Baloldal, szolidaritás…

A dolgozóknak jobban, mint valaha, szükségük van tömegszervezetekre, mindenekelőtt szakszervezetekre. A baloldalnak mellettük kell állnia, akár a munkásosztály pusztán anyagi érdekeiről vagy demokratikus jogairól van szó. Aktív szerepet kell vállalnia a tömegszakszervezetekben, hogy megszilárdulhassanak és harci szellemük növekedjen. Engesztelhetetlenül küzdeniük kell minden olyan kísérlet ellen, mely megpróbálja a szakszervezeteket a burzsoá államnak alárendelni. A szakszervezetek vezetői gyakran erős tendenciát mutatnak a burzsoá demokratikus rezsimmel való megbékélésre...

A közelmúltban világméretekben is elképesztő szolidaritási akció indult az indiai Suzuki-Maruti munkásainak független szakszervezeti törekvéseit megakadályozni kívánó hatalmi megtorlás ellen. Emlékeztetőül:

„A Maruti-Suzuki Corporation manesari gyárában 2012-ben történt incidenst követően munkások százait letartóztatták le és vádat emeltek ellenük egy gyárigazgató halála miatt. Közülük 117 személyt (akik már négy évet töltöttek eddig börtönben) felmentettek, de 31-et különböző bűncselekmények miatt, köztük 13-at gyilkosságban mondták ki bűnösnek - ami, mint tudjuk, halállal büntetendő vagy életfogytig tartó szabadságvesztést jelent. A munkásokat szakszervezeti tevékenységük miatt koholt vádak alapján ítélték el. Semmiféle bizonyítékot nem mutattak be, a 13 személyből 11 a Maruti gyárban létrehozott független MSWU szakszervezet vezetője volt”.

Szakszervezetek százai, munkás- és demokratikus aktivisták tízezrei tüntettek, demonstráltak, tiltakoztak. A 13-ak – ma már tudjuk – életfogytiglant kaptak. A kiszabadításukért vívott harcot folytatnunk kell.

Magyarországon – baloldali személyiségek mellett – néhány szakszervezet is kiállt a nyilvánosság elé az indiai munkások melletti szolidaritásával.

Közülük természetesen senki nem tette fel a kérdést: „vajon nem túl «vékony a jég és síkos a pálya», nem lehet, hogy mégis bűnösek ezek az indiai munkások”? Esetleg: „vajon, milyen lehet a világnézetük, baloldaliak-e ezek az indiai munkások”?  

Pedig ezek a kérdések, ha hazai szakszervezetről van szó, azonnal felmerülnek. Ki állapítja meg egzakt módon, hogy az «jobb-» vagy «baloldali»? Lehet-e a dolgozói érdekvédelem jobboldali? Sárga (kollaboráns), az igen, lehet! Keresheti-e saját politikai képviseletét? Már hogyne! S ha nem talál fogadtatásra – sajnálatos módon – a pszeudo-baloldalon, a másik oldal kezét is elfogadhatja? Miért ne, még ha egy év múlva - saját kárán tanulva – meg is szakítja az «együttműködési megállapodást»? Bizonyhogy megteheti demokratikusan döntve (kongresszusa 75 %-val). Lehet-e ebbe beleszólása a «baloldalnak»? Semmiképpen, ez az adott szakszervezet belső ügye, aki bele akar szólni, annak be kell lépnie, kívülről ugyanúgy nincs joga, ahogy munkáltatónak, a hatalomnak se. Nyújtson a baloldal vonzóbb perspektivát, adjon politikai támogatást, harcoljon a szakszervezettel együtt, azon belül - és a kép változni fog.

Sokan nyilván kitalálták, a Tettrekész rendőrségi szakszervezet «lefejezéséről» szólok. Az MSZP-től Fideszig tartó kormányzati beavatkozás – és a Jobbik «szétverünk benneteket» bosszúszomjával tarkított – «igazságszolgáltatása» a Tettrekész 10 vezetőjét ítélte el, Szima Judit főtitkárt 8 hónap előzetes után 5 év börtönre, 22 milliós «vagyonelkobzásra» (vagyona nincs). Emellé áll be a «baloldal», a «baloldali» szakszervezeti vezetők.Ebben az esetben nincs szolidaritás a baloldali és a szakszervezeti vezetők részéről. Az csak általánossságban, szavakban létezik. Milyen mérce ez, kinek áll érdekében? Hát nem a dolgozóknak, akiket a baloldal akar képviselni, az biztos.

(SJ)