Félelem és pánik a május 25-i európai választásokon való távolmaradástól

 

 

Ha a távolmaradás magas, az EU-nak és intézményeinek nem lesz semmi hitele és legitimitása – ez a félelem rejlik a szirénhangok mögött.

 

«Ti válaszjátok ki azt, akik Európát kormányozzák!», «Most az egyszer más!», így szól az Európai Parlament kommunikációs felelőseinek kampánya, melyben megpróbálják bemagyarázni a választóknak, hogy el kell menni szavazni, merthogy ezek a «képviselők» fogják kiválasztani az Európai Bizottság elnökét.

 

A PR-fogást a Lisszaboni szerződés 9. cikkéből származó Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkére alapozzák: «Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg».

Az Európai Tanácsot az állam- és kormányfők alkotják, az ő joguk olyan elnököt jelölni (jelenleg José Manuel Durão Barroso), akit támogathat esetleg a legnagyobb parlamenti csoport, de a választók nem mérték meg. Csakúgy mint a Lisszaboni szerződés előtt, a parlamentnek nincs befolyása, a Tanács jelöli ki ezt a személyt, az EP csak annyit tehet, hogy elfogadja vagy nem (az EB tagjainak, a biztosoknak a kinevezésére sincs befolyása a választóknak).

Pedig még baloldali pártok is azzal kampányolnak, hogy «az európai képviselők jelölhetik ki a jövőbeli Bizottságot és az bármely pillanatban leválthatják». Holott a Bizottság körül semmi sem változott, az EU működéséről szóló szerződés 234. cikke szerint a leadott európai parlamenti szavazatok kétharmados többsége kell(ene) ahhoz, hogy azt elküldjék…