2025. január 8., szerda

"Szükség van a segítségedre, a háború elleni nemzetközi nemzetközi találkozó sikeréhez"

 


Interjú Dominique Vincenot-val, a francia Dolgozók Pártja országos  elnökségének tagjával.


A Parti des travailleurs (Dolgozók Pártja) aláírta „a globális imperialista háború elleni rendkívüli nemzetközi találkozóra való felhívást*”. 

Miért?

A PT mélységesen internacionalista. Mint sok munkást, tagjainkat is felháborítja a népirtás Gázában, a vérontás Ukrajnában és az Afrikában zajló rablóháborúk. Tudják, hogy ez a háború a kapitalista rendszer bomlásának eredménye. Hogy ez a kormányok által a munkások és a fiatalok ellen vívott „belső háborúhoz” kapcsolódik. A PT ezért természetesen részese a 44 országból érkező aktivisták és szervezetek találkozójának.

Mi a cél?

Ellentétben azzal, amit Trump állít, folytatja és jelentősen súlyosbítja Biden háborús politikáját. De azt kell mondani, hogy az imperialista országokban, mint Franciaország, a baloldali pártok vezetői nem mozgósítanak a háború ellen. Ami még rosszabb, ők is szavaznak a háborús hitelekre, ahogy a PS, az LFI és más baloldali pártok is március óta harmincadszor az Európai Parlamentben 2022 márciusa óta.

Pedig sok olyan mindenféle meggyőződésű munkavállaló és aktivista van, aki felháborodik a munkásmozgalmi reagálás hiánya miatt saját kormányunk háborús politikájával szemben, amely a NATO-val szövetkezik és eltussolja a népirtást Palesztinában.

Ezért sürgős, hogy összefogjanak a munkásmozgalom azon erői, amelyek nem fogadják el ezt a kapitulációt, nem hajlandóak tudomásul venni a háborús hitelek megszavazását. Sürgősen szükség van szembállítani az imperialista háborút a Munkás Internacionáléval és a a népek közötti testvériséggel.

Mikor és hol lesz a találkozó?

Március 21-22-én és 22-én Franciaországban fogunk találkozni.

Március 21-én, pénteken este Párizsban lesz egy nemzetközi találkozó a háború ellen. Március 23-án a Negyedik Internacionálé újjáalakításának szervezőbizottságának (CORQI)  aktivistái találkoznak a saját terveik szerint.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívást intézzek tagjainkhoz és olvasóinkhoz. Mindenkire szükségünk van ahhoz, hogy ez a találkozó sikeres legyen! Kezdjük el már most a nemzetközi találkozóra való felkészülést, és jelentkezzenek kollégák, barátok és elvtársak. És gyűjtsük össze, euróról euróra, a dolgozóktól a találkozó önfinanszírozásához szükséges összegeket. Lapunk minden héten beszámol az előkészületekről.

Összefoglalva?

Száztíz évvel ezelőtt, 1915 májusában, a nagy német a nagy német forradalmárok, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht kiadtak egy röplapot, amely így zárult: „Elég és több mint elég a mészárlásból! Le a háborús uszítókkal ezen az oldalon és határ másik oldalán! Legyen vége a népirtásnak! Világ proletárjai (...), egyesüljetek a titkos diplomácia összeesküvései ellen, a szocialista békéért! A fő ellenség a ti saját országotokban van!" Egy szót sem kell megváltoztatni.

Ennek az álláspontnak a folytonossága jellemzi a nemzetközi találkozót.

Jean Alain interjúja

* A felhívás a https://latribunedestravailleurs.fr/ oldalon jelent meg. Magyarul itt olvasható: https://balmix.hu/hu/hirek/103953-radikalis-bal-nemzetkozi-felhivas-1734129004

La Tribune des Travailleurs 472.sz.


Izrael Állam bomlása - a válság egyre mélyül

 


2024. november 20-án, a tel-avivi amerikai konzulátus előtt: "Állítsák meg a gázai népirtást!"; "Állítsák meg az etnikai tisztogatást!"; "Állítsák le Izrael felfegyverzését!"; "Fegyverembargó, most!"; "Az izraeliek nem hajlandók az Egyesült Államok népirtó alvállalkozói lenni!"; "Szabadítsátok fel Palesztinát, szüntessétek meg a cionizmust!".

December elején a Times of Israel honlapjának egyik rovatvezetője egy - azóta visszavont - cikket közölt, melynek címe: " Lebensraum-ot kell létrehozni Izrael növekvő népessége számára". A Lebensraum ("élettér" németül) a náci párt által használt kifejezés, amellyel a keleti területek meghódítására irányuló politikáját igazolta! December 31-én aztán a Knesszet (parlament) Külügyi és Védelmi Bizottságának nyolc tagja követelte, hogy az izraeli hadsereg Gázában "a teljes megsemmisítésig" s távolról ölje meg mindazokat, akik nem tűzik ki a megadás fehér zászlaját.

A cionizmus logikáját a végletekig feszegetve ezek a provokatív kijelentések "felülről" - Trump győzelme által felbátorítva - egy bizonyos pánik kifejeződése egy olyan állam vezető köreiben, amelynek alapjai omladoznak. Január 2-án a hadsereg rekordszámú öngyilkosságról számolt be soraiban (harmincnyolc), ami tizenhárom éve a legmagasabb szám. A statisztikai hivatal pedig ezt a számot tette közzé: 2024-ben 82 700 izraeli állampolgár hagyta el az országot, háromnegyedük végleg (50%-kal több, mint 2023-ban). Ahhoz azonban, hogy valaki külföldön kezdjen új életet, bizonyos jövedelemszintre van szükség... amivel az izraeliek többsége nem rendelkezik: kétmillióan (több mint minden ötödik állampolgár) a szegénységi küszöb alatt élnek. És a helyzet nem lesz jobb: a 2025-ös költségvetés "jelentősen növeli a védelmi kiadásokat, és csökkenti az egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatásokat" (Times of Israel, 2024. október 31.).

Netanjahu és pénzügyminisztere, Smotrich - aki 2023 februárjában "fasisztának" nevezte önmagát - nem kevesebb, mint 150 milliárd sékelt (40 milliárd eurót) tervez költeni a hadseregre, az állami költségvetés negyedét! Ennek finanszírozására, az amerikai segélyek mellett, amelyek nélkül minden összeomlana, Smotrich a közszféra béreinek befagyasztását, az idősek, a fogyatékkal élők és a holokauszt túlélők szociális juttatásait, az áfa emelését, valamint az oktatási és egészségügyi költségvetés csökkentését követeli. Biztosította, hogy Arnon Bar-David, a Histadrut, a cionista szakszervezeti központ vezetője, mindezeket az intézkedéseket támogatni fogja. Bár a Histadrut egyike azoknak az intézményeknek, amelyek a heti "Netanjahu-ellenes" tüntetéseket szervezik, mégis van érzéke a cionista állam "magasabb érdekei" iránt.

Ezek a példátlan intézkedések a háború folytatásának és különösen a gázai népirtásnak a finanszírozására a gazdasági összeomlás hátterében történnek: a hitelminősítők csökkentették Izrael "besorolását", elriasztva a befektetőket. Ebbe beletartozik a high-tech szektor is, amelyet egykor az izraeli gazdaság ékkövének hirdettek, és amely a munkaerő 10%-át foglalkoztatja.

Az 1948-ban Palesztina felosztása* alapján alapított állam, amely azt ígérte, hogy "biztonságban tartja a zsidókat", ma már bizonyítja, hogy az az állam, amely a leginkább veszélyezteti őket.  


* Palesztina zsidó és arab államra való felosztását, amely utóbbi soha nem jött létre, az amerikai imperializmus kényszerítette ki Sztálin támogatásával, és az ENSZ 181. határozatában (1947. november 29.) rögzítették.

Dominique Ferré, Tribune des Travailleurs, 472. sz.


2025. január 2., csütörtök

A csúcson a szent egyesülés, lent a munkások egyesült frontja

 


December 16-án a Nemzetgyűlésben: a "különleges törvényt” egyhangúlag elfogadták. Az összes megszavazta, a La France insoumise (Engedetlen Franciaország)  képviselőinek kivételével, akik tartózkodtak. A Front Populaire (új népfront) egyetlen képviselőjének sem volt bátorsága ellene szavazni, még  "radikális szárny", a La France insoumise képviselőinek sem.

A munkavállalók és a nép érdekei szempontjából lehetetlen volt NEM a külön törvény ellen szavazni. Azt mondták nekünk, hogy az állam folytonosságának biztosítása volt a kérdés, költségvetés hiányában az állam fennmaradása. De a szavazás, az RN, Macron és a jobboldali képviselők szavazatai... elegek lettek volna ahhoz, hogy többsége legyen ennek a «speciàlis törvénynek». Miért kellett, hogy az NFP képviselői ne ellenezzék?

Semmi sem kényszerítette őket erre. Semmi más, csakbaz, hogy hűséget esküdjenek az államnak és annak intézményi kereteinek: az V. Köztársaságnak. Semmi mást, minthogy hajlandóságukat mutassák, hogy kijelentsék: mi kormányzójelöltek vagyunk. Mégpedig ezen intézmények keretein belül, amelyeket tiszteletben fogunk tartani. Semmi más nem indokolja, mint tényleges alávetettségük a kapitalista rendszernek, amelynek az V. Köztársaságaz eszköze. A Le Monde nem téved, amikor ennek a "szent uniónak" a jelentőségét méltatja, még akkor is, ha az "múló".

És ne mondjuk a munkásoknak, hogy ennek a szavazásnak nincsenek következményei. Megmutatjuk, a speciális törvény tartalma a költségvetés hipotetikus elfogadásáig - a Macron-Barnier költségvetésben előírt intézkedések alkalmazása. És szükség volt arra, hogy az "egyesült baloldal" - minden összetevőjét beleértve - ne ellenkezzen ezzel a felhatalmazással szemben.

Muszáj volt, hogy az "egyesült baloldal" - mindenféle indokkal - ne ellenkezzen ezzel a munkás- és népellenes mandátummal szemben?!!!!

December 16., Cergy-ben (Val-d'Oise), szokatlan eseményt tapasztalunk: a CGT megyei szakszervezete nyilvános támogatásáról biztosította a Force ouvrière megyei szakszervezetet és a buszvezetők szakszervezetét, akik szörnyűséges harcot vívtak az FSO vállalati vezetősége ellen. A munkásmozgalom legjobb hagyományaihoz híven a CGT szakszervezeti szövetség megyei vezetői megerősítetták, hogy a munkavállalók egységének elsőbbséget kell élvezni minden mással szemben, amikor a követelések győzelméről van szó.

Álláspontjuk összhangban van azzal, amit december 5-én nyitottak meg, amikor a köztisztviselők az összes szakszervezeti tagsággal rendelkezők félresöpörték a megosztottságot és egységesen sztrájkoltak, demonstráltak a kormány ellen.

A dolgozók egységfrontja, azaz az egység a munkavállalók és szervezeteik védelmében jogaik és vívmányaik megvédésére és meghódítására, szemben áll  a "baloldali pártok" szent egyesülésével a kormánnyal, a tőkésosztály és intézményeik képviselőivel.

DG, Tibune des Travallieurs, 470.sz.

2024. december 13., péntek

Nemzetközi felhívás

 Sürgős nemzetközi találkozót a globális imperialista háború ellen! (2025. márciusa)


Holttestek százezrei borítják Ukrajna és Oroszország, Gáza és Libanon, ideértve Szudán és a Kongói Demokratikus Köztársaság csatatereit. Férfiak és nők millióit csonkítják meg életük hátralévő részére. Az előző generációktól örökölt egész civilizációt kiirtja a legkegyetlenebb barbárság.

Bárki is legyen közvetlenül felelős ennek vagy annak a háborúnak a kirobbantásáért, egy dolog biztos: a háború, amely ezt a káoszt okozza, az imperializmus terméke. Ez a káosz az eredménye annak a vágynak, hogy a tőkésosztály az emberi munka és a bolygó természeti erőforrásainak kizsákmányolásából éljen.

A bolygót uraló nagy tőkéscsoportok nyíltan állítják ezt, ahogyan az Egyesült Államok leghatalmasabb befektetési bankjának, a JPMorgan-nak a vezérigazgatója is, aki kijelentette: "A harmadik világháború már elkezdődött. Az egyes konfliktusokat már országról országra koordinálják" (Fortune,október 29.)

Igen, ezt a háborút a nagy tőkéshatalmak vívják. Egy és ugyanaz az imperialista háború az ukrajnai és oroszországi csataterektől kezdve a gázai népirtáson át a libanoni bűnös invázióig, a szudáni és a kongóbeli végtelen háborútól a Kína elleni amerikai háborús előkészületekig. Háború, amely ürügyül szolgál a katonai kiadások történelmileg példátlan mértékű növeléséhez, kizárólag az Egyesült Államok érdekeit szolgálva, kizárólag a fegyveripar hasznára, amelyet a világ szinte összes kormánya támogat a közszolgálati költségvetések kifosztásával együtt.

Egy "külső háború", amely felgyorsítja a tőkés kormányok "otthoni háborúját" a munkások és az előző generációk által kivívott munkás- és demokratikus vívmányok ellen. Egyetlen társadalmi erő képes megállítani a totális háború felé tartó menetelést: a nemzetközi munkásosztály. Ez az az osztály, amely minden jólétet megtermel, és amely képes magával ragadni a társadalom összes elnyomott rétegét, hogy végleg véget vessen a háborúknak és azok gyökerének: a kapitalista kizsákmányolásnak.

Ezért állítjuk, hogy aki őszintén harcolni akar a népek közötti békéért és testvériségért, annak harcolnia kell a munkásmozgalomnak minden kormánytól való függetlenségéért. Biden és Trump, Netanjahu, Putyin, Zelenszkij, Macron, Scholz, Starmer, Sanchez, Albanese és mások, akik magukat alávetik az előbbieknek, mind háborúra szítanak.

Aki őszintén a békéért és a népek közötti testvériségért akar harcolni, annak el kell utasítania azoknak a manővereit, akik elítélik a gázai háborút, de támogatják a NATO ukrajnai háborúját vagy a terrorizmus elleni háborút vagy Amerika Kína elleni háborús előkészületeitm amelyeket semmi más nem motivál, mint az Egyesült Államok akarata.

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak ki kell állnia a palesztin nép joga mellett, hogy szabadon dönthessen saját sorsáról, az elmúlt hetvenhat évben ellenük hozott döntések ellen.

Aki őszintén harcolni akar a népek közötti békéért és testvériségért, annak követelnie kell az orosz csapatok kivonulását Ukrajnából, az ukrán csapatok kivonulását Oroszországból, a NATO kivonását Európából, a külföldi csapatok (különösen a francia csapatok) kivonását Afrikából, az izraelit Libanonból, a Gázai övezetből és Ciszjordániából.

Aki őszintén a békéért és a népek közötti testvériségért akar harcolni, annak minden imperialista országban tudnia kell, hogy a munkások legfőbb ellensége a saját kormányuk, és ezért segítenie kell a munkások osztályharcát "saját" háborús uszító kormányuk megbuktatásáért.

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak meg kell szerveznie a munkások és a fiatalok tömeges mozgósítását: "Egy fillért, egy fegyvert, egy katonát sem a mocskos háborújukra", és "a háború milliárdjait kobozzák el és fordítsák a nép szükségleteire!".

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak el kell ítélnie, hogy a dolgozók nevében beszélő képviselők (a DSA képviselői az amerikai kongresszusban, a legtöbb „baloldali” képviselő az Európai Parlamentben és az orosz Duma "kommunista" párt képviselői)  a háborús költségeket megszavazzák.

A csataterekre, vágóhídra küldött katonáknak, a fiataloknak, a parasztoknak, az elnyomott népeknek szembe kell szállniuk az imperialista háborúval. A Munkás Internacionáléért folytatott harc zászlaja: „Világ proletárjai, egyesüljetek!

Esetleges különböző nézőpontjainkon, politikai és szakszervezeti származásunkon túlmenően mi, a munkásmozgalom aktivistái, szervezetei, pártjai és áramlatai úgy döntünk, hogy egyesítjük erőnket ebben a vészhelyzetben, a globális imperialista háború ellen rendkívüli nemzetközi találkozót hívunk össze 2025 márciusában Párizsban.

Első aláírók:

Afganisztan

Association socialiste d’Afghanistan ; Gauche radicale d’Afghanistan (LRA).

Algéria

Aïcha F., Amel B. et Abdelkader Bentaleb, pour le Comité d’organisation des socialistes internationalistes (COSI) ; Mouloud H., Nourredine H. et Amar T. pour les Cercles des jeunes pour le socialisme (CJS) ; Mohamed Bouguerra, militant syndicaliste ; Nadine Kahina, militante ouvrière.

Németország

Daniel Cuadrado González, syndicaliste IG BAU (bâtiment) ; Thomas Dietzel; Thomas Elstner, syndicaliste Ver.di (services publics) ; Andreas Gangl, délégué syndical Ver.di ; Karin Gerlich, secrétaire syndicale Ver.di à la retraite et militante pacifiste internationale. Gudrun Hintermeier, syndicaliste IG Metall, membre de Die Linke ; Peter Hintermeier, président d’union locale DGB, syndicaliste IG Metall ; Joe Körner, lycéen ; Peter Kreutler, délégué syndical Ver.di ; Norbert Müller, membre du bureau des retraités Ver.di pour la région de Francfort ; Claudius Naumann, délégué syndical Ver.di, militant ISG (Groupe socialiste internationaliste), section allemande du CORQI ; Ernst Neweling, syndicaliste Ver.di ; Sean Nowak, syndicaliste Ver.di ; Ruben Schenzle, syndicaliste Ver.di ; Klaus Schüller, syndicaliste EVG (chemins de fer), membre du Comité ouvrier international contre la guerre et l’exploitation, militant ISG ; H.-W. Schuster, syndicaliste Ver.di ; Mitglied, militant ISG ; Dietmar Schwalm, syndicaliste Ver.di et DGB, membre de Die Linke dans l’arrondissement du Hochsauerland ; Jürgen Senge, membre du bureau Ver.di pour la région Düssel-RhinWupper, en Rhénanie-du-Nord-Westphalie ; le groupe ISG.

Ausztrália

 Workers International Discussion ; Juan González, organisateur, Workers International Discussion (Melbourne).

Ausztria

 Matthias B. Lauer, ACUS.

Azánia/Dél-Afrika

Mandlenkosi Phangwa, coordinateur de la section azanienne de la IVe Internationale ; Tatum Phangwa, section azanienne de la IVe Internationale, secrétariat des femmes ; Siyasanga Mancotywa, section azanienne de la IVe Internationale, secrétariat à la jeunesse ; Ashraf Jooma, secrétaire général de la section azanienne de la IVe Internationale ; Collen Mafa, président de ILAWU, Independent Liberated Allied Workers Union ; Miles Nomiya, Organisateur WozaWork Community of the Unemployed Workers (travailleurs sans emploi) ; Nicole Trom présidente Fondation Umntu Ngumntu Ngabantu ; Fatima Mohloase, présidente de Caucus des femmes noires ; Busisiwe Seabe, étudiante et militante féministe. Luboni Mbozomane, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Ismael Parkies, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Bongani Vilakazi, Initiative des entreprises communautaires d’Afrique du Sud ; Lebogang Phanyeko, à titre personnel ; Bofelo Mputlane, poète, écrivain, activiste et artiste ; Mpho Booysens, Forum des chômeurs d’Afrique du Sud ; Mpho Mokoena, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Justice Coshi, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Benjamin Chisare, Comité de crise du sud de Johannesburg ; Simon Mgwebelunde, militant malawite migrant en Afrique du Sud, Mzwandile Lomo, militant ouvrier, délégué syndical NUMSA

Banglades

Parti démocratique révolutionnaire ; Amlan Dewanjee, journaliste ; Badruddoja Chowdhury, secrétaire de la section de la IVe Internationale ; Zainal Abedin, association d’agriculteurs Patia Chittagong ; Morshed Alam, Parti démocratique des travailleurs ; Abbasuddin, secrétaire générale de la Democratic Garments Federation (Fédération démocratique des travailleurs de l’habillement) ; Salma Akhtar Shilpi, secrétaire générale de la Bangladesh Jatio Shramik Federation (BJSF) ; Harun’s Rosid, Travailleurs des chemins de fer du Bangladesh ; Sheikh Rabiul Islam, secrétaire à l’organisation de la section du CORQI ; Abdur Rashid, BJSF ; Sabuj Das, Fédération de la jeunesse ; Shamim Ara ; Mozibor Rahman ; Alak Kumar Da, Hindu Budhist Christian Unity, Parishad ; Abul Kashem Dulal, Fédération nationale des travailleurs du Bangladesh, Comilla.

Belgium

Anne Vanesse, Pierre Van Dooren, pour le cercle « Les Amies et les Amis de Rosa Luxemburg » ; Organisation socialiste internationaliste.

Bénin

Comité de liaison des trotskystes béninois.

Botswana

Lilo Tamocha, militant jeune.

Burundi

Hatungimana Richard, président du Parti des travailleurs et de la démocratie (PTD-Twungurunani) ; Ndayatuke Désiré, président du Cercle de réflexion sur la culture café au Burundi (CERCABU ); Sinzinkayo Jérôme, secrétaire général du PTD et membre de rédaction de La Tribune libre des travailleurs et de la démocratie ; Haziyo Frère, enseignant à l’université du Burundi et membre du comité directeur du PTD ; Nisubire Nestor, syndicaliste dans le secteur de l’enseignement (CONAPES) ; Nininahazwe Alice, professionnelle comptable et militante du PTD ; Kayuku Liliane, agent de banque ; Nzoyihera Thierry, serveur d’hôtel ; Ntihwanya Clément Robert, informaticien dans une entreprise privée.

Kanada

Pamela Mubeza, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation et militante des droits des femmes ; Steven Joe Ntacyibuze, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Félix Bwitonzi, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Roya Roya, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Paul Nkunzimana, professeur d’université à la retraite ; Xjeneb, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Maher Kamal, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; B. Ross Ashley, membre du Comité de liaison des trotskystes du Canada.

Kína

Labor Action in China ; Apo Leong.

Dél-Korea

Sang Su Ha, responsable du Centre des travailleurs sans papiers, CTSP ; Sung He Jung, membre de la commission exécutive du CTSP, Young Be Sine, membre de la commission exécutive du CTSP ; Jung Sikhwa, membre de la commission éxécutive du CTSP ; Mikyung Cha (Seraphina), chercheuse indépendante, fondatrice de Friends of Asia, coéditrice de Asia Dignity Freedom and Democracy.

Egyiptom

Essam Chaaban, journaliste, écrivain, Haby al-Masri, journaliste.

Spanyol állam

Juan Martin Moreno ; Soelí Lemes de Souza, citoyenne brésilienne ; Rakel Saiz Querendez, militante CNT, Pays basque ; Jacinto Duran Largo, syndiqué ESK ; Andeka de Miguel Zabala, président du comité d’entreprise d’un collège privé ; Miguel García Murillo ; Juan Manuel Lodosa, militant antiimpérialiste, Bizkaia ; Reme Martín Rodríguez, LAB, MPB, CORCI ; Comité de liaison trotskyste de l’État espagnol (CETEE).

USA

(a szervezet megjelölése csak azonosításra szolgál) Mark Burrows, ancien coprésident et actuel rédacteur en chef des publications de Railroad Workers United (RWU), Chicago, Illinois ; Nancy Wohlforth, ancienne présidente émérite (à la retraite du syndicat Office and Professional Employees International Union (OPEIU), Venice, Californie ; Ron Dicks, ancien directeur régional (retraité), IFPTE (ingénieurs professionnels et techniques), San Francisco, Californie ; Nnamdi Lumumba, coprésident du Ujima People’s Progress Party, Baltimore, Maryland ; Desiree Rojas, présidente, section de Sacramento, Labor Council for Latin American Advancement (LCLAA), Sacramento, Californie ; Traven Leyshon, vice-président de l’AFLCIO du Vermont, Montpelier ; Mya Shone, comité directeur de Socialist Organizer, Vallejo, Californie ; Linda Thompson, comité des retraités de l’AFSCME, MA Green Rainbow Party, Boston, Massachusetts ; Jerry Levinsky, organisateur, Western Massachusetts AFL-CIO ; Alan Benjamin, membre du comité de rédaction du journal The Organizer, New York ; Millie Phillips, comité de continuation, LCIP, Oakland, Californie ; Brandon Walker, Ujima, Baltimore, Maryland ; David Walters, membre retraité, IBEW 1245, Pacifica, Californie ; Dan Kaplan, organisateur, AFT 1493, San Mateo, Californie ; Allan Fisher, ancien président (retraité), AFT 2121, Santa Cruz, Californie ; Mark Vorpahl, délégué syndical en chef, SEIU Local 49, Portland, Oregon ; Connie White, comité de continuation, LCIP, Long Beach, Californie ; Sabrina Peña-Young, comité de continuation, Labor and Community for an Independent Party (LCIP), Chicago, Illinois ; Sandy Eaton, Massachusetts Nurses United (ret.), Quincy, Massachusetts ; Don Bryant, Cleveland Peace Action, Cleveland ; Gary Votour, trésorier, South Carolina Workers Party, Caroline du Sud ; Jim Lafferty, Ancien président, Los Angeles, National Lawyers Guild, Los Angeles, Californie ; Donna Dewitt, ancienne présidente, South Carolina AFL-CIO, Charleston, South Carolina ; Michael Carano, Teamsters Local 348 (retraité), Tallmadge, Ohio.

France

Parti des travailleurs

Nagy-Britannia

(személyes címen) Jane Doolan, membre de l’exécutif national de Unison ; Audrey White, Liverpool ; Mike Calvert, secrétaire adjoint de la section Unison d’Islington ; Nick Phillips, Syndicat Unite Community ; Henry Mott, Syndicat Unite Community ; Charlie Charalambous.

Görögország

Andreas Guhl ; Sotiria Lioni. Haiti Berthony Dupont, rédacteur en chef,

Haiti

Liberté

Magyarország

Les partisans de la IVe Internationale en Hongrie ; Somi Judit, militante ouvrière.

India

Subhas Naik Jorge, syndicaliste, Goa ; Denzil Cheruvathoor, syndicaliste, Mumbai ; Franklin de Souza, syndicaliste, Mumbai ; Gausuddin Shaikh, syndicaliste, Mumbai ; Nambiath Vasudevan, syndicaliste, Mumbai.

Irán

Kaveh Nematipour.

Olaszország

Association « L’école pour la paix », Turin ; Arancio Viviana, membre du secrétariat de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Sergio Bonsignore, membre du secrétariat de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Giuseppina Calabrese, membre de l’assemblée générale de la FLC-CGIL ; Rita Campioni, militante pour les droits sociaux et démocratiques, Voghera ; Franco Cilenti, directeur de la revue Lavoro e Salute ; Giovanni Cocchi, militant pour les droits sociaux et démocratiques, Bologne ; Lillo Corda, membre de l’assemblée générale de la fonction publique-CGIL, Caltanissetta ; Loretta Deluca, secrétaire de la section Leini-Torino, Rifondazione Comunista ; Marina Dell’Utri, secrétaire générale de la FLC-CGIL, Enna ; Lillo Fasciana, membre de l’assemblée nationale de la FLC-CGIL ; Dario Granaglia, membre de l’assemblée provinciale de la FIOM, Turin ; Daniele Grego, membre de l’assemblée générale de la CISL-Ecole, Piemonte ; Monica Grilli, membre de l’assemblée nationale de la FLC-CGIL-Ecole ; Tonia Guerra, membre de la direction nationale de Rifondazione Comunista ; Giovanni Di Martino, membre du secrétariat de la FLCCGIL, Enna ; Basilia Lotario, présidente de « Proteo Fare Sapere », Enna ; Gabriella Mancuso, présidente de l’assemblée générale de la FLC-CGIL, Enna ; Giuseppe Micciché, secrétaire général de la FLCCGIL, Enna ; Alberto Musca, président de « Proteo Fare Sapere », Caltanissetta ; Elisabetta Raineri, rédactrice de Tribuna Libera ; Adriana Riggi, membre de l’assemblée générale de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Diego Stagno, secrétaire général de la FLC-CGIL, Caltanissetta, Lorenzo Varaldo, coordinateur du mensuel Tribuna Libera ; Vanna Ventre, rédactrice de Tribuna Libera.

Izland

Marzuk Ingi Lamsiah Svanlaugar, membre du Socialist Party d’Islande (Sosialistaflokkur Islands) ; Karl Hedinn Kristjansson, membre du Socialist Party d’Islande (Sosialistaflokkur Islands)

Marokkó

Mohamed Bentouhami, avocat, Al Hoceïma ; Moufid Zekkaghi, avocat, Tanger ; Mohamed el-Mansouri, avocat, Rabat ; Mohamed Dalouh, avocat Al Hoceïma ; Karam Lamqaddam, avocat, Al Hoceïma ; Abdessamad El jaziri, avocat, Al Hoceïma, Azzeddine el-Mommouhi, avocat, Nador ; Mouad Bentouhami, avocat stagiaire, Al Hoceïma ; Ahmed Lemkenfi, journaliste ; Ahmed Rabeh, enseignant, Nador ; Mohamed Jedraoui, ouvrier, Al Hoceïma ; Mohamed Benhaddou, syndicaliste enseignement, Errachidiya ; Thami Laamoum, syndicaliste enseignement, Tétouan ; Mohamed Saddik Abakhkhar, militant de gauche, Meknes ; Btissam Chakir, doctorante chercheuse, Meknes ; Mourad el-Ajbari, enseignant, Toulouse, France ; Mohamed Dahak, syndicaliste enseignement retraité, Oujda. Ad BC, syndicaliste UMT, Casablanca ; Mohamed Attabi, responsable national syndicat des transports (UMT) ; Mohamed elGhoulbzouri, secrétaire du bureau local du syndicat national de l’enseignement supérieur UMT ; Khalid Salhi, vice-secrétaire national du syndicat national de l’enseignement supérieur UMT ; Habil Bouras, chômeur, Al Hoceïma ; Mohamed el-Ajbari, syndicaliste commerce Al Hoceïma ; Y. Lamine, éditeur du bulletin « Lettre ouvrière et d’informations » ; Omar A.B., professeur agrégé, Agadir ; Azizi Jbari, employé hygiène, syndicaliste UMT, Tétouan ; Sanaa Ahayek, doctorante en droit, Tétouan.

Mexikó

Israel Cervantes, Generando Movimiento (travailleurs de General Motors du Mexique) ; Fernando Serrano Monroy, secrétaire général du Syndicat indépendant des travailleurs académiques et administratifs du Colegio de Bachilleres du Chiapas (SITAACOBACH) ; Juan Carlos Vargas Reyes, commission exécutive nationale de la Nouvelle centrale des travailleurs ; Muriel Ernesto Gómez Alvarado, Conseil central de lutte section 40, Coordination nationale des travailleurs de l’éducation (CNTE) ; Fernando Márquez Duarte UAW 2865 ; Liliana Plumeda, Syndicat national des travailleurs de l’éducation (SNTE) section 2 ; Raymundo Blas, ouvrier du bâtiment, militant de la LCI, CORQI ; Marco Rojo, Union nationale des travailleurs par application ; Catalina Miranda, SNTE section 37 ; Irma Moran, collectif La Basse-Californie résiste ; Laura Alejandra Rivera Arvizu, professeure ; Luis Carlos Haro Montoya, historien ; Rosemberg Pérez García SNTE section 40 ; Daniel Gómez Meza SNTE section 40, CNTE ; Jorge Manuel Arcia Nájera, retraité, section 7 SNTE ; CNTE ; Russell Aguilar, retraité de la section 7 SNTE, CNTE ; Marian Nuñez Lugo, étudiante UABC ; Hiram Vidal, étudiant et travailleur ; Carlos Uriel Salmerón, étudiant en psychologie ; David Martínez, historien ; Christian Santana González, étudiant UABC ; Manuel Ángeles, journaliste sportif ; Jesús Casillas Arredondo, professeur ; Raúl Ramos Sánchez, étudiant UABC ; Gilberto Montes Vázquez LCI ; Roger Cerda, retraité, section 7 SNTE ; Ana Lilia Escalante, LCI ; Fredy Rodríguez coopérative des motos-taxis bleus ; Colectivo Generando Movimiento, travailleurs de General Motors du Mexique ; Comité de Mexicali pour la solidarité avec la cause du peuple palestinien.

Moldavia

Léonid Tchornykh, pour l’Organisation marxiste « le Coin rouge »

Palesztina

Naji El Khatib, One Democratic State Initiative (ODSI), Initiative pour un seul État démocratique.

Pakisztán

Anwer Gujjar, président de la All-Pakistan Trade Union Federation (APTUF) ; Nasir Gulzar, secrétaire à l’information de l’APTUF ; Rubina Jamil, secrétaire générale de l’APTUF ; Zarqa Soh hail, présidente de Punjab Employees Social Security, Staff Nursing Union, syndicat des employés de la sécurité sociale du Pendjab et des infirmières ; Fahad Munir, militant de l’organisation de jeunesse ; Saniya Bibi, syndicat des femmes conductrices de Rickshaw du Pendjab ; M. Ilyas, secrétaire adjoint de l’APTUF ; Amna Ali, Association des enseignants du Pendjab ; Main Khalid, président du syndicat des cheminots ; Muhammad Tahseen, Comité d’action pour les droits du peuple ; Director Faiz, Fondation pour la paix Indopak forum ; Sajid Kazmi, rédacteur en chef ; Adeeba Akram, enseignante ; Front de libération du travail en servitude (Bonded Labour Liberation Front) ; Syeda Ghulam Fatima Gilani, secrétaire générale de Bonded Labour Liberation Front Pakistan ; Rashed Rahman, rédacteur ; Farzana Bari ; Yasir Gulzar, secrétaire aux relations internationales (APTUF) ; Muhammad Imran, représentant le Qadri Engineering Employees Union/ syndicat de l’ingénierie ; Zulifqar Ali (Kasur), secrétaire général du Syndicat des travailleurs des métiers à tisser, district de Kasur ; Rahmat Ullah, secrétaire de la section jeunesse de All-Pakistan Trade Union Federation ; Bilal Ahmad Sial, président de Shezan International Workers Union, trésorier de Pakistan Workers Federation ; Aliya Jabeen (Gujranwala) présidente de l’Association des infirmières (PESSI) district de Gujranwala ; Shahid Iqbal Daskavi, journaliste ; Ameen Shah Al Hammd, Syndicat des imprimeurs APTUF, Pendjab ; Mian Zahid, premier vice-président de Sanati Mazdoor Welfare Society, Société ouvrière d’aide sociale, Labour Colony ; Muhammad Khalid, membre du Sazgar Engineering Workers Union (Ingénierie) ; Mirza Riffat ul Beg, secrétaire général PEL Workers Union ; Mohsin Ilyas secrétaire général du Packages Workers Union, syndicat des travailleurs de l’emballage, membre fondateur ; Sanati Mazdoor Etihad (Travailleurs industriels unis - Pakistan) ; Faiqa Shahbaz, secrétaire générale Women Workers Union, Syndicat des femmes travailleuses ; Aima Gulzar, secrétaire générale APTUF, Pendjab ; Sajid Shah, membre de l’exécutif de Railways Workers Union, Syndicat des cheminots ; Mahpara Alam, syndicat des enseignants du Pendjab ; Kamran Sagheer, président de Nisar Art Press Workers Union, syndicat des travailleurs de Nisar Art Press ; Amir Saeed Rawn, avocat à la Cour suprême du Pakistan, ancien secrétaire général du Conseil du barreau de la Haute Cour ; Nasir Mahmood secrétaire à l’information de la All-Pakistan Trade Union Federation, Pendjab ; Shahzad Masshi, président du Mazdoor Union Municipal Committee, Syndicat des travailleurs municipaux (Kot Radha Kishan) ; Muhammad Shabaz Bhatti, Syndicat des travailleurs de Muller et Phipps ; Shafiq Khan, président PC Hotel Employees Union, syndicat des employés de l’hôtellerie ; Ameer Abdullah Nayazi, président J & P Courts Workers and Staff Union, personnel judiciaire.

Fülöp-szigetek

Partido Mnanggagwa (Parti des travailleurs, PM).

Portugália

Plate-forme pour un parti des travailleurs ; Raquel Varela, professeur, historienne ; Mário Tomé, colonel retraité de l’armée, « capitaine d’avril ,» ex-député de l’UDP, ex-secrétaire général de l’UDP, membre du Réseau écossocialiste ; Pedro Viegas, professeur ingénieur.

Kongói Demokratikus Köztársaság

Kaneke Kanyanduru Rodrigue, coordinateur du Comité pour le Parti démocratique indépendant des travailleurs et des paysans (PDITP) en province du Tanganyika, à Kalemie ; Shabilepa Musimbi Gaius, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Sud-Kivu à Bukavu ; Kibally Yunga Marcel, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Haut-Katanga, à Lubumbashi ; Muhindo M. Sambo Frédéric, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Nord-Kivu à Goma.

Románia

Constantin Cretan, président de la Fédération nationale du travail (FNM) ; Luliu Iulian Pauna, président exécutif du Syndicat national du travail d’Olténie ; Gheorge Militaru, président exécutif du Syndicat national du travail de la Vallée du Jiu ; Tiberiu Grigoriu, président exécutif, Ligue des travailleurs de Roumanie ; Marioara Cretan, présidente, Organisation des femmes de la FNM.

Oroszország

Alexandre Voronkov, Union des militants de gauche de l’espace post-soviétique

Sri Lanka

Saman Mudunkotuwage ; Saman Panapura ; Nandasiri Thenuwara.

Svájc

Militants du CORQI en Suisse (Tribune OuvrièreBüezer Tribüne).

Szíria

Haji Mustapha Bassam, président du bureau politique de Union of Syrian Coordinations Around the World (USCAW) ; Faraj Barakhdar, poète (en exil).

Togo

Messan Lawson, secrétaire national du Parti démocratique des travailleurs/L’Émancipation.

Tunésia

Alaa Talbi, chercheur en histoire ; Lotfi Guesmi militant ouvrier.

Törökország

Munzur Pekgüleç, ancien président de Deri-Is (syndicat des travailleurs du cuir affilié à la confédération Türk-Is) ; Metin Ebetürk, ancien président de Sosyal-Is (syndicat des employés de bureau affilié à la confédération DISK) ; Mehmet Özgen, réfugié politique turc au New Jersey, ÉtatsUnis, qui est resté en prison pendant quinze ans après le coup d’État militaire de 1980 ; Hülya Havadır, IKEP, Ankara ; Kadrican Mendi, IKEP, Adapazarı ; Sevim Simsek, président du Parti des travailleurs (IKEP).

Ukrajna

Andreï Moryak, militant internationaliste ; Victor Sidorchenko, Union des militants de gauche de l’espace post-soviétique

Zimbabwe

Mafa Kwanisai Mafa, Chimurenga Vanguard section du Zimbabwe du CORQI, président ; Arasiah Phiri, secrétaire aux affaires féminines, Association nationale des enseignants du Zimbabwe, Chimurenga Vanguard ; Kudakwashe Shambare ; Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Tafirenyika Shoko, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Mkondo Tungamirayi, Société des étudiants panafricains ; Nathan Ndlovu, Société des étudiants panafricains ; Takudzwanashe Taringa, Société des étudiants panafricains ; Tinashe T. Maenzanise, Société des étudiants panafricains ; Albert Chimhofu, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Tipei Loratta Dube, Conseil de solidarité avec la Palestine ; Ntandoyenkosi Ayanda Ndhlovu, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Shadreck Matindike ; Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Pianos Mugomba, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Victor Maride, ZANU PF ; Cale eb Kuranga, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Fortune Madondo, Forum de la jeunesse du Zimbabwe ; Tapiwanashe Chikwinho, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Runesu Gumbo, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Memory Rudo Mupandawana, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Isabel Shumba, Mouvement zimbabwéen des socialistes panafricains ; Tanaka Chipere, Société des étudiants panafricains ; Rhoda Mafa, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe.

Csatlakozás, a felhívás további aláirása ezen a mailcímen:  internationalmeeting2025@gmail.com


2024. december 12., csütörtök

Agresszió és nem-agresszió

 

Kép: December 5-én 200 000 munkavállaló és fiatal tüntetett Franciaország-szerte. Itt: Párizsban

Ezen írás megjelenésekor még senki sem tudja, hogy mi lesz a kormányalakításról folyó tárgyalások kimenetele. Az egyetlen biztos, hogy a "baloldal" Macronnal akar kormányozni.

December 9-én, hétfőn a PS, a PCF és a Zöldek vezetői találkoztak Macronnal az Élysée-palotában, majd december 10-én, kedden ismét a macronista párt és a jobboldal jelenlétében. Akkor mi a lényeg? Egyesek bizalmi szavazás-mentes megállapodásról, mások megnemtámadási paktumról beszélnek. Vajon ezen az alapon képzelik el a részvételt egy széleskörű kormány megalakításában?

A PS és a Zöldek készek erre, ha azt az NFP vezeti. Roussel (Kommunista Párt) nem szabja ezt feltételként. A L'Humanité-ban (december 9.) "egy szociális és republikánus paktum" megkötését szorgalmazta, amely lehetővé tenné " többség szövegről szövegre " kialakítását a Nemzetgyűlésben. E három csoport egyike sem kérdőjelezi meg az elnök legitimitását. Macron távozását követelik?  Lemondása csak akkor képzelhető el, ha ő maga is fontolgatja.

"Ez az ő döntése" - ragaszkodik Roussel. Pontosan: a múlt héten Macron kizárta a lemondást. Az intézményeket tisztelő "baloldal" számára tehát egyértelmű az ügy: Macron marad. Emlékeztetnünk kell arra, hogy az V. Köztársaságban az elnök az, aki kihirdeti és aláírja a jogszabályokat, aki a fegyveres erők parancsnoka, aki irányítja a nemzetközi politikát és biztosítja a nemzetközi szerződések (NATO, Európai Unió stb.) betartását? Macron elnöksége alatt kormányozni nem "együttélés", hanem vele együtt kormányzás és az ő irányítása alatt. A La France insoumise a maga részéről visszautasította az Élysée-palotába szóló meghívást. Ez nem akadályozta meg koordinátorát, Manuel Bompard-t abban, hogy szintén hűséget fogadjon az elnöknek, és a L'Humanité december 10-i számában kijelentse: "Készek vagyunk kormányozni, ha Macron hozzánk fordul". Hogyan? "Ennek a kormánynak többséget kell szereznie a Képviselőházban. A költségvetési szekvencia során több mint 150 módosítás megszavazására vettük rá a képviselőket". Bompard itt a szövegben Roussel-t imitálja. Még tovább megy, és bejelenti, hogy a La France insoumise "nem fogja ellenezni" a  macroni 2024-es speciális költségvetési törvény megújításának elfogadását 2025-re!

Apropó, ha már agresszióról és nem-agresszióról beszélünk...

Mindezeknek a "baloldali" pártoknak, amelyek szemrebbenés nélkül tervezik, hogy Macronnal és az ő vezetésével együtt kormányoznak, fel kellene tenniük maguknak a kérdést: ki támadta meg a munkavállalókat és a fiatalokat az elmúlt hét évben, ki támadta meg a szociális biztonságot, a jogokat, a béreket és a közszolgáltatásokat? Ki, ha nem Macron? A december 5-i nagyszabású sztrájk a szakszervezetekkel összefogva valamennyi közszolgálati dolgozó közös követeléseit fogalmazta meg. Nincs együttélés, nincs közös kormányzás Macronnal! Le vele!

A dolgozó emberek számára csak egy kormány elfogadható: az, amelyik teljesíti a követeléseket, és amelyik ehhez nem fél elvenni a forrásokat onnan, ahol vannak, a részvényesek zsebéből és a katonai költségvetésekből.

(DG)



2024. december 3., kedd

Augusztus 9-én, a bangladesi események kibontakozásának idején vita kezdődött az Internacionáléban

 


Megjegyzések a megbeszéléshez


A CORQI animációs kollektíva számára készített feljegyzések a sürgős tisztázásra váró kérdéseket fogalmazták meg.

1 - Bangladesben forradalom tört ki. Demokratikus tartalommal kezdődött. Nem lehetett és nem is lehet hitelt adni Hasina sejk kormányának azon állításának, hogy a nemzeti felszabadító harc hagyományaihoz való hűségből vezette be újra a felvételi kvótát a közszolgálatban. Ennek az ellenkezője igaz. Mivel ezt az intézkedést hatályon kívül helyezték, a mai újbóli bevezetése olyan intézkedés, amely korlátozza a diákok egyenlő jogait. A nemzeti függetlenségért folytatott harc zászlaját és legitimitását bitorolja egy diszkriminatív intézkedés igazolására.

2- A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának már a kezdetektől fogva el kellett volna ítélnie ezt a kormányzati intézkedést, mint bohózatot. Nyilvános nyilatkozatot kellett volna tennie arról, hogy az 1971-es háború nemzeti felszabadító harcának folytatása ma az egyenlő jogokért folytatott harc, és ezért nyilvánosan támogatnia kellett volna a diákmozgalom követelését, függetlenül vezetőinek irányultságától, nevezetesen: nemet a kvóták újbóli bevezetésére. El kellett volna magyaráznia, hogy a kormány nem a nemzet szuverenitásáért való aggódásból cselekszik, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen az IMF és a Világbank követeléseinek tesz eleget. Ezért nem hajlandó elismerni minden diák egyenlő jogait, és az 1971-es küzdelem állítólagos folytonosságára hivatkozik, hogy elfedje a diszkriminatív jogi intézkedéseket. A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának bitorló kormányként kellett volna elítélnie az Awami Ligából, a Kommunista Párt különböző szektoraiból és maoista szervezetekből álló kormányt, amely az 1971-es demokratikus forradalmi harc örökségét használja fel az ifjúságellenes és munkásosztály-ellenes megszorító politika igazolására.

3 - Ez a forradalom, amely demokratikus alapokon állt, egy, az imperializmusnak eladott kormánnyal, népfrontkormánnyal került szembe. Egy sajátos népfront, ahol a fő párt a nemzeti burzsoázia pártja. De ez egy népfrontkormány. És ez a népfrontkormány az, amelyik a fiatalok elleni példátlanul brutális intézkedést irányítja. A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának nyilvános nyilatkozatban kellett volna követelnie a kvótákat visszaállító intézkedés visszavonását és a korrupt kormány távozását, és ki kellett volna nyilvánítania magát a munkások, a szegényparasztok és a diákok, vagyis a lakosság hatalmas többségének kormánya, valamint e társadalmi rétegek követeléseinek kielégítése mellett. Ez azt jelenti, hogy szakítani kell az IMF és a Világbank terveivel, és teljesíteni kell a szociális követeléseket, kezdve az általános béremeléssel, amely a 2023 őszi nagy osztályharcok középpontjában áll majd.

4 - Ez a forradalom, amely demokratikusnak indult, éppen átalakulóban volt társadalmi forradalommá. Az a tény, hogy a munkásosztály különböző módokon mozog, adottnak tűnt. Nem lehet több száz diákot meggyilkolni anélkül, hogy ne váltanánk ki reakciót magából a lakosságból, és tudjuk, hogy Banglades lakosságának túlnyomó többségét munkások és kisgazdák alkotják. Tehát az elmúlt hetek tüntetései szükségszerűen érintették a családokat, a lakosságot, tehát a városokban és vidéken élő munkásokat. Úgy tűnt, hogy a gyári munkások sajátos mozgalma is megjelent. Ezt jelzi a textilgyárakban történt tűzesetek nagy száma is. A rezsim éppen a munkásosztály e megjelenésére reagált a látott brutalitással. Vannak precedensek: különösen 2023 novembere, a több százezer textilipari munkás sztrájkja, amelyet a Sheikh Hasinaagissant kormány a textilipari multik és a textilipari főnökök nevében még Bangladesben is kegyetlenül elfojtott.

5- A Sheik Hasina-rezsim egy korrupt rezsim volt, amelyet a dolgozók és a nép jogosan gyűlölt: ebben a kérdésben lehetetlen a legkisebb kétértelműséget is fenntartani. Az a kormány, amely diákokra és munkásokra lőtt, az a kormány, amely július 16. és augusztus 5. között (legalább) több mint 500 fiatal és munkás halálát okozta, az imperializmus nevében eljáró gyilkosok kormánya. A 4. Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának olyan politikai álláspontot kellett kifejeznie, amely független az összes létező erő által kifejtettektől. Nem lehetett elfogadni azt az érvet - a vitában ezzel a követeléssel szemben -, hogy egy ilyen független kifejezésre nem kerülhet sor, mert az árnyékot vethet a "szövetségesekre" (értsd: a kormányban részt vevő sztálinista pártok törmelékeire). Ilyen horderejű eseményekkel szemben nem volt lehetséges, hogy a helyzetet ne vitassuk meg, és a 4. Internacionálé ne foglaljon állást vele kapcsolatban. Mert még ha a bangladesi elvtársak más álláspontot is képviselnek, a 4. Internacionálénak nincs helye semmilyen népfrontban, és ezért nem rendelheti alá független politikai véleménynyilvánítását az állítólagos "szövetségesek" reakciójának.

6 - Tudatában annak, hogy a demokratikus forradalom gyorsan proletárforradalommá változik, az imperializmus átvette a vezetést, hogy - különösen a hadseregen keresztül - biztosítsa, hogy az Awami Liga-kormány bukása, Haszina sejk kiszorítása és a Yunus-csapat beiktatása között a lehető legkisebb vákuum legyen. A cél az volt, és ma is az, hogy megfékezzék a proletárforradalmat, hogy elkerüljenek egy Srí Lanka-i típusú folyamatot és regionális konfliktust, valamint hogy megvédjék az ország textilgyártásától függő multinacionális vállalatok érdekeit. Természetesen ebben a nyílt válságban mindenki kiveszi a részét. A BNP, a hadsereg, India, Pakisztán és a betiltott iszlamista párt. Senkit sem téveszthet meg a BNP által a diákmozgalomnak nyújtott "támogatás", vagy más szinten a hadsereg által nyújtott "támogatás". Mindezek ellenére a Negyedik Internacionálé nem határozhatja meg politikáját egy tábori álláspont alapján így: a jobboldallal és az iszlamistákkal szemben a baloldal táborába kell állni. Mert a "baloldal tábora" ma Bangladesben a baloldali eszmék elárulásának tábora, a tömegek által gyűlölt és elutasított kormány támogatásának tábora, egy korrupt kormányé, amelyet le kell váltani. Ezt kellett volna kifejeznie a 4. Internacionálé nyilatkozatának.

7 - A folyamatban lévő forradalmi folyamat még messze nem ért véget. Kétségtelen, hogy további szakaszok állnak előttünk. De a szubjektív tényező jelentős gyengeségével találkozik. Az igazat megvallva, sok olyan elem hiányzik, amellyel értékelni lehetne. Úgy tűnik, hogy voltak diákbizottságok. Hogyan voltak felépítve? Milyen politikai erők domináltak bennük? Demokratikusan képviselték-e a mozgósított diákokat, és milyen mértékben? Voltak-e munkásbizottságok? Úgy tűnik, hogy ez lehetett a helyzet. Mit mondtak a munkásszervezetek? Hogyan fejezték ki magukat? Itt is sok mindent nem tudunk. De az biztos, hogy egy ilyen nyílt forradalmi helyzetben a Negyedik Internacionálé bangladesi szekciója, még ha korlátozott erőkkel is, de képes lenne perspektívát nyitni. Egy feltétellel: először is meg kell szakítania minden kapcsolatot a Népfronttal, tisztáznia kell a kormánnyal való kapcsolatával kapcsolatos minden kétértelműséget, és világossá kell tennie a munkások, parasztok és diákok tömegei számára, hogy harcos párt, amelyet kizárólag a munkásosztály és a fiatalok érdekei határoznak meg, nem pedig az, hogy többé-kevésbé feltételezhetően az imperializmusnak és a Népfrontnak eladott "baloldali" táborhoz tartozik.

8 - Megalakulása óta a Yunus-kormány, amelyet az imperializmus összes nemzetközi intézménye támogat, a textilipari multinacionális vállalatokkal szembeni szolgalelkű politikát folytat. Ez most kiderült a nyilvánosság előtt. Ez semmiképpen sem rontja a régi rendszert megbuktató forradalmi mozgalom jellemzését. Tehát ez semmiképpen sem változtat az abban az időszakban követett irányvonal kritikáján.

9 - Az egész Negyedik Internacionálé érintett. Igaz, a Negyedik Internacionálé nem alakult újjá, nem demokratikusan központosított. De nem lehet harcolni a Negyedik Internacionálé újjáalakításáért a népfrontokon alapuló kétértelmű és ellentmondásos álláspont alapján. A Negyedik Internacionálénak nincs és nem is lehet helye egyik népfrontban sem - állapítja meg helyesen a program. Tehát nem vezethetjük egyszerre a franciaországi vagy az amerikai népfront elleni harcot (lásd a DSA-ról és az "el nem kötelezett" szavazatokról szóló cikket), és nem lehetünk a bangladesi népfront részei. Mindenekelőtt: a Népfrontnak való tényleges alárendeltség egyik országban sem élvezheti a hallgatás előnyeit, mert az egyenlő lenne a hallgatólagos beleegyezéssel. Ezt a csendet meg kell törni!


2024. december 2., hétfő

A palesztin nép elűzése folytatódik

 


Miközben az izraeli hadsereg folytatja népirtását a Gázai övezetben és fokozza a rajtaütéseket Ciszjordániában, az állítólag "izraeli állampolgár" palesztinokat is elűzik az "1948-as területekről".

Orly Noy, a +972 izraeli szerkesztője elítéli: „Múlt héten Izrael állam egy újabb palesztin falu skalpját akasztotta fel az övére, ezzel befejezve Umm Al-Hiran lerombolását. November 14-én reggel több száz rendőr rohamozta meg különleges erők és helikopterek kíséretében a beduin falut a Negev-sivatagban, Izrael állam déli részén. A lakosok, akik már régóta tartottak attól, hogy eljön ez a nap, maguk rombolták le a falu épületeinek nagy részét, hogy elkerüljék a súlyos bírságokat. A rendőrségnek már csak a mecsetet kellett lerombolnia.

Így ért véget a falu megmentéséért folytatott huszonöt éves bírósági küzdelem, és a lakosok hontalanná váltak. Ha meg akarják érteni a cionizmus által a palesztinok ellen elkövetett igazságtalanságok teljes történetét - a zsidó felsőbbrendűségen és a demográfiai megszállottságon alapuló diszkrimináció, rasszizmus, jogfosztás és erőszak - nézzék meg Umm Al-Hiran sorsát”.

Palesztina 1947-1948-ban a nagyhatalmak által elrendelt felosztása előtt Umm Al-Hiran beduinjai a Negev északnyugati részén éltek.

"1952-ben a katonai hatóságok kiutasították őket, hogy elvegyék a földjüket, és kibucot alapítsanak” - emlékszik vissza Orly Noy. Négy évvel később ismét kiutasították őket. Orly Noy megállapítja: „Ez nem újdonság. Izrael megalakulása óta palesztin falvakat rombol le, és zsidókat telepít oda. Az 1948-as Nakba során városok és falvak százait népesítette be. Umm Al-Hiran története azonban Izrael hozzáállásának egy másik aspektusát is tartalmazza, amely elengedhetetlen a cionizmus modus operandi megértéséhez: azt a felfogást, hogy a palesztinok jelenléte ideiglenes. Ez a zsidó felsőbbrendűség egyik legdurvább kifejeződése”.

J. A.

La tribune des Travailleurs N°467 2024 nov. 27.