Kongói Demokratikus Köztársaság: tisztelgés Kwibe Raphaël Munangama elvtársunk előtt

 

A L'Internationale nagy megrendüléssel értesült Kwibe Raphaël Munangama elvtársunk november 3-ról 4-re virradó éjszaka bekövetkezett hirtelen haláláról a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK).

Kwibe Raphaël Munangama szakszervezeti aktivista volt az oktatási ágazatban, Uvira területén, Sud-Kivu tartományban (a KDK délkeleti részén). Ez egy olyan tartomány, ahol a lakosság közel harminc éve szenved a milíciák, a reguláris hadsereg, az ENSZ-csapatok és a korábbi népirtó ruandai fegyveres csoportok közötti megszakítás nélküli háborúktól. A háborúkat a KDK hatalmas természeti kincseit fosztogató külföldi multinacionális vállalatok szítják.

Kwibe Raphaël Munangama a Munkások és Parasztok Független Demokratikus Pártja (PDITP) bizottságának koordinátora volt, amely a háború és a kizsákmányolás ellen harcoló munkásokat, parasztokat és fiatalokat tömörítette. Csatlakozott a Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervezőbizottsága (CORQI) kongói támogatói csoportjához.

Június 2-án Kwibe Raphaël Munangama videokonferencián keresztül beszélt a KDK-ból kétezer munkás és fiatal előtt a Munkáspárt által Párizsba összehívott, a háború elleni nemzetközi találkozón:

„Elvtársaim és barátaim!

Ezt az üzenetet a KDK Dél-Kivuból küldöm nektek, ahol a Munkások és Parasztok Független Demokratikus Pártja (PDITP) Bizottságának egyik vezetője vagyok.

Ukrajnában háború dúl egyfelől a Biden és az amerikai imperializmus által vezetett NATO, beleértve az Európai Uniót is, másfelől a Vlagyimir Putyin körüli moszkvai oligarchák orosz csapatai között.

Az imperializmus étvágyaival és érdekeivel szemben az embereknek ma már nincs értéke, amint azt a Netanjahu-kormány által a Biden-kormány eszközeivel Palesztinában, a Gázai övezetben folytatott népirtó háború is bizonyítja, amelyet a világ vezetői közül senki sem akar megállítani.

Háború dúl Szudánban, amelyről a mainstream sajtó alig vagy egyáltalán nem tudósít.

És a saját hazámban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, különösen keleten. Nem titok, hogy a régió hatalmas ásványkincsekben bővelkedik, és ezért a multinacionális vállalatok és hatalmak zsákmánya a helyi és külföldi csapatok és fegyveres csoportok révén, amelyek lemészárolják a civil lakosságot: FARDC, Wazalendo, FDLR, Red-Tabara, Twigwaneho, Coodeco, ADF, M23, stb. Monusco, SADC erők, ugandai, ruandai és burundi csapatok, stb. mind érintettek.

Ezek a multinacionális vállalatok - főként amerikai, kanadai, európai és hongkongi - vagy közvetlenül, vagy a szomszédos országokon keresztül, köztük Ruandán keresztül, az utóbbi és az Európai Unió közötti legutóbbi megállapodás értelmében Ruandán keresztül folyik az ásványkincsek kitermelése.

Elvtársaim és barátaim,

A munkásosztály, a nép és a fiatalok megállíthatják a háborút, és a mai nemzetközi találkozó ennek élő bizonyítéka.

Igen, meg fogjuk állítani a háborút azáltal, hogy minden egyes ország és az összes ország szintjén megszervezzük magunkat a dolgozó tömegek és a fiatalok által kezdeményezett szervezetek és bizottságok által.

A KDK-ban a mi harcunk az, hogy egységbizottságokat hozzunk létre a háború és a kizsákmányolás ellen, hogy kiűzzük a multinacionális vállalatokat és külföldi csapataikat és milíciáikat.

Le a háborúval!

Le az imperializmussal!

Éljen a munkások és népek nemzetközi egysége és szolidaritása!

 Köszönjük a figyelmet.„

Az Internacionálé szerkesztősége részvétét és szolidaritását fejezi ki özvegyének, családjának és minden elvtársának. 

Gáza: Izrael etnikai tisztogatása

 

 Kép: "Az etnikai tisztogatás leállítását"  - a Tel-Aviv-i okt. 26-i tüntetésen

Izrael valódi etnikai tisztogatást hajt végre Gázában - írja Ishaan Tharoor újságíró a Washington Postban (október 25.). 

Azt írja: „Gáza gyakorlatilag megsemmisült az egy éve tartó könyörtelen izraeli bombázások következtében, palesztinok tízezrei haltak meg - köztük sok nő és gyermek -, és mintegy 2 millióan kényszerültek lakóhelyüket elhagyni az izraeli offenzívák egymást követő hullámaiban. 

A háború által kiváltott nagyszabású humanitárius katasztrófa tovább súlyosbodik, Izrael szétzúzta a Gázai övezet északi részét, és még mindig mintegy 400 000 palesztin él a romok között.

A büntető légicsapások az elmúlt napokban civilek tucatjait ölték meg, a lakosok a Gázai övezet északi részének területeit a törmelék és emberi testrészek poklának nevezték (...) 

A telepek támogatói számára, akik nem messze a Gázai övezet északi részének elpusztított negyedeitől gyűltek össze, ez egy provizórikus hír. „Kevesebb mint egy éven belül látni fogják, hogy a zsidók megérkeznek Gázába, az arabok pedig eltűnnek” - mondta Daniella Weiss - Izrael legismertebb telepes közösségének egyik vezetője - a hét elején összegyűlt tömegnek (...). 

Az izraeli hadsereg észak-gázai akciói és az izraeli befolyásos jobboldal retorikája sürgős felhívást váltott ki: Izrael vezető emberi jogi csoportja, a B'Tselem a héten azt mondta, hogy „a világnak meg kell állítania Gáza északi részének etnikai tisztogatását”.

(La Tribune des travailleurs 463.sz. - 2024. október 30.)

A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának szervezőbizottsága (CORQI) nyilatkozata

Gáza, Libanon, Ukrajna... az imperializmus bűnei

Netanjahu és Izrael már egy irtja a palesztin népet Gázában, Ciszjordánai. Ma Izrael ugyanezt akarja tenni a libanoni néppel. Netanjahu megsokszorozza provokációit, hogy Iránt háborúba sodorja.

Igaz, Biden és mások úgy tesznek, mintha tiltakoznának. Igaz, hogy Netanjahu népirtó őrülete...a cionizmus logikája. De ki hiheti el, hogy saját kezdeményezésére cselekszik?

Ki hiheti el, hogy ez az állam azok ellen cselekszik, akik évtizedek óta rendíthetetlenül támogatják, és gazdasági, társadalmi, katonai és politikai segítségükkel lehetővé teszik a létezését hetvenhat éve?

Ugyanazok, akik csak akkor beszélnek „demokráciáról” és „nemzetközi jogról”, amikor az nekik megfelel, szándékosan hagyják, hogy Netanjahu a Közel-Keletet egy hatalmas tömegsírrá változtassa.

És egy olyan okból, amelyet Joe Biden szenátor 1986 júniusában mondott: Izrael Állam „a legjobb befektetés a világon, a legjobb 3 milliárd dolláros befektetésünk. Ha nem lenne Izrael, az Egyesült Államoknak ki kellene találnia, hogy megvédje érdekeit a térségben”.

A palesztinai és libanoni megsemmisítő háború az imperializmus háborúja.

A népek terrorizálására irányuló háború: ez vár mindenkire, aki ellen mer állni az imperializmus acéltalpának.

Egy és ugyanazon imperialista háború

A közel-keleti háború - amely nem kíméli a cionizmus által becsapott palesztinai zsidó lakosságot sem és az a háború, amely az ukrán és az orosz népet testvérgyilkos összecsapásba sodorja egymással, egy és ugyanaz. Imperialista háború.

Az ukrajnai háború már egymillió halálos áldozatot és sebesültet követelt az ukrán és orosz katonák körében, nem is beszélve a civilek haláláról és sebesüléseiről. Imperialista háború, a befolyási övezetek felosztására a nyugati kapitalisták között, fegyveres szárnyukkal, a NATO-val, és a Kremlben lévő maffia oligarchák rezsimjével. Nem választható el a közel-keleti vérfürdőtől. Nem választható el az amerikai háborús előkészületektől sem Kína ellen, amelynek bevallott célja a gazdaság állami tulajdonának megsemmisítése, ami akadálya a kínai piac kifosztásának.

Biden mindenkinél jobban megteremtette ezt az összefüggést, amikor április 20-án egyetlen szavazással keresztülvitte a 95 milliárd dollárnyi további katonai kiadást (a rekord katonai költségvetésen felül): 26 milliárd dollárt Izraelnek, 61 milliárd dollárt az ukrajnai háborúra és 8 milliárd dollárt a Kína elleni háborúra való felkészülésre. Néhány nappal ezelőtt pedig Biden ugyanebben a lépésben jelentette be Zelenszkijnek 7,9 milliárdot, Netanjahunak pedig 8,7 milliárdot.

Mint mindig, ezt a hatalmas katonai kiadást a közpénzekből oldják meg, megfosztva a dolgozó embereket kórházaiktól, iskoláiktól, közszolgáltatásaiktól... Ezeket a fegyveripar zabálja fel, amelynek profitja 2024-ben minden rekordot megdöntött.

Mindez felgyorsítja a romboló erők fejlődését, amelyet a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer válsága generàl.

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja:

- Le az imperialista háborúval, Gázától Libanonig, Ukrajnától Kínáig!

- Le a háborút szító kormányokkal!

- Az izraeli csapatok kivonása Gázából, Ciszjordániából és Libanonból!

- Az orosz csapatok kivonása Ukrajnából!

- Az ukrán csapatok kivonása Oroszországból!

- Visszavonulás a NATO-ból!

- Egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem a mocskos háborújukhoz!

- A katonai kiadások igénybevétele a nép szükségleteinek kielégítésére!

Le a 21. századi szocialista sovinizmussal!

Ez kellene, hogy legyen minden olyan szervezet jelszava, amely kiáll a munkásokért, a békéért, a társadalmi igazságosságért és a demokráciáért. Egységesen a háborús uszító kormányok ellen.

De ha az imperialista országok munkásainak és fiataljainak túlnyomó többsége el is utasítja a háborút, akkor azt is ki kell mondani, hogy  ez nem így van a pártok és szervezetek csúcsán.

Tény: tavaly április 20-án az Egyesült Államok kongresszusának két tagja, a Socialists of America párt tagjai (és Biden pártjának) képviselői megszavazták az ukrajnai háború finanszírozását és a Kína elleni háború előkészítését.

Tény: az Európai „Parlamentben” több mint harminc alkalommal a legtöbb „baloldali” képviselő az ukrajnai háború és a NATO melletti háború előkészítése mellett szavazott.

Tény: az orosz Dumában az úgynevezett „kommunisták” támogatják az oligarchák rendszerének háborús politikáját.

Tény: az úgynevezett „forradalmárok” - akik közül néhányan azt merik állítani, hogy a Negyedik Internacionálé hívei, eltussolják az uralkodók háborús hitelekről szóló szavazásukat, és így cinkosokká válnak az ukrajnai NATO-háborúban vagy a Kína elleni háború előkészületeiben, miközben elítélik a gázai és libanoni mészárlásokat.

Ez az a politika, ami ellen Lenin száztizenegy évvel ezelőtt harcolt: azok „szociálsovinimusa” ellen, akik bár a szavakban „szocialisták”, de a tettekben nem azok, hanem azonosulnak kormányukkal.

Akkor is, mint most: le a szociálsovinizmussal!

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja

- A munkásmozgalomban született szervezetek képviselői, ne szavazzatok a háborús kiadásokra, szakítsatok a háborús uszító kormányokkal!

- Sem Izraelnek, sem Ukrajnának, egyetlen fillért, egyetlen fegyvert sem a mocskos háborúhoz!

- Minden imperialista országban: a fő ellenség a saját kormányunk!

- A katonai kiadások igénybevételét a nép szükségleteinek kielégítésére!

(2024. október 1.)

Palesztina: nagy manőverek a „Netanjahu utáni korszakra" előkészítésére

 

Kép: Madrid szept. 13.

Netanjahu sikertelenül próbálta elérni, hogy Kanadában betiltsák a „The Bibi Files” című dokumentumfilm bemutatását, amely korrupciós kihallgatásairól készült felvételeken alapul.

Természetesen az izraeli kormány elszántsága, hogy minden fronton háborút folytasson, alapvetően a cionizmus logikájából fakad: a palesztin nép teljes kiűzése a földjéről. A korrupciós botrányok - amelyek Netanjahu börtönbüntetésébe kerülhetnek, ha megszűnik kormányzása - csak egy újabb ösztönzést jelentenek a népirtó miniszterelnök számára.

Cserébe viszont Izrael államban soha nem látott válságot idéznek elő, egymás ellen uszítva a társadalom két rétegét, és a polgárháború szélére sodorva őket. Mindez, valamint Izrael kérlelhetetlen kísérletei a Libanon elleni háború kiprovokálására, a „nemzetközi közösség” kétségbe vonja Netanjahu életképességét. Ennek eredményeként egyre több szó esik az „utóhatásról”.

Ezen a héten az ellenzék vezetőjét, Jair Lapidot, az izraeli miniszterelnök esküdt ellenségét államfőként fogadják Washingtonban.

Egy másik fronton a spanyol „szocialista” kormány összehozta Szaúd-Arábia, Szlovénia, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Katar, az Arab Liga, az Európai Unió és a Palesztin Hatóság kormányait. Az elfogadott „nyilatkozat” „a kétállami megoldás hiteles és visszafordíthatatlan megvalósítására szólít fel a nemzetközi joggal összhangban”.

Más szóval, az ENSZ 181-es határozata (1947. november 29.), amelynek értelmében az amerikai imperializmus Sztálin segítségével kikényszerítette Palesztina felosztását egy „zsidó államra” és egy „arab államra”, amely utóbbi soha nem látott napvilágot.

A szeptember 13-i „madridi nyilatkozat” azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az oslói megállapodásokhoz. Emlékeztetni kell arra, hogy a „kétállami megoldás” nevében az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodások Ciszjordániában és a Gázai övezetben (azaz a történelmi Palesztina 22%-ában) létrehoztak egy „Palesztin Hatóságot”, amelynek nincs területi folytonossága, és nem rendelkezik szuverenitással a határai, a légtere és a tengerhez való hozzáférése felett. E megállapodások értelmében a Palesztin Hatóság a „palesztin területeknek” csak 18%-át ("A" zóna) ellenőrizte, azonban még rendőri apparátusát is az Izrael Állammal való „biztonsági együttműködés” szolgálatába állította.

A Madridban ülésező kormányok és egyes amerikai képviselők számára szükséges lehet olyan messzire menni, hogy egy jövőbeli ál-„palesztin állam” kilátásba helyezése... az imperializmus közel-keleti előőrse, Izrael állam létezésének garantálása érdekében.

Ahogy a spanyol külügyminiszter mondta, Spanyolország „el fogja ismerni a palesztin államot, mert Izrael biztonsága függ tőle” (Le Monde, 2024. május 26.). Az oslói egyezményeket hivatkozási alapként használva ezek a diplomáciai manőverek azt mutatják, hogy nem céljuk sem a palesztin nép önrendelkezési jogának (beleértve a menekültek visszatérési jogát), sem a történelmi Palesztina minden lakosa egyenlő jogainak garantálása - araboknak és zsidóknak egyaránt.

Dominique Ferré

A Parti des travailleurs hetilapja 2024. szeptember 18., N°457

Milyen politikai kilátásai vannak Franciaországnak?

 

Három hónap telt el a rendszerválság kezdete óta. Ebben a szakaszban csak egy dolog biztos: a Barnier-kormány megbízatása, ha napvilágot lát, az lesz, hogy a legbrutálisabb csapásokat mérje a munkavállalókra és a fiatalokra, hogy a kapitalisták még több profitot termelhessenek. Mik tehát a kilátások a munkavállalók számára?

 A kapitalista kormány a munkások ellensége; a kapitalista osztály ellensége pedig ennek ellentéte, a munkásbarát kormány lenne. Ezt javasolja az Új Népfront?

Szeptember 17-én a nemzetgyűlés valamennyi alkotóeleme megszavazta, hogy kezdeményezze a Macron elleni vádemelésre irányuló törvényjavaslat vizsgálatát. Ha Macront megbuktatnák, a munkavállalók biztosan nem gyászolnák őt. De ez a hipotézis továbbra is nagyon valószínűtlen, mivel az alkotmány szerint mindkét kamarában valószínűtlen kétharmados többségre van szükség egy ilyen lépés megvalósításához. Mik tehát a kilátások? Miután megszavazták ezt a javaslatot, a Kommunista Párt vezetői még aznap elmentek... Barnier-hez, Fabien Roussel vezetésével! Mit fognak ott megvitatni? Nem tudjuk. De nem valószínű, hogy egy munkáspárti kormányt fognak alakítani!

A Szocialista Párt a maga részéről megszavazta, hogy kezdeményezze a közgyűlésben a vitát, és leszögezte, hogy az érdemi vádemelés ellen fog szavazni. Inkább a bizalmatlansági indítványt terjesztené elő, amely véleménye szerint jobban összhangban van az alkotmánnyal. Itt is valószínűtlen, hogy első körben bizalmatlansági szavazásra kerül sor. De ha mégis megtörténne, mi lenne a következménye? Egy újabb összetartás-kormánykombináció, a kapitalista és munkásellenes kormány egy újabb fajtája, Macron elnökletével, az alkotmánynak megfelelően?

Ami a La France insoumise-t illeti, Mélenchon a Fête de L'Humanité rendezvényen kijelentette, hogy támogatja az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, de nem jelölte meg a határidőt. „A 68-as cikkely általi megsemmisítés, hogyan működik?” című szórólapja azonban világossá teszi, hogy a kezdeményezés továbbra is az V. Köztársaság intézményeinek foglya marad.

Különböző módon, de egyik párt sem akarja elkötelezni magát a múlttal való szakítás mellett. Egy olyan pártnak, amely elszánta magát Macron és a tőke szolgálatában álló politikájának és intézményeinek leváltására, világos perspektívát kellene felvetnie: egy munkáskormányt, amely a munkásosztály és a fiatalok számára elengedhetetlen intézkedéseket hoz, és amelyet a katonai hitelek és a kapitalista nyereségek elkobzása finanszíroz.

Mivel ez a perspektíva szembemegy az V. Köztársaság intézményeivel, egy ilyen pártnak a munkások soraiban egységesen kell fellépnie a demokrácia e hármas követelésének érvényesítése érdekében. És ezt össze kell kötnie egy alkotmányozó gyűlés azonnali összehívásának szükségességével egy másik, valóban demokratikus köztársaság felállítása érdekében.

Ez az a politikai eredmény, amelyért a Parti des travailleurs küzd.

A La Tribune des Travailleurs szerkesztőségi cikke, Daniel Gluckstein, 457. sz.

Fiatal forradalmárok második nemzetközi találkozója

11 ország 90 fiatalja nyilatkozik:

„Le a háborúval, le a kizsákmányolással!

Palesztinából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Kanadából, Azániából (Dél-Afrika), Oroszországból, Ukrajnából, Portugáliából, Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból érkeztünk. A Negyedik Internacionálé francia szekciója által szervezett fiatal forradalmárok nemzetközi találkozója alkalmából gyűltünk össze.

A találkozó összetétele és tartalma is nemzetközi..

Egy évvel ezelőtt, a fiatal forradalmárok első nemzetközi találkozója után búcsúztunk el. Néhány hónappal később egy jelentős esemény rázta és rázza meg a világ helyzetét: a palesztin nép elleni népirtás a Gázai övezetben. A fiatalokat világszerte elborzasztja és felháborítja ez a helyzet.

Ami Gázában történik, az rokonságban áll azzal a barbársággal, amely több mint 2 éve zajlik az ukrajnai háborúban. Mert a háborúk nem véletlenek, hanem a tőke törvényeinek, a kapitalista kizsákmányolás hanyatló rendszerének a középpontjában állnak.

A fiatalok az imperialista háborúk barbárságának célkeresztjében állnak.

„Megértjük, hogy a nyugati országok munkavállalói számára a fő ellenség a NATO. De Putyin rendszere is a munkások ellensége” - mondta egy oroszországi elvtárs. Egy ukrán elvtárs leírta, hogy hazájában „a katonák az utcán elkapják a fiatalokat, teherautókba kényszerítik őket, és a frontra küldik”. „Nekünk nincs problémánk a zsidókkal, mi a cionizmus ellen vagyunk. Nem tudjuk elfogadni ezeket a haláleseteket, ezeket a mészárlásokat, nem tudjuk elfogadni, hogy nincs jogunk a saját területünkön élni”. mondja egy palesztin elvtársunk.

Mindenhol egyre inkább robbanásszerűen nő a katonai költségvetés, milliárdokat költenek háborúra, hogy a mészárlások és a barbárság folytatódhasson. Ezekre a milliárdokra van szüksége a fiataloknak és a munkásosztálynak, hogy rendesen élhessenek és tanulhassanak.

Minden eddiginél jobban megerősítjük, hogy a fiatalok nem egymás ellenségei.

„Feltétel nélkül támogatjuk a palesztin népet” - mondja az amerikai elvtársunk. A mi ellenségünk a saját háborús uszító kormányunk. Mi a béke és a szabadság jövőjét akarjuk!

Megvitattuk a háborús helyzetet, a nők elnyomását, a nemzeti kérdéseket és a népek önrendelkezési jogát, a környezet pusztulását.... Mindezek a viták ugyanahhoz a problémához tértek vissza: a kapitalista rendszert meg kell dönteni, véget kell vetni neki!

Jobban, mint valaha, tovább kell erősítenünk a kapcsolatokat a világ minden tájáról érkező fiatalok között.

Együtt megalakítjuk a Fiatal Forradalmárok Harmadik Nemzetközi Találkozójának szervezőbizottságát.

Ki kormányoz valójában?

 

Mi van, ha Macron célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy az V. Köztársaságban kormány és miniszterelnök nélkül is lehet kormányozni?

Ha „aktuális ügyekről” van szó, egy „lemondó” kormány is megteszi a dolgát, ahogy azt Belloubet asszony katasztrofális tanévkezdésénél láthattuk. És ugyanez vonatkozik a jövőre is. A „lemondó” Le Maire miniszter csillagászati számokat jelentett be az államháztartási hiányról. Ujjal mutogat a felelősökre: a helyi önkormányzatokra, akik - állítása szerint - kénytelenek lesznek csökkenteni kiadásaikat, bárki is legyen a kormány! Túl sok a bölcsőde, az anya- és gyermekvédelmi központ? Túl sok pénzt fordítanak a kollégiumok, líceumok és iskolák fenntartására? Botrányosan alacsonyak a menzaárak és a szociális lakások bérleti díjai? Túl fényűzőek és túl jól karbantartottak ezek az otthonok? Túl sok és túl jól fizetett alkalmazottja van az önkormányzatoknak? Ha a „lemondó” minisztert halljuk, a szociális költségvetések valódi csökkentését az államadósság csökkentésének szükségessége diktálja.

Ellenkező esetben... Franciaországot megbüntetik a hitelminősítők, és a nagybankok nem fognak többé kölcsönt adni neki. A nagybankok? A pénzügyi tőke uralja őket, főleg az amerikaiak. Ez a társadalmi erők középpontja, amelyek, bár nem közvetlenül irányítják Franciaországot, mégis bizonyos módon irányítják, ahogyan a többi tőkésországban is. A miniszterelnök és a köztársasági elnök a követeléseik eszközei, és Macron hozzáadhatja a maga kis kiigazítását, de az általános kereteket mások szabják meg, távol az Élysée-palotától... és még távolabb Matignontól!

Az V. Köztársaság intézményei, akárcsak az Európai Unióé, tiltanak minden olyan politikát, amely a megtermelt javakat a nép szükségleteinek kielégítésére fordítaná. Csak olyan politikát engednek meg, amely a nép munkájából veszi el a tőkések és spekulánsok hízlalására. Macron azért van, hogy az alkotmány által adott összes eszközzel biztosítsa, hogy a kapitalisták követelései minden körülmények között érvényesüljenek. Tehát nem lehet a népért kormányozni és Macronnal kormányozni. Az Új Népfront és Macron közötti együttélésre szólítani annyit tesz, mint a pénzügyi tőke frontemberének szerepére pályázni.

Egy olyan kormány, amely a lakosság legsürgetőbb szükségleteire akarna reagálni, megkérdőjelezné az adósság kifizetését, mertaz nem a dolgozó emberek adóssága.

(DG, szerk. cikk, Tribunes des Travailleurs 455.sz.)