2021. december 24., péntek

Olaszország, december 16: a munkásosztály erődemonstrációja

 


A két szakszervezeti szövetség, a CGIL és az UIL* által december 16-ra meghirdetett "általános sztrájk" több százezer munkavállalót tömörített a legkülönbözőbb szakmai ágazatokban.

Az állami iskolák dolgozók kivételével, akiket a CGIL és az UIL tagszervezetei hat nappal korábban, 16-án hívtak sztrájkba, a munkabeszüntetés számos ipari és szolgáltatási ágazatban tömeges volt, a sztrájk aránya 85% körüli és annál is nagyobb volt. Nagyobb regionális tüntetésekre került sor Rómában, Milánóban, Cagliariban, Bariban és Palermóban. A sztrájkok jelszavai a Draghi-kormány költségvetési irányelvei ellen irányultak (a leggazdagabbaknak szánt adócsökkentés, a megszorítások a többieknek).

A konföderációs vezetők szlogenjeinek általános jellege ellenére a sztrájk megváltoztatta a 2020. márciusi járvány kezdete óta fennálló helyzetet. Valóban, akkoriban a vírus pusztítása miatti szolidaritás nevében a CGIL, az UIL és a Kereszténydemokrata Központ (CISL) konföderációs vezetői "nemzeti egységet" hirdettek a kormánnyal és a munkaadókkal. Ez ugyan nem akadályozta meg a sztrájkhullámot, amely az elbocsátások ideiglenes betiltását eredményezte.

Ezek a sztrájkok azután is folytatódtak, hogy a Draghi-kormány 2021. július 1-jén feloldotta ennek ideiglenes tilalmát. A munkások küzdelmének ez a hulláma végül arra kényszerítette a CGIL és az UIL vezetőit, hogy sztrájkot hirdessenek. Ez a döntés ásta alá a CGIL, az UIL és a CISL közötti hagyományos szakszervezeti egységet. Utóbbi nemcsak hogy elutasította a felhívást, hanem kifejezetten ellenezte azt.

December 16-ával a konföderációs vezetők és a Draghi-kormány között addig fennálló konszenzus feltételei megváltoztak. Addig ez a konszenzus lehetővé tette mind az elbocsátások ideiglenes tilalmát, mind a Draghi-féle "versenytörvény" elfogadásának előkészítését. Ez a privatizációs törvény, amelyet az Európai Bizottság régóta követel, valamennyi közszolgáltatást  érinti (közlekedés, energia, kórházak, háztartási hulladékkezelés stb.). De a munkások ellenállása erősebb, mint minden kísérő politika és minden megosztó manőver. Ezzel mindenki tisztában van. A Confindustria (a munkaadói szervezet) figyelmeztetett "egy olyan sztrájktól, amely nem a megfelelő irányba megy". Ugyanakkor a burzsoázia egyes szektorai a köztársasági elnökválasztás közeledtével (aki ugyan szimbolikus funkciót tölt be) azt fontolgatják, hogy Draghi tölti be ezt a funkciót, és továbbra is kormányozzon. Ez lenne az első lépés az elnöki rendszer felé, ami ellentétben állna az 1945-ös fasizmus bukása után létrehozott parlamenti intézményekkel.

A sztrájk utáni napon a CGIL titkára, Maurizio Landini, üdvözölve a sztrájk sikerét, a következőket mondta: "A kormánynak köszönetet kell mondania nekünk a mai általános sztrájkért. Mert ami történik, az a reprezentivitással való társadalmi szakadás". Azzal, hogy a dolgozók tömegesen reagáltak szervezeteik, a CGIL és az UIL felhívására, jelezték, hogy ők az egyetlen erő, amely képes megakadályozni Draghi munkásellenes politikáját.

Lorenzo Varaldo tudósítónktól, december 20.

* Az Olasz Általános Munkásszövetséget sokáig a Kommunista Párt tisztviselői vezették, mielőtt az 1990-es évek elején elűnt; az Olasz Munkásszövetség a reformista központ.


2021. december 16., csütörtök

Németország: Első repedések az új kormánykoalícióban: "Nem lesz nagy változás"

 


"Nem lesz nagy változás".

Ezek a szavak, amelyeket Olaf Scholz, az új szövetségi kancellár (miniszterelnök) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetője mondott a Merkellel való hatalomátadáskor, megfelelnek annak a politikai irányvonalnak, amely mellett elkötelezte magát. Emlékezzünk arra, hogy a 2000-es években ő volt a védelmezője és társszervezője Schröder (volt SPD-kancellár) munkásellenes Agenda-politikájának. Ezután Scholz 2021-ig a Merkellel közös "nagykoalíció" alkancellárja lett, és a bankoknak és vállalatoknak nyújtott 1200 milliárd eurós "gazdaságélénkítési terv" kezdeményezője, állítólag a Covid-19 elleni küzdelem nevében. Scholz az SPD, a hagyományos munkáspárt, valamint a polgári Zöldek és az FDP (liberáldemokrata párt, a finánctőke igen bőkezűen finanszírozza) koalícióját vezeti.

E koalíció politikája az "adósságfék" (nulla államháztartási hiány) és a maastrichti kritériumok melletti elkötelezettségéből fakad. Így az elkövetkező évek költségvetését a "járványadósság" visszafizetése fogja meghatározni a munkásosztály rovására. Ami máris megmutatkozott a tartományok közszolgálatában folyó bértárgyalásokon: több mint egymillió munkavállaló bérének csökkentése. Az FDP vezetőjét azért nevezték ki pénzügyminiszternek, hogy ezt a politikát folytassa.

A koalíció felbomlásának első jelei már látszanak. A Bundestagba december 8-án titkos szavazással megválasztott Scholz nem kapta meg a koalíciós képviselők összes szavazatát. Huszonegy szavazattal maradt le: a polgári pártok tagjai szándékosan demonstráltak, hogy emlékeztessék az SPD-t arra, hogy a koalícióban rájuk van utalva. Másnap a külügyminiszter (Zöldek) - aki az Egyesült Államok Oroszországgal és Kínával szembeni politikájához igazodik - a kínai olimpiai játékok "bojkottja" mellett foglalt állást, akárcsak Biden. A Bundestag SPD-s vezetői is ellenzik, hogy Scholz döntsön a német külpolitikáról, mondván, hogy ez a Bidenhez való igazodás veszélyes a német tőkéscsoportok hatalmas oroszországi és még inkább kínai érdekeire.

De a kormány és a munkásosztály közötti következő összecsapások is küszöbön állnak. Az SPD-hez tartozó egészségügyi miniszter egyértelműen támogatja a kis kórházak bezárását az orvosi ellátás minőségének "javítása" és a munkaerőhiány "megoldása" érdekében. A munkaügyi miniszter, aki szintén az SPD tagja, felelős azért, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszer tartalékait átadja a "tőkepiaci" spekulációnak. Az új belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy folytatja a menedékjog leépítését, és végrehajtja az EU politikáját, azaz szögesdrótkerítéseket állít fel a külső határokon. A zöldek tagjaként a gazdasági miniszter az "ökológiai átállás" nevében munkahelyek százezreinek feláldozását fogja megszervezni az acéliparban, a bányászatban és különösen az autóiparban.

 A munkásosztály a vívmányai megvédéséért folytatott harcában szükségszerűen szembe fog szállni ezzel a kormánnyal, a "haladás koalíciója" címke ellenére, amely mellett a  DGB szakszervezeti szövetség vezetése konokul kitart.

Heinz-Werner Schuster  (tudósítónk)

La Tribune des Travailleurs   

2021. december 15., szerda

Nyílt Világkonferencia megtartására hívunk

 


A Munkás Internacionáléért

A háború, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen

Nyílt Világkonferencia megtartására hívunk

(Párizs, 2022. november)

 

2016 novemberében 42 ország 360 küldöttje gyűlt össze Mumbaiban a Nyílt Világkonferencián és megalakította Nemzetközi Munkásbizottságát a háború, a kizsákmányolás és a bizonytalan munka ellen, a Munkás Internacionáléért. Az elmúlt öt évben példátlan fejlemények rengették meg a világot megerősítve, hogy a Munkás Internacionáléra minden eddiginél nagyobb szükség van. Nyílt Világkonferencia  (Párizs, 2022 novembere) előkészítésére hívunk minden országban.

 

Az emberek súlyos árat fizettek a Covid-19 világjárványért

 

Minden kontinensen és minden országban a Covid-19 szörnyű következményeitől szenvedünk. A hivatalos állami adatok szerint ötmillió áldozat - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint sokkal több, a The Economist (szeptember 6.) szerint pedig 15 millió - az életével fizetett. Pedig nem volt benne semmi elkerülhetetlen. De a kórházak, orvosok, ápolók, gyógyszerek, oxigén, intenzív osztályok, lélegeztetőgépek hiánya... a privatizációs politikának, az egészségügyi rendszerek leépítésének köszönhető. A tőkés osztály és az őt kiszolgáló kormányok bűnös hanyagsága emberi katasztrófához vezetett.

 

Amikor végül megtalálták a vakcinát, az imperialista országok kormányai a legnagyobb részét azok számára tartották fenn, akik meg tudták fizetni, megfosztva ezzel a vakcinától az imperializmus politikájának alárendelt afrikai, latin-amerikai és ázsiai országok lakosságának zömét.

A belső migráció és a népek exodusa megsokszorozódott. Olyan országokban, mint India, a vidéki munkások, idősek, nők és gyermekek százezrével kényszerültek arra, hogy mezítláb gyalogoljanak az országon keresztül, amikor 2020 áprilisában az országos zárlat minden közlekedési eszközt megbénított. A külső migrációban a nyomor és a háború elől menekülő férfiak, nők és gyermekek tízezrei a Földközi-tengerbe fulladnak, líbiai rabszolgakereskedők kezébe kerülnek, szenvednek a mexikói-amerikai határon, a rohingya menekülttáborokban... 

Ennek a katasztrófának elsősorban a nők voltak az áldozatai. Aránytalanul nagy arányban veszítették el munkájukat és megélhetésüket.

A Nyílt Világ Konferenciára való felkészülés során azt javasoljuk, hogy gyűjtsétek össze a tényeket, hogy vádat emelhessünk a multinacionális vállalatok és az őket kiszolgáló kormányok ellen. 

A kormányok a világjárványt arra használják fel, hogy hatalmas offenzívát indítsanak, amely munkavállalók százmillióinak megélhetését fenyegeti. 

A tőkés rendszer csak egy törvényt ismer: a profitét. Azok számára, akik a termelőeszközöket birtokolják, a nagy többség sorsa nem számít.

De azt is el kell mondani, hogy a kapitalisták soha - a világháború idejét kivéve - nem voltak képesek ilyen pusztító támadást indítani, mint a a Covid leple alatt a munkásosztály ellen: 100 millió munkahely megszűnése világszerte, a prekárius, bizonytalan munka kiterjesztése, amelyre egész országok munkásosztálya és ifjúsága van kárhoztatva, beleértve a nagy iparosodott országokat is; az otthoni munka általánossá tétele, amely individualizálja a munkavállalókat. Számos országban a munkaügyi jogszabályokat a munkavállalók kárára módosították. A demokratikus szabadságjogokat lábbal tiporták. Különösen a szakszervezeti szerveződéséhez való jogot, a sztrájkhoz és a tüntetéshez való jogot támadták meg mindenütt. A kormányok a világjárvány ürügyén megsokszorozták az antidemokratikus intézkedéseket, amelyeket azzal fenyegetnek, hogy a végtelenségig fenntartják.

 

Találkozzunk a Nyílt Világ Konferencián, hogy meghatározzuk a nemzetközi szintű közös cselekvési eszközöket, hogy megvédjük és visszaszerezzük minden jogunkat!

Az imperializmus megsokszorozza a katonai konfliktusokat, háborút készít elő Kína ellen

A Trump-kormányzat az Egyesült Államokban az "Amerika az első" jelszót hirdette meg, Biden ezt ülteti át a gyakorlatba.  Afganisztán pusztulása, kiürítésének bukása után az amerikai imperializmus átrendezi erőit, hogy új háborúkra készüljön. A halálos konfliktusok megszaporodnak Afrikában. Irán veszélyben van. Kína katonai bekerítése, az új amerikai-ausztrál-brit katonai szövetség (Aukus) megalakulása veszélyezteti a békét. Biden azt akarja, hogy a kínai piac teljesen nyitott legyen a multinacionális vállalatok előtt. A kínai dolgozó népnek joga van szabadon szerveződni, hogy megvédjék követeléseiket és Kínát.

Az imperializmus minden katonai beavatkozása, amelyet a "demokrácia" nevében hajtottak végre, véres káoszt, egész nemzetek szétzilálását eredményezte. A világ népei békét akarnak. Világkonferenciánk napirendjén szerepelni fog a békéért folytatott nemzetközi küzdelem és a háború megelőzéséért folytatott harc. 

A munkásosztály harcol

A munkások, a népek élni akarnak. Küzdenek.

Számtalan általános tömegsztrájkban munkavállalók tízmilliói álltak ki a jogaikért. A hatalmas brazíliai tüntetésektől kezdve az indiai parasztság megmozdulásán át az USA-ban zajló sztrájkhullámig, az algériai nép mozgósításáig, a kínai munkássztrájkokig, az Európában folyó osztályharcig: a világ minden táján harcolnak a munkások.

A munkásmozgalom függetlensége e történelmi időszak központi kérdése. Az elmúlt két évben a munkásmozgalom a kormányok és a kapitalisták kolosszális nyomásával szembesült, hogy a munkásszervezetek a Covid elleni harc nevében paktáljanak le a kormányokkal, és adják fel a dolgozók követeléseinek védelmét. Az egész világon privatizálták a köztulajdonban levő vállalatokat. Egy apró kisebbség egyre gazdagabb és gazdagabb lett, míg a nagy többség szegénységbe süllyedt.  Ebben az összefüggésben a munkavállalók számos országban szembesültek azzal a ténnyel, hogy a munkásszervezetek egyes vezetői a fogaskerék küllői közé botot dugnak, feladják megbízatásukat, az egységes harc megszervezését a tőkések és az őket kiszolgáló kormányok ellen.

A 21. század elején azonban minden országban egy történelmi és egyetemes törvény kifejeződését látjuk: a munkások, hogy megvédjék magukat, hogy harcoljanak, az általuk létrehozott szervezetekhez - és különösen a szakszervezetekhez - folyamodnak, és ezeket az osztályharc eszközeként használva, függetlenségük megőrzése érdekében cselekszenek.

A munkásmozgalom függetlenségének és az osztályharcnak ezek a kérdései lesznek világkonferenciánk középpontjában.

Minden baj gyökere, amelytől az emberiség szenved, a kapitalista rendszer, a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó kizsákmányoló rendszer. Az osztályharc továbbra is a történelem mozgatórugója marad. Az osztályharc marad a történelem motorja.

Nem elkerülhetetlen a barbárság győzelme:  a munkásmozgalomban megvannak a politikai erőforrások a pozitív fordulathoz.

A munkásmozgalom a béke tényezője, mert azzal, hogy a munkásmozgalom fellép a háború ellen, azt akarja, hogy a munkás a gyárban legyen, és ne a halálos konfliktusokban.

A munkásmozgalom a demokráciát védi azzal, hogy létezése jogáért küzd, a dolgozók szabad szerveződéséért szakszervezetekbe és pártokba, hogy létrehozhassák a maguk választotta formákban az egységes és hatékony küzdelemhez szükséges harci szerveiket.

A munkásmozgalom azáltal, hogy az egyenlő jogokért és az egész emberiség felszabadításáért küzd, hozzájárul a nők felszabadításához a kettős elnyomás alól, amelynek áldozatai.

A multinacionális cégek fojtogató befolyása, a népeket fojtogató adósság ellen harcolva a munkásmozgalom vezeti a szuverén nemzethez való jogért folytatott küzdelmet.

A munkásmozgalom a profit törvényeinek és a kapitalista fosztogatásnak a felszámolásáért folytatott harcával védi az emberiséget és környezetét. Mert senki sem állíthatja, hogy választ adhat az éghajlati problémákra, a természeti katasztrófákra és a környezetet fenyegető veszélyekre anélkül, hogy véget vetne ennek a rendszernek, amely kész mindent feláldozni néhány ember profitjának biztosítása érdekében, és amelynek gyakorlata katasztrófához vezet.

A munkásmozgalom a munkásosztály kollektív jogainak védelméért, a szociális védelmi rendszerek védelméért folytatott harcával a munkához való jogot védi, amely termel az összes javakat.

Azzal, hogy a munkásmozgalom a kapitalista rendszer felszámolásáért, a szocializmusért küzd, a remény és az emberiség jövőjének hordozója.

 

A munkásmozgalom ezen alapelvei alapján, amelyek égető aktualitását megerősítjük, mi, az alulírott, különböző hagyományokkal rendelkező munkásaktivisták, a Munkás Internacionálé nyílt világkonferenciájára hívunk fel, a háború, a kizsákmányolás és a bizonytalan munka ellen, 2022 novemberében, Párizsban.

A felhíváshoz, melyet elsőként 57 ország 601 aktivistája írt alá, természetesen csatlakozni lehet: somijudit@gmail.com

Aláírók:

Afghanistan. Darwaish, Sulaiman, journaliste ; Abdul Tofan, militant des droits de l’homme ; Z. Noor, membre du comité central de l’organisation LRA, Left Radical of Afghanistan ; Nasir Loyand, responsable pour les relations internationales, LRA ; Jandad Baseer, employé de l’entreprise de communication Afghan wireless Communication ; Mustafa Wasim, journaliste ; Arman Ghafori, médecin ; Faisal Afghan, journaliste et militant dans le domaine des médias ; Z. F., journaliste ; Omar Hamidi, travailleurs ; S. I., journaliste. Algérie. Chafik Amara, militant ouvrier ; Hamza A., militant ouvrier ; Omar A. militant ouvrier enseignant ; Kamel A., syndicaliste ; Hassina B. étudiante ; Larbi B., étudiant ; Rachid Belfadel, militant ouvrier ; Abdelkader Bentaleb, militant ouvrier ; Khalid D., militant ouvrier retraité ; Samia D., étudiante ; Sofiane E., militant ouvrier ; Hacène F., militant ouvrier chômeur ; Amélia H., militante ouvrière ; Farid H., militant ouvrier technicien ; Fawzi H., militant ouvrier ; Fodil H., syndicaliste ; Hafid H., syndicaliste ; Amar Lounas, militant ouvrier ; Aziz R., enseignant ; Wahiba S., étudiante ; Nadia Sabry, militante ouvrière ; Tarek S., syndicaliste ; Ryad R., syndicaliste enseignant ; Farid T., militant ouvrier enseignant ; Ali Y., militant ouvrier. Allemagne. Andreas Gangl (Bad Hersfeld), délégué syndical Ver.di, membre du comité de grève ; Justine Hauptmann (Berlin-Dahlem) SPD, syndicaliste Ver.di, ancienne présidente du conseil d’entreprise ; Gudrun Hintermeier, présidente du conseil syndical des retraité(e)s de Sömmerda ; Peter Hintermeier, président de l’union locale du DGB de Sömmerda ; Gerd Kästel (Gera) syndicaliste Ver.di ; Sidonie Kellerer, syndicaliste enseignante GEW ; Kamal Ketar, syndicaliste IG Metall ; Peter Kreutler (Düsseldorf) délégué syndical Ver.di ; Norbert Müller (Francfort), syndicaliste Ver.di, commission ouvrière SPD Francfort ; Claudius Naumann (Berlin), membre de l’ ISG, syndicaliste Ver.di ; Holger Pfeiffer (Gelsenkirchen), délégué syndical Ver. di ; Klaus Rittinger (Düsseldorf), porte-parole des délégués syndicaux Ver.di ; Peter Saalmüller (Idstein), syndicaliste Ver.di, SPD ; Hans-Karl Schäfer, syndicaliste enseignant GEW, SPD ; Heidi Schüller, syndicaliste BTP de IG BAU ; Klaus Schüller, (Meiningen), membre de la commission ouvrière nationale du SPD, syndicaliste cheminot EVG ; J. S. (Leipzig), syndicaliste Ver.di ; Anna Schuster (Düsseldorf), syndicaliste Ver.di ; Karsten Schuster (Lüdenscheid), syndicaliste Ver.di ; H.- W. Schuster (Düsseldorf), délégué syndical Ver.di , membre de l’ISG. Australie. Organisation « Liens ouvriers Australie[1]Asie » (AAWL) Azanie/Afrique du Sud. Mzwandile Lomo, NUMSA (Syndicat national des métallurgistes d’Afrique du Sud), délégué d’atelier ; Bethwel Sodikisa, NUMSA, délégué d’atelier ; Benjamin Chisare, Organisation (Alexander Community Forum) ; Lucky Baninzi (Organisation nationale des chômeurs NUPF) ; Thabo Mocuminyane (Organisation nationale des chômeurs NUPF) ; Fatimata Motloase (Organisation des femmes noires) ; Elizabeth Manganyi (comité de grève des loyers de Western Cape) ; Lucky Twala (Organisation de quartier Sisonke Community Forum) ; Mandlenkosi Phangwa, section azanienne de la IVe Internationale, (ASFI) (Johannesburg) ; Ashraf Jooma, ASFI (Johannesburg) ; Luboni Mbozomane, ASFI (Kwala Zulu Natal & Eastern Cape) ; Qiniso Dlamini, ASFI (KZN) ; Azakiwe Cingani Zweni, ASFI (Eastern Cape) ; Ismael Parkies, ASFI (Johannesburg) ; Nemawothi Lufele, ASFI (Western Cape) ; Bonga Muchanga, ASFI (Johannesburg). Bangladesh. Badrudduja Chowdhury, secrétaire général du DWP, Parti démocratique des travailleurs, Democratic Workers Party ; Islam Sk. Robiul, président de la Fédération nationale des travailleurs du Bangladesh ; Jatiyo Sramik, National Federation of Workers of Bangladesh (BJSF) ; Rashid Mohamad Harunur, secrétaire en charge des affaires internationales de la National Federation of Workers of Bangladesh (BJSF) ; Kabir Ahamed, président exécutif de la Fédération nationale des travailleurs du Bangladesh BJSF, secrétaire de la section de Chittagong du DWP. Biélorussie. Youri Glouchakov, premier vice[1]président du Parti des Verts de Biélorussie. Belgique. Barcellona Vincent, syndicaliste CGSP, administrations publiques ; Bernardi Antonio, militant ex-sidérurgiste retraité ; Coucke Gaëtan, syndicaliste enseignement ; Deconinck Jean-Marc ; Derriche Ouardia, féministe internationaliste ; Di Martinelli Muriel, secrétaire fédérale CGSP ; Giarrocco Roberto, Comité Unité-Eenheidscomité ; Horman Olivier, syndicaliste CGSP, administrations publiques ; Mechtcheriakova Olga ; Monsieur Serge, président CGSP-VLR Vivaqua ; Sellier Camille, infirmier hospitalier ; Vanesse Anne, féministe marxiste, militante des droits des Palestinien(nes) ; Verbiest Michel, directeur honoraire, département formation province de Liège. Bénin. Serge Dossou-Yovo, secrétaire général du Syndicat national des professeurs des enseignements secondaires (SYNAPES) ; Paul Essé Iko, secrétaire général du SYNER ; T. Adron Baba Body, secrétaire national du Syndicat des sages-femmes du Bénin (SYNSAFEB) ; Rodrigue Djidohokpin, secrétaire général départemental Ouémé du SYNAPES ; Chanvoedou H. Corneille, secrétaire général du SYNPHAB ; Danvi K. Michel, secrétaire général du SYNTRA-RSS ; C. Deton Givon, secrétaire général du SYNAMECH ; Gnonlonfoun M. Liliane, membre du comité des femmes du SYNTRASESH ; Gnonlonfin Dohoy Wilfried, secrétaire général du syndicat des contractuels de la santé (SYNACOS) ; Adolphe Houssou, porte-parole du collectif des syndicats du secteur santé ; Monligui Desire, syndicaliste SYNAASA ; Soulé Salako, secrétaire général du Syndicat des travailleurs de la santé humaine (SYNTRASESH) ; Innocent Assogba, membre du Comité de suivi de la conférence de Mumbai (2016). Brésil. Milton Alves, journaliste, militant du Parti des travailleurs (PT), Curitiba/PR ; David Zanette, directeur du Syndicat des employés de banque de Curitiba et sa région ; Pedro Jacobs, directeur du Noyau syndical 39 du CPERS/RS ; Anísio G. Homem, écrivain, militant du PT, Curitiba/PR ; Edurdo Oliveira Miranda, Université d’État de Feira de Santana (UEFS). Burkina Faso. Nikiema Aimée, artiste peintre ; Bado Baba, Manifeste Burkina ; Ouedraogo Moustapha, Manifeste Burkina ; Kientarboum Edvige, comédienne ; Ouedraogo Oliva, Manifeste Burkina ; Sawadogo Mami, Manifeste Burkina. Burundi. J-Marie Nzosaba, chômeur, ancien travailleur et syndicaliste du port de Bujumbura ; Désiré Ndayatuke, militant du Parti des travailleurs et de la démocratie (PTD) ; Renovat Havyarimana, syndicaliste, secteur éducatif public ; Antoine Manuma, président de la FNASEEB (Fédération nationale des syndicats de l’enseignement et de l’éducation du Burundi) ; Nathanael Nzisabira, petit commerçant ; Alice Nininahazwe, agent de douane ; J.-Marie Ndayiragije, syndicaliste, secteur éducatif privé ; Aline Havyarimana, militante du PTD. Canada. B. Ross Ashley, membre du Nouveau Parti démocratique (NPD) (à titre personnel), Toronto ; H. Khyber, militant des droits de l’homme, Toronto ; Felix Bwitonzi, Syndicat enseignantes et enseignants de l’Ontario-EEO (à titre personnel) ; Lyse-Pascale Inamuco, consultante en résolution des conflits et équité, membre du Nouveau Parti démocratique (NPD).  Chine. Ka Wai (Hong Kong, à titre personnel) ; Apo Leung (Hong Kong, à titre personnel), ainsi que des militants de Chine continentale. Colombie. Annette Salazar. Corée. Jung Sikhwa, dirigeant de la section KCTU de Kyung Ki ; Sang Soo Ha, dirigeant du syndicat des travailleurs du secteur informel de Kyung Ki. Côte d’Ivoire. Ouattara Mamadou, ex-secrétaire général national de la CNEC (Coordination nationale des enseignants du supérieur et de la recherche) ; Edia Oi Edia, secrétaire général de la section CNEC Université Nangui Abrougoua ; Mobio Akomian Frederic, secrétaire général de la section CNEC Université Pelefore Gon Coulibaly Korhogo. Égypte. Essam Shaban, écrivain, chercheur en anthropologie sociale, université du Caire. État espagnol. Reme Martin, retraitée, militante de Pensionistak Martxan (Retraités en marche), du MPB et du MPEH (Mouvement des retraités d’Euskal Herria), Syndicat LAB Euskal Herria ; Jose Ignacio Martinez, retraité, Euskal Herria ; Maria Dolores Isla Ortiz, MPB (Mouvement des retraités de Biscaye) ; Ander Busto Diez, Euskal Herria. États-Unis. Katharine Harer, co-vice-présidente et responsable à l’organisation de la section 1493 de la Fédération enseignante de l’Université de San Mateo, Californie ; Gabriel Prawl, ancien président de la section 52 du syndicat des dockers (ILWU) et président de l’Institut A. Philip Randolph de Seattle, État de Washington ; Gene Bruskin, Syndicat national des écrivains, Maryland ; Khalid Raheem, président du nouveau parti pour l’indépendance africaine et du nouveau syndicat des travailleurs d’origine africaine New Afrikan Workers Union (NAWU), Pittsburgh, Pennsylvanie ; Desiree Rojas, présidente de la section de Sacramento (Californie) conseil syndical pour la promotion des travailleurs latino-américains, AFL-CIO, Change to Win ; Parti Ujima pour le progrès du peuple-Ujima People’s Progress Party, Baltimore, Maryland ; Nnamdi Lumumba, secrétaire adjoint du Parti Ujima pour le progrès du peuple-Ujima People’s Progress Party, Baltimore, Maryland ; Monadel Herzallah, membre du syndicat United Educators de San Francisco, Fairfield, Californie ; Julian Kunnie, membre de l’organisation IPMDSL, de l’Alliance des travailleurs noirs pour la paix, du mouvement liberté pour Mumia et de l’organisation de défense des nations autochtones First Nations Enforcement Agency, Tucson, Arizona ; Nancy Wohlforth, secrétaire honoraire du syndicat des employés Office and Professional Employees Union (OPEIU), Washington, DC ; Ajamu Baraka, secrétaire national de l’Alliance nationale des travailleurs noirs pour la paix (BAP), New York, NY ; Clarence Thomas, retraité, ancien secrétaire de la section 10 du syndicat des dockers (ILWU), Oakland, Californie ; Kali Akuno, responsable à l’organisation de Cooperation Jackson, Jackson, Mississippi ; Donna Dewitt, présidente honoraire de la fédération AFL-CIO de Caroline du Sud, Orangeburg, Caroline du Sud ; Colia Lafayette Clark, ancienne combattante pour les droits civiques, Harlem, New York ; Chris Silvera, secrétaire de la section 808 du syndicat des camionneurs (Teamsters), Long Island City, New York ; Association internationale des amis et de la famille de Mumia Abu-Jamal, Philadelphie, Pennsylvania ; Suzanne W. Ross, Association internationale des amis et de la famille de Mumia Abu-Jamal, New York, N. Y. ; Ivonne Heinze Balcazar, membre du syndicat California Faculty Association, Carson, Californie ; Sandy Eaton, retraité, membre du syndicat des infirmiers du Massachusetts (MNA), Quincy, Massachusetts ; Sean McMahon, co-directeur de l’organisation Pangea Legal Services, Berkeley, Californie ; Nouveau Mouvement abolitionniste, Brooklyn, New York ; Betty Davis, Nouveau Mouvement abolitionniste, Brooklyn, New York ; Eduardo Rosario, président de la section de New York City du conseil syndical pour la promotion des travailleurs latino-américains (LCLAA), New York, N. Y. ; Lita Blanc, ancienne présidente du syndicat United Educators de San Francisco (UESF), San Francisco, Californie ; Connie White, membre du comité directeur de Labor and Community for an Independent Party (LCIP)-Los Angeles, militante du mouvement pour un Labor Party, Long Beach, Californie ; Karina Rodriguez, militante politique, Sacramento, Californie ; Dan Kaplan, retraité, ancien secrétaire section 1493 de la fédération des enseignants, Berkeley, Californie ; Millie Phillips, membre de la direction de l’organisation Labor Fightback Network, Oakland, Californie ;  Katherine Black, retraitée du syndicat AFSCME, membre de l’association des femmes syndicalistes CLUW (Coalition of Labor Union Women), Philadelphie, Pennsylvanie ; Alan Benjamin, membre du comité de suivi du Comité ouvrier international, San Francisco, Californie ; Coral Wheeler, membre du syndicat California Faculty Association (Cal Poly Pomona campus), Los Angeles, Californie ; Mya Shone, comité national de Socialist Organizer, Vallejo, Californie ; Ralph Schoenman, comité national de Socialist Organizer, Vallejo, Californie ; E. J. Esperanza, militant pour la défense des droits des travailleurs migrants, San Jose, Californie ; Cliff Conner, historien, auteur de La Tragédie de la science américaine, New York, N. Y. ; Michael Steven Smith, radio programme Law and Disorder, New York, N. Y. ; David Walters, retraité, ancien membre de la section 1245 du syndicat IBEW, Pacifica, Californie ; David Keil, membre du syndicat des enseignants du Massachusetts (MEA), Natick, Massachusetts ; Michael Carano, retraité section 348 du syndicat des camionneurs (Teamsters), Tallmadge, Ohio ; Jim Lafferty, directeur honoraire de l’Association national des juristes, Los Angeles, Californie ; Allan Fisher, retraité, ancien président de la section 2121 du syndicat des enseignants (AFT), San Francisco, Californie ; Rodger Scott, ancien président de la section 2121 du syndicat des enseignants (AFT), délégué au conseil du travail de San Francisco, Californie ; Michael Harer, militant politique, retraité, Pacifica, Californie ; Anne Aames, militante politique Kingston, New York ; Tamara Dumay, militante politique, Wingdale, New York ; Carole Hyams, militante politique, Pleasant Hill, Californie ; Susan Holland, militante politique, Ulster Park, New York ; Kim Guptill, militant politique, San Jose, Californie ; Don Bryant, membre de Labor and Community for an Independent Party, Labor Fightback Network et National Association of Letter Carriers, retraité, Cleveland, Ohio. France Auffret Patrick, syndicaliste territorial Ville de Paris ; Bahli Mostafa, syndicaliste chimie FO ; Balhoul Maïa, étudiante ; Belaiche Houria, syndicaliste CGT Montreuil ; Benatti Karim, enseignant syndicaliste ; Berrut Jacqueline, syndicaliste ; Bonhomme Loïc, syndicaliste FERC-SUP CGT, Université de Paris ; Bonnefon Sarah, syndicaliste FERC-SUP CGT, Université de Paris ; Boquet Xavier, syndicaliste FERC-SUP CGT, Université de Paris ; Boukhellouf Salim, infirmier anesthésiste du CH Sud 77 ; Brefort Stéphane, professeur des écoles, syndicaliste ; Brioso Miguel, syndicaliste CGT, secrétaire Stilpac CGT Nancy ; Cayol Yves, syndicaliste ; Charles Roland, militant haïtien OPL (Organisation du peuple en lutte) ; Pascal Corbex, syndicaliste action sociale FO ; Cordelier Odile, professeur d’anglais en lycée ; Daire Jérémie, étudiant ; Daniel Gérard, retraite CGT de l’action sociale ; Delattre Herve, syndicaliste Paris ; Delclos Nicolas, cheminot ; Depaux Guillaume, infirmier en psychiatrie ; Doriane Olivier, POID ; Edwige Romain, syndicaliste, postier ; Fabing Daniel, syndicaliste CGT ; Ferré Dominique, POID ; Frische Martine, militante communiste, syndicaliste enseignante ; Garcia Michel, syndicaliste FO métallurgie ; Gauthierot Christine, retraitée de la fonction publique ; Giordano Freddy, employé de commerce élu CGT ; Gluckstein Daniel, secrétaire national du POID ; Gougbedji Gustave, militant du Parti communiste béninois (PCB) en France ; Hamon Guillaume, syndicaliste Côtes-d’Armor ; Heulland Priscilla, déléguée FO action sociale 28 ; Hossain Myriam, syndicaliste territoriale Les Lilas ; Hourmand Benoît, syndicaliste ; Inda Roussi Tadjidini, syndicaliste enseignant ; Jarry Éric, syndicaliste chimie ; Keiser Christel, secrétaire nationale du POID, responsable de la commission femmes travailleuses ; Kerhli Pierre, syndicaliste enseignant ; Kesselman Donna, professeur université Paris-Créteil, syndicaliste universitaire ; Kuntz Laurent, syndicaliste CGT ; Le Courtois Éric, syndicaliste ; Lefebvre Jack, syndicaliste ; Loupias Anne, syndicaliste CGT Éducation nationale ; Mazet Pascal, conseiller régional ; Menet Charles, syndicaliste métallurgie ; Michaud Isabelle, syndicaliste ; Michel Jean-Roland, FO ; Millot Reynald, syndicaliste ; Moranne Brigitte, syndicaliste ; Noszkowicz Patrick, secrétaire général de l’Union fédérale des retraites du transport CGT (CG UFRT CGT) ; Nsangou Michel, président de l’association de solidarité aux victimes des guerres du Congo[1]Brazzaville (ASVGCB) ; Paskiewicz Annie, syndicaliste CGT aux Nouveaux Robinson, Montreuil ; Paty Jean[1]François, syndicaliste CGT postier ; Pochon Vincent, secrétaire national SUD Chimie ; Porteilla Raphaël, maître de conférence en sciences politiques à l’université de Bourgogne, secrétaire FERC-SUP CGT; Poupard Alain, syndicaliste CGT ; Queysselier Olivia, syndicaliste ; Rabah Brahim, militant syndicaliste Ville de Paris ; Razkallah Lazare, syndicaliste CGT TUI France ; Ribail Chantal, syndicaliste enseignante ; Roudil Isabelle, syndicaliste FO action sociale ; Rzewuski Christophe, cheminot, militant syndical ; Schmitt Arsène, président du comité de défense des travailleurs frontaliers de Moselle ; Targe Anna, syndicaliste retraitée, communiste ; Thébault[1]Jarry Martine, enseignante syndicaliste ; Thiriet Régis, syndicaliste enseignant ; Trichard Norbert, syndicaliste enseignant ; Uhalde Paul, étudiant ; Vega[1]Ritter Clothilde, militante socialiste ; Youga Tientcheu Béatrice, aide-soignante, syndicaliste CGT. Ghana. Explo Nani-Kofi, Organisation panafricaine Moving Africa au Ghana, élu à l’assemblée du sous[1]district de Dayi, directeur de publication Une Autre Afrique est possible et du journal Kilombo.  Grande-Bretagne. (Tous à titre personnel) Ian Hodson, président du syndicat des boulangers BFAWU ; Steve Hedley, premier secrétaire général adjoint du syndicat des cheminots RMT ; Jane Doolan, membre de la direction nationale du syndicat Unison ; Kevin Jackson, membre de la direction nationale du syndicat Unison ; Rebecca Brookman, membre de la direction nationale du syndicat Unison ; Soairse Fanning, membre de la direction nationale du syndicat Unison ; Amarjite Singh, membre de la direction nationale du syndicat  des postiers CWU ; Section NW567 du syndicat Unite Community Liverpool ; Mike Calvert, secrétaire adjoint de la section d’Islington du syndicat Unison ; Stefan Cholewka, secrétaire de l’Association des UL des TUC du Grand Manchester (GMATUC) ; Jo Rust, secrétaire de l’UL des TUC de King’s Lynn et élue conseillère indépendante du district de la ville de King’s Lynn ; Mike Arnott, secrétaire de l’union locale des TUC de Dundee ; Margaret K. Taylor, trésorière de l’union locale des TUC de Rochdale ; John Sweeney, membre du Labour Party et syndicaliste ; Terry Luke, retraité syndicat Unison d’Islington ; Charles Charalambous, ancien président de l’UL des TUC de tornay & South Devon, directeur de la publication Labour Internationalist ; Paul Filby, Blacklist Support Group Liverpool ; Doreen McNally, section du syndicat Unite Community de Liverpool, ancienne porte-parole de l’Association des femmes de dockers ; Sheila Coleman, Liverpool ; Antony Rimmer, ancien conseiller municipal de Liverpool suspendu par Margaret Thatcher, Association des retraités de la région du Merseyside, syndicaliste CWU et  Unite ; Mark Hollinrake, délégué syndical du syndicat PCS ; Dr Michael Loughlin ; Nick Phillips, membre du syndicat Unite, Londres ; John Tyrrell, président du Socialist Labour Party ; Audrey White, présidente Association des retraités de la région du Merseyside ; Jackie Yems, membre du syndicat Unite ; Henry Mott, membre du syndicat Unite ; Mark Carter, secrétaire de la section du Dorset du syndicat des cheminots RMT ; Ann Green, British Pensioner Magazine ; Glenroy Watson, au nom de Black Workers For Justice - Europe (BWFJ-e), du Global Afrikan Congress-UK, du comité des travailleurs noirs du syndicat des cheminots RMT ; Nzingha Assata Global Afrikan Congress-UK ; Carmel Cadden, syndicat Unite de  Haringey & Barnet  Londres ; Shiraz Durant, section du Labour Party de Tottenham, Londres ; Michelle Smith, Réseau anti-fasciste de la région du Merseyside, syndicaliste ; Fiona Monkman, présidente de la section syndicale Unison d’Islington ; Karen Bellion, section du Labour Party de Liverpool Walton, membre du Comité pour la démocratie dans le parti et représentante de l’association des femmes du Nord-Ouest ; Noeleen Grattan, section du Labour Party de Tottenham, Londres ; Dave Walsh, président de l’union locale des TUC de Liverpool ; Courtney Weekes, conseiller en orientation professionnelle ; Alan Gibbons, élu Labour au conseil municipal de Liverpool. Grèce. Andreas Guhl (membre du CORQI) ; Sotiria Lioni ; Irini Morou (enseignante) ; Dimitris Vasileiou (membre de la fraction syndicale META) ; Pantelis Kokkinopoulos (médecin, ancien conseiller municipal de Nauplie) ; Maryse Lelohe (retraitée) ; Dimitris Balaskas (petit paysan) ; Apostolos Kouikoglou  (petit paysan). Guatemala. Ángela Lidia Santos Mejía, professeure. Haïti. Berthony Dupont, éditeur de Haïti Liberté Brooklyn, New York ; Haïti Liberté Brooklyn, New York. Hongrie. Attila Vajnai, président du Parti ouvrier 2006 - Gauche européenne ; Judit Somi, militante ouvrière. Inde. Nambiath Vasudevan, syndicaliste, Mumbai ; M. A. Patil, syndicaliste, Mumbai ; Pprofesseur. Uday Mehta, Mumbai ; Milind Ranade, syndicaliste, Mumbai ; Anand Patwardhan, réalisateur de films ; Ms Shweta Tambe, militante des droits de l’homme, Mumbai ; Krishna Moorthy, syndicaliste, Kerala ; D. Thankappan, syndicaliste, Mumbai ; Franklyn D’souza, Spark, Mumbai ; Richard Pinto, syndicaliste, Chennai ; Subhas Jorge Naik, syndicaliste, Goa ; C.G. Chavan, syndicaliste, Mumbai ; John Peter, syndicaliste, Chennai ; Denzil John, Spark, Mumbai ; Ms. Sujata Modi, syndicaliste, Chennai ; Richard Pinto, syndicaliste, Mumbai ; Gausuddin Shaikh, Confédération syndicale des travailleurs précaires du Maharashtra ; Martins Sabina, militante ; Geeta Mantraraj Sudeeti ; Ghosh Asiskusum, cosecrétaire, de la confédération des représentants de commerce ; Ahmad Fahad, chargé de recherche principal -TISS, Mumbai ; Rashmi Divekar, Spark. Indonésie. Dian Septi Trisnanti, au nom de la centrale syndicale Unity Labour Federation (FSBPI / Fédération unitaire du travail. Irlande. République d’Irlande : Ciaran Campbell, ancien responsable régional du syndicat Mandate* ; Christy Mcquillan, militant pour la république et le socialisme, ancien responsable de SIPTU* ; Republican Sinn Féin/Irlande du Nord : M. Doyle, militant pour le socialisme en Irlande* ; D. McCarthy, militant pour le socialisme en Irlande* ; P. O’Doherty, militant pour le socialisme en Irlande* ; S. Lynch, militant pour le socialisme en Irlande* ; N. Quinn, militant pour le socialisme en Irlande* ; Dunne, militant pour le socialisme en Irlande*; P. Duffy, militant pour le socialisme en Irlande (* à titre personnel). Italie. Luigi Brandellero, travailleur, comité de rédaction de Tribuna Libera ; Marina Boscaino, militante pour les droits démocratiques et sociaux, Rome ; Valeria Busicchia, enseignante, militante ; Rita Campione, Comités NON à la régionalisation Lombardie, Milan (à titre personnel) ; Alessandra Cigna, enseignante, déléguée syndicale et membre du comité exécutif du syndicat ; Giovanni Cocchi, Bologne ; Ugo Croce, comité de rédaction du mensuel de Tribuna Libera ; Loretta Deluca, enseignante, militante de Rifondazione Comunista, Leinì (Turin) ; Dario Granaglia, travailleur, délégué et membre du bureau exécutif du syndicat FIOM[1]CGIL ; Daniele Grego, enseignant, militant syndical, Turin ; Monica Grilli, enseignante, déléguée et membre du comité exécutif du syndicat ; Tonia Guerra, militante de la Refondation communiste, Bari, Italie ; Gianni Guglieri, travailleur, délégué et membre de l’exécutif syndical, Turin ; Andrea Monasterolo, travailleur, militant syndical ; Agata Pantella, enseignante, Turin ; Alberto Pian, enseignant, délégué et membre du comité exécutif du syndicat, Turin ; Dianela Pez, membre du secrétariat régional Friuli Venezia Giulia de Sinistra Italiana, à titre personnel ; Claudia Poggio, enseignante, Acqui Terme (Alessandria) ; Farbizio Prestipino, enseignant, comité de rédaction de Tribuna Libera ; Betty Raineri, enseignante déléguée et membre de l’exécutif syndical, Turin ; Teresa Silvestri, enseignante, Turin ; Elena Troglia, enseignante, Turin ; Emanuele Ungheri, Catane ; Lorenzo Varaldo, directeur d’école, coordinateur du mensuel Tribuna Libera ; Vanna Ventre, enseignante, rédaction du mensuel Tribuna Libera. Luxembourg. Philippe Manenti, président d’un comité de défense des travailleurs frontaliers au Luxembourg.  Mali. Gaousou Dialo, artiste plasticien ; Oumou Traoré, photographe. Maroc. Oujda : G. A ; enseignement supérieur ; Mohamed Dahak ; syndicaliste enseignement et militant des droits de l’homme ; Md. Mohammadin ; ingénieur d’État, secrétaire général du syndicat national des fonctionnaires de l’enseignement supérieur, CDT ; Tétouan : Smail Jbari ; membre du comité administratif de la jeunesse ouvrière marocaine, JOM/UMT ; Sakina Jarmim ; membre du bureau syndical commune, FNOFCL/UMT ; S. Kh ; membre du bureau syndical commune, FNOFCL/ UMT, commission femmes – UMT ; Fadoua Idrissi ; syndicaliste enseignement ; Sanaa Ahayek ; militante des droits de l’homme ; Az. J., ouvrier mécanicien ; Yassine Oulad Hmida, chômeur ; Casablanca : Y. Lamine, Tribune des travailleurs ; F. A, ingénieur ; Hamza Ab., technicien génie civil ; Ka. Ba. technicien topographe ; Al Hoceima : Md. A, syndicaliste commerce ; Hassan Idrissi, S-G syndicat nationale du commerce ; Ha. Bd., syndicaliste commerce ; Tk. Az., syndicaliste commerce ; Med. Ou., syndicaliste commerce ; Med. B., avocat stagiaire ; Az. Mm., avocat stagiaire ; Med. D., avocat stagiaire ; K. E., avocat stagiaire ; Mj. Ou., syndicaliste enseignement ; Med. Hn., militant ouvrier ; Mo. Aj., ouvrier ; Ha. Bo, chômeur diplômé ; Mr. Aj., syndicaliste enseignement. Mexique María de Lourdes Díaz Cruz « LULA », Mouvement national de transformation pétrolière ; Israel Cervantes, Groupe Generando Movimiento (Groupe En mouvement) des travailleurs de General Motors, Silao ; Rolando Martínez Guzmán, secrétaire général du Syndicat unique national de l’industrie, de la sidérurgie, soudeurs et assimilés de maintenance, secteur de la construction en général, de la République mexicaine (SUNISSMACREM) ; Sergio Guerrero, secrétaire général du syndicat Union nationale des travailleurs des plates-formes Internet (UNTA) ; Fernando Serrano, secrétaire général du Syndicat indépendant des travailleurs enseignants et administratifs des collèges de bacheliers (SITAACOBACH) du Chiapas ; Juan Carlos Vargas, commission exécutive nationale de la Nouvelle Centrale des travailleurs (NCT) ; Fernando Marques, délégué du syndicat UAW local 2865, Riverside ; Luis Carlos Haro, Coalition des travailleurs de l’éducation privée ; Melquiades Velueta Velueta, travailleur du secrétariat à la santé, affilié au Syndicat national des travailleurs du secrétariat à la santé (SNTSA) ; Raúl Calleja Lacortti, COI, Section 50 SNTSA ; Daniel Gómez Meza, conseil central de lutte du SNTE-CNTE (Syndicat national des travailleurs de l’éducation - Coordination nationale des travailleurs de l’éducation) section 40, Chiapas ; Muriel Ernesto Gómez Alvarado, CCL40 Chiapas, SNTE-CNTE ; Russel Aguilar, retraité, section 7 SNTE-CNTE ; Liliana Plumeda, Organisation politique du peuple et des travailleurs (OPT) ; Marco Antonio Morales Rojo, ex-candidat indépendant de l’OPT au gouvernement de Basse-Californie, affilié à l’UNTA ; Raymundo Blas, travailleur de la construction, militant de la LCI-CORQI ; Gilberto Montes Vásquez, OPT Chiapas ; Andrea Valladolid, Alliance internationale des jeunes pour le socialisme (AIJS) ; Irma Moran, Résistances unies de Basse-Californie ; Daniel Martínez Velasco, Nouvelle Constituante citoyenne et populaire ; Fredy Rodríguez Méndez, représentant du groupe de moto-taxis bleus de Real del Bosque, Nouvelle Centrale des travailleurs ; Juan Antonio Avalos, affilié au Syndicat des travailleurs de l’Université nationale autonome du Mexique STUNAM ; Christopher Eduardo Urbalejo Martínez, militant du Mouvement de la gauche révolutionnaire (MIR) ; Siria Garibay Marrón, Collectif Femmes Terre A. C. ; Fernando Aguilar Palacios, secrétaire au travail du Syndicat indépendant des travailleurs enseignants et administratifs des collèges de bacheliers (SITAACOBACH) de Chiapas ; Claudia Berenice Serrano Maldonado, SITAACOBACH ; Maria Hernández de la Cruz, secrétaire aux affaires internes de SITAACOBACH ; Joaquín Torres, Comité de voisins en défense des services publics de Villa del Álamo, Tijuana ; María Consuelo Sánchez Lora, Comité de voisins en défense des services publics de Villa del Álamo, Tijuana ; José Luis Barrios Reyes, CCL40 Chiapas du SNTE-CNTE ; Marco Antonio Laparra García, CCL40 Chiapas du SNTE-CNTE ; Rosemberg Perez Garcia, CCL40 Chiapas du SNTE-CNTE ; José Alberto Díaz Reyes, CCL40 Chiapas du SNTE-CNTE ; Luís Hernández Martínez, CCL40 Chiapas du SNTE-CNTE ; Catalina Miranda Navarro, affiliée à la section 37 du SNTE ; Ana Lilia Escalante Orantes, secteur de la santé ; Jorge Manuel Arcia Najera, instituteur à la retraite, CNTE ; David Lagunés Calderón, syndicaliste section 50 du SNTSA ; Yesenia Robles Escobar, syndicaliste section 98 du SNTSA ; Roger Cerda Medina, Bloc démocratique de retraités, section 7 du CNTE, Chiapas ; Lidia Suárez, Université pédagogique nationale ; Miroslava Calleja, journaliste ; Juan Carlos García López, enseignant, section 37 du SNTE ; Jeanett Alegria Mendez, Ouvrière Chiapas ; Eleazar López, étudiante à l’UNAM (Université nationale autonome du Mexique) ; Carlos Niebla, affiliée à l’UNTA ; Daniel Alarcón Mares, enseignant ; Andrés Cantoral Guzmán, syndicaliste section 50 du SNTSA ; Alejandra Rivera, OPT Basse Californie Niger. Bâ Alima, étudiant ; Balarabe Rahila, artiste conteuse. Norvège. Heelay Heelay, militante sociale. Pakistan. Rubina Jamil, secrétaire générale de la confédération All-Pakistan trade Union Federation (APTUF) ; Anwer Gujjar, président du syndicat de cheminots Railway Workers Union ; Mian Khalid, président du syndicat de cheminots Railway Workers Union ; Muhammad Ilyas, secrétaire adjoint APTUF ; Samina Fayyaz, secrétaire adjoint syndicat des employés du département des sports ; Amna Allah Ditta, présidente de l’association La Voix des femmes wravailleuses-Women Workers Voice, Organisation d’aide sociale Gulzar Welfare Society ; Sultan Khan, secrétaire général Syndicat des travailleurs de Hamdard ; Taj Haider, président Syndicat des enseignants du Punjab, Punjab Teachers Association ; Siddique Chaudhary, président syndicat des employés du Fonds social des travailleurs, Workers Welfare Fund ; Shabbir shah, premier vice-président APTUF ; Khurshid Ahmed, secrétaire général du syndicat des travailleurs de l’agence de production hydro-électrique du Pakistan WAPDA ; Akbar Khan, secrétaire général du syndicat des employés de banque National Bank ; Fayyaz Chaudhary, président du syndicat des employés de banque National Bank ; Nisar Chaudhary, secrétaire général du syndicat des employés de l’entreprise Escort Meter ; Nisar Khattak, directeur de l’Organisation d’aide sociale Gulzar Welfare Society ; Nisar Khan, président de Gulzar Welfare Society ; Javed Khan, président de la confédération-transport de marchandises du Pakistan ; Khalifa Ashraf, présidente syndicat de l’entreprise textile Lisa Garmentunion ; Salah I’d din Ayubi, secrétaire général, département des travaux publics du Punjab ; M.Salim, président Syndicat des employés Longman ; Maqsood Ahmed, secrétaire général Syndicat des employés de la chimie de Lahore ; Farzana Zafar, Syndicat des travailleurs à domicile ; Aliya Ahmed, secrétaire adjoint syndicat des enseignants du Punjab ; Khatija Sultan, Syndicat des employés à domicile ; Saima Mansoor, Syndicat des employés à domicile ; Dr. Ashraf NIZAMI, président Association des médecins du Pakistan ; Salma Younas , Syndicat des agents de santé communautaires Lady Health Workers ; Fouzia Rashid, Syndicat des agents de santé communautaires Lady Health Workers ; Dr. Taimure Rehman, secrétaire général du Parti ouvrier et paysan du Pakistan. Palestine. Ayman Al-Arari, MA Loi humanitaire internationale ; Naji Al Khatib, « Palestine laïque ». Pérou. Henry Isaac Fuentes Macedo, secrétaire général du Syndicat unique des travailleurs de l’agro-industrie du Pérou SAC ; Emilio Barreto Vizcarra, ex-dirigeant instituteur, militant du Courant socialiste internationaliste ; Henry Torres Gallarday, Groupe socialiste internationaliste, journal El Organizador (L’Organisateur) ; Henry Luis Flores Gonzáles, Groupe pour le Mouvement indépendant des travailleurs ; Juan Manuel Torres Gallarday, ex-travailleur de la sidérurgie, délégué de section ; Roberto Alvarado Rubiños, directeur de Páginas Libres (Pages libres) ; Luz Marisol Vigo Berna, Groupe pour le Mouvement indépendant des travailleurs ; César Augusto Huamán Escudero, Groupe socialiste internationaliste ; Germán Zapata Gonzáles, syndicaliste et militant ; César Salinas Mejía, ex-dirigeant syndical mineur ; Marcel Salinas Ballón, économiste, militant. Philippines. Randy C. Miranda, responsable à l’organisation et membre du comité exécutif au nom du Parti des travailleurs (Partido Manggagawa). Pologne. Beata Firo-Bencolurska, militante. Portugal. Bento Correia, militant politique et social, militant mouvement « Solidários: Trabalhadores Atacados Não Podem Ficar Isolados ! » ; Rogério Ferreira, Mesa Nacional du BE (direction nationale du Bloc de gauche) ; José Casimiro, responsable du travail, militant mouvement « Solidários : Trabalhadores Atacados Não Podem Ficar Isolados ! » ; José Santana Henriques, militant syndical, CGTP, activiste mouvement « Solidários : Trabalhadores Atacados Não Podem Ficar Isolados ! » ; Adriano Zilhão, militant du mouvement « Solidários: Trabalhadores Atacados Não Podem Ficar Isolados ! » ; Célio Rodrigues, travailleur industrie pharmaceutique en Suisse, ex-président de la commission des travailleurs Novartis, puis GSK, ex[1]président de la section de la côte du syndicat Unia ; Frederico Rodrigues, travailleur des Call Center Lisbonne, 21 ans. Porto Rico. Ángel Figueroa Jaramillo, président de l’Union des travailleurs de l’industrie électrique et de l’irrigation (UTIER) (à titre personnel). République démocratique du Congo. Patrick Matanya Lungwe, informaticien ; Alfred Amani Kilalo, chargé de la sensibilisation et des relations publiques du Comité pour le Parti démocratique indépendant des travailleurs et des paysans (PDITP) ; Lucien Faradja Mbinga, petit commerçant ; Gustave Kizenga, coordonnateur du Comité pour le PDITP ; Charles Kasali, porte-parole et secrétaire du Comité pour le PDITP. République tchèque. Petr Schnur, Forum tchèque pour la paix.  Roumanie. Constantin Cretan, président de la Fédération nationale du travail ; Lulu Iulian Pauna, président exécutif du syndicat « Lignite » d’Olténie ; Marioara Vasile, présidente de l’Organisation des femmes de la Fédération nationale du travail ; Mihai Tiberiu Grigoriu, président exécutif de la Ligue des travailleurs de Roumanie. Russie. Andreï Zavodskoï, syndicat « Plate-forme de solidarité » ; Igor Pliouchtch ; Valentin Ourousov, Centre de défense des droits syndicaux ; Tatiana Choulga, coordinateur régional du syndicat des travailleurs de la santé « Action » pour la région d’Irkoutsk ; Viatcheslav Tretyakov, premier secrétaire du comité régional de Tomsk de l’Union de la jeunesse communiste léniniste de la Fédération de Russie (LKSM-RF) ; Andreï Kalinkine, Partisan du CORQI ; Evgheny Chabaline, Syndicat MPRA ; Vassili Vostrikov, partisan du CORQI ; Arkadi Tachlanov, responsable régional (Irkoutsk) du syndicat SOTSPROF ; Mark Vassilev, historien ; Ostapenko Elena, enseignante ; Serdechkine Sergueï. Rwanda. Théogène Manirahari, service de livraison ; Louange Nihimbazwe, fonctionnaire d’État (service social) ; Alphonse Karango Niyonzima, syndicaliste ; Pierre Rutinduka, fonctionnaire. Sénégal. Assy Ba, étudiant ; Boubacar Sow, étudiant ; Assane Mbengue, étudiant ; Awa Cissé, étudiante ; Amadou Sow, étudiant ; Cheikh Badji, étudiant ; Mor Talla Faye, étudiant ; Madiop Gaye, étudiant ; Oldy Thioun, étudiant ; Marcel Ndiaye, enseignant, Groupe sénégalais d’études révolutionnaires (GSER) ; Édouard Sarr, étudiant, membre du Parti socialiste ; Moussa Diouf, enseignant. Serbie. Jacim Milunovic, militant ouvrier. Suède. Pr. Nadezhda Bravo Cladera, Université d’Uppsala University (à titre personnel) ; Hossa Inam, assistance aux clients Stockholm metro ; Amiri Freshta, étudiant ; Faraj Bayrakdar, poète et journaliste syro-suédois. Suisse. Hewit Amour, syndicaliste industrie (VD) ; Gabriella Barriera, syndicaliste fonction publique (GE) ; Benmenni Bounour, syndicaliste industrie (VD) ; Thomas Bruchez, militant socialiste (GE) ; Jean-Philippe Faure, militant ouvrier (FR) ; Dogan Fennibay, syndicaliste industrie (ZH) ; Marzia Fiastri, syndicaliste enseignante (GE) ; Jacqueline Heuer, syndicaliste enseignante (GE) ; Ali Korkmaz, syndicaliste industrie (VD) ; Bülent Özkan, syndicaliste industrie ; Graziano Pestoni, syndicaliste services publics (TI) ; Françoise Revaz, professeure émérite Université de Fribourg ; André Schlüssel, biologiste (GE) ; Marc Simeth, syndicaliste enseignant (GE) ; Eric Voruz, syndicaliste retraité (VD) ; Döndü Yldirim, syndicaliste agroalimentaire (VD) ; Michel Zimmermann, militant ouvrier (GE). Togo. Lawson Messan, docteur-ingénieur à la retraite, secrétaire national du PADET/ L’Emancipation ; Djaoura Tiguena, enseignant, militant du PADET/L’Emancipation ; Tchedre Tchapo Gbandi, enseignant, militant du PADET/ L’Emancipation. Tunisie. Lotfi Guesmi, militant ouvrier. Turquie. Cemal Bilgin, président, IKEP, Parti propre à l’ouvrier ; Kenan Okta, délégué d’atelier syndicat des mineurs de Turquie (Confédération Turk-Is) ; Ihsan Tecik, président de l’IKEP (Parti propre à l’ouvrier) Istanbul, syndicaliste secteur de l’énergie ; Zeki Kılıcaslan, Prof. Dr. (médecin) ; Mustafa Durdag, ouvrier retraité syndicaliste (industrie du verre) ; Mehmet Sadi Ozansu. Zimbabwe. Mafa Kwanisai Mafa, président de l’organisation Chimurenga Vanguard, section zimbabwéenne du CORQI ; Arasiah Phiri, secrétaire aux affaires féminines dans le Chimurenga Vanguard ; Tipei Lorata Dube, secrétaire à l’information du Mouvement zimbabwéen des socialistes pan[1]africains ; Dr Shadreck Matindike, Organisation solidarité Zimbabwe-Palestine ; Kudakwashe Shambare, vice-président du mouvement zimbabwéen des socialistes pan-africains ; Fortune Madondo, Association pour l’amitié entre le Zimbabwe et Cuba ; Tungamirai Mukondo, Syndicat des étudiants du Zimbabwe ; Ronal Mutizwa, Syndicat des étudiants du Zimbabwe ; Rodney Maseko, Syndicat des étudiants du Zimbabwe ; Dr Norbet Hosho, organisation Le Zimbabwe contre les sanctions ; Chitsungo, Alliance des groupes contre les sanctions ; Antony Kalubi, Confédération syndicale du Zimbabwe ; Victor Dzidzai Maride, ZANU PF DCC secrétaire à l’information et à la communication ; Cde Namatirai Chipere, ZANUPF DCC, secrétaire en charge des affaires judiciaires ; Henry Ngara, Fraternité avec la Palestine ; Takudzwa Huni, Syndicat des étudiants du Zimbabwe ; Caleb Kuranga, mouvement zimbabwéen des socialistes pan-africains ; Godknows Chera, Les militants Amitié avec le Venezuela ; Runesu Gumbo, mouvement zimbabwéen des socialistes pan-africains ; Sally Ngoni, Alliance des groupes contre les sanctions ; Tinashe Ngirandi, Young Global Leaders Network, Les jeunes leaders mondiaux ; Nqobizitha Newlands, Federation of African States (FAS).

Franciaország: A remény


 


Ritkán volt ilyen mély a szakadék a munkások és a "baloldali pártok" vezetőinek lelkiállapota között. "Odalent a sztrájkok terjednek. A múlt héten több tízezer szociális munkás sztrájkolt és tüntetett. Sztrájkokra került sor a Dassault-nál, a Carrefournál és nagyon sok fémipari vállalatnál is. A sztrájk alulról érlelődött és átterjedt az SNCF-re". Fent a "baloldal" csúcsai, akik meg vannak győződve Macron újraválasztásának elkerülhetetlenségéről, mindent megtesznek, hogy a széttagoltság, a megosztottság és a szétszóródás révén hozzájáruljanak ehhez. Amikor pedig nem így van, akkor egyesek tisztán és egyszerűen csatlakoznak. "Alul" a munkásoknak nincs más választás, mint hogy szembeszálljanak a kapitalista rendszer igazságtalanságával, amelyben a profit a társadalom egyik végén egyre csak nő, míg a másik végén a nyomor terjed. Nincs más választásuk, mint hogy az osztályharcon keresztül és azon belül saját kezükbe vegyék sorsukat.

A következmény egyértelmű: ebben a stádiumban széles szektorok nem vesznek részt egy olyan választáson, amely kizárja, hogy törekvéseiknek megfelelő eredmény szülessen; mások, akik elszántan mégis elmennek az urnákhoz, pedig nem várják, hogy szavazatuk változtasson helyzetükön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a követelésekkel foglalkozó szervezetekkel való egyesült mozgósítás ma még szerény, sôt visszacsúszott, de holnap fontosabb lehet. Egyre többen jutnak erre a következtetésre: az elnökválasztás előtt vagy után az egységes osztályharc, a sztrájk lesz az, ami a jelenlegi politikával való szakítás perspektíváját nyitja meg. Marie-George Buffet, a PCF képviselője szerint "a baloldal egyetlen reménye egy, a francia kommunista párt és Mélenchon pártjának megállapodása" Mélenchon jelöltségéről, amely a törvényhozási választásokra vonatkozó megállapodással együtt lehetővé teszi a "társadalmi átalakulás csoportjának" bejutását a Nemzetgyűlésbe.

Megérthetjük, hogy a PCF frakciójának fenntartása a Nemzetgyűlésben - amely a Vichy-korszakot leszámítva egy évszázada ott van - reményt jelent e párt vezetői számára; de hogyan jelent ez reményt a munkásosztály számára? A munkásosztály tettekben kovácsolja reményét. A ma szétszórt sztrájkmozgalmak kiszélesedve a központosítás felé tendálnak. Kicsit előbb, kicsit később, az általános sztrájk blokkolni fogja a kormány politikáját, és megteremti a leváltásának feltételeit. Kicsit előbb, kicsit később, a dolgozók egységes mozgósítása megalapoz majd egy olyan kormányt, amely nem fél majd arra kényszeríteni, hogy a dolgozó népnek visszaadja azt, amit elloptak tőlük; és nem fél majd összehívni az Alkotmányozó Gyűlést, hogy átadja a hatalmat a dolgozó nép képviselőinek. Ebből a mozgalomból, amelynek révén a munkások megtanulnak bízni saját erejükben, fog megszületni a munkások áttörésének reménye. Ez az a perspektíva, amelyért a POID, a Független Demokratikus Munkáspárt küzd.

Daniel Gluckstein

Forrás : La Tribune des Travailleurs n° 319

Hétes, az «elátkozott» telep

 



       1. Bemutatás

Nagyon rövid kisfilm a Hétesről : https://www.youtube.com/watch?v=xjl0gxSvk6s

Ózd város az ország észak-keleti részén Budapesttől 160 km-re, Szlovákiától 12 km-re található. Tipikus iparváros volt a szocialista építés éveiben is, amikor a még az 1870-80-as években kiépült vas- es acélgyárat (szénbányák voltak a közelben) tovább fejlesztették és egy sor nehézipari üzem és gyár települt oda. Akkoriban, az 1980-as években 40-45 000 embert élt a városban. A nehézipar egyértelmű áldozata a kapitalizmus restaurációjának, így ma már csak 32 000 lakosa van a városnak. 2020-ban zárt be a GE itteni gyára, így megint szélnek eresztettek több mint 1100  dolgozót, 2021-ben a Johnson Electric jelentett bezárást (800 dolgozó) és egyetlen utolsó gyár maradt csak, a Vasmű, az is alig 500 főt foglalkoztat.

Magyarországon nincsenek hivatalos adatok a cigány lakosságról, így csak becslések vannak (ezek Ózdon a lakosság 40 %-ára teszik), de itt is, mint sok más elszegényedő településen, biztos, hogy arányuk növekszik.

Az 1880-as években kiépült vasgyár, a korabeli szokásoknak és mintának megfelelően, lakóépületeket épített a dolgozóknak. Ezekben ma főleg cigány lakosság él, fokozottan elmaradott körülmények között: a villany be van ugyan vezetve néhány helyen angol típusú feltöltős villanyórával, így csak akkor van áram, ha előre ki tudják azt fizetni. A víz nincs bevezetve, a 2 közkút pedig többszáz m-re van a legtöbb lakástól. A szemételszállítás is gondot okoz, mert szintén messzire kell, hogy vigyék az itt lakók, a kukásautó nem megy fel a telepre. A komfort nélküli ingatlanokat az önkormányzattól bérlik, de a befizetett lakbérért nem kapnak mást, mint a régi lepusztult házakat, amelyeket meg sem próbál karbantartani a tulajdonos önkormányzat.

A helyi önszerveződő egyesület elképzelése szerint javítana az itteniek lakhatási helyzetén, ha az önkormányzat eladná az itt élőnek a romos, lepusztult lakásokat, kimérné a hozzá tartozó kiskerteket és így az itt élők saját munkával, illetve adományokból tataroznák a házaikat, fenntartaná a kerteket – mint az történt is 120 évvel ezelőtt – legalább egy kis zöldség-gyümölcs termelésre használhatnák. Összességében egy rendezettebb, humánusabb településkép alakulna ki. Egyelőre az önkormányzat hallani sem akar erről a tervről, ugyanakkor továbbra sem tervezi az épületek felújítását – egyébként elég elképesztő, de a szocializmus idején sem vezették be a vizet nemhogy a lakásokba, de még az utcákba, a házakig sincs kiépítve a víz, az utak – csatornahálózatról ne is álmodjunk.

Az ózdi szegénytelepekre már korábban is érkeztek adományok, eléggé közismert az országban az ózdi Hétes-telep sorsa (pl. Bódis Kriszta munkája), de a mostani kampányt egy 2018-ban a városba költöző politikai aktivista a Tumenca- Veletek Egyesület kereteiben kezdte el az itt élők öntevékenységére, öntudatára, közösségére építve. Budapesten baráti körben hirdettük meg gyűjtést, ami ruha, ágynemű, konyhai felszerelések, játékok, élelmiszer, tisztálkodási szerekre terjed ki, de tulajdonképpen mindenek hasznát vesszük, olykor egész kamion bútort sikerült leszállítani. A szállítást egyre inkább az adományozók oldják meg. Nagyon fontos tudni, hogy a gyűjtés kevésbé nehéz, mint helyben az elosztás. Maga a szállítás is drága.Az ott élőktől nem lehet elvárni, hogy mindenki kiválassza a neki szükséges dolgokat, hiszen a létbizonytalanságban élők mindent be akarnak gyűjteni „jó lesz a még valamire valamikor” alapon. Így több, a telepen élő aktivista együtt alakítja ki a szempontokat és közös álláspont alapján nézi át és osztja ki a dolgokat.

Felhívásainkra nagyon sokan válaszoltak és szép, tiszta, hasznos dolgokat küldtek le a telep 56 lakásába (300-350 személlyel, egy részük bejelentetlen, mintegy fele gyermek. A hétesi felnőttek csak rosszul fizetett prekárius munkát kapnak, alacsony az egy főre eső jövelem. Szakemberek megfigyelése szerint a gyerekek élete ”szürke”, így a Covid-veszély idején is már kiemelt figyelmet kellett rájuk fordítani (közös karácsony, gyermeknap, múzeumlátogatások, állatkerti kirándulás, stb.), melyet szintén csak az adományok révén lehet megoldani. Mélyszegénységben, szegregátumban élők számára kedvezmény, állami, önkormányzati hozzájárulás nincs, a kulturális intézmények jóindulatára vagyunk bízva – vagy magánházakban kiscsoportban foglalkozunk pl. a gyerekekkel, illetve a szabadban tartjuk a rendezvényeket. Törekvésünk egy közösségi ház kialakítására minduntalan elbukik.

"Hétes nem egy telep, hanem egy életérzés"


(S.J.)

2021. november 13., szombat

Oroszország: a koronavírus egyre jobban terjed

 



Oroszországban szeptember közepe-október vége óta naponta 39 000-40 000 fertőzött beteget diagnosztizálnak. Egy hónappal ezelőtt ez a szám 25-27 ezer volt. A  világjárvány kezdetétől fogva 8,6 millió orosz lett pozitív.

A halálesetek száma is emelkedik.

Október 19. óta több mint 1000 orosz hal meg naponta. És ez csak azok az esetek, amelyekben a halálozás fő oka a vírus (nem számítjuk a koronavírusos betegeket, akik más betegségben haltak meg). Összesen több mint 400 000 fertőzött ember halt meg a járvány kezdete óta.

Ennek három oka van. Az első a kormány régóta tartó politikája az egészségügyi ellátás "optimalizálására", vagyis a kiadások és az egészségügyi ellátás csökkentése. A 10 000 lakosra jutó 137 kórházi ágyról (1990) 2018-ra 80-ra csökkent a számuk. Az "optimalizálás" az orvosok nagyon alacsony fizetését is jelenti, amellett, hogy adminisztrációs feladataik megnőttek, s ezeket a betegek rovására kell elvégezniük.

Putyin "májusi dekrétumainak" ezt a helyzetet kellett volna korrigálniuk, de az orvosok fizetése csak papíron nőtt, ellenben a munkaterhelés tovább növekedett.

A világjárvány kitörésekor a dolgozók életükkel fizettek ezért az "optimalizálási" politikáért. 2020 tavaszán és nyarán a lakosság szembesült a mentőszemélyzet hiányával, ez egyes esetekben azt jelentette, hogy napokat kellett várni, de kórházi ágyra, maszkokra és orvosi oxigénre is.

Az egészségügyi rendszernek át kellett csoportosítania az erőforrásokat: orvosi vizsgálatokat felfüggesztenie, szülészeti kórházakat átalakítania Covid-kórházzá, stb. Ez azt jelenti, hogy, a koronavírus okozta haláleseteken kívül a világjárvány más betegségek alakulnak ki, súlyosbodnak.

A tanulmányok most azt mutatják, hogy az egyik orosz vakcina (EpiVacCorona) nem biztos, nem hatásos. A magukat újraoltatni kívánt személyek egyes területeken szembesülnek azzal, hogy nincs elég a "Szputnyik Light" vakcinából.

A második ok az, hogy a vállalatok formálisan kezelik a munkavállalók biztonságát.

Például október 30. és november 7. között a kormány általános zárlatot hirdetett, és biztosított arról, hogy a béreket fizeti. A közszférán kívül azonban a legtöbb munkáltató nem fizetett semmit. A kávézók és az éttermek is ritkán tartják be a védőintézkedéseket. Ahol az egészségügyi belépővel történő belépést bevezették, például a bevásárlóközpontokban, ott az ellenőrzések formálisak vagy nem léteznek.

A harmadik ok maga a lakosság viselkedése.

Sokan nem viselnek maszkot a tömegközlekedési eszközökön vagy az üzletekben. Oroszországban az oltási arány alacsony (a lakosság 33%-a kapott teljes adagot).A politikusok évek óta tartó hazugságai miatt az emberek hezitálnak ami a maszkviselést és a védőoltásra való felszólításokat illeti.

Ismét a kapitalizmus a felelős ezért.

Az orvostudományhoz hasonlóan az oktatás "optimalizált" lett (viszont egyre több templomunk van!). A cenzúra elfojtja a politikai kritikát, és a tudományellenes retorika mindennapos a televízióban. A világjárványt pedig arra használják fel, hogy betiltsák a tüntetéseket,

A fő következtetés, amelyet az oroszországi és a világ dolgozóinak le kell vonniuk: ahhoz, hogy túléljük a koronavírust vagy egy új járványt, véget kell vetnünk a kapitalizmusnak.

Megjelent: La Tribune des Travailleurs n°  314, tudósítónk, Andrej Kalinkin