A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának szervezőbizottsága (CORQI) nyilatkozata

Gáza, Libanon, Ukrajna... az imperializmus bűnei

Netanjahu és Izrael már egy irtja a palesztin népet Gázában, Ciszjordánai. Ma Izrael ugyanezt akarja tenni a libanoni néppel. Netanjahu megsokszorozza provokációit, hogy Iránt háborúba sodorja.

Igaz, Biden és mások úgy tesznek, mintha tiltakoznának. Igaz, hogy Netanjahu népirtó őrülete...a cionizmus logikája. De ki hiheti el, hogy saját kezdeményezésére cselekszik?

Ki hiheti el, hogy ez az állam azok ellen cselekszik, akik évtizedek óta rendíthetetlenül támogatják, és gazdasági, társadalmi, katonai és politikai segítségükkel lehetővé teszik a létezését hetvenhat éve?

Ugyanazok, akik csak akkor beszélnek „demokráciáról” és „nemzetközi jogról”, amikor az nekik megfelel, szándékosan hagyják, hogy Netanjahu a Közel-Keletet egy hatalmas tömegsírrá változtassa.

És egy olyan okból, amelyet Joe Biden szenátor 1986 júniusában mondott: Izrael Állam „a legjobb befektetés a világon, a legjobb 3 milliárd dolláros befektetésünk. Ha nem lenne Izrael, az Egyesült Államoknak ki kellene találnia, hogy megvédje érdekeit a térségben”.

A palesztinai és libanoni megsemmisítő háború az imperializmus háborúja.

A népek terrorizálására irányuló háború: ez vár mindenkire, aki ellen mer állni az imperializmus acéltalpának.

Egy és ugyanazon imperialista háború

A közel-keleti háború - amely nem kíméli a cionizmus által becsapott palesztinai zsidó lakosságot sem és az a háború, amely az ukrán és az orosz népet testvérgyilkos összecsapásba sodorja egymással, egy és ugyanaz. Imperialista háború.

Az ukrajnai háború már egymillió halálos áldozatot és sebesültet követelt az ukrán és orosz katonák körében, nem is beszélve a civilek haláláról és sebesüléseiről. Imperialista háború, a befolyási övezetek felosztására a nyugati kapitalisták között, fegyveres szárnyukkal, a NATO-val, és a Kremlben lévő maffia oligarchák rezsimjével. Nem választható el a közel-keleti vérfürdőtől. Nem választható el az amerikai háborús előkészületektől sem Kína ellen, amelynek bevallott célja a gazdaság állami tulajdonának megsemmisítése, ami akadálya a kínai piac kifosztásának.

Biden mindenkinél jobban megteremtette ezt az összefüggést, amikor április 20-án egyetlen szavazással keresztülvitte a 95 milliárd dollárnyi további katonai kiadást (a rekord katonai költségvetésen felül): 26 milliárd dollárt Izraelnek, 61 milliárd dollárt az ukrajnai háborúra és 8 milliárd dollárt a Kína elleni háborúra való felkészülésre. Néhány nappal ezelőtt pedig Biden ugyanebben a lépésben jelentette be Zelenszkijnek 7,9 milliárdot, Netanjahunak pedig 8,7 milliárdot.

Mint mindig, ezt a hatalmas katonai kiadást a közpénzekből oldják meg, megfosztva a dolgozó embereket kórházaiktól, iskoláiktól, közszolgáltatásaiktól... Ezeket a fegyveripar zabálja fel, amelynek profitja 2024-ben minden rekordot megdöntött.

Mindez felgyorsítja a romboló erők fejlődését, amelyet a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer válsága generàl.

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja:

- Le az imperialista háborúval, Gázától Libanonig, Ukrajnától Kínáig!

- Le a háborút szító kormányokkal!

- Az izraeli csapatok kivonása Gázából, Ciszjordániából és Libanonból!

- Az orosz csapatok kivonása Ukrajnából!

- Az ukrán csapatok kivonása Oroszországból!

- Visszavonulás a NATO-ból!

- Egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem a mocskos háborújukhoz!

- A katonai kiadások igénybevétele a nép szükségleteinek kielégítésére!

Le a 21. századi szocialista sovinizmussal!

Ez kellene, hogy legyen minden olyan szervezet jelszava, amely kiáll a munkásokért, a békéért, a társadalmi igazságosságért és a demokráciáért. Egységesen a háborús uszító kormányok ellen.

De ha az imperialista országok munkásainak és fiataljainak túlnyomó többsége el is utasítja a háborút, akkor azt is ki kell mondani, hogy  ez nem így van a pártok és szervezetek csúcsán.

Tény: tavaly április 20-án az Egyesült Államok kongresszusának két tagja, a Socialists of America párt tagjai (és Biden pártjának) képviselői megszavazták az ukrajnai háború finanszírozását és a Kína elleni háború előkészítését.

Tény: az Európai „Parlamentben” több mint harminc alkalommal a legtöbb „baloldali” képviselő az ukrajnai háború és a NATO melletti háború előkészítése mellett szavazott.

Tény: az orosz Dumában az úgynevezett „kommunisták” támogatják az oligarchák rendszerének háborús politikáját.

Tény: az úgynevezett „forradalmárok” - akik közül néhányan azt merik állítani, hogy a Negyedik Internacionálé hívei, eltussolják az uralkodók háborús hitelekről szóló szavazásukat, és így cinkosokká válnak az ukrajnai NATO-háborúban vagy a Kína elleni háború előkészületeiben, miközben elítélik a gázai és libanoni mészárlásokat.

Ez az a politika, ami ellen Lenin száztizenegy évvel ezelőtt harcolt: azok „szociálsovinimusa” ellen, akik bár a szavakban „szocialisták”, de a tettekben nem azok, hanem azonosulnak kormányukkal.

Akkor is, mint most: le a szociálsovinizmussal!

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja

- A munkásmozgalomban született szervezetek képviselői, ne szavazzatok a háborús kiadásokra, szakítsatok a háborús uszító kormányokkal!

- Sem Izraelnek, sem Ukrajnának, egyetlen fillért, egyetlen fegyvert sem a mocskos háborúhoz!

- Minden imperialista országban: a fő ellenség a saját kormányunk!

- A katonai kiadások igénybevételét a nép szükségleteinek kielégítésére!

(2024. október 1.)

Palesztina: nagy manőverek a „Netanjahu utáni korszakra" előkészítésére

 

Kép: Madrid szept. 13.

Netanjahu sikertelenül próbálta elérni, hogy Kanadában betiltsák a „The Bibi Files” című dokumentumfilm bemutatását, amely korrupciós kihallgatásairól készült felvételeken alapul.

Természetesen az izraeli kormány elszántsága, hogy minden fronton háborút folytasson, alapvetően a cionizmus logikájából fakad: a palesztin nép teljes kiűzése a földjéről. A korrupciós botrányok - amelyek Netanjahu börtönbüntetésébe kerülhetnek, ha megszűnik kormányzása - csak egy újabb ösztönzést jelentenek a népirtó miniszterelnök számára.

Cserébe viszont Izrael államban soha nem látott válságot idéznek elő, egymás ellen uszítva a társadalom két rétegét, és a polgárháború szélére sodorva őket. Mindez, valamint Izrael kérlelhetetlen kísérletei a Libanon elleni háború kiprovokálására, a „nemzetközi közösség” kétségbe vonja Netanjahu életképességét. Ennek eredményeként egyre több szó esik az „utóhatásról”.

Ezen a héten az ellenzék vezetőjét, Jair Lapidot, az izraeli miniszterelnök esküdt ellenségét államfőként fogadják Washingtonban.

Egy másik fronton a spanyol „szocialista” kormány összehozta Szaúd-Arábia, Szlovénia, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Katar, az Arab Liga, az Európai Unió és a Palesztin Hatóság kormányait. Az elfogadott „nyilatkozat” „a kétállami megoldás hiteles és visszafordíthatatlan megvalósítására szólít fel a nemzetközi joggal összhangban”.

Más szóval, az ENSZ 181-es határozata (1947. november 29.), amelynek értelmében az amerikai imperializmus Sztálin segítségével kikényszerítette Palesztina felosztását egy „zsidó államra” és egy „arab államra”, amely utóbbi soha nem látott napvilágot.

A szeptember 13-i „madridi nyilatkozat” azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az oslói megállapodásokhoz. Emlékeztetni kell arra, hogy a „kétállami megoldás” nevében az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodások Ciszjordániában és a Gázai övezetben (azaz a történelmi Palesztina 22%-ában) létrehoztak egy „Palesztin Hatóságot”, amelynek nincs területi folytonossága, és nem rendelkezik szuverenitással a határai, a légtere és a tengerhez való hozzáférése felett. E megállapodások értelmében a Palesztin Hatóság a „palesztin területeknek” csak 18%-át ("A" zóna) ellenőrizte, azonban még rendőri apparátusát is az Izrael Állammal való „biztonsági együttműködés” szolgálatába állította.

A Madridban ülésező kormányok és egyes amerikai képviselők számára szükséges lehet olyan messzire menni, hogy egy jövőbeli ál-„palesztin állam” kilátásba helyezése... az imperializmus közel-keleti előőrse, Izrael állam létezésének garantálása érdekében.

Ahogy a spanyol külügyminiszter mondta, Spanyolország „el fogja ismerni a palesztin államot, mert Izrael biztonsága függ tőle” (Le Monde, 2024. május 26.). Az oslói egyezményeket hivatkozási alapként használva ezek a diplomáciai manőverek azt mutatják, hogy nem céljuk sem a palesztin nép önrendelkezési jogának (beleértve a menekültek visszatérési jogát), sem a történelmi Palesztina minden lakosa egyenlő jogainak garantálása - araboknak és zsidóknak egyaránt.

Dominique Ferré

A Parti des travailleurs hetilapja 2024. szeptember 18., N°457

Milyen politikai kilátásai vannak Franciaországnak?

 

Három hónap telt el a rendszerválság kezdete óta. Ebben a szakaszban csak egy dolog biztos: a Barnier-kormány megbízatása, ha napvilágot lát, az lesz, hogy a legbrutálisabb csapásokat mérje a munkavállalókra és a fiatalokra, hogy a kapitalisták még több profitot termelhessenek. Mik tehát a kilátások a munkavállalók számára?

 A kapitalista kormány a munkások ellensége; a kapitalista osztály ellensége pedig ennek ellentéte, a munkásbarát kormány lenne. Ezt javasolja az Új Népfront?

Szeptember 17-én a nemzetgyűlés valamennyi alkotóeleme megszavazta, hogy kezdeményezze a Macron elleni vádemelésre irányuló törvényjavaslat vizsgálatát. Ha Macront megbuktatnák, a munkavállalók biztosan nem gyászolnák őt. De ez a hipotézis továbbra is nagyon valószínűtlen, mivel az alkotmány szerint mindkét kamarában valószínűtlen kétharmados többségre van szükség egy ilyen lépés megvalósításához. Mik tehát a kilátások? Miután megszavazták ezt a javaslatot, a Kommunista Párt vezetői még aznap elmentek... Barnier-hez, Fabien Roussel vezetésével! Mit fognak ott megvitatni? Nem tudjuk. De nem valószínű, hogy egy munkáspárti kormányt fognak alakítani!

A Szocialista Párt a maga részéről megszavazta, hogy kezdeményezze a közgyűlésben a vitát, és leszögezte, hogy az érdemi vádemelés ellen fog szavazni. Inkább a bizalmatlansági indítványt terjesztené elő, amely véleménye szerint jobban összhangban van az alkotmánnyal. Itt is valószínűtlen, hogy első körben bizalmatlansági szavazásra kerül sor. De ha mégis megtörténne, mi lenne a következménye? Egy újabb összetartás-kormánykombináció, a kapitalista és munkásellenes kormány egy újabb fajtája, Macron elnökletével, az alkotmánynak megfelelően?

Ami a La France insoumise-t illeti, Mélenchon a Fête de L'Humanité rendezvényen kijelentette, hogy támogatja az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, de nem jelölte meg a határidőt. „A 68-as cikkely általi megsemmisítés, hogyan működik?” című szórólapja azonban világossá teszi, hogy a kezdeményezés továbbra is az V. Köztársaság intézményeinek foglya marad.

Különböző módon, de egyik párt sem akarja elkötelezni magát a múlttal való szakítás mellett. Egy olyan pártnak, amely elszánta magát Macron és a tőke szolgálatában álló politikájának és intézményeinek leváltására, világos perspektívát kellene felvetnie: egy munkáskormányt, amely a munkásosztály és a fiatalok számára elengedhetetlen intézkedéseket hoz, és amelyet a katonai hitelek és a kapitalista nyereségek elkobzása finanszíroz.

Mivel ez a perspektíva szembemegy az V. Köztársaság intézményeivel, egy ilyen pártnak a munkások soraiban egységesen kell fellépnie a demokrácia e hármas követelésének érvényesítése érdekében. És ezt össze kell kötnie egy alkotmányozó gyűlés azonnali összehívásának szükségességével egy másik, valóban demokratikus köztársaság felállítása érdekében.

Ez az a politikai eredmény, amelyért a Parti des travailleurs küzd.

A La Tribune des Travailleurs szerkesztőségi cikke, Daniel Gluckstein, 457. sz.

Fiatal forradalmárok második nemzetközi találkozója

11 ország 90 fiatalja nyilatkozik:

„Le a háborúval, le a kizsákmányolással!

Palesztinából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Kanadából, Azániából (Dél-Afrika), Oroszországból, Ukrajnából, Portugáliából, Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból érkeztünk. A Negyedik Internacionálé francia szekciója által szervezett fiatal forradalmárok nemzetközi találkozója alkalmából gyűltünk össze.

A találkozó összetétele és tartalma is nemzetközi..

Egy évvel ezelőtt, a fiatal forradalmárok első nemzetközi találkozója után búcsúztunk el. Néhány hónappal később egy jelentős esemény rázta és rázza meg a világ helyzetét: a palesztin nép elleni népirtás a Gázai övezetben. A fiatalokat világszerte elborzasztja és felháborítja ez a helyzet.

Ami Gázában történik, az rokonságban áll azzal a barbársággal, amely több mint 2 éve zajlik az ukrajnai háborúban. Mert a háborúk nem véletlenek, hanem a tőke törvényeinek, a kapitalista kizsákmányolás hanyatló rendszerének a középpontjában állnak.

A fiatalok az imperialista háborúk barbárságának célkeresztjében állnak.

„Megértjük, hogy a nyugati országok munkavállalói számára a fő ellenség a NATO. De Putyin rendszere is a munkások ellensége” - mondta egy oroszországi elvtárs. Egy ukrán elvtárs leírta, hogy hazájában „a katonák az utcán elkapják a fiatalokat, teherautókba kényszerítik őket, és a frontra küldik”. „Nekünk nincs problémánk a zsidókkal, mi a cionizmus ellen vagyunk. Nem tudjuk elfogadni ezeket a haláleseteket, ezeket a mészárlásokat, nem tudjuk elfogadni, hogy nincs jogunk a saját területünkön élni”. mondja egy palesztin elvtársunk.

Mindenhol egyre inkább robbanásszerűen nő a katonai költségvetés, milliárdokat költenek háborúra, hogy a mészárlások és a barbárság folytatódhasson. Ezekre a milliárdokra van szüksége a fiataloknak és a munkásosztálynak, hogy rendesen élhessenek és tanulhassanak.

Minden eddiginél jobban megerősítjük, hogy a fiatalok nem egymás ellenségei.

„Feltétel nélkül támogatjuk a palesztin népet” - mondja az amerikai elvtársunk. A mi ellenségünk a saját háborús uszító kormányunk. Mi a béke és a szabadság jövőjét akarjuk!

Megvitattuk a háborús helyzetet, a nők elnyomását, a nemzeti kérdéseket és a népek önrendelkezési jogát, a környezet pusztulását.... Mindezek a viták ugyanahhoz a problémához tértek vissza: a kapitalista rendszert meg kell dönteni, véget kell vetni neki!

Jobban, mint valaha, tovább kell erősítenünk a kapcsolatokat a világ minden tájáról érkező fiatalok között.

Együtt megalakítjuk a Fiatal Forradalmárok Harmadik Nemzetközi Találkozójának szervezőbizottságát.

Ki kormányoz valójában?

 

Mi van, ha Macron célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy az V. Köztársaságban kormány és miniszterelnök nélkül is lehet kormányozni?

Ha „aktuális ügyekről” van szó, egy „lemondó” kormány is megteszi a dolgát, ahogy azt Belloubet asszony katasztrofális tanévkezdésénél láthattuk. És ugyanez vonatkozik a jövőre is. A „lemondó” Le Maire miniszter csillagászati számokat jelentett be az államháztartási hiányról. Ujjal mutogat a felelősökre: a helyi önkormányzatokra, akik - állítása szerint - kénytelenek lesznek csökkenteni kiadásaikat, bárki is legyen a kormány! Túl sok a bölcsőde, az anya- és gyermekvédelmi központ? Túl sok pénzt fordítanak a kollégiumok, líceumok és iskolák fenntartására? Botrányosan alacsonyak a menzaárak és a szociális lakások bérleti díjai? Túl fényűzőek és túl jól karbantartottak ezek az otthonok? Túl sok és túl jól fizetett alkalmazottja van az önkormányzatoknak? Ha a „lemondó” minisztert halljuk, a szociális költségvetések valódi csökkentését az államadósság csökkentésének szükségessége diktálja.

Ellenkező esetben... Franciaországot megbüntetik a hitelminősítők, és a nagybankok nem fognak többé kölcsönt adni neki. A nagybankok? A pénzügyi tőke uralja őket, főleg az amerikaiak. Ez a társadalmi erők középpontja, amelyek, bár nem közvetlenül irányítják Franciaországot, mégis bizonyos módon irányítják, ahogyan a többi tőkésországban is. A miniszterelnök és a köztársasági elnök a követeléseik eszközei, és Macron hozzáadhatja a maga kis kiigazítását, de az általános kereteket mások szabják meg, távol az Élysée-palotától... és még távolabb Matignontól!

Az V. Köztársaság intézményei, akárcsak az Európai Unióé, tiltanak minden olyan politikát, amely a megtermelt javakat a nép szükségleteinek kielégítésére fordítaná. Csak olyan politikát engednek meg, amely a nép munkájából veszi el a tőkések és spekulánsok hízlalására. Macron azért van, hogy az alkotmány által adott összes eszközzel biztosítsa, hogy a kapitalisták követelései minden körülmények között érvényesüljenek. Tehát nem lehet a népért kormányozni és Macronnal kormányozni. Az Új Népfront és Macron közötti együttélésre szólítani annyit tesz, mint a pénzügyi tőke frontemberének szerepére pályázni.

Egy olyan kormány, amely a lakosság legsürgetőbb szükségleteire akarna reagálni, megkérdőjelezné az adósság kifizetését, mertaz nem a dolgozó emberek adóssága.

(DG, szerk. cikk, Tribunes des Travailleurs 455.sz.)

Fülsiketítő csend

 

Amikor Zelenszkij kijelentette (augusztus 19-én), hogy „senki sem tudott az előkészületeinkről az orosz terület lerohanására”, emlékeztetett minket a szakmára, amelyet az elnöki tisztsége előtt gyakorolt. Ukrajna elnöke eredetileg komikus színész.

---

Senki sem tudott erről az invázióról, amelyet Franciaországban és Németországban kiképzett katonák hajtottak végre? Ugyan már! Franciaországban és Németországban képezték ki, és tetőtől talpig a NATO szerelte fel őket (beleértve a tankokat is).

Zelenszkij eleinte egyszeri műveletről beszélt. Tizenöt nappal később majd 1200 km² orosz földet elfoglaltak. Ezt most ukrán katonai igazgatás alá helyezték. Bizonyíték az „egyszeri” megszállásról, amely a jövőben tartós lehet...

A valóságban a NATO az, aki megszállja és átviszi a háborút orosz földre. A nagy túkéshatalmak harminc hónapja vesznek részt ”a megtámadott Ukrajna védelmében”. Ez az új valóság, az orosz területek lerohanásáról.

Miközben játszák a „nemtudtam” szerepét, az amerikai vezetők hangosan gratulálnak maguknak, teljes konszenzusban demokraták és republikánusok. Igaz, ez a legfőbb érdeke az USA pénzügyi tőke csúcsainak.

Soha nem titkolták, hogy le akarják taszítani a moszkvai oligarchákat, hogy ők maguk zsákmányolhassák ki az orosz népet és foszthassák ki az ország hatalmas erőforrásait.

Egyébként... hol vannak azok, akik 2022 februárjában elítélték Putyin agresszióját Ukrajna szuverenitása ellen, és egy szót sem szóltak Zelenszkij nyugati támogatói ellen? Raphaël Glucksmann, Manon Aubry, Marie Toussaint, önök a francia „baloldal” hivatalos képviselői az Európai Parlamentben. Öt héttel ezelőtt Önök megszavazták a Zelenszkijt a háború meghosszabbítására bátorító és annak finanszírozására felszólító állásfoglalását. Hol vannak önök? Hol vannak a népek szuverenitásának tiszteletben tartására irányuló élénk felhívásai, amikor a NATO tankjai orosz területre hatolnak be? Az Önök mai hallgatása sokat elárul a szabadságról és igazságosságról szóló retorikának hitelességéről!

A háború valósága a háború osztályjellege.  Szemben áll a moszkvai kapitalista oligarchákkkal és washingtoni versenytársaikkal. Azok, akik a háború folytatását és kiterjesztését szorgalmazzák, a kapitalista rablók egyik csoportjának megbízottjaként lépnek fel a kapitalista rablók másik csoportja ellen.

Az orosz vagy ukrán, francia vagy amerikai munkásoknak egyáltalán nem érdeke a háború folytatása.

Már 2022 februárjában megírtuk e hasábokon: „Az orosz csapatok kifelé Ukrajnából, a NATO csapatai kifelé Európából!”.

Ma sincs mit változtatnunk, csak ennyit mondhatunk.

Tribune des Travailleurs, a franciaországi Parti Ouvrier (Munkáspárt) hetilapja, 453.sz. szerkesztőségi cikk

Miután az ünnepi lampionok kialszananak...

Fiatal olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, ki volt Maurice Chevalier, nem is beszélve 1939-es slágeréről: "Et tout cela, ça fait d'excellents Français, d'excellents soldats qui marchent au pas" («És mindezekből kiváló franciák lesznek, kiváló katonák, akik lépésben menetelnek»). Ebben dicsőítette ezeknek a társadalmi származásukban és nézeteikben különböző "franciáknak" az egységét "az ellenséggel szemben". Vajon 2024-ben Maurice Chevalier valószínűtlen visszatérése? 

Macron és a média egy része szerint a "kiváló franciák" mind "boldogok" lennének, akiket ugyanaz a "buzgalom" egyesítene. Különösen a "mi" hőstetteink, a "mi" sportolóink, a "mi" teljesítményeink iránti lelkesedés, ami sovinizmustól csöpögő megjegyzéseket vált ki. 

A sport egy dolog. Az osztályharc egy másik. De a sport az osztályharcban is kérdéssé válhat. 

Kinek van oka arra, hogy "boldog" legyen? A multinacionális cégek főnökeinek, az biztos. A Financial Times szerint a Coca-Cola, az LVMH, a Samsung és még néhányan mások több milliárd eurót fektettek be a játékok szponzorálásába. Ennek a "példátlan kommercializálódásnak" köszönhetően garantáltan sokkal többet tehetnek zsebre cserébe. Macron is boldog. Miközben az emberek a játékokat nézik, ő mással van elfoglalva: miniszterével, Le Maire-rel, aki olyan megszorító költségvetést készít, amilyet az ország még soha nem látott; miniszterével, Belloubet-vel, aki az új tanév kezdetére készül, annak minden ellenreformjával együtt; kollégáival az Európai Unióban, akik milliárdokkal finanszírozzák az európai háborút (az Európai Parlament "baloldali" szavazatainak köszönhetően); és kollégáival, Bidennel és másokkal, akik Netanjahu értelmetlen palesztinai bűntetteit fedezik. 

Macron azért is boldog, mert miközben minden szem máshová szegeződik, olyan kormányzati kombinációt készít elő, amelyet a július 7-i szavazás felhatalmazása ellenére, az Ötödik Köztársaság által ráruházott túlzott hatáskörökkel élve kíván bevezetni. A "baloldalon" Anne Hidalgo nem titkolja örömét: a párizsi játékok megmutatják, hogy "együtt lehetünk és boldogok lehetünk együtt". Nem tudjuk, hogy pénzügyi igazgatója, Lucie Castets mit gondol, hiszen az Új Népfront lehetséges leendő miniszterelnökeként turnézik. 

Vajon a média, amely a játékoknak köszönhetően újra felfedezett nemzeti egység dicséretét zengi, mennyire hisz ebben maga is? "La France heureuse des JO: une simple parenthèse"? («Franciaország elégedett az olimpiával: puszta zárójel ?» - kérdezi a Le Monde. 

2024 nem 1939. A munkások már évek óta nem menetelnek egy ütemre, sztrájkokkal, tüntetésekkel és nagy osztályharcos megmozdulásokkal. A legutóbbi választásokon kifejezték Macron és politikájának tömeges elutasítását. 

Az ünnepi lampionok hamarosan kialszanak. A múltban sem meneteltek a munkások lépésben, akár Macron diktálja ezt a lépést, sem másik kormány - akár egy "baloldali" -, amelyik kooptálni szeretné a szakszervezeteiket és olyan intézkedéseket szeretne bevezetni, amelyeket elutasítanak, és nem is fognak. 

 A munkavállalóknak minden eddiginél nagyobb szükségük van arra, hogy megőrizzék szervezeteik függetlenségét. Ha egyszer kialszanak a fények, az osztályharc még mindig ott lesz. Bizony, ott lesz. 

 Tribune des Travailleurs, szerk.cikk, N°451, 2024. aug. 07.