Először is, volt egy dátum, amelyre országunk (Franciaország) munkásainak és
fiataljainak emlékezniük kell: március 1. Ezen a napon Macron bejelentette,
hogy csatlakozik Trump háborújához, Németország és az Egyesült Királyság
kormányfőivel együtt.
Ugyanazok az emberek, akik néhány nappal korábban
úgy tettek, mintha elhatárolódnának az amerikai-izraeli agressziótól, most
megváltoztatták a hangnemet, kis ujjaikkal a nadrágjuk varrásán. Ennek
eredményeként a hadnagyaik már nem tartják vissza magukat: Gabriel Attal
például kijelentette, hogy a jogállamiságnak vége, és hogy az ENSZ-t, amelyet
tegnap a béke eszközeként mutattak be, holnap valami mással kell
helyettesíteni.
Március 1. után, március 2. Azon a napon, egy
gondosan megrendezett eseményen, egy atomtengeralattjáró és tisztek hosszú
sorai előtt, Macron bemutatta döntését, hogy növeli a francia nukleáris
arzenált, jóval a jelenleg nyilvántartott 300 nukleáris rakétafejen túl.
A
munkások megértik, hogy ez még több erőforrást jelent a háborúra, és még
kevesebbet az iskolákra, kórházakra és közszolgáltatásokra. De Macront ez nem
érdekli, ahogy harciasan kijelenti: „Ha
használnánk az arzenálunkat, egyetlen állam, bármilyen hatalmas is, nem
kerülhetné el, egyetlen állam, bármilyen hatalmas is, nem menekülhetne előle.”
Macron
számára sajnos ez a kísérlet, hogy ura, Trump szintjére emelkedjen, nem járt
sikerrel. Az izraeli-amerikai támadás Irán ellen? Az európai államokat még csak
nem is értesítették. Trump hadügyminisztere, Pete Hegseth nem titkolja, hogy
megveti azokat a „hagyományos
szövetségeseinket, akik feszengenek és tiltakoznak az erő alkalmazása ellen”.
„Az erő
alkalmazása”: ez most az amerikai-izraeli politika egyetlen szabálya. Hegseth
az Irán elleni támadást olyan műveletként üdvözli, amely „hülye harci szabályok, nemzetépítés mocsara, demokratikus építési
gyakorlatok, politikailag korrekt hadviselés nélkül” valósul meg”.
Röviden:
háborúba megyünk, bombázunk, pusztítunk, ölünk, és meglátjuk, mi történik
valamikor. Ez a furcsa stratégia, amelyet a Le Monde „próbálkozáson és hibán alapuló háborúnak” nevez, „Donald Trump által Irán ellen megvalósított
új koncepcióvá” vált.
Olyannyira,
hogy az amerikai kapitalista osztály egy része komolyan aggódni kezd emiatt.
Vannak, akiket a háborúnak a már amúgy is hanyatló gazdaságra gyakorolt
hatásai riasztanak, míg másokat a megugró katonai kiadások következményei
aggasztanak.
A
Pentagonban (az Egyesült Államok Háborús Minisztériumában) is aggodalmak
merültek fel az ellátással kapcsolatban: potenciális készlethiányról számoltak
be, különösen az elhárító rakéták esetében. A számítások azt mutatják, hogy az
Irán elleni offenzíva jelenlegi felhasználási üteme mellett a termelés nem
fogja tudni tartani a lépést.
Igaz,
hogy az Egyesült Államok hadigazdaságában működő vállalatok az utóbbi időben
számos sztrájkot tapasztaltak, ami lassította a készletek felhalmozását vagy
feltöltését, nevezetesen a híres Tomahawk rakétákat gyártó Raytheon RTX-nél és
a Lockheed Martinnál. Osztályérdekeiket védve a munkások felkelnek e cégek
politikája ellen, amelyek tetemes osztalékot fizetnek részvényeseiknek,
miközben a bérek stagnálnak.
Ugyanennek
a munkásosztálynak a rétegei Minneapolisban és másutt mozgósítanak Trump
bevándorlóellenes politikája ellen, egyesítve erőiket a fiatalokkal az ICE
elleni tiltakozásokon. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az amerikai-izraeli Irán
elleni agresszió kezdete óta az Egyesült Államok hetven városában zajlottak az
első háború elleni tüntetések, és a közvélemény-kutatások szerint a lakosság
nagy többsége ellenzi ezt az agressziót.
Amint látjuk, Trump látszólag mindenható, de nem immunis
a rothadó kapitalista rendszer ellentmondásaira.
Akkor miért határtozza meg magát Macron ilyen körülmények
között Trump mellett? Kétségtelenül azért, hogy megpróbáljon egy kis
részesedést biztosítani a francia imperializmusnak abban a hatalmas
fosztogatásban, amelyet az imperializmus a régióban készít elő.
De itt is, ott is, a munkások és a fiatalok ellenállása
már – nem nehézségek nélkül és a munkásmozgalom hivatalos vezetőinek politikája
ellenére – Trump útjában áll. Sem az Egyesült Államokban, sem Franciaországban az
osztályharc nem mondta ki a végső szót.
La
Tribune des Travailleurs, 530.sz.
Daniel Gluckstein
Bejegyzések
