A (szavazástól) távolmaradók a hibásak?

 

A távolmaradás jelensége az európai választásokra is rányomhatja bélyegét.

Menjen el szavazni, menjen el bárkire, de mindenképpen menjen el szavazni. Ezt az üzenetet sulykolják a fiataloknak és a munkavállalóknak a június 9-i európai választások előtt.

Igaz, hogy az 1979-es első európai parlamenti választások óta a tartózkodási arány folyamatosan emelkedett, és 2014-ben rekordmagas, 58%-os volt. 2019-ben minden második választópolgár nem ment el szavazni. És ez a nemszavazó valószínű, hogy 2024-ben is győztes lesz.

Ez a jelenség nem egyedülálló az európai választásokon. Az INSEE tanulmánya szerint a szisztematikus távolmaradás „minden egyes országos (törvényhozási és elnöki) választáson egyre gyakoribbá válik”. A 2022. júniusi francia parlamenti választások második fordulójában a tartózkodási arány majdnem 54% volt (1,2 millió üres szavazattal), ami azt eredményezte, hogy egyes képviselőket a regisztráltak mindössze... 10%-ával választottak meg.

Pedig az általános választójog demokratikus vívmány, amelyet leggyakrabban forradalmi felkelésekkel vívtak ki. Franciaországban például csak 1945. április 29-én szavazhattak először a nők (bár nem mindannyian, mivel a külföldi állampolgárságú nők még mindig ki vannak zárva).

Akkor miért nem élnek vele a női és férfi szavazók? teszik fel a kérdést a „politológusok”. Vajon figyelmen kívül hagyhatják-e, hogy ami a tartózkodáshoz vezet, az a választók - különösen a dolgozó emberek és a fiatalok - körében az az érzés, hogy szavazatuk értelmetlen, hogy az általuk választott pártok nagyjából azonos politikát folytatnak (és meg kell mondani, hogy a tények őket igazolják)?

Ez az érzés nagymértékben megerősödik az úgynevezett „Európai Parlament” megválasztása miatt, amely csak névleg parlament, mivel egy európai parlamenti képviselőnek nincs joga jogszabályokat előterjeszteni, hanem csak szavazni a senki által megválasztott Európai Bizottság által előterjesztett szövegekről, amelyeknek meg kell felelniük a maastrichti kritériumoknak és az európai szerződések által diktált imperatívuszoknak.

Ahhoz, hogy az általános választójog visszanyerje valódi demokratikus tartalmát, más, valóban demokratikus intézményekre lesz szükség, amelyeket egy Alkotmányozó Gyűlés dolgoz ki; olyan intézményekre, amelyek lehetővé teszik a nép számára, hogy szuverén módon döntsön saját jövőjéről. 

G. F.