A hollandiai választások valódi leckéje

A kiváló Romaric Godin írja:

"A márc. 15-i valódi eredménye, hogy a választók kimondták a koalícióról véleményüket: a holland történelemben azt a legortodoxabbnak tartják a költségvetés terén, a kormány szigorítási politikáját nem támogatják, ez a társadalomnak túl sokba került".

A távozó koalíció 24 pontot vesztett, 2012-es eredménye csaknem felét. A szociáldemokraták, akik a megszorítások politikája mellé álltak nemzeti szinten és Jeroen Dijsselbloemmel, az eurócsoport elnökével az EU-ban, 20%-ot veszítettek, hasonlóan a görög PASOK-hoz annak idején.

"Ha a PVV felemelkedésére összpontosítunk, nem vesszük észre a realitást, és a populizmust pszeudo-kulturális okokkal magyaráznánk egy olyan országban, amely «gazdaságilag jól van». De a valóság az, hogy a holland nép elutasította ezt a gazdaságpolitikát, ezt szankcionálta is, mivelhogy az ország «nincs annyira jól», hogy a növekedést felfújja a rotterdami újraexportálás és a multiknak adott pénzügyi előnyökhöz kötött hatás. A munkanélküliség visszafordult a 2012-es szintre, ami jóval magasabb az azt megelőző évtizedénél. A részmunkaidő rekordszintre nőtt, az egyenlőtlenség mélyült, a szegénység kockázata nagyobb lett. Nagyon sok holland számára nem az iszlám vagy a migráció a probléma, hanem az életszínvonal.

Ezt fejezték ki voksukkal a márc. 15-én".

Az ellenzék és különösen a GroenLinks (Zöldbal) azért tud profitálni, mert üzenni tudott, hogy a társadalmi egyenlőségért és szolidaritásért harcol.

A holland választások ebben az értelemben megmutatják, hogy a pszeudo-balliberális kormányt elvetik, mert az az európai megszorítások kereteit elfogadja, de azt is, hogy az identitásbéli/kulturális kérdések nem alapvetőek - ahogyan Sanders példája is megmutatta az USA-ban. A tét tehát az alternatív radikális baloldal szolidáris és tartós társadalmi projekttel.