Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

175. sz. (544) - 2014. május 9.

 

 

Afganisztán

 

A LEFT RADICAL OF AFGHANISTAN (LRA) nyilatkozata:

Május elseje, az afgán dolgozók ünnepe

 

Az ezévi ünnep rossz hírt hozott. Az ünnep előestéjén az északi területeken az áradásokban parasztok százai haltak meg, a Samangan tartományban bekövetkezett szénbányarobbanásban bányászok tucatjai. Ezrek veszítették el házukat, családjukat, összes javaikat.

A munkaügyi és szociális miniszter ugyan részvétét fejezte ki, a kormány azonban nem rendelt el országos gyásznapot.

Az elnökválasztás folyamán a kormány és a jelöltek csak az eredménnyel, az egymással tárgyalásokkal foglalkoztak, azzal, hogyan tudják megkaparintani a hatalmat, hogy tovább uralkodhassanak a szegényeken és elnyomottakon - szolgálván az imperialista rendet. A bábrezsim és a munkáltatók egy cseppet sem törődtek a klimatikus viszonyok viszontagságainak, a munkahelyek veszélyeinek kitett dolgozókkal, szegényekkel.

Az LRA (Left Radikal of Aghanistan) az áldozatok családjával szolidáris. Az LRA, a haladó erők és a szakszervezetek támogatják a kampányt, hogy a dolgozók családjai, a tönkrement falusiak segítséghez jussanak.

Az LRA nem várja el Karzai bábkormányától és imperialista parancsolóitól, hogy a szükséget szenvedő tömegeket kisegítse.

A dolgozóknak, az elnyomottaknak maguknak kell megvédeni jogaikat, harcolni a háborúcsinálók ellen, az imperializmus igazságtalanságaival és az Afganisztánban berendezett rezsimmel szemben.

Az LRA a dolgozókhoz szól, azok egységére és osztálytudatára apellál, hogy teljes függetlenségben védjék meg vívmányaikat. A tömeges bojkott, az USA és a NATO intervenciója, a helyi hatóságok korrupciója, az április 5-i választási trükközés okán a következő kormánynak nem lesz semmiféle legimimitása. A kormány sajtónak adott adatai a választási részvételről – hazugság, hogy a népet becsapja.

A 2014-es elnökválasztáson indultak többsége a háború nyertesei, a háborús bűnösök közül kerül ki, akiket szigorúan felelősségre kell vonni és megbüntetni, hogy többé ne játszthassanak saját érdekükben más emberek életével.

Éljen a munkásszolidaritás, a chicagói munkások történelmi küzdelme! Az afganisztáni megszállók azonnali kivonását!

 

(Left radical of Afghanistan)

USA

A valódi Labor Party-ért folyó harc napirenden marad

(Alan Benjamin)

(rövidített)

 

Mindenütt az országban egyre inkább napirendre kerül a független munkáspolitika, mivel a demokraták és a republikánusok folytatják a támadásokat a dolgozói jogok és vívmányok ellen. Három fontos politikai kezdeményezés – annak ellenére, hogy mindegyikük behatárolt – rámutat a független munkáspolitika problémájára.

A példák:

• az Independant Labor Party 11 munkásjelöltje a loraini (Ohio) helyhatósági választáson

• a szocialista Ksama Sawant jelölt megválasztása a Seattle-i helyhatóságba

• a chicagoi pedagógus szakszervezetnek és népi szövetségeseinek IPO (Független Politikai Szervezet) konstrukciója

 

Ápr. 5-én közel 200 szakszervezeti és munkásmozgalmi aktíva tanácskozott. Az esemény fontos abban az értelemben, hogy minden szónok törekedett, hogyan lehet előrevinni a harcot saját településén a Demokrata párttól független szakszervezeti koalició létrehozására. Két szónok azonban kibontotta véleményet: nincs is szükség egy Labor Party-ra…

  

Ami fontos, hogy a felszólalók nem vonták kétségbe (a szakszervezetekből és a haladó mozgalmakból kiindulva) a Labour Party létrehozásának szükségességét, hogy a demokraták pártjával szakítani lehessen. Mások azonban kijelentették, hogy a 1996-2002 közötti politikájuk tapasztalatán alapulva a szakszervezetek nincsenek a helyzet magaslatán, így ezen a bázison nem lehet a független munkáspártot létrehozni, más szervezetekkel kell azt megtenni. Ismét mások azt mondják, «a szakszervezeteket belülről újjá kell építeni olyan küzdelmeken át, mint amelyet a tagok védelmében vívunk a munkáltatók ellen, de ha nem vagyunk képesek a munkahelyeket megvédeni őket, akkor politikai téren sem, tehát felesleges kezdeményezni».

Utóbbival egyetértünk, az első lépés az kell legyen a független munkáspolitika felé, hogy a szakszervezeteket saját kezünkbe vegyük – a munkáltatók helyett. Ezzel együtt a népi szervezetek felé is kell fordulni – nem olyanok felé, mint amelyek a Demokrata párthoz szoros kötődéssel bírnak, mivel ezek nem a megoldást szolgálják, hanem a problémák közé tartoznak.

Egy idős clevelandi aktivista felvetette a szervezeteken kívüli szervezkedés fontosságát, az utcákon akcióra kellene hívni rögtön a dolgozók és elnyomottak követelései alapján (élelmezési bónok, munkanélküli ellátás, társadalombiztosítás, stb). Egyetértünk.

A rendkívül pozitív hozzáállás mellett azonban meg kell jegyezni, hogy nagyon könnyen a demokraták uszályába kerülhet (mint ahogy a jelenlegi szocialista szervezetek is), aki nem a független munkáspárt perspektívájában gondolkodik. A szakszervezeti és népi mozgalmaknak kombinálni kell erejüket, hogy helyi szinten a független listákat kezükbe vegyék. Ez persze felveti a vezetés kérdését, amely túl régóta a demokraták alárendeltje. A független listák azonban képesek lennének hangot adni az eddig elnyomott és meg nem hallgatott többségnek, helyet adni az önszerveződésnek, amely alapja lehetne a jövőbeli független munkáspártnak. Mert a Labour párt most van napirenden.

Ezért értünk egyet Bill Onasch régi szakszervezeti aktivistával Kansas Cityből, amikor azt mondja, hogy itt az ideje újra mozgásba hozni a Tony Mazzochi 1991-ben alapította Labor Party Advocates-t is.

 

Kapcsolattartás

Informations internationales,

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France  • Tél  (33 1) 48 91 88 28 • E.mail :eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse