Háromszázmilliót költöttünk Schmitt Pálra

tepertő | Háromszázmilliót költöttünk Schmitt Pálra? És még nincs vége. A költekezésnek....

Barcsi | 2,5 milliót zongorára? Ezt miért nekünk kell fizetnünk? Hogy örülhetnek most a 28 és 48 ezer forinttal kifizetett közmunkások, hogy ők éhendöglenek, de legalább Schmitt zongorára támaszkodva issza a kávéját... A pofátlanság csúcsa ez a nagy költekezés, amikor mindenünket elveszik, vagy megcsonkítják, "nem megszorítás" címen!

wizes111 | Amúgy teljesen visszafogott volt, csak zongorát vásároltatott, holott tárogatózni és tangóharmonikázni is tanul. És sehol nem látok egy darab ógörögöt se a környékén, pedig ezen stúdiumnak is nekilátott azzal a szép, okos fejével!

szőlő | Ennek az embernek a gyerekei Amerikában tanultak már a kádári világban –ez dumál! – ott is jó sápot húzott, mármint a szociban!-KAMÉLEON!!--most is tudjuk miért jó--Szép ívű karriert tudhat magáénak élete folyamán – az ilyen ember hogy mer tükörbe nézni !!

TomThumb | Na,meri bárki állitani, hogy nem érte meg a Pali azt a rongyos 300 millát? Na, MERI????

Hüppögő Balneológus | Szerintem dupláját is megérné, ha nem nyitná ki a száját, és nem írna le soha semmit, de így csak sima rablás az államkasszából.

nemocapt | Egy viszonylag jól kereső család jövedelme 300 000Ft/hó. Ez azt jelenti, egy család 1000 havi jövedelmét költöttük a nyelvész úrra. Vagyis 84 évnyi jövedelmét.

kalmar laszlo | Hát nem vagyok egy Gyurcsány imádó, /Orbán se/ politikához sem igen értek, de sokszor elgondolkodom azon, nem volt e igaza GyF. nek az öszödi beszéd kapcsán, hogy "milyen ország vagyunk".Lehet itt bármely adósságállomány, a népnek megszoritás és még számtalan visszalépés, neves politikusaink nem hajlandók lemondani a rongyrázásról, több százesres juttatásokról, új szuperkocsikról, luxusutazásokról, stb.

saman | A gáz az, hogy az egyszerű ember intézményességei omlanak összefelé. Romokban a munkalehetőség intézményessége. Már küzd a kormány a koldulás és a kukázás jogának megtiprásával... És erre Dobzse Pali bácsi ótót vesz.

alex2000 | Sólyom László 195 milliós házát is óriási túlzásnak tartom, előzőleg már felkínáltak vagy 50 db másik, olcsóbb ingatlant is, de nem fogadta el azokat. Pedig ő úgy néz ki, mint egy ártatlan bárány. Viszont az igényei nagyok. Én egy 2-szobás tömbházi lakást adtam volna neki Békésmegyeren. Oszt jó napot!

propatria | A Sólyom-féle ingatlan az érdekes. Azért hallgat ilyen nagyokat? Mert a múltkor felszólalt ugyan szellemi gyermeke, az alkotmány védelmében, de a jogállam lebontásának egyéb lépéseit nem szokta kommentálni.

zempléni | Őmekkmestersége ebben is szakértő.

értelmetlenségi | Schmitt igen csak szerénynek mondható Sólyom Lászlóhoz és felesége őnagyságához képest, akiknek a mohósága és kapzsisága messze meghaladta a Szijjártó-féle "pofátlan" kategóriát. Sólyom úr igencsak drágán adta a tisztességét; se neki, se nagyszámú pereputtyának és azok leendő leszármazottainak életük hosszáig nem lesz lakásproblémájuk és anyagi gondjuk...

Osszián | Sólyomra visszatérve: Mint az alkotmánybíróság elnöke, szolgálati lakást kapott. amikor leköszönt, közölte, hogy a saját lakását már a gyerekének adta, így neki kijár egy nívós lakás. Akkor - ez az Orbán kormány idején volt valamikor - kapott egy 30 milliós lakást (az sem volt putri), amit szintén továbbadott, amikor KE lett. Most így kijárt neki egy sokadik állam által megvásárolt otthon potom 200 millióért - nem kell devizahitelekkel bajlódnia.

Netkommentek

Vendég: Idefigyeljen, maga búzamókus! Miért áll vitába képzett közgazdásszal? Ön ahhoz nem ért. Folyamatosan égeti magát, lángol, mint a brüsszeli pelenkagyár.

Tali: nem az a legnagyobb baj, hogy nem ért kormányzáshoz - hanem, hogy szorgalmas!

Imremete: szégyen, hogy 10 év kemény tanulás után 80 000 Ft az orvosok fizetése. De Szijjártó Peti elteszi a havi 2.4 millát! Nyilván 30 orvosnyit ér a tudása!

Bad Simpson: "viszont fideszesként sem fejlődött akkora tahóvá, hogy egy harsány hazaárulózással próbálja rendezni a kérdést."

Turboproli: A brazil favelákban ezért olyan egészséges mindenki. Mert ott megfizetik az orvosokat. Még nem késő bevonni az orvosok iratait, túszokat szedni a családjukból, megtiltani nekik a nyelvtanulást, vagy egyszerűen odaláncolni őket a csaphoz.

Qzqlq: Kadhafi? Na, nézzük csak meg, mit csinált 56-ban hazánkban!

Pixy: Szilvásy tényleg csúzlival lőtte át a fontos információkat Laborcnak, aki postagalabokat tenyésztett szabadidejében, csak ez nem tűnt föl senkinek?

Hubba Bubba: minek nekünk ellenség, mikor vannak barátaink!

Nev kotelezo: valakinek nincs informaciója arról, hogyan lehet beszállni a libiai privatizácios folyamatba, ami gondolom hamarosan elindul?

Nesztor: Óva intek vezérektől és munkásbarátoktól, akik a szociális államot akarják megerősíteni és így a szegénységen segíteni. Az osztálytársadalom, azaz a nyomor forrása ellen nyilvánvalóan nincs kifogásuk.

Jager László: Kispancsa, maga feji a tehenet? Terelgeti a nyájat? Maga juhász, vagy kondás? Teljesen megzavart! Amúgy csókoltatom! Szeretettel: J.L.

Hevessy: Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország? Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos.

Hírek és vélemények

– A miniszterelnök szerint a legfontosabb eredmény, hogy a kormány megvédte az adócsökkentéseket. Tavaly a kormányfő valóban tíz kisadó megszüntetését jelentette be, amik attól kisadók, hogy az adminisztráció költsége majdnem akkora, mint amennyit a költségvetés be tudott szedni belőlük. Az adócsökkentésekkel és az adónemek megszüntetésével szemben számos új adó és jelentős adóemelések állnak (illetve a már meglévők beszedési módjának, adóalapjának vagy -kulcsának, illetve az adózás alá tartozók körének szélesítése; valamint van még a tarsolyban egy-két ötlet is) – Pedig csökkenti, de csak a számukat! Azt nem mondta, hogy az összegüket nem emeli!

– A mai napig nem kapott választ a zuglói ellenzék arra a kérdésre, hogy az év eleji, százmilliós nagyságrendű értékpapírügyletre a kerület polgármestere, Papcsák Ferenc személyesen adta-e hozzájárulását, és vállalt-e valamilyen kötelezettséget – Rapcsák felelete: «az ajtóm mindenki előtt nyitva áll» (kifelé is!).

– Költségvetési felelősségi szerződést írt alá pénteken a Parlamentben az LMP és az MSZP, szövege szerint az aláírók vállalják, hogy a 2012-es költségvetési és adómódosítások során nem nyújtanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek növelik a hiányt – a más bőre nektek sem drága!

– Kocsis Máté kompenzál: a Btk-val védené a hajléktalanokat – egy jó vastag, súlyos, keményfedelű Btk-val tényleg jobban lehet védekezni.

– Orbán Viktorétól drasztikusan különböző elképzelésekkel ebben a témában sem a parlamenti, sem a parlamenten kívüli ellenzék nem állt elő – s miért olyan meglepő ez? Mindnyájan "Gogol köpönyegéből bújtak ki"…

– Hoffmann Rózsa szerint a szakszervezeti vezetők valótlan állításokkal borzolják a kedélyeket, mert nem igaz, hogy a szakma nem támogatja az új köznevelési törvényt – természetesen a szakma támogatja a koncepciót, amely tömeges iskolabezárással, a továbbtanulási esélyek korlátozásával, többezer pedagógus elbocsátással jár, mert mindenki jól fog járni (taláncsak a pedagógusok, a gyerekek, a szülők, a lakosság nem ).

– Harmincmilliárd forint értékű, forgalomból kivont papírpénzből készült az a 4 tonnányi brikett, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pályázatán nyert el és pénteken kapott meg a Miskolci Autista Alapítvány – tüzelésre még jó a forint.

– Egyetlen bírálat sem hangzott el a társadalmi szervezetek képviselői részéről a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) alakuló ülésén: lehet, nem véletlenül. Információink szerint ugyanis a civil oldalt gyakorlatilag a kormány jelölte ki, kizárva azokat, akik esetleg kritizálnák a kabinet tevékenységét – minek szórakozni civilekkel, rendelnek 57 statisztát és kész. Biodíszlet kell csak, nemde?

– Titkolják, mi lesz a kórházrendszerrel – nem titkolják, csak még keresik a jövendő tulajdonosokat…

– Felmentették tisztségéből a szociálpolitikáért felelős helyettest államtitkárt – talán elfogyott a munkája!

Görögország - most

Rednews.hu

Günter Tews 2011-09-22 14:24

Szó sincs arról, hogy a görög nép nem akarna takarékoskodni. A nép egyszerűen ereje végére jutott. Akiknek még van munkájuk, halálra dolgozzák magukat (fizetetlen túlórák, másod-, harmad-, negyedállások) éhbérekért. A munkavállalók védelmében az utóbbi évtizedekben született vívmányok elporladtak: a kizsákmányolás előtt ajtó-ablak nyitva áll. Ha azután kiszivárog, hogy az EU-trojka athéni politikusokkal elköltött vacsorája fejenként 300 euróba került, akkor fölmerül a kérdés: mikor következik be a robbanás?

A görög kormány 20-30 százalékkal csökkentette az állami alkalmazottak bérét és a nyugdíjakat; a minimálbér havi 600 euróra csökkent. Ezzel párhuzamosan drasztikus áremelések léptek életbe az utóbbi 15 hónapban: a benzin és a gázolaj 100, a villanyáram, a gáz és a tömegközlekedési tarifák 50 százalékkal emelkedtek. A 165 ezer kereskedelmi egység egyharmada bezárt, egy másik harmada képtelen bért fizetni alkalmazottainak. Ezerszámra látni athéni üzletek bejáratán a feliratot: Enoikiazetai - kiadó! A fogyasztás drámai mértékben esik vissza. Azok a családok, ahol a két kereső korábban havi 4000 eurót vitt haza, ma kétszer 400 euró munkanélküli segélyből próbálnak megélni - miközben a segélyt gyakran többhónapos késéssel fizetik ki.

Állami alkalmazottak, illetve államközeli cégek (Olympic Airways, közkórházak) dolgozói hónapok óta nem kapnak fizetést; azzal áltatják őket, hogy "majd októberben" vagy esetleg jövőre lesz pénz... A csúcsot a kulturális tárca állította fel: az Akropoliszon dolgozó munkatársainak 22 hónapon át nem fizetett bért! Amikor ezek békés demonstráció keretében lezárták a híres fellegvárat, nyomban bőségesen kaptak - no nem pénzt, hanem könnygázt.

Az állam iszonyú pénzekkel tartozik a tb-kasszáknak, amelyek viszont nem tudnak fizetni a kórházaknak, gyógyszertáraknak - ezek viszont képtelenek fizetni az alkalmazottaikat. Az EU-tól érkező milliárdos pénzcsomagok 97 százaléka hírek szerint nyomban visszaáramlik Brüsszelbe, onnan tovább a bankokhoz a tőkerészletek és kamatok törlesztésére. Több tízezer teherautós és taxis vállalkozó egyenként tízezernél is több eurót fizetett vállalkozói engedélye fejében, túlnyomórészt hitelekbe verve magát. A kormány piacliberalizálási terve nyomán azt látják, hogy az új vállalkozóknak alig kell valamit fizetniük a fuvarozási engedélyért, miközben ők még javában törlesztik a hiteleket.

A kormány új és még újabb illetékeket fundál ki. Például egy büntető feljelentés 150 euróba kerül - a bűntett áldozata fizethet, hogy egyáltalán átvegyék a feljelentését. Ugyanakkor a rendőrök sokszor saját zsebből tankolják meg szolgálati járműveiket, hogy legalább a sürgős esetekhez kiszállhassanak. Drámai mértékben növekednek a bírósági illetékek, miközben új ingatlanadót vetnek ki a lakásokra. A bérbeadók négyzetméterenként 50 centtől 16 euróig terjedő egyszeri adót kötelesek fizetni, amelyet a villanyszámlával együtt kell kiegyenlíteni. Aki nem fizet, annál kikapcsolják az áramot.

A közoktatásban hónapokig nem lesznek tankönyvek, mert az állam horribilis összegekkel tartozik a könyvkiadóknak, így azok nem szállítanak. A diákok most CD-ket kapnak, a szülők pedig vásárolhatnak nekik laptopokat, hogy egyáltalán lehetővé váljon a tanulás. Nem lehet tudni, miből fogják az iskolák fűtését fizetni a téli időszakban.

Elképzelhetetlen méretű kivándorlás előtt áll az ország, e célból máris gomba módra szaporodnak a tanácsadó irodák. A fiatalság, főleg a diákság, egyszerűen nem lát perspektívát maga előtt. A felsőfokú végzettségűek körében 40 százalékos a munkanélküliség, a fiatalok esetében eléri a 30 százalékot. Akinek van állása, azt is többnyire feketén - tb-bejelentés nélkül - foglalkoztatják, többnyire éhbérért. A vendéglátóiparban például egy tízórás műszakért 35 eurót kapnak a dolgozók; rendszeresek a túlórák, amelyekért azonban a munkaadó nem fizet egy centet sem. Az állami alkalmazottak tömeges "leépítését" célirányos szociális érzéketlenség kíséri: elsősorban azokat bocsátják el, akiknek már csak pár hónapjuk van a nyugdíjas korig. Ezáltal a törvényes nyugellátás 60 százalékával lehet kiszúrni a szemüket mint "korengedményesekét".

Szó sincs arról, hogy a görög nép nem akarna takarékoskodni. A nép egyszerűen ereje végére jutott. Akiknek még van munkájuk, halálra dolgozzák magukat (fizetetlen túlórák, másod-, harmad-, negyedállások) éhbérekért. A munkavállalók védelmében az utóbbi évtizedekben született vívmányok elporladtak: a kizsákmányolás előtt ajtó-ablak nyitva áll. Ha azután kiszivárog, hogy az EU-trojka athéni politikusokkal elköltött vacsorája fejenként 300 euróba került, akkor fölmerül a kérdés: mikor következik be a robbanás?

Ami Görögországban történik, az halálosan komoly fenyegetés kell, hogy legyen minden európai állam számára. Egy olyan párt, amely választási programjába iktatta volna az ésszerű takarékoskodást, soha nem jött volna zavarba, ha a megvalósítást kérték volna számon tőle: soha nem került volna hatalomra. Amire szükség van, az az adósságok lefaragásának megkezdése, amíg a terhek nagyjából elviselhetők, és nem járnak pénzügyi tömeggyilkossággal.

Dr. Günter Tews beszámolója, az 55 éves jogász másfél éve él Athénban.

forrás: http://diepresse.com/home/meinung/gastkommentar/694701/Unwillig-zu-sparen-Eine-Verteidigung-der-Griechen

TGM szerint már polgárháború van

• Hírszerző

„A kapitalizmus mulandó történeti jelenség, elkezdődött és be fog fejeződni. És bár többször is bizonyította szívósságát, rugalmasságát, belső erőtartalékai mára teljesen kimerültek. Néhány, a megmentésére irányuló kísérletet még végignézhetünk, de végérvényes bukása elkerülhetetlen” – így összegezte az Új Magyar Szó Tamás Gáspár Miklós kapitalizmusról tartott újvidéki előadását. A filozófussal készültmúlt heti interjúból kiderül, mire számíthatunk a kapitalizmus összeomlása után.
„Nem nagyon van már hová fokozni a termelékenységet, a versenyképességet, a mai tőkés gazdaság megtermeli a világ szükségleteinek másfélszeresét, de az elosztási rendszer miatt mégis emberek százmilliói vannak az éhhalál küszöbén, ökológiai katasztrófa fenyeget stb. A kapitalizmust nem elitek szándékai irányítják. Ez egy emberi akarattól független folyamat, fölhalmozási és expanziós dinamikával, amely iránytalanul halad előre és gázol át mindenen.” – véli TGM.

A filozófus szerint az ezredforduló óta a Marx-i elméletek reneszánszukat élik. „Ez azonban nem hasonlít semmi korábbira, voltak még virágzó korszakai a marxista elméletnek, de mindig volt mögötte mozgalom és politika, a közönsége pedig nem egyszerűen az olvasóközönség volt, hanem egy szervezett és zárt politikai közösség, méghozzá millióké. Ma erről szó sincsen. Most először ez egy színtiszta intellektuális mozgalom, amelynek a középpontjai az egyetemek, nem pedig a nagyüzemek.” Az pedig, hogy egyre kevesebb ember játszik szerepet a kapitalizmus fenntartásában „lehetőség is egy új világrend megteremtésére.”

Arra a felvetésre, hogy ha a kapitalizmust nem az elitek szándékai irányítják, akkor hogy lehet megbuktatni egyáltalán, TGM azt mondta, a kapitalizmus valóban nem csak egy rendszer, hanem inkább életforma, kultúra. „Az, hogy a munka szerepe megváltozott, tehát háttérbe szorult, a legdöntőbb változás korunkban. Megszűntek a hagyományos osztályok kulturális és politikai értelemben, ennek folytán megszűntek az osztályalapú politikai szerveződések is. Meg kell nézni, kik azok, akik sztrájkolnak. Tipikusan a közalkalmazottak.”

„A polgárháborúnak pedig éppen az az alapvető jellegzetessége, hogy a legitim hatalmat nem ismeri el a többség. Ebben az értelemben a polgárháború már elkezdődött. Államok soha nem voltak ingatagabbak, és egyre inkább pusztán csak erőszakra támaszkodnak, ez pedig általában a bukást megelőző állapot szokott lenni.”
Ha a kapitalizmus viszont már nem lesz, mi fogja azt felváltani, TGM azt mondta: „Erre nem tudok válaszolni, és szerintem nem is kell rá válaszolni. Ha válaszolnék, és persze ki tudnék „találni” egy választ, hiszen ez pusztán retorika és invenció kérdése, akkor azt mondanám, hogy én mint teoretikus megalkotok egy utópiát, amely köré szervezek valamilyen mozgalmat, és amelyet rá fogok húzni azokra a realitásokra, amelyeket meg akarok változtatni. No, ez az, amiből elég volt! Csakis a kapitalizmus szenvedő alanyai alakíthatják ki, kísérletezve, rögtönözve ezt az új rendet. Vagy jön a világvége.”

Arra a kérdésre, hogy a kapitalista rendszer összeomlása után életben maradna-e a liberális eszme és a szabadság értékei a filozófus úgy gondolja: „Egy olyan helyzetben, ahol a tulajdon nem meghatározó, ahol nem kell attól rettegni, hogy jön a paraszt kaszával, kapával és elveszi a jómódúak kúriáit és udvarházait, ott nem kell föltétlenül fönntartani a hadsereget, a csendőrséget és az ügyészséget. Nem azt hiszem, hogy a posztkapitalista rendszerben kisebb lesz a szabadság, hanem azt, hogy nagyobb lesz. A nagyobb szabadságtól nem félnék. Kétségkívül rettenetes állapotban vagyunk mi, emberek ma, meg vagyunk rontva mindenféle szörnyűséges agressziótól, eldurvulástól, barbárságtól. Mert ha körülnéz az ember, és találkozik háromezer futballhuligánnal, akkor azt mondja, hogy ezeknek az embereknek a kezébe adni saját sorsukat egy kicsit félelmetesen hangzik.”

A filozófust ezek után a Wall Street-i tüntetés kapcsán kérdezték, melynek szereplői úgy tűnnek, hogy nem tudják mit akarnak elérni. Tamás Gáspár Miklós ezt cáfolta. „A céljuk egy kizsákmányolás-, eldologiasodás- és elidegenedés-mentes társadalom felépítése. Nem ezzel van probléma. A célok régiek és közösek. Az eszközök hiányoznak hozzájuk. És ha nincsenek meg ezek az eszközök, ha nincs meg az igazi forradalmi közvetítés, tehát az eszköz ahhoz, hogy a bomló kapitalizmust egy képzeletgazdag és pozitív forma váltsa fel, akkor persze lehet ebből fasizmus, lehet belőle barbárság, lehet ökológiai katasztrófa, összeomlás, éhínség, járvány, pestis, világvége, minden.”

„Kétségkívül mindig fönnállt annak a lehetősége, hogy a meglevő rendszert nem forradalmi úton meghaladjuk, hanem bekövetkezik valamilyen katasztrófa, és a civilizáció egyszerűen tönkremegy. A Római Birodalom utáni néhány évszázados visszafejlődés és barbárság világosan mutatja, hogy ez lehetséges. Rossz belegondolni abba, hogy a szegénység, a járványok, esztelen öldöklés, teljes zűrzavar simán kialakulhat. És azt ugye az egykori Jugoszlávia romjain üldögélve nem kell különösebben bizonygatni, hogy ez – történelmi léptékkel mérve – percek alatt bekövetkezhet.”

Miért ragaszkodik annyira székéhez az európai képviselő?

Az RTL német tévélánc műsort készített némely (??) európai képviselő pratikáiról Strasburgban. Thomas Meier újságíró szerint az európai képviselők többet keresnek mint bármely más politikus. Alapfizetésük (legyenek jelen vagy sem) 7.339 euró, ehhez hozzáadódik 3980 euró adómentes pótlék, plusz napi 284 euró az ülések idejére (átlag havi 12), összesen nettó 14.727 euró havonta.

Végülis, ha hihetünk a riportnak, egy «ügyes» képviselő többet keres mint Angela Merkel.

Az európai parlament hivatalos honlapja egy kicsit eltérő: a bruttó alapfizetés 7.956,87 euró/hó, vagyis nettó 6.200,72 euró, plusz havi 4299 euró pótlék és 304 eurós napidíj. Összesen nettó: 14.147,72 euró.

A pletykák szerint bizonyos képviselők a reggeli gyors megjelenés után mindjárt el is tűnnek. Csak aláírják a jelenléti ívet, s a napidíj máris biztosított. A riporter jól szórakozott a jövés-menésen (néhányan zsenántnak érezve a helyzetet megfutamodtak a kamera elől). 2 órás vizsgálódás után azonban a parlament őrei kitették az újságíró szűrét.

Kínos…

A mi deutch(für)tamás európai képviselőnk idejéből is vígan futja, hogy az „Egymillióan a sajtószabadságért” csoporttal diskurálhasson – ámde választ nem kapván eképpen fordul hozzájuk: „.. Mindanyian megfutamodtak? Lóf...sz a párbeszédre? (...) Antiszemiták? Pedig tele vagyok félelemmel amiatt, hogy az utcára vitték az embereket. És mi lesz, ha nem tudják hazavinni őket ? Azt hiszem, lassan disszidálásra kényszerítenek. Ráadásul sz..t se ér a diplomájuk. (...) Nem tetszik nem tetszik, nem tetszik a raped!”

Stílusához, a polgár szájából röpködő lóalkatrészekhez kezdünk hozzászokni. Amihez nem, az a felelős (?) közszereplő cinizmusa, mellyel tudtára adja az őt havi négymillió forinttal megfizető választóinak, mennyire fütyül rájuk... Gazdája nem a nép, gazdája az Európai Unió.

Még kínosabb…

Nemzetközi információk

új széria 46.sz. (415) – 2011. okt. 4.


Speciális kiadás 3. rész.



Párizs 2011. okt. 1. internacionalista nagygyűlés



Hélène Zografaké-Telemè, az OLME középfokú pedagógusszakszervezet végrehajtó bizottsági tagja – Görögország

Kedves Kollégák, Elvtársak!

Az OLME szakszervezet Végrehajtó Bizottságának nevében meleg és harcos üdvözletet hozok. Azt hiszem, itt az ideje a pénzügyi rendszer világválsága által irgalmatlanul sújtott európai dolgozóknak, hogy egyesítsék erőiket és hangosan kiáltsák: «Elég! A válság árát a gazdagoknak kell megfizetniük. Az adósságot nem a népek csinálták. Megvédjük egy egész évszázad alatt kivívott vívmányainkat. Nem akarunk szegénységben, nyomorban élni. A népek, ha egyesülnek, legyőzhetetlenek.»

A görögországi helyzet jól ismert, ott vagyunk az európai és világsajtó címoldalain. Az uzsorakamatokkal elért kölcsönök eredményeként létrejött államadósság, a politikai rendszer összefonódása a nagy gazdasági érdekekkel, ezek azok, melyek a közkiadásokat felrobbantották. Csak ürügyül szolgálnak a lakosság nagy részének, szükségleteiknek, jogainak feláldozására azért, hogy gazdasági érdekeket biztosítsák, melyek diktálják a kormány, az Európai Unió, az IMF politikáját.

A kormány és a trojka a csőd teljes skáláját használva kötelezik a társadalmat arra, hogy egyezzen bele a fiskális rablásba, a szolgáltatások, az infrastruktúra, az ország természeti kincsei likvidálásába, mindannak a megszüntetésébe, ami a köztulajdont és a szociális jogokat illeti. Hogy a szüntelenül csökkenő bérek és nyugdíjak kifizetésre kerülhessenek, a tisztviselőket jelölték meg bűnösként. Mindennaposak az ellenük szóló minisztériumi hazug nyilatkozatok. Akkor, mikor a munkanélküliség soha nem látott nagyságot ér el, a miniszterelnök még csak nem is ígér munkahelyeket. A technikai munkanélküliség (a «rendelkezésre állás») procedúrája és az elbocsátások a közszférában, a fekete és a ki nem fizetett munka, a kis- és középvállalkozások feldúlása, a folytonos adózsarolás sokkoló és félelmet keltő.

Intézkedések, intézkedések, intézkedések. A fizetések és a nyugdíjak csökkentése és újabb intézkedések állandóan. Minden 2–3 napban újabb lépések, képtelenség követni.

Más, az IMF sokkterápiájával és gyakorlatával sújtott országgal is előfordult, hogy egy nap, mikor a hitelezők érdeke – közöttük persze a görög bankoké is – már biztosított lesz, a dolgozók felmorzsolása megtörtént, akkor majd kijelentik, az intézkedések kudarcot vallottak, bejelentik a fékezett vagy teljes csődöt.

Ebben a keretben a kormány, az Európai Unió, az IMF támadást indít az oktatás ellen is. Elképesztő csökkentés, lehetetlenül kiszélesítve, a közkiadások csakúgy, a nemzeti oktatás már az alapokon megsemmisül, diszlokalizálódik. A közoktatásra szánt összeg 2015-ben a GDP mindössze alig 2,23 %-át éri el.

Az új tanév ebben az évben tankönyvek nélkül kezdődött és azt sem tudni, karácsonyig vajon megérkeznek-e. Az iskolában káosz, a tanulók fotokópiákból készülnek.

A pedagógusok munkába állítása tragikusan lecsökkent (mindössze 546-t vettek fel az alsó-és középfokú oktatásban a 7 ezer nyugdíjba ment helyére). Tavaly ezer intézményt szüntettek meg, idén folytatódik. Az Oktatási Minisztérium mesterséges számokkal operál és folytatja a pedagógusok kötelező áthelyezését az egész országban.

A minisztérium szándéka szerint az igazgatók menedzserekké alakulnak át, s a fejlesztés ellenőrzése és meghatározása lesz a dolguk. Meg akarja szüntetni a kollegialitást, a tantestületek közös döntésén alapuló demokratikus döntéshozatalt. Ami az oktatás változásait illeti, a tudás és kompetencia hulladékait kívánják nyújtani, a tanulónak standardizált tesztekre kell válaszolni.

Mi az oktatásért folyó küzdelmet elválaszthatatlannak tartjuk a társadalom nagy részének harcától. Egyébként ez az oktatás — drága termék —, ez a képzés ezzel a tudással megfelel annak a csődbe jutott társadalomnak, melyet a kormány és a trojka képvisel. Ideális a jobb társadalom elérésének elfojtására. Mi olyan oktatásban hiszünk, mely képez és felszabadít, tudatot kovácsol szabad meggyőződéssel és szociális érzékkel, mely támogatja a társadalmat a gazdasági válságok ördögi köréből való kijutásban. Mert a társadalomnak nem lehet célja a stabil euró, hanem az emberi élet, társadalmi előrejutás, a szabadság, a demokrácia és környezetünk kiegyensúlyozottsága.

Ma a dolgozóknál és a pedagógusoknál országos frontot akarunk létrehozni. A harcot a mobilizációban, a kezdeményezésekben, a sztrájkok által és mindenféle akcióban keressük. A hallgatók, akik előtt több mint 300 egyetemi szektort zártak be, szeptember eleje óta minden csütörtökön összejönnek. A dolgozók megszervezik az épületek blokkolását és minden városban a felvonulást. A diákok 500 intézményt foglaltak el és minden nap kimennek az utcákra. A «méltatlankodók» a tereken vannak. Ezek a népi reakciók a megtorlással, az elképzelhetetlen barbársággal szemben. A tüntetőket könnygázbombákkal árasztják el, a rendőrök hintik a terrort, a tanulókat üldözi a minisztérium. De amíg le nem állítják ezeket az intézkedéseket, mi sem állítjuk le küzdelmünket.

Világos, ha ezt a politikát nem szüntetjük meg, a pedagógusok és az összes dolgozó fekete napokat fog élni.

Ma az OLME követelései politikaiak.

A szakszervezet (ELME) regionális uniója elnökeinek gyűlésen szept. 24-én döntött:

— A dolgozók kijelentik, hogy a dúlás ellen van megoldás. Van más politika is! Az adósság nem a dolgozóké. Nem ők csinálták. Kérjük lenullázását.
— Le ezzel a politikával, le ezzel a kormánnyal, amely alkalmazza és le mindenkivel, aki alkalmazza. Kifele a trojkával. Kifele országunkból!
— A kormány, az Európai Unió és az IMF barbár memorandumának, intézkedéseinek megszüntetése.
— Le a neoliberális politikával egész Európában.
— Egyesítsük erőnket, hogy a dolgozók vegyék kezükbe életük irányítását!
— Sokan vagyunk, meg tudjuk tenni. Le fogjuk győzni őket.


Daniel Gluckstein, a POI országos titkára — Franciaország

Elvtársak!

Tegnap Párizsban Sarkozy miniszterelnök fogadta Papandreu görög miniszterelnököt. Papandreu azt nyilatkozta: «Görögország teljesíteni fogja kötelezettségeit, minden szükséges reformot megvalósít bármilyen áron». Sarkozy azt felelte: «Kértem a görög kormánytól, hogy a reformok és a gazdaság igényeit emelje jogerőre. Bizonyos, hogy a görög nép sokat szenvedett, de azért, mert ezeket a reformokat halogatta és rossz szokásokat vett fel. A görög miniszterelnök biztosított teljes eltökéltségéről, hogy elkötelezettségét teljes egészében megvalósítja, ez morális kérdés, nincs más hiteles alternatíva».

Elvtársak, nem kommentáljuk a morális kötelezettségekről beszélő Sarkozyt, de a legkevesebb, amit mondani tudunk, hogy elképesztő pimaszság kell ahhoz, hogy valaki a „görög népnek nyújtandó segítségként” mutassa be azt a politikát, mert vér nélkül akar ölni. Mindenesetre, a francia dolgozóknak és fiataloknak joga van azt mondani, hogy ehhez az ún. „segítséghez” semmi közé, a francia, német, amerikai bankok szeretnék visszaszerezni azt, amit Görögországnak kölcsönöztek.

Jogunkban áll azt kimondani, hogy a görög nép valódi megsegítése annak mobilizációja támogatása a trojka elküldésére, az adósságszolgáltatás megszüntetésére, a szigorítási tervek eltörlésére. Ami minket illet itt Franciaországban, számításba véve a francia bankok szerepét a görög «adósságban», az igazi segítség a bankok vagyonának elkobzása és a görög, az összes adósság eltörlése!

Az «adósság» Franciaországban, Görögországban, minden más országban csak a nemzetek kifosztásának, felaprózásának fegyvere a bomló kapitalizmus kezében. A görög nép segítése nem csak annyit jelent, hogy a trojka és képviselőinek elzavarásában támogassuk, hanem a mi munkásosztályunk segítésében is, hogy az itteni gyilkos programok ellen győzzön, itt is elzavarja azokat, akik ezeket a programokat szervezik. Igen, el kell zavarni ezt a kormányt, politikáját az euróval, az Európai Unióval, az EKB-val, az IMF-fel együtt. Ez fejeződött ki a nyugdíjreform elleni mozgalomban, az akarat a nyomor politikájával való szakítás érdekében.

A dolgozók le akarják állítani a szigorítási intézkedéseket, megtiltani az elbocsátásokat, visszahozni az iskolákból, kórházakból, postától elbocsátott személyzetet. A privatizációnak véget kell vetni, újraállamosítani, az 1945-ös társadalombiztosítás vissza kell állítani és eltörölni az ellenreformokat, kezdve a nyugdíjtörvénnyel. Ez lenne a garancia arra, hogy az ifjúságnak legyen jövője, munkája, igazi diplomája, igazi fizetése. Ez pedig szakítást igényel. A szakítás igénye pedig ütközik a konszenzussal.

Az előttem szóló elvtársak leírták, milyen formákat öltenek a konszenzusok a szakszervezeti mozgalomban. A Reuters amerikai sajtóügynökség egy hete magyarázta, hogy Franciaország AAA minősítése miért nincs veszélyben szemben Olaszországgal. A francia gazdasági helyzet nem ragyogóbb, de «Franciaországban fontos konszenzus jött létre a deficitcsökkentés szükségességében. (…) a szocialista ellenzék is elfogadja, hogy le kell vinni 3 % alá (…) az elnökválasztás győztesének intézkedéseit a felegyenesedés lépéseire kell koncentrálni.»

Világos. Az a dolgozók akarata, hogy ez a kormány és ez a politika megszűnésével helyet kapjon egy olyan másik, «baloldali» kormány, olyan, mint Papandreué, Zapateroé?

A POI azért harcol, hogy segítse ennek az országnak a munkásosztályát és a népét abban a küzdelemben, mely ennek a szakítási várakozásnak felel meg. De a szakítás olyan kormánnyal nem lehetséges, mely elfogadja a 3 %-ot, folytatja a szigorítást az V. Köztársaság és az Európai Unió foglyaként. Nekünk, a POI-nak nem lévén külön érdekünk a munkásosztályétól, nem csak egy kormányváltás, hanem az V. Köztársaság, az Európai Unió bukott intézményeinek eltörlése a célunk, az általános választójogon alapuló Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, hogy a nép maga állapítsa meg a demokrácia formáját, tartalmát, az európai népekkel való harmonikus, testvéri együttműködést.

Egy elvtárs előttem azt mondta, egy ilyen cél, a szakítás nem megy lágy módszerekkel. Nem valósul meg szimpla választási kombinációkkal. Olyan társadalmi erő kell, mely ezt az ösvényt ki tudja taposni. Ez feltételezi, hogy a munkásosztály maga köré gyűjtse az elnyomott és kizsákmányolt rétegeket, a fiatalokat, a kisparasztokat, a kistelepülések képviselőit egy mozgalomban, pontos követelésekkel.

Ehhez felül kell emelkedni az úton emelkedő akadályokon. A politikai apparátusok emelte akadályokon. Ezért kell a polgármesterek politikai demokráciáért mozgalmát segíteni, összefogni a sokféle irányzathoz tartozó aktivistákat a «160-ak felhívásán» keresztül: nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, mint 2010-ben, hanem eszközt szeretnénk adni a vezetők által felállított akadályokon való túllépésre, mert úgy tűnik, nekik csak egyetlen gondjuk van, az Európai Unió konzerválása, s nem pedig megfelelés a munkásosztály akaratának.

Természetesen óriási szükség van az egységre. Megismétlem, a Parti ouvrier indépendant-nak nincs a dolgozók millióitól eltérő érdeke. A POI iránya a segítség a dolgozók azon szándékának a megvalósításához, hogy végezzenek ezzel a politikával, leszámoljanak a megosztási kísérlettel, minden formában az osztályszerveződést szolgálja, a „szent szövetség”, a konszenzus politikájával szemben, a munkásszervezetek függetlenségéért; segíteni a munkásosztályt szervezeteinek visszafoglalásában, támogatni harcos összefogását.

Meg vagyunk győződve arról, hogy ha ezeken, ideértve a saját soraiban meglévő akadályokon túllép, győzni is tud.

Hallottuk görög elvtársnőnket. Tragikus tévedés lenne azt hinni, hogy a görög helyzet csak «görög». Holnap már olasz, spanyol lehet, vagy francia, ha nem vagyunk képesek saját munkásosztályunkat segíteni az akadályok átlépésében és blokkolni a készülő destruktív szigorítási programokat. Ma az IMF, az EU, az EKB ügynökei akarják diktálni még a nemzeti kormányok feje felett is az országok kifosztásának és tönkretételének intézkedéseit.

Találkozónk tétje, s ezen is túl, a politikai küzdelemé, hogy lehetővé váljon nem csak a dolgozóknak, de az egész népnek megszerezni szuverenitását.

Azt mondták évtizedeket át: «Az Európai Unión kívül lehetetlen létezni, mert az Unió maga a béke. Nem lehet nélküle, mert ez az út az Európai Egyesült Unió felé.»

Hol van ez az «európai béke», mikor NATO-csapatok Líbiát bombázzák és Tunézia, Egyiptom, Algéria, Észak-Afrika és a Szahel-övezet szuverén nemzeteit fenyegetik?

Hol van ez az «európai béke», amikor az európai országok csapatai bombázzák és gyilkolják az afgán, iraki népességet?

Hol van az Európai Unió függetlensége, mikor az amerikai államminiszter, Timothy Geithner meghívta az «alkalmazni szükséges USA igényei» című dossziéval az európai gazdasági minisztereket a lengyelországi Wroclawba?

Hol van Európa függetlensége, mikor Obama üzeneteket küld Merkelnek és Sarkozynek: «Maguknak kell a problémákat elrendezni, mert mi nem akarjuk bepiszkolni magunkat», és ahogy német elvtársunk mondja, csodálatosképpen a szociáldemokrata képviselők segítségével sikerült az európai alapok létrehozása – amivel a görög romokat elterjesztheti egész Európában egyedül a bankok és az amerikai multik hasznára?

Elvtársak, ma senki nem tagadhatja, hogy az Európai Unió faktora a diszlokációnak, a halálnak, a nyomornak, s a tőkés osztály, különösen az észak-amerikai kapitalizmus szervilis eszköze.

A jövő a népek közötti testvériség és harmónia, s ez csak a munkásosztálytól eredhet. Az Európai Egyesült Államok jelszavának csak egy jelentése lehet, a munkások európai állama, a tőkés kizsákmányolástól megszabadult szocialista államok Európája.

Nem tudjuk a problémákat megoldani, ha nem szabadulunk meg az IMF-től, az Európai Uniótól, az EKB-tól, a trojka minden formájától. Ez pedig csak egy módon érhető el, szerveződéssel.

A munkásosztály csak egy dologtól szenvedhet: a szerveződés elégtelenségétől, attól, ha hagyja, hogy mások döntsenek helyette. Szerveződni, mindenféle formában, független szakszervezetekben, a szakszervezetek védelmében, politikai bizottságokban, s ha sztrájk van, sztrájkbizottságokban. Segíteni kell a népet az alkotmányozó nemzetgyűlés szervezésében, segíteni abban is, ha igazi független munkáspártot akar létrehozni, és nem szabad habozni a csatlakozásban, mert közeledik a legnagyobb küzdelem órája.

Már utaltunk a tunéziai forradalomra. Mikor látjuk, hogy a görög dolgozók minisztériumokat foglalnak el a terror ellenére, kint vannak az utcákon, kezdeményeznek és kezdeményeznek szüntelen, vajon túlzás-e azt állítani, hogy Tunézián túl Görögországban is a forradalom kopogtat az ajtón? Nem.

Forradalom kopogtat Európa kapuján, ez jelenti azt, hogy nagy harcok állnak előttünk. A győzelem nincs biztosítva, de a kudarc sem. Semmi nincs még lejátszva. De szerveződés nélkül semmi nem lesz.


A 2011. október elseji párizsi internacionalista nagygyűlés felhívása

Alulírott brit, német, görög, ír, spanyol, portugál, francia munkásaktivisták és –felelősök, felszólalva a Parti ouvrier indépendant (Független Munkáspárt, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tagja) által összehívott internacionalista nagygyűlésen meghallgattuk Sami Tahri, a tunéziai UGTT középfokú pedagógus-szakszervezete főtitkárának és Donna Dewitt, a dél-karolinai (USA) AFL-CIO elnökének (személyes címen) üzenetét.
Innen, dolgozók és fiatalok ezreinek jelenlétében küldjük testvéri köszöntésünket a görög dolgozóknak, akik ismét általános sztrájkba lépnek a trojka (IMF/EU/EKB) és a szolgálatukban álló Papandreu-kormány halálos programja ellen.
Testvéri üdvözletünk a spanyol pedagógusoknak, akik a szigorítási tervek ellen sztrájkolnak; a nyugdíjrendszerük megmentésére sztrájkot előkészítő brit dolgozóknak.
Testvéri üdvözletünk a tunéziai népnek, mely felkelt, hogy kenyere, vize és szabadsága legyen, s ezért az akadályok ellenére folytatja forradalmi útját.
A dolgozóknak nincs más útjuk a tőkés rendszer csődjével szemben az egész világon, mint sztrájkba lépni, tüntetni, mobilizálni azon programok ellen, melyeket a nemzetek szuverenitását semmibe vevő trojka szolgálatában álló «baloldali» vagy jobboldali kormányok vezetnek be.
A dolgozók legitim védelméről van szó. A költségvetési hiány nevében, melyet maga a trojka, a kormányok kreáltak a bankok és a spekulánsok megmentésére; az adósság nevében, amelyet nem a népek csináltak, a mindenféle politikai színezetű kormányok az emberiséget a barbárságba taszítják. Ugyanezeknek a «szükségszerűségeknek» a nevében a munkásmozgalmat oda akarják láncolni a konszenzusok és a szent nemzeti együttműködések kombinációihoz.
Megerősítjük, hogy a munkásmozgalomnak kell a barbárság útjába állnia.
A munkásmozgalomnak az a küldetése, hogy teljes függetlenségében biztosítsa az érdekvédelmet, kifejezze a kizsákmányoltak és elnyomottak törekvéseit és azok védelmében követeljen.
Eképpen, az egész mozgalom által találják meg a népek és nemzetek az utat a trojka diktatúrája alóli felszabadulás felé és szervezik meg a társadalmi igazságosságot, demokráciát és a nemzeti szuverenitást.
Megerősítjük: soha nem volt ennyire aktuális a régi munkásmozgalmi jelszó: «Világ proletárjai, egyesüljetek!». Tiszteletben tartva mindannyiónk meggyőződését, szervezetét elkötelezzük magunkat, hogy a dolgozók és népek egységes mozgósítása érdekében kampányt folytatunk egész Európában a következő közös követelések alapján:
Semmiféle szigorítási tervet nem fogadunk el! Visszavonni ezeket követeléseink védelmében!
Az adósságot nem a népek csinálták: eltörölni!
Semmilyen konszenzust, alávetést a költségvetési hiány ürügyén: a munkásmozgalom függetlenségét!

Nemet az IMF-EU-EKB trojka diktatúrájára!

Ezen a bázison mi, alulírottak elkötelezzük magunkat abban, hogy támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, melyekre felkérnek bennünket más országok dolgozói és aktivistái – minden ország sajátosságának megfelelő szervezeti forma számításba vételével. Vitára bocsájtjuk a javaslatot, hogy összehívjunk-e sürgősséggel összeurópai «védelmi konferenciát» munkásküldöttek és aktivisták részvételével. A konferencia célja, hogy támogassuk azt az útkeresést, mely a dolgozók és népek, nemzetek testvéri Európájához vezet, mely kizárólag a népesség alapvető érdekeire van tekintettel, megszabadulva az IMF, az Európai Unió és az Európai Központi Bank diktátumaitól.

Brian Forbes, a Mandate szakszervezet országos felelőse, (Írország);
Alex Gordon, vasutas-, tengerész- és szállítmányozási szakszervezet elnöke (Nagy-Britannia);
Jordi Salvador Duch, a tarragonai UGT titkára (Spanyolország);
José Baiao, a TAP nemzeti légitársaság dolgozói bizottságának tagja (Portugália);
Hélène Zografaké-Telemè, az OLME, a középfokú pedagógus-szakszervezet végrehajtó bizottsági tagja (Görögország);
Paul Paternoga, az IG Metall felelőse, a Humboldt-Wedag vállalat üzemi tanácsa elnöke, a rajna-északvesztfáliai munkásbizottsága (AfA) regionális igazgatósági tagja (Németország);
Adelaïde, egyetemi hallgató, az Alliance des Jeunes Révolutionnaires (AJR) csoport tagja (Franciaország);
Gérard Schivardi, a POI országos titkára, (Franciaország);
Patrick Hébert, szakszervezeti aktivista (Franciaország);
Jean Markun, vasbányászati szakszervezet (Franciaország);
Daniel Gluckstein, a POI országos titkára (Franciaország).

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28. E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

A sharija Líbiában és Tunéziában

A sajtó azzal van tele, hogy Líbia és a forradalmi Tunézia arra készül, hogy új alkotmányát az iszlám jogra, a sharijára alapozza, s ezzel a múltba akar visszatérni. Tényleg erről van szó? Bichara Khader, az arab világ specialistája és az UCL, a leuweni katolikus egyetem politika-, gazdaság- és társadalomtudományi tanára szerint nem igazán.

A sharija egyrészről befolyásolt minden arab alkotmányt (kivéve a libanonit), vagy a jog alapvető forrása, vagy pedig inspirálta. Ez félelmet kelt a Nyugatban, amely elfelejti, hogy a muzulmánok a tolerancia, a szolidaritás, a szabadság és az igazságosság alapvető elveihez kötődnek. A sharija használata egyik országról a másikra változik. Néha radikális, mint Szaud-Arábiában, néha csak egyszerű forrás, mint a muzulmán értékek összefoglalása. A nyugatiak gyakran elrejtik az Európa keresztény gyökereiről szóló vitákat. Elfelejtik, hogy Európában az élet számos területére is ez a keresztény múlt nyomja rá bélyegét. Most pedig azt feltételezik, hogy az arabok ”el akarják-e veszíteni megszerzett szabadságjogaikat”.
Pl. Tunéziában nem fog elfordulni a nők megszerzett szabadságjogaitól, pontosan azért, mert régóta, harc árán integrálta életébe. Líbia különbözik. Musztafa Abdel Jalil, az átmeneti Nemzeti Tanács elnöke az alkotmány alapvető forrásaként jelölte meg a shariját, ami engem nem lepett meg. Ami engem meghökkent, az a többnejűség visszaállítása Líbiában. Ez nem a nép óhaja, és majd a képviselők döntenek, hatalmukat jelentősen átlépve.
A nyugati sajtó fixa ideája az arab világ vallási prizmája, nem érti az arab társadalmak működését, pontosan azért, mert betegesen gyötrődik a vallási vonatkozásokon. Fanatikusokat lát a sharijában is. Pedig az arab népek nagy árat fizettek a múltban a békéért. A szabadságnak, igazságnak, szolidaritásnak egyetemes értékei vannak, ezek az arab népek sajátjai is. Az arab népek se nem mérsékeltek, sem pedig nem fanatikusok, olyanok mint minden más nép. Nem viselik el az elnyomást.

Netkommentek

Dowan: Mivel, a mai átlagpolgár dolgozik 12-14 órát, robotol, és kap kb 100.000 Ft-ot (sokan még ennyit sem), mennyi az, amit egy emberből ki lehet sajtolni? Dolgozzon 18-órát kb 120-140e Ft-ért, haljon meg 40 évesen és a nyugdíja maradjon a "kincstárban" ?

Emília:inkább a fogyasztást kell terhelni adókkal és nem a jövedelmeket, de elég cinikus ezt az általános elvet itt és most hangsúlyozni mint követendőt, amikor az szja-szabályok az idén a kiskeresetűek hátrányára voltak és a jövő évre javulás sincs ezen a téren.

Fabula: mi a különbség az MSZP és a FIDESZ között? Mindegyik saját cégének tekinti az országot, csak az egyik NyRt (szocik), a másik ZRt. formában (FIDESZ).

Pierre Kardán: Hát, jobb lenne ha Klárikával elutazna egy világkörüli útra. Vinné magával Orbán urat is..

@gabor19741121: Szép új világ, már az adót is megadóztatják.

Bubbaloo: Az adóbevallás elfér egy söralátéten! Namost, ha ez az alátét egyre nagyobb lesz, tudjátok mekkora korsó sör jut nekünk?

Karakteres: Na végre!!Már azt hittem, hogy ezen a héten, már semmiféle adó emelés nem lesz!!!Nagyon unalmas lett volna:)

Turboproli: A Mikulás is rohadt kommunista, mert piros a ruhája?

Waldi: legalább egyház lett a Hit Gyülekezet. Egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán elvtárs.

FENTE LEVENTE: Koki-fikuszok hada járja be fejüket?

Bokor: Az a baj, hogy ebben az országban csak pojáca pártok vannak és semmi haszna nincs a népnek belőlük.

Waldi: De hát olyan szépen elmagyarázta Szijjártó, ez azért nem adóemelés, mert az megszorítás lenne, de ők ilyet nem csinálnak, mivel a megszorítások politikája a zelmúlt8évvel megbukott.

Hírek és vélemények

– «Orbán: csak magunkra számíthatunk, folytatnunk kell az adósság elleni küzdelmet, és minden erővel csökkentenünk kell az államadósságot. Ez azonban nem elég, ki kell mentenünk a családokat is a devizaadósságból» – volt egyszer egy Münchausen báró, aki saját hajánál fogva rántotta ki magát a nyakig érő sárból !

– «A miniszterelnök beszédében megerősítette a kormány tavaly óta hangoztatott szándékát is, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet akar létrehozni» – és tessék mondani, ehhez hány millió munkahelynek kell megszűnnie?

– «Matolcsy György szerint a nyugati adórendszerrel nem lehet versenyt nyerni Kelet-Ázsiával szemben. Szabad vállalkozási zónákat is létrehoznának a hátrányos helyzetű területeken» – egykulacs után majd a szabadrablási zónák hozzák meg a várt csodát.

– «A gázolaj ára elérte a 400 Ft-ot» – Totál brutál!

– «Matolcsy újabb adóval kedveskedik az élelmiszer-előállítóknak» – és ezt is mi nyeljük le.

– «Az uniós adórendszerrel Magyarország nem tud sikereket elérni, ezért egy saját úton kell elindulni» – a Nyugat a szakadék szélén, de mi lehagyjuk!

– «Tüntetésekkel próbálják meggyőzni a kormányt a hallgatók, hogy ne adja áldását a Hoffmann Rózsa által jegyzett felsőoktatási törvény tervezetére. A rektorok is elégedetlenek» – ha valaki még elégedett ebben az országban, nyújtsa fel a kezét!

– «A főbíró Orbánék reformjáról: teljesen hiányoznak a fékek» – miért, motor van?

– «Az ENSZ-en belüli kelet-európai csoportban kimondottan hátrányt jelent manapság az EU-tagság» - bezzeg azon kívül csupa előny!

– «A Feri visszatér» – hirtelen felindulásból elkövetett pártalapítás megalapozott gyanújával.

– «Orbán Viktor az EU-csúcsot értékeli: valami tönkrement» – pedig «ami összetartozik, annak össze is kell nőnie».

– «Jön a munkahelyi kaució» – egyelőre csak a kaució, aztán majd fizetni kell, ha dolgozni akarsz.

– «Szociális hozzájárulási adó címen, a munkabér 27 százalékát kitevő új adó bevezetését javasolja Rogán Antal, az egészségbiztosítási járulék, a munkaerő-piaci járulék és a nyugdíjhozzájárulás helyetti új adóként» – Energia. Innováció. Versenyelőny.

Magyarázat fiatal barátainknak...

Mit jelent az adósságválság?

Miért beszélünk az egész Európai Unióban adósságválságról, holott államadósság mindig is létezett majdnem minden tagállamban?
Az egész az euró bevezetésével, az Európai Központi Bank felállításával és az Unió szerződéseivel, szabályozásával van összefüggésben. Előtte minden állam maga rendezte monetáris politikáját és a(z aktuális) politikai hatalom irányította országa Nemzeti Bankját. A deficitet kölcsönökkel hidalták át, melyek nem voltak összeköttetésben a spekulációval. Mára az 1992-es Maastrichti egyezménnyel, aztán az euró bevezetésével (melyhez erősen kötődik a Ft is), az államok csak bankjaikon keresztül tudnak kölcsönhöz jutni. Az Európai Központi Bank sem kölcsönözhet közvetlenül, hanem csak a bankoknak, és ezek adnak kölcsönt az államnak. A kölcsönökre órási kamat rakódik. Például a közelmúltban az EKB 1 %-os kölcsönt adott ki akkor, mikor a bankok minimum 3,5 %-ra adták azt az államoknak.

Miért van spekuláció az államadóssággal kapcsolatban?
A tőkés rendszer ellentmondásai, korlátai miatt. A tőkés rendszerben a tőke célja nem a reálgazdaság működtetése, hanem minél nagyobb haszon elérése. A kapitalizmus sajátja, hogy a pénzpiacokon állandóan olyan tőke van, melynek nincs elég lehetősége értékesülésre (növekedésre), ezt mozgatják spekulációval. Az 1980-as évek elején megkezdődött a tőkés ellentámadás, hogy a nemzeti össztermékben a munkaerő árának aránya csökkenjen, ez is elősegítette a nemtermelő tőke felhalmozódását.
Mivel pedig a dolgozóknak nincs akkora vásárlóereje, hogy értékén vegyék meg a szükséges termékeket, a 2000-es években kitalálták a „subprime-rendszert”; az ingatlankölcsönök kifizetetlensége a bedőléshez vezetett. A tőke pedig „elsüllyedt” benne azokkal, akik a Madoff-féle (a new-yorki tőzsde volt igazgatója) piramis-szélhámosságba tódultak. Egy közgazdász (Geert Noels) azt írja erről: „a nyugati világban szinte művészeti rangra emelkedett ez a piramis-játék, melyben az ígéreteknek semmi köze a valósághoz. Az ígéretek betartásához ugyanis tudni kellene, hogy vajon a gazdasági növekedés magasabb lesz-e, mint a mostani. Utópia. A gazdasági növekedés százalékos aránya évről évre csökkenő jellegű...”

Van-e ennek hatása mindennapi életünkre?
Nyilvánvalóan! Mi történt azokkal, akik subprime-kölcsönt vettek fel (vagy svájci frank alapút)? Többévi fizetés után magukat az utcán találják, de fizetniük tovább kell. Az USA-ban több százezer családról van szó, de Írországban, Spanyolországban is sokan így jártak. Lehman Brothers és mások összeomlottak, de a családok kilakoltatása tovább folyik.
És az állam, Görögország? A bankok, melyek magukat belevették a görög kölcsönökbe, most maguk vannak a szakadék szélén. Az Európai Bizottság az Európai Központi Bankkal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) azzal foglalatoskodnak, hogy a görög (és a többi) népet „költöztessék ki” munkahelyükről, a társadalombiztosításból, a közszolgáltatásokból, infrastruktúrájukból, oktatásukból, az egészségügyből. Fizetniük tovább kell. A kölcsönt nyújtó bankok pedig (sőt, az euró is) azonban mégiscsak az összeomlás felé haladnak.

Egyedi?

Tegnap a 80 ezres lélekszámú város (La Louvière) önkormányzati ülésén voltam.

Napirend előtti a «Demokráciáért» lakossági mozgalom interpellált, melyet a két, a (szélső)baloldalnak titulált párt civil kulturális szervezete és 11 egyéb, karitatív szervezet/intézmény jegyzett. Összefoglalta a város helyzetét a szegénység tükrében (a legfrissebb hivatalos statisztikai adatok alapján):

- A belga lakosság 14,6 %-a tartozik a szegények rétegéhez, Vallóniában 18,4. Ebben a városban azonban a «szociális integrációs jövedelemből» részesülők száma az országos átlagot 68 %-kal, a vallóniai átlagot 28 %-kal haladja meg.
- A város a legrosszabb lakásellátottságú települések listavezetője.
- A legérintettebb rétegek: a nők, a 65 éven felüliek, egyedül élők, egyszülős családok, munkanélküliek. Oka: tömeges munkanélküliség (egy munkahelyre 40 munkát kereső jut), egyre rosszabb munkafeltételek (alacsony bér), prekaritásos munka (részmunkaidő, közvetített munka, határozott időre szerződés). A munkanélküliség a 2010-es adatok szerint 19,2 %. Az utóbbi időkben a munkanélküliek elleni szankciók megtriplázódtak, 12,02 %-ukat felfüggesztették vagy szüneteltetik.
Következményeiben a pauperizáció nő, a fekete munka terjed, a szociális védelem, a legális szolidaritás elvész, mentális egészségügyi problémák jelennek meg. Az oktatást erősen befolyásolják mindezen körülmények. Nem csak hogy nem ingyenes, hanem egyre inkább megfizethetetlen, holott szakképzettség nélkül a szegénység kockázata dupla, és a gyermekek iskoláztatására fordított évi 1000 – 8000 eurót (alapfoktól felsőfokig változóan) számos család nem képes megfizetni. A szegénység nem csak pénzkérdés, megszűnik az alapvető jogokhoz jutás (orvosi és gyógyszerellátás, tanulás, lakhatás, stb.), így, mivel a szegénység elleni küzdelem magába foglalja a demokrácia fejlődését, a haladást a társadalom egésze számára, a mozgalom követeli:
- A lakossági kezdeményezésére létrejött karitatív szervezetek támogatását logisztikával és emberileg, hogy a legszegényebbeket gyűjtéssel heti 1-2 alkalommal tartós élelmiszerrel ellássák, és később melegkonyhát állíthassanak fel.
- A helyhatóság, ezt a realitást tudomásul véve, a hátrányos helyzetű gyermekek iskolán kívüli életéhez nyújtson lehetőséget pl.ingyenes közlekedéssel. A pedagógia irányultsága ne az iskolák privatizálása és a kommerciális rendszer felé haladjon, vizsgálja felül eddigi választásait. Kvalifikált pedagógusokat és nagyobb számban alkalmazzon, melléjük rendelt kisegítő személyzetet.
- A tömegközlekedés szempontjából: napi 40 vasúti járat szűnik meg a városban központi döntés alapján. Meg kell gondolni a «városfalakon belüli» ingyenes buszközlekedtetését, ahogy ezt már más települések is bevezették.
- A város aktív és mandátummal rendelkező politikai lobbija hasson oda, hogy a vallon régió 10 %-os kötelező szociális lakás építését írja elő az önkormányzatok számára. Addig se várjon, a lakosság szükségletei szerint tervezze ezt a fajta lakásépítést. A mozgalom kéri, hogy az egyenlőtlenségek növekedése elleni szakszervezeti követeléseket támogassa az testület. A közelmúlt aktualitása szerint a legelesettebbeknek nyújtandó élelmiszerek jelentős uniós támogatásmegvonására kerül sor (-75 %). Az önkormányzatot nyomásgyakorlásra kéri ez ellen központi és európai uniós szinten.

Ez után kezdődött a napirend megtárgyalása: költségvetési módosítás. Itt futottak össze a társadalmi problémák szálai. A közelmúlt eseményei rövid ismertetése után (olvasható a Dexia-dosszié: A számla mindig háromszor csenget… címmel http://radikalisbal.blogspot.com/search/label/Európa) a KP, a zöldek, majd a PTB képviselője kényes kérdést piszkált meg (melyet a szocialista többség és hűséges támogatója, a liberális párt nyilván már holnap ellenük intézett összehangolt akcióként mutat be).

Az önkormányzat a polgármester ösztökélésére 2006-tól folyamatosan a város tartalékait a Dexia holding toxikus részvényeiben helyezte el, melyek mára elenyésztek a spekulációs folyamatokban. Az ellenzék folyamatosan figyelmeztette pedig képviselőtársait a veszélyekre: a mindennapos 3-4 %-kal szembeni 13 %-os kamat csak veszélyes módon érhető el, nem szabad a kisemberek adójával játszani, stb. stb. – hasztalanul… Sőt, a holding 2009-es feltőkésítésében is részt vett a város, ekkor pedig a problémák már nem is alapszinten jelentkeztek! A polgármester, a holding igazgatótanácsának tagja, akkor nagy mellénnyel letorkolta a kétkedőket: «óriási üzlet, besöpörjük a 13 %-ot»!

11 millió euró ment füstbe.

Hogyan nézhet ezután az emberek szemébe? (Belgiumban a legkisebb nyugdíj, a munkanélküli jövedelem is adózik.) El lehet-e intézni egy «tévedtem» szóval? Levonja-e az ügy személyi konzekvenciát? Honnan lesz pótolva, lehet-e kompenzálni az elherdált pénzt?

A kérdésekre vagy hallgatás, vagy semmitmondó magyarázkodás. «Ki nyeli le?» (szójáték a polg.mester nevével) – áll a lakossági aktivisták magasba emelt plakátján. A politikai válasz megfogalmazása előtt vagyunk. Nem kétséges, hogy ennek meg kell egyeznie a szegényedő dolgozók, a fiatalok, az egyszer már fizető, és most ismét fizetésre szorítandó lakosság válaszával.

Mi újság van Belgiumban?

A költségvetésnek 10 milliárd eurót kell találnia a lyukak betömködésére. Ebből az alkalomból ötletadásra felkérték a Dernière heure olvasóit. A legjobbak: «Adjuk el a flamandokat a hollandoknak!», «A bicikliseket lássák el rendszámtáblával és adózzanak!», "Csak egy állami funkcionárius – családonként!" és «Belga adót az eurokratákra!».

A líbiai intervencióba duplán jogtalanul «belekeveredett» ügyvivő kormánynak is magyarázkodnia kell Kadhafi halálával kapcsolatban. A NATO tagadja, hogy szándékosan vette célba a volt diktátort, de elismerte, hogy bombázta annak konvoját elősegítve letartóztatását és halálát - az ezt megelőző francia és belga miniszteri kijelentések azonban ellentmondanak ennek. Az ENSZ-et sem elégíti ki, vizsgálatot követel.
Van még egy bökkenő: a felkelők által Kadhafinál talált aranyozott browning a Made in Belgium feliratot viseli. Mint megannyi F2000 puska, P90-es küzdőfegyver, 5.7-es pisztoly, Minimi géppisztoly, gránát, luxusfegyver. Az FN Herstal gyártmányai, amely 2009 óta szállította kormányengedéllyel Kadhafi kormányának…

A lille-i Carlton-hotelből kiinduló prostitúciós botrány megérkezett Belgiumba. A Le Figaro számadása szerint Dominique Strauss-Kahn is részt vett a borsos árú szexuális orgiákban – csakhogy neki nem kellett fizetnie, számláját más rendezte, mégpedig egy üzletember. Az ügyben több letartóztatás történt – DSK egyelőre nincs közöttük!

Netkommentek

-kesh: Ugyanúgy hazudozik mint fletó, hogy merülne el naszádostól.Az emberek többségét nyomorba dönti, miközben bandájával az élen jól éldegélnek.Mindig forradalomról beszél, de ha így haladunk, valóban beteljesül.

-mimi: " Orbán Viktor imádkozik:.
- Uram! Rengeteg pénz hiányzik az ország kasszájából, mit tegyek?
- Hát, tedd vissza..."

-ál-Semjén: «Csökken a szenteltvíz adója!»

- viktorinooo : Szedjen inkább Cavintont. Maga is, mi is, meg a gyógyszergyárak is jobban járnának.

-anangaranga: "Kisértet járja be Európát!" Az orbanizmus kisértete!

-jimmyjoe : Megoldódik a Gyurcsány párt ügye, ha majd a biróság mellékbüntetésként 10 évre eltiltja a köz- (politikai-) szerepléstől-:)

- Kecskeméti: Az alacsony osztályú focimeccseken szocializálódott, jogi végzettségű lénye remek cselezővé, kemény játékossá és nagy túlélővé formálta. Mindez évekig egészen jó védőhálónak bizonyult, de az utóbbi időben fura jelek arra utaltak, ez immár kevés.

- hatpupoo: Hamis receptek – Mesterházy szelet

Hírek és megjegyzések

- «Döntött a kormány: halálunkig eladósodhatunk» – sőt, születésünk előtt már!

- «Ha nem adják el a családi ezüstöt, Orbánt legyőzi az adósság» – a zsiroskenyér és a cukrosvíz áfáját kellene felvinni, nem az ezüstöt, azt sokan fogyasztják!

- «Navracsics embere álnéven biztatta közösülésre a tüntetés szervezőjét (Böszörményi Nagy Gergely, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese álnéven)» – a kissé nyers 27 éves fiatalember eddig sok minden mást nem is csinált …

- «Szankciókat sürgetett az eladósodott európai uniós tagállamokkal szemben szombaton a német kancellár» – mer’kel(l) az a szép summa a német bankoknak!

- «Szakad az MSZP» – 10 szem dió ül az ágon szótlanul, s ha egy szem dió belőle földre hull; kilenc szem dió ül az ágon szótlanul, s ha egy szem dió belőle földra hull; nyolc szem dió ül az ágon ….

- «Az autósoknak dugódíjat kellene fizetniük Budapesten az új metróvonal uniós támogatásának fejében, a júniusi közgyűlés 65 millió forintot szavazott meg a részletes megvalósíthatósági tanulmányra» - na meg ezt is be kell hozni…

- «Devizában fizette vissza lakáshitelét Orbán, de miből?» – hát vót neki a ládafiában, oszt ennyi!

- «Több tízmilliós alpolgármesteri jutalmak Debrecenben»– azért a teljesítményt meg kell becsülni.

- «A veszteségesen gazdálkodó településeken jutalomra azért mindig futotta» – na hát, nem megmondtam az imént!

- «Az egyetemi a hallgatók "valódi" nemzeti konzultációt akarnak»- "akkor akarják majd, ha nekik is kétharmaduk lesz"!

- «Az Országházban Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes adja át a köztársasági elnök által, a miniszterelnök megbízásából adományozott Nagy Imre Érdemrend kitüntetéseket, valamint az 1956-os Emlékérmeket és Emléklapokat.» - Te partizán voltál? – Nem, de de már intézik.

- «Csütörtök este egyébként mintegy ezer egyetemi hallgató demonstrált Miskolcon. Tegnap csaknem száz hallgató kezdett éhségsztrájkba Szegeden.» na végre, hajrá fiatalok!

Nemzetközi információk

új széria 46.sz. (415) – 2011. okt. 4.


Speciális kiadás 2. rész.



Párizs 2011. okt. 1. internacionalista nagygyűlés


Adélaïde egyetemi hallgató, az Alliance des jeunes révolutionnaires (AJR = Fiatal Forradalmárok Szövetsége) csoport nevében – Franciaország

Ahogyan a dolgozóknak, a fiataloknak is szembe kell nézniük jogaik megsemmisülésével. De mi is keressük védelmünket, nem fogadjuk el azt a prekaritást, amit számunkra tartogatnak.

A dolgozókkal együtt a fiatalok is fellépnek mindenütt Európában a megszigorítási politikával szemben. A kormányok azt állítják, hogy a mi érdekünkben kell velünk fizettetni, de a dolgozókkal is fizettetnek!

Minden országban tiltakozik az ifjúság. Ne felejtsük el az angol diákok hatalmas tüntetéseit abból az alkalomból, hogy egyetemi tandíjukat háromszorosára emelték! Ki tudna 10 ezer eurós tandíjat elfogadni?

Nem felejtsük el a spanyol fiatalokat, akik összegyűlve Puerta del Solban elutasítják azt a bizonytalan jövőt, melyet számukra tartogatnak, vagy a görögök fiatalokat, akik nem akarnak «600 eurós generáció» lenni. Örömmel láttuk, mikor a Ben Ali ellen felkelő tunéziai fiatalok elkergették a diktátort, a Mubarakot elűző egyiptomi fiatalokat, mert ők is munkát akarnak tanulmányaik befejeztével.

De ugyanakkor sokan megpróbálták és megpróbálják a fiatalokat a dolgozók ellen hangolni. Merthogy nektek már van munkátok, privilegizáltak vagytok hozzánk képest, mert nekünk lehet, hogy nem is lesz, csak néha-néha egy-egy szerződésünk.

Azzal szemben, amit hisznek, nem vagyunk ostobák: nagyon jól tudjuk, ha 2006-ban sikerült elérni a CPE (első munkahelyi szerződés) visszavonását, az csakis a fiatalok és a dolgozók szervezeteikkel együttes mobilizációjának köszönhető. Mert a dolgozói jogok védelme a mi védelmünket is jelenti, ezért csatlakozott annyi fiatal, középiskolás is spontán módon a múlt évi nyugdíjreform elleni tüntetéshez.

Nem győzhetnek követeléseink a dolgozókkal való egység nélkül.

Egy hónapja volt a tanévkezdés a középiskolákban. Mint minden évben, a kormány most is azt mondja, minden rendben. Mi sem lehet logikusabb, ha évente kb. 16 ezer munkahely szűnik meg az oktatásban (idén 16 ezer, a jövő évben 14 ezer)! Az eredmény, hogy az osztályok túlnépesedettek, még olyan is van, ahová nem jut tanár.

És ha még azt is hozzátesszük, hogy fiatal tanárokat löktek be minden képzés nélkül ezekbe az osztályokba, boldoguljanak ahogy tudnak! Hát ez a kormány ambíciója a fiatalság számára!

Ami az egyetemi tanévkezdést illeti, az se volt ragyogóbb: sok helyen a tárgyak már tele vannak, a hallgatók nem iratkozhatnak fel a nekik illő tárgyra, nincs elég előadó.

Párizsban, az I-Z betűkkel kezdődő hallgatóknak tilos volt földrajz-kurzusra feliratkozni, mert ezt azoknak foglalták le, akik neve A-H-val kezdődik – hely hiányában! Ez az egyetem Valérie Pécresse és Laurent Wauquiez szerinti ”megújítása”!

Pedig a kormánynak van egy nagy projektje a fiatalság számára: a «professzionizálás». Évek óta azt emlegetik, hogy a tanulás (különösen középiskolában és egyetemen) nincs adaptálva a munka világához, hogy az egyetem munkanélkülieket bocsát ki. «Professzionálni» kell elavuló tanulmányainkat, diplománkat. Fordítás: likvidálni kell a diplomát, likvidálni az érettségit, likvidálni a licenciátust!

Mindnyájan ismerjük a média néhány hónappal ezelőtti érettségiellenes kirohanásait: az érettségi nem lehet végső, hanem csak integrált vizsga. Tehát nem lesz más, mint egy darab papír.

Ami a licenciátust illeti a minisztérium vezérszólama a «sokszakúság». 2007 óta a felsőoktatási miniszter úgy találja, hogy az egyetemi oklevelek túl elméletiek, túlspecializáltak. Világosan szólva, túl sok dolgot tanulunk! A minisztérium szerint elég volna a «matematika-fizika-kémia-filosz-jog-nyelv» diploma is! Mindez a licenciátust illetve! Ez nem vicc, Valérie Pécresse tényleg ezt mondta.

Ahogy mostanában túl gyakran, a kormány megtalálta szövetségesét az Unef-ben (diákszervezet), jóváhagyja a tanárok által is elutasított elfogadhatatlan reformot. Ami a szocialista pártot illeti, teljes mértékben elfogadja a szakok tönkretételét, sőt, még rosszabb, kész duplára emelni a tandíjakat is... persze csak 2012 (az elnökválasztás) után!

Az OECD felmérése kimutatta, hogy a fiatalok munkanélkülisége Franciaországban – ahogy mindenütt Európában – egyvégtében emelkedik.

Franciaországban hivatalosan 23 %-os a fiatalok munkanélkülisége; Görögországban 33 %-os (+10 %-ot emelkedett egy év alatt!); Spanyolországban (mondta spanyol elvtársunk is) 45 %-os. Egyre több a mindenféle képzés és munkahely nélküli fiatal. A 30 leggazdagabb országban számuk 22 millió! Egy másik tanulmány azt írja le, hogy a fiatal diplomások jobban járnak, könnyebben találnak munkát. Bizonyíték, hogy aki tanul, diplomát szerez, az mégiscsak védett a túlzott kizsákmányolás ellen. Mégis, pontosan ezt akarják megsemmisíteni.

Szakmai képzésről beszélnek, holott az utóbbi években éppen ezt tették tönkre, a BEP-et (szakmai oklevél), a szakközépiskolai érettségit, a tanoncokat kiszolgáltatják a vállalatoknak védelem nélkül. Ezt akarják általánossá tenni, ahelyett, hogy jó körülmények között tanulhatnánk, gyakorlatra küldenek, melyek csak kizsákmányolásunkra szolgál.

A Cherpion-törvényt illetően, mely tartalmazza a 18-30 év közötti fiatalok ingyenes vállalati munkáját, csak azt mondhatom, ez rabszolgaság. Csak nem gondolják komolyan, hogy elfogadjuk?

Rabszolgaságba döntés a céljuk, ezért próbálják diplomáink leredukálását. Mi, az AJR, nem fogadjuk el mindezt, ezért szervezkedünk: «Ne nyúljatok érettséginkhez, ne nyúljatok diplománkhoz!». Nem leszünk rabszolgák.

Jövőt akarunk, igazi diplomát, igazi fizetést. Ezért kell összefognunk, fiataloknak és dolgozóknak, itt és egész Európában.

José Baiao, a TAP nemzeti légitársaság dolgozói bizottsága tagja - Portugália

A TAP légitársaság dolgozói bizottsága tagjaként dolgozom. Bizottságunkban különböző politikai irányzatok reprezentálják magukat, itt én most mindnyájuk nevében szólok. Portugál állami vállalatnál dolgozunk, de 1997 óta az államtól semmiféle állami támogatást nem kapunk – ezt azoknak mondom, akit az ellenkezőjét hiszik. Több mint 14 éve a TAP nem kap egy fillért sem az adófizetők pénzéből. Az állam a 100 %-os tulajdonos, és az Európai Unió országaiban a szabad és hamisítatlan verseny jegyében tilos, hogy állami szubvenciót kapjanak a légitársaságok. A TAP példája olyan vállalatnak, amelyet az állam privatizálni akar.

A portugál állam nem ad eurómilliókat, hanem az adókon, a társadalombiztosításon keresztül kapja tőlünk. 2010-ben a TAP–csoport az államnak közel 220 millió euró adót és közterhet fizetett. A TAP-nak is kellett azonban kölcsönt felvennie a magas beruházási költségekre, flottája felújítására, működési területe kiszélesítésére.

A TAP-nak 2 milliárd eurónál több éves bevétele van, 70 %-át külföldön éri el, így 2009 óta az ország legnagyobb exportálója.

A TAP olyan, mint egy motor, amely dinamizálja a többi, ehhez a szektorhoz közvetetten vagy közvetlenül kapcsolódó vállalatot is (a repülőtéri, navigációs kontrollt végzők, az üzemanyagszállítók, taxik és szállítóvállalatok), számtalan munkahely jött létre körülötte euromilliárdokat invesztálva az ország gazdaságába. Ezért stratégiai jelentőségű a mi vállalatunk Portugália számára.

Ha a TAP-ot elnyelné a magánszektor, vagy külföldi vállalat, hány millió hiányozna az állami költségvetésben Portugáliát még sebezhetőbbé téve? Fontos, hogy egységben maradjunk és elgondolkodjunk ezekről a kérdésekről, a munkahelyek megtartásáról a jogokkal együtt, feladatokkal és társadalombiztosítással. Bízom abban, hogy a dolgozók meg fogják tudni válaszolni ezeket a kérdéseket.


Donna Dewitt üzenete (személyes címen), a dél-karolinai AFL-CIO elnöke, de Caroline du Sud, az Emergency Labor Network koalíció koordinációs tagja - USA


Sajnálom, hogy nem vehetek részt tanácskozásotokon, sürgős tennivalóim vannak szakszervezetemben, ez akadályoz. Köszönöm a meghívást.

Szolidaritási üzenetemet küldöm azok nevében, akik az USA szakszervezeti mozgalmában harcolnak úgy, mint Ti Európában, a nemzetközi pénzügyi intézmények, a Wall Street, a multik és az általuk erre kötelezett politikusok gyilkos tervei és privatizációi ellen.

Az USA-ban, az Emergency Labor Network-koalícióban teljes erőnkből azért küzdünk, hogy segítsük egy szakszervezeti-népi szervezetek kampány lábraállítását országos szinten, hogy végetvessűnk a munkáltatói támadásnak a szakszervezetek, munkahelyek, munkakörülmények, lakhatás, sőt még állampolgári jogaink ellen is. Ezt a jelszót bocsátottuk ki: «Nemet a megnyirbálásokra és az engedményekre», azokra, amelyet a dolgozókra és szakszervezeteinkre kényszerítenek a szövetségi deficit csökkentése nevében.

Európában és az USA-ban a Wall Street és a politikusok követelik az «áldozatok megosztását» a «közös érdekek» miatt. Sehol nem a dolgozók okozták országaink válságát, sem az USA-ban, sem Görögországban, sem Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában — vagy Egyiptomban, Tunéziában és másutt. Nem a mi krízisünkről van szó, és nem nekünk kell fizetni. Ahogyan a találkozóra felhívásban nyilatkoztátok, «elutasítjuk a költségvetési diktatúráját!».

A jelenlegi helyzetet illetően az USA-ban: nagy lépésekkel közeledünk a kongresszusi szavazás felé, ami valódi erőpróba lesz a szociális programok költségvetési csökkentése ellen, a legrászorultabbak nyugdíjáért, a Social Security, Medicaid és Medicare ügyében csakúgy, mint más föderális és állami szociális programokat tekintve.

Mikor a Kongresszus prioritása az kellene legyen, hogy dollármilliárdok ezreit injektáljon jól fizetett munkahelyekre, egyre inkább a szociális megnyirbálások felé fordul.

Obamának és a Kongresszusnak azt kellene tennie, amit az AFL-CIO már két éve kér, vagyis munkahelyteremtő programot indítani «annak a 25 millió embernek az USA-ban, akiknek szükségük van erre a teljes idejű munkára». Ahogyan az AFL-CIO megerősíti, az elnöknek és a Kongresszusnak invesztálni kellene «legalább 2 200 milliárd dollárt a romló infrastruktúrába».

Obama kiadott egy munkahelyteremtő programot, mely, ha beindulna, létre is hozna kétmillió munkahelyet. Nyomorúságosan elégtelen. Arról nem is beszélve, hogy pénzeszközeinek gyakorlatilag fele a munkáltatókat illetné adócsökkentés formájában, holott részben a «deficitcsökkentés» finanszírozná, vagyis a Medicare, Medicaid, Social Security és más szociális programok megfaragása.

A Kongresszus 12 tagjából létrehozott szuperbizottság (6 demokrata, 6 republikánus) arra összpontosít, hogy a szociális költségvetés megnyirbálása legalább 1 500 milliárd legyen a következő 10 évben. Persze, ennél jóval magasabb is lehet.

Ezért adta közre az Emergency Labor Network koalíció felhívását, kérve az AFL-CIO-t, a Change to Wint és minden más szakszervezetet arra, mobilizáljon a következő hetekben utcai tömegtüntetésre — leginkább Washington DC-ben —, annak követelésére, ne legyen semmilyen csökkentés azok számára, akik a Social Security, Medicare és Medicaid programok élvezői, ideértve a következő nemzedékeket is. Ellenkezőleg, ezeket a programokat ahelyett, hogy tönkretennék, meg kell erősíteni, ki kell terjeszteni.

Szintén a «semmi megszorítást» követelünk más költségvetési tételekben, mint a társadalombiztosítási hálóé, ideértve a étkezési csekket, a fűtési hozzájárulást, a közétkezési programokat, a sérültek, hajléktalanok segítését. Ahogyan Bernie Sanders, vermonti független szenátor mondta arra az esetre, ha a Kongresszus mégis megtenné: «semmi kétségem nincs, hogy asszonyok, gyermekek, férfiak ezrei és ezrei fognak meghalni emiatt».

Mi, az Emergency Labor Network koalícióban úgy tartjuk, a szakszervezetei mozgalom és szövetségeseinek összes erejét egyesíteni kell, hogy visszaverjük ezeket a támadásokat.

Az amerikaiak óriási többsége ellenzi ezeket az igazolhatatlan megszorításokat, annál is inkább, mivel elég forrás lenne pl., ha a az iraki és afganisztáni háborúknak véget vetnének, ha a nagyvállalatok és más gazdagok is fizetnék részüket, ha a pénzügyi kibúvókat felszámolnák, ha a Bush által bevezetett adócsökkentéseknek véget vetnének (amiből a milliomosok és milliárdosok húznak hasznot), ha a Social Security maximálását megszüntetnék és más eszközöket is beállítanának, úgy, hogy az átlagos és az alacsony fizetéseket ne érintse.

Az Emergency Labor Network támogatja az országosan és helyileg koordinált akciófelhívást 2011 dec. 3-ra a Social Security, Medicare és Medicaid programok érinthetetlenségét illetően. Ha a szakszervezetek később ugyanilyen követeléssel újabb felhívást tesznek, kampánnyal támogatjuk a mozgósítást.

A következő napokban és hetekben szeretnénk a szakszervezeti mozgalomnak valódi támogatást nyújtani. Eredményeinkről be fogunk számolni. Szeretnénk értesülni a Ti akcióitokról is, melyekkel a dolgozók elleni munkáltatói nyomulást szándékozzátok megállítani egész Európában.

Jó munkát kívánok.


Patrick Hébert, francia szakszervezeti aktivista

Elvtársak!

Nagyon örülök, hogy szóhoz jutok ezen, az osztályharc jellegére felhívó internacionalista gyűlésen. Látva azt, kik vagytok, nem akarom elkövetni azt az otrombaságot, hogy a figyelmet felhívjam arra, az osztályharchoz minimum két osztály szükségeltetik.

Az uralkodó osztály birtokában vannak az erőszakszervezetek, az államok, a kormányok, hogy politikáját megvalósítsa. A mi részünkről pedig: sokan vagyunk.
Az uralkodó osztálynak nemzetközi intézményei vannak, az IMF, a Központi Európai Bank, az Európai Unió, amit most úgy hívunk, a trojka. A kormányoknak a trojka diktál, akármilyen politikai színűek is legyenek, jobboldaliak, mint Berlusconi és Sarkozy, vagy balodalinak sorolják, mint a görög Papandreut, vagy spanyol Zapaterot. Az ukázokat elfogadva szolgaian lefekszenek.

De, barátaim, a trojka a munkásosztály és a népek ellenállásába ütközik, mert küzdünk az életben maradásért. Köszöntöm a forradalmi folyamatban elkötelezett tunéziai dolgozók gyönyörű harcát, amely mindnyájunknak utat mutat. Köszöntöm a görög elvtársak küzdelmét, nehéz körülmények között harcolnak a trojka parancsaival szemben. Köszöntöm az összes dolgozót a világban, akik gyakran még saját szervezetükben is megtalálható akadályok ellenére is küzdenek, keresik a győzelem lehetőségeit.

Az ellenséges osztály ellen nem könnyű harcolni, de a munkásosztály saját soraiban is akadályokat talál. Ma az Európai Szakszervezetek Szövetsége, ahogy német elvtársunk megfogalmazta, teljes mértékben kísérője az uniós politikának.

Láttuk Olaszországban, Spanyolországban, a szakszervezetek aláírták a szociális paktumokat a munkáltatókkal és a kormányokkal. Franciaországban ez kifinomultabb formát ölt, de nem téveszt meg bennünket. Azok a szervezetek, melyek aláírták a szégyenletes aug. 18-i kommünikét, lefeküdtek. A vezetők elfogadták a trojka meghatározta politika vállalását, bármennyire is finnyáskodtak.

Igen, a tunéziai dolgozók megmutatják az utat. Ellentétben azzal, amit mondanak mások, nem arab forradalomról van szó. Olyan folyamat kezdetének vagyunk tanúi, mely nemzetközi szinten a teljes munkásosztályt fogja érinteni.

Franciaországban is harcol a munkásosztály. 2010-ben a nyugdíjreform visszavonásáért az eddig legnagyobb tiltakozást láthattuk. Mégsem győztünk. Miért? Mert bizonyos szervezetek vezetői nem hirdettek sztrájkot, pedig csak ez hozta volna létre azt az erőt, mely győzedelemre vitt volna bennünket.

Persze, ez nem a történet vége, az osztályharc folytatódik. A francia munkásosztály nem győztesen került ki ebből a csatából, nem is vereséggel, számtalan szektorban újra készen áll, még ha némely választási procedúra fel is bolygatja. A történelem motorja az osztályharc.

A kérdés, hogyan készüljünk fel? Hogyan kerekedhet felül a munkásosztály a saját soraiban is fellelhető akadályokon, hogy győzzön? Sok aktivista teszi fel ezt a kérdést, látták, mi történt Tunéziában a forradalmi mozgalomban, hogyan kereste és találta meg a tunéziai munkásosztály szakszervezetét. Ez példaszerű.

Franciaországban is ez a kérdés. Ez az alapja a «160-ak felhívásának». Nem új szervezeteket kell létrehozni, azokból van elég. Inkább folytassunk párbeszédet mi, aktivisták barátian arról, hogyan tudjuk abban a szervezetben, ahol vagyunk, segíteni a dolgozókat, aktívákat szervezetük visszaszerzésében, hogy azok a munkásosztályt szolgálják, annak győzelmét.

Tudjuk, a munkásosztály nem győzhet, ha nincsenek szabad és független szervezeteik. Ez a tét. Ezért van, hogy a júl. 2-i felhívás kezdeményezői nov. 26-ra országos küldöttgyűlést javasolnak. Ajánlom, hogy ezen felhívás alapján sokszorozzuk meg a vitákat és minden tabukérdés nélkül. Vállaljátok a vitát minden félelem nélkül, sokan tesznek fel ugyanolyan kérdéseket, mint mi.

Mivel ez egy internacionalista találkozó, muszáj emlékeztetnem arra, hogy az itt elmondott események láncolatába pontosan illeszkedik a francia ellenállás. Ezért javasolom, hogy az itt ülők vegyenek részt ezen a nov. 26-i konferencián megbeszélni hazai és nemzetközi tapasztalatainkat.

A tőkés rendszer válsága holnap itt és mindenütt más szigorítási intézkedéseket hoz, más hasonló programokat, amelyeknek egyetlen célja az, hogy a munkásvívmányokat megsemmisítsék, időnként ideértve a demokratikus vívmányokat is. Fel kell rá készülnünk.

Nem fogadjuk el a szigorításokat, jöjjenek azok jobboldalról vagy „balról”, s a szakszervezetektől sem. Nem fogadjuk el a szigorításokat.

Megállás nélkül folytatnunk kell, optimizmussal, racionálisan, mert tudjuk, hogy a történelem motorja az osztályharc, tudjuk, hogy a jövő a miénk és nem a parazita bandáé, amely jelenleg a hatalmat birtokolja. A jövő a termelő emberé, a dolgozóké, a munkásosztályé.


Alex Gordon, a vasutasok, tengeri szállítási szakszervezet (RMT) elnöke – Nagy-Britannia

Elvtársak!

A válság spektruma kísérti Európát. A kapitalizmus válsága.

A brit szakszervezetek (TUC) kongresszusán két hete olyan döntés született, hogy tömegsztrájkot készítünk elő a közszféra dolgozói nyugdíjának megvédésére.

November 30-án Nagy-Britanniában 4-5 millió dolgozó szünteti be a munkát – ez lesz a legjelentősebb az 1926-os általános sztrájk óta.

Elégedettek vagyunk, hogy a munkásmozgalom ellenáll. Történelmünk kivételes pillanata lesz.

Európa vezetői rejtegetnek egy dossziét. Arról van szó, hogy Görögország adósságfizetésének részleges kudarcát szervezzék meg, melyet az utóbbi napokban készíti elő az EU, az IMF és a Központi Bank a szégyenletes adósságot birtokló bankok és az euró megmentésére.

Elképesztő összegről van szó: 3 000 milliárd euróról, az eurózóna minden lakosára 9 ezer eurónak felel meg, Görögországban pedig 264 ezer euró jut személyenként.

Ez a rendszer csak sötét és nyomorúságos jövőt ígér a görög, ír és portugál népnek.

Európa elitje számára az alapvető cél, hogy az uniós monetáris és gazdasági költségvetést kötelezzék az eurózóna 17 országára.

Ahogyan José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke deklarálta: «Az egyetlen igaz út a recesszió megállítására és az euró megerősítésére az integráció megerősítése az eurózónán belül. Ezt az utat kell járni.»

Az eurozóna támogatására már meghozott rövid és hosszútávú terveknek súlyos behatása lesz az EU tagállamai számára.

Ezek a tervek tartalmazzák a Lisszaboni egyezmény módosítását — az Unió alkotmányát —, új egyezményt a zóna országaira — az európai stabilitási paktumot, mely új gazdasági és monetáris uniót akar létrehozni centralizált módon kormányozva.

A javasolt stabilitási paktum alapvetően antidemokratikus.

Így a megmentési tervek mellett, a stabilitási paktum és a javasolt megoldás valójában «fekete kassza».

Európát kettéosztja, s ezt az EU elitje nem csak elfogadja, hanem favorizálja is.

Az EU korábbi egyezményei előtt volt legalább vita nemzeti szinten.

A stabilitási paktumot Franciaország és Németország vezetői főzték ki hazug reklámokkal kísérve.

Ezek a vezetők diktálnak a zóna tagjainak a nemzeti költségvetések szabályozásában. Ide tartozik a közszféra kiadásainak megtámadása csakúgy, mint a megszigorítás politikája.

Más szavakkal, a nemzeti szuverenitás, a parlamenti demokrácia és a hatalmi ágak szétválása fel lehet függesztve az Európai Unióban a Franciaország és Németország közti egyezség alapján.

A stabilitási paktumba javasolt intézkedések — az Unió vezérhajójának megmentése — minden népszerűséget nélkülöznek, egyre többen küzdenek ellen, s magában a szakszervezeti mozgalomban is.

Szept. 9-én Angela Merkel német kancellár a Bundestagnak kijelentette, hogy az aktuális Európai Alkotmány «nem ad hatásos bázist» hosszú távon az eurozónának.

Ezt mondta: «A közös valutát csak úgy lehet megőrizni, ha nagyobb lesz az integráció és a megbízhatóság», hozzátéve: «Nem változtatunk csak azért, hogy még egy szerződés legyen».

Rögtön a pénzügyminiszterek G7-je után Nagy-Britannia pénzügyminisztere, George Osborne nyilatkozta: «A szerződés módosítását valószínűleg javasolni fogják. Inkább az eurózónában kerül bevezetésre, a költségvetési integráció jobb megerősítésére. Az uniós költségvetésben van logikája az uniós valutának, Nagy-Britanniának az érdeke pedig, hogy az eurózóna stabil legyen.»

Így hát a pénzügyi szektort, mely Nagy-Britanniát a jelenlegi pénzügyi káoszba sodorta, védeniük kell, a szigorítás és a közszféra elleni támadások az EU politikája égisze alatt folytatódni fognak a bankárok és a finánctőke érdekében.

Stabilitási alapokat fognak létrehozni 500 milliárd euró értékben, de ez nem elég felpumpálni Görögországon, Írországon és Portugálián kívül más országot.

A stabilitási paktum 10-es cikke lehetővé teszi — a nemzeti pénzügyminiszterek döntése alapján — az alapok kiterjesztését parlamentjük jóváhagyása nélkül is. A nemzeti parlamentek egyszerű pénzautomatákká váltak.

A stabilizációs paktum 27-es és 30-as cikkei tartalmazzák az intézmény és funkcionáriusai «immunitását minden jogi procedúra ellen».

Ezek a személyek, akik a pénzügyi intézményekben regnálnak, nincsenek se adónak, se pedig a normális szabályoknak alávetve. A stabilitási paktum alapjában véve az Európai Unióval párhuzamos intézmény, az eurózóna nemzeti büdzséit fogja kontrollálni, mely normálisan a nemzeti parlament feladata.
Előreláthatólag ezeket a lépéseket az év vége előtt ratifikálni fogják minden jelentős vita mellőzésével a 17 parlamentben. De mindenekelőtt, semmilyen pénzügyi problémát nem fog megoldani az Unióban.

A megmentési tervekkel, amik persze mindig még csak kölcsönök maradnak, plusz nyomás nehezedik Görögországra Németország, Franciaország, a Központi Bank, az IMF részéről a még több szigorításra és privatizációra.

A francia bankok vissza akarják szerezni pénzüket, Németország meg akarja őrizni politikai és gazdasági dominanciáját az EU-ban és az eurózónában.

A népjólét nem csak Görögországban, Írországban, Portugáliában, hanem a többi európai uniós államban is megköveteli az euró megszüntetését, a nemzetek szuverenitásának azt a jogát, hogy maguk kontrollálják saját költségvetésüket, a kamatlábakat és átváltási árakat.

Ez jelenti a stabilitási paktum eurodiktatúrája új offenzívájának kudarcba fullasztását és az Európai Unió neoliberális „szabadpiacának” elutasítását.

Az Európai Unió nem feltétlenül szükséges.

A szakszervezeti mozgalom és a munkásosztály számára rögtöni alternatíva lehet a liberális káosz megszüntetése, a bankárok és pénzügyesek uralmától való megszabadulás, ezen ügyek újra és újra talpra állításának megtagadása és az Európai Unió egységes megszorításának teljes elutasítása.

Kedves elvtársak, angolul azt mondjuk: «The darkest hour is just before the dawn» ; magyarul pedig: «A legsötétebb óra akkor van, mielőtt felkel a Nap».

Bátorság, Elvtársak! Ellenállás a szigorításokkal szemben, ellenállás az Európai Unió ellen! Ellenállás, ellenállás, ellenállás!

Kapcsolattartás:
Informations internationaleslutas
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28. E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

A cselédtörvény

Fagi, 2011, október 21.

Elfogadta és a parlament elé terjeszti a kormány az ÚJ Munkatörvénykönyvet.
Az Orbán adminisztráció kétséget kizárólag bebizonyította, hogy képes a társadalmi szféra minden szegletébe úgy belepiszkálni, hogy még csak a látszatára sem ad annak, hogy figyelembe vegye az érintettek véleményét, érdemi egyeztetőmunkával törekedjen a konszenzusos döntések kialakítására, mindent a kétharmados parlamenti gépezetre bíz, amely aztán rendre meg is szavazza a kormány legképtelenebb ötletét is.
A legújabb ilyen torzszülemény az új Munkatörvénykönyv, amelyet szerdán hagyott jóvá a kormány és terjeszt majdan a parlament elé. Az előzmények ismertek, sem a munkáltatók képviselői, sem a munkavállalók képviselői, a szakszervezetek nem tartják elfogadhatónak ezt a törvénytervezett. Nem véletlen ez az egységes ellenvélemény a törvényen szemben, ugyan is a törvényjavaslat alkotói, hogy finoman fogalmazzak, összekeverik a Gizikét a gőzekével, annyira nincsenek tisztában a reálfolyamatok hatásaival, a munkáltatók és munkavállalók viszonyával, hogy sikerült nekik összehozni egy olyan törvényt, amelyik senkinek sem jó.
Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy látva a nagy mennyiségű ellenjavaslatot, amelyek a szakszervezetek és más a munkavilágába tartozó szervezetek benyújtottak, néhány javaslatot beeszkábáltak mutató gyanánt, ez aztán ettől még koncepciótlanabb lett, de viszont azt elmondhatták a tervezet készítői, hogy befogadtak a javaslatok közül néhányat.
Ennyi bevezetés után, tényleg csak néhány szarvashibát kiemelve, a teljesség igénye nélkül.
Amivel kezdem, arról is már sokat cikkeztek, a televíziókban is nyilatkoztak, mint a munkáltatók képviseletében például Dávid Ferenc a VOSZ főtitkára, mint a szakszervezetek képviseletében az összes konföderáció vezetője, hogy szarvashiba volt a kormány részéről megszüntetni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot és helyette létrehozni a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot. Amely mindjárt az első ülésén bebizonyította, hogy valódi sóhivatalként működik, olyan igazi békebeli bokréta az Orbán kalapjára tűzve.
Ami szerintem, még ettől is nagyobb gondokat fog okozni a jövőben, az hogy a törvényjavaslat alkotói egyszerűen összevegyítették az üzemi tanácsok kvázi tulajdonosi szerepkörét az érdekvédelmi szerepkörrel, és ezzel mintegy olyan hibridet sikerült létrehozniuk, amelyik önporzóvá válik. Szerintük, képes ellátni a munkáltatót segítő, és a dolgozói érdekeket védő tevékenységet egyszerre, ami nyilvánvaló képtelenség. Ez valami olyasmi- az idősebbek még talán emlékeznek rá-, mint a szocializmusban a szakszervezetek termeléssegítő tevékenysége volt, fából vaskarika. A javaslattevőket egyszerűen hidegen hagyják azok a tényt, hogy a munkáltatói funkcióknak jól láthatóan és egyértelműen külön kell válniuk az érdekvédelmi feladatoktól, mert különben zavart okoznak a rendszerben. ÉS ez az a pont ahol a munkáltatók és az érdekvédők érdeke egybeesik, rend és nyugalom a munkahelyen, melyet a szakzsargon munkabékének is szokott nevezni.
Ha jól emlékszek valami ilyesmiről beszélt Borsik István az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke is mikor az OÉT megszüntetése kapcsán azt emlegette, hogy miért jó az, Orbánnak, ha az OÉT megszűnése miatt az utcán tárgyaljuk meg a dolgainkat.
Ehhez társul aztán a munkahelyi szintű szakszervezeti jogok teljes megnyírása, az amúgy is gyenge lábakon álló szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmének kikerülése a törvény hatálya alól, munkaidő kedvezménye, a szakszervezeti vétójoga, véleményezési, képviseleti joga mind-mind csorbulnak illetve füsté váltak. Mint gyakorló szakszervezeti titkár kijelenthetem, ha törvény ebben a formában kerül elfogadásra a magyar szakszervezeteknek befellegzett! A kormányzati szándék annyira nyilvánvalóan, hogy erről kétségei sem lehetnek senkinek.
A kormány kommunikáció folyamatosan hazudik abban is, hogy a törvénnyel nem romlanak a munkavállalók bér és munkavállalói pozíciói.
Csak felsorolás jelleggel a legkirívóbbak, alaposan lecsökkentett felmondási idők, enyhülnek a felmondási tilalmak, szigorodik a dolgozók kártérítési felelőssége, csökkenek a műszak pótlékok, a délutános műszakpótlék megszűnik, kötelezően elrendelhető munkavégzések pihenőnapokon is, amit nem köteles a munkáltató túlmunka szabályai szerint pénzben megváltani. Szinte minden eddigi meglévő munkavállalói jog csorbul és ehhez még az is társul, hogy több munkáért kevesebb bér marad a fizetési cédulán, arról már nem is beszélve, hogy a kormány "igazságos és arányos személyi jövedelemadó" miatt csökkenek a bérek annak ellenére is, hogy a minimálbérek emelését tervezik. Az már csak hab a tortán, hogy mindezért többet is kell majd dolgoznia, még azoknak a munkavállalóknak is, akik eddig a 20perc mértékéig a 8 órás munkaidőn belül vehették ki a munkaközi szünetet. A tervezet ezt a lehetőséget is bezárta azzal, hogy a munkaközi szünet nem a munkaidőrésze, bár ezt nem kötelező a munkahelyen tölteni, de ezzel akár több órával is megnövekedhet a munkahelyen tartózkodási ideje, de 20percel biztosan, mert ennek kiadás kötelező a munkáltató számára, tehát a korábbi szabályhoz képest napi rendes munkaidő minimum 8 óra 20 percre növekszik.
Ez a kormány, a munka társadalmáról felvázolt víziójában most újra visszaköszönnek a rendszerváltáskor előhívott kormányzati jelszak- gyertek befektetők "Magyarország szakszervezet mentes övezet lett", szabad a vásár, nyomott bérek, jogaiktól megfosztott, megalázható munkavállalók.
Ezt megtapasztaltuk, hogy akkor ez mit jelentett, akkor közel másfél millió munkahely elvesztését és az addig egységes és erős magyar szakszervezet szétverését. Ez a lázálom most ismét a szakszervezetek feje felett lebeg, csak most a teljes megsemmisülés a tét, és ezzel együtt az amúgy is bérrabszolgasorba alázott magyar munkával kiszolgáltatótságát ezek a munkajogi szabályok tovább növelik és munkaerő piaci árát tovább csökkentik.
Feketén fehéren ezt az Orbán kormány "rugalmas és versenyképes" gazdaság politikájának egyetlen filozófiája, amely azon felül, hogy naivitás azt hinnie, hogy a multinacionális vállalatokat az meghatja, hogy a 20 perces munkaközi szünet a munkaidő része-e, vagy a délutános pótlékot kell fizetnie vagy sem. Nem, tisztelt Orbán Úr! Akiket ez izgatott azok eddig is megették, sőt elárulom Önnek, még a törvényes munkaidőt sem tartották be, a fizetett szabadságot sem adták ki, és sorolhatnám a visszaélések tömkelegét. Az Ön kormánya ezzel a törvényjavaslattal tovább erősíti azon szerencselovagok jelenlétét a magyar gazdaságban, aki a magyar erőforrások kiszipolyozására jönnek ide, nem a magyar gazdaság beindítására. ÉS ez az óriási tévedése az Ön által preferált gazdaságpolitikájuknak.

Mondj nemet a József Attila-szobor áthelyezésére!

Demokraták!

A Kossuth tér 1944 előtti időszakra emlékeztető "képzőművészeti arculatát" akarja az Orbán rezsimje visszaállítani. József Attila ebbe a tájképbe már nem fér bele, bár Orbán Viktor még nemrég a fontos, húsvéti facebookos üzenetét József Attila lábánál mondta el. Mivel már hónapok óta tudjuk, hogy nála a szavak helyett a tettek számítanak, ezért ezen térképészeti feladvány sem más, mint egy fejlesztés mázába bújtott történelmi, horthyista rekonstrukció.

Történelmen kívül helyezik az 1944. március 19-e utáni eseményeket, kigyomlálják a társadalmi emlékezetből a demokratikus jelképeket, személyeket. Nincs hova hátrálnunk - mondta egyszer emelt hangon egy politikus, most jelenleg tőle féltjük mindazt, amit demokráciának hívnak!

Védjük meg József Attila emlékét!

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

(József Attila: A Dunánál)

Kezdeményező: Hevér György



Add tovább, terjeszd és írd alá!

http://www.peticiok.com/mondj_nemet_a_jozsef_attila-szobor_athelyezesere

Nem a liberalizmus a fasizmus szálláscsinálója ...

... hanem a kapitalizmus általános válsága.

A "libsizésről" (az van olyan jó, mint az "emeszpés"-ezés) én képtelen vagyok elfogadni, hogy magukat kommunistának tartó emberek simán belesétálnak a burzsoázia csapdájába.
Már nagyon sokszor leírtam (mint annyi mást is), hogy a magyar "polgár" szó mögött két francia kifejezés áll: a burzsoá és a citoyen. Ez a kettő a Nagy Francia Forradalom elején még egységet alkotott, de egyre jobban ketté vált: a proletár a burzsoá ellenfele, a citoyen örököse. A kommunizmus nem az általános szegénység és kulturálatlanság mozgalma, a kommunizmus az emberi egyéniség (minden ember egyénisége) sokoldalú kifejlesztését tűzi zászlajára - és ez a citoyen öröksége, aki komolyan gondolta a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjét, szemben a burzsoával, aki szabadság alatt a saját vállalkozásainak szabadságát érti, egyenlőség alatt a pénz és az áruk piaci egyenlőségét ("eladó az egész világ!"), testvériség alatt a nacionalizmust.
A fasizmus szálláscsinálója a válság, amely megrendíti a burzsoá hitét a szabadságban, egyenlőségben, testvériségben, mert a válság veszélyezteti az ő vállalkozási szabadságát, a pénz és az áruk piaci egyenlőségét és így nem marad más számára, mint a végletekig, a sovinizmusig, rasszizmusig fokozott nacionalista "testvériség".
A liberalizmus, mint eszme (és nem, mint közgazdaságtani irányzat (neoliberalizmus) - legelőbb is e kettőt kéne megtanulni megkülönböztetni) még tartalmaz valamit a citoyen világképből, és éppen a kommunizmus sztálinista eltorzulása engedte át nekik a citoyen értékek monopóliumát, sőt a sztálinista hozzáállás legnagyobb - bűnnél rosszabb - hibái közé tartozik, hogy miután ezeket az értékeket átengedte a liberalizmusnak, utána meg is tagadta ezeket az értékeket, arra hivatkozva, hogy ezek liberális, tehát burzsoá értékek - és ennek már egy kis "szálláscsináló" szaga van. A citoyen értékek sztálinista megtagadása ad látszólag jogalapot a fasizmus és a kommunizmus egybemosására.
- nem a liberalizmus, hanem a tőkés termelési mód teremti a társadalmi egyenlőtlenségeket, a liberalizmus által hirdetett citoyen értékek még jelentenek valamiféle féket eme egyenlőtlenségekkel szemben, a konzervatív kapitalizmusok (köztük a fasizmus) immár minden fékjüket elvesztik.
- az igazi liberalizmus inkább kozmopolita, mintsem nacionalista, ismét a konzervatív kapitalizmus (főképpen a fasizmus) nacionalista, soviniszta.

(Phoenix, 2011, október 19.)