A dolgozóknak jobban, mint valaha, szükségük van
tömegszervezetekre, mindenekelőtt szakszervezetekre. A baloldalnak mellettük
kell állnia, akár a munkásosztály pusztán anyagi érdekeiről vagy demokratikus
jogairól van szó. Aktív szerepet kell vállalnia a tömegszakszervezetekben, hogy
megszilárdulhassanak és harci szellemük növekedjen. Engesztelhetetlenül
küzdeniük kell minden olyan kísérlet ellen, mely megpróbálja a
szakszervezeteket a burzsoá államnak alárendelni. A szakszervezetek vezetői gyakran
erős tendenciát mutatnak a burzsoá demokratikus rezsimmel való megbékélésre...
A közelmúltban
világméretekben is elképesztő szolidaritási akció indult az indiai
Suzuki-Maruti munkásainak független szakszervezeti törekvéseit megakadályozni
kívánó hatalmi megtorlás ellen. Emlékeztetőül:
„A Maruti-Suzuki
Corporation manesari gyárában 2012-ben történt incidenst követően munkások százait
letartóztatták le és vádat emeltek ellenük egy gyárigazgató halála miatt. Közülük
117 személyt (akik már négy évet töltöttek eddig börtönben) felmentettek, de
31-et különböző bűncselekmények miatt, köztük 13-at gyilkosságban mondták ki bűnösnek
- ami, mint tudjuk, halállal büntetendő vagy életfogytig tartó
szabadságvesztést jelent. A munkásokat
szakszervezeti tevékenységük miatt koholt vádak alapján ítélték el. Semmiféle
bizonyítékot nem mutattak be, a 13 személyből 11 a Maruti gyárban létrehozott
független MSWU szakszervezet vezetője volt”.
Szakszervezetek százai, munkás- és
demokratikus aktivisták tízezrei tüntettek, demonstráltak, tiltakoztak. A 13-ak
– ma már tudjuk – életfogytiglant kaptak. A kiszabadításukért vívott harcot
folytatnunk kell.
Magyarországon – baloldali
személyiségek mellett – néhány szakszervezet is kiállt a nyilvánosság elé az
indiai munkások melletti szolidaritásával.
Közülük természetesen senki nem
tette fel a kérdést: „vajon nem túl «vékony a jég és síkos a pálya»,
nem lehet, hogy mégis bűnösek ezek az indiai munkások”? Esetleg: „vajon, milyen lehet a világnézetük,
baloldaliak-e ezek az indiai munkások”?
Pedig ezek a kérdések, ha hazai szakszervezetről
van szó, azonnal felmerülnek. Ki állapítja meg egzakt módon, hogy az «jobb-» vagy
«baloldali»? Lehet-e a dolgozói érdekvédelem jobboldali? Sárga (kollaboráns), az
igen, lehet! Keresheti-e saját politikai képviseletét? Már hogyne! S ha nem talál
fogadtatásra – sajnálatos módon – a pszeudo-baloldalon, a másik oldal kezét is
elfogadhatja? Miért ne, még ha egy év múlva - saját kárán tanulva – meg is szakítja
az «együttműködési megállapodást»? Bizonyhogy megteheti demokratikusan döntve
(kongresszusa 75 %-val). Lehet-e ebbe beleszólása a «baloldalnak»? Semmiképpen,
ez az adott szakszervezet belső ügye, aki bele akar szólni, annak be kell lépnie,
kívülről ugyanúgy nincs joga, ahogy munkáltatónak, a hatalomnak se. Nyújtson a baloldal vonzóbb perspektivát, adjon politikai támogatást, harcoljon a szakszervezettel együtt, azon belül - és a kép változni fog.
Sokan nyilván kitalálták, a
Tettrekész rendőrségi szakszervezet «lefejezéséről» szólok. Az MSZP-től
Fideszig tartó kormányzati beavatkozás – és a Jobbik «szétverünk benneteket» bosszúszomjával tarkított
– «igazságszolgáltatása» a Tettrekész 10 vezetőjét ítélte el, Szima Judit főtitkárt
8 hónap előzetes után 5 év börtönre, 22 milliós «vagyonelkobzásra» (vagyona nincs).
Emellé áll be a «baloldal», a «baloldali» szakszervezeti vezetők.Ebben az
esetben nincs szolidaritás a baloldali és a szakszervezeti vezetők részéről. Az
csak általánossságban, szavakban létezik. Milyen mérce ez, kinek áll érdekében? Hát nem
a dolgozóknak, akiket a baloldal akar képviselni, az biztos.
(SJ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.