«Mind
együtt, semmisítsük meg a 3-as számú dekrétumot!» Belorussziában, a volt
szovjetköztársaságban a 3-as számú elnőki rendelet évi 200 dolláros adót
vezetett be azok számára, akik évi 6 hónapnál kevesebbet dolgoznak. A dekrétumot
cinikusan a «parazitákra vonatkozó határozatnak» hívják. Dolgozók, családanyák
mentek ki az utcákra. Gomel városából levelezőnk a nemzetközi munkásbizottság
tagja tudósított.
2017 februárjában Belorusszia új korszakba lépett, Lukasenko 1994-ben kezdődött elnöksége óta először tömeges társadalmi tiltakozás ütötte
fel fejét. A hatóságok nem adtak engedélyt a «paraziták menetére», de az
emberek csak jönnek, jönnek és többen, mint gondoltuk volna. Óriási többségük mindennapi kisember, munkás,
migráns dolgozó, kisgyermekes anyák, sok a nyugdíjas is. Sokan csoportokban érkeznek, egyenesen az üzemekből egész munkásbrigádok.
Természetesen a
konzervatív és liberális erők azonnal próbálkoztak a mozgalom fölötti ellenőrzés
átvételével. Láttunk fehét-vörös-fehér zászlót (a köztársaság zászlaja 1996-ig)
és hallottunk nacionalista jelszavakat is. Sokan fejezték ki nemteszésüket: «Meg
akarnak szerezni minket maguknak?». A manipulációs kisérleteket a Razam
mozgalom visszaverte jól választott jelszavaival: «Munkát akarunk», «Munkát, nem
adót!», «Le a dekrétummal!». A Lenin téren Vlagyimir Ijics szobrának talapzata
hirtelen tribünné változott, Lenin – mintha maga is részt vett volna a nagygyűlésen.
Valaki fel is ragasztott egy plakátot: «Nem vagyok parazita!»
A Razan aktivistája beszédében elmagyarázta, hogy a határozat
nem csak egy új adónemről szól, hanem a munkaerő ára csökkentésének új
eszköze, amire az állam és a tőke törekszik. Pedig azokkal kellene fizettetni, akik a válságért
felelősek, az oligarcháknak és a korrupt vezetésnek. Részegek és provokátorok
megpróbáltak felszólítani «Lukasenkó fegyveres megdöntésére», de a tömeg
kivetette őket magából.
A legfontosabb, hogy a tiltakozó mozgalom nem vált a liberális
ellenzéki erők prédájává – akik gazdasági programja tökéletes összhangot mutat
a 3-as számú dekrétummal.
A Razam aktivistái a mozgalom szervezésére demokratikusan műkődő
társadalmi szolidaritási tanács létrehozását javasolják
«Nemet a szegényeket és munkanélkülieket sújtó
adóra!» – olvashatjuk a Belorusz Zöldek (BPZ) szervezőbizottságának és a
Razam szociális mozgalom egyik röplapján.
«A dekrétum a népesség
legsérülékenyebb részét vetné adózás alá, azokat, akik elvesztették
munkahelyüket. Sújtja azokat is, akiknek csak részmunka jut, a nőket (családanyákat
és háztartásbelieket), a migráns dolgozókat és az önfoglalkoztatókat.
Sokan úgy tartják, hogy
a határozat a “szovjet idők visszatérését” jelzik. Csakhogy a Szovjetunió
idején mindenki számára volt munka, volt lakhatás, ingyenes oktatás és
egészségügy, nyugdíjasotthon, államilag ellenőrzött árak.
Velünk akarnak fizettetni? Nagyforú cinizmus azokat megsarcolni, akik munkanélkülivé váltak
a tömeges elbocsátások során.
A dekrétumnak nem csak
az államkassza feltöltése a célja, hanem az is, hogy néhány kopejkáért bármilyen
munka vállalását kikényszerítse akár a magán-, akár az állami szférában. Bíróság előtt egyénileg tiltakozni - sehova
nem visz. Akkor csak egyetlen dolog marad: mindnyájan, együtt, semmisítsük meg a
3-as számú dekrétumot! Minden szociális vívmányunk visszaszerzéséért harcolnunk
kell és munkahelyek tömegének létrehozását követelni. De honnan lesz rá pénz? A gazdagok jövedelmének progresszív megadóztatásával.
A paraziták, az oligarchák, a korrupt magasrangú tisztviselők fizessék meg a válságot
és a munkanélküliséget, ezekért ők a felelősek!»
(Jurij Glusakov)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.