A háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozó videója 2025.03.21. Párizs

 

A Dolgozók pártja (Franciaország) által március 21-én, a Nemzetközi Találkozóval egy időben szervezett, a háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozóról készült teljes videó a "La Tribune des travailleurs" című hetilap YouTube-csatornáján érhető el, magyar felirattal is (automatikus fordítással). 

Megtekintése  a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=XRVtTozqrLA&t=5541s 

A 2025. márc. 22-i párizsi nemzetközi találkozó felhívása

Le a háborúkkal!

Le a kizsákmányolással!

2025 elején a világháború veszélye egyre nő.

A palesztin népirtás, a három éve tartó ukrajnai vérontás, a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló mészárlások, a Kína elleni háború előkészítése stb. látszólag különálló konfliktusoknak tűnnek, de valójában egy és ugyanazon, egyre terjedő háborúnak az aspektusai. Ez a háborús menetelés egy történelmileg halálra ítélt rendszer, a kapitalista rendszer túlélésének következménye. Mert ez valóban imperialista háború, háború a vagyon kifosztásáért és a befolyási területek ellenőrzéséért, ahogyan azt Trump és Putyin tárgyalásai Ukrajna zsákmányának felosztásáról mutatják.

2023-ban 2443 milliárd dollárt fognak a katonai költségvetésekbe önteni (ennek 40%-át csak az Egyesült Államok). A katonai kiadások erőteljes növekedésével ez a rekord 2025-re több mint megdől, miközben bolygónkon minden tizedik ember napi két dollárnál kevesebből él meg, és nők és férfiak milliárdjai süllyednek szegénységbe, a fejlett országokban is.

A háború, az általa okozott mészárlások, az éhínség és járványok, a környezet pusztulása, amelyet előidéz, talán halálos csapást mérne az emberi civilizációra. Mindenütt egyre inkább tekintélyelvű rendszerek létrehozására ösztönöz, militarizálják a fiatalságot, a "nemzeti egység" és a "háborús erőfeszítések" nevében követelik, hogy a munkásszervezetek - különösen a szakszervezetek - adják fel függetlenségüket.

Mi, akik 2025. március 21-én és 22-én Franciaországban találkoztunk egy rendkívüli nemzetközi találkozón az 53 országban készülő globális imperialista háború ellen, elutasítjuk ezt a barbárság felé tartó menetelést, amelynek egyetlen igazolása az imperialista uralom fenntartása.

A világ népei és munkásai ellenzik a háborút. Tudják, hogy ez a kizsákmányolás és a kapitalista kormányok politikájának súlyosbodását jelenti, amelyek az IMF és az Európai Unió égisze alatt kifosztják és privatizálják a közszolgáltatásokat, lerombolják a gyárakat, elnéptelenítik a vidéket és kifosztják a kultúrát. A dolgozó nők ellenzik a háborút. Nem engedik, hogy az embereket ágyútölteléknek használják.

Elutasítjuk a sovinizmust, a rasszizmust, a bevándorlóellenes támadásokat és a megkülönböztetés minden formáját, amelyeknek egyetlen célja van: megosztani a munkásokat és megakadályozni, hogy együtt lépjenek fel a kizsákmányolók ellen!

Követeljük a megszálló csapatok kivonását Ukrajnától Palesztináig és a Kongói Demokratikus Köztársaságig. Támogatjuk a népek, és csakis a népek jogát, hogy saját sorsukról döntsenek!

Megerősítjük, hogy a katonai költségvetést az alapvető szükségletekre kell fordítani: egészségügyre, lakhatásra, munkára, oktatásra és kultúrára.

Ellenezzük a Kína elleni háború előkészületeit, amelyeket csakis a Wall Street érdekei motiválnak, a kínai kormány legcsekélyebb politikai támogatása nélkül.

Követeljük a munkásmozgalom függetlenségét - békeidőben és háborúban egyaránt -, és elutasítjuk, hogy a munkások nevében bármilyen támogatást nyújtsunk a háborút szító kormányoknak.

Elítélünk minden olyan parlamenti képviselői szavazást, ami a munkavállalók nevében a háborús hitelek vagy a csapatok küldése mellett beszél, akár az államok, a NATO, az ENSZ vagy bármely más intézmény égisze alatt.

A háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi bizottság megalakításával megerősítjük, hogy minden ország népeinek és munkásosztályának érdeke a háború elutasítása. Azzal, hogy felszólítunk Benneteket a hozzánk csatlakozásra, kifejezzük bizalmunkat a munkások képességében, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás és az elnyomás béklyóitól, hogy felépítsenek egy olyan világot, ahol a mindenki közötti harmonikus együttműködés felváltja a napról napra terjedő barbarizmust.

      

Kormányok, féljetek a nép lázadásától! Le a háborúval!

 

Úgy döntünk, hogy az egyes országoknak megfelelő formában, 2025 május elseje alkalmából tömegesen felhívást intézünk a munkavállalókhoz és a fiatalokhoz szerte a világon.

Egyetértesz? Csatlakoznál? Vedd fel a kapcsolatot: somijudit@yahoo.fr

 

 

A felhívás első aláírói

 

Afghanistan. Hanif Maher, Left Radical of Afghanistan (LRA).

Algérie. Comité d’organisation des socialistes internationalistes ; Ramdane Boukerb, militant politique.

Allemagne. Peter Hintermeier, président d’union locale DGB ; Andreas Gangl, militant Die Linke ; Claudius Naumann, délégué syndical Ver.di, membre de l’ISG, section du CORQI ; H.-W. Schuster, militant ISG, section du CORQI.

Australie. Juan Gonzàlez, organisateur, Workers International Discussion.

Azanie/Afrique du Sud. Ashraf Jooma, Anti-War Coordinating Committee (région SADC, Afrique australe).

Bangladesh. Mushrefa Mishu, Parti révolutionnaire démocratique ; Amlan Dewanjee, journaliste ; Badrudduja Chowdhury, secrétaire de la section de la IV^e Internationale.

Belgique. Anne Vanesse, coordinatrice du Cercle des amies et amis de Rosa Luxemburg ; Serge Monsieur, président CGSP – Vivaqua ; Olga M., militante ; Andrea Serrano Ceppi, ouvrière (Belgique et Argentine) ; Roberto Giarrocco, bulletin Unité-Eenheid ; Organisation socialiste internationaliste (section belge du CORQI).

Bénin. Innocent Assogba, correspondant béninois du Comité ouvrier international.

Brésil. Anisio Garcez Hocem, éditeur, militant ouvrier.

Burkina Faso. Adama Coulibaly, président de l’Alternative patriotique panafricaine APP/Burkindi ; Didier Ouedraogo, militant des droits humains et des peuples (MBDHP).

Burundi. Richard Hatungimana, président du Parti des travailleurs et de la démocratie (PTD).

Canada. Paul Nkunzimana, comité contre la guerre et l’exploitation.

Chine. Chan Ka Wai, directeur exécutif de Labour Action China.

Égypte. Haby El Masri.

État espagnol. Remedios Martin Rodriguez, Comité pour l’unité contre la guerre et l’exploitation ; Carmen Burgos Sanchez, anarcho-syndicaliste, Comité pour l’unité contre la guerre et l’exploitation.

États-Unis.Ujima Peoples Progress Party (Maryland) ; R. M. Solano, Socialist Organizer ; Mya Shone, Socialist Organizer ; E. J. Esperanza, Socialist Organizer ; Sara Wasdahl.

France. Parti des travailleurs.

Grande-Bretagne. Audrey White, militante syndicale, Liverpool.

Haïti. Berthony Dupont, Haïti Liberté.

Hongrie. Judith Somi, partisane de la IV^e Internationale.

Inde. Subhas Naik Jorge, Spark Group.

Italie. Lillo Fasciana, syndicaliste CGIL ; Cristoforo Infuso, militant de Casa 22 ; Marco Meotto, association « Scuola per la pace » ; Vasily Lotario; Lorenzo Varaldo, coordinateur du journal Tribuna Libera ; Elisabetta Raineri, déléguée syndicale ; Dario Granaglia, ouvrier, délégué FIOM-CGIL.; Marco Meotto, association « Scuola per la pace » ;

Islande. Markus Candi, Young socialists of Iceland (YSI) ; Arnar Mar Þoruson, YSI ; Sigurrós Eggertsdóttir, YSI ; Siggurdur Erlends Gudbjargarson, YSI ; Karl Hedinn Kristjansson, YSI ; Marzuk Jugi Lamsiah Svanlaugar, YSI.

Liban. Khaled Hadadah.

Maroc. Lamine Y., militant ouvrier ; Ali Ben Hadou syndicaliste ; Khalid Moussaoui, militant ouvrier.

Mexique. Muriel Ernesto Gomez Alvarado, syndicaliste section 40 SNTE – CNTE.

Palestine. Naji El Khatib, coordinateur de One Democratic State Initiative (ODSI).

Pakistan. Rubina Jamil, secrétaire générale, APTUF ; Yasir Gulzar, secrétaire des relations internationales, APTUF.

Pays-Bas. Nabil, militant ouvrier.

Philippines. Randy Miranda, Partido Manggagawa.

Portugal. Adiano Zilhao, Plate-forme pour un parti des travailleurs ; José Julio Henriques.

République démocratique du Congo. Sambo M. Frédéric, coordinateur du comité pour le Parti démocratique indépendant des travailleurs et des paysans (province du Nord-Kivu).

Roumanie. Constantin Cretan, Fédération nationale du travail (FNM) ; Vasile Stefanescu, FNM ; Vasile Guran, FNM ; Ionut Mihai Toarta, FNM ; Nicolae Mitidoi, FNM ; Constantin Dorin Crestan, FNM.

Russie. International Front (organisation) ; Aleksandr Voronkov.

Sri Lanka. Saman Mudunkotuwage.

Suisse. Michel Zimmermann, responsable Tribune ouvrière ; Dogan Fennibay, Tribune ouvrière.

Syrie. Haji Moussa Bassam ; Mohamed Al Jirf.

Togo. Messan Lawson, secrétaire national du PADET/L’émancipation.

Turquie. Sadi Ozansu ; Mehmet Ozgen.

Ukraine. Viktor Sydorchenko.

Zimbabwe. Mafa Kwanisai Mafa, porte-parole de Chimurenga Vanguard et Anti-War Coordinating Committee (région SADC, Afrique australe).

Az EU-27 vezetői zöld utat adnak az Európai Bizottság tervének, amely az EU "védelmi képességének" megerősítésére irányul

 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2025. március 6-án Brüsszelben (Belgium). (DURSUN AYDEMIR / ANADOLU / AFP) Keringő hármasban...

A terv célja, hogy mintegy 800 milliárd eurót mozgósítson, ebből 150 milliárd eurót hitelek formájában, az öreg kontinens «védelmi képességeinek» megerősítésére.

A március 6-án Brüsszelben rendkívüli csúcstalálkozót tartó EU vezetők zöld utat adtak az Európai Bizottság védelmük megerősítésére irányuló tervének - jelentette be az EU szóvivője.  Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kedden, néhány órával az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyek befagyasztásának bejelentése után terjesztette elő a Rearm Europe elnevezésű védelmi tervét. A terv mintegy 800 milliárd eurót kíván mozgósítani, ebből 150 milliárd eurót hitelek formájában, hogy megerősítse az öreg kontinens védelmi képességeit.

Kérdés: https://www.youtube.com/shorts/ko7RTtjljbg 

A közszolgáltatásokra évtizedek óta mért csapásokat újak fogják követni. Oktatás, egészségügy, tömegközlekedés, szociális ügyek, nyugdíjak, munkajogok, munkabérek, stb. – mind még inkább lekerülnek a napirendről, mert „háború van!”. És nem csak mi, de dédunokáink is fizetik majd az árát ..

Hiányzik ez nekünk (volt, jelenlegi és jövőbeli dolgozóknak), ez kell? Nem kellene tömegesen ellenszegülnünk – szervezeteinkel,, pártjainkkal, szakszervezeteinkkel, civil szervezeteinkkel együtt azonnal és határozottan, tömegesen tiltakoznunk belföldön és nemzetközi szinten?

Ida

A marxizmusról és a pánafrikanizmusról

 

(Olvasói levél)

Kedves elvtársak!

Nagy érdeklődéssel olvastam Mafa Kwanisai Mafa elvtársnak a zimbabwei helyzetről szóló írását, amely az Internacionálé legutóbbi számában jelent meg (36. szám, 2024. november).

A cikk hasznos történelmi emlékeket, valamint pontos tényeket közöl a mai osztályharcról ebben az afrikai országban, amely keményen küzdött azért, hogy kivívja függetlenségét a "dél- rodéziai" gyarmatosítóktól.

Az elvtárs által kifejtett álláspont több szempontja szerintem vitára ad okot, és arra kérem a szerkesztőket, hogy szíveskedjenek gondolataimat továbbítani neki, és ha a vita szempontjából hasznosnak tartják, ismertessék az olvasókkal.

Először is: lehet-e egy szintre helyezni, ahogy a szerző teszi, "a marxista és a pánafrikanista nézőpontot"?

A pánafrikanizmus olyan politikai mozgalom, amely Afrika népeinek egységét követeli, mivel a kontinenst mesterséges határokkal rendelkező államokra osztották fel, ha azokat nem egyszerűen "szabálykönyvbe rajzolták" a korábbi gyarmatosító hatalmak, felosztva a kialakulóban lévő etnikai csoportokat és nemzeteket, és egymás ellen uszítva őket, érdekeik és kifosztási politikájuk szükségletei szerint. Már több évtizede számos, magát progresszívnek és antiimperialistának definiáló afrikai áramlat ezt a zászlót és ezt az ügyet tűzte zászlajára. Ez különösen az imperializmusra adott reakció, amely a formális függetlenség után is fenntartotta a neokoloniális uralmi viszonyokat, és egész régiókat alakított át a multinacionális cégek erőforrásainak kifosztására szolgáló tömegsírrá.

A Negyedik Internacionálénak ezért nem szabad figyelmen kívül hagynia azt, ami egészséges és haladó a kontinensen széles körben kifejezett pánafrikanista törekvésekben: a népek egységét a korábbi gyarmati hatalmak által erőltetett mesterséges megosztottsággal szemben, az imperializmussal és a multinacionális vállalatok kifosztásával való szakítás vágyát, az afrikai népeket megillető erőforrások és javak feletti ellenőrzés visszaszerzésének akaratát.

A Negyedik Internacionálé nem csak azt nem hagyhatja figyelmen kívül, ami egészséges azokban a törekvésekben, amelyek számos, magát pánafrikanistának és antiimperialistának valló áramlatot vezérelnek, hanem a velük folytatott testvéri párbeszédben fel kell hívnia őket, hogy a neokolonializmus és az imperializmus - Afrika kifosztója és népeinek népirtója - elleni küzdelmet teljes dimenziójában helyezze újra előtérbe: a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer megdöntéséért folytatott küzdelemben. Tehát az afrikai kontinensen túl, a kapitalista kizsákmányolás elleni nemzetközi osztályharc keretében.

Ebben rejlik a marxizmus és a pánafrikanizmus közötti fő különbség.

A marxizmus a tudományos szocializmus: a forradalmi elmélet, amely nélkülözhetetlen a proletariátus számára a szocialista forradalom világpártjának felépítéséhez, amely segít a munkásoknak megdönteni a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszert, társadalmasítva a termelési eszközöket, hogy az emberiség számára jövőt nyisson.

A társadalom antagonisztikus érdekű osztályokra való felosztásának felismerésén alapul, minden országban és minden kontinensen, mivel a bolygón uralkodó kapitalista rendszer a világpiac létezésén alapul. A pánafrikanizmus ezzel szemben nem az ellentétes érdekű osztályok szembenállásából indul ki (ami nem jelenti azt, hogy azok az aktivisták, akik e mozgalom részének vallják magukat, nem ismerik el az osztályharc valóságát).

A gyarmati elnyomás és annak bűnei vezettek Afrika kapitalista termelési viszonyokba való integrálódásához. Bár a gyarmati (és neokoloniális) uralom sokáig akadályozta a nemzeti burzsoázia kialakulását, vitathatatlan, hogy ma minden afrikai országban létezik egy - gyakran embrionális és komprádor (1) - burzsoázia, amely elfoglalja helyét a kizsákmányolás rendszerében.

Elvtársunk azt írja: "Zimbabwét egy olyan uralkodó elit irányítja, amely a nemzet felszabadítójának tekinti magát, mivel bátran szembeszállt az imperializmussal és a gyarmati uralommal. Ezek a vezetők megtartották az ellenőrzést a gazdaság kulcsfontosságú ágazatai felett, különösen a bányászat és a mezőgazdaság felett, amelyeket a nemzeti szuverenitás megőrzéséhez létfontosságú eszközöknek tekintenek. Marxista szemszögből nézve a hatalomnak ez a koncentrációja a szocialista eszméktől való eltérésnek tekinthető, mivel az államot úgy tekinthetjük, mint amely egy kiváltságos kevesek érdekeit szolgálja."

Véleményem szerint nem az a probléma, hogy "eltérés történt a szocialista eszméktől", amelyeket annak idején a nemzeti harcot vezető párt hirdetett. Ez nem az "eszmék" problémája, hanem a társadalmi erőké. Az elvtárs azt írja, hogy egy "uralkodó elit" kisajátította "a gazdaság kulcsfontosságú ágazatai feletti ellenőrzést", mint például a bányászat és a mezőgazdaság. Az "uralkodó elitet" tehát társadalmi funkciója határozza meg: a gazdaság bizonyos ágazatainak (azaz a termelési eszközöknek) a tulajdonosa, és ezért a munkaerőt kizsákmányolja. Már embrionális formájában, még komprádorként is a kizsákmányoló osztály szerves része. Még egy olyan, az imperializmus által elnyomott nemzet, mint Zimbabwe, körülményei között is.

Azt hiszem, ez egy fontos pontosítás, mert sem Afrikában, sem a világ bármely más részén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalom ellentétes érdekű osztályokra való felosztását.

Az elvtárs azt írja: "A munkásosztály és a parasztság a szegénység, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférés hiánya miatt rendkívüli nehézségekkel néz szembe. Marxista szempontból ez azt mutatja, hogy a posztkoloniális állam képtelen a társadalmi igazságosság megvalósítására, mivel az uralkodó osztály érdekeit helyezi előtérbe a tömegek alapvető szükségletei helyett. A városi proletárok (a bányákban, gyárakban stb. dolgozók) és a vidéki parasztok (főként a megélhetési gazdálkodók) továbbra is a leginkább kizsákmányolt csoportok: "Zimbabwéban tehát osztályharc folyik, mint a világ más részein.

Az elvtárs azt írja: "Bár a zimbabwei földreform szükséges lépés volt a gyarmati igazságtalanságok orvoslásához, azt nagyrészt a politikai elit kaparintotta meg. Egyes esetekben a földet elvették a kisbirtokosoktól, és politikai kapcsolatokkal rendelkező egyéneknek adták, ami a posztkoloniális államon belüli hatékonyság hiányához és az osztályhierarchiák megerősítéséhez vezetett." A szóban forgó "posztkoloniális" állam tehát nem egy osztályjelleg nélküli állam, hanem valóban egy burzsoá állam, a kapitalista kizsákmányolás eszköze.

Egy másik gondolat is felmerül az elvtárs cikkét olvasva. A marxisták a világpiac létezéséből indulnak ki, tehát egy és ugyanazon munkásosztály, az Internacionálé létezéséből. Ez az, amit a marxisták "az osztályharc világegységének" neveznek, szemben mindazokkal (sztálinistákkal, pabloistákkal, "harmadikutasokkal"), akik azt állították, hogy az osztályharcot a világ úgynevezett "táborokra" vagy "világokra" való felosztásával helyettesítik. A marxisták számára - akik elutasítják az úgynevezett "szocializmus egyetlen országban" abszurd és csalárd elméleti hipotézisét - a munkások célja a kapitalista rendszer világméretű megdöntése, a fő termelési és csereeszközök kollektív kisajátítása és társadalmasítása, a Munkástanácsok Egyetemes Köztársaságának megalapítása... amely természetesen magában foglalja a szocialista Afrikai, Eurázsiai, Amerikai Egyesült Államokat....

De ez a dimenzió hiányzik. A cikk joggal ítéli el a nyugati imperialista nagyhatalmak nyomását, beavatkozását és szankcióit Zimbabwében a 2000-es évek részleges földreform intézkedései ellen. Mégis, kik lennének Zimbabwe fekete népének legjobb szövetségesei a szankciók és a beavatkozás ellen, a nemzeti szuverenitásért, ha nem a nagy imperialista metropoliszok munkásai, akik saját kormányaik ellen harcolnak?Ha Zimbabwe nemzeti szuverenitásának ellensége, ahogy a cikk helyesen mondja, az imperializmus, annak kormányai és intézményei (az IMF, a Világbank, a Brit Nemzetközösség stb.), akkor nem kellene-e ellenezni a zimbabwei munkások és parasztok (a nemzet szívében) szövetségét az imperialista metropoliszok munkásaival?

Természetesen kifogásolható, hogy az imperialista metropoliszok munkásait gyakran megakadályozzák abban, hogy az elnyomott nemzetekben élő osztálytestvéreikkel való egység felé forduljanak, a munkásszervezetek hagyományos vezetői, akik meg akarják őrizni azt a kiváltságot - amely egyre kisebb lesz -, hogy begyűjthessék azokat a morzsákat, amelyeket a kapitalisták és a multinacionális vállalatok hajlandóak lehullatni számukra az "imperialista lakoma asztaláról" (Lenin). Ez így van. A munkásosztály nemzetközi egységének elérése ezért olyan kiemelt feladat, amelyben minden munkásnak részt kell vennie, az elnyomott nemzetek munkásainak éppúgy, mint az elnyomó nemzetek munkásainak. Különösen a Negyedik Internacionálé minden szekciójának kötelessége, az Egyesült Államokban éppúgy, mint Brazíliában, Franciaországban éppúgy, mint Zimbabwéban.

Röviden, az állandó forradalom marxista elmélete által felvetett kérdések középpontjában állunk: melyik társadalmi erő képes ma végigvinni a nemzeti és demokratikus feladatokat (szakítás az imperializmussal, nemzeti szuverenitás, agrárreform stb.), ha nem a munkásosztály?

Testvériesen

J. A.

 

(1) A portugál comprador, vásárló szóból: eredetileg azokra az őslakos kereskedőkre utalt, akik a nagy európai hatalmak kereskedőivel kereskedtek gyarmati kereskedelmi állomásaikon. Tágabb értelemben a "komprádorbuzsoázia” a nagy imperialista hatalmaktól függ.

(L'Internationale, 37.sz.)

Az amerikai munkásosztály nem mondta ki az utolsó szót (Trump első lépései a Fehér Házban 2.rész, bef.)

 

A tét a két osztály közötti konfrontáció, mind az Egyesült Államokban, mind nemzetközi szinten, mivel a legerősebb imperializmus által követett politika az egész világon következményekkel jár.

Az amerikai munkásosztály nincs legyőzve. Legyünk tanúi annak a mozgósításnak a kezdeteinek, amelyet egyes szakszervezetekben szerveznek, különösen Trump bevándorlásellenes politikájával való szembeszegülés érdekében. Az elnök első végrehajtási rendeletei ezen a területen razziák, letartóztatások és deportálások sorozatához vezettek. A mexikói határ militarizálása, a szövetségi bevándorlási rendőrség - ICE - razziái iskolákban, egészségügyi központokban, templomokban stb. Még egy hét sem telt el Trump hivatalba lépése után, amikor a Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy egy első tömeges akció eredményeként 538 migránst tartóztattak le, és több száz illegálisan az országban tartózkodó bevándorlót toloncoltak ki.

Egyik tudósítónk, egy New York-i szakszervezeti tag elmondja, hogyan szerveződik a mozgósítás a bevándorló munkavállalók védelmében. "Szakszervezetként felkészülünk arra, hogy megvédjük a bevándorló munkavállaló kollégáinkat. Megtudtam, hogy a szövetségi rendőrség hogyan hajtja végre a letartóztatásokat. Az ICE kiképzi a tagjait, hogy trükkökkel könnyítsék meg a letartóztatásokat. A 4. kiegészítés tiltja, hogy a rendőrök betörjék a magántulajdon ajtaját, hogy eljöjjenek és letartóztassanak, hacsak nincs erre felhatalmazó külön parancsuk. Találnak módot arra, hogy eltereljék a figyelmüket: pl. felhívják a bevándorlókat otthon, hogy elmondják nekik, hogy elvesztették a papírjaikat, és hogy jöjjenek és keressék meg őket egy ilyen vagy olyan irodában. Bekopogtatnak az ajtódon, elhitetik veled, hogy azért jöttek, hogy ellenőrizzék az épületet... és amint kilépsz, máris letartóztathatnak. Még olyan esetről is hallottam, amikor a rendőrök spanyolul beszélnek, és arra kérnek, hogy gyere ki, és beszélgessünk a Bibliáról! Amint az ingatlanodon kívül vagy, joguk van letartóztatni téged. Ezért szórólapokat osztogatunk, hogy tájékoztassuk a bevándorló munkavállalókat, és tájékoztassuk őket a jogaikról."

Chicagóban Trump a bevándorlók tömeges begyűjtését akarta megrendezni. A tanárok szakszervezete, a Chicago Teachers Union (a 2019-es történelmi sztrájk szervezői) vállalta a bevándorló munkások védelmét.

Megjegyezve, hogy Trump végrehajtási utasításai lehetővé teszik a bevándorlási ügynökök számára, hogy iskolákban, kórházakban, óvodákban és imahelyeken razziát tartsanak, a szakszervezet felszólította tagjait, hogy "álljanak össze diákjaink és családjaik védelmében" (január 24.). A szakszervezet jelentette: "Ma az iskola vezetése megerősítette, hogy a bevándorlási rendőrök parancs nélkül próbáltak meg behatolni egy általános iskolába. A személyzet a kollektív szerződésünknek megfelelően, amely kimondja az iskola sérthetetlenségét, elküldte a szövetségi ügynököket". A szakszervezet aktivistái az elnök és egy ügyvéd vezetésével a tanárok segítségére siettek, megvédték a gyerekeket és elkergették a Trump-féle szövetségi rendőröket. A kaliforniai mozgósításokról a magát a CORQI-hoz tartozónak valló amerikai szervezet lapja, a The Organizer cikke számolt be: "Január 28-án San Joséban (Kalifornia) - egy olyan megyében, ahol 134 000 papírok nélküli bevándorló él és dolgozik - az ICE razziájának bejelentése miatt a William C. Overfelt Gimnázium több száz középiskolás diákja vonult ki tüntetni, és foglalta el a város utcáit. Plakátjaikon a "Stop a razziáknak, stop a gyűlöletnek" és a "Védjétek meg a mezőgazdasági munkásokat" feliratok szerepeltek. Sokan mexikói mezőgazdasági munkások gyermekei voltak, akiket a szabadkereskedelmi megállapodások által tönkretett mezőgazdaság összeomlása miatt kivándorlásra kényszerítettek. Ugyanezen a napon San Franciscóban a Szolgáltató Dolgozók Nemzetközi Szakszervezetének (SEIU, 2,2 millió tag) 87-es helyi szervezete sajtótájékoztatót tartott. Olga Miranda, a szakszervezet elnöke elítélte az irodaházakban végrehajtott rendőrségi razziákat, amelyek célja a túlzottan kizsákmányolt és gyakran papírok nélkül dolgozó házvezetőnők letartóztatása volt. Miranda elmondta, hogy szakszervezete követeli, hogy a munkáltatók utasítsák vissza az ICE belépését, és tájékoztassák a dolgozókat, hogy mit kell tenniük, ha razziát tartanak náluk".

Trump és Musk szövetségi kormány elleni támadásai sem maradnak válasz nélkül. Az AFGE, a kormányzati alkalmazottak szakszervezete, valamint az AFSCME, az állami, megyei és önkormányzati szövetségi alkalmazottak szakszervezete pert indított a Trump-kormányzat ellen, hogy szembeszálljanak a "közszolgálat politizálására", azaz a köztisztviselők semlegességének megkérdőjelezésére irányuló törekvésekkel. "Együtt megakadályozhatjuk azt a kísérletet, hogy több ezer komoly, elkötelezett amerikai dolgozót elbocsássanak, akik karrierjüket a haza szolgálatának szentelték, és megakadályozhatjuk, hogy alkalmatlan politikai strómanok váltsák fel őket, akik hűségesek az elnökhöz, de nem a törvényhez vagy az alkotmányhoz" - mondta Everett Kelley, az AFGE elnöke.

Az amerikai munkásosztály ellenállása nemcsak a Trump támadásaira adott válaszokban mérhető, hanem abban is, hogy a munkások továbbra is képesek mindenhol szerveződni, hogy kivívják jogaikat és követeléseiket, hogy harcoljanak a kizsákmányolás ellen. Legyünk tanúi annak, ahogyan január 28-án, egy évnyi mozgósítás után a San Pedro-i Providence Little Company of Mary egészségügyi központ dolgozói megszerezték első kollektív szerződésüket a szakszervezettel, és 8%-tól 58%-ig terjedő béremelést biztosítottak. "A megállapodás közel 600 bejegyzett hivatásos ápolóra, ápolási asszisztensre, röntgentechnikusra, légzésterapeutára, mentálhigiénés asszisztensre, szociális munkásra, rehabilitációs terapeutára, dietetikusra, étkeztetési dolgozóra és egyéb ápolóra vonatkozik a 231 ágyas kórházban, amely a régió legnagyobb szubakut ellátó központját is magában foglalja" - írja az Egészségügyi Dolgozók Országos Szakszervezete.

Ezt támasztja alá az a tény is, hogy január 27-én a philadelphiai Whole Food dolgozói megszavazták szakszervezetük létrehozását, legyőzve főnöküket... a most Trumpot támogató Jeff Bezost! Ez a második alkalom, hogy az amerikai dolgozók szakszervezeti csatát nyertek az Amazon ellen. Egy interjúban Ed Dupree, a mozgósítás egyik szervezője mesél: "Mindenkinek az a legfőbb gondja, hogy javuljon a fizetés, a juttatások, az egészségügyi ellátás és a munkahelyi védelem, különösen az idősebb munkavállalók és a fogyatékkal élők számára. És a munkatársak zaklatásának megszüntetése (...). Sok inspirációt merítettünk abból, amit a Starbucks tett (...). Mindez segített megérteni, hogy milyen léptékben kell működnünk ahhoz, hogy megszerezzük az első szerződésünket, és ez befolyásolta döntésünket, hogy inkább egyesítsük erőinket a UFCW-vel [United Food and Commercial Workers, a szerkesztő megjegyzése], mintsem hogy függetlenek legyünk. Tudjuk, hogy ehhez nem csak a mi üzletünkre lesz szükség, de a szavazás megnyerése másokat is inspirált, és mi készen állunk arra, hogy támogassuk őket. Néhány Whole Foods üzlet már múlt hétfő előtt is szervezkedett, és azóta nagyon sokan felvették velünk a kapcsolatot (...). Fontos, hogy ne feledjük, hogy bár a kormány és a választási politika számít, az igazi hatalom a munkavállalók szerveződésétől származik, akik a saját munkahelyükön harcolnak. A munkahelyen kollektív hatalommal rendelkezünk, ezért ott kell elkezdenünk változtatni a dolgokon".

A szakszervezeti mozgalom politikai pártoknak való alárendeltségéről

De itt sem ilyen egyszerűek a dolgok. A munkásmozgalomnak a jelenlegi helyzetben felelőssége van abban, hogy megszervezze a munkásosztály ellenállását a fasisztoid trumpizmussal szemben. De maga a munkásmozgalom nem találhatja magát közvetlenül Trumphoz láncolva.

Több szakszervezet vezetése mégis erre orientálódik. Harold J. Dagget, az ILA szakszervezet elnöke "a dolgozó férfiak és nők egyik legjobb barátjaként" üdvözölte Trumpot, amikor megakadályozta, hogy az Egyesült Államok keleti partján dolgozó 47 ezer dokkmunkás ismét sztrájkba lépjen. És nem ő az egyetlen... A Washington Postban (január 19.) Shawn Fain, az Egyesült Autómunkások Szövetségének (UAW) elnöke kijelentette: "Készek vagyunk együttműködni Trumppal. A szakszervezeti mozgalom "baloldalának" képviselője és a Demokrata Párt támogatója, Fain 2024. augusztus végén azt állította, hogy a demokrata jelölt, Harris "a munkásosztály harcosa", Trumpot pedig "sztrájktörőnek" nevezte. Nem több, mindez, Fain azt írja: "Trump megígérte, hogy vámokat vezet be a munkavállalók védelme érdekében, és egyetértünk abban, hogy a vámok szükséges eszközök".

Osztályérdekeik védelmében az amerikai munkásoknak meg kell szabadulniuk azoktól, akik a szakszervezeti mozgalmat a republikánus és a demokrata pártnak rendelik alá. Ugyanis a szakszervezeti vezetés nagy részének alárendelése a Demokrata Pártnak, amely szintén a tőkésosztály érdekeit képviseli, nemcsak Trump győzelmét tette lehetővé, hanem ma is súlya van. Mert hogyan lehet ellenezni Trump politikájának bizonyos aspektusait, amelyek néha nem többek, mint Biden politikájának folytatása, amikor Kamala Harris mellett kampányolt, aki támogatta Trump politikáját? Egy január 30-i Dropsite-cikkből megtudjuk, hogy Trump terve, miszerint a letartóztatott bevándorló munkásokat Guantánamón bezárják, valójában... Bidentől származik! "Szerdán Donald Trump elnök aláírta a guantánamói haditengerészeti támaszponton lévő migránsok fogva tartási központjának "kibővítéséről" szóló végrehajtási rendeletet. A rendelet közzététele előtt a kormányzat bejelentette, hogy 30 ezer migránst tartanak majd fogva Guantanamón (...)

"Bár még nem világos, hogy Trump kiterjesztené-e, vagy hogyan gondoljq a migránsok guantánamói fogva tartását, a kormányzat tisztviselői már kaptak egy kis előnyt valaki mástól: Joe Biden volt elnöktől.

Évek óta mind a demokrata, mind a republikánus kormányok a guantánamói haditengerészeti támaszpont egy kevéssé ismert részét használják a főként a Karib-térségből érkező migránsok fogva tartására. A Guantanamói Migráns Műveleti Központ (MOC) néven ismert létesítmény titkos jellege miatt az ottani körülmények általában ismeretlenek."

Republikánus vagy demokrata, a két nagy párt továbbra is ugyanannak az osztálypolitikának a szolgálatában áll, a munkásosztály ellen. Világos, hogy a Demokrata Párt mögé felsorakozni nem megoldás, hanem fék az előttünk álló harcokban. Ezt a gondolatot erősíti az a tény, hogy Trump beiktatása óta a Demokrata Párt különösen mérsékelt maradt, amikor a politikájával való szembenállásról van szó, nevezetesen azzal, hogy jóváhagyta Trump összes kabinetbe való jelölését, miközben a kongresszus szabályait felhasználhatta volna a folyamat lassítására. Olyannyira, hogy a Demokrata Párt fiatal tagjainak csoportjai megpróbálnak nyomást gyakorolni a vezetőségükre, hogy ébredjenek fel.

Az itt feltett kérdés az, amit az EU szakszervezet 2024. november 6-án, Trump megválasztása idején nyilatkozatban fogalmazott meg: "A szakszervezeti mozgalom egyszerűen nem engedheti meg magának a visszavonulást. Szakszervezeteinknek készen kell állniuk, nemcsak arra, hogy aktívan megvédjék a munkavállalókat, hanem arra is, hogy széles körű és harcos társadalmi ellenállást vezessenek Trump és a republikánus kongresszus ellen. A republikánusok munkásellenes programja legyőzhető. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a szakszervezeti mozgalomnak segítenie kell az ilyen küzdelmek vezetésében. Ez a választás ismét megmutatta, hogy a jelenlegi kétpártrendszer képtelen arra, hogy egyesítse a dolgozó embereket egy haladásról szóló vízió körül. Megismételjük az EU vezérkara által szeptemberben megfogalmazott álláspontot: "A munkavállalóknak független politikai szervezetre van szükségük, amely megvédi érdekeiket a korrupt kétpártrendszerrel szemben, és felszólítjuk helyi szervezeteinket és tagjainkat, a munkásmozgalom többi tagját és más társadalmi mozgalmakban lévő szövetségeseinket, hogy komolyan vegyék egy valódi politikai alternatíva, egy olyan munkáspárt létrehozását, amely képes egyesíteni a munkásosztályt és beszélni a munkásosztály nevében." De a nyilatkozatokon túl a tettekre is szükségünk van!

A jelenlegi helyzetben a forradalmi harcosok feladata

Mi a feladat a forradalmi aktivisták előtt ma?

Egy novemberi marxista pénteki rendezvényen Alan Benjamin, a Socialist Organizer vezetője kifejtette: "A kapitalista média és a politikai szakértők szerint november 5-én az amerikai nép drámai módon jobbra fordult a fasizmus felé, történelmi vereséget okozva a munkásosztálynak. Tévednek. Ami november 5-én vereséget szenvedett, az a munkásmozgalom és az összes elnyomott közösség bukott vezetőinek a Demokrata Pártban való orientációja volt - annak az illúziónak a terjesztése, hogy a demokraták támogatása valahogy bástyát jelenthet a fasizmus növekvő áradata ellen. Ez nem így van. Igaz, hogy a dolgozó emberekre és az elnyomott közösségekre mért csapás kemény volt. De miközben egyre nagyobb a fasizmust támogató mozgalom, még mindig van idő arra, hogy a munkásosztály és az elnyomottak javára fordítsuk az árat.

Míg a munkásosztály, szakszervezetei és szervezetei súlyosan meggyengültek a Demokrata Pártnak való alárendeltségi politikájuk miatt, a szakszervezetek az elmúlt két évben minden iparágban hosszú sztrájksorozatok révén visszanyerték erejüket. Megmutatták, hogy képesek visszavágni a MAGA (Make America Great Again) nevében indított offenzívával szemben. A Socialist Organizer szerint nem hagyhatjuk és nem is szabad hagynunk, hogy a fasizmus átvegye a hatalmat. A kapitalisták által vezetett offenzíva megállításához - és visszafordításához - arra van szükség, hogy a munkásmozgalom szakítson a Demokrata Párttal, és az elnyomott közösségek szervezeteivel szövetségben vezesse a Munkáspárt felépítéséért folytatott küzdelmet. Ennek tiszta szakítást kell jelentenie a két kapitalista párttal".

A két kapitalista párttal való tiszta szakítás a harc, amelyet az Ujima People's Progress Party, egy fekete munkásszervezet folytat Maryland államban, amely a Progress Report című újságjának januári számában figyelmeztette a Trump-kormányzat elleni harcban részt vevő fekete munkásokat, hogy: "Beiktatási beszédében Trump kijelölte a keretet szélsőjobboldali kormánya terveinek megvalósításához. Milliárdos kapitalisták és az amerikai imperializmus magas rangú ügynökei vették körül (...). A Demokrata Pártnak nem áll szándékában harcolni a Trump-kormányzat ellen. Nem fogja megvédeni a feketéket, a bevándorlókat vagy a munkásokat a támadásaival szemben. Nekünk, fekete munkásoknak fel kell gyorsítanunk saját független politikai szervezetünk kiépítését. Szakítanunk kell a kapitalista Demokrata Párttal, mert az ugyanazt a világnézetet osztja, mint a Republikánus Párt: a fehér felsőbbrendűséget, az imperializmust és a kapitalizmust. Igaz, kevésbé agresszív formában, mint a Trump-kormányzat. A feketéknek, a bevándorlóknak és a munkásosztálynak ezért fel kell készülniük. Szervezett és független ellenállásra van szükségünk azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket Trump a jogaink ellen indít majd. De ne hagyjuk, hogy a Demokrata Párt eltérítse a fasizmussal és az állami elnyomással szembeni ellenállásunkat."

A helyzet minden eddiginél nagyobb problémát jelent az Egyesült Államokban a valódi munkásosztály pártjáért folytatott küzdelem, a szakszervezeti vezetések szakítása a Demokrata Párttal és a Republikánus Párttal, egy valódi Munkáspárt megalakítása, beleértve egy fekete munkáspárt lehetőségét is, amely a Munkáspártért folytatott küzdelemhez kapcsolódik, és amelyet a Demokrata Párttal szakító szakszervezetek támogatnak. A Trump politikájával szembeni ellenállás problémája azonban nem csak az Egyesült Államok szintjén tehető fel. Éppen ellenkezőleg, ez egy nemzetközi kérdés. Mi több, a jövőbeli küzdelmek nem korlátozódhatnak pusztán a trumpizmus varázsának való ellenállásra: a tét a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer felszámolásáért folytatott küzdelem. November 11-i nyilatkozatában a Negyedik Internacionálé újjáalakításának szervezőbizottsága azt írta:

"A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói számára mindezek a folyamatok a proletárforradalmat tűzték napirendre. Az Atlanti-óceán mindkét partján és minden kontinensen munkások, parasztok és fiatalok milliárdjai szembesülnek a háborúval és a világháború felé való meneteléssel, életkörülményeik jelentős romlásával, ami a túlélésüket fenyegeti. Mindenütt az osztályharc keresése folyik, amely szükségszerűen új formákat ölt. Erre fel kell készülnünk.

A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói számára a világhelyzet eme új felfordulásának következménye, hogy minden eddiginél jobban kell segíteni az osztályharc előkészítését a háborút szító kapitalista kormányok ellen.

Ez azt jelenti, hogy valódi munkáspártokért kell harcolni, olyan munkáskormányokért kell harcolni, amelyek szakítanak a burzsoáziával és annak intézményeivel, amelyek szakítanak a termelési eszközök magántulajdonán alapuló rendszer csődje által generált barbarizmussal". 

Nelly Marie, L'IInternationale 37.sz.

Trump első lépései a Fehér Házban 1.rész

 

E sorok írásakor alig két hét telt el azóta, hogy Trumpot beiktatták az Egyesült Államok elnökévé. Nyilvánvalóan nem tehetünk úgy, mintha Trump első néhány napjáról itt, a szükséges utólagos ismeretekkel elemzést adhatnánk, különösen azért, mert a helyzet továbbra is különösen kiszámíthatatlan. Ez csupán néhány első gondolat.

Trump nem várt, hogy csapásokat mérjen a munkásosztályra: amint beiktatásának napján elfogadta az első rendeleteket, azonnal erőszakosan támadta az amerikai munkásosztály bevándorló részét, és azonnal megszervezte a begyűjtésüket és deportálásukat. A nemzetközi színtéren sem várt, és egyre többszörösére szaporította a gázai palesztin nép elleni egyre erőszakosabb kijelentéseit és fenyegetéseit. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a minőségi változást, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fordulópontot, ahová eljutottunk. A Trump által bevezetett politikákat azonban nem lehet úgy összefoglalni, mint egy népeket és a munkásosztályt eltipró gőzhengert. Bármilyen hevesek is a nyilatkozatok, a fasizálódó Trump még nem fejezte be a munkásosztállyal való szembeszállást, mind az Egyesült Államokban, mind a nemzetközi munkásosztállyal. Trump programja egy dolog, annak alkalmazása egy másik: az osztályharc nem mondta ki az utolsó szót.

Természetesen Trump kiszámíthatatlan személyiség. A helyzetet és a minőségi változást azonban nem érthetjük meg kizárólag az ő őrültsége alapján. E látszólagos őrület mögött logika van. Ahogy Lenin emlékeztetett bennünket: a politika koncentrált gazdaságtan. Ugyanez vonatkozik Trump politikájára is, amely egy logikára reagál: a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi rendszer válságára.

Minőségi változás a tőkésosztály szolgálatában

A kapitalista rendszerben az árutermelési kapacitás sokkal gyorsabban nő, mint a piacok felvevőképessége. Miután elérte imperialista szakaszát, a kapitalizmus csak a termelőerőknek a pusztítás erőivé való növekvő átalakulása és a különböző burzsoáziáknak a világpiac meghódításáért folytatott harca árán marad fenn. Nap mint nap tőkehegyek nőnek hozzá más tőkehegyekhez, amelyek kétségbeesetten keresik értékük növelésének módját. Ezért folyamodnak a gazdaságban parazita kerülőutakhoz, legyen az a kábítószer-gazdaság, a prostitúció, a pénzügyi spekuláció, a fegyvergazdaság, amely rendkívül jövedelmező... Az egyre növekvő tőkefelhalmozás, amelyet nem lehet nyereségesen befektetni, élethalálharcot idéz elő a különböző tőkéscsoportok között. Nem lesz elég profit mindenkinek, hacsak a munkásosztály jogait nem tiporják el, és valóban el nem tiporják. A versengő kapitalizmusokat nem zúzzák szét.

Ma Trump kihasználja az amerikai kapitalizmus domináns helyzetét, hogy felszabadítsa magát minden szabály és korlátozás alól, mind az Egyesült Államokban, mind nemzetközi szinten, és ezzel minőségi változást hoz magának az imperialista világrendnek a megváltoztatásában. Erről a minőségi változásról a CORQI animációs kollektívájának tavaly november 1-jén és 2-án tartott ülésén bemutatott és a L'Internationale 36. számában megjelent jelentésben volt szó:

"Ennek a helyzetnek az egyik kifejeződése nemzetközi szinten az, hogy maga az imperializmus kérdőjelezi meg az összes intézményi formát, amelyet létrehozott. Különösen azokat, amelyeket a második világháború után hoztak létre, és amelyek szükségesek voltak az imperialista rend fenntartásához, és amelyek elsősorban a sztálinista bürokrácia és az imperializmus közötti ellenforradalmi együttműködés stabilitásához voltak szükségesek. Aztán a Szovjetunió bukása után az imperialista uralom fenntartásához voltak szükségesek. Maga az imperializmus az, ami most nem csak az ezen intézményeken alapuló világrend stabilitását, hanem magát a létét is megkérdőjelezi. Világos - amint azt a palesztinai eseményekből láthatjuk -, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete többé már nem az a pillér, amelyen keresztül az imperializmus a világrendjét érvényre juttatja. Amikor neki megfelel, az ENSZ-re hivatkozik uralma támogatására. De amint láthatjuk, amikor a cionista államapparátus semmibe veszi az ENSZ összes ajánlását és szavazását, egészen az UNRWA (az ENSZ menekültügyért felelős szervezete) tevékenységének betiltásáig, eltekintve a nagy imperialista hatalmak néhány hivatalos tiltakozásától, Netanjahunak szabad keze van, ahogy az imperializmusnak általában szabad keze van arra, hogy úgy cselekedjen, ahogy neki tetszik, megsértve azt, amit a "nemzetközi jog" non plus ultra-jaként, vagyis az ENSZ-t. Ez igaz az Európai Unióra és a NATO-ra is, és az országokon belül az Egyesült Államok és más nagyhatalmak politikai intézményeire is, amelyeket könnyelműen megkerülnek, megkérdőjeleznek és felforgatnak... mert az imperializmus úgy véli, hogy nem tud foglalkozni az intézményi formák korlátaival, amelyek egy másik korszaknak, egy másik erőviszonyoknak felelnek meg, és hogy most egy másik szakaszba kell lépnie. A "jogállamiságot", amelynek nevében az imperialista hatalmak azt állítják, hogy döntések és szabályok egész sorát kényszerítik rá az emberekre, a kormányok és államok annyiban tartják tiszteletben, amennyiben az egybeesik a kapitalista érdekekkel. Amint ez már nem esik egybe, erőszakot alkalmaznak.

Ebben az összefüggésben a háború, ahogy Clausewitz mondta, minden eddiginél inkább úgy tűnik, hogy a hagyományos politikai eszközökkel nem megoldható problémák megoldásának eszköze. A háború az imperializmus nemzetközi politikájának, de a nemzeti politikájának is egyik fő eszközévé válik, és erről szól a polgárháború".

"Az utóbbi évek legnagyobb kapitalista összejövetele"

Trump nem várt beiktatásáig, hogy kinevezze kormánya első vezetőit, egyértelműen bejelentve kormánya színét. Abortuszellenes, bevándorlásellenes miniszterek, a Kína elleni háború lelkes hívei, Izrael támogatói... És mindannyian határozottan munkásellenesek!

Nem beszélhetünk Trump első washingtoni napjairól anélkül, hogy ne említenénk meg új jobbkezét: Elon Muskot. Muskot, az X és a Tesla főnökét nevezték ki a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium élére, amelyet Trump megválasztása után erre az alkalomra hoztak létre. Feladata: 2000 milliárd dolláros megszorításokat eszközölni a 6000 milliárd dolláros éves szövetségi költségvetésben. Trump többek között azért választotta őt, mert dicsérte Musk azon képességét, hogy saját sztrájkoló alkalmazottait is ki tudja rúgni. "Sztrájkolnak, te meg azt mondod, hogy ‘Semmi baj, mindannyian ki vagytok rúgva" - lelkendezett Trump az X-en augusztus 12-én sugárzott, Muskkal készült interjúban. És hogy ezeket a megszorításokat és ezt a munkavállaló-ellenes politikát végrehajtsa, Musk máris felmenti magát minden kényszer alól.

"Trump beiktatása az elmúlt évek legfontosabb kapitalista gyűlése volt" - írta a Forbes magazin január 20-án. "Huszonkét milliárdos", "akik "összesen 1,2 billió dolláros vagyon élén állnak, részt vettek a beiktatáson, köztük a világ öt leggazdagabb embere közül négy".

Trump meg sem próbálja elrejteni politikájának céljait: lehetővé tenni a gazdagok számára, hogy még gazdagabbak legyenek, a kizsákmányolók számára, hogy még jobban kizsákmányoljanak, hogy mindezt a szakszervezetek, a munkaügyi szabályok, a nyugdíjrendszerek, a demokratikus jogok által előírt korlátok nélkül tehessék... Trump tehát maga köré gyűjti mindazokat, akiknek érdeke, hogy maga köré gyűljenek. Zuckerberg és Bezos Trump mellé tömörülése is ezt a logikát követi. Zuckerberg, a Meta vezetője mindig is progresszívnek mutatta magát, és nyíltan támogatta a Demokrata Párt jelöltjeit. De mit tett Zuckerberg Trump megválasztása után? Egymillió dollárt tett Trump beiktatási ünnepségének alapjába. Leállította az összes tényellenőrző rendszert, amelyet a közösségi hálózatain hozott létre, és amelyek célja az volt, hogy ellenőrizzék a különösen a Facebookon keringő információk valóságtartalmát. Majd bejelentette, hogy kollégája, Musk nyomdokaiba lépve azonnal kirúgja munkatársai 5%-át. Zuckerberg néhány nap alatt Trump egyik legnagyobb támogatójává vált. A francia szekció egyik havi konferenciáján, a Marxista péntekeken, amelyet Trump beiktatásának első napjainak szenteltek, az előadó így reflektált erre az eseményre: "Mindannyian együtt voltak, a régi reakciósok és a régi progresszívek, mindannyian egyesültek a diadalmas trumpizmusban. És miért? Mert a kapitalisták "társadalmi lelkiismerete" feloldódik, amikor a profit kilátásával érintkezik. És amint a profitmotívum elér egy bizonyos szintet, már nem létezik többé "etikus", "szociális" vagy "felelős" kapitalizmus. Csak a profit létezik. Pont.”

Elon Musk Washingtonban

Február 8-án a Washington Post arról írt, hogy Musk villámháborút indított a szövetségi kormányzat ellen. Az újonnan létrehozott Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) élére kinevezve az a célja, hogy tömegesen leépítse az ott dolgozó 2,3 millió szövetségi köztisztviselőt... és különösen azokat a munkatársakat vagy programokat vegye célba, amelyek nem állnak összhangban Trump elképzeléseivel. Egyes szövetségi ügynökségek akár 60%-os leépítéssel is szembesülhetnek. Az USAID, az amerikai külpolitikát szolgáló humanitárius ügynökség, amelyet Musk "marxista viperák fészkeként" jellemzett, felszámolásra kerül, a New York Times (február 6.) szerint 10 000 munkatársról kevesebb mint 300-ra csökken a létszám, 42 milliárd dollár megtakarítása érdekében.

A tűzvonalban van a Medicare is, az idősek minimális biztosítása, "ahol a legnagyobb csalás történik" - állítja Musk. David Super, a Georgetown Egyetem közigazgatási jogászprofesszora szerint ezek a megszorítások a modern közszolgálat 19. századba való visszafejlődéséhez vezethetnek. E szociális támadások végrehajtása érdekében Musk lábbal tiporja a demokratikus szabályokat és szabadságjogokat. A szövetségi kiadásokat általában a Kongresszus szavazza meg. Musk tehát körülvette magát egy fiatal mérnökökből álló kis csapattal, akiknek az a feladatuk, hogy "feltörjék" az amerikai szövetségi kormány számítógépes rendszereit, hogy bizonyos mennyiségű adatot, különösen az amerikai állampolgárok személyes adatait megszerezzék, ismét számos demokratikus szabályt semmibe véve. Musk a Kongresszus ellenőrzése alól is kiszabadul, azzal, hogy szövetségi ügynököket bátorít arra, hogy önállóan induljanak útnak.

Ennek érdekében irodákat zár be, hogy növelje a munkavállalók ingázási idejét, miközben korlátozza a távmunka lehetőségét. A cél az, hogy megnehezítsék a munkakörülményeiket, és ezzel felmondásra késztessék őket. Az alkalmazottak egyszerű tömeges távozása pedig lehetővé tenné Trumpnak és Musknak, hogy a kongresszus jóváhagyása nélkül csökkentsék az ügynökségek finanszírozását. A 2,3 millió dolgozónak küldött levél, amelyben felmondásra szólították fel őket, kártérítés ellenében, máris 65 ezer dolgozó "önkéntes" távozását eredményezte.

Megjegyzendő, hogy Musk mesterséges intelligenciát (AI) is használ arra, hogy meghatározza, milyen megszorításokra van szükség a szövetségi kormányhivatalokban. Az AI-eszközökkel elemzik a kormányzati aktákat és adatokat, hogy kiderítsék, milyen emberi munkát lehetne mesterséges intelligenciával, gépi tanulási eszközökkel vagy akár robotokkal helyettesíteni. Az oktatási minisztérium az első célpontja ennek a folyamatnak, mivel a mesterséges intelligenciát a pénzügyi adatok elemzésére  használják és a törvény által nem előírt, szerződések megszüntethetők.

Várakozás nélkül, a Kína elleni offenzíva fokozódik

Trump bejelentette és kormánya választásával megerősítette: az amerikai imperializmusnak Kínára kell összpontosítania offenzíváját. Ennek oka, hogy Kína még mindig egy államilag ellenőrzött termelési módra épül, amely útjában áll annak, hogy az amerikai imperializmus átvegye az irányítást a piacai felett.

Milyen formát öltött ez az offenzíva Trump beiktatása óta? Itt is a mesterséges intelligenciáról, annak fejlődéséről és annak az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásairól kell beszélnünk. A beiktatását követő napon Trump a Fehér Házban fogadta Sam Altmant, az OpenAI vezetőjét. Ebből az alkalomból bejelentette a Stargate projektet: az amerikai kormány 500 milliárd dolláros beruházását a mesterséges intelligenciába. De csak néhány nappal később a kínai mesterséges intelligencia került előtérbe a DeepSeek alkalmazással. A mesterséges intelligencia egy olyan modellje, amely ugyanolyan erős, ha nem erősebb, mint az amerikai modell, amely kevesebb energiát fogyaszt, előállítása sokkal kevesebbe kerül, és ingyenesen hozzáférhető.

Egy hétvége alatt a DeepSeek lett a legtöbbet letöltött alkalmazás az Egyesült Államokban. A következő hétfőn az Nvidia piaci értéke 600 milliárd dollárral csökkent, amelyet más amerikai technológiai cégek követtek. Összességében ezek a cégek egyetlen nap alatt ezermilliárd dollárt veszítettek! Elviselhetetlen az amerikai kapitalisták részvényesei számára! A kormány azonnal nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította a DeepSeek alkalmazást. Január 30-án a Szenátus Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága meghallgatást tartott "A Kínai Népköztársaság káros befolyása belföldön és külföldön" címmel. A vendégek között volt Melanie Hart, egy Kína-ellenes kampányoló és a félvezető-stratégia korábbi felügyelője. Számára "el kell lopnunk a legjobb mérnökeiket". Jelen volt Peter Mattis volt CIA-tiszt is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a kínai alkalmazásokat erőszakkal kell eladni az amerikai vállalatoknak, különben betiltják őket. A kapitalisták kormányzati intézkedésekre és korlátozásokra számítanak Kínával szemben, azzal a céllal, hogy az Egyesült Államoknak garantálják a mesterséges intelligencia monopóliumát.

De nem csak a mesterséges intelligenciáról van szó. Február 1-jén Trump bejelentette az Egyesült Államokba importált kínai termékek 10%-os vámemelését. Ez a lépés gyors reakciót váltott ki Pekingből. Kína ezután bejelentette, hogy február 10-től 15%-os vámot vet ki a szén és a cseppfolyósított földgáz behozatalára, valamint 10%-os adót az olajimportra. Ezen intézkedések mellett Kína úgy döntött, hogy panaszt nyújt be a WTO-nál, és vizsgálatot indít a Google ellen, amelyet a Kínai Népköztársaság monopóliumellenes törvényének megsértésével vádol.

Trump első néhány napja Washingtonban új szintre emeli a Kínával szembeni offenzívát, összhangban az amerikai burzsoázia egy részének konfrontációra irányuló vágyával. De ez a példa azt is mutatja, hogy Trump milyen korlátokba és ellentmondásokba ütközik saját politikájának alkalmazása során... ami arra emlékeztet minket, hogy - ahogy Lenin megállapította - nem létezik szuperimperializmus.

Trump mindenható? Ellentmondások és korlátok a Trump-galaxisban

Igaz, mióta visszatért Washingtonba, Trump egy sor fontos intézkedést sietett meghozni, amint azt a beiktatásának napján aláírt első negyvenhat rendelet is mutatja. De itt sem ilyen egyszerűek a dolgok.

Vegyük például a bevándorlás kérdését. A bevándorló munkavállalók nagyrészt Trump első intézkedéseinek célpontjai voltak. Emlékezzünk a 19. és 26. elnöki rendeletekre, amelyek "szükségállapotot" hirdettek a mexikói határon, bevetették a hadsereget és a nemzeti gárdát, valamint drónokat, hogy "minden megfelelő intézkedéssel" fizikailag megakadályozzák a beutazást; a 24. és 36. rendeletekre, amelyek felfüggesztették a menekültek minden befogadását; a 46. rendelet, amely kimondta, hogy a bevándorlók "inváziója" véget ért... De ezeket az intézkedéseket korántsem osztják a környezetében lévők.

Miért van ez így? Mert a burzsoázia egy része a bevándorló munkaerő kizsákmányolására alapozza nyereségét. Különösen igaz ez Rick Naereboutra, az idahói tejipar vezetőjére (egy olyan állam, amelynek vidéki szavazói nagyrészt Trumpra szavaztak), aki a bevándorlók tömeges kitoloncolásától és annak következményeitől tart: "Elég lenne néhány nap, amikor nem tudjuk etetni vagy fejni a teheneinket, és az egész ország tejipara helyrehozhatatlan károkat szenvedne" (Géo, január 2.). Musk esetében is ez a helyzet: számos csúcstechnológiai vállalat támaszkodik arra a lehetőségre, hogy Indiában vagy más ázsiai országokban kiképzett mérnökök és technikusok tízezreit alkalmazza. Ebben a tekintetben Trump a választóinak egy részét kitevő burzsoázia egy részének érdekei és az amerikai lakosság egy reakciós részének "törekvései" között találja magát, amely elsősorban a bevándorló munkások országból való kiutasítására tett ígérete alapján szavazott rá.

Február 1-jén Trump bejelentette, hogy február 4-től 25%-kal megemeli a Mexikóval és Kanadával szembeni vámokat. Ezt az intézkedést február 3-án, hétfőn gyorsan felfüggesztették, miután a pénzügyi piacok reagáltak rá, ami a Wall Street tőzsdei összeomlásának kezdetéhez vezetett. Trump, saját osztálya szolgálatában, komolyan vette ezt a tényt. A Mexikóval (és később Kanadával) kötött megállapodás ideiglenes bejelentése volt az, ami a piacok visszapattanását okozta. Ebben a szemléletváltásban más tényezők is szerepet játszottak. A Mexikóra és Kanadára kivetett vámok megemelték volna az Egyesült Államokba importált juharszirup és guacamole árát, de mindenekelőtt az autóiparra gyakoroltak volna hatást. Ez a vámemelés jelentős hatással lett volna a termelési láncra, és egy új jármű ára 3000 dollárra emelkedett volna. Trump a megválasztásához a detroiti autógyártók támogatására támaszkodott... de nem csak arra. Trump a kampánya során az amerikai munkásokhoz szólt, és elítélte Biden felelősségét a vásárlóerejüket tönkretevő, szárnyaló árakért. "Ha Trumpra szavazol, az azt jelenti, hogy olcsóbb lesz az élelmiszereid" - dörögte kampánya során. "Attól a naptól kezdve, hogy leteszem a hivatali esküt, gyorsan leviszem az árakat, és újra megfizethetővé tesszük Amerikát". De nemcsak az árak nem csökkentek még mindig, hanem a vámok emelése is közvetlen hatással lesz az amerikai munkavállalók vásárlóerejére. Ezt mutatja a Yale Egyetem Költségvetési Laborjának tanulmánya, amely kifejti, hogy az adók idén átlagosan 965 és 1160 euró közötti összegbe fognak kerülni minden amerikai háztartásnak.

Ennek az az oka, hogy a vámokat fizető importőr vállalatok a kieső összeget áremeléssel hárítják át a fogyasztókra, hogy ne kelljen csökkenteniük saját nyereségüket. A szupermarketek számára "a vámok hatása ezért (...) néhány napon belül érezhető lesz". Ez messze áll attól az ígérettől, amelyre Trump a kampányát alapozta, és amely széles körű támogatást szerzett neki, tekintve, hogy az amerikai munkavállalókat az elmúlt években olyan súlyosan érintette a magas infláció. Kína válasza viszont az, hogy a vámemelésekre a szénhidrogénekre kivetett adókkal válaszol. Annál is inkább, mivel az Egyesült Államok olajexportja a kínai piactól függ. Trump tehát egyszerre találja magát szemben saját ellentmondásaival és a saját választói bázisának való elszámolással.

És bár Trump igyekszik minden szabályt megkerülni és a bevett szabályokat kijátszani, ahogyan Musk esetében is teszi, amikor az utóbbi nem megy át a kongresszuson, hogy mély megszorításokat eszközöljön a szövetségi költségvetésben, őt mégis korlátozza az alkotmány. Hivatalba lépésének első napján Trump egy új rendeletet jelentett be, amely megkérdőjelezi a földhöz való jogot, amelyet az amerikai alkotmány 14. kiegészítése garantál. Az amerikai alkotmány ezen újraértelmezését gyorsan megakadályozta egy szövetségi bíró, aki alkotmányellenesnek nyilvánította a rendeletet. Ebben a szakaszban Trump nincs abban a helyzetben, hogy megszabaduljon az amerikai alkotmány és annak intézményei által rárótt korlátoktól. Nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse, különösen az amerikai munkásosztály jelenlétét tekintve. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megpróbálni, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy megsokszorozza az erőszak alkalmazására irányuló kísérleteit olyan módon, amely áthágja magát az alkotmányt.

De ehhez szembe kell nézni a munkásosztállyal

Fél évszázaddal ezelőtt Margaret Thatcher brit miniszterelnök azt mondta: "Semmit sem tudok arról, amit általában társadalomnak neveznek". Bizonyos értelemben Trump is ezt visszhangozza. Bizonyos értelemben azt mondja: "Engem már nem érdekelnek a bevett szabályok, a demokrácia szabályai, a népképviselet szabályai, a szerzett jogok. Oda megyünk, ahová akarunk, amikor akarunk és amikor mi döntünk". Nem akar többé a társadalom szerveződésének formális kötöttségeivel és szabályaival foglalkozni. Ez az irányultság az amerikai burzsoázia egy bizonyos részének tetszett.

A Trumphoz közel állók között van Peter Thiel is. A Musknál sokkal diszkrétebb milliárdos, aki a PayPal-on alapította vagyonát, még 2016-ban vállalta a republikánus jelölt támogatását. Peter Thiel 2009-ben "Egy libertárius nevelése" című esszéjében kifejtette, hogy szerinte a kapitalizmus és a demokrácia már nem összeegyeztethető: minél jobban terjed a demokrácia, annál inkább követelnek a tömegek engedményeket a kapitalistáktól. A megoldás: kevesebb demokrácia. Ezt Trump ezeknek a milliárdosoknak azt ígéri, hogy mentes lesz a szabályoktól, és korlátoktól. Ez azt jelenti, hogy Trump Washingtonba érkezése és a már bekövetkezett minőségi változás a demokrácia végét, a fasizmus kezdetét jelenti?

Peter Thiel másként vélekedik: ettől még messze vagyunk. Mert a munkásosztály, legyen az amerikai vagy nemzetközi, még messze van a vereségtől.

(Nelly Marie) L'Internationale 37.sz.

Kongói Demokratikus Köztársaság

 

Kivonatok a Munkások és Parasztok Független Demokratikus Pártja (PDITP) bizottságának 1. számú leveléből (2025. január).

Mi a KDK munkás- és parasztaktivistái vagyunk, akik úgy döntöttünk, hogy megalakítjuk a Munkások és Parasztok Független Demokrata Pártjának Bizottságát. Országunkat nem kevesebb, mint nyolc háború sújtotta azóta, hogy 1960. június 30-án hivatalosan elnyerte politikai függetlenségét.

Napjainkban a háborúk egész régiókat tépáznak az egész bolygón (...)

A KDK-ban folyó háború harminc éve megszakítás nélkül mészárolja a kongóiakat, és már több mint 6 millió halottja van. A KDK-ban, ahol a háború most Goma városának kapujában áll, több mint száz fegyveres csoport, a szubrégió országainak csapatai, az EAC (Kelet-Afrikai Államok Közössége), majd a SADC (Kelet-Afrikai Fejlesztési Közösség) csapatai és az ENSZ, a MONUSCO csapatai, amelyek több mint 20 000 emberrel rendelkeznek, összecsapások színhelye! Ezeknek a csoportoknak, hadseregeknek, milíciáknak és csapatoknak a jelenléte a civilek lemészárlásának központjában, különösen Észak-Kivuban, azt a célt szolgálja, hogy a KDK gazdagságát - amelyet a szakértők "geológiai botrányként" jellemeznek - a multinacionális vállalatok kifosszák, különösen ebben az ágazatban.

A fosztogatás elleni könyörtelen harc részeként megjegyezzük, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió jelenleg a Lubumbashi régiót Angolával összekötő vasútvonalak helyreállításán dolgozik Lobito atlanti kikötőjében. Ezt jelenti az egyetlen afrikai kontinens látogatása, amelyet a múlt hónap elején tett Angolában Joe Biden leköszönő amerikai elnök, valamint az angolai elnök, João Lourenço 2025. január közepén Párizsban Macron elnöknél tett látogatása, a francia kapitalisták és az Európai Unió érdekeinek képviseletében. Másrészt kínai csoportok vállalták, hogy felújítják a Tazara folyosót (Tanzánia-Zambia) az Indiai-óceán felé az ásványkincsek elvezetésére és elszállítására a KDK-ból.

A hazánkban és a máshol zajló háborúk egy és ugyanazok: az imperializmus háborúja a profitért a népek vagyonának kifosztásán keresztül, szuverenitásuk ellen. A KDK dolgozó népe, mint minden nép, békét és méltóságteljes életet akar; a háború és a vagyonuk kifosztása elleni harc az egész világ népeinek harca. Hazánkban a háborúból és a nyomorúságból való kilábaláshoz olyan kormányra van szükség, amely a békéért küzd, hogy a KDK gazdagságát a kongói nép szükségleteinek kielégítésére lehessen fordítani, ami azt jelenti, hogy ki kell űzni a külföldi csapatokat és milíciákat, ki kell űzni a multinacionális vállalatokat, és a bányavagyont a munkások ellenőrzése alá kell helyezni.

Ezért vesz részt a 2025 márciusában Párizsban tartandó, a globális imperialista háború elleni nemzetközi rendkívüli találkozó előkészületeiben. Ezért is fontos, hogy a háború és a kizsákmányolás ellen országszerte egységbizottságokat hozzunk létre, amelyek összehozzák az összes munkást, parasztot és fiatalt, politikai nézetektől függetlenül, hogy a kongói nép egységesen a saját kezébe vegye a sorsát, hogy a világ más népeivel testvéri együttműködésben építse ki a vagyona feletti szuverenitását.