Érdekes matematika a bíróságokon...
8 milliárd = 5 év és 5 millió vagyonelkobzás; 22 millió = 5 év és 22 millió
vagyonelkobzás.
Nem állhatom meg, hogy a fenti számítási mód kapcsán ne írjam le azt, amit
igazságérzetem diktál. Amikor tegnap a hírekben hallottam a Kulcsár ügy
ítéletéről, egyből eszembe jutott, amit itt a TMRSZ oldalán olvastam a Főtitkár
koncepciós ügye kapcsán. Hogyan lehet, hogy egy kis országon belül a bűnt el
nem követőről megállapítják bűnösségét, azt mondják 22 milliót sikkasztott,
adnak neki öt évet, s el akarnak venni tőle 22 milliót, addig a másik, aki
sokaktól 8 milliárdnyi összeget tényleg elvett, az is 5 évet kap, s tőle 5
milliót koboznak el?
A tegnapi napon a Fővárosi Ítélőtábla Debrecenben eljáró Tanácsa a „Kulcsár
bróker ügy” elsőrendű vádlottjára jogerősen 5 év börtönbüntetést és 5 millió
forint pénzbüntetést szabott ki. Az ügy részleteivel nem vagyok tisztában, a
kiszabott jogerős ítélet 8 milliárd forint sikkasztása miatt született, s utal
a valamilyen fokú elkövetésre szerintem, hogy a vádlott bocsánatot kért.
A közelmúltban a Lupis bróker ügy vádlottja 3 milliárd elsikkasztásért 6
évet kapott.
Az YBL bank ügy vádlottja a 2,5 milliárd hűtlen kezeléséért 4 évet kapott.
Mindezek alapján a bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint hogyha az
emberek százait, ezreit károsítják meg több milliárd (egy milliárd az ezer
millió) forint eltüntetésével, azért a bíróságok általában 4-6 év
börtönbüntetést szabnak ki az elítéltre.
A TMRSZ főtitkára Szima Judit – aki a szakszervezet döntéshozó fórumainak
folyamatos és határozott álláspontja szerint a szakszervezet pénzével a jó
gazda gondosságával gazdálkodott, a szakszervezetet mind létszámában, mind
vagyonában gyarapította – a koncepciós megrendelés alapján eljáró vádhatóság
állítása szerint mintegy 22 millió forintot a szakszervezet vagyonából
elsikkasztott és ezt az ügyre kijelölt bíróságok elfogadva, szerintem még az
ügyet sem ismerve teljességgel, szakszervezeti belügyekbe beavatkozva jogerősen
5 év börtönnel „honorálták”. Az állam szolgái állították, hogy itt bizony
bűncselekmény történt, míg a szervezet tagsága azt mondta, hogy nem történt.
Tehát a szakszervezet belügyeibe avatkozott be a hatalom egyik
erőszakszervezete (ügyészség) és ért vele egyet mindkét törvénytelenül
összeállított bírói tanács. A „sértett” szakszervezet nem tekinti magát
sértettnek, hiszen a 22 millió forint nem tűnt el, az fellelhető, a főtitkár
vagyongazdálkodóként jogszerűen járt el, ráadásul polgári megállapodás alapján
a könyvvizsgálat által is elfogadottak alapján abból a szakszervezet már több
mint 8 millió forintot bérleti díj formájában le is lakott. Megjegyzendő az is,
hogy az összeget a 22/M Ft-ot ex hasraütve állapították meg, mivel
könyvvizsgáló ki sem volt rendelve a jelentősebb összegű általuk
elsikkasztottnak vélt vádpontnál. Aztán az sem számított, hogy több ezer
lefoglalt irat nincs meg, és még sorolhatnánk.
Szima Judit szakszervezeti vezető az elmúlt tizenegynéhány évben mindig
felemelte a szavát akkor, amikor a munkavállalók becsületének, a szakma
becsületének a védelme azt megkövetelte.
Ugyanezt a szakszervezeti vezetőt az államhatalom, annak ügyészsége –
bevonva bíróságokat a becstelen üzelmeibe a jog álarcát felvéve – immár több
mint 13 éve folyamatosan vegzálta, becsmérelte és rágalmazta a jog eszközeivel
visszaélve, bűncselekmények sorát elkövetve, háborítatlanul.
A koncepciós eljárásban nem csupán Szima Juditot, hanem több munkatársát is
meghurcolták. Annak tényét, hogy a szakszervezet érintett tisztségviselői
szerveztek, képviselték a tagság ügyeit, felléptek az érdekükben országszerte,
a koncepciós eljárásban kijelölt bírók „bűnszervezetként” értékelték, amiért
saját gépkocsijukkal végezték ezeket a feladatokat úgy, hogy a munkáltató
rendőrség még térítés ellenében sem adott át a TMRSZ részére szolgálati
gépjárműveket, miközben a többi rendőrségi szakszervezet részére ingyen és
bérmentve adott. A TMRSZ-nek még pénzért sem volt hajlandó adni, miközben már
elismerten a legtöbb munkavállaló érdekeit képviselte.
A szakszervezet a jogszabályban szabályozottak szerint kifizetette a saját
gépjármű használatát, amelyre az ügyészség és a bíróság úgy mondta ki, hogy
elsikkasztották ezzel a szakszervezet pénzét, hogy annak tényét– egy a
szakszervezet pénzügyi adminisztárcióját végző elbocsátott munkavállaló
„véleményén” túl - semmilyen bizonyíték nem támasztott alá.
Tehát amíg az egyik oldalon becsapott, kifosztott emberek százai ezrei
futnak a pénzük után, ami eltűnt, és az elkövetők 2-4-6 évet kapnak, tehát aki
ellopja több száz, ezer embernek, összeadva a több milliárdos megtakarítását,
több ezer millió forint nagyságrendben, az ennyit érdemel.
Addig a TMRSZ-nél a rendőr szakszervezeti vezetőt, aki 2004-től nulláról
felépítve szervezetét rendőrök ezreinek adott támaszt és elégtételt,
hozzájuttatta a munkáltató által megkárosított munkavállalókat több tíz, de
akár százmilliós nagyságrendben is a pénzükhöz elítéli alaptalanul két bíróság
is 5 évre azt állítva alaptalanul, hogy 22 millió volt a sikkasztás. Következetesen
fellépett a magyar emberek érdekében a visszamenőleges hatályú
nyugdíjelvételnél, bocsánatot kért a néptől a 2006-os események során az őket
jogtalanul bántalmazó rendőrök miatt és még sorolhatnánk.
De persze mindezek nem zavarják a rendszer haszonélvezőiként
aposztrofálható ügyészeket és bírákat sem. Bűnszövetségről szól a véleményük.
Akik a dolgozók érdekeit védik, összefognak a szolidaritás jegyében, azok ma a
rezsim haszonélvezői szerint bűnszövetségben bűnözők. Gyönyörű projekció ez a
hatalom irányából.
Szima Judit öt év börtönt kapott. Annyit, mintha ellopott volna pár ezer
milliárd forintot a tulajdonosuktól. Szima Judit nem lopott el egy forintot
sem. Tagjai megelégedésére – ma is több ezren szolidárisak tagként vele – végzi
embert koptató munkáját. Családjaként őt támogató szakszervezete előtt továbbra
is az az ember, aki valódi szakszervezeti vezetőként a munkáltatójukkal – aki
sok esetben az állam és a kormány – szemben megvédi őket. Aki nem ellopja,
hanem gyarapítja a pénzüket.
Nos, ő 5 évet kapott azért, mert szakszervezeti vezetőként azt tette ami a
kötelessége, és amely az állam részéről nem elfogadható. Egy hadseregnyi bérenc
mozdult meg a TMRSZ szétverésére az elmúlt 13 évben.
A Kulcsár ügy és a többi milliárdos ügyek tanulságai jól példázzák, hogy ma
a rendszer egy alapon kezeli azt, aki milliárdokat valóban eltüntet és azt, aki
a munkavállalókat a munkáltatójukkal szemben pénzhez juttatja, kiáll az
emberekért.
Ne azt nézzük, amit a rezsim papagájai mondanak, hanem azt, amit tesznek,
azt, ami történik. Így lehet felismerni a hazugság álarca mögött rejlő igazán
ördögi, beteg arcot.
El a kezekkel a
szakszervezetektől, el a Tettrekésztől, el Szima Judittól!