2026. január 3., szombat

Le Trump Venezuela elleni agressziójával !

 



A Negyedik Internacionálé Újjáépítésének Szervezőbizottságának (CORQI) nyilatkozata

 

Január 2-áról 3-ára virradó éjjel az amerikai légierő bombázta Venezuelát. Trump bejelentette, hogy elrabolta Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét.

 

A Negyedik Internacionálé Újjáépítésének Szervezőbizottsága (CORQI) elítéli ezt az imperialista agressziót egy szuverén nemzet ellen, amely csupán egy amerikai armada venezuelai partoknál 2025 szeptembere óta történő telepítésének, a venezuelai és kolumbiai hajók Karib-tengeren történő bombázásának, valamint a Trump-adminisztráció által a CIA-nek adott utasításnak a folytatása, hogy „titkos műveleteket” folytasson venezuelai területen.

A CORQI követeli a bombázások befejezését, valamint Nicolás Maduro és családja szabadon bocsátását. Gúnyosan elutasítja azokat az ürügyeket, amelyeket Trump felhasznál annak igazolására. Nyilvánvalóan nem a „drog elleni háború”, sem a „demokráciáért folytatott harc” motiválja a Trump-adminisztrációt.

A Trump-adminisztráció elsődleges motivációja – ugyanaz, mint ami az ukrajnai háború, a gázai népirtás, a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló fosztogató háború, a minden ország, különösen Kína elleni kereskedelmi háború, valamint az Egyesült Államok munkavállalóinak demokratikus és szociális jogai elleni háború mögött is áll – a Wall Street-i pénzügyi tőke diktatúrájának megteremtése, bármilyen eszközzel.

Venezuelával kapcsolatban fő motivációját november 5-én fogalmazta meg pártfogoltja, a venezuelai „Nobel-díjas” Maria Machado az Amerikai Üzleti Fórum előtt Miamiban, Floridában: „Megnyitjuk Venezuelát a külföldi befektetések előtt. (…) nemcsak az olajban és a gázban (…), hanem a bányászatban, az aranyban, az infrastruktúrában, az áramban is (…) biztosítjuk a külföldi befektetők biztonságát, és egy hatalmas és átlátható privatizációs program vár rátok!”

A gázai népirtás figyelmeztetés a világ népei számára. Maduro elrablása figyelmeztetés arra, hogy mi vár minden olyan politikai vezetőre, aki nem csatlakozik az amerikai imperializmus követeléseihez.

Van egy másik motiváció is, amelyet a munkásoknak ismerniük kell. Ahogyan az európai NATO-tagok hónapok óta a „külső fenyegetés” kísértetét emlegetik, hogy széles körű támogatást szerezzenek a militarizációhoz, Trumpnak is háborúra van szüksége. Az Epstein-botrányba keveredve, és politikájával a munkások életszínvonalának összeomlását eredményezte, Trumpnak nemzeti egységre van szüksége maga körül. Már hónapok óta élvezi a Demokrata Párt támogatását, amelynek vezetői – köztük a „baloldal” vezetőinek többsége – támogatták a háború eszkalációját.

De sem az Egyesült Államokban, sem a világ más részein a munkásoknak és szervezeteiknek a legcsekélyebb érdekük sem fűződik ahhoz, hogy támogassák ezt az imperialista háborút, amely Venezuelát fosztogatja. Mert ez csak erősíti a kapitalista kormányok által a munkásosztály és a demokratikus szabadságok ellen vívott „belső háborúját”.

A megoldás sem a kapitalista kormányoktól, sem az ENSZ-től nem fog jönni, amely egy hónappal ezelőtt legitimálta Trump szégyenletes „béketervét” Gázára vonatkozóan. A megoldás a munkások és a világ népeinek mozgósításából fog jönni, a venezuelai néppel szolidaritásból.

Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a Maduro-kormányról, a lehető legszélesebb egységre van szükség ahhoz, hogy követeljük az imperialista beavatkozás végét, az amerikai csapatok kivonását, Maduro és felesége szabadon bocsátását, bármilyen szárazföldi beavatkozás elutasítását, valamint a venezuelai nép erőforrásainak kifosztását.

Azok számára, akik a Negyedik Internacionálé újjáépítését szorgalmazzák, ez a további lépés egy általános imperialista háború felé megerősíti Lenin szavainak relevanciáját: „Ha a szocializmus nem győzedelmeskedik, a kapitalista államok közötti béke nem lesz más, mint fegyverszünet, fegyverszünet, a népek közötti új mészárlás előkészítése. Béke és kenyér – ezek a munkások és a kizsákmányoltak fő követelései… Béke és kenyér, a burzsoázia megdöntése, forradalmi eszközök a háború okozta sebek gyógyítására, a szocializmus teljes győzelme – ezek a harc céljai.” (1917. december 14.).

A CORQI-hoz kapcsolódó szervezetek részt vesznek minden olyan egységtüntetésen, amelyet munkások és demokratikus szervezetek kezdeményeznek a következő szlogenek alatt:

- Azonnali véget Trump Venezuela elleni imperialista agressziójának!

- Az amerikai csapatok kivonását, a bombázások leállítását!

- Nicolás Maduro és felesége szabadon bocsátását!

- Gázától Venezueláig, Ukrajnától a Kongói Demokratikus Köztársaságig: Le a háborúval, le a kizsákmányolással, le az imperializmussal!

 

2026. január 3.



2025. december 24., szerda

Bulgária: a tüntetők menesztették a kormányt és a munkásellenes költségvetést

 


Kép Szófia 2025.dec.1.


Sok országban a 2026-os állami költségvetés javaslata felgyorsítja a politikai és társadalmi válságot. Ez a helyzet Bulgáriában, ahol a szófiai utcákon akár 100 000 résztvevőt is felvonultató népi tüntetések a költségvetési tervezet visszavonásához, majd a kormány bukásához vezettek. Ezek történelmi jelentőségű tüntetések voltak ebben a 6,7 ​​millió lakosú országban.

A jobboldali kormány 2026-os költségvetési tervezete váltotta ki a tiltakozásokat. Tartalmazta az „adók és társadalombiztosítási járulékok jelentős emelését, amelyeket elsősorban a munkavállalókat és a háztartásokat sújtó intézkedéseknek tekintettek” (Euronews, december 3.).

Az egyetlen fizetésemelés a rendőrök, a bírák és a katonaság esetében voltak. Miután 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, az ország jelentősen megnövelte katonai költségvetését, amely jelenleg a GDP 2%-át teszi ki, és a becslések szerint 2030-ra eléri az 5%-ot. A bürokratikus rezsim 1989-es összeomlását követő harmincöt évnyi fosztogató privatizáció mintáját folytatva a költségvetés a Nemzeti Lottó külföldi kapitalista csoportnak történő eladására vonatkozó terveket is tartalmazott. És bár a lakosság 20%-a a szegénységi küszöb alatt él (havi 323 euró), az euró január 1-jei bevezetésével járó szárnyaló áraktól való félelem felduzzasztotta a tüntetők sorait.

A szomszédos Szerbiához és számos balkáni országhoz hasonlóan a szervezett munkásmozgalom gyengesége a tüntetők tömegét sebezhetővé tette a különféle „ellenzéki” pártok manipulációjával szemben, amelyek a szlogeneket az általános „korrupció elleni” felhívásokra próbálják korlátozni. De a munkásoknak – akik a tüntetők többségét alkotják – osztályérdekeikkel kapcsolatos aggályaik vannak, „kimerítve őket a szavazatvásárlás és az oligarchák befolyása miatt. Olyan rendszert követelnek, amely az egész lakosságot szolgálja, nem csak néhány magánérdekét” – jegyzi meg az Euronews (december 19.).

Mint másutt, a bolgár munkások is csak saját erejükre támaszkodhatnak az oligarchák, kormányaik, privatizációik, a NATO és az Európai Unió elűzésében.

(Jeran Alain, Tribune des Travailleurs, 2025.dec.24.) 

Számodra, kedves olvasó, minden a kívánságaid szerint alakul?

 

Itt az év vége. És ezért itt az ideje az értékeléseknek. A Reuters szerint az eredmények több mint pozitívak a „globális piacok” számára, amelyek „további 20%-os növekedést” könyvelhettek el nyereségükben. Ez azt jelenti, hogy összességében a világ tőzsdéin forgó összes tőke – több száz billió dollár – értéke 20%-kal nőtt 2025 folyamán.

És számodra, kedves olvasó, minden jól megy?

Szintén a Reuters szerint az arany, „a válság idején a végső biztonságos menedék”, 2025-ben a legjobb évét zárta 1979 óta. A Les Échos újság ezt a címlapján a következő címmel ünnepli: „Az arany rekordról rekordra szárnyal.” És számodra, kedves olvasó, aki valószínűleg nem egy halom aranyon ülsz, minden tökéletesen megy?

A Reuters szerint kiváló év volt ez „a mesterséges intelligencia kedvence” Nvidia számára, amely az első globális vállalat lett, amely átlépte az 5 billió dolláros határt”.

De az „európai fegyverrészvények” számára is, amelyek 60%-os emelkedése „Trumpnak” tulajdonítható, aki az Egyesült Államokon kívüli NATO-tagokat is újrafegyverkezésre kényszerítette.

És számotokra, munkavállalók és a világ népei számára, minden jól ment idén, számotokra, akik a világ minden szegletében szenvedtek ennek a fegyvernek a „fogyasztása” következményeitől, amelynek értéke szárnyal, minden bizonnyal a tőzsdéken, de amely valóban egész városokat és régiókat gyújt lángba, a Gázai övezettől Szudánig, Kongótól Ukrajnáig, emberek millióinak életét felemésztve?

2025 valóban jó év a spekulánsok, a haszonlesők, a kapitalisták és a fegyverkereskedők számára. Természetesen nem mindenki nyer; vannak, akik veszítenek is. De összességében, ebben a hatalmas kaszinóban, ahol a kapitalisták által felhalmozott vagyon hegyei forognak, a profit egyre csak nő, újra és újra, a háború, a pusztítás, a spekuláció és a pusztítás hátterében.

Milliárd eurót zsebelnek be a munkások kizsákmányolása és a nép vagyonának elrablása révén, sokmilliárd eurót, amelyet nagyrészt szintén közpénzekből finanszíroznak… (És amikor az év véget ér,

összeszámolják az államadósságot, és felkiáltanak: "Elnézést, az adósság megint megnőtt, áldozatokat kell hoznunk!").

És neked, kedves olvasó, akinek egyetlen vagyona a munkád, és akinek egyetlen jövedelme a fizetésed vagy a nyugdíjad, minden jól ment idén?

Nem, természetesen nem. Ahhoz, hogy a gazdagok a társadalom egyik végén elhízzanak, a népnek a másik végén küzdenie és szenvednie kell. Ez a kapitalizmus törvénye. Ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak számodra, kedves olvasó, mindannyiunk számára, előbb-utóbb el kell törölnünk a termelőeszközök magántulajdonát, amelyeken a kizsákmányolás kapitalista rendszere nyugszik. Minél előbb, annál jobb.

Sok sikert kívánok a dolgozók küzdelméhez 2026-ban!

 Daniel Gluckstein (La Tribune des Travailler, 2025.dec.24.


2025. december 19., péntek

El a kezekkel Venezuelától!

 



A Szervezőbizottság a Negyedik Internacionálé Újjáépítéséért (CORQI) mindenkit figyelmeztet: a következő napokban, talán akár órákban is, Trump azzal fenyegetőzik, hogy újabb lépést tesz a venezuelai nép elleni imperialista agresszióban egy szárazföldi beavatkozás megindításával.

Három hónapja 4500 tengerészgyalogost és egy egész armadát mozgósított a venezuelai partok járőrözésére, légierője pedig hetente támad venezuelai és kolumbiai hajókat, ami közel száz halálos áldozatot követelt.

És most Trump a CNN-nek jelent be egy küszöbön álló szárazföldi támadást.

A CORQI számára ez sürgős ügy: a világ dolgozóinak és népeinek Venezuela népe mellett kell állniuk ez ellen az imperialista agresszió ellen. És ennek érdekében minden dolgozói és antiimperialista szervezetnek egyesítenie kell erőit. Ezt a Maduro-rezsimtől való teljes függetlenségében teszi, amelyről mindenkinek szabadon lehet saját nézőpontja.

A CORQI elutasítja az amerikai imperializmus által felhozott ürügyeket, amelyekkel beavatkozását igazolja.

„Háború a drogok ellen”? De az amerikai imperializmus az, amely évtizedek óta a kartelleket, a droggazdaságot és magukat a drogokat használja fel saját céljaira: az amerikai fekete felszabadító mozgalom felszámolására; a vietnami háborúban több százezer fiatal amerikai halálba küldésére; a nicaraguai ellenforradalmi háború finanszírozására; a „bankok megmentésére” a 2008-as pénzügyi válság idején, stb.

„Harc a demokráciáért”? De kivel viccel Trump, aki nap mint nap megpróbál totalitárius rendet erőltetni az Egyesült Államokra és a világra? Azt, aki Bukele (El Salvador), Milei (Argentína), Kast (Chile) rezsimjét vagy a haiti népet elnyomó bábkormányt támogatja? Azt, aki finanszírozza és bátorítja Netanjahu palesztin nép elleni népirtó bűncselekményeit?

„Harc a békéért”? De Trump épp most fogadott el – a Demokrata Párt segítségével – egy 900 milliárd dolláros háborús költségvetést, hogy tovább hizlalja a katonai-ipari komplexumot, és új háborúkat készítsen elő az emberek ellen, elválaszthatatlanul attól a háborútól, amelyet az Egyesült Államok dolgozói ellen vív.

A karibi tengeren zajló eszkalációval kapcsolatban a nemzetközi sajtó egyre gyakrabban hivatkozik a Monroe-doktrínára, amely Amerikát az Egyesült Államok hátsó udvarának nyilvánította, ahol minden jogot magának követelhet. És pontosan ez forog kockán. Ki lesz a következő? Mexikó? Brazília? A Venezuela elleni agresszió révén a kontinens, sőt az egész világ minden népe veszélyben van.

Mégis az imperialista agresszió egyetlen és valódi okát Trump pártfogoltja, a venezuelai „háborús Nobel-díjas”, Maria Machado adta meg november 5-én a floridai Miamiban megrendezett Amerikai Üzleti Fórum előtt: „Megnyitjuk Venezuelát a külföldi befektetések előtt. (...) nemcsak az olajban és a gázban (...), hanem a bányászatban, az aranyban, az infrastruktúrában, az áramban is (...) biztosítjuk a külföldi befektetők biztonságát, és egy hatalmas és átlátható privatizációs program csak rátok vár!”

A CORQI mélyen elítéli a Trump-adminisztráció által a legtöbb nyugati kormány bűnrészességével Venezuela ellen elkövetett imperialista agressziót.

Sürgősen felszólítja a hozzá tartozó és szimpatizáló szervezeteket, hogy tegyenek kezdeményezéseket a lehető legszélesebb egységfront kialakítására minden országban – és különösen az Egyesült Államokban és a nyugati országokban – a következő jelszavak alapján:

 

Trump, el a kezekkel Venezuelától!

A venezuelai olaj a venezuelai népé!

Le az imperialista beavatkozással!

 

 

Szervezőbizottság a Negyedik Internacionálé Újjáépítéséért

corqi.ocrfi@gmail.com 2025.dec.19.

2025. december 18., csütörtök

Teljes sztrájk Portugáliában


A nagyobb városokban december 11-én, csütörtökön, az ünnepek közeledtével kiürültek az utcák: a vonatok, buszok és kompok álltak, akárcsak a gyárak, iskolák és kórházak (a sürgősségi osztály kivételével). A szakszervezetek által kezdeményezett sztrájk a jobboldali kormány törvényjavaslatának visszavonását követelte, amely több mint száz munkajogi módosítást tartalmazott (széles körű munkahelyi bizonytalanság, heti ötven órára emelt munkaidő túlórapótlék nélkül, a sztrájkjog de facto tilalma, a szakszervezeti szabadság szigorú korlátozása stb.).

A televízióban a megkérdezett járókelők vagy így válaszoltak: „Sztrájkolok ez ellen a szörnyű törvényjavaslat ellen”, vagy: „Sajnos nem sztrájkolhatok, de szolidaritást vállalok.” Lisszabon előkelő negyedeinek luxusüzleteiben az alkalmazottak kijöttek és tapsoltak, ahogy a tüntetés elhaladt mellettük. A kisvállalkozások tulajdonosai támogatták a sztrájkot. A kormány a maga részéről „észrevétlenül” maradt sztrájknak nevezte. „Észrevétlenül”? Az ország legnagyobb gyára, az Autoeuropa (Volkswagen) és teljes ipari parkja most először állt le, akárcsak több száz másik vállalkozás. A „minimális szolgáltatás” intézkedésein kívül, amelyeket a javasolt jogszabály „maximális szolgáltatássá” alakítana át a sztrájkok megelőzése érdekében, semmi sem történik a városokon belül vagy azok között.

Ventura, a neofasiszta Chega párt vezetője sokkal óvatosabb. A Köztársasági Gyűlés második legnagyobb parlamenti csoportjának vezetőjeként Ventura tudja, hogy a törvényjavaslat elfogadása tőle függ. Ezért óvatosan jár el, és elismeri, hogy „a munkavállalóknak minden okuk megvan az elégedetlenségre”, a felelősséget pedig egyértelműen a kormányra hárítva… A munkavállalók esküdt ellenségének szembe kell néznie a valósággal. Emberözön árasztotta el Lisszabon, Porto és a tartományi fővárosok utcáit. Lisszabonban talán százezren vannak. A szakszervezeti vezetők beszédei után a tömeg órákig táborozott a Parlament előtt, válaszokat követelve. Az idősebb generáció emlékszik a Parlament 1975 novemberi, forradalom alatti építőmunkások általi ostromára.

A Trojka (Európai Bizottság-IMF-Európai Központi Bank) brutális tervei elleni 2012-es mozgósítások óta először számos gyűlés szavazott általános sztrájkra. Még a "legmérsékeltebb" szakszervezetek is egymás után csatlakoztak. Az egység kilátása elsöpörte azokat, akik a demoralizációt és a leszerelést hirdették. A fiatalok tömegesen vonultak ki a tüntetésekre, ahogyan azt a forradalom évfordulóján, 2024. és 2025. április 25-én is tették. A leginkább kizsákmányoltak, számos bevándorló munkás is részt vettek.

Az általános sztrájk osztálykonfrontációt szít. A Solidários szakszervezeti platform, amely portugál trockista aktivistákat is magában foglal, elsőként szólított fel általános sztrájkra. Nyilvános gyűléseken az aktivisták többször is szembesítették a CGTP és az UGT szakszervezetek főtitkárait: "Hívjunk fel közösen általános sztrájkra!" "Hívjunk össze közgyűléseket, ahol a munkások, szakszervezeti tagok vagy sem, megválasztják éberségi bizottságaikat és sztrájkbizottságaikat!" A december 11-i, minden szinten megmutatkozó egység bizalmat adott a munkásoknak. A szocialisták vezette UGT kijelentette, hogy szükség esetén vissza kell térni az általános sztrájkhoz. De vajon a vezetők képesek lesznek-e ellenállni a kormány „konzultációra” irányuló felhívásának, amely a kapitulációra kényszerítené őket?

Egy új generáció munkásosztálybeli és ifjúsági aktivistákból van kibontakozóban. Az új online újság, a Maio ezt tükrözi. A portugál forradalom számos kudarcot szenvedett el... de december 11-én megmutatta, hogy nem halott.

La Tribune des travailleurs - no520 -  2025.dec.17.

Tudósítónk, Adriano Zilhao


2025. december 4., csütörtök

„Élni, tanulni, építeni a jövőnket”

 


A fiatalok elutasítják a háború jövőjét, amelyet Macron rájuk akar kényszeríteni.

„Csak az élethez, a tanuláshoz és a jövőnknek a megépítéséhez szükséges eszközöket kérjük.”

A jövőépítés iránti vágyat megtestesítve, ez a felhívás született a múlt szombaton a következő kezdeményezés köré összehívott országos ifjúsági találkozón: „Franciaországban 2025-ben a diákok éheznek!”

Ez egy felhívás, de egyben vádirat is egy olyan társadalom ellen, amely megakadályozza a fiatalokat abban, hogy felépítsék a jövőjüket, és ami még rosszabb, lebontja azt. Ennek a társadalomnak az alapja a kizsákmányolás kapitalista rendszere, amely egyre növekvő profitot termel a spekulánsoknak és a multinacionális vállalatoknak.

Milyen áron? Azon az áron, hogy aláássa mindazt, amit évtizedek alatt a munkásosztály és a demokrácia küzdelme révén építettek fel. A kábítószerek olyan csapás, amely különösen a fiatalokat sújtja. Mindenki kínálja a saját megoldásait. De ki hagyhatja figyelmen kívül, hogy a kábítószerek a kapitalista gazdaság egyik ágává váltak, és így számolják a bruttó hazai termékben? Ki hagyhatja figyelmen kívül hatalmas hatását, amely számos kormány és pénzügyi intézmény legmagasabb szintjéig terjed? A kábítószer-probléma nem oldható meg anélkül, hogy foglalkoznánk a kiváltó okával: a kapitalizmussal.

Franciaországban jelenleg 240 000 ember „dolgozik” a kábítószer-kereskedelemben. Hogyan jutottunk el idáig? Mi történt azokkal a szakmai képesítésekkel, amelyeket a fiatalok a munkáltatók által finanszírozott állami műszaki és szakképzésen keresztül szerezhettek meg? Sokan eltűntek. Mi történt az ipari szakképzett, állandó munkahelyekkel, amelyekre kollektív szerződések vonatkoznak?

A fiatalok számára ma ez legjobb esetben is bizonytalan ("prekariátus") szerződéseket jelent... vagy akár munkanélküliséget!

Mi történt a közszféra szakképzett munkahelyeivel, amelyeket a foglalkoztatási státusz garantál? 

Számuk csökken, és amikor fiatalokat alkalmaznak, lehetőleg bizonytalan szerződéssel teszik. Mi történt azokkal az oktatási lehetőségekkel, amelyek lehetővé tették a fiatalok számára, hogy ösztöndíjakhoz, diákszállásokhoz és egyetemi éttermekhez jussanak?

„A kormány számára a fiatalok számára az egyetlen út a hadsereg” – ítéli el a találkozó által elfogadott felhívást, amely ragaszkodik hozzá: „A diákok éhesek, és a követeléseik csataterén harcolnak a győzelemért.” A fiataloknak teljesen igazuk van abban, hogy követelik az élethez, a tanuláshoz, az életük felépítéséhez való jogot – olyan célokat, amelyek elválaszthatatlanok a munkások küzdelmétől, hogy újjáépítsék és visszaszerezzék mindazt, amit generációkon át megszereztek azok, akiknek csak a munkájukból élnek. Ez egy hosszú és nehéz küzdelem. Végső célja a kapitalizmus, ennek a kizsákmányolást, a pusztítást és a háborút ötvöző rendszernek a megszüntetése. De bárki, aki ambiciózus célt tűz ki maga elé, azzal kell kezdenie, hogy semmihez sem ragaszkodik – semmihez a társadalombiztosításban, semmihez a nyugdíjakban... Azzal, hogy a jogaiért küzd, a munkásosztály, szervezeteivel egyesülve, a fiatalok vágyaira is válaszol: élni, tanulni, felépíteni az életüket.

DG  (Tribune de travailleurs, 518. sz.)

2025. november 26., szerda

Nincs idő várakozásra

 



  Régen azt mondták a futballról, hogy egy olyan sport, amelyet huszonkét játékos játszik egy           labdával a pályán, és hogy végül…
Németország győz. Így van ez az Ötödik Köztársasággal is: a „politikai vita”közel ezer parlamenti képviselővel és szenátorral zajlik, és végül… a kapitalisták győznek!

A költségvetési vita elhúzódik, amelyhez mindenki a „baloldalon” kapaszkodik. Olivier Faure (Szocialista Párt) szerint „valódi katasztrófa lenne, ha egy Parlament, amely hatvanhét év után, 1958 óta először lehetőséget kapott arra, hogy szabadon dolgozzon, a 49.3. cikkely nélkül, ne tudjon költségvetést készíteni.”

„Szabadság”? Az szabadság, hogy a kapitalista osztályra szabott költségvetést fogadjanak el?

Egy olyan költségvetés, amelynek kiindulópontja az, hogy 60 milliárd eurónyi adósságot kell visszafizetni (ami nem a nép adóssága), garantálni kell a katonai programozási törvényben foglalt 70 milliárd háborús kiadást, és el kell fogadni a 80 milliárd munkaadói mentességet a társadalombiztosítási járulékok alól?

Coquerel (LFI) a maga részéről a kormány „történelmi vereségéről” beszél az állami költségvetés „bevételi” részének szinte egyhangú elutasítása miatt a Nemzetgyűlésben. Egy „történelmi vereségről”, amelynek korlátait maga Coquerel határozza meg: „Egy különtörvénnyel fog végződni”, és ezért „egy különtörvénnyel visszaállítjuk a tavalyi adókat, majd rendelettel döntünk a már megszavazott kiadásokról”. Ha jól értjük, vagy Faure kompromisszumot köt, és azonnal Lecornu-költségvetésünk lesz; vagy egy különtörvény, és kezdetben lesz egy Bayrou-költségvetésünk, amelyet néhány rendelet egészít ki, hogy végül egy Lecornu-költségvetéshez vezessen.

De mindez, pontosítja Coquerel, „függőben van”. Mire várnak? Az elnökválasztásra? 2027-re?

Ebből a sajnálatos epizódból a dolgozók a következő következtetést fogják levonni: nem lehet bizalmat helyezni azokba, akik az Ötödik Köztársaság intézményeiben bíznak, amelyeket a tőkés osztály számára szabtak szabva testre.

Azok, akik részt vettek ebben a színjátékban, vagy támogatták azt, nem a munkások érdekében cselekszenek! Ugyanezek az emberek most kétségtelenül azt fogják mondani nekünk: vigyázzatok, a szélsőjobboldal a küszöbünkön áll. De ez a nemzeti egység politikája az Ötödik Köztársaság védelmében, ami utat nyit a szélsőjobboldalnak!

Bármilyen fordulatokkal is járjon az elfogadása, a közelgő költségvetés erőszakosan munkásellenes lesz. „Függőben van”, mondja Coquerel? Nem, a munkások nem várhatnak. Nincs más lehetőségük, mint a közös cselekvés, a mozgósítás a terepen az osztályharcban, amelyben már részt vesznek, országszerte. Várakozás nélkül, pontosan.

Az év elején a CGT és a Force Ouvrière szakszervezeti szövetségek jogosan utasították vissza a részvételt a Bayrou-i konklávéban, amely a nyugdíjreform „újragondolását” célozta.

 Megerősítették követelésüket a reform hatályon kívül helyezésére. Most nagy felelősséget viselnek a kialakulóban lévő új helyzetben.

(Daniel Gluckstein) La Tribune des Travailleurs 517.sz.