Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
175. sz. (544) - 2014. május 9.
Afganisztán
A LEFT RADICAL OF AFGHANISTAN (LRA) nyilatkozata:
Május elseje, az afgán dolgozók ünnepe
Az ezévi ünnep rossz hírt hozott. Az ünnep előestéjén az
északi területeken az áradásokban parasztok százai haltak meg, a Samangan
tartományban bekövetkezett szénbányarobbanásban bányászok tucatjai. Ezrek
veszítették el házukat, családjukat, összes javaikat.
A munkaügyi és szociális miniszter ugyan részvétét fejezte
ki, a kormány azonban nem rendelt el országos gyásznapot.
Az elnökválasztás folyamán a kormány és a jelöltek csak az
eredménnyel, az egymással tárgyalásokkal foglalkoztak, azzal, hogyan tudják
megkaparintani a hatalmat, hogy tovább uralkodhassanak a szegényeken és
elnyomottakon - szolgálván az imperialista rendet. A bábrezsim és a munkáltatók
egy cseppet sem törődtek a klimatikus viszonyok viszontagságainak, a
munkahelyek veszélyeinek kitett dolgozókkal, szegényekkel.
Az LRA (Left Radikal of Aghanistan) az áldozatok családjával
szolidáris. Az LRA, a haladó erők és a szakszervezetek támogatják a kampányt,
hogy a dolgozók családjai, a tönkrement falusiak segítséghez jussanak.
Az LRA nem várja el Karzai bábkormányától és imperialista
parancsolóitól, hogy a szükséget szenvedő tömegeket kisegítse.
A dolgozóknak, az elnyomottaknak maguknak kell megvédeni
jogaikat, harcolni a háborúcsinálók ellen, az imperializmus
igazságtalanságaival és az Afganisztánban berendezett rezsimmel szemben.
Az LRA a dolgozókhoz szól, azok egységére és osztálytudatára
apellál, hogy teljes függetlenségben védjék meg vívmányaikat. A tömeges
bojkott, az USA és a NATO intervenciója, a helyi hatóságok korrupciója, az
április 5-i választási trükközés okán a következő kormánynak nem lesz semmiféle
legimimitása. A kormány sajtónak adott adatai a választási részvételről –
hazugság, hogy a népet becsapja.
A 2014-es elnökválasztáson indultak többsége a háború
nyertesei, a háborús bűnösök közül kerül ki, akiket szigorúan felelősségre kell
vonni és megbüntetni, hogy többé ne játszthassanak saját érdekükben más emberek
életével.
Éljen a munkásszolidaritás, a chicagói
munkások történelmi küzdelme! Az afganisztáni megszállók azonnali kivonását!
(Left radical of Afghanistan)
USA
A valódi Labor Party-ért folyó harc napirenden marad
(Alan Benjamin)
(rövidített)
Mindenütt az országban egyre inkább
napirendre kerül a független munkáspolitika, mivel a demokraták és a
republikánusok folytatják a támadásokat a dolgozói jogok és vívmányok ellen.
Három fontos politikai kezdeményezés – annak ellenére, hogy mindegyikük behatárolt
– rámutat a független munkáspolitika problémájára.
A példák:
• az Independant Labor Party 11
munkásjelöltje a loraini (Ohio) helyhatósági választáson
• a szocialista Ksama Sawant jelölt
megválasztása a Seattle-i helyhatóságba
• a chicagoi pedagógus
szakszervezetnek és népi szövetségeseinek IPO (Független Politikai Szervezet)
konstrukciója
Ápr. 5-én közel 200 szakszervezeti
és munkásmozgalmi aktíva tanácskozott. Az esemény fontos abban az értelemben,
hogy minden szónok törekedett, hogyan lehet előrevinni a harcot saját
településén a Demokrata párttól független szakszervezeti koalició
létrehozására. Két szónok azonban kibontotta véleményet: nincs is szükség egy
Labor Party-ra…
Ami fontos, hogy a felszólalók nem
vonták kétségbe (a szakszervezetekből és a haladó mozgalmakból kiindulva) a
Labour Party létrehozásának szükségességét, hogy a demokraták pártjával
szakítani lehessen. Mások azonban kijelentették, hogy a 1996-2002 közötti
politikájuk tapasztalatán alapulva a szakszervezetek nincsenek a helyzet
magaslatán, így ezen a bázison nem lehet a független munkáspártot létrehozni,
más szervezetekkel kell azt megtenni. Ismét mások azt mondják, «a
szakszervezeteket belülről újjá kell építeni olyan küzdelmeken át, mint amelyet
a tagok védelmében vívunk a munkáltatók ellen, de ha nem vagyunk képesek a
munkahelyeket megvédeni őket, akkor politikai téren sem, tehát felesleges
kezdeményezni».
Utóbbival egyetértünk, az első lépés
az kell legyen a független munkáspolitika felé, hogy a szakszervezeteket saját
kezünkbe vegyük – a munkáltatók helyett. Ezzel együtt a népi szervezetek felé
is kell fordulni – nem olyanok felé, mint amelyek a Demokrata párthoz szoros
kötődéssel bírnak, mivel ezek nem a megoldást szolgálják, hanem a problémák
közé tartoznak.
Egy idős clevelandi aktivista
felvetette a szervezeteken kívüli szervezkedés fontosságát, az utcákon akcióra
kellene hívni rögtön a dolgozók és elnyomottak követelései alapján (élelmezési
bónok, munkanélküli ellátás, társadalombiztosítás, stb). Egyetértünk.
A rendkívül pozitív hozzáállás
mellett azonban meg kell jegyezni, hogy nagyon könnyen a demokraták uszályába
kerülhet (mint ahogy a jelenlegi szocialista szervezetek is), aki nem a
független munkáspárt perspektívájában gondolkodik. A szakszervezeti és népi
mozgalmaknak kombinálni kell erejüket, hogy helyi szinten a független listákat
kezükbe vegyék. Ez persze felveti a vezetés kérdését, amely túl régóta a
demokraták alárendeltje. A független listák azonban képesek lennének hangot
adni az eddig elnyomott és meg nem hallgatott többségnek, helyet adni az
önszerveződésnek, amely alapja lehetne a jövőbeli független munkáspártnak. Mert
a Labour párt most van napirenden.
Ezért értünk egyet Bill Onasch régi
szakszervezeti aktivistával Kansas Cityből, amikor azt mondja, hogy itt az
ideje újra mozgásba hozni a Tony Mazzochi 1991-ben alapította Labor Party
Advocates-t is.
Kapcsolattartás
Informations internationales,
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France •
Tél (33 1) 48 91 88 28 • E.mail :eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87,
rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n°
0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.