A palesztin forradalom jelenlegi helyzetéről

 (Kiegészítés a 2025. március 23-án a CORQI nemzetközi találkozóján bemutatott jelentéshez)

A nemzetek kialakulása, függetlenségük és szuverenitásuk érvényesítése olyan folyamatok, amelyek egybeesnek a kapitalizmus fejlődésével annak felemelkedő szakaszában, és különösen nyilvánvalóak a kapitalista nagyhatalmak kialakulásában, amelyek gyorsan imperialistává váltak.

Az imperializmus korszakában a függetlenség és szuverenitás stádiumát el nem érő nemzetek (amelyek néha még a nemzetté válás folyamatát sem fejezték be, különösen az imperialista hatalmak gyarmati uralma miatt) nem tudták megvalósítani ezt az alapvető demokratikus igényt.

Mindazonáltal arra késztették őket, hogy ezt egy olyan időszakban próbálják elérni, amikor a világ imperialista hatalmak közötti megosztottsága egyre inkább ellene volt és van ennek az elemi demokratikus követelésnek a kielégítésének. Ezért van az, hogy még akkor is, amikor a huszadik század közepétől az elnyomott népek és nemzetek legitim küzdelmei formális függetlenséget nyertek a gyarmati hatalmaktól (különösen Franciaországtól és Nagy-Britanniától), az imperializmus biztosította a gazdasági, politikai, sőt katonai uralmi kapcsolatok fenntartását, és a régi gyarmati és imperialista kapcsolatokat ténylegesen neokoloniális kapcsolatokkal váltotta fel. A formálisan a formális politikai függetlenség keretei között létrejött nemzetek mindazonáltal továbbra is a korábbi gyarmati hatalmak uralma alatt maradtak.

A közelmúltban számos ilyen állam, különösen Afrikában, kinyilvánította, hogy szakítani kíván a korábbi gyarmati hatalommal, különösen Franciaországgal, de ez nem jelenti azt, hogy képesek lennének a teljes szuverenitás érvényesítésére, ami feltételezné a termelőeszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer megkérdőjelezését és a munkásosztály nemzetközi harcának részeként a kapitalizmus felszámolásáért folytatott küzdelmet, ami messze nem így van.

Gyakorlatilag a huszadik század folyamán a palesztin népet az imperializmus és a sztálinista bürokrácia egyaránt szembeállította, hogy elzárja az útját a szuverenitás és függetlenség bármilyen formája felé. A Balfour-nyilatkozattól a jelenlegi vállalkozásig (amely valójában egy második Nakba Gázában és egy harmadik előkészületben lévő Nakba Ciszjordániában) a mártír palesztin nép azt látta, hogy a legnagyobb hatalmak azt követelik, hogy ők döntsék el helyettük, hogy milyen feltételek mellett érhetik el vagy nem érhetik el a szuverenitást és a függetlenséget. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, a sztálinista Szovjetunió, Franciaország és más országok, az arab rezsimek támogatásával - mind azok, amelyek "haladónak" és a palesztin nép barátainak mondják magukat, mind a legreakciósabb petromonarchiák - a maguk okaiból mind azt tervezték, hogy eltöröljék a palesztin nemzeti közösség valóságát, és megpróbálták feloldani, hol a jordániai valóságban, hol a cionista államnak való egyszerű alárendeltségben és más különböző kombinációkban. Ami a kétállami megoldás különböző változatait illeti, ezek valójában mindig azt jelentették, hogy a palesztin népet a kollektív félrabszolgaság állapotában tartják.

A palesztin nép által 2023. október 7. óta tapasztalt tragikus valóság, a világ szeme láttára zajló valóságos népirtás, a cionista hadsereg és állam által folytatott valóságos megsemmisítési politika a cionizmus logikus fejlődése, előrelátható fejlődése, bár nehéz volt előre látni, hogy a barbárság és a cinizmus ilyen fokát fogja elérni.

Kétségtelen, hogy a cionizmus logikája nemcsak gyarmati logika, hanem a gyarmati telepítés logikája, amely valójában az uralt népek elűzését feltételezi, amint azok fellázadnak uralmuk ellen. A palesztin forradalom jellemzője azonban, hogy arab "barátainak", a szovjet blokkbeli "barátainak" és saját vezetésének minden árulása ellenére 1947 óta soha nem mondott le különböző formákban arról a jogos igényéről, hogy szabad és szuverén nemzetként alkotja meg magát Palesztina teljes történelmi területén.

A világ összes intézményes politikai összetevőjének és az összes politikai rendszernek a palesztin nép nemzethez való jogának tagadása miatt felmerül a nemzeti-demokratikus harc és a társadalmi emancipációért folytatott harc közötti kapcsolat problémája. Ha ugyanis mindenki egyetért abban, hogy a cionizmus gyarmati uralmát a régióban nem lehet megkérdőjelezni, akkor ez azért van, mert mindenki megérti, hogy Izrael az idők során annak az abszolút jognak a koncentrált kifejeződésévé vált, amelyet a kapitalizmus az imperializmus korában magának tulajdonít, hogy minden nép sorsáról döntsön.

A palesztin nép végtelen mészárlása a szemünk láttára figyelmeztetés minden szabadságra és függetlenségre szomjazó nép számára. Ez annak megerősítése, hogy semmi sem lehetséges az imperializmus, különösen a legerősebb imperializmus engedélye nélkül. Figyelmeztetés minden szabadságért és emancipációért harcoló ember számára, legyen szó nemzeti vagy társadalmi emancipációról.

A Negyedik Internacionálé mindig is ellenezte a gyarmati uralom minden formáját. Mindig is fenntartás nélkül támogatta azokat a demokratikus követeléseket, amelyeket csak egy valóban forradalmi proletáráramlat képes végigvinni az imperializmus korában. Ezért mindig is ellenezte a cionizmust, mint reakciós ideológiát, amelynek célja, hogy Kelet-Európa, Észak-Afrika vagy az egész világ elnyomott zsidó tömegeit arra késztesse, hogy reményeiket egy olyan szabadság illúziójába helyezzék, amely csak egy másik nép szabadságának tagadásával érhető el, egy olyan szabadsággal, amely egy olyan államon alapul, amely egyre inkább szabadsággyilkos, elnyomó és romboló minden joggal szemben, beleértve a zsidó proletariátus jogait is, akár tudatában vannak ennek, akár nem.

A Negyedik Internacionálé 1947 óta, anélkül, hogy valaha is hátrált volna álláspontjától, mindig is felszólalt Palesztina felosztása ellen, ugyanakkor az indiai szubkontinens felosztása ellen is, amely ugyanezt a logikát követte, a vallási szempontok szerinti felosztást. 1947 óta a Negyedik Internacionálé soha nem hagyta abba az egységes palesztin nemzet megteremtését követelni, amely integrálja annak minden összetevőjét, függetlenül vallásuktól vagy vallástalanságuktól, kultúrájuktól és nyelvüktől, és egyetlen demokratikus és szekuláris köztársasággá alakítja őket Palesztina egész történelmi területén.

A Negyedik Internacionálé soha nem tért el ettől az álláspontjától. Ma egy palesztin szekció létrehozásának kilátásba helyezése, amely a CORQI szervezeti konferenciájának előkészületeivel összefüggésben vitát igényel, mindenekelőtt azt jelenti, hogy el kell utasítani minden olyan kísérletet, amely egy "izraeli" szervezetet megkülönböztetne egy palesztin szervezettől. Célunk egy egységes palesztin szekció, amelynek mindenkinek egyenlő tagjának kell lennie, egyesülve egy egységes szekuláris és demokratikus Palesztináért folytatott küzdelemben, amely elsöpri a gyarmatosítás és a pusztító cionista projekt utóhatásait; egy egységes szekuláris és demokratikus Palesztina, a palesztin nép jogos nemzeti törekvéseinek teljes és teljes megvalósítása, amely egyenlő jogokkal integrálja a zsidó részt, szabadon lemondva az elnyomó státuszról, amelyet a cionizmus kényszerített rá.

Ez a demokratikus nemzeti követelés összeütközésbe fog kerülni, ahogyan már most is összeütközésbe kerül mindazokkal, akiknek a sorsa a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer fenntartásához kötődik. Még ha a nemzeti kérdés ma a nap kérdése is, ez nem tünteti el azt a tényt, hogy a palesztin nemzeten belül létezik egy társadalmi differenciálódás, egy embrionális palesztin burzsoázia, egy palesztin proletariátus, és hogy a világi és demokratikus Palesztina szabad és független nemzetének teljes emancipációja csak a Közel-Kelet népeinek szocialista föderációjának létrehozásával érhető el, amely mentes a gyarmati elnyomástól és a kapitalista kizsákmányolástól, mentes a nagy imperialista hatalmak gyámsága alól.

(A L’Internationale 38.sz.)

A sorkatonaság

 

1.   

1.  

Egy vita margójára

«A sorkatonaságnak az a célja, hogy beszoktasson, betörjön. Hogy megnyomorítsa az akaratodat a brutális önkényességével és értelmetlenségével. Hogy félelmet keltsen benned és tudatosuljon, hogy csak azért ficánkolhattál eddig, mert ők engedték. Hogy megrettenj és ennél kisebb kérdésekben aztán már pláne ne merj ellentmondani. Na, arra tökéletes.»

A sorkatonaság során az életben legalább mindenkinek egyszer megmutathatják, hogy ki a főnök, kinek kell engedelmeskedni. A háborùk, az azokra való felkészítés mindig az uralkodó osztály érdekeit szolgálják. A hatalom határozza meg, kiket, hova, milyen céllal küldenek, a katona csak teljesít, a ”hátország” csak fizet és gyászol.

 A sorkatonaságnak egy modern háborúban a harci értéke: «ágyùtöltelék».

A mai háborúkra hosszadalmas és költséges katonákat felkészíteni (modern kézifegyverekkel, modern tankokkal, páncélozott csapatszállítókkal, a mai vadászrepülőink sokszorosával, szállító és támadó helikopterekkel, hadfelszerelést szállító egyéb páncélozott szárazföldi szállítójárművekkel, műholdas kommunikációs rendszer kiépítésével jár), Gyilkoló specialistákat igényel. 

A katonák tízezreinek ellátásához szükséges fejleszteni a hadsereg logisztikai rendszerét: a teljes katonai raktárbázis rendszert fel kell újítani, ki kell bővíteni, gépesíteni, képzett raktározási szakemberekkel feltölteni. A nagy mennyiségű lőszer és fegyver őriztetésének az összege szintén hatalmas költség. Továbbá már rég bezárt (és tönkrement) kiképzőtereket kellene újranyitni, modernizálni. Új katonai repülőterek kellenének, új hangárok, sok ezer szerelő.Tehát ennek a további háttérmunkának is el kellene készülni, létre kellene jönnie egy óriási háttérszakemberekből álló csoportnak, hogy minden működjön.

És ha még nem lenne elég a költekezésből, jön az éves fenntartás: az, hogy ennyi ember egyen, igyon, modern fegyverekkel gyakorlatozhasson, minden évben szórni kell a pénzt.

S akkor még nem is beszéltünk a háborúcsinàlók mérhetetlen profithasznáról.

Közben az egészségügyben osztályok bezárnak, a várólisták hosszabbodnak; a felsőoktatás szűkül; a tömegközlekedést megcsapolják; az elszegényedés növekedik … A háborúkban pedig még azok a katonák is tönkremennek, akik nem halnak meg és fizikailag sem sérülnek meg, mert kísérti őket, az, amit ott láttak, amit ott átéltek, hazatértük után is életük végéig.

Jogi szempontból a sorkatonaság csorbítja az emberi jogokat (vélemény-, szólás-, mozgási szabadság), veszélyezteti a fiatalok munkába állását, családi életét.

A fiatalokat ölni tanítják. Halálra szánják a kényszerrel besorozott tizenéves kölyköket. Engedelmeskedniük, nem gondolkodniuk kell. Nem az ország érdekében, hanem az elit érdekében. Amíg van elit, addig a hadsereg elsősorban az ő védelmüket fogja ellátni, az csak hamis álomkép, hogy a hadsereg az országot védi. Felhasználható belső lázongás leverésére is, és maga a katonai kiképzés a társadalmon belül a félelem légkörét alakítja ki, nem pedig a felszabadítás igényét alakítja ki.

A sorkatonaság olyan erőszakszervezet, ami fiatalokból áll, nem ismerik sem az emberi jogokat, sem a hatósági intézkedések szabályait, viszont van fegyverük, kiképzik őket – ebből pedig könnyen tragédia lehet: érzelmileg manipulálható korban vannak - ezt a világtörténelem során számtalanszor kihasználták már mások gazdasági/politikai/hatalmi ambícióinak alávetve. A kényszerrel történő besorozás pedig (külföldre) menekülési hullámot válthat ki azok részéről, akik semmiképpen nem akarnak ilyen helyzetbe kerülni…

A sorozás mellett szóló közkedvelt érv, hogy ettől majd férfiasak lesznek a férfiak és közösségi élményt adhat. De erre számtalan alternatíva lehetne a támogatott tömegsporttól a klubokon át, olcsó kulturális és szabadidős élményekig.

Magyarországnak sem az az érdeke, hogy a szomszédos (vagy bármely) országokkal szemben nagylétszámú hadsereggel lépjen fel, igencsak veszélyes: a «trianoni szellem» nagyon is élő a köztudatban. A kölcsönös baráti viszony az elemi érdekünk. Csak a politikai akarat hiányzik …

A politikai akaratot pedig csak a dolgozók hatalma hozhatja meg.

(facebook-oldal)

---

A háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozó videója 2025.03.21. Párizs

 

A Dolgozók pártja (Franciaország) által március 21-én, a Nemzetközi Találkozóval egy időben szervezett, a háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozóról készült teljes videó a "La Tribune des travailleurs" című hetilap YouTube-csatornáján érhető el, magyar felirattal is (automatikus fordítással). 

Megtekintése  a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=XRVtTozqrLA&t=5541s