel, Syndicaliste; Keiser Christel, Bureau national du POI ; Kote Abdoulaye, Manifeste pour l’indépendance syndicale ; Kovacs Marika, POI ; Larraux Jean-Louis, militant laïque ; Mallon Gilbert, syndicaliste enseignant ; Mano Philippe, Syndicaliste enseignant ; Marie Jean-Jacques, Comité international contre la répression pour la défense des droits politiques et syndicaux ; Marquiset Jean-Charles, syndicaliste ; Mennecier Jean ; Moquette Yvan, syndicaliste enseignant ; Mugnier Frédérique, syndicaliste santé publique ; Paris Jacques, syndicaliste (ó) ; Peyret Michel, ancien député du PCF (ó) ; Rabusseau Christophe, Syndicaliste de l’industrie pharmaceutique ; Renda Sandra ; Samouth Pascal, syndicaliste ; Sandri Roger, Entente internationale des travailleurs ; Schidlower Marie-Claude, POI ; Schivardi Gérard, maire de Mailhac ; Shapira Daniel, POI ; Sifflet Patrice, Manifeste pour l’indépendance syndicale ; Vincenot Dominique, POI ;
GABON : MACKOSSO NZAOU Serge Patrick, Secrétaire national aux normes internationales du travail ; NTOUGHE Claude Bernard, président du Congrès syndical du Gabon (CSG) ;
GRANDE-BRETAGNE : Boss Jeffrey, Syndicat des collèges et des universités (ó) ; Boyce Robert, Institut de sciences politique et économique de Londres ; Collier Peter ; Law Malcolm, Syndicat des collèges et des universités Université de York (ó) ; Peters Helen, Université publique 8UCU (ó) ; Phillips Nick, PECTU (ó) ; Queen Nat M., syndicat des collèges et des univerisités Université de Birmingham (ó) ; Richardson Tony ;
GRECE : Gyarakos Hbah, OPM Zaluta Tryda (ó) ; Korfiatis Loukas, OLME (ó) ;
GUADELOUPE : Domota Elie, Union Générale des Travailleurs de Guadeloupe; UGTG, Union générale des travailleurs de Guadeloupe ;
HAITI : Fignolé Saint Cyr, Secrétaire général de la Centrale autonome des travailleurs haïtiens (CATH) ; Onel Maignant, Secrétaire général du POSH ;
HONGRIE : Anyiszonyan Klara, EIT Hongrie ; Aradi Pa’l, BCKSz ; Asztalos Laszlo, Munkástanácsok ; Balta Fruzsina, Hungarian Left Youth ; Barany Janosne, Munkástanácsok ; Aradine Eva (ó) ; Somi Judith, EIT (ó) ;
INDE : D’Souza Franklyn, Bombay ; Dr. Uday Mehta, Bombay ; Krishna Chakravorti, Confédération des syndicats d’Inde (AIUTUC) ; Mahadevan H., (ó) ; Mona Sur, Syndicat du textile de Kanpur ; Parmar Nilesh, Syndicat ouvrier du Gujarat á Bharuch ; Patil M.A., Bombay ; SANYAL C.K., ex Secrétaire général de la NFRSU (ó) ; SINHA O.P., Syndicat des travailleurs du cuir de Lucknow ; Vasudevan Nambiath, All India Blue Star Employees Federation/ Trade Union Solidarity Committee ;
IRLANDE : Devoy Eamon, Dublin ; Dowdall Brian ; Higgins Brian ; Mc Donnell Jan, Dublin ;
ITALIE : Brandellero Luigi ; Croce Ugo, Tribuna Libera (ó) ; Pian Alberto, CGIL (ó) ; Raineri Elisabetta, Tribuna Libera - comité national « No UE » (ó) ; Varaldo Lorenzo, syndicaliste membre de l’Entente internationale ; Varaldo Lorenzo, direction UIL école Turin - comité national « No UE » (ó) ; Ventre Giovanna, comité national « No UE » ;
KAZAKHSTAN : Boulgakov Ivan, Confédération syndicale « Défense du travail » ;
LIBAN : El Husaini Khadije, CGTL (ó);
MEXIQUE : Adelfo Alejandro Gómez, secrétaire général de la section 7 du SNTE (Chiapas) ; Adrián Pedrozo Castillo, Député fédéral PRD Syndicat de l’Université (STUNAM) ; Adrián Vázquez, CE section 50 syndicat national Secretaría de Salud (Chiapas) ; Artemio Ortiz Hurtado, Secrétaire général de la section 18 del SNTE-CNTE (Michoacán) ; Azael Santiago Chepi, Secrétaire général de la section 22 du SNTE (Oaxaca) ; Benito Cristóbal Ortiz, Secrétaire prévisions sociales STUNAM ; Humberto Martínez Brizuela, Comité d’organisation de la seconde rencontre continentale contre les traités de Libre échange ; José Guadalupe Montoya Jiménez, Secrétariat du PRD (Basse Californie) ; Luis Vázquez Villalobos, Comité d’organisation de la seconde rencontre continentale contre les traités de Libre échange ; Misael Palma López, Bloc démocratique section 7 SNTE ; Pio López Obrador, Coordinateur comité défense de la souveraineté nationale du pétrole et de l’économoie populaire du Chiapas ; Samuel Gutiérrez Figueroa, SINTSUNT (Chiapas) ;
MOLDAVIE : Lomakine Alexandre, Mouvement politique « Résistance populaire »;
PAKISTAN : Alia Hussain, Secrétaire adjoint syndicat des réceptionnistes ; Dr. Nabila Hasan, Association médicale ; Farid Sajida, Secrétaire adjointe Working Women Organization ; Jamil Rubina, Présidente de la Working Women Organization Asia Pacific Workers Solidarity Links présidente de l’APTUF ; Mr. Shamim Malik, avocat secrétaire du Conseil du Barreau de Lahore Conseil de la Cour Suprême ; Mrs Sajida Wahid, Enseignante Lady Mclagen girls High School Lahore ; Mrs. Haider Masood, President Fédération des travailleurs du vêtement et du cuir ; Mrs. Sabrina Younas, Vice Présidente Service Textile Employees Union ; Ms. Anjum, Serétaire adjointe du Comité d’action Bata Mazdoor (multinationale de la chaussure) ; Ms. Asia Naz H, travailleuse Tip Top Garment Factory ; Ms. Atiya Yousaf, Vice président du syndicat des employés de Mediglass ; Ms. Azra Shad Mian, Secrétaire de l’association de défense des peuples indigènes du Pakistan ; Ms. Bilquis, Vice president Syndicat des employés d’usine ; Ms. Imrana Baluch, Association des avocats du Pakistan ; Ms. Rubina Yousaf, secrétaire adjointe RHR syndicat des employés en pharmacie ; Ms. Samina Amin, Secrétaire Association des enseignants du Pakistan ; Ms. Shagufta Nasreen, Secrétaire du syndicat de Shalimar Recording Company ; Ms. Tausif Ali, Nurses Association of Pakistan ; Ms. Zahida Daud, Secrétaire Syndicat de l’énergie WAPDA ; Ms.Sabira Siddiqui, Secrétaire adjointe Micro Electronic Employees Union ; Murtaza Sharif, Comité exécutif de l’organisation de la jeunesse progressiste ; Nusrat Khan, Enseignante ; Shaheen Rubina, Journaliste membre de la Working Women Organization ;
PALESTINE : Madi Rania, BADIL pour les réfugiés palestiniens ;
PANAMA : Yao Julio, Fondation Paix et Justice (SERPAJ) ;
PEROU : Aguilar Bernales Hugo, Secrétaire aux droits de l’homme et á la solidarité Fédération nationale des mineurs ; Bazán Arce Fausto, Sec. Général Syndicat national des travailleurs de la Banque de la nation ; Castillo Carlos Luís, Sec. Général de la Fédération nationale des mines et de la métallurgie ; Elías Arellán Obregón, Secrétaire général des travailleurs des laiteries UPA ; Huáscar Flores Antolín, Président de la Confédération nationale des paysans ; Lara Casanova Jorge, Président de l’association Jubilados Siderperu Chimbote ; Matos Walter, Secrétaire aux relations internationales Fédération nationale des mineurs ; Meza Gómez René, Secrétaire de la Commission de contrőle de la fédération nationale des mineurs ; Nina Yampasi Guillermo, Secrétaire de la région du Nord Fédération nationale des Mineurs ; Palacios Guillén Carlos, Secrétaire á la culture Fédération nationale Travailleurs de la Construction civile (ó) ; Portocarrero Gonzáles Susan, Coalition andine des femmes et des jeunes du Pérou ; Reaño Tapia Arturo, Secrétaire á la presse et la propagande CGTP Lambayeque ; Ruiz Ríos Demetrio, Président de la coordination de défense de l’industrie d’Azucarera ; Salazar Vásquez Erwin, Presidente CGTP - Lambayeque ;
PHILIPPINES : Partido ng Manggagawa, Parti ouvrier ; Randy Miranda, Partido ng Manggagawa (Parti ouvrier); POLOGNE : Wolska Helena ;
PORTUGAL : Aires Rodrigues Antonio, Direction du POUS député du PS á l’AN 1975-1976; Avelas Antonio, Président de la direction des syndicats enseignants du Grand Lisbonne (SPGL) (ó) ; Baptista Helder, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) (ó) ; Costa Armando, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) (ó) ; CT SPdH Serviços Portugueses de Handling S.A, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) ; Duarte Nuno, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) (ó) ; Henriques Fernando, Coordonnateur de la Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) (ó) ; Janeiro Francisco, Dirigeant syndical du SPGL (ó) ; Pereira Carmelinda, dirigeante du POUS ancienne député PS 1975-1976 ; Pires Maria Isabel, Direction du SPGL (ó); Serra Antonio, ex membre de la commission ouvrière de la direction nationale Casa da Moeda ; Teixeira Rui, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) (ó) ; Torres Jorge, membre commission de travail de l’UNOR; Vasconcelos Erasmo, Commission des travailleurs (CT) -SPdH (service de manutention portugais) ;
REP. CENTRAFRICAINE : Zakaria Patrice, Syndicat national des enseignants (SNECASU) ;
REP. DOMINICAINE : De La Cruz José, Travailleurs et paysans indépendants ; Santos Evelio, Organisation des travailleurs et paysans indépendants ; Tavararez Gregorio, Travailleurs et paysans indépendants ;
ROUMANIE : Cretan Constantin, Fédération nationale des mineurs ; Tudor Marian, Association pour l’émancipation du travail ;
SENEGAL : Sow Aliou, SUTTAAAS (Syndicat unique du transport aérien et activités annexes) ;
SERBIE : Imsirovic Pavlusko, Association politique ouvrière ; Milunovic Jacim, Syndicat de l’alimentation (ó) ; Velickovic Djuro, Syndicat de l’électricité (ó) ;
SUEDE : Gustafsson Jan Erik, National board Swedish Civil Union for Universities and University collèges (ó) ; SUISSE : Anor Albert, Parti socialiste suisse Syndicat des services publics (ó) ; Anor Catherine, SSP/VPOD (ó) ; Barriera Claudio, UNIA Genève (ó) ; Barriera Gabrielle, SSP (ó) ; Ben Henda Mohamed, Association des Tunisiens en Suisse (ATS) ; Fabregas Sebastien, Syndicat services publics (santé) (ó) ; Fiastri Marzia, syndicaliste enseignante ; Hofer Daniel, Parti Socialiste (ó) ; Iseli Claude, PS Neuchâtel (ó) ; Iseli Pierrette, Parti socialiste ; Lagarde Solari Mo, (ó) ; Meylan Georges, Parti socialiste suisse (ó); Montana Madeleine, SSP UAUD (ó) ; Riman Andrea, A gauche toute PDT (ó) ; Robert Max, Parti socialiste vaudois (CH) - SSP Vpod (ó) ; Schüssel André, SSP-VPOD/OIT ; Vincensini Cédric, OST ; Voruz Eric, Parti socialiste suisse syndicat suisse Unia (ó) ; Zimmermann Michel, SSP/VPOD (ó) ;
SYRIE : Saad Farouk, Confédération internationale des syndicats arabes (ICATU) (ó) ;
TCHAD :Ngarmadjal Gami, Syndicat des Enseignants du Tchad (SET) ;
TCHECOSLOVAQUIE : Jurickova Jela, Bulletin Tchécoslovaque ; Schnur Petr, Bulletin Tchécoslovaque ; Tesar Jan, Bulletin Tchécoslovaque ;
TOGO : Aguigah Dekawola S Novissi, Union nationale des syndicats indépendants ; Gbikpi Benissan Tétévi N., Secrétaire général bureau exécutif de l’UNSIT ; Kifalang Toï E. Marguerite, UFESYLT (Union des Femmes des syndicats libres du Togo) ; Senouvo M. Vissikou, Secrétaire général fédération des travailleurs de l’enseignement FETREN/UNSIT (ó) ; Tsikplonou Mokli Ephrem, Confédération générale des cadres du Togo (CGCT) (ó);
TURQUIE : Cubuk Mustafa, Parti de la fraternité ouvrière ; Fennibay Dogan, Parti de la fraternité ouvrière ;
VENEZUELA : Ana Rodriguez, Organisation des étudiants indigènes du Bolivar (ODEIBO) ; Garcia Jesus Chucho, Réseau des organisations afro-vénézuéliennes ; Palacios Flores Roger José, Union régionale du syndicat APC (alimentation) de l’Etat de Sucre (ó) ; Ramirez Frank, Syndicat de l’Alimentation ; Serrano Federico, Union régionale du Sucre du syndicat APC (alimentation); Valor Juan, dirigeant syndical des employés Sidor.

(ó) személyes címen.


Támogatom a tanácskozást

Személyes címen

Szervezetem nevében

Kérem a részvétel körülményeinek ismertetését velem

Név, utónév : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szervezet : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Utca, hzsz: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Város : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irányítószám : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ország : . . . . . . . . . . . . . . . .

E-mail : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Tel. : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mobil : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .



Kapcsolattartás : EIT, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris France - E-mail: eit.ilc@fr.oleane.com

Dokumentum
A barcelonai 1991 januári nyílt világkonferencia háború és kizsákmányolás elleni nyilatkozata

Ebben a világban, melyben maga a rossz akkumulálódik a kizsákmányoláson és elnyomáson alapuló gazdasági rendszer túlélése eredményeképpen, Bush és Gorbacsov új nemzetközi rendet akar bevezetni az ENSZ-tagállamok összes kormányára támaszkodva a spekuláció, a profit szolgálatában, mely az egész világ népei elnyomásának súlyosbodásához és a dolgozók kizsákmányolásának fokozódásához vezet.

A HÁBORÚK tömeggyilkosságaival, éhínségével, járványaival az emberi civilizáció számára óriási visszalépést, hacsak nem halálos csapást jelentenek.

Mi, az 56 ország képviseletében 1991. jan. 4-én összegyűlt küldöttek, elutasítjuk ennek politikai, gazdasági és társadalmi szükségszerűségét, az imperializmus támogatását, a külső adósság – melynek a néphez semmi köze nincs – fizetési kötelezettségét, az egész világ munkásosztályának szociális vívmányainak hatályon helyezését.
Ellenezzük a háborút, a népek és a dolgozók az egész világon ellenzik a háborúkat. Mivel tudják, hogy a háború egy újabb lépést jelent az IMF, a Közös Piac, a háromoldalú tárgyalások égisze alatti elnyomásban, kizsákmányolásban, minden kontinensen minden országot a deregularizációba, munkanélküliségbe, az oktatás és kultúra, az üzemek tönkretételébe és a vidék elnéptelenítésébe hajszol. A háború újabb lépést jelent a munkászervezetek, legelőbb is a szakszervezetek állami alárendelésébe függetlenségük megvonásával.
Mi, a nép, a nemzetközi munkásosztály képviselői tudatjuk, hogy a kormányok, bármilyen politikai szinezetük is legyen, az imperializmust szolgálják, háborúval kívánnak bennünket megfosztani minden jogunktól és szociális vívmányunktól.
A kormányok percenként 2 millió dollárt pazarolnak el háborús célokra a világon, ugyanakkor a UNICEF bevallása szerint 150 millió gyermek fog éhen halni 2000-ig az afrikai, latin-amerikai, ázsiai országokban.
A népeknek és a dolgozóknak nem érdeke a háború.
Nemzetközi bizottságot állítunk fel a háború ellen, Bush új világrendje ellen, melyet Gorbacsov támogat és az ENSZ-tagországok kormányai ránk akarnak erőltetni, olyan új rendet, mely csak az imperializmus politikai takarója az elnyomás és a kizsákmányolás megerősítésére.
A katonai költségvetések azonnal eltörlését és a békére, a megélhetésre való fordítását követeljük!
A világ összes katonai bázisának megszüntetését!
Tudatában vagyunk, hogy a jövő nehéz lesz. A világ dől össze.

A mi feladatunk a népek és a munkásosztály harcának segítése abban, hogy mozgalmával megmentse az emberiséget a háborútól. Megerősítjük, hogy az egész világ dolgozói képesek a kizsákmányolás és elnyomás béklyóitól megszabadulni, képesek egy olyan világot teremteni, ahol a nemzetek, dolgozók harmonikus együttműködése lép a közeledő barbár világ helyébe.

Kormányok,
féljetek a népek felkelésétől!
LE A HÁBORÚVAL!

Hírek röviden

A Nobel-békedíjas Obama
Az Obama-adminisztráció zöld utat adott újabb kontingensek bevetésére Afganisztánban, mint «szükséges garanciát a biztos sikerhez, az ellenállás felszámolásához» az idestova 10 éve folyó háborúban.
Ez az optimizmus teljes mértékben figyelmen kívül hagy mindent, a népek önrendelkezési jogától a történelmi tapasztalatokon keresztül az afgán hagyományokig, az amerikai, európai dolgozók érdekeit, kívánságait. Nem is arra szolgál, csak az egyre nyugtalanabb közvélemény megnyugtatására, ahogy a Nobel-békedíj is... Az elnök kijelentette, hogy a díjjal járó teljes összeget karitatív célokra fordítja. Néhány javaslatom: afgán háborús sérült gyermekek alapítványa, árvaotthoni hozzájárulás, özvegyek segélyalapja (ugyanez irakiban is!); amerikai lelki- és testi sérült obsitosok anyagi támogatása, csatában-elesett-apa-nélkül-felnövő–deviáns teenegerek intézete stb. s ha maradna belőle, adhat az európai/magyar hasonló célokra is...

A német politikusok újabb pénzügyi világválságtól tartanak
A német politikai élet felsőbb szintjén az eddiginél is intenzívebb válságtól tartanak.
Angela Merkel kancellár: «mindent megpróbáltunk, hogy a válság hatását csökkentsük az emberekre nézve, de a legkeményebb dolgok még előttünk állnak, mondta a CDU összejövetelén.
Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter a berlini fal leomlásához hasonlította: «A pénzügyi válság a világot alapvetően meg fogja változtatni, ahogy a Fal leomlása is. Az USA, Ázsia és Európa egyensúlya radikális változások előtt áll» - nyilatkozta a Bild am Sonntagnak. A bankárokat arra kérte, a bónuszokat tartsák vissza…
Jean-Claude Trichet, a Központi Európai Bank elnöke társadalmi összeomlástól tart a válság elmélyülése esetében. Nos, a demokrácia tényleg nem viselné el, ha újból az adófizetők pénzéből sietnének a pénzügyi szektor kisegítésére. Pedig a spekulációs léggömbök az utábbi 8 hónap alatt is formálódnak, Dow Jones, a Nikkei és a DAX 50-60 %-kal ugrottak március óta, az olaj, a réz, más alapanyagok árfolyama megduplázódott, ami mögött semmiféle gazdasági fejlődés nem áll, ellenkezőleg: a gazdasági tevékenység csökken. Az árfolyamemelkedés a kormányok és a központi bankok likviditás-növelésének köszönhető, de az adófizetők milliárdjainak ezreivel ismét a spekulációs aktivitás, a részvényesek osztaléka és a bankárok csillagászati bonuszai kapnak támogatást.
A krízis konzekvenciája, hogy havonta (csak az USA-ban) százezrek veszítik el munkájukat, minden dolgozó bérveszteséget könyvelhet el – a szociális programok pedig csökkennek. Ugyanakkor a társadalom felső szintjén a „gazdagodási orgia” utolérte a válság előttit, sőt nagyobb lett. A nagy befektető bankok 100 milliárd dollár bónuszt osztanak személyzetüknek (és itt ne a kis alkalmazottakra gondoljunk), csak a Goldman Sachs amerikai bank pl. 17 milliárdot szán erre. A DAX 30 legnagyobb vállalata 2010 tavaszára több mint 20 milliárd eurót tervez utalni részvényeseinek (ami megfelel nettó hasznuk 71 %-ának). 2007-ben, a rekordévben 45 % volt... Tehát invesztálásra nem marad.
Figyelmeztetés ez számunkra. A kapitalizmus világméretű válsága elérhet egy olyan pontra, melyben társadalmi -politikai kompromisszumok már nem lehetségesek. A dolgozóknak fel kell készülnük kegyetlen társadalmi harcokra.

Márciustól amerikai bázis Lengyelországban

Bogdan Klich, védelmi miniszter bejelentése szerint márciustól Patriot rakétatámadó bázis kezdi el működését Lengyelországban mintegy száz amerikai katonai irányításával. A bejelentés akkor született, mikor aláírásra került az amerikai katonai erők és hadianyag állomásoztatásáról szóló egyezmény, mint a Patriotok lengyelországi csatarendbe állításának megelőző szakasza. De nem kell mindjárt rosszra gondolni: „Az amerikai jelenlét a lengyel hadsereg képzésére fog szolgálni”. Ja? Akkor csak két eset lehetséges: vagy a rakéták nem lesznek élesek, vagy Lengyelország új világhatalmi státuszra tör.

Nemzetközi információk 366.sz.

2009.dec.9.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom

Algéria: dec.4-5-én, az Algériai Forradalmi Ifjúsági Szervezet I. Kongresszusán Alger-ban algériai, bangladesi, spanyol, francia, marokkói, palesztinai és török fiatalok kezdeményezésére «Felhívás az ifjúsághoz a háborúk és kizsákmányolás ellen»

2009.dec.5. 50 amerikai fiatal felhívására gyűlések, találkozók, tüntetések Algériában, Spanyolországban, Portugáliában, Magyarországon, Franciaországban, Braziliában, Burundiban, Peruban, stb.
Az USA-ban a US Labor Against the War (USLAW) koalíció országos gyűlése egyhangúlag elfogadta a határozatot «Az iraki és afganisztáni háború azonnal befejezéséről»
Szakszervezeti felelősök szép számban szólítanak fel a 2010. márc. 20-i washingtoni háborúellenes tüntetésen való részvételre

«Valentyin Uruszov, orosz szakszervezeti felelős azonnali kiszabadítását!» – a Cicr (a represszió elleni bizottság) kezdeményezésére szakszervezeti delegáció látogatott Oroszország párizsi nagykövetségére

Románia: levelezőnktől az «elnökválasztásokról», ahol a választók 40 %-a távol maradt.

Mexikó: «a nemzet megmentésének programja, a szuverén Nemzeti Alkotmányozó Országgyűlés egyenlő a dolgozók saját politikai érdekkifejezésével»

Honduras: a Nemzeti Ellenállás Front alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása mellett áll ki.



Oroszország

Valentyin Uruszov azonnali kiszabadítását

Szakszervezeti delegáció az orosz nagykövetségen a Cicr kezdeményezésére


Dec. 1-én a Represszió Elleni Bizottság (a politikai és szakszervezeti jogok szabadságáért) kezdeményezésére Valentyin Uruszov szabadonbocsájtásának kérésével szakszervezeti delegációt (1) fogadott Vlagyiszlav Pavlov követségi első titkár.

A küldöttség emlékeztetett arra, hogy Uruszov a szahai (Jakuföld) Alrosza gyémántkitermelő vállalat független szakszervezetének, a Profszvobodának felelőse. A mintegy ezer tagot számláló szervezet a munkakörülmények védelmére és béremelés elérésére irányuló akcióba kezdett, mikor vezetőjét, Uruszovot «kábítószer birtoklásáért» 2008. szept. 13-án letartóztatták. Uruszov mindig kétségvonta a vádat, állítván, hogy a drogot letartóztatásakor csúsztatták zsebébe.

Valentyin Uruszovot 6 év börtönre ítélték. 2009. márc. 12-én vizsgálat indult Szergej Rudov, a rendőrség kábítószerellenes felelőse ellen bűncselekmény vádjával. Ha ez a vizsgálat más ügyre is irányul, Rudov mégiscsak belekeveredett az Uruszov-ügybe is, lévén az ő vádjai vezettek Uruszov elítéléséhez.

10 orosz szakszervezet kampánytámogatásának következtében Uruszovot 2009. május 12-én szabadon engedték, de jún. 26-án a mirniji bíróság újra börtönbe küldte. Ügyvédei fellebbezésére a sahai fellebbviteli bíróság szept. 8-án 5 éves börtönre ítélte.

A delegáció hozzátette, hogy emellett a Profszvoboda szakszervezet minden felelősét az Alrosza elbocsátotta és feketelistára tetette. Mindez az Oroszország által is ratifikált ILO 87. és 98. konvencióinak, a szabad szakszervezeti szervezkedés szabadsága garanciájának megsértését jelenti.

Pavlov úr tudatta, hogy szövetségi szervek is foglalkoznak az üggyel, mégha a végrehajtó hatalom nem is szólhat bele bírósági végzésbe. Jelezte, hogy van még lehetőség jogi lépésre köztársasági és szövetségi szinten is.
Pavlov úr vállalta, hogy a nagykövettel tudatja a francia szakszervezetek kérését avégett, hogy a szövetségi kormánynak ezt átadja.

A küldöttség különösen azért sürgette az intézkedést, mert Valentyin egészsége megromlott.

Pavlov úr megígérte, hogy informálni fogja a szakszervezeteket.


A delegáció tagjai megállapítják, hogy munkájuk bátorításként hozzájárul a francia szakszervezetek állásfoglalása kialakításához V. Uruszov azonnali kiszabadítása ügyében.


(1) A delegáció tagjai: az UD FO Paris, a FERCSup-CGT felelősei, a CGT aktivistája és a Cicr két tagja.


Algéria

Dec.4-5-én, az Algériai Forradalmi Ifjúsági Szervezet I. Kongresszusán Algerban algériai, bangladesi, spanyol, francia, marokkói, palesztinai és török fiatalok kezdeményezése


Felhívás a világ ifjúságához a háborúk és kizsákmányolás ellen

2009 dec. 5-én a világ minden táján fiatalok, dolgozók tartottak gyűléseket, tüntetésen vettek részt. Megmozdulásaik, nyilvános demonstrációik és tüntetéseik az afganisztáni, iraki, palesztinai és haiti megszállás ellen irányultak.
Mára lehullottak az álarcok. Obama elnök elárulta választóit, Afganisztánba 30 000 újabb katonát küld és a NATO-tól 10 000-et kért pótlásként. Mik a következmények? Már nem is számoljuk a halottakat a két fél részéről és Afganisztán lett a világ legfőbb heroinszállítója. A háború kiterjed Pakisztánra, tízezreket késztetve házuk elhagyására, a bombázások előli menekülésre. Az USA és a NATO összes országának ifjúsága elutasítja ezeket az ő nevükben viselt háborúkat! Elutasítjuk, hogy a fiatalok a nagy multinacionális vállalkozások érdekében haljanak meg!
A palesztin népet kollektív büntetéssel sújtják. Az izraeli megszállás az USA-adminisztráció, a nagyhatalmak támogatásával és az ENSZ cinkosságával az ellenállás megtörésével próbálkozik, börtöneiben több mint 10 000 palesztin foglyot tart. Jogot a népeknek az ellenállásra, jogot a népeknek az önrendelkezésre! Elutasítjuk a megszállást és elnyomást. Palesztinának fel kell szabadulnia a cionista megszállás alól! A külföldi csapatoknak el kell hagyniuk Irakot, Afganisztánt, Haitit és az összes megszállt területet!
Elutasítjuk, hogy az ifjúság vérét és verejtékét az imperialista háborúkra pazarolják!
A válság kezdete óta a Nemzetközi Munkaügyi Iroda szerint 30-51 millió ember veszítette el munkáját, több mint 200 millió dolgozó vált rendkívül szegénnyé. Az IMF bejelentette, hogy a munkanélküliség még nem érte el a csúcsot. Az IMF, a Világkereskedelmi Szervezet, a Világbank és az Európai Unió különféle ürügyet használva azt akarják, hogy a világ ifjúsága és a dolgozók fizessenek a profiton alapuló rendszer fennmaradásáért saját kizsákmányolóiknak, a spekuláns maffiózóknak.
A válságból a háborúk és a kizsákmányolás általánossá válásával akarnak kimászni.
Válságuk megfizetését elutasítjuk.
A dolgozóknak és ifjúságnak az egész világon meg kell teremteni és meg kell őrizni saját független szervezeteiket. Vitát javaslunk a világ ifjúságának és csatlakozást a háborúk és kizsákmányolás elleni 8. Nyílt Világtanácskozás előkészületeihez, melyet a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kezdeményezett és az Algériai Dolgozók Pártja szervez Algerban 2010 végén.
Csak ma kezdtük meg harcunkat. Felhívjuk a világ dolgozóit és ifjúságát, álljanak mellénk! Kövessük az 50 amerikai fiatal felhívását és márc. 20-án, az USA iraki inváziójának 7. évfordulóján tartsunk nemzetközi harci, demonstratív napot a háborúk és kizsákmányolás ellen, a népek elnyomása ellen, a megszállás ellen és az egész világon az összes idegen csapat visszavonása érdekében!


Egy nap az egész világban: 2009.dec.5.

Obama az Afganisztánba küldendő csapatok küldéséről tett bejelentése után, amerikai fiatalok felhívása nyomán demonstrációk a világ minden táján.
Néhány példa…


“Egy fillért se, egy fegyvert se Afganisztánba”


Madrid
A Forradalmi Ifjúsági Szervezet felhívására dec. 5-én délben a fiatalok a Külügyminisztériummal szemben követelték a spanyol kormánytól a különböző nemzetközi missziókban résztvevő csapat hazatértét.

Levelet intéztek José Luis Zapatero kormányelnökhöz az afganisztáni, libanoni, volt-jugoszláviai és haiti csapatvisszavonásról. Jelenleg Spanyolország a missziós csapatokban harmadik helyet foglal el.
Kb. 4 000 katona szerepel a hadműveletetekben. A Védelmi Miniszter közölte, hogy Spanyolország kapacitása 7 000 külföldre küldendő katonáig terjed, 200-at pótlólag Afganisztánba küld. Hivatalosan bejelentette, hogy a 2010-es állami költségvetés 10 %-át fordítják katonai kiadásokra, ez közel 19 milliárd eurót jelent.

Lisszabon
A háborúellenes nemzetközi nap keretében az amerikai fiatalok felhívására nyilvános gyűlést tartottak. A portugál kormány mintegy 100 katona küldését vállalta Afganisztánba a NATO kereteiben, Obama kérése után januártól 150 újabb ember küldéséről döntött. A gyűlés határozott az afganisztáni portugál csapatok visszavonását követelő kampány folytatásáról.

Magyarország
«Szeretném szolidaritásunkat kifejezni az afgán néppel és ezen akció szervezőivel a a Balodali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében (Szabó László).
Az ózdi Baloldali Front-Kisz összejövetelen beszélte meg, hogy a fiatalok elítélik a magyar katonák küldését Afganisztánba, és elutasítják ennek az országnak a NATO-megszállás következtében beállott helyzetét. A Humanista Párt, a Munkáspárt 2006, az Egyesült Baloldal és a Demokratikus Hálózat együttes sajtókommünikét tartott dec .6-án az új kétszáz fős magyar kontingens küldése ellen Afganisztánba: «A magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nincs a határokon kívül, vissza kell térniük külföldről, ezt az új kontingenről szóló megegyezést vissza kell vonni».
Magyarország észak-keleti területéről a BCKSZ levelet küldött a Honvédelmi miniszernek a csapatküldések elleni tiltakozásként és követeli minden magyar katona hazatértét.

Párizs
Dec. 5-én fiatalok és aktivisták tüntettek Párizsban a POI (Független Munkáspárt) és AJR (Fiatal Forradalmárok Szövetsége) felhívására a csapatok kivonásáért: Washington 1500 újabb katona küldésére kötelezett! Az «adó», a vér ára ellen Maxime az AJR-től válaszol a fiatal amerikaiaknak: «Mi sem akarunk vért ontani és meghalni kapitalista érdekekért. A fiatalokat súlyosan érinti a válság, egyetlen jövőképük a munkanélküliség. Most pedig a hadsereg? 2010-ben 400 millió euró a háborúra, a közkiadásokra, -intézményekre pedig… Katonákat kell küldeni a Föld túlsó felébe, ahelyett, hogy művelődnének, diplomát szereznének, aktív életet kezdenének. Ez Omaba és Sarkozy, a NATO és az EU «civilizációs missziója - ők a valódi ellenség, nem az afgán nép.» A Left Radical of Afghanistan (LRA) ezekkel a szavakkal köszöntötte a tüntetőket: «az afgánok tudják, hogy nincsenek egyedül … az USA és Európa népei nem fogják engedni pénzelni ezt a szennyes háborút».
A POI nevében Pierre Jeanneney foglalta össze: «Ahogyan a francia munkásmozgalom összes pártjának javasoltuk, a POI kész tüntetni együtt bármely pillanatban az afganisztáni összes csapat kivonásáért».

Brazília
A fiatal amerikaiak felhívására a brazil Forradalmi Ifjúság (JR) egynapos mobilizációt tartott Lula elnökhöz fordulva a brazil csapatok kivonását követelve Haitiból, ahol a Minustah (ENSZ-misszió) kereteiben tartózkodnak.

A JR ifjúsága: «A brazil hadsereg az USA kérésére parancsnokol itt. A kormány szégyene, hogy százmilliókat ad ki haiti testvéreink elnyomására. Azt a pénzt, melyet fel lehetne használni kórházakra, egészségügyre, közszolgáltatásokra!»

Burundi
A Dolgozók és a Demokrácia Pártja ifjúsági bizottsága felhívást tett közzé:
«Burundi szintén katonai csapatokat küldött Szomáliába az Amisom keretében, ahol 2007 óta már több tucat burundi katona halt meg az amerikai multinacionális vállalati érdekek védelméért! (…)
Ezért mi is követeljük: a burundi csapatok azonnal kivonását Szomáliából! Az amerikai és a NATO-csapatok azonnali kivonását az elfoglalt országokból!»

Lima (Peru)
A San Marcos egyetemi mozgalma és a bányász szakszervezet fiataljai antiimperialista napot hirdettek.
Emlékeztetőül: a perui kormány is kontingenset küldött Haitiba.

Chicago (USA)
Obama a 30 ezer újabb katonáról tett bejelentésének másnapján demonstrációk kezdődtek az USA főbb városaiban.
Chicagoban dec. 4-6. között került sor a US Labor Against the War (USLAW) koalició országos gyűlésére. Ebbe a koalicióba tartoznak azok a szakszervezetek, melyet az USA szervezett dolgozóinak közel felét képviselik.
A USLAW egyhangú határozatot fogadott el: «felhívás az iraki, afganisztáni háborús megszállás és Pakisztán támadásának azonnali leállításáról», valamint az «amerikai katonai erők azonnali és teljes kivonásáról Irakból és Afganisztánból, az itteni amerikai katonai bázisok azonnali bezárásáról».
A jelenlevő szakszervezeti vezetők többségi határozattal felhívást tettek a 2010. márc.20-i washingtoni és Los Angeles-i háborúellenes menetben való részvételre. A kezdeményezés a Troy Area (New York) szakszervezeti tanácsa felhívásából indult, mely az AFL-CIO vezetését is felszólítja Washingtonban és San Franciscoban ezen a napon tartandó országos demonstráció szervezésére a «békéért, munkáért, egészségért és igazságért».
A kapcsolatot a háború elleni küzdelem és a kizsákmányolással szembeni harc között nagyszámú munkásszervezet tette magáévá, ahogyan az AFL-CIO wisconsini szövetsége kifejezte: «Az afganisztáni háború azonnal befejezését kell követelnünk és figyelmünket a nemzet szükségleteire koncentrálni: a munkára, a tanulásra, az egészségügyre és a nyugdíjasokra.»

Románia

Elnökválasztás Romániában

A választók több mint 40%-a nem járult az urnákhoz

A jobboldali populista Traian Basescu éppencsak legyőzte a szociáldemokrata Mircea Geoanát, volt washingtoni nagykövetet, a politikai élet kvázi totális támogatottját.

Traian Basescu elnök, úgy tűnt, veszít ezen a választáson, látva a Mircea Geoana körüli hatalmas támogatást. Basescu volt partnerei, a liberálisok, elsőként sorakoztak fel a szociáldemokrata lobogó alatt. Azután a romániai Magyar Demokrata Szövetség következett, de paradox módon a Nagy Románia párt ultranacionalistái is. Mint egy Szentszövetség – megfelelő formában –, megtámogatva az oligarcháktól, az ország legfontosabb médiatulajdonosaitól. S ne felejtsünk ki több szakszervezeti szövetséget sem, amelyek vezetői képviselők és a szociáldemokrata párt szenátorai.

Basescu mögött a Demokrata Liberális Párt (PDL) állt – kormánypozícióban –, az összes állami apparátust ellenőrizve az Európai Néppárt támogatásával. A távozó elnök antikorrupciós retorikája, a szocdem jelöltet támogató oligarchák privatizációs műveleteinek elítélése, és az az ígérete, hogy a Romgaz, a Posta, a Takarékpénztár köztulajdonát stratégiai okokból megvédi, Basescunak lehetővé tette tábora megőrzését. Természetesen a jelölt őrizkedett attól, hogy elnöksége 5 éve privatizációs műveleteire hivatkozzon… De a kampányban és az ellenjelöltekkel vívott vitákban mindig védelmébe vette Románia az IMF-fel “megtárgyalt” közkiadás-csökkentési programját, persze a számokat gondosan titkolva… A sajtó szerint a Basescu PDL-je által aláírt IMF-szerződés az állami szektorban több mint 100 ezer munkahleyet kíván megszüntetni – csak 2010-ben.

Ilyen ábra előtt nem csoda, hogy a választók nem tolongtak az urnák előtt. Az bizonyos, hogy nagyobb volt a részvétel a 2–3 korábbi szavazásnál, de ez a másik két jelölt, az oligarchák szociáldemokratája és az IMF demokrata jelöltje elutasításának effektusa. Végülis a szavazók több mint 40%-a újból nem szavazott azokra, akik a dolgozók, a nyugdíjasok, a fiatalok szemében csak a régi rendszer termékei és a jelenlegi haszonélvezői, a hazai és külföldi maffia politika képviselői.

A választások estéjén az urnáktól távozók közvéleménykutatása Geoana győzelmét jelezte. Az egész ország látta, ahogyan a kamera előtt ujjongott mint egy gyermek. Végül pedig Basescu győzött 70.000-rel több szavazattal… A szociáldemokrata vezérré vált washingtoni ex-nagykövet rögtön elkomorodott és elvesztette hitét a demokráciában …

Mik a következmények a tömegekre nézve? Nyilván nehéz megmondani. Egy nyugdíjas azt mondta, hogy Basescu győzelmével “a zsákmányt kevésbé osztják fel a rablók”. Ami bizonyos, hogy ez a “zsákmány” sem a dolgozókhoz, sem a nyugdíjasokhoz, sem a szegényparasztsághoz nem kerül. Ami bizonyos, hogy Basescu és a kormány mindent megtesz az IMF és az Európai Unió diktátumainak alkalmazására. És legyen az bármely apparátus, ezeket fogja követni …
Levelezőnktől

Moldávia

A moldáviai (volt SZU) «Népi ellenállás» politikai mozgalom

A «Moldcarton» vállalat munkásai is mozgalmat indítottak (a Kisinyov melletti) Cupcini cukorgyári munkásai után (információk az újraállamosítás és a bérek kifizetésének követeléséről: http://rezistenta.info , http://rezistenta.110mb.com/
és a Nemzetközi információk 365. száma), példájukat pedig követik a Glodeni Zahar munkásai. A dolgozók sztrájkbizottságot választottak s azért harcolnak, hogy a vállalat kifizesse a bérhátralékokat.

Mexikó

Országos sztrájk az LFC megszüntetéséről szóló határozat visszavonására,
az SME kollektív szerződésének tiszteletbentartására

Milyen politikai megoldás van a válságból való kilábalásra?

A nemzet megmentésének terve!

Szuverén Alkotmányozó Nemzeti Kongresszust a dolgozók saját politikai érdekeinek megjelenítésére

Az okt.15-i gigantikus tüntetés és a nov. 11-i sztrájk után Mexikóban összeült a dolgozók politikai érdekkifejezésére alakult bizottság. Határozatuk.

A nov. 11-i sztrájk változást jelez a mexikói munkásosztály és a nemzet történetében. Az elektromossági dolgozók szakszervezete (SME) és a Népi Ellenállási Front felhívására több mint 200 ezren tiltakoztak a fővárosban. A telefontársaság szakszervezeti sztrájkja megbénította az egész országot. Elsőízben csatlakozott szolidaritási sztrájkkal a nemzeti egyetemi szakszervezet (UNAM) és 27 államban voltak demonstrációk, tüntetések, sztrájkok az SME védelmére.

A munkásosztály végre osztályharcban próbálta kifejezni egyet nem értését, miután hosszú évtizedekig az állami szakszervezet, a «charrismo» (korporatista, «sárga») béklyózta.

Az SME támogatására született mozgalom a 2006-ban kezdődött, a mexikói nép szuverenitásáért és a 2008-as a Pemexért vívott harc folytatása, óriási lépés a munkásosztály felszabadítása felé.

Az SME vezetése országos sztrájkra szólított az LFC áramszolgáltó szétverésére szolgáló dekrétum ellen és a kollektív szerződések tiszteletben tartásáért (CCT). Szükség volt az egész munkásosztály mobilizációjára, az egész nemzet egységére. As SME-t támogató szakszervezeti vezetés [kommunikációs, egyetemi, pedagógus (CNTE), bányász] felelőssége az országos sztrájk időpontjában való megállapodás és főként a többi szakszervezet meggyőzése, elsőként a SUTERM, a kőolajvállalatoké, a közszolgáltatási szakszervezeteké.

Az SME kollektív szerződésének megsemmisítése minőségi ugrás a Calderon-kormány offenzívjában a dolgozók kollektív szerződéseinek támadásában. A legfontosabb szerződéseket és vívmányokat célozzák, mint pl. a kőolajvállalatokét, a SUTERM-ét. Az LFC szétverése is állomás a vállalati és közszolgáltatási privatizáció útján. A Pemex is a célkeresztben van, az egyetem is, az állami oktatási rendszer is… A kollektív szerződések és a privatizáció, a bérek csökkentése és a munkahelyek megszüntetése az ország egységének megszüntetéséhez, szuverenitása elvesztéséhez vezetnek.

A szakszervezeti vezetésnek, mely nov. 11-én mozgósított, egyaránt fordulnia kell Lopez Obrador mozgalma és a FAP (Széles Népi Front) felé az országos sztrájk előkészítése folyamán, amennyiben ezek a szervezetek is az ország szuverenitásáért küzdenek.

Mi a politikai megoldás?
Az SME és a CCT védelme a nemzet és a munkásvívmányok védelmét jelentik. Ez politikai megoldást követel, révén, hogy a bitorló Calderon-kormány és támogató pártjai (PRI-PAN) egyenesen a katasztrófába vezetik az országot. Az intézmények kereken antidemokratikusak, a korrupció növekszik, a dolgozók és a nemzet érdekei a hatalomban lévőknek idegenek.

Egység kell, minden szervezetettel, amely a dolgozó nép érdekképviseletét hirdeti, a nemzet legfontosabb követeléseit magába foglaló alkotmányozó szuverén országgyűlés létrehozásában, mely

— megszünteti az ipart és a vidéket tönkretevő észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt (TLCAN)
— az adósságállományt eltörli, mivel azt nem a nép kérte, s nem is hozott hasznot számára, mely a nemzeti forrásokat elnyeli
— az 1982 óta egymást követő kormányok által privatizált bankokat, áramszolgálatót, kőolajat, vasutat, alapvető vállalatokat újraállamosítja
— az elbocsátásokat megtiltja
— a kollektiv szerződéseket és a szabad szakszervezeti szervezkedést megvédi

A dolgozók saját politikai érdekkifejezésének segítésére

• bizottságok létrehozásában veszünk részt, ebben való részvételre agitálunk és fejtünk ki propagandát
• jan. 9-én új országos gyűlést tartunk a mérleg megvonására, az új teendők meghatározására
• résztveszünk szakszervezetinkkel az SMU és a Front országos sztrájkjában

Első aláírók (szakszervezetek)

Hernán López López (Általános Munkás Paraszt Népi Unió, UGOCP, Chiapas), Gerardo Baldemar Gómez Sánchez (SNTE-CNTE 7. szekciója, technikumi oktatás, Chiapas), Anselmo Carrillo Camacho, Szociális Tarifa, Alsó- Kalifornia), Russell Aguilar Brindis (SNTE-CNTE 7. szekciója), Fulgencio Talavera Ortiz (Munkásbizottság, Chiapas) Nicolás Daniel Rosas Ibáñez (SNTE-CNTE 22.szekciója, Oaxaca), José Juan Álvarez Fernández, Gregorio Castillo González, Juan Flores Romero, César A. Guzmán García, Arturo Guzmán Villeda, Edgar Hernández Trujano, Rogelio Martínez Maza és Carmelo Santos (Mexikói Elektromos Dolgozók, SME, Patricia Borjas S. ésEduardo Jaime Hernández Olivera (SNTE-CNTE 9.szekciója), Javier Brena Alfaro (STUNAM), Arturo Díaz Alegría (SUTERM, Chiapas), Ignacio Gastélum (SNTE 2. szekció, Alsó-Kalifornia), Zacarías Mesino Patiño, Sergio Andraca Patrón és Juan Ramírez (CND-Ajusco Medio), Jorge Luis Galdámez Estrada (SIDET-Cecytech, Chiapas), Ballinas Gómez Baldemar David, Cecytech. Luis Carlos Haro M. (diák, UAM), Irais García Vélez és Efrén Portillo Percastre (diák, IPN), Juan Hernández Cruz (diák, UPN), Raúl Luna Rivero (UACM) Humberto M. Brizuela, Roberto Alcaraz, Armando Pasos et Luis Vázquez (Dolgozók Szocialista szervezete, IV. Internacionálé), Rubén D. Monsalvo Cozano (SME), Ricardo Ortega Hernández (SITUAM-CNDAM), Claudia Zaragoza. Alberto Baeza V. (STUNAM), Braulio R. Sánchez Hernández (SITUAM) Jaime Barajas Q. (STUNAM, SITUAM), Leonardo Pérez Bravo (Tlaxcalaá, Óscar A. García Alcántara, ügyvéd, María del Carmen Amieva Téllez (CETYS), Guadalupe Cabañez Lira, diák.
Política_indep@gmail.com

Honduras

Alkotmányozó nemzetgyűlést

A Nemzeti Ellenállási Front folytatja harcát az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáért.
Dec. 3-i összejövetelén szóvivője, Juan Barahona: «folytatjuk harcunkat az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáért, de régi elnökünk, Zelaya visszhelyezéséért már nem, mivel ő maga jelentette ki a harc feladását az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáról, mikor az oligarchák képviselői a Nemzeti kongresszusban nem szavazták meg visszatérését posztjára.»
Hozzátette: «Az alkotmányozásért vívott harcunk minden egyes lakóhelyen, minden egyes kerületben szervezeteinken keresztül állandósul.»
A Front újabb menetet szervez dec.11-re Tegucigalpában.

Bolívia

Az elnöki és törvényhozói választások során a választók több mint 62 %-a a jelenlegi elnök Evo Moralesre és híveire szavazott (a részvétel 90 %-os).

A Morales-kormány 2006. májusában határozott a szénhidrogének államosításáról. 2006. novemberében agrártörvény elfogadására került sor, 2008. májusában államosította a 3 legnagyobb kőlajvállalatot és telekommunikációs céget.

2007. novemberében a Alkotmányozó nemzetgyűlés új alkotmányt fogadott el, mely az ország bennszülött lakosságának is jogokat biztosít.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Chavez és az V.Internacionàlé

Nov.19-21. között Caracasban mintegy 40 ország, közöttük 26 latin-amerikai, találkozót tartott.

A venezuleai Szocialista Egységpárt (PSUV) szervezte tanácskozás végén vezetője, Hugo Chavez javasolta az V. (szocialista) Internacionálé létrehozását.

Bemutatott egy aláírásra váró dokumentumot “Caracasi kötelezettség” címmel, mely egy 2010 áprilisában tartandó tanácskozáson javasolja az új internacionálé létrehozását.

A kezdeményezés elemzése előtt vizsgáljuk meg az Egyesült Titkárság (a IV.Internacionálé nevével visszaélő szervezet) állásfoglalását.

François Sabado, ennek a szervezetnek egyik vezetője és a francia Új Antikapitalista Párt inspirátora az Egyesült Titkárság nevében szólalt meg.

/A ford.: Az Egyesült Titkàrsàg 1963-ben alakult meg a IV. Internac. nevét bitorló két, a Nemzetközi Titkàrsàg és a Nemzetközi Bizottsàg vezette trockista irànyzat egyesülésével, Tendenciájában elszakadt a forradalmi hagyományoktól, gyakorlatban a tőkés rend baloldali kísérője lett,/

Az Egyesült Titkárság és a IV.Internacionálé

Sabado novemberi publikálásában üdvözölte Chavez V. Internacionáléról szóló ötletét. «A „Caracasi kötelezettséget” aláíró szervezetek -mondja-, új nemzetközi megbeszélések lehetőségét teremti, a bolivári forradalommal elválaszthatatlan kötelékben Ezért válaszoltak „jelennel” a IV.Internac. szervezetei, aktivistái.»

Még ha Hugo Chavez nem is hívta meg az Egyesült Titkárságot erre a baloldali találkozóra, a hozzájuk közel álló, pl. a portugál Baloldali Blokk (benne az ET szárnyával) ott volt.

Sabado megmagyarázza, miért támogatja Chavez kezdeményezését: «a IV.Internacionálé kontinuitásában. Ismételjük, a tartalom a lényeges, nem a cimke. De az új internacionálénak program kell, politika, szervezet, melynek minden protagonistával való széles vitán kell alapuljon».

Sabado megpróbálja újrainterpetálni Trockijt. A vita a “cimkéken”, politikai tartalmán nem új. Emlékezzünk Trockij 1935.aug.7-i levelére Marceau Pivert-hez. Pivert erősítgette, hogy «pszichológiai tévedés» a bolsevik-leninista név felvétele. Trockij : «A politikában a «név» a «zászló». Aki ma lemond a forradalmi névről azért, hogy Léon Blumnak és a hasonszőrűeknek szerezzen örömet, az ugyanolyan könnyedén lemond a vörös zászlóról a trikolor javára.» Később kiemeli: «… a IV. Internacionálé nem lesz monolitikusan mechanikus. Ellenkezőleg, legfontosabb feladata történemileg magasabb fokon a proletár élcsapat forradalmi demokráciáját létrehozni. A lenini bolsevikok az Internacionálé egyik frakciójának tekintik magukat. Készek kéz a kézben dolgozni más forradalmi frakciókkal. De kereken elutasítják, hogy adaptálják politikájukat az opportunista klikkek pszichológiájához és lemondjanak saját zászlajukról”.»

Sabado, az ET nevében kész lemondani a cimkéről, de nem csak arról. Ezt mondja: « ténylegesen új történelmi korszakba jutottunk, melyben a különböző forradalmi irányzatok közötti szakadáson felül lehet emelkedni “az események és feladatok közös értelmezése" bázisán. Ebből a szempontból nincs szó egyesek vagy mások történelmi mérlegéről, hanem az a meghatározó, hogy együtt vonjuk le a sztálinizmus és a szociáldemokrácia tanulságait, hogy a múlt tragédiái és tévedései meg ne ismétlődjenek. »

Valóban, a sztálinizmus és a szociáldemokrácia taulságainak levonása jelentékeny kérdés, különösen 18 évvel a Szovjetunió szétverését és a munkásmozgalomra járt tragikus következményeit tekintve. Ennek kapcsán emlékezzünk, hogy az ET hívei azt a következtetést vonták le a Szovjetunió széthullásából, hogy fordítottunk egyet az októberi lapon, vagyis a proletárforradalom nincs már napirenden. 18 éve az ET egyik fő vezetője, Ernest Mandel azt a konzekvenciát vonta le, hogy az egyetlen megoldás a «szociális piacgazdaság» létrehozása. Az ET kongresszusa 1994-ben megállapította, hogy az októberi forradalom korszaka véget ért, vagyis a «szocializmus vagy barbárság» alternatíva lekerült a napirendről. Végülis ugyanazt jelenti: a kapitalizmus horizontja meghaladhatatlan. Ez az, ami az ET és vezetői számára az új történelmi korszak pontos jellemzője.

“Új periódus, új program, új párt”

Amikor az NPA-t (Új Antikapitalista Párt) 2008 közepén Franciaországban megalapították, Alain Krivine, az Egyesült Titkárság másik vezetője összefoglalta a hadműveletet: «Új korszak, új program, új párt.»
Tehát, nem az imperializmus hanyatlásának, a termelőerők tömeges pusztítása korában vagyunk már. Tehát új programot kell keresni. Milyet? Sabado szerint (ugyanabból a kommunikéből): «A sürgős követelések antikapitalista és antiimperialista programja, mely a népi osztályok követeléseiből és szociális szükségleteiből indul ki, a javak új felosztását, a gazdaság kulcsszektorainak társadalmi kisajátítását tartalmazza, és utat nyit a társadalom forradalmi átalakítása felé.»

Itt az új program: «a javak új elosztása»! Micsoda eredetiség! A pápai enciklopédiák üres szólama, mely az egyház doktrináiul szolgált. Nyilvánvalóan nincs szó az I.Internacionálé cimkéjének védelméről, mely a Kommunisták Kiáltványát programjába foglalta mint a proletariátus célját, a burzsoá magántulajdon megszüntetését.
Mit jelent ma a «javak új elosztásának » hangoztatása? Egyfajta mód annak kifejtésére, hogy a kizsákmányoltak és kizsákmányolók ugyanabban a hajóban ülnek, nincs ellentétes érdekük, az osztályharc nem létezik többet. Ezt úgy hívják, korporatizmus.
Később: «A dolgozók és népi osztályok küzdelme olyan kormányért, mely kielégíti az alapvető társadalmi-ökológiai fő követeléseket a népeség mobilizációján alapszik és a gazdaság kulcsszektorainak ellenőrzésén. Ez a perspektíva tartalmazza, hogy nem kell résztvenni a balközép és szociáldemokrata pártokkal kapitalista állam- és gazdaságigazgató kormányokban. »
Ez a megerősítés a következő reflexiókat veti fel: nyilvánvaló, hogy a forradalmi politika, melyet a IV. Internacionálé Forradalmi Programja inspirál, ellentétes az «államigazgató» kormányokban való részvétellel. De akkor Sabado miért nem tanul Rossetto részvételéből, aki az első Lula-kormány reform-agrárminisztere volt az ET brazil szekciója tagjaként? Miért nem von Sabado kritikus mérleget az ET Sinistra Critica körül összegyűlt olasz híveinek akcióiból, akik a parlamentben, nevezetesen az olasz szenátusban megszavazták a Prodi-kormány katonai költségvetését új csapatok küldéséről Afganisztánba? Meg kell, hogy magyarázza Sabado azt is, miért támogatja forrón az ET híveinek nagy része Németországban a Die Linke politikáját, mely kertelés nélkül résztvesz az «államigazgatásban» regionális szinten, pl. Berlinben és Szászországban. A második gondolat a szociáldemokrácia körülhatárolásával kapcsolatban. Evidens, hogy amióta Lenin úgy határozta meg a szociáldemokráciát mint «munkás-burzsoá pártot», mely gondolatot a IV. Internacionálé magáénak mond, ezen pártok vezetői a burzsoázia szolgálatában állnak. Ugyanígy a sztálinista apparátusok szétesése után született különböző kommunista pártok is a tőkés rend védelméhez kapcsolódnak. De ez nem oldja meg a problémát: ezen pártoknak válságuk ellenére a munkásmozgalomban helyük van. Szükséges egy egységfront-politika létrehozása, vagyis ezekhez a pártokhoz kell fordulni; a tömegek szükségleteiből, a burzsoáziával való szakításból kell kiindulni egységfrontért az osztály érdekében. Ez általános irányulás, mely nemzeti formát vesz fel, mindenesetre a IV. Internacionálé és szekciói független akcióitól elválaszthatatlan.

Emögött a gondolat mögött a régi formula tűnik fel «harmadik szakaszra» átkonvertálva, mely próbálja megakadályozni a munkáskövetelések bázisán alapuló egységfrontot a szociáldemokráciával és az osztály függetlenségét.

A IV. Internacionálé számára nem veszít aktualitásából, hogy a szociáldemokrata és a sztálinista apparátusok szétrobbanásáből született pártok átálltak a burzsoázia oldalára és magukon viselik a munkás-burzsoázia párt jellemzőit (Lenin után). Azonban válságuk ellenére az a hely, melyet a munkásmozgalomban elfoglalnak, szükségessé teszi a proletár egységfront felé fordulást, mely elválaszthatatlan a IV. Internacionálé és szekciói független küzdelmétől.

Mi az álláspont a Chavez-kormánnyal kapcsolatban?

Volt alkalmunk világosan jellemezni a nacionalista Chavez-kormány politikáját. Programunk tradiciói alapján peszélhetünk bonapartista, sui generis kormányról (ahogy Trockij mondta Cardenasról a 30-as évékben). Ez a kormány egy sor intézkedést tett és tesz az imperializmussal való szakítás felé, nevezetesen az olajkincs védelméről, más stratégiai szektor, mint pl. a privatizált vasipar visszaállamosításáról, az olajból származó jövedelem szociális célokra felhasználásáról, mely lehetővé teszi a szegénység jelentős felszámolását. Ugyanezt látni Boliviában és más szinten Ecuadorban.
A IV. Internacionálé és szekciói feltétlenül támogatják ezeket a kormányokat az imperializmus zaklatásaival szemben, s minden olyan intézkedésüket, melyeket az imperializmussal való szakítás érdekében tesznek.
De ugyanakkor ezek a kormányok a munkásosztály független szervezetei előtti akadályt is képeznek.
Venezuela nemzete és dolgozói érdekeinek szempontjából a Chavez-kormánynak a világon minden joga megvan egyezmények, különösen kereskedelmi egyezmények kötésére más országokkal, kormányokkal. Különösen fontos Venezuela számára, amely nagy mértékben függ az USA-tól olajexportja révén.Tehát normális, hogy ez a kormány próbálja kereskedelmi egyezményeket létrehozni Iránnal vagy Kínával pl.
Miért erősködik Sabado :«más az olyan rezsimek politikai támogatása, mint a kínai komm.párté vagy az iráni iszlám köztársaságé (…) Az V. Internacionálé terve közelről se, távolról se kapcsolódhat ezekhez a rendszerekhez».
A mi részünkről biztosítjuk, hogy a IV. Internacionálé semmilyen esetben nem támogathat teokrata rezsimet, mint pl. Iránban. De szintén semmilyen esetben nem támogathat amerikai vagy európai imperialista erőket az iráni nép ellen. Ugyanúgy, mikor Irakot megtámadták, a legszélesebb frontra szólított az imperialista agresszió ellen és Irak feltétel nélküli támogatására (anélkül, hogy Szaddam Husszein politikáját elfogadta volna.). Másrészről pedig mégiscsak fucsa az analógia a kínai komm.párt rendszere és az iráni iszlám köztársaság között. Sabado valószínűleg elfelejtette, hogy Kínában 1949-ben forradalom zajlott le, a magántulajdont megszünt és bürokratikus munkásállam jött létre. Ez bürokrácia gyakorolja a közösségi tulajdon alapján a hatalmat, szerveződésében akadályozva a munkásosztályt, de semmiképpen nem lehet azonosítani az iráni rendszerrel.
Mire gondol Sabado és az NT ? Hogy a Chavez-kormánynak nincs joga, sem szüksége ilyen kereskedelmi, gazdasági együttműködésre és – miért ne – az imperializmus elleni védelemre ? Olyan helyzetben ráadásul, melyben az amerikai adminisztráció éppen azon az úton halad, hogy Venezuelát és a többi latin-amerikai népet katonailag bekerítse (az okt.30-án a kolumbiai kormánnyal kötött egyezménye szerinti a 7 itteni bázis használatával csakúgy mint a Panama és Costa Rica területén felállítandó új bázisokkal) ? A Chavez-kormánynak nincs joga védekezni ?
Minden valószínűség szerint, Chavez V. Internacionáléjának az ötlete az NT befolyásából született, utóbbi szóvivőinek törekedése pedig az, hogy az imperializmus elleni ellenállást ne nagyon segítse…

Nemzetközi információk

365.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Afganisztán: a Left Radical of Afghanistan (LRA) levele a dec.5-i, a NATO-csapatok kivonásáért demonstráló fiatalokhoz és szervezeteikhez.

Franciaország: Párizsban nov.28-án a Nemzetgyűlés előtt 240 vállalati delegáció az elbocsátások megtiltásáért. Gyűlésük felhívása: «(...) Felhívunk minden dolgozót, fiatalt, különböző irányzathoz tartozó aktivistát, akik egyetértenek azzal, hogy az elbocsátások megtiltására egységmenetet tartsunk (…)»

Honduras: közel 70%-os távolmaradás a diktatúra szervezte választásokon
— tömeges bojkottra hívott a Nemzeti Front
— részlet a Nemzeti Front 40. számú kommunikéjéből

USA: Michael Moore rendező nyílt levele Obama elnökhöz az afganisztáni háború ügyében: «Amikor megválasztottuk Önt, nem vártunk csodákat (...) De az igen, hogy változzon valami. Azt gondoltuk, hogy megállítja az őrületet. Állítsa tehát le a gyilkolást. (...)»

Moldávia: a Moldcarton munkásai a kormány székhelye előtt vállalatuk újraállamosításáért.
Levelezőnk.

Peru: a Városi és Vidéki Dolgozók Pártja deklarációja «Nemet az Alan Garcia-kormány nemzeti uniójára; az imperialista ügynök Chilével háborút akar provokálni!»


Moldávia

A Moldcarton munkásai a kormány székhelye előtt vállalatuk
újraállamosításáért

Részlet a Rabocsije Izvesztyija 10. számából

Szokatlan tüntetés zajlott le nov. 25-én Kisinyovban, a volt szovjetállam, Moldávia (1) fővárosában a kormánypalota előtt.

A Moldcarton mintegy száz munkása orosz és román nyelvű feliratokkal és transzparensekkel: «Követeljük az újraállamosítást!», «Alkalmazzátok a törvényt!», «Respektáljátok a munkavállalók jogait!», «A bérünket akarjuk!». «Népi ellenállás a rabszolgatartás ellen!»

A Moldcartonban többezer ember dolgozik.

Egy éve vált a helyzet kritikussá a dolgozók számára. A termelés leállt. Az adósság csak növekszik, a villanyt, vizet és fűtést leállították.

2009. máj. 19 óta nem fizetik a dolgozókat. A köztársaság törvényei zsarolás és fenyegetés által kötelezik a dolgozókat, hogy mondjanak fel munkahelyükön, vagy fizetésnélküli szabadságot vegyenek ki.

Számtalan szociális szolgáltatást — csakúgy, mint a volt Szovjetunióban mindenütt, mindent, ami az üzemhez tartozott — már eladtak: beteggondozókat, ifjúsági házakat, óvódákat. Nov.3-ról 4-re virradóan a vállalati vezetés titokban megpróbálta a gépek elszállítását, erre a munkások blokkolták az ajtókat, a gyártósorokat.

Nov. 7-én az üzem udvarán 150 dolgozó gyűlt össze, úgy ítélve meg, hogy nem tudnak várni és követeléseiknek teljesülni kell. 7 dolgozóból álló sztrájkbizottságot állítottak fel, mely átadta ezeket a követeléseket az üzem vezetésének és a kormánynak.
Az üzemi vezetésnek címzettek között a sztrájkbizottság kérte a törvénynek megfelelően a bérhátralékok, táppénz azonnali kifizetését, stb. A kormánynak címzettek között pedig: «a vállalat államosítását».

A követeléseket egyhangúlag elfogadta a dolgozók együttese, akik arról határoztak, hogy nov. 25-én Kisinyovban a kormánynak személyesen adják át.

Ez a csődbe jutott vállalati «újraállamosítás» már Togliattiban (Oroszország) és az Alma-Atai Yrystyben (Kazahsztán) felmerült.

Az orosz nyelvű Rabocsije Izvesztyija, melynek 10-es száma most jelent meg, tartalmának zömét a volt Szovjetunió ilyen jellegű fejlődésének szenteli.



(1) Moldávia kevéssel több, mint 4 millió lakosú, többségben román anyanyelvű, jelentős orosz anyanyelvűvel (40 %).

Levelezőnktől


Az afganisztáni csapatok kivonása

Emlékeztető: a Nemzetközi információink 363. és 364. számában közöltük az amerikai fiatalok felhívását arról, hogy dec. 5-én nemzetközi napot tartsanak az afganisztáni csapatok kivonása érdekében. Afgán viszontválasz.

A Left Radicals of Afghanistan (LRA) szervezet üzenete azokhoz a fiatalokhoz, akik dec. 5-én tiltakoznak a NATO-csapatok kivonása ellen:

Az Afganisztánba küldendő csapatok az afgánok és amerikaiak még nagyobb pusztítását fogják okozni.

Az USA-NATO tragikus és barbár hadigépezete folytatja az afgán nép és az imperialista országok afgán földön található katonáinak vérehullatását.

A USA-ban, Kanadában és az afgán háborúba keveredett országokban folytatott tanulmányok szerint a lakosság többsége ellenzi a háborút és csapatai jelenlétét a szerencsétlen kimenetelű missziókban. Csak kormányzati minoritások támogatják ezt a háborút és véres tragédiát, folytatják szégyenletes érdekeik képviseletét más nemzetek fosztogatásával, meggyötrésével, gyilkosságokkal, saját honfitársaik átverésével, saját adófizetőik által finanszirozva.

Ez a helyzet Afganisztánban is. Csak a korrupt hatóságok, a háborús nagyurak, a háborús bűnösök, maffiózó-csoportok kérik újból és újból imperialista uraiktól a mindig nagyobb támogatást és katonaságot, hogy védelmezzék saját illegálisan megszerzett hatalmukat, tőkéjüket. A korrupt és maffizózó rendszert az USA és a NATO rendezte be Kabulban, parazita jellegét teljes mértékben táplálja az USA/NATO inváziós csapatok jelenléte, s jelentősen meggazdagodott a 8 éves megszállás folyamán. Ellenben az afgán állampolgárok többsége, különen 2005 óta, radikálisan ellenzi az őrült USA- és NATO-missziók jelenlétét. Azt gondolják, hogy az erőszakos, vadállati csapatok nemhogy a biztonságot vagy az egyszerű túlélést erősítik, hanem destabilizálják az országot és teljes infrastuktúráját megsemmisítik.

A gyönyörű ígéretek és az Afganisztánból földi paradicsomot ígérő álmok gyorsan hazugnak bizonyultak. A nép nem hisz többé a szép szavaknak: «demokrácia, béke, emberi jogok és újjáépítés». Az utóbbi 8 év alatt az USA és a NATO agyondicsért demokráciájával szemben mi, az afgán nép csak a barbárságát ismertük meg. A «béke» helyett a biztonság hiányát, ártatlan gyerekek és nők leölését, az «emberi jogok» helyett bebörtönzéseket és kínzásokat. Az «újjáépítés» helyett bombázásokat, a falvak és házak megsemmisítését.

A jelenlegi 100.000 USA- és NATO-katona a 200.000 afgán katonával és rendőrrel semmi jót nem hozott. A közelmúltban elhangzott kérés szerint 40 ezer újabb US-katonát küldnek és még – talán 50 ezer - európai uniós katonát is megerősítésként. Mindez még jobban növeli a csalódást Afganisztánban.

Ugyanakkor ezek az imperialista országok, hogy háborús szomjúságukat és fosztogató hajlamukat kiéljék, megpróbálják a háborút kiszélesíteni stratégiai érdekeik megerősítésére; áldozatok milliói sem gátolják őket, bármekkora is legyen ennek ára emberi életben. Az imperialista fosztogatók képesek 5 barrel vér kiontására 1 barrel olajért. Az új USA/ NATO csapatok a pakisztáni, iráni és közép-ázsiai határ közlében akarnak állomásozni. A 45 ezer USA/NATO katona a háborút Pakisztán ellen készíti elő.

A háború és a destabilizáció erősen érinti már Pakisztánt is. Rendszeres katonai hadműveletek folynak afgán föld felől pakisztáni területen. Az USA ellenségeskedése a térségben atomhatalmi státuszára vágyó Iránnal szemben máris túllépett a diplomáciai kardcsörtetésen, és a katonai agresszió felé halad. Az észak-afganisztáni ellenállás az USA és NATO részére alkalom a még több katona küldésére, hogy a lázadást leverjék, hogy katonai betöréseket hajtsanak végre a közép-ázsiai országokba, ezekben közvetlenül beavatkozzanak és destabilizáljanak.

Az Obama-adminisztráció nemcsak nem keresi a nyugalmat, a háborús politika befejezését az egész világon, hanem inkább követi G.W Bush útját, mely egy lépéssel előmozdította az USA kormányának bomlását. Veszélyes játék ez a háborús stratégia, mely gazdasági és társadalmi válságot hoz létre az USA-ban, a világon, felkelti a népek ellenszenvét és lázadását, az ellenállást az USA állampolgárai, ifjúsága és munkásosztálya körében.

Megszálló csapatok, afgán hadsereg és rendőrség

Afganisztán megszállása és a kabuli bábkormány felállítása óta az USA-imperializmus és európai szövetségesei egyetértenek abban, hogy «afgán nemzeti hadsereget» és «afgán nemzeti rendőrséget» hozzanak létre a kormány katonai pozícióinak megerősítésére. Kezdetben leváltották a régi magasrangú profi rendőröket, katonákat, akiket a szovjet erők képeztek ki a 80-as években, s újakat, gazdaságilag tőlük függőket neveztek ki helyükre, ripsz-ropsz képzést adtak.

A US/NATO-kiképzők úgy bánnak az afgánokkal, mint a rabszolgákkal. Semmi méltóságot nem tanusítanak, sem pedig tiszteletet nem mutatnak a hagyományok iránt. Első vonalba küldik őket a kiképzés napjaiban, hogy élő falat képezzenek az idegen katonák előtt, megfelelő fegyverek, felszerelés nélkül. Az afgán katonaság és rendőrség soraiból 90 %-kal magasabb az elesettek száma, mint a külföldieknél. Semmi együttműködés, semmi bizalom nincs az afgán erők és az idegenek között. Az US/NATO légiererejének bombázása számtalan áldozatot követelt az afgán fegyveres erőknél.
2002 óta gyakoroltak nyomást képzésükre, de nem tartják be kötelezettségeiket. Szimbólikus akciókat inditanak, nem csak az afgán, de saját népüket is elárulva. Az afgán fegyveres erők költségvetése kevesebb, mint 50 amerikai katonáé.

Könnyen megítélhetjük a nemzetközi közösség minőségi és mennyiségi segítségének mértékét, ha meghallgatjuk Gordon Brownt, az Egyesült Királyság miniszterelnökét, aki két hete, hogy az afganisztáni angol jelenlétet védelmezze, azt mondta: a kivonással az afgán erők megszünnének, a kormány összeomlana. Ha 8 év alatt nem sikerült az afgán kormányt az agfán nép ellenállásával szemben megvédeni, hány évbe kerülne az afgán kormánynak, mennyi idő kell az amerikai és az európai népeknek, hogy az inváziós stratégia célhoz érjen? 40 évig lesznek angol-amerikai katonák nálunk?

Az afgán nép fel akarja hívni Gordon Brown miniszterelnök és Obama elnök figyelmét a brit birodalom és a Szovjteunió néhány kudarcára Afganisztánban. Maradhatnak akár 40 vagy 80 évig is, de az afgán nép hamarosan felébred és nem tűri tovább megszállását.

Népünk inváziónak tartja az USA/NATO csapatok megszállását. Barbár missziónak. Ellenséges velük.
Nem vagyunk egyedül, az egész világ ifjúsága és dolgozói támogatását és szolidaritását élvezzük. Az USA és Európa népei sem fogják sokáig tűrni, hogy fiaikat megöljék, megsebesítsék, s nem akarják fizetni a szennyes háború költségeit.

Csak a megszállott és megszálló országok elnyomottai, a dolgozói, a fiatalság egyesült harca garantálhatja a nép győzelmét és az imperializmus bukását a világon. A csapatok kivonása megnyitja az utat a győzelem felé, pontot tehetünk a háborúk, az ember által előidézett katasztrófák, a jogok megsértése, a kizsákmányolás és a szegénység végére.

USA

Az afganisztáni csapatok visszavonását

Michael Moore nyílt levele Obama elnöknek

Michael Moore híres rendező. Fimjét, a «capitalism»-ot az AFL-CIO kongresszusán mutatta be, állást foglalt az általános betegbiztosítás mellett és támogatja az e témában megvalósítandó wahsingtoni egységmenetet. Interjút publikáltunk vele 355. számunkban.
Ma Obamához fordul az afgán háború ügyében.

2009.nov.30

Obama Elnök Úr!

Valóban az új «háborús elnök» akar lenni? Ha holnap este elmegy a West Pointre és bejelenti, hogy az afganisztáni csapatkivonások helyett újabbakat fog küldeni, Önből új háborús elnök lesz. Simán és egyszerűen. Ha ezt teszi, a lehető legrosszabb dolgot cselekszi – tönkreteszi az Önt megválasztó milliók reményeit és álmait. Holnap este egyetlen beszéddel átalakíthatja a kampánya gerincét alkotó fiatalokat cinikus, illúziók nélküli tömeggé. Meg fogja nekik tanítani, hogy a politikusok hasonlítanak egymásra. Nem akarom elhinni azt, amit beszélnek arról, mit fog tenni. Könyörgöm, mondja, hogy nem igaz.

Nem azt kell tennie, amit a tábornokok mondanak. A mi kormányunkat civilek vezetik. MI mondjuk meg, amit a vezérkarnak tennie kell, nem fordítva. Truman elnök mondta MacArthur tábornoknak, mikor utóbbi le akarta rohanni Kínát: «Ki van dobva». Ezt mondta Truman, és kész. Önnek is ki kellett volna dobnia McChrystal tábornokot, mikor a sajtóval ismertette, mit kell tennie ÖNNEK. Legyünk őszinték: szeretjük a srácokat a hadseregben, de Vietnamban a Westmoreland óta frászt kapunk a tábornokoktól. Még Colin Powell is hazudott az ENSZ-ben a tömegpusztító fegyverekről szóló rajzocskáival (azóta persze igyekszik, hogy megbocsássuk).

Tehát Ön most sarokba szorítva érzi magát. 30 éve a szovjet tábornokoknak ez az ötletük támadt (a Thanksgiving napján): «Lerohanjuk Afganisztánt!» Hát…, ez lett a Szovjetunió koporsójában az utolsó szög.

Afganisztánt nevezhetnénk nagy kertnek is, ha látjuk az általunk támogatott Karzai elnököt, akinek heroinkereskedő fivére mákot termeszt. De a «nagyhatalmak temetőjének» kell nevezni – ha nem hiszi, telefonáljon a briteknek. Akartam én is telefonálni Dzsingisz kánnak, de elvesztettem a telefonszámát. Gorbacsové megvan. Biztos vagyok abban, hogy adhatna Önnek egy-két jótanácsot arról a történelmi baklövésről, amire ma készül.

Gazdaságunk teljes összeomlásának kellős közepette fiataljainkat, férfiakat, nőket feláldozzuk az arrogancia és ragadozás oltárán, annak a civilizációnak a lerombolását végezzük, amit úgy hívunk: Amerika, mely el fog tűnni, ha Ön is háborús elnök lesz. A birodalmak sosem hiszik, hogy közel a vég, amíg az nincs itt. A birodalmak azt hiszik, hogy ha nekik problémát okoznak, a barbárokat kell engedelmeskedni tanítani – holott ez nem ment sohasem. Inkább a barbárok verik szét őket darabjaikra.

Válassza a jót, Obama elnök. Tudja, ahogy mi is, hogy a dolgok mehetnek másként is. Marad még egy kis ideje, hogy szívére hallgasson és eszére. Tudja, hogy semmi jót nem hozhat, ha katonákat küld a Föld túlsó végére olyan céllal, amit sem Ön, sem ők nem értenek, oda, ahol nem akarnak belőlünk. Lelke mélyén érzi Ön is.

Gyanítom, tudja, hogy az Al-Kaidának Afganisztánban kevesebb, mint száz híve maradt. 100 ezer katona igyekszik eltaposni ezt a száz barlangba menekültet? Komoly ez? Ahogyan Bush, elhiszi, amit mesélnek Önnek? Nem akarom elhinni.

Az Ön döntése a háború kiterjesztéséről (mindig úgy állítva be persze, hogy «véget vetünk neki») kőbe lesz vésve a jövő nemzedéke számára – jobban bármi másnál, amit mond vagy tesz. Egy záloggal több a republikánusoknak és a reménykedők és reménytelenek koaliciója eltűnhet – nemzetünk ismét a gyűlöletkeltők karmaiban találja magát, mielőtt Ön még annyit mondana: «uff»!

Valassza a jót, Elnök úr. A nagytőkések, akik most Önt támogatják, rögtön el fogják hagyni, ha Ön világossá teszi, hogy csak egy mandátummal rendelkezik és a nemzet újra a szokásos idióták kezébe kerül. Bekövetkezhet holnap reggel.

Mi, a nép, még szeretjük Önt. Nekünk, a népnek, van még reményünk. De mi, a nép, nem bírjuk tovább. Nem viseljük el az Ön kapitulációját. Több millió szavazattöbbséggel emeltük Önt oda, ahova, hogy tegye a dolgát. Mit nem ért ebben az «elsöprő győzelemben»?

Ne higyje, hogy még néhány ezer katonát küldve Afganisztánba változna valami is, vagy, hogy a gyűlöletkeltők respektálnák Önt. Nem állnak le addig, míg ez az ország nem szakad szét és az utolsó dollárt is el nem veszik a szegényektől és azoktól, akik szegények lesznek. Egymillió katonát is elküldhet oda, ezek a jobboldali idióták akkor se elégednek meg. Ön is az ő szüntelen rádiós–televíziós uszításuk áldozata lesz, mert bármit is tegyen, azt az egyetlen dolgot nem tudja megváltoztatni, ami a kegyelemdöfést megadja nekik.

Nem a gyűlöletkeltők választották meg Önt.

Obama elnök úr, ideje, hogy hazalátogasson. Kérdezze meg chicagoi szomszédjait és azoknak a fiataloknak a szüleit, akik most is harcolnak és meghalnak, akarnak-e több milliárdot és még több katonát Afganisztánba küldeni. Biztos azt válaszolnák: «Nem, nincs szükségünk egészségügyi rendszerre, sem munkahelyekre, sem lakásokra. Elnök úr, küldje csak külföldre egyetlen kincsünket, a gyermekünket, rá sincs szükségünk.»

Mit tenne Martin Luther King Jr? Mit tenne az Ön magymamája? Ezt csinálnák: nem küldenék mindig a legszegényebbeket más szegényeket ölni, akik semmi veszélyt nem jelentenek rájuk. Nem költenének milliárdokat és százmilliárdokat háborúra, mikor amerikai gyermekek alszanak az utcán és sorbaállnak egy darabka kenyérért.

Mi, akik szavaztunk Önre, imádkoztunk Önért, az Ön győzelme napján sírtunk, George Orwell regényére méltó poklot viselünk el a 8 éve a nevünkben elkövetett bűncselekmények miatt: kínzások, hazugságok, a polgári jogok felfüggesztése, ártatlan nemzetek lerohanása, Szaddam Husszein feltételezett negyedének dinamittal felrobbantása, ott, ahol soha nem lakott, az afgán esküvőre meghívottak legyilkolása. Láttunk iraki civilek százezreit meggyilkolni, a mi derék ifjaink tízezreit megölni, megcsonkítani vagy megzavarodni – s terrorista cselekményekkel csak alig találkoztunk.

Amikor megválasztották, nem vártunk csodákat. Még csak nagy változásokat sem. De azt igen, hogy egy kicsit megváltozzanak a dolgok. Azt gondoltuk, hogy megállítja az őrületet. Megállítja a tömeggyilkosságokat. Végez azzal az őrültséggel, hogy puskás emberek újjászervezhetnek egy nemzetként nem is létező nemzetet, mellyel ezt eddig még soha nem sikerült megtenni.

Stop, stop, stop! Az amerikai fiatalok és az afgán civilek nevében, stop! Az Ön elnöksége, a remény és nemzetünk jövője nevében stop. Az isten szerelmére, stop!

Ma este van még remény.

Holnap meglátjuk. A labda az Ön térfelén van. Önnek nem kötelező megtenni. Önből válhat szimbólum, a kurázsi szimbóluma.

Számítunk Önre.
Készséges híve,

Michael Moore
MichaelMoore.com

P.S. Még van idő, hogy hallassátok hangotokat. Hívjátok a Fehér Házat: 202-456-1111 vagy küldjetek emailt az Elnöknek.

Franciaország

Nov. 28-án Párizsban a Nemzetgyűlés előtt
240 vállalati delegáció az elbocsátások megtiltásáért

Felhívásuk

Fokozni az egységet
az elbocsátások megtiltásáért való követelésben

Mi, 48 megye több mint 240 elbocsátással fenyegető vállalatától érkezett dolgozók, ezen a napon felhívást intézünk az elbocsátások megtiltása érdekében egység létrehozására.
A bizottságok az elbocsátások megtiltásáért szervezendő egyesült menetre felhívást tettek, erre pozitívan válaszoltunk. A bizottságok, tagjaik szerint, akik a munkásmozgalom sokféle irányzatához tartoznak (Szocialista, Kommunista, Balpárt, Új Antikapitalista párt, Munkásharc), a POI (Független Munkáspárt) támogatásával.
Körülbelül egy éve, hogy ezek a bizottságok folyamatos kampányt szerveznek szerte az országban az elbocsátások megtiltásának jelszavával, fordulnak a munkásmozgalom sokféle irányzatának vezetéséhez (PS, PCF, PG, NPA, LO), hogy ők is álljanak az egységmenet megszervezésének célja mellé. Meg kell állapítanunk, hogy eddig ezt nem tették meg.

Holott: van más kiút is, mint az elbocsátások megtiltása?

Egy év óta közel 800 000 ipari munkahely tűnt el ebben az országban. A kormány maga jelentette be a következő hetekre ennek súlyosbodását. Az országban már 7 millió munkanélküli van! Ehhez hozzáadódik a közszolgáltatás szektoraiban több tízezer munkahely megszűnése, a mezőgazdaságban ezrek tönkremenetele.
És a munkáltatók, akik elbocsátanak? Az államháztartásból 420 milliárdot bocsátottak a munkáltatók, a spekulánsok rendelkezésére a „fellendítés” nevében. Miért? A Valeonak 18,7 milliót adtak, hogy elbocsásson Calvadosban, a Somme-ban, Isère-ben. 55 milliót a Mécaplastnak, mely többszáz munkahelyet szüntet meg. Milliókat a Nexansnak, ahol 300 munkahely szűnik meg. És még milliókat a Peugeot-Citroënnek, amely bejelentette újabb 6 000 munkahely megszüntetését!

Nov. 2-án a kormány és a munkáltatók párbeszédet hirdettek az iparról az egész országban novembertől februárig

A kormány meghívta a munkásszakszervezeteket és a „baloldalt”, azzal a céllal, hogy «új gazdasági és szociális paktum» jöjjön létre. Mi, különböző irányzatokhoz tartozó munkások és aktivisták, tisztában vagyunk, hogy a válság súlyosbodása a következő hónapokban újabb elbocsátásokhoz fog vezetni.

Megerősítjük, hogy a lakosság szükségleteire csak egyetlen válasz lehetséges:
az elbocsátások megtiltása!

Az ország összes üzemének munkásaihoz fordulunk. A tények itt vannak, nincs alternatívája az elbocsátások megtiltásának. Minden megyében, minden helységben a dolgozók és a lakosság, mely szembetalálja magát az ipar és munkahelyei töbkretételével, erre a következtetésre jutnak változatlanul.
A kormány azt állítja, hogy ezek a párbeszédek az «iparpolitikát» fogják meghatározni. De a dolgozók számára az első iparpolitikai aktus a munkahelyek fenntartása, az összesé, az elbocsátások leállítása, megtiltása! Erről van itt szó? Vagy inkább arról, hogy megosztani mindenkivel azt a gondolatot, mely szerint az összes destrukciót elkerülhetetlen, sőt szükséges?
Minden megyében, minden helységben arra szólítjuk fel a dolgozókat, hogy szerveződjenek bizottságokba, forduljanak választott képviselőikhez és érdekvédő szervezeteikhez: «Benneteket meghívtak a dialógus-tárgyalásokra. Mi azt kérjük, erősítsétek meg, hogy nincs iparpolitika anélkül, hogy az összes munkahely garantálása ne történjen meg, hogy az öszes elbocsátás le ne álljon.»

240 magánvállalatot képviselünk.

Minden dolgozót hívunk, fiatalokat és aktivistákat, akik egyetértenek álláspontunkkal, hozzanak létre bizottságokat az elbocsátások megtiltásáért szervezendő menet megvalósítására, mindenhová juttassák el szavunkat, mert minden nappal sürgősebbé válik ennek követelése.
Az elbocsátások megtiltásának követelésében fokozni kell az egységet. A válság, az elbocsátások, a munkáltatói követelőzések vívmányaink és a társadalombiztosítás ellen nem enged más választást a dolgozók számára, mint: fel kell egyenesedni, egyesülni!


Peru

Városi és Vidéki Dolgozók Pártja (PTCC)



Nemet a nemzeti egységre Alan Garcia kormányával, az imperializmus ügynökével,
Aki Chilével akar polgárháborút provokálni!


Deklaráció

A perui és chilei dolgozók, parasztok, a fiatalság, az elnyomott és kiszákmányolt nép egymás testvérei, békét akarnak és elutasítják a háborús uszítókat!
Alkotmányozó szuverén nemzetgyűlést Fujimori alkotmányának eltörlésére, a szuverenitás és a nemzet egységének védelmét, a munkás, paraszt, amazóniai és népi követelések teljesítését!


Elutasítjuk az Alan Garcia-kormány tervét a szakszervezetek, paraszti és nép szervezetek belerángatásáról a nemtelen eszközökkel fabrikált Chile-ellenes konfliktusba azzal a céllal, hogy a nov. 26-i, a CGTP által meghirdetett nemzeti harci napot és a kormány munkásellenes támadásaival szembeni ellenállást felmorzsolja az országban. Harc folyik a természeti kincsek multinacionális vállalatok és a külföldi tőke általi kifosztása, csakúgy mint a chilei vállalati ellenőrzés alatt lévőkkel szemben ellen.

Mindezen sanda szándékok mögött az észak-amerikai imperializmus húzódik meg, mely ebben a térségben háborút akar, kolumbiai 7 katonai bázisára támaszkodva, hogy a bolíviai, ecuadori forradalmi folyamatot, s főként a venezuelai forradalmat megtörje. Hogy szembeszállhasson a világ népeinek lázadásával, csatlósaival több mint 1000 katonai bázis tart fenn minden földrészt beleértve, s ezekről kiindulva támadja és özönli el Irakot, Afganisztánt, Pakisztánt, segíti Palesztina támadását. A hondurasi Palmerola támaszpontot Manuel Zelaya törvényes kormánya elleni államcsínyre használta fel.

Arról van szó, hogy a dolgozók és a nép vállára akarják terhelni a világimperializmus válságának összes súlyát. Alan Garcia tervei erre szolgálnak.

A kormány elutasítása minden nappal növekedik. A nov. 26-i, a CGTP által meghirdetett nemzetközi harci nap, mely integrálta a parasztszervezeteket és a lakosság többségét, egy lépést jelent az antiimperialista egységfront létrehozása felé.

Mit a teendő nov. 26. után?
Minden arra mutat, hogy a pedagógusok a SUTEP tanáraival, a kikötői FENTENAPU-dolgozók a néppel együtt küzdelmüket folytatni fogják az oktatás önkormányzatosítás-privatizációja és a kikötők magánosítása ellen; az Amazónia népe a TLC (szabadkereskedelmi egyezmény) által kötelezett dekrétumokkal szemben; az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók a közegészségügy privatizációja ellen; a CITE és CTE tisztviselőinek együttese a bejelentett masszív elbocsátásokkal szemben; a CNA parasztjai és a FENTAP vízmű dolgozói az ivóvíz privatizációja ellen; a Bányaszövetség dolgozói a bányászok nyugdjtörvényének visszavonásáért, az alválllalkozások eltörléséért és az összes időleges szerződéses határozatlan időre alkalmazásáért, a Casapalca bányászvezetőinek szabadonbocsátásáért; a hallgatók az állami egyetem privatizációja ellen; a DOE RUN bányászai és a La Oroya népe a munkahelyekért, a bérek kifizetéséért és a munkakörülmények őrzéséért; a tengeri halászok a tömeges elbocsátások ellen, munkahelyük védelméért; a községek-városok és népi szervezetek a 2010-re bejelentett bázisszolgáltatások, közmunkák és szociális programok költségvetési csökkentése ellen, stb.

Mindez a Népvédelem szerint a jelenlegi 300 társadalmi konfliktus részét képezi, és igényli ezek egységes országos koordináció általi központosítását. Egységes platformot kell létrehozni, egységes tervvel, hogy véget lehessen vetni a munkásvívmányok megsemmisítésének, a köztulajdonban lévő vállalatok és természeti források kiszolgáltatásának a multinacionális kezeknek. Egységre van szükség a kormánnyal szemben. Az összes szervezet egységére van szükség az osztályellenséggel szemben, az segíthet, ha sorainkat szorosra zárjuk a következő általános választások előtt, meg kell akadályozni a népi mozgalmak megosztását és szétszórását.

A PTCC a lakossági szervezetek kezdeményezésére és követelésére támaszkodva azt javasolja, hogy harcot kell folytatni teljes jogú szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáért az 1993-as fujimorista alkotmány megsemmisítéséért, melyet az Alan Garcia kormány jelenleg az arra használ, hogy a dolgozók jogait hatályon kívülre helyezze, az országot pedig kiszolgáltassa a multinacionális vállalkozások kénye-kedvére. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés meg tudná védeni a nemzet szuverenitását és egységét, melyet a haszonleső kormány lábbal tapos. Ezért üdvözöljük a hondurasi nép hősies harcát szuverén alkotmányozó nemzetgyűléséért, azért a célért, mely egységbe vonta a dolgozókat, az egész nemzetet a legitim elnök, Zelaya visszahelyezéséért, hogy végezzen a bitorló Micheletti diktatorikus kormányával, az imperializmus és az oligarchiák dominanciájával.

A dolgozó nép széleskörű nemzeti konvenciójába tömörült szakszervezetei, paraszti, népi, ifjúsági szervezetei által támogatott egyetlen jelölt meg tudná akadályozni megosztásunkat, szétszórásunkat, lehetővé tenné a köztársaság elnöki posztjának megszerzését és a munkás, paraszt, amazóniai, antiimperialista többségű Nemzeti Kongresszus elérését. Ez az egyetlen módja annak, hogy az imperialista terveket, az annak magukat alávető erőket blokkoljuk.

A PTCC üdvözli a nov. 8-án, mintegy 50 szervezet vezetőjével (bányász, pedagógus, építőipari, banki alkalmazotti, CGTP és AIDESEP bázisaktivái, cukorgyári, keresztény dolgozók mozgalma, nyugdíjasok, a bonodville-ek lakói, egyetemi hallgatók és oktatók, stb. az ország minden részéről) tartott találkozót az alkotmányozó nemzetgyűlésért a Nemzeti Bank dolgozóinak szakszervezeti helyiségében. A találkozó vitát nyitott a dolgozók és a népi többség egyetlen jelöltjének szükségességéről. Ugyancsak üdvözöljük a jelenlevők által létrehozott összekötő bizottságot, a nyitást más szervezetek felé, egy szélesebb találkozó előkészítését a munkás és népi mozgalmak erejének összefogása érdekében.

Egyetértünk a FENDUP, FENTUP, FENTENAPU,
CITE, CTE, BÁNYÁSZSZÖVETSÉG, CNA, FENTAP, FENUTSSA és az összes harcban álló szektor
követeléseivel!

Szabadságot az igazságtalanul bebörtönzött casapalcai bányász- és Chiclayo önkormányzati dolgozói szakszervezeti vezetőjének!
Az önkényesen elbocsájtott Sandro Olivos elvtársunk, a Lambayeque-i Vízmű dolgozói szakszervezete titkárának azonnali visszavételét!

Lima, 2009.nov.26.
Országos főtitkárok: Guillermo Nina Yampasi,
Hugo Aguilar Bernales, Erwin Salazar Vasquez,
Fausto Bazan Arce, Mario Moreno Garcia, Carlos Palacios Guillén.


Honduras

Közel 70%-os távolmaradás a diktatúra szervezte választásokon
A Nemzeti Ellenállási Front tömeges bojkottra való felszólítása nyomán

A hondurasi jún. 28-i államcsíny «intézményesítésére» a puccsista kormány «választásokat» tartott. A Nemzeti Ellenállási Front a hondurasi népet bojkottra szólította.

Eredmény: a választók közel 70 %-a elutasította részvételt.


A választási csalás csődje

Részlet a Nemzeti Ellenállási Front 40.számú kommünikéjéből
(2009.nov.29.)

«Nagy megelégedéssel jelentjük a hondurasi népnek és a nemzetközi közösségnek, hogy a diktatúra által szervezett választási csalás kudarcot vallott az urnák előtti alacsony számú megjelenés miatt annak ellenére, hogy a puccsista választási bíróságnak meg is kellett hosszabbítania egy órával a választási procedúra idejét. (…)

Szervezetünk országos kampánya jelzi, hogy a távolmaradás 65-70 % között mozog, ez az arány az ország történetében negatív rekord (…).

Ezzel a módszerrel büntette népünk a puccsista jelölteket, a diktatúrát, melyek a világon mindent mindent megtettek kedvezőbb számok elérésére (…).

Az eredmény a hondurasi nép óriási győzelme. A Front mindenkit a diktatúra vereségének ünneplésére hív holnap (nov. 30.) Tegucigalpában a Styvis szakszervezet székházába 12 órától kezdődően. Du. 3 órától felvonulás a választási csalással szembeni győzelem örömére.»




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse