Nemzeti ünnepeink, kinek-kinek a magáé

 

Hagyományosan nagy dérrel-dúrral ünnepeltük március 15-én az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján történelmünk eme szeletét.

Az is hagyománnyá vált, hogy a két nagy politikai tábor egymástól elkülönülten és számháborúba csapva tartja seregszemléjét – most különösen, hiszen kevesebb mint egy hóhap múlva lesznek a parlamenti választások, igy hát meg kellett mutatni: a kormányzó Fidesz Orbánnal tud-e nagyobb tömeget összeverbuválni vagy a leváltására készülő Tisza Magyarral.

A Fideszesek az Elvis Presley térről meneteltek (békemenet) „nem leszünk ukrán gyarmat” feliratú molinóval a Kossuth téri állami ünnepség helyszíne felé, ahol a kormányfő nem bajlódott sokat történelmi párhuzamokkal: „csak még egyszer rettegjetek velem” nyíltan megnevezve a fő ellenséget: a magyar szuverenitást fenyegető Brüsszelt és Kijevet.

A Tiszások a Deák téren gyülekeztek, ahonnan a Hősök terére vonultak a „Rendszerváltó Nemzeti Menet” (!!) keretében, ahol Magyar Péter szavát adta, hogy megvalósitja ellenfele eredeti igéretét, a polgári Magyarországot, leszögezve: „A tavaszt, a Tiszát, a változást és a fiatalságot nem lehet megállítani” persze csakis a nemzet egyesitésével, s „hazánk a NATO része” (mire zengeni kezdett a tömegben "Ruszkik haza!). 

Politikai hovatartozása szerint úgy 150-170 ezer honpolgár jelenhetett meg mindkét oldalon. A kokárda és a pátosz „kötelező”!

A parlamenti bejutásra vágyó kisebb pártok szintén külön tartották meg ünnepüket. A DK még előző nap vonult, a vicces Kutyapárt „egyperces néma kommenteléssel” ünnepelt, a Mi hazánk más szélsőjobboldali szervezettel ismét cigányozott és zsidózott egy nagyot.

A közvéleménykutatók nagyjából fej-fej melletti eredményt jósolnak az ápr.12-i választásokra, politikai álláspontjuk szerint egyik vagy másik oldal kisebb előnyét. A választópolgárok kb. egyharmada jelenleg nem szándékozik voksolni, nem talál számára megfelelő választékot a kinálatban.

A dolgozó szervezetten nem mutatták meg magukat (most sem). A szakszervezetek a szervezéssel, a munkajogok visszaszerzésével, bérharcokkal kinlódva peticiót inditottak 10 pontos országos követeléssel a jövendő kormánynak cimezve,  hogy”ezzel valódi nyomást tudjunk gyakorolni az új kormányra: ne csak ígéretek, hangzatos szólamok, hanem valódi intézkedések történjenek!”.

Amúgy minden csendes, a tavasz tényleg közeledik, a madarak csicseregnek és gyarmat tényleg nem szeretnénk lenni.