Belgiumban is megszorítások várhatók, mint mindenütt. A kormány „némi erőlködést kér a lakosságtól” már megint, a költségvetés hiányai befoltozásra. A bankoknak adott milliárdok hiányoznak, persze arról szó nincs, hogy a válságért felelősöktől is kérjenek egy kis nadrágszíjszorítást. Ehelyett a közszolgáltatásokból faragnak le, az állami tisztviselők létszámát csökkentik, a pedagógusok óraszámát növelik, közkórházak kiadásait limitálják, a közvetett adókat pedig emelik (jövedéki, dohány, diesel-olaj, stb.), ahogyan azt elvárja az Unió, az IMF, stb. A „szigorú intézkedések” még 6 évig fognak tartani, mondta a kormányfő, miközben az elkövetkező két évben 200 ezerrel nő majd a munkanélküliek száma.
Volna pedig honnan pótolni a büdzsé bevételi oldalát. A Tobin-adót ugyan kész lenne bevezetni a parlament, de attól még nagyon messze áll. Pillanatnyilag nem hajlandó még a nagy vagyonokat sem megadóztatni, pedig ez egy csomó ország megteszi, pl. Franciaország is (Brüsszel tele is van a francia „menekültekkel”) – csak a munkajövedelmeket. Pedig ez lenne a megoldás: ha csak a 86 ezer leggazdagabb családot 2 %-os adóval illetnék, 18 milliárd euróval gazdagodna évente a költségvetés elvileg, a lyuk máris be lenne foltozva.
A PTB, a Belga Munkapárt (nem különösen forradalmi) gondolatmenete a következő:
Az országban 4 millió 300 ezer család lakik (az adózás családi). 100részre osztva (10x43 ezer család), az alsó 10 réteg, a legszegényebb 430 000 családot jelenti, a 91-100 pedig a leggazdagabbat. Ennek is csak a 99–100-as felső rétegét kellene adóztatni, melybe a 2.465.957 eurótól a 8.787.143 euróig terjedő vagyonok tartoznának (saját, a család által lakott állandó lakhelyek értékét nem számítva), ez is progresszív lehetne: 2 % az alsó szeletben, 3 % a másodikon, stb. az 5 %-os maximumig.
Hát igen, nincs százféle megoldás: vagy a dolgozókat (nyugdíjasokat, munkanélkülieket is ideértve) adóztatjuk, vagy a gazdagokat.
2009. október 21., szerda
2009. október 20., kedd
Nemzetközi információk 358.sz.
2009.okt.14.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Oroszország: 27000 elbocsátás az AVTOVAZ orosz gépkocsiüzemben, 2010 elején 22.000-nak kell követnie. A «Jegyinsztvo» független szakszervezet gyűlésre hív. (levelezőinktől)
Románia: 800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen. Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával. «A szakszervezeti vezetőknek, akik a kormányzati intézkedéseket eddig elfogadták, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegeknek megfeleljenek» mondja.
USA: a Unity & independence újság számot ad a «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferenciáról, melyet szept. 29-én tartottak San Franciscoban az Állami Egyetemen.
Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából: «Sztrájkot kell tartanunk a teljes közoktatásban». Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.
Mexikó: az El Trabajo újságban közzétett felhívás «Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)». «Dolgozók, szakszervezeti vezetők, az egész nemzet együtt kell kérje (…)annak újraállamosítását, ami a mexikói népé, (…) meg kell védeni jogainkat, munkánkat, bérünket!».
Szomália: cikk a Fraternitéből, az algériai Parti des travailleurs újságából, mely mérleget von a szomáliai katonai intervenció nyomán: «Szomália eltűnt».
Szerkesztőségi cikk a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből «15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»
Honduras: a jún. 28-i államcsíny óta eltelt idő eseményei.
27000 elbocsátás az AVTOVAZ-nál
Gyűlés a «Jegyinsztvo» független szakszervezet felhívására
A «Rosztehnologia» társaság, melynek az orosz állam átadta AVTOVAZ-részvényeit, 27 ezer elbocsátást jelentett be a a 105 ezer dolgozót foglalkoztató togliatti üzemben.
Az 5000 első ember okt. 14-én kapja meg a felmondólevelet, 22 ezer pedig követi a 2010-es év elején.
A döntés a volt hivatalos szakszervezet (ASM) vezetőivel egyetértésben történt.
Szept. 28-án a «Jegyinsztvo» független szakszervezet végrehajtó bizottsága okt. 17-re összehívta a munkásokat a Kultúrpalota előtt.
Még korábban, aug. 6-án a Jegyinsztvo hívására kétezer munkás gyűlt össze, kik egyhangúlag követelték az «AVTOVAZ államosítását, annak későbbi privatizációs lehetősége kizárásával» és «a termelés munkásellenőrzését».
A bejelentés akkor történt, mikor a TAGAZ 14.000-es elbocsátást jelentett be, az Aeroflot pedig 2000-rel fenyeget.
Románia
800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen
Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával
Mi a helyzet országodban?
A kormány 200 milliárd eurós kölcsönt vett fel «a válság megoldására». A memorandumot a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal írták alá és drámai következményekkel jár: a költségvetés csökkentése 1,1 %-kal, a tisztviselők prémiumrendszere megszüntetésével és kötelező fizetetlen szabadság bevezetésével.
A kormány azt kéri, hogy bizalmi indítványban szavazzanak a «nyugdíjreformról», mely a nyugdjkorhatárt 65 évre emeli 2030-ra (szemben a férfiak mai 63 éves és a nők 58 éves korhatárával). A munkanélküliség megduplázódott egy év alatt, az év végére valószínűleg meghaladja az egymilliót. Ezzel a helyzettel szembenézve reagált a munkásosztály.
A szakszervezeti vezetőknek, akik eddig jórészt elfogadták a kormány intézkedéseit, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegek igényének megfeleljenek. Tüntetnek a vasutasok, a tanárok, a köztisztviselők.
Évek óta első ízben ezek a szakszervezeti harcok egységet követeltek a föderációk és konföderációk között.
Mi volt a dolgozók reagálása az IMF és az EU követelte intézkedésekre?
Miután a kormány elfogadta az IMF és az EU követeléseit, a közszolgáltatási szektor szakszervezetei összegyűltek és felhívást tettek az okt. 5-i általános sztrájkra. 800 000 pedagógus, orvos és egyéb közalkalmazott vett részt benne.
Augusztusban a miniszterelnök egy tévébeszélgetésben bejelentette, hogy 10-15 ezer köztisztviselő lesz a költségvetési nyirbálások áldozata és ezt provokatív stílusban tette: «A túl sok alkalmatlannak, aki tisztviselői állást tölt be, el kell mennie.»
Az okt. 5-i sztrájk alkalmával 20 000 dolgozó, szakszervezetével együtt a bukaresti kormánypalota előtt gyűlt össze. Egyik szakszervezeti vezető, Jacob Baciu ezt mondta: «Embermilliókat üldözött el munkahelyéről a spekuláció és a kapzsiság, mely a deregularizáció és a szabadpiaci verseny ideológiáján alapuló gazdasági modell bázisa.»
Szept. 13-án és okt. 4-én a Szövetség a Dolgozók Egyenjogúságáért kezdeményezésére széleskörű gyűléseket tartottunk aktivákkal és szakszervezeti felelősökkel a problémák megbeszélésére és a dolgozók előtt álló akadályok megvitatására.
Dominique FERRÉ
USA
«Sztrájkot kell tartanunk a kaliforniai teljes közoktatásban»
Részletek a Unity & Independence cikkéből
Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából az észak-kaliforniai «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferencián, s San Francisco-i Állami Egyetemen szept. 29-én és Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.
Nem titok: a közoktatása lerombolása folyik.
2003 szeptemberében, mikor tanítani kezdtem az oaklandi Castlemont gimnáziumban, több mint 40 tanár dolgozott. Ebből a csapatból csak 4 tanár maradt. Az éves fluktuáció meghaladja a 40 %-ot. Akiket ez leginkább érint, a fekete és latíno diákjaink. Így lehet némi elképzelésetek a városközponti negyedek közintézményeiről (1) nem csak Oaklandban, hanem egész Kaliforniában.
A kaliforniai egyetem szept. 24-i hatalmas tüntetése reménysugarat jelent az ország közoktatásban dolgozó pedagógusai számára.
Azt igérték nekünk: «Harcolni fogunk, hogy megőrizzük, ami van». De ami van, az teljességgel elégtelen. Rendszerünkben diszkrimináció rejlik, pontosan azokkal szemben, akiknek szükségük van az oktatásra. Ami kell, az a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és minőségi oktatás. Ezért kell harcolni.
Az OEA-ban (Oaklandi Pedagógus Szövetség) követeljük az osztályonkénti tanulólétszám csökkentését 20-ra, és 15-re ott, ahol a siker foka a legalacsonyabb, az oaklandi legrosszabb helyzetű negyedek iskoláiban.
A jelenlegi helyzet diszkriminatív: a város magasszintű intézményeinek eleve van pénze, a szülők foglalkozni tudnak a gyermekekkel, a siker szintje magasabb. Például Montclairben és Rockridgeben nagyon jó inztézmények vannnak, de Oakland egyes kerületeiben a dolgok egyre gyatrábban mennek.
7 évig Oakland állami gyámság alatt áll. Az állam az igazgatást átadta az iskolai vezetőtanácsnak, de a pénzügyi felügyeletet megőrizte magának. Az állam beavatkozott, mert Oakland úgymond képtelen volt az 50 millió dolláros adósság miatt a pénzügyi igazgatásra. Ma, közel hat évvel ezután, az állam visszaadta az igazgatást. Adósságunk 118 millióra emelkedett. Csak annyit értek el, hogy az adósság megduplázódott, holott gyakorlatilag minden kollégiumi könyvtárat becsuktak, sőt a gimnáziumokban is, ahol én tanítok, Castlemontben is.
Szisztematikusan csökkentették a fakultatív lehetőségeket. A gyámság első évében az oaklandi iskolamesterek 40 %-tól megszabadultak. Az iskolákat valósággal lerombolták.
Ugyanakkor az államtól 20%-ot kaptak az élet drágulása miatt. A pedagógusok ebből 1 %-nyival részesültek. Hová lett a pénz? Árengedményeket adtak, de nekünk egy fillért sem. Zsebre vágták és kijelentették: «pénz nincs».
Szemmel láthatólag arra van, hogy évente 80 millió dollárt fizessenek a «költségvetésen kívüli» kiadásokra konzultánsokra és alvállakozókra. Ez a pénz szolgál a közoktatás privatizációjára majd Oaklandban – olyan metódus ez, melyet ismerünk minden államunkban és a világ minden országában.
Mi, az OEA-ban azt mondjuk: «Végezni kell mindezzel... Nekünk minőségi közoktatás kell. Az kell, hogy a pénz oda menjen, ahol szükség van rá!»
Nincs pénzügyi válság, a prioritások válsága van. A költségvetésben van válság, mert ebben az országban megfordították a prioritásokat!
Tanulnunk kell a Berkeley Egyetem szept. 24-i, a személyzetet, a diákokat, a tanárokat egységbe foglaló lelkes harcából és messzebbre kell mennünk. Nagy pillanat volt, de elmúlik, ha ezen az alapon nem lépünk előre.
Arról kell vitatkoznunk, hogyan. Két pontot szeretnék kiemelni.
Azt gondolom, az első dolog, amit napirendre kell tűzni, főként az alsó- és középfokú oktatásban, hogy szakszervezetünk, a CTA vezetése szervezzen egy akciónapot a kaliforniai közoktatás védelmében. Felhívást kell intézni a Pedagógusok Kaliforniai Föderációjához (CFT), hogy alkosson egységet a CTA-val és más pedagógus szakszervezetekkel, így minden oktatási szint bevonható és valódi sztrájkot lehet szervezni. Már ma el kell kezdeni.
Magam a CTA Tanácsa tagja vagyok. Los Angelesben okt. végén fogunk gyűlést tartani. Be akarunk nyújtani egy indítványt ennek az akciónak a megszervezésére. Szükségünk van minden pedagógusra, a szülőkre, a személyzetre a nyomás gyakorlására, hogy a CTA vezetésére meghirdesse ezt az akciót.
A CTA a szept. 24-i UC tüntetéssel szolidáris nyilatkozatot adott ki, de ezt nem előtte, csak ugyanazon a napon publikálták. Nekünk olyan szolidaritásra van szükségünk, mely kiveszi a részét a mozgalomból, szervez. Örülünk, hogy a vezetők szolidárisak velünk és támogatnak bennünket, de reméljük, hogy ettől kezdve építkezni is fognak és szervezni is, ami valódi szolidaritás lesz.
Visszatérve a pénz problémájához. Ki kell mondani : «Először a nép – nem pedig a nagy pénzügyi intémények profitja!»
A kormány a bankárok kezébe adott összesen 13 000 milliárdot.
A Szövetségi Tartalékalap, melynek nincs szüksége a Kongresszus engedélyére, a részére adott garanciális összegekből dollármilliárdok ezreit adta át a bankoknak. A Szövetségi Tartalékalap elnöke, Timothy Geithner, akit Obama nevezett ki, a bankok eszköze. Ez nem megy, ez fordított világot jelent.
Nekünk egy második megmentési terv kell – olyan, melyik sokkal fontosabb az elsőnél. Az elsőbbséget élvező feladatok sorrendjét meg kell fordítani. Garantálni, őrizni és szélesíteni kell a közszolgáltatásokat, melyre szüksége van a köznek. Ezt kell a kormánynak megtenni és nem a bankoknak osztogatni.
Minden áldott nap elhangzik a kormány és a politikusok szájából, hogy gazdaságunk nem éli túl, ha a banki intézmények rosszul mennek. Azt mondják, nélkülük halottak vagyunk. Ostobaság. Pontosan ez a logika visz újból minket a kapitulációba és az új pénzügyi buborékba, ami az arcunkba fog pukkanni és sajnos megfullaszt mindannyiunkat.
Meg kell változtatni a prioritásokat, azonnal. Második megmentési tervet kell követelni, valódit. Életbevágó.
Ennek a küzdelemnek van egy másik dimenziója is. Kalifornia államban 30 éve válság volt, mikor a 13. sz. javaslat került szavazásra. Ezután lett Kalifornia, az Államok egyik legjobb alsó- és és középfokú oktatása az ország valószínűleg legrosszabika.
A 13-as el kell törölni (2). A helyére kétsebességes hivatásos adórendszer kell, mely a nagyvállalkozásokra konzekvensebb. Itt van az a rész, mely az államnak bevételt jelent. De ez nem megy szövetségi komponens nélkül.
Ha nem tesszük ezt, ahhoz kell asszisztálnunk, ami Oaklandban történik, ahol már közkönyvtárak becsukásáról beszélnek és állatmenhelyek bezárásáról. Mindenre sor kerül, az egész országot becsukják lassan, mert a tőkét a bankoknak kell biztosítanunk!
Nagyon világosnak kell lennünk, mindez igen rossz irányba halad. Meg kell szerveznünk a közoktatás sztrájkját Kaliforniában és minden államban. Az OEA ezen lesz. Pénz van, csak meg kell szerezni.
Köszönöm.
(1) Az USA-ban a városközponti negyedek a szegény rétegek lakóhelye.
(2) A 13-as javaslat, teljes nevén «Népi kezdeményezés a tulajdoni adó limitálására». 1978-ben népszavazás döntött és behatárolta az állam által beszedendő, járadék utáni adót. Az indítványt megszavazása után 1978. jún. 6-án hozzáadták a kaliforniai alkotmány 13-as cikkelyéhez.
A kaliforniai Berkeley Egyetem költségvetési megszorításának néhány eleme
A kaliforniai közoktatási rendszer lerombolása folyik, azé a rendszeré, mely valaha az egész világon elismert volt minőségéért.
Ma a közoktatás 9 milliárd dolláros költségvetési csökkenéséhez asszisztálunk. Az egyetemek, alsó- és középfokú intézmények az iskoláztatás költségeit fel kellett emeljék, a szolgáltatásban munkahelyeket kellett megszüntetniük, az egyetemi tanárokat technikai munkanélküli állományba küldik, a könyvtárakat bezárják, az órákat nagymértékben csökkentik. A tanuláshoz való jog a gazdagok privilégiuma lesz.
Ez történik a Berkeley-n is. A latínók és a feketék eddig is alulreprezentáltak voltak, 2001 óta a tanulás költségei 277%-kal nőttek. Ma az anyagilag kedvezőtlen helyzetű diákoknak kvázi lehetetlen egyetemen továbbtanulniuk.
A U.C. Berkeley-n az állami finanszírozás csak egy kis részt képez, 20 %-ot, ami az egyetemből gyakorlatilag magánegyetemet faragott, ti. a magánszektor adja a 80 %-ot. Az intézménynek van 5,3 milliárd dolláros tartaléka, ez azonban sem dotációra, sem nyugdíjakra nem fordítható. Ez a pénz rendelkezésre áll, de nem szabad hozzányúlni.
A tanárok Adminisztrációs Tanácsát teljes mértékben mellőzi Yudof elnök, aki maga döntött ez év őszén az iskolázási költségek 9,3%-os emeléséről. Ezen felül 2010 őszén újból 32 %-os emelés lesz. Techikai munkanélküli állományt vezettek be, a könyvtári nyitvatartást csökkentették, a diákokat szolgáló egészségügyi személyzet 20 %-át elbocsátották, a könyvvásárlások értékét csökkentették, és pluszban 900 munkahely megszűnését határozták el!
Ugyanakkor a U.C igazgatása több mint 50 000 dollárt számolt el a működtetésre. Sőt, a vezetők bére, mely 200 ezer dollárnál is több, megtriplázódott ez utóbbi évek alatt. Úgy tűnik, túlzásaiknak nincs határa. Birgeneau dékán több mint 600 000 dollárt keres, Yudof elnök pedig 828 000 dollárt – ez több mint duplája Obama elnök fizetésének!
Mialatt a vezetés hatalmas béreket és prémiumokat kap úgymond az egyetemi nívó és versenyképesség fenntartásáért, az egyetemet megfosztják összes forrásától. Előrebocsájtják – mint ürügyet – az iskoláztatás költségének emelésére és az egyéb költségvetési megszorításokra, hogy ezek szükségesek a büdzsé deficitjének befoltozására. De ezt könnyedén meg lehetne tenni az egyetem 5,3 milliárdos tartalékalapja felhasználásával – ezek ugyanazok az alapok, melyeket a vezetők fosztogatnak engedély nélkül saját fizetésük és prémiumaik kielégítésére.
A diákok, a pedagóguskar és az alkalmazottak szept. 24-i üzenete egyszerű. A tanításnak jogai vannak. A pénz létezik. Elutasítjuk, hogy Yudof elnök és a UC egyetemi tanácsa vezetői folytassák oktatási rendszerünk tönkretételét.
Reyes Savalza
Mexikó
A El Trabajoban megjelent felhívás:
«Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)»
A központi «Fény és Erő » védelme (LyFC) az államosított vállalatok védelmét jelenti!
Mindenki az SME okt.15-i menetére!
A LyFC megszüntetésére hozott dekrétum eltörlését!
Az SME kollektív szerződésének tiszteletben tartását!
Az UNT, a CNTE vezetői, bányászok, a nemzeti szuverenitás védelmezői, felelősek vagytok az SME és a nemzeti vállalatok védelmére hirdetett országos tüntetésért!
A bitorló Calderon-kormány a Fény és Erő társaság likvidálásáról határozott. Ez az intézkedés minőségi lépés az elektromos vállalatok átjátszására a nagy külföldi energiatársaságok számára. Nemzeti érdekekeinket mélyen sérti.
A Calderon-kormány júliusi választási kudarca után dekrétumokkal kormányoz. Ekként határozott a nemzeti vállalatok, a nemzet anyagi bázisának tönkretételére.
A kormány most a központi Fény és Erő társaságot fenyegeti. Holnap az UNAM kerül sorra és az állami egyetemek, azzal, hogy «túl sokba» kerülnek! Ez annyit jelent, hogy a hatalombitorló kormány dollármilliárdokat ad a külföldi nagyvállalatoknak, hogy a váláságból kisegítse őket és mentesítse az adózás alól.
A kormány csapása világosan bizonyítja, hogy idegen érdekeket szolgál és a Munkáltatók Kamarája irányítja az ország politikáját. A dolgozó nép és a nemzeti érdekek veszélyben vannak.
A több mint 20 000 dolgozó okt. 11-i tüntetése az SME felhívása nyomán megmutatta a mexikói nép akaratát arra, hogy megvédi a nemzeti érdekeket és a munkásosztályt. Lehetséges a kormány legyőzése és a dekrétum semmisnek nyilvánítása!
Az UNT, a CNTE vezetői, a bányászok, a Lopez Obrador vezette Nemzeti Szuverenitás Védelme Mozgalom és más szervezetek, melyek a nemzeti szuverenitás és a dolgozó nép érdekeinek védelmét hirdetik, kötelesek felsorakozni az SME mögött és feltételek nélkül támogatni! Nekik is szervezniük kell az országos sztrájkot a szakszervezet és az állami vállalat védelmében!
A FAP képviselőinek úgyszintén kötelességük a dekrétum visszavonásáért való küzdelemhez csatlakozás.
A dolgozóknak, a szakszervezeti vezetésnek, a nemzetnek fel kell tennie a kérdést, nincs-e itt az ideje a Lopez Obrador által 2006-ben felvetett kérdés napirendre tűzésének. Ördögbe is az illegitim intézményekkel, melyek a nemzetet idegen érdekek alá vetik! Szuverén nemzeti alkotmányozó országgyűlést!
Igen, országgyűlést mindannak az újraállamosítására, mely a mexikói népé: a kőolaj, a bányák, a bankok …, hogy annulláljuk a TLCAN-t, mely az ipart és a vidéket tönkreteszi, hogy a dolgozók érdekeit, a munkást és a béreket megvédjük!
2009.okt.12.
Információ: Hortensia 109/Santa Ma. la Ribera, DF/5547 61/eltrabajo@gmail.com/www.eltrabajo.org
Honduras
A 28 juin 2009.jún.28-i államcsíny óta történtek
Jún.
A hondurasi hadsereg és az oligarchia szervezte államcsíny Manuel Zelaya elnököt funkcióját kívül helyezte. Céljuk az volt, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásához vezető utat elbarikádozzák. Zelayát «helyettesítették» a Kongresszus elnökével, Roberto Michelettivel. Később megtudhattuk, hogy Hillary Clinton amerikai államtitkár két tanácsosa részt vett az államcsíny vezérkarában. Dolgozók, fiatalok, parasztok tízezrei mentek ki az utcákra. A hadsereg és a tüntetők között véres összecsapások zajlottak. Megalakult a Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen három szakszervezeti konföderáció kezdeményezésére, az összes munkás- és demokratikus szervezet részvételével.
Júl.
Az Amerikai Államok Szervezete (OEA) Zelaya visszaállítása mellett nyilatkozik és felajánlja «békítési» közbenjárását. Elkezdődik az «Arias-terv», Costa Rica szociáldemokrata elnöke nevére utalva. Oscar Arias Zelaya visszatérését javasolja és Micheletti lemondását, «cserébe» az alkotmányozó nemzetgyűlés elhagyásáért. A békéltetés csődöt mond. Minden nap az egész országban dolgozók, diákok, parasztok tüntetnek az államcsínnnyel dacolva.
Aug.
Barack Obama, aki eddig diszkréten a háttérben maradt, nyilatkozik, szerinte Zelaya a legitim elnök. De adminisztrációjának környezetéből azt magyarázzák, hogy Zelaya attitüdje közrejátszott az államcsíny bekövetkeztében és elítélik az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ötletét.
11-én nagy nemzeti demonstráció Tegucigalpában az államcsíny ellen. Az OEA újból kudarcot vallott a válság rendezésének kisérletében.
Szept.
Új Zelaya-Clinton találkozó Washingtonban. Az USA a gazdasági segítség felfüggesztéséről dönt a katonai junta számára.
Manuel Zelaya 21-én titokban visszatér Hondurasba. Brazilia követségére menekül és a hondurasiakat arra hívja fel, meneteljenek a fővárosba. Hillary Clinton azt nyilatkozza, hogy ez a visszatérés lehetőséget nyújthat a válság megoldására.
Roberto Micheletti puccsista kormánya fegyverszünetet hirdet.
Roberto Micheletti kijelenti, hogy kész a tárgyalásokra Manuel Zelayával.
Az erőszakszervezetek körülzárják a brazil követséget és a mintegy 15 ezer tüntetőt szétzavarják. Zelaya közli, hogy a katonákkal megkezdi a tárgyalásokat a krízis megoldására.
A Nemzeti Ellenállási Front az Államcsíny Ellen nem fogad el semmilyen más megoldást Zelaya feltétel nélküli visszatérésén és az alkotmányozás megkezdésének folyamatán kívül. Több tízezres tüntetések 22-én, 23-án és 26-án Tegucigalpában.
Részletek a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből
«15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»
Szerkesztőség
A 33 éve alapított Represszióellenes Nemzetközi Bizottságot a szakszervezeti és politikai jogok védelmében mindig kettős elvek vezérelték.
Elsőként a kormányzattól és nemzetközi intézményektől való függetlenség. Másodjára pedig, ami elválaszthatatlan az elsőtől, az államérdek elutasítása, bármi is legyen annak iránya.
Ha tudjuk is, hogy az egyéni és közösségi szabadságjogok, a demokratikus és szociális jogok gyakorlatát illetően a helyzet országonként, földrészenként és időszakonként különböző — melyet nem becsülünk alá, természetesen fontosnak tartunk — soha nem utasítottunk el semmilyen módon az alapvető szabadságjogok védelmét, bármi is volt az ilyen vagy olyan ország ilyen-olyan rezsimjének vagy demokratikus elismertségű, esetleg annak hitt intézményének érvelése.
Eképpen történt az elmúlt időszakban is a szakszervezeti jogok védelmében cselekedve pl. Romániában vagy Spanyolországban, kampányunk a román szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen (egy közülük a börtönben meg is halt) és folytatjuk a spanyol kampányt is a Francotól örökölt törvények ellen, melyek lehetővé teszik a sztrájkoló szakszervezetisek elzárását, elítélését, súlyos büntetését.
Általánosabban elegendő volna pl. az Európai Uniót – mint intézményt – megvizsgálni, hogyan teszi tönkre szisztematikusan a több mint félévszázados menedékjogot (a genfi egyezményt), vagy ahogyan ugyanezek az európai intézmények százával és ezrével utasítják ki az emigránsokat és családjukat, annak barbár következményeire fittyet hányva, hogy fogalmunk legyen ezen intézmények természetéről.
A kérdések együttese tanusítja, hogy azok, akik a demokrácia kitüntetésével dekorálják magukat, ha szükségesnek látják, habozás nélkül átgázolnak az általuk korábban olyannyira védett értékeken.
Híven államérdekek és intézmények feletti függetlenségünkhöz, folytatjuk harcunkat a francia hatóságok súlyos és ismétlődő tevékenysége ellen a guadeloupe-i lakossággal, különösen a dolgozókkal és szervezeteikkel szemben.
Ebben az írásban nem kívánunk teljes elemzést adni Guadeloupe gazdasági és szociális helyzetéről, nem ez a feladatunk. Konkrét tényeken keresztül (némelyek zsarolással, ismételten végrehajtott tettek), melyeket a guadeloupe-i aktivisták voltak kénytelenek elviselni, nyilvánvalóvá vált, ami a bérből és fizetésből élők, a szakszervezetisek, a fiatalság ellen irányul, ami ellen évek óta felemeljük szavunkat.
Ahogy kimutatjuk, amire a figyelmet fel kell hívnunk, az az, hogy a gyarmatosító állam (más kifejezést nem lehet találni) és végrehajtó ügnökei semmiképpen sem akarnak megszabadulni, még csak formálisan sem a jogállami szabályok együttes, alkotmányban rögzített szabályozásának megsértésétől.
A 44 napos általános sztrájk 2009 első negyedévében, az LKP által vezetve megvilágította a gazdasági, szociális és politikai helyzet valóságát, az egymást követő kormányok szerepét, melyek a gyarmati fehérek (béké) uralmát váltották fel.
Megmutatta a nemzetközi közvéleménynek is a karibi népek sorsát, erejét, határozottságát, egységét a kizsákmányolás, az elnyomás ellen, az LKP szakszervezetekre támaszkodó (különösen az UGTG-re) vezető összefogó erejét.
Ez az általános sztrájk nyilvánvalóvá tette azt a módszert is, ahogyan a francia állam revánsvágyát igyekszik kielégíteni, nem habozva az aláírt egyezmény szabotálásában, viszont széleskorú üldözés indításában az UGTG, az LKP és ügyvédeik ellen.
Kettős célunk van ezzel az írással. Az első a represszió tényeiről való beszámolás, melynek áldozatai dolgozók, szakszervezeti felelősök, demokraták és számadás magunkról, amit tesz bizottságunk, gyakran a Nemzetközi Egyetértéssel karöltve. A második célunk pedig a figyelem felhívása az egyéni és közösségi szabadságjogokra avégett, hogy együttes küzdelemmé szélesítsük harcunkat a megtorlás ellen.
Gérard Bauvert
Szomália
A Fraternité, az algériai Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók Pártja) cikke a szomáliai katonai beavatkozás mérlege apropóján
Szomália, a több mint 8 millió lakosú ország mint állam nem létezik többé. A közszolgáltatások csökevényesek vagy nincsenek.
A szomáliaiak elborzasztó hétköznapjai 1991-ben az amerikai katonai beavatkozással kezdődtek.
A korabeli amerikai nagykövet Szomáliában előérzete: «a szomáliaknak joguk van ahhoz, hogy ne legyen kormányuk, ha nem akarnak nemzeti államot, ez az ő dolguk. Szomália nincs többé. Ami lesz, az hasonlítani fog a XIX. századi Szomáliára, államocskák, városkák, telepek sorozatára».
Ma ez a szegény ország a kalózok hadmüveleti területeként ismert, polgárháborúhoz hasonló erőszakos cselekményeiről, a szomszédos országok által hatalomra segített riválisok vetélkedéséről, a távoli etióp hadsereg és az USA «Al-Kaida táborainak» bombázásairól tudunk.
Az Afrikai Unió békefenntartó erői soha nem tudták kordában tartani a nehezen azonosítható felfegyverzett bandák háborúit. Humanitárius téren a szomáliaiak közel fele él totális nélkülözésben.
Az ENSZ több ügynöksége által felállított, a humanitárius helyzet javítására irányuló misszió megállapítja, hogy «3,76 millió személy végveszélyben van», «segélyre szorul» és 1,42 millió szomáliai menekült el az erőszak elől.
Szomália kapcsán a táplálkozási elemző és élelmezésbiztonsági egység (FAO/FSNAU) meghúzza a vészharangot, mivel «a 2009-és év eleje óta 40 %-kal nőtt a menekültek száma és a harcok olyan körzetbe összpontosulnak leginkább, ahol a legnagyobbak a táplálkozási és élelmiszer problémák» (La Tribune, aug.26.).
A külföldi intervenciók jótettjei, a szuverén országokban a demokrácia állítólagos bevezetése, a «terrorizmus elleni harc» mindössze fedőszervei a nemzetek diszlokációjának, mely ezeket egy évszázaddal hátrább veti. Ez igaz Szomáliában, igaz Irakban, Afganisztánban, Haitiben, az ex-Jugoszláviában…
Aghilès K.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Oroszország: 27000 elbocsátás az AVTOVAZ orosz gépkocsiüzemben, 2010 elején 22.000-nak kell követnie. A «Jegyinsztvo» független szakszervezet gyűlésre hív. (levelezőinktől)
Románia: 800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen. Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával. «A szakszervezeti vezetőknek, akik a kormányzati intézkedéseket eddig elfogadták, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegeknek megfeleljenek» mondja.
USA: a Unity & independence újság számot ad a «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferenciáról, melyet szept. 29-én tartottak San Franciscoban az Állami Egyetemen.
Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából: «Sztrájkot kell tartanunk a teljes közoktatásban». Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.
Mexikó: az El Trabajo újságban közzétett felhívás «Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)». «Dolgozók, szakszervezeti vezetők, az egész nemzet együtt kell kérje (…)annak újraállamosítását, ami a mexikói népé, (…) meg kell védeni jogainkat, munkánkat, bérünket!».
Szomália: cikk a Fraternitéből, az algériai Parti des travailleurs újságából, mely mérleget von a szomáliai katonai intervenció nyomán: «Szomália eltűnt».
Szerkesztőségi cikk a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből «15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»
Honduras: a jún. 28-i államcsíny óta eltelt idő eseményei.
27000 elbocsátás az AVTOVAZ-nál
Gyűlés a «Jegyinsztvo» független szakszervezet felhívására
A «Rosztehnologia» társaság, melynek az orosz állam átadta AVTOVAZ-részvényeit, 27 ezer elbocsátást jelentett be a a 105 ezer dolgozót foglalkoztató togliatti üzemben.
Az 5000 első ember okt. 14-én kapja meg a felmondólevelet, 22 ezer pedig követi a 2010-es év elején.
A döntés a volt hivatalos szakszervezet (ASM) vezetőivel egyetértésben történt.
Szept. 28-án a «Jegyinsztvo» független szakszervezet végrehajtó bizottsága okt. 17-re összehívta a munkásokat a Kultúrpalota előtt.
Még korábban, aug. 6-án a Jegyinsztvo hívására kétezer munkás gyűlt össze, kik egyhangúlag követelték az «AVTOVAZ államosítását, annak későbbi privatizációs lehetősége kizárásával» és «a termelés munkásellenőrzését».
A bejelentés akkor történt, mikor a TAGAZ 14.000-es elbocsátást jelentett be, az Aeroflot pedig 2000-rel fenyeget.
Románia
800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen
Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával
Mi a helyzet országodban?
A kormány 200 milliárd eurós kölcsönt vett fel «a válság megoldására». A memorandumot a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal írták alá és drámai következményekkel jár: a költségvetés csökkentése 1,1 %-kal, a tisztviselők prémiumrendszere megszüntetésével és kötelező fizetetlen szabadság bevezetésével.
A kormány azt kéri, hogy bizalmi indítványban szavazzanak a «nyugdíjreformról», mely a nyugdjkorhatárt 65 évre emeli 2030-ra (szemben a férfiak mai 63 éves és a nők 58 éves korhatárával). A munkanélküliség megduplázódott egy év alatt, az év végére valószínűleg meghaladja az egymilliót. Ezzel a helyzettel szembenézve reagált a munkásosztály.
A szakszervezeti vezetőknek, akik eddig jórészt elfogadták a kormány intézkedéseit, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegek igényének megfeleljenek. Tüntetnek a vasutasok, a tanárok, a köztisztviselők.
Évek óta első ízben ezek a szakszervezeti harcok egységet követeltek a föderációk és konföderációk között.
Mi volt a dolgozók reagálása az IMF és az EU követelte intézkedésekre?
Miután a kormány elfogadta az IMF és az EU követeléseit, a közszolgáltatási szektor szakszervezetei összegyűltek és felhívást tettek az okt. 5-i általános sztrájkra. 800 000 pedagógus, orvos és egyéb közalkalmazott vett részt benne.
Augusztusban a miniszterelnök egy tévébeszélgetésben bejelentette, hogy 10-15 ezer köztisztviselő lesz a költségvetési nyirbálások áldozata és ezt provokatív stílusban tette: «A túl sok alkalmatlannak, aki tisztviselői állást tölt be, el kell mennie.»
Az okt. 5-i sztrájk alkalmával 20 000 dolgozó, szakszervezetével együtt a bukaresti kormánypalota előtt gyűlt össze. Egyik szakszervezeti vezető, Jacob Baciu ezt mondta: «Embermilliókat üldözött el munkahelyéről a spekuláció és a kapzsiság, mely a deregularizáció és a szabadpiaci verseny ideológiáján alapuló gazdasági modell bázisa.»
Szept. 13-án és okt. 4-én a Szövetség a Dolgozók Egyenjogúságáért kezdeményezésére széleskörű gyűléseket tartottunk aktivákkal és szakszervezeti felelősökkel a problémák megbeszélésére és a dolgozók előtt álló akadályok megvitatására.
Dominique FERRÉ
USA
«Sztrájkot kell tartanunk a kaliforniai teljes közoktatásban»
Részletek a Unity & Independence cikkéből
Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából az észak-kaliforniai «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferencián, s San Francisco-i Állami Egyetemen szept. 29-én és Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.
Nem titok: a közoktatása lerombolása folyik.
2003 szeptemberében, mikor tanítani kezdtem az oaklandi Castlemont gimnáziumban, több mint 40 tanár dolgozott. Ebből a csapatból csak 4 tanár maradt. Az éves fluktuáció meghaladja a 40 %-ot. Akiket ez leginkább érint, a fekete és latíno diákjaink. Így lehet némi elképzelésetek a városközponti negyedek közintézményeiről (1) nem csak Oaklandban, hanem egész Kaliforniában.
A kaliforniai egyetem szept. 24-i hatalmas tüntetése reménysugarat jelent az ország közoktatásban dolgozó pedagógusai számára.
Azt igérték nekünk: «Harcolni fogunk, hogy megőrizzük, ami van». De ami van, az teljességgel elégtelen. Rendszerünkben diszkrimináció rejlik, pontosan azokkal szemben, akiknek szükségük van az oktatásra. Ami kell, az a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és minőségi oktatás. Ezért kell harcolni.
Az OEA-ban (Oaklandi Pedagógus Szövetség) követeljük az osztályonkénti tanulólétszám csökkentését 20-ra, és 15-re ott, ahol a siker foka a legalacsonyabb, az oaklandi legrosszabb helyzetű negyedek iskoláiban.
A jelenlegi helyzet diszkriminatív: a város magasszintű intézményeinek eleve van pénze, a szülők foglalkozni tudnak a gyermekekkel, a siker szintje magasabb. Például Montclairben és Rockridgeben nagyon jó inztézmények vannnak, de Oakland egyes kerületeiben a dolgok egyre gyatrábban mennek.
7 évig Oakland állami gyámság alatt áll. Az állam az igazgatást átadta az iskolai vezetőtanácsnak, de a pénzügyi felügyeletet megőrizte magának. Az állam beavatkozott, mert Oakland úgymond képtelen volt az 50 millió dolláros adósság miatt a pénzügyi igazgatásra. Ma, közel hat évvel ezután, az állam visszaadta az igazgatást. Adósságunk 118 millióra emelkedett. Csak annyit értek el, hogy az adósság megduplázódott, holott gyakorlatilag minden kollégiumi könyvtárat becsuktak, sőt a gimnáziumokban is, ahol én tanítok, Castlemontben is.
Szisztematikusan csökkentették a fakultatív lehetőségeket. A gyámság első évében az oaklandi iskolamesterek 40 %-tól megszabadultak. Az iskolákat valósággal lerombolták.
Ugyanakkor az államtól 20%-ot kaptak az élet drágulása miatt. A pedagógusok ebből 1 %-nyival részesültek. Hová lett a pénz? Árengedményeket adtak, de nekünk egy fillért sem. Zsebre vágták és kijelentették: «pénz nincs».
Szemmel láthatólag arra van, hogy évente 80 millió dollárt fizessenek a «költségvetésen kívüli» kiadásokra konzultánsokra és alvállakozókra. Ez a pénz szolgál a közoktatás privatizációjára majd Oaklandban – olyan metódus ez, melyet ismerünk minden államunkban és a világ minden országában.
Mi, az OEA-ban azt mondjuk: «Végezni kell mindezzel... Nekünk minőségi közoktatás kell. Az kell, hogy a pénz oda menjen, ahol szükség van rá!»
Nincs pénzügyi válság, a prioritások válsága van. A költségvetésben van válság, mert ebben az országban megfordították a prioritásokat!
Tanulnunk kell a Berkeley Egyetem szept. 24-i, a személyzetet, a diákokat, a tanárokat egységbe foglaló lelkes harcából és messzebbre kell mennünk. Nagy pillanat volt, de elmúlik, ha ezen az alapon nem lépünk előre.
Arról kell vitatkoznunk, hogyan. Két pontot szeretnék kiemelni.
Azt gondolom, az első dolog, amit napirendre kell tűzni, főként az alsó- és középfokú oktatásban, hogy szakszervezetünk, a CTA vezetése szervezzen egy akciónapot a kaliforniai közoktatás védelmében. Felhívást kell intézni a Pedagógusok Kaliforniai Föderációjához (CFT), hogy alkosson egységet a CTA-val és más pedagógus szakszervezetekkel, így minden oktatási szint bevonható és valódi sztrájkot lehet szervezni. Már ma el kell kezdeni.
Magam a CTA Tanácsa tagja vagyok. Los Angelesben okt. végén fogunk gyűlést tartani. Be akarunk nyújtani egy indítványt ennek az akciónak a megszervezésére. Szükségünk van minden pedagógusra, a szülőkre, a személyzetre a nyomás gyakorlására, hogy a CTA vezetésére meghirdesse ezt az akciót.
A CTA a szept. 24-i UC tüntetéssel szolidáris nyilatkozatot adott ki, de ezt nem előtte, csak ugyanazon a napon publikálták. Nekünk olyan szolidaritásra van szükségünk, mely kiveszi a részét a mozgalomból, szervez. Örülünk, hogy a vezetők szolidárisak velünk és támogatnak bennünket, de reméljük, hogy ettől kezdve építkezni is fognak és szervezni is, ami valódi szolidaritás lesz.
Visszatérve a pénz problémájához. Ki kell mondani : «Először a nép – nem pedig a nagy pénzügyi intémények profitja!»
A kormány a bankárok kezébe adott összesen 13 000 milliárdot.
A Szövetségi Tartalékalap, melynek nincs szüksége a Kongresszus engedélyére, a részére adott garanciális összegekből dollármilliárdok ezreit adta át a bankoknak. A Szövetségi Tartalékalap elnöke, Timothy Geithner, akit Obama nevezett ki, a bankok eszköze. Ez nem megy, ez fordított világot jelent.
Nekünk egy második megmentési terv kell – olyan, melyik sokkal fontosabb az elsőnél. Az elsőbbséget élvező feladatok sorrendjét meg kell fordítani. Garantálni, őrizni és szélesíteni kell a közszolgáltatásokat, melyre szüksége van a köznek. Ezt kell a kormánynak megtenni és nem a bankoknak osztogatni.
Minden áldott nap elhangzik a kormány és a politikusok szájából, hogy gazdaságunk nem éli túl, ha a banki intézmények rosszul mennek. Azt mondják, nélkülük halottak vagyunk. Ostobaság. Pontosan ez a logika visz újból minket a kapitulációba és az új pénzügyi buborékba, ami az arcunkba fog pukkanni és sajnos megfullaszt mindannyiunkat.
Meg kell változtatni a prioritásokat, azonnal. Második megmentési tervet kell követelni, valódit. Életbevágó.
Ennek a küzdelemnek van egy másik dimenziója is. Kalifornia államban 30 éve válság volt, mikor a 13. sz. javaslat került szavazásra. Ezután lett Kalifornia, az Államok egyik legjobb alsó- és és középfokú oktatása az ország valószínűleg legrosszabika.
A 13-as el kell törölni (2). A helyére kétsebességes hivatásos adórendszer kell, mely a nagyvállalkozásokra konzekvensebb. Itt van az a rész, mely az államnak bevételt jelent. De ez nem megy szövetségi komponens nélkül.
Ha nem tesszük ezt, ahhoz kell asszisztálnunk, ami Oaklandban történik, ahol már közkönyvtárak becsukásáról beszélnek és állatmenhelyek bezárásáról. Mindenre sor kerül, az egész országot becsukják lassan, mert a tőkét a bankoknak kell biztosítanunk!
Nagyon világosnak kell lennünk, mindez igen rossz irányba halad. Meg kell szerveznünk a közoktatás sztrájkját Kaliforniában és minden államban. Az OEA ezen lesz. Pénz van, csak meg kell szerezni.
Köszönöm.
(1) Az USA-ban a városközponti negyedek a szegény rétegek lakóhelye.
(2) A 13-as javaslat, teljes nevén «Népi kezdeményezés a tulajdoni adó limitálására». 1978-ben népszavazás döntött és behatárolta az állam által beszedendő, járadék utáni adót. Az indítványt megszavazása után 1978. jún. 6-án hozzáadták a kaliforniai alkotmány 13-as cikkelyéhez.
A kaliforniai Berkeley Egyetem költségvetési megszorításának néhány eleme
A kaliforniai közoktatási rendszer lerombolása folyik, azé a rendszeré, mely valaha az egész világon elismert volt minőségéért.
Ma a közoktatás 9 milliárd dolláros költségvetési csökkenéséhez asszisztálunk. Az egyetemek, alsó- és középfokú intézmények az iskoláztatás költségeit fel kellett emeljék, a szolgáltatásban munkahelyeket kellett megszüntetniük, az egyetemi tanárokat technikai munkanélküli állományba küldik, a könyvtárakat bezárják, az órákat nagymértékben csökkentik. A tanuláshoz való jog a gazdagok privilégiuma lesz.
Ez történik a Berkeley-n is. A latínók és a feketék eddig is alulreprezentáltak voltak, 2001 óta a tanulás költségei 277%-kal nőttek. Ma az anyagilag kedvezőtlen helyzetű diákoknak kvázi lehetetlen egyetemen továbbtanulniuk.
A U.C. Berkeley-n az állami finanszírozás csak egy kis részt képez, 20 %-ot, ami az egyetemből gyakorlatilag magánegyetemet faragott, ti. a magánszektor adja a 80 %-ot. Az intézménynek van 5,3 milliárd dolláros tartaléka, ez azonban sem dotációra, sem nyugdíjakra nem fordítható. Ez a pénz rendelkezésre áll, de nem szabad hozzányúlni.
A tanárok Adminisztrációs Tanácsát teljes mértékben mellőzi Yudof elnök, aki maga döntött ez év őszén az iskolázási költségek 9,3%-os emeléséről. Ezen felül 2010 őszén újból 32 %-os emelés lesz. Techikai munkanélküli állományt vezettek be, a könyvtári nyitvatartást csökkentették, a diákokat szolgáló egészségügyi személyzet 20 %-át elbocsátották, a könyvvásárlások értékét csökkentették, és pluszban 900 munkahely megszűnését határozták el!
Ugyanakkor a U.C igazgatása több mint 50 000 dollárt számolt el a működtetésre. Sőt, a vezetők bére, mely 200 ezer dollárnál is több, megtriplázódott ez utóbbi évek alatt. Úgy tűnik, túlzásaiknak nincs határa. Birgeneau dékán több mint 600 000 dollárt keres, Yudof elnök pedig 828 000 dollárt – ez több mint duplája Obama elnök fizetésének!
Mialatt a vezetés hatalmas béreket és prémiumokat kap úgymond az egyetemi nívó és versenyképesség fenntartásáért, az egyetemet megfosztják összes forrásától. Előrebocsájtják – mint ürügyet – az iskoláztatás költségének emelésére és az egyéb költségvetési megszorításokra, hogy ezek szükségesek a büdzsé deficitjének befoltozására. De ezt könnyedén meg lehetne tenni az egyetem 5,3 milliárdos tartalékalapja felhasználásával – ezek ugyanazok az alapok, melyeket a vezetők fosztogatnak engedély nélkül saját fizetésük és prémiumaik kielégítésére.
A diákok, a pedagóguskar és az alkalmazottak szept. 24-i üzenete egyszerű. A tanításnak jogai vannak. A pénz létezik. Elutasítjuk, hogy Yudof elnök és a UC egyetemi tanácsa vezetői folytassák oktatási rendszerünk tönkretételét.
Reyes Savalza
Mexikó
A El Trabajoban megjelent felhívás:
«Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)»
A központi «Fény és Erő » védelme (LyFC) az államosított vállalatok védelmét jelenti!
Mindenki az SME okt.15-i menetére!
A LyFC megszüntetésére hozott dekrétum eltörlését!
Az SME kollektív szerződésének tiszteletben tartását!
Az UNT, a CNTE vezetői, bányászok, a nemzeti szuverenitás védelmezői, felelősek vagytok az SME és a nemzeti vállalatok védelmére hirdetett országos tüntetésért!
A bitorló Calderon-kormány a Fény és Erő társaság likvidálásáról határozott. Ez az intézkedés minőségi lépés az elektromos vállalatok átjátszására a nagy külföldi energiatársaságok számára. Nemzeti érdekekeinket mélyen sérti.
A Calderon-kormány júliusi választási kudarca után dekrétumokkal kormányoz. Ekként határozott a nemzeti vállalatok, a nemzet anyagi bázisának tönkretételére.
A kormány most a központi Fény és Erő társaságot fenyegeti. Holnap az UNAM kerül sorra és az állami egyetemek, azzal, hogy «túl sokba» kerülnek! Ez annyit jelent, hogy a hatalombitorló kormány dollármilliárdokat ad a külföldi nagyvállalatoknak, hogy a váláságból kisegítse őket és mentesítse az adózás alól.
A kormány csapása világosan bizonyítja, hogy idegen érdekeket szolgál és a Munkáltatók Kamarája irányítja az ország politikáját. A dolgozó nép és a nemzeti érdekek veszélyben vannak.
A több mint 20 000 dolgozó okt. 11-i tüntetése az SME felhívása nyomán megmutatta a mexikói nép akaratát arra, hogy megvédi a nemzeti érdekeket és a munkásosztályt. Lehetséges a kormány legyőzése és a dekrétum semmisnek nyilvánítása!
Az UNT, a CNTE vezetői, a bányászok, a Lopez Obrador vezette Nemzeti Szuverenitás Védelme Mozgalom és más szervezetek, melyek a nemzeti szuverenitás és a dolgozó nép érdekeinek védelmét hirdetik, kötelesek felsorakozni az SME mögött és feltételek nélkül támogatni! Nekik is szervezniük kell az országos sztrájkot a szakszervezet és az állami vállalat védelmében!
A FAP képviselőinek úgyszintén kötelességük a dekrétum visszavonásáért való küzdelemhez csatlakozás.
A dolgozóknak, a szakszervezeti vezetésnek, a nemzetnek fel kell tennie a kérdést, nincs-e itt az ideje a Lopez Obrador által 2006-ben felvetett kérdés napirendre tűzésének. Ördögbe is az illegitim intézményekkel, melyek a nemzetet idegen érdekek alá vetik! Szuverén nemzeti alkotmányozó országgyűlést!
Igen, országgyűlést mindannak az újraállamosítására, mely a mexikói népé: a kőolaj, a bányák, a bankok …, hogy annulláljuk a TLCAN-t, mely az ipart és a vidéket tönkreteszi, hogy a dolgozók érdekeit, a munkást és a béreket megvédjük!
2009.okt.12.
Információ: Hortensia 109/Santa Ma. la Ribera, DF/5547 61/eltrabajo@gmail.com/www.eltrabajo.org
Honduras
A 28 juin 2009.jún.28-i államcsíny óta történtek
Jún.
A hondurasi hadsereg és az oligarchia szervezte államcsíny Manuel Zelaya elnököt funkcióját kívül helyezte. Céljuk az volt, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásához vezető utat elbarikádozzák. Zelayát «helyettesítették» a Kongresszus elnökével, Roberto Michelettivel. Később megtudhattuk, hogy Hillary Clinton amerikai államtitkár két tanácsosa részt vett az államcsíny vezérkarában. Dolgozók, fiatalok, parasztok tízezrei mentek ki az utcákra. A hadsereg és a tüntetők között véres összecsapások zajlottak. Megalakult a Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen három szakszervezeti konföderáció kezdeményezésére, az összes munkás- és demokratikus szervezet részvételével.
Júl.
Az Amerikai Államok Szervezete (OEA) Zelaya visszaállítása mellett nyilatkozik és felajánlja «békítési» közbenjárását. Elkezdődik az «Arias-terv», Costa Rica szociáldemokrata elnöke nevére utalva. Oscar Arias Zelaya visszatérését javasolja és Micheletti lemondását, «cserébe» az alkotmányozó nemzetgyűlés elhagyásáért. A békéltetés csődöt mond. Minden nap az egész országban dolgozók, diákok, parasztok tüntetnek az államcsínnnyel dacolva.
Aug.
Barack Obama, aki eddig diszkréten a háttérben maradt, nyilatkozik, szerinte Zelaya a legitim elnök. De adminisztrációjának környezetéből azt magyarázzák, hogy Zelaya attitüdje közrejátszott az államcsíny bekövetkeztében és elítélik az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ötletét.
11-én nagy nemzeti demonstráció Tegucigalpában az államcsíny ellen. Az OEA újból kudarcot vallott a válság rendezésének kisérletében.
Szept.
Új Zelaya-Clinton találkozó Washingtonban. Az USA a gazdasági segítség felfüggesztéséről dönt a katonai junta számára.
Manuel Zelaya 21-én titokban visszatér Hondurasba. Brazilia követségére menekül és a hondurasiakat arra hívja fel, meneteljenek a fővárosba. Hillary Clinton azt nyilatkozza, hogy ez a visszatérés lehetőséget nyújthat a válság megoldására.
Roberto Micheletti puccsista kormánya fegyverszünetet hirdet.
Roberto Micheletti kijelenti, hogy kész a tárgyalásokra Manuel Zelayával.
Az erőszakszervezetek körülzárják a brazil követséget és a mintegy 15 ezer tüntetőt szétzavarják. Zelaya közli, hogy a katonákkal megkezdi a tárgyalásokat a krízis megoldására.
A Nemzeti Ellenállási Front az Államcsíny Ellen nem fogad el semmilyen más megoldást Zelaya feltétel nélküli visszatérésén és az alkotmányozás megkezdésének folyamatán kívül. Több tízezres tüntetések 22-én, 23-án és 26-án Tegucigalpában.
Részletek a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből
«15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»
Szerkesztőség
A 33 éve alapított Represszióellenes Nemzetközi Bizottságot a szakszervezeti és politikai jogok védelmében mindig kettős elvek vezérelték.
Elsőként a kormányzattól és nemzetközi intézményektől való függetlenség. Másodjára pedig, ami elválaszthatatlan az elsőtől, az államérdek elutasítása, bármi is legyen annak iránya.
Ha tudjuk is, hogy az egyéni és közösségi szabadságjogok, a demokratikus és szociális jogok gyakorlatát illetően a helyzet országonként, földrészenként és időszakonként különböző — melyet nem becsülünk alá, természetesen fontosnak tartunk — soha nem utasítottunk el semmilyen módon az alapvető szabadságjogok védelmét, bármi is volt az ilyen vagy olyan ország ilyen-olyan rezsimjének vagy demokratikus elismertségű, esetleg annak hitt intézményének érvelése.
Eképpen történt az elmúlt időszakban is a szakszervezeti jogok védelmében cselekedve pl. Romániában vagy Spanyolországban, kampányunk a román szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen (egy közülük a börtönben meg is halt) és folytatjuk a spanyol kampányt is a Francotól örökölt törvények ellen, melyek lehetővé teszik a sztrájkoló szakszervezetisek elzárását, elítélését, súlyos büntetését.
Általánosabban elegendő volna pl. az Európai Uniót – mint intézményt – megvizsgálni, hogyan teszi tönkre szisztematikusan a több mint félévszázados menedékjogot (a genfi egyezményt), vagy ahogyan ugyanezek az európai intézmények százával és ezrével utasítják ki az emigránsokat és családjukat, annak barbár következményeire fittyet hányva, hogy fogalmunk legyen ezen intézmények természetéről.
A kérdések együttese tanusítja, hogy azok, akik a demokrácia kitüntetésével dekorálják magukat, ha szükségesnek látják, habozás nélkül átgázolnak az általuk korábban olyannyira védett értékeken.
Híven államérdekek és intézmények feletti függetlenségünkhöz, folytatjuk harcunkat a francia hatóságok súlyos és ismétlődő tevékenysége ellen a guadeloupe-i lakossággal, különösen a dolgozókkal és szervezeteikkel szemben.
Ebben az írásban nem kívánunk teljes elemzést adni Guadeloupe gazdasági és szociális helyzetéről, nem ez a feladatunk. Konkrét tényeken keresztül (némelyek zsarolással, ismételten végrehajtott tettek), melyeket a guadeloupe-i aktivisták voltak kénytelenek elviselni, nyilvánvalóvá vált, ami a bérből és fizetésből élők, a szakszervezetisek, a fiatalság ellen irányul, ami ellen évek óta felemeljük szavunkat.
Ahogy kimutatjuk, amire a figyelmet fel kell hívnunk, az az, hogy a gyarmatosító állam (más kifejezést nem lehet találni) és végrehajtó ügnökei semmiképpen sem akarnak megszabadulni, még csak formálisan sem a jogállami szabályok együttes, alkotmányban rögzített szabályozásának megsértésétől.
A 44 napos általános sztrájk 2009 első negyedévében, az LKP által vezetve megvilágította a gazdasági, szociális és politikai helyzet valóságát, az egymást követő kormányok szerepét, melyek a gyarmati fehérek (béké) uralmát váltották fel.
Megmutatta a nemzetközi közvéleménynek is a karibi népek sorsát, erejét, határozottságát, egységét a kizsákmányolás, az elnyomás ellen, az LKP szakszervezetekre támaszkodó (különösen az UGTG-re) vezető összefogó erejét.
Ez az általános sztrájk nyilvánvalóvá tette azt a módszert is, ahogyan a francia állam revánsvágyát igyekszik kielégíteni, nem habozva az aláírt egyezmény szabotálásában, viszont széleskorú üldözés indításában az UGTG, az LKP és ügyvédeik ellen.
Kettős célunk van ezzel az írással. Az első a represszió tényeiről való beszámolás, melynek áldozatai dolgozók, szakszervezeti felelősök, demokraták és számadás magunkról, amit tesz bizottságunk, gyakran a Nemzetközi Egyetértéssel karöltve. A második célunk pedig a figyelem felhívása az egyéni és közösségi szabadságjogokra avégett, hogy együttes küzdelemmé szélesítsük harcunkat a megtorlás ellen.
Gérard Bauvert
Szomália
A Fraternité, az algériai Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók Pártja) cikke a szomáliai katonai beavatkozás mérlege apropóján
Szomália, a több mint 8 millió lakosú ország mint állam nem létezik többé. A közszolgáltatások csökevényesek vagy nincsenek.
A szomáliaiak elborzasztó hétköznapjai 1991-ben az amerikai katonai beavatkozással kezdődtek.
A korabeli amerikai nagykövet Szomáliában előérzete: «a szomáliaknak joguk van ahhoz, hogy ne legyen kormányuk, ha nem akarnak nemzeti államot, ez az ő dolguk. Szomália nincs többé. Ami lesz, az hasonlítani fog a XIX. századi Szomáliára, államocskák, városkák, telepek sorozatára».
Ma ez a szegény ország a kalózok hadmüveleti területeként ismert, polgárháborúhoz hasonló erőszakos cselekményeiről, a szomszédos országok által hatalomra segített riválisok vetélkedéséről, a távoli etióp hadsereg és az USA «Al-Kaida táborainak» bombázásairól tudunk.
Az Afrikai Unió békefenntartó erői soha nem tudták kordában tartani a nehezen azonosítható felfegyverzett bandák háborúit. Humanitárius téren a szomáliaiak közel fele él totális nélkülözésben.
Az ENSZ több ügynöksége által felállított, a humanitárius helyzet javítására irányuló misszió megállapítja, hogy «3,76 millió személy végveszélyben van», «segélyre szorul» és 1,42 millió szomáliai menekült el az erőszak elől.
Szomália kapcsán a táplálkozási elemző és élelmezésbiztonsági egység (FAO/FSNAU) meghúzza a vészharangot, mivel «a 2009-és év eleje óta 40 %-kal nőtt a menekültek száma és a harcok olyan körzetbe összpontosulnak leginkább, ahol a legnagyobbak a táplálkozási és élelmiszer problémák» (La Tribune, aug.26.).
A külföldi intervenciók jótettjei, a szuverén országokban a demokrácia állítólagos bevezetése, a «terrorizmus elleni harc» mindössze fedőszervei a nemzetek diszlokációjának, mely ezeket egy évszázaddal hátrább veti. Ez igaz Szomáliában, igaz Irakban, Afganisztánban, Haitiben, az ex-Jugoszláviában…
Aghilès K.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2009. október 14., szerda
Nemzetközi információk 357.sz.
2009.okt.7.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Burundi: publikációnk a «Tribune libre des travailleurs», a «Parti des travailleurs et de la démocratie - PTD» havilapjából: «Sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét».
Írország: az okt. 2-i Lisszaboni szerződés népszavazásának estéjén egy kommentátor felteszi a kérdést – nem minden irónia nélkül: «A választókat hirtelen meghódította a Szerződés bája?» A referendum eredményének valódi háttere.
Németország: az SPD történelmi vereségét tükröző törvényhozási választások után, mely a szövetségi köztársaságot válságba sodorta, az SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek szerkesztette «Soziale Politik und Demokratie» felhívása.
Afganisztán: levelezőnktől a választási eredményekről: «Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma megítélésében és szolidaritásotokért a néppel és ellenállási mozgalmával.»
Belgium: a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité - Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát: «A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítson.»
Kína: részletek a Franciaországban kiadott "Kína- információs levél"-ből: «5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen»; «Chengduban az Intel dolgozóinak sztrájkja egyenlő bérekért.»
Burundi
TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS
IKINYAMAKURU C’ABAKOZI MENSUEL DU PARTI DES TRAVAILLEURS
Numéro 14-octobre 2009 ET DE LA DEMOCRATIE-PTD-
Prix 400F «TWUNGURUNANI»
B.P. 1032 BUJUMBURA
Szerkesztőség: sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét
A piacgazdaság strukturális válsága a munkás és népi jogok, a demokrácia elleni csapásokat megduplázza.
Az intézményes pártok, a Cndd-Fdd, az Uprona és a Frodebu, miután hátat fordítottak annak, amiben korábban egyetértettek, az országgyűlést és a szenátust illető választási kódexet fogadtak el, melyet a köztársasági elnök már ki is hirdetett. A politikai pártok egyetlen szavazólap használata mellett döntöttek a 2010-es választásokon. A kódex tartalmazza azt is, hogy az elnökválasztási jelölteknek 15 millió burundi frankot kell kaucióként letenni, 500.000-et a törvényhozási jelölteknek, 400.000-et a szenátoriaknak. Mindez azt jelenti, hogy csak a privatizálók és a mindenféle spekulánsok tudnak jelöltséget szerezni, következtetésképpen tovább folyik az ország Világbank, IMF és Európai Unió által bátorított tönkretétele.
A Regideso (víz és elektomosság) privatizációja előttünk áll, az ürügy az, hogy ez az árakat csökkenteni fogja. Azonban már ma is egyre hosszabb áramszünetek vannk az egész országban és különösen Bujumbura városában.
Mindez káros következménnyel jár az egészségügyre, az ipari tevékenységre és kézműiparra, tönkremennek a háztartási gépek, sőt tűzesetekkel is jár. A Regideso szerint ez a helyzet 2013-ig is eltarthat!
A lakosság az ivóvíz hiányával kell szembenézzen, a közterületi forrásokat lezárták, a vizet meg kellene venni. Terjed a kolera Bujumbura városi területein és Bubanza, Cibitoke vidékén – ez a privatizáció következménye.
A 2009-2010-es iskolai tanév kezdése különösen nehéznek igérkezik. Nincsenek megfelelő épületek, tantermek (előfordul 180 gyermek egy osztályban, kik a földön kénytelenek ülni), oktatási felszerelések, laboratóriumok hiányoznak, nincs elég kollégium a középiskolásoknak, azokban elég ágy ... és főként elegendő tanár (pedagógusok ezrei hiányoznak). Ezévben a pedagógusok szakszervezeteikkel (STEB, SLEB, CONAPES) beszüntették már a munkát tiltakozásul a közalkalmazottak 2007-ben bevezetett státusza, a kifizetetlen bérek és a szakszervezeti tagdíjak állami elkobzása ellen. Komoly sérelem érte az ILO 87. és 98. konvencióját, a szakszervezeti szabadságot, a szakszervezeti jogok védelmét és a kollektív tárgyalásokat.
2009 szeptemberében újabb 12 AMISOM-katonát öltek meg Szomáliában, a burundi áldozatok száma ezzel 23-ra emelkedik. Az AMISOM-csapatok missziója az állítólagos békefenntartás ebben az országban. Az idegen csapatok jelenléte valójában mélyen sérti a népek önrendelkezésének elvét. Miközben Burundi maga is ENSZ és az Afrikai Unió csapatainak megszállását kénytelen elviselni, melyek az IMF, a Világbank és az EU arushai egyeményének betartását biztosítják az amerikai multinacionális vállalatok szolgálatában, Szomália gazdagságának, a kőolajnak, a gáznak, különféle ásványainak fosztogatása tovább folyik, melyhez hozzájárul stratégiai fontosságú helyzete is.
Ez a néhány aspektus rámutat arra, hogy Burundiban sürgősen változtatni kell az eseményeken azért, hogy a népet, az ifjúságot meg lehessen menteni:
- A választási kaució és az egyetlen szavazólap eltörlését!
- Az elektromos áram és a víz szolgáltatásának helyreállítását a lakosság szükségleteinek megfelelően!
- Nemet a Regideso privatizálására!
- A privatizált vállalatok és közszolgáltatás újraállamosítását kártérítési és visszavásárlási lehetőség nélkül!
- Tervet a nemzeti oktatás fejlesztésére!
- Vaskos közmunkaprogramot a munkanélküliség megszüntetésére!
- A burundi katonai erők erők azonnali kivonását Szomáliából!
Németország
Németországi szövetségi választások
Az SPD válságba vezető történelmi kudarca
2009.okt.1-én Düsseldorfban a «Soziale Politik und Demokratie» szerkesztősége (SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek) kezdeményezte találkozó felhívása a választások estéjén
Nincs vesztegetni való idő, azonnal össze kell gyűlnünk még az SPD pártgyűlése előtt.
A választásokon a részvétel rekord alacsony szintű volt, 70,8%. Több mint 4 millóval kevesebb, mint 2005-ben. A Steinmeier/Steinbrück/Müntefering tiró vezetése alatt az SPD 1949 óta legrosszabb eredményét érte le. E két választás között 6 millió szavazatot veszített, 34,2%-ról 23%-ra csökkent. 11,2%-ot veszített! Soha nem volt olyan párt, mely – vezetése hibájából – ekkorát bukott volna. A Schröder-éra, 1998 óta az SPD 10 millió választót veszített.
A CDU 27,3%-ot kapott (-0,5%), a CSU 6,5% (-0,9%), az FDP 14,6 % (+4,7%), a Die Linke (A Bal) 11,9% (+3,27%), a zöldek 10,7% (+2,6%). Észak-Rajna-Vesztfália szintén a lagalacsonyabb részvételt produkálta, az SPD 40%-ról 28,5%-ra csökkent.
Kölni országos összejövetelünkön döntöttünk, az SPD vezetésétől triójától meg kell szabadulnunk. Ez a vezetés akadályozza olyan kormány alakulását, mely a szükséges intézkedéseket meghozhatná a munkásosztály megmentése érdekében. A tőkés válság diktátumai ellen, a munkanélküliség ellen, a bankok és a spekulánsok megmentésének drámai következményeivel szemben.
Merkel és Westerwelle népellenesek. Dolgozóellenes politikájukat erősíteni fogják a liberálisok (FDP) segítségével, erre szól a szerződésük. A burzsoá koalició stabil többséggel fog kormányozni. A polgári pártok, melyeket Merkel és Westerwelle képvisel, ugyanakkor meggyengültek ezen a választáson. Az FDP ugyan 1 millió 665 ezer szavazatot nyert, de a CSU/CDU 1 millió 976 ezret veszített.
A CSU is története egyik legrosszabb eredményét könyvelheti el. Százalékosan a CSU/CDU és az FDP többséget kap a parlamentben, de a nép megvonta tőlük bizalmának egy részét, az új kormány gyenge lesz. Merkel és Westerwelle tudatában van ennek, számolnak avval, hogy a munkások nagy többségének ellállásába fognak ütközni.
Az ipari munkásszakszervezetek már bejelentették, hogy harcolni fognak a kollektív szerződések megsemmisítése ellen és az elbocsátások elleni törvényért. B.HUBER ugyanakkor «együttműködésről és nem konfrontációról» beszél. Az SPD vezetése szintén tudja, hogy az új kormány gyenge. Steinmeier egyébként már tegnap este a parlamenti ellenzék vezetőjének deklarálta önmagát. Profitálni akar, Müntefering pedig a pártelnöki helyet követeli magának mindenáron, így akarják mederbe terelni a tőkések csapásai elleni munkástiltakozásokat, folytatni akarják ugyanazt a politikát, amely a pártot a vereségbe hajszolta. Merkel és Westerwelle csak az SPD hanyatlásának köszönhetően tarthatja magát.
Steinmeier gúnyos nevetéssel megerősítette a tévében az eredmények láttán, hogy semmi oka nincs döntései és pozíciója feladására és nagy vehemenciával védelmezte a 67 éves nyugdíjkorhatárt... Steinbrück pedig sokkoló merevséggel tette hozzá, hogy semmiféle lehetőség nem lesz «forradalmi tribünök» létrehozására. Steinbrück, aki 22 000 szavazatot veszítve hallatlan vereséget szenvedett el Mettmannban.
Az egyetlen mód, amivel meg lehet menteni ezt a 150 éves pártot, hogy vezetését és ezt a triót el kell küldeni, csakúgy, mint a Schröder-éra és Merkel reformjait. Az SPD sok szimpatizánsa osztja ezt a véleményt. Nem lehet együttműködés a munkásosztály és az ifjúság elleni övön aluli ütések tekintetében.
Újságunk, a «Társadalompolitika és demokrácia» a mi eszközünk a párbeszédhez, a véleménycseréhez és javaslatok fomálásához. Munkás- és szociáldemokrata tagjainak soha ennyire nem volt szüksége erre a platformra a valódi társadalompolitikához és demokráciához!
V.i.S.d.P.: H.-W. Schuster, Fax: 7599092, E-Mail: grotjohann.schuster@t-online.de
Belgium
a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité-Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát Részletek a bizottság szept.8-i nyilatkozatából
Mozgalom az egész ország dolgozóinak egysége létrehozásáért
A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó, nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítsa
A kormány, az Európai Unió, a munkáltatók, mindenki azt mondja, hogy a munkanélküliség 200 ezerrel fog emelkedni 2011-ig, amihez hozzáadódik a részleges munkanélküliség és, hogy szigorú intézkedéseket kell hozni (...). Guy Vanhengel, a szövetségi költségvetési miniszter bejelentette: «abszolut szigorúság lesz, nem tudjuk elkerülni». (La Libre, júl.29.).
És ezek a zord intézkedések, nyilván antiszociálisak, «közösségi» tárgyalásokat igényelnek. «Vége az átcsoportosításnak a Régiók és Közösségek felé».(...)
Bizonyos «szakértők» «visszavételről» beszélnek.
Milyen «visszavételről» és kiknek?
A bankok, általánosabban a pénzügyi alapok számára (...).
Azoknak a vállalatoknak, melyek a béreket és a munkakörülményeket megkérdőjelezik, munkahelyeket szüntetnek meg tömegesen azért, hogy a profitjukat növeljék részvényeseik számára, melyek számára a törvényeket diktáló pénzügyi alapok az alapvetőek. (...)
A lakosság óriási többsége számára – a dolgozók, a szociális ellátottak, a holnap munkaerőpiacra érkező fiatalok számára – semmi «visszavétel» nincs a horizonton, csak szociális hátrálás szüntelenül. Senki nem fogadhatja el ezt a megoldást.
Beszélnek az államháztartási hiányról, az adósság növekedéséről.
A Belga hírügynökség május. 15-én pontosította: «a belga állam teljes tőkeinjekciója és garanciája a bankok felé eléri a 45 milliárdot».(...) De az állam olyan pénzt adott, mely nem állt rendelkezésére és így a költségvetési deficitet növelte, amely így elérte 2008-ban a GDP 89,7%-át . (...)
Ennél világosabban nem lehetséges kimutatni, hogy az úgynevezett deficit abból áll, amit a közkiadásokból utaltak át a pénzügyi szektornak. És a dolgozók, a szociális ellátottak fizessék a számlát? Ez képtelenség tolerálni.
Még kevésbé tolerálható, hogy a kormány megakadályozta a Fortis államosítását, mely megnyithatta volna az utat a pénzügyi szektor állami kézbe vétele előtt is. A következmény, hogy a pénzügyi szektor ugyanúgy folytatja a profit hajhászását minden eszközzel, mint korábban, követeli az elbocsátásokat, a szociális jogok megnyirbálását, a spekuláció pedig még inkább kiszélesedik. A kormány szigorúságával kombinálva a lakosság vásárlóererejének csökkenése várható, tehát a válság újabb mélyülése.
A bankok számára nyújtott segitséget megkívánta és ellenőrizte is az Európai Unió, az akadálytalan versenyen alapuló gazdaság szempontjainak alapelve betartását szem előtt tartva.
Most érkeztünk oda, hogy ezen tervek következményeivel találkozunk Belgiumban és más országokban: a deficit emelkedésével. Az Európai Unió pedig szigorúságot reklamál, hogy az «egyensúly» helyreálljon. (...)
Mert az Európai Unió és nem a belga parlament ellenőrzi az ország költségvetését!
A Régiók és Közösségek nógatása a szigorúságra, amire az EU bíztat, csak oda vezet, hogy a «közösségi dosszié» (az ország feldarabolásának ügye - a ford.) újból előkerül (...)
Az EU segíti a Régiókat a szövetségi állam elleni fellépésben. Milyen céllal? Hogy még egyszerűbben megvalósítsa a drákói szigorúságot a szövetségi törvények félretételével, különösen a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket és a munkajogokat illetően. (...)
Az egész helyzet napirendre kívánja a dolgozói érdekek, a szociális vívmányok megvédésének ügyét.
Ennek a tervnek tartalmaznia kell:
- a végtelennek igérkező elbocsátások leállítását, erre pedig csak egy mód van: meg kell tiltani.
- minden szociális hátrálást elutasítását, bármelyik minisztérium is annak forrása.
- jobban, mint valaha, védeni kell a szövetségi szintű szociális vívmányokat, a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket, a munkajogokat.
- az egész ország munkásosztályának egységét kell megőrizni azokkal szemben, akik nyíltan próbálkoznak a népek egymás ellen fordításával avégett, hogy jobban megkopaszthassák őket. (...)
Természetesen nem tagadható, hogy az EU szerződései (Maastricht) tiltják az ilyen tervek megvalósítását, mert ez nem felelne meg a szabadverseny piacgazdasági elvének. Az EU a közszolgáltatások általános privatizációját írja elő, s ez vezetett a belga köztulajdonú bankok (CGER, Crédit communal) privatizálásához, az ismert pénzügyi összeomláshoz is.
Az FGTB (szakszervezeti szövetség) a nagyvállalatok és bankok privatizációja érdekében tör lándzsát. Ki kell állni mellette, s látni kell, hogy az európai szerződés blokkolja a válságból kitörés folyamatát.
Jelenleg a dolgozói érdekek biztosítása nagyban függ a szakszervezetek vezetőinek hozzáállásától.
Az alapokon a dolgozók készen állnak a mozgósításra. Több hónapja a szociális konfliktusok (sztrájkok, tüntetések, üzemelfoglalások) megsokszorozódnak. Tanúsítják, hogy jogaik védelmében tenni akar a munkásság, öntudata erősebb a válságnál. A proletariátus tudja, hogy a krízis a tőkések felelőssége és csak a dolgozók tudják megoldani.
Sikerül-e? Meg kellett állapítanunk, a 2007-es törvényhozói választások idején a szövetségi szociális vívmányok, sőt, magának Belgiumnak az eltűnése hivatalosan is aktuális volt. A Bizottságot ekkor hoztuk létre, hogy segítsük az ellenállás megszerveződését, hogy a szakszervezeti vezetők felelősségük tudatában mozgósítsanak. Munkánkban dolgozók, aktivisták, több irányzathoz tartozó szakszervezeti felelős vesz részt. Támaszkodunk az FGTB állásfoglalásaira, magán a szakszervezeten belüli ellenállásra, így értük el 2007 végén a nagy tüntetést, 2008-ban az általános sztrájkot.
Ma új mozgósítás van soron.
2009 júniusában regionális választásokra került sor. A lakosságnak úgy tűnik, a liberálisok (MR és VLD) a munkáltatók érdekeit képviselik. A verdikt világos volt, az egész országban vesztettek. Minden várakozás ellenére a két (a vallon és flamand) szoc. párt tartja magát. (...)
A burzsoázia nem rejti el, hogy szüksége van a szocialista vezetőkre a szigorúság terveihez. A szocialista pártra szavazók pont fordítva gondolják: azért szavaztak így, mert védelmet várnak tőlük. A háború óta a minoritás (tőkések) és a többség (a dolgozók) ellentéte soha nem tűnt ennyire ellentmondásosnak. A tőkés rendszer a válság eredete, s csak a szervezett munkásosztály tudja és csak nemzetközi szinten megszüntetni. Ezért gondoljuk azt, hogy a dolgozók megmentésére szolgáló tervnek az elbocsátások megtiltásának moblizációjával kell kezdődnie.
A szakszervezeteknek követelniük kell a két szocialista párttól, hogy ezt a tervet felvállalják és a szövetségi, regionális vagy közösségi kormányzati törekvéseket meggátolják minden eszközzel.
Ezért van napirenden a nagy országos tüntetés, melynek általános sztrájkra kell támaszkodnia, hogy az összes dolgozó egységesen lépjen fel az elbocsátások megtiltásáért.
Írország
Fittyet hányva a demokráciára, az Európai Unió megsemmisítette a 2008. júniusi írországi nemet
A Lisszaboni szerződés ratifikációja “Európát még inkább kormányozhatatlanná teszi”, nyugtalankodnak hívei.
«A kormány szerint a nép “elárulta a rendszer bizalmát” (…). Ebben az esetben nem volna egyszerűbb, hogy a kormány a népet feloszlassa és újat válasszon?»
Berthold Brecht híressé vált szavai lehettek volna az okt. 2-i írországi második referendum refrénje.
2008. jún. 12.-én a hivatalos kampány ellenére a 27 tagállamból ez az egy nép utasíthatta el a Lisszaboni szerződést. Munkások, alkalmazottak, parasztok, fiatalok tömegesen nemmel szavaztak szakszervezeteik felszólítására a privatizációs politika elutasítására, a deregularizációra, NATO-nak való alávetésre.
De a brüsszeli demokratáknak nem tetszett a nem, újra kellett tehát szavazni, addig, amíg jó nem lett.
A demokrácia kutyába vevése, nem is először.
1992. jún-ban a dán nép utasította el a Maastrichti szerződést.
1993 májusában újra kellett szavazniuk!
Franciaországban, miután a Lisszaboni szerződésről szóló referendumjavaslatot is leszavazták, a parlament ratifikálta azt, a szoc.pártot is beleértve.
Úgy tűnik, az Európai Unió és a demokrácia egymásal nem kompatibilis.
Az okt. 2-i népszavazás eredményének valódi háttere.
«A választókat hirtelen meghódítja a Lisszaboni szerződés bája?» tette fel kérdést egy kommentátor a vasárnapi sajtóban nem minden irónia nélkül, mikor az előzetes felmérések az igen győzelmét jelezték.
A munkásnegyedeket nézzük: Délkelet-Dublinban és Észak- és Közép-Corkban 3 választó közül kettő nemet mondott 2008-ban. Ma az eredmény fordított lett, mivel az igenre szavazók tábora kibővült a távolmaradás miatt;
2008-ban erős szakszervezeti mozgósítás történt a nem érdekében, az ICTU szakszervezeti konföderáció vezetése, a SIPTU — a legnagyobb szakszervezet — az igen mellett nem állt ki. Emiatt a TEEU és a UNITE nem-kampánya sokkal nagyobb hatással bírt.
2009-ben Brüsszel, az Európai Bizottság és szakszervezeti karja, a CES (Európai Szakszervezetek Szövetsége) nyomására az ICTU és SIPTU beállt az igenlők táborába, a TEEU és UNITE elszigetelődött, így a munkások, akik korábban nemet mondtak, ez alkalommal tömegesen távolmaradtak.
Ez kombinálódott az ír állam zsarolásával. A csőd szélén tántorgó ország a bankokat állította talpra újabb adósságok felvételével, mégpedig az Európai Központi Banktól. Világos: ha nem szavaztok igennel, az EKB-csapot elzárjuk. A brit tévében az egyik képvielő: «általános a félelem a vészes gazdasági helyzet miatt». Természetesen az EKB- és IMF-kölcsönök feltétele itt is a közszolgáltatások privatizációja és a kiszervezés.
Nem kellett sokat várni, hogy az igen kijátsza kártyáit, a Sunday Independent vezércikke megadja a kormány feladatát: «Brian Cowennek (miniszterelnök) most szembe kell fordulnia a szakszervezetekkel. Az állam nem engedheti meg, hogy ekkora közszolgáltatást tartson fenn, sem pedig ekkora számú alkalmazottat fizessen.» Ez vezetett a közszolgáltatási szakszervezetek országos sztrájkja meghirdetéséhez nov. 6-ra, a bérek és a «szociális partenerség» egyezményének felmondása miatt.
J.-P. BARROIS
Kína
Részletek: "Kína - információs levél" 319.sz. - 2009.szept.15.
• Szerkesztőségi cikk
Xinjiang vidéke: kinek érdeke a tények és a közvélemény manipulálása?
A júliusi tragikus végű tüntetések után, aug-ban, szept-ben pánikhangulat jellemezte Xinjiang vidéket az injekcióstűs támadások miatt Urumquiban, a fővárosban. 531 személy jelentkezett a kórházakban mondván, valaki megszúrta őket, többségük ujgur nemzetiségű. Mindössze 106-an viseltek magukon szúrásnyomot, valójában pedig csak huszat tartottak bent megfigyelésre. Mindegy! A központi kormány katonaorvosokat küldött a helyszínre, akik viszont azt nyilatkozták, hogy a virusfertőzés lappangása akár hónapokig is eltarthat. A han nemzetiségű fiatalok tüntetésen ítélték el a biztonság hiányát és a bíróság lassúságát. Először néhány százan követelték a komm. párt xinjangi titkára, Wang Lequan ((Hu Jintaoelnök barátja) lemondását, másnap már ezrek. A mérleg: öt halott. A közbiztonsági miniszter az injekcióstűs támadások elkövetőiről mint szeparatistákról beszélt. Groteszk és drámai eredmény: 3 fiatal ujgurt elítéltek, egyet 15 évre (mert egy nőnek megcsípték a fenekét!) és két fiatal toxikománt, akik egy taxisofőrtől vették el bevételét injekcióstűvel fenyegetve…
Ellentétek a felsőbb vezetésben?
Xinjiangban az ügy a komm. párt titkári és a rendőrkapitányi posztjába került. Hu Jintao hivatalos látogatása a tartományban megelőzte ezt (a G8-at Rómában hirtelen el kellett hagynia júliusban). A júliusi zavargások nyomán felelősségre vonandók számáról ellentmondásos hírek keringenek, a «Global Times» 83-ról beszél, a «China Daily» több mint 200-ról. Az eljárásnak aug. végén kellett volna kezdődni, de a felsőbb helyeken, úgy látszik, nincs egység…
A Központi Bizottság plénuma a múlt héten ült össze. Vajon asszisztált a xinjiangi titkár leváltásához? Az elnökhelyettes Xi Jinping, Hu Jintao feltételezett utóda átlépett egy bizonyos határt?
«Forgatókönyv orosz módra...».
A «Sydney Herald» (szept.7.) ezt sugallja: «A változások ablaka kicsi. Több forgatókönyv is megkontrázhatja Kína modernizációját és reformjait… A következő vezetésben senkinek nem lesz valódi legitimitása, minden döntés kompromisszum lesz… fontosabb lesz a hatalom őrzése, mint a nép ügyeivel foglalkozás.» Olyan gazdasági helyzetben, melyben «hiányzik a stabilitás», a miniszterelnök Wen Jiabao szept. 10-i, a davosi csúcson elhangzott szavaival: 41 millió munkahely szűnt meg Kínában a válság kezdete óta. 150 millió migráns dolgozó a városokban keresi a munkát, s aki talál, azé is időszaki, rosszul fizetetett. Nem nehéz elképzelni a társadalom közérzetét. Milyen érdekeket szolgál az állami vállalatok privatizációjának folytatása, a munkaszerződések eltörlése? És az, hogy közel 2 millió xinjiangi parasztot más tartományokba küldtek, hogy a jobban fizetett munkásokkal rivalizáljanak? Milyen érdekeket szolgál a xinjiangi magánvállalkozások favoralizálása, holott ezek nem foglalkoztatják az ujgurokat?
Más megoldás nincs, mint a dolgozók jogainak helyreállítása. A szabad szervezkedés, a tárgyalások jogának helyreállítása, a megtorlás nélküli sztrájk szervezési joga, politikájuk szabad megválasztása, mindenkinek munka és az erre a névre méltó szociális védelem. Ehhez akadályokat kell leküzdeni… Néhány lecke: az egyetlen legális szakszervezet, az ACFTU felelősei a dolgozókat nem informálták a restrukturációs-privatizációs tervekről, nem tartottak gyűléseket, holott a Munka Törvénykönyve előírja. Titokban tárgyaltak.
Az Intel sztrájkja a szecsuani szegény tartományban új követelést vetett fel: a bérek egyenlőségéét.
5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen
Aug. 22-én Jinzhushan egyik bányájában, mely a hunani állami szénbányák része, a vezetés a bányászokkal új szerződést akart aláíratni, az elbocsátás esetére járó végkielégítés záradékával. Gyakran előfordul az ilyesmi, azért, hogy azután előnytelenebb szerződéssel vehessenek fel dolgozókat. Gyakran, hogy újakat ne is vegyenek fel. A tőzsdére való bevezetés óta folyik a privatizáció előkészítése. Fenyegetőzött a vezetés, így sokan olvasás nélkül is aláírták, így azt sem tudják, hogy pl. a bányában töltött éveket nem veszik figyelembe a végkielégítésnél (ami törvényellenes is).
A hadművelet azonban rosszult sült el, a bányászok a környékbeli másik három bányát is értesítették, 5 ezer bányász kezdett sztrájkba. Az irodákban aludtak. A vezetés megpróbálta megtörni a sztrájkot, a helyi hatóságok azonban a helyzet eldurvulásától tartva megakadályozták.
A hatóságok a sztrájkot illegálisnak nyilvánították, letartóztatásokkal fenyegetőztek, a sajtót megakadályozták a tudósításban (kivéve a hongkongi sajtót).
A hongkongi «South China Morning Post» beszámolt. Egy bányász: «Senkit sem vertünk meg, senkit sem tartottunk túszként, semmit nem tettünk tökre a vállalatnál. Amit akarunk: választ a kérdéseinkre». 10 nappal később a sztrájk még mindig tartott. Azóta: black-out...
(Forrás :«China Labour Bulletin», «SCMP»)
Chengduban az Intel dolgozói sztrájkolnak a bérek egyenlőségéért
«Legnagyobb beruházásunk a személyzetünk» jelentette ki büszkén az Intel, a világ elsőszámú elektronikus alkatrészgyártója, amely «szociális programmal» is dicsekszik. A kvalifikált, egyetemi végzettségű munkaerő ezt nem érzi így. Nyomorúságos a bérük (1000-1400 yüan), 20%-kal kevesebb, mint akármelyik kis- vagy középvállalkozásnál ugyanabban a városban, a «China Business Journal» szerint. Az Intel pofitálni akart a sanghaji székhelye és a chengdui fizetések közötti különbségből, ahol pedig a városvezetéstől jelentős kedvezményeket kapott. A sanghaji üzem bezárásával ide vitte át jól képzett és kvalifikált személyzetét. A helyben regrutáltak bére négyszer kevesebb lett ugyanazért a munkáért… hiába kértek béremelést, semmi nem történt.
Aug. 18-án közülük 400-500-an úgy döntöttek, hogy a kantinban maradnak és nem folytatják a munkát. «A sztrájk illegális, negyedórátok van, hogy felvegyétek a munkát!» ez volt az egyetlen válasz.
Végül az igazgatóság meghátrált, elfogadta a követelések megvizsgálását, szeptemberre választ ígérve. A követelések:
— a technikusok bérének megduplázása azonnal, szerződésükben rögzítve;
— a felvételi és előmeneteli rendszer javítása, a sanghaji dolgozók prémiumának elérése.
Szept. 5-én az Intel igazgatósága csak a prémium emelését engedélyezte, semmi mást.
(forrás: «China Labour Bulletin»)
Röviden...
• 4l millió munkahely elvesztése! A Népességi és Munkaügyi Intézet igazgatója éves zöld könyvének számai. Caï 23 millióra becsüli a munkanélküliek számát. Ugyancsak szót ejt 4 000 milliárd yüan invesztálásáról, munkahelyteremtő program helyett a gazdasági fejlesztésbe, ez az összeg 72,3 millió munkahely teremtésének felel meg. Chen Xiwen, a falusi munkaügyi miniszter állítottta, hogy jún. vége óta 150 millió vidéki dolgozó hagyta el a falvakat, hogy a városban találjon munkát. Ez a legnagyobb migráció, amit valaha is feljegyeztek.
• Han Dongfaag, a «China Labour Bulletin» munkatársa és a szakszervezeti függetlenség híve interjút adott a «Charlie Hebdo»-nak aug. 19-én. Részlet: «Kína modern piacgazdaság szabályozás nélkül. A mi célunk, hogy legyenek kollektív tárgyalások Kínában. Ha lennének erős szakszervezetek, minden vállalatnál sor kerülhetne tárgyalásokra. Canton mellett Dangguanban 30 személy dolgozik a Munkaügyi irodában, több tízezer vállalat felügyeletével vannak megbízva, amit lehetetlen teljesíteniük. A migráns dolgozóknál fejlődés tapasztalható: azelőtt parasztok voltak, most munkások. Osztálytudatuk az osztályharcban alakul.»
• Zhang Haichao, 28 éves, migráns munkás volt egy hinani téglagyárban, mielőtt súlyos munkahelyi ártalomban megbetegedett. Két éve harcol, hogy ismerjék el ezt és térítsék meg gyógyszereinek árát. Végül 615.000 yüant kapott, mintegy nyolcéves bérének megfelelő összeget. «Remélem, hogy ezután jobban figyelnek a migráns dolgozók problémáira és a többiek könnyebben érik el azt, amire joguk van», mondta.
• Ítélet. Xie Changfa, 57 éves. 13 éves börtönbüntetésre ítélték, amiért a Kínai Demokrata Párt országos gyűlését szervezte. Ügyvédje: «Az ilyen szervezkedés nem bűncselekmény, hanem alkotmányos joga minden állampolgárnak». Hiába.
• 700 újságíró és támogatója tüntetett Hong Kongban szept. 13-án szakmai szervezetük felhívására a három, Xinjiangban megvert és a speciális helyi erők által kihallgatott riporter miatt.
Afganisztán
Az afgán választások után
Levelezőnk
Egyetértés és POI (Független Munkáspárt)
Kedves Elvtársak!
Testvéri üdvözletem Hozzátok.
Megkaptuk felhívásotokat és nyilatkozatotokat Afganisztán francia és NATO-csapatok megszállása ügyében (1.), melyben követelitek ezek kivonását országunkból, s ezzel a demokrácia és újjáépítés ürügyén beállott barbár állapotok megszüntetését.
Tudjátok, hogy a választások utolsó kisérletként szolgáltak a kabuli rendszer legitimizálására. A választásokat gyalázatos trükkök sorozata kísérte, melyhez asszisztált a NATO és az USA. A megfigyelők és azok beavatkozásai ellenére nem lehetett elérni átláthatóságukat. A jelöltek tiltakozásai, még az európaiaké és az amerikaiaké is hiábavalóak voltak.
A hivatalos adatok szerint 17 millió személy szerepelt a választási jegyzékeken és mindössze 5 millió szavazott! Ezek a számok hamisak. Főként Délen és Nyugaton sokan maradtak távol a választásokról, mivel biztonságos választási iroda nem volt.
Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma ügyében, szolidaritásokért népünkkel és az afgán ellenállással.
Testvéri üdvözlettel:
Nasir Loyand
LRA - Afganisztán
1. lásd a 354 számot
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Burundi: publikációnk a «Tribune libre des travailleurs», a «Parti des travailleurs et de la démocratie - PTD» havilapjából: «Sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét».
Írország: az okt. 2-i Lisszaboni szerződés népszavazásának estéjén egy kommentátor felteszi a kérdést – nem minden irónia nélkül: «A választókat hirtelen meghódította a Szerződés bája?» A referendum eredményének valódi háttere.
Németország: az SPD történelmi vereségét tükröző törvényhozási választások után, mely a szövetségi köztársaságot válságba sodorta, az SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek szerkesztette «Soziale Politik und Demokratie» felhívása.
Afganisztán: levelezőnktől a választási eredményekről: «Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma megítélésében és szolidaritásotokért a néppel és ellenállási mozgalmával.»
Belgium: a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité - Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát: «A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítson.»
Kína: részletek a Franciaországban kiadott "Kína- információs levél"-ből: «5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen»; «Chengduban az Intel dolgozóinak sztrájkja egyenlő bérekért.»
Burundi
TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS
IKINYAMAKURU C’ABAKOZI MENSUEL DU PARTI DES TRAVAILLEURS
Numéro 14-octobre 2009 ET DE LA DEMOCRATIE-PTD-
Prix 400F «TWUNGURUNANI»
B.P. 1032 BUJUMBURA
Szerkesztőség: sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét
A piacgazdaság strukturális válsága a munkás és népi jogok, a demokrácia elleni csapásokat megduplázza.
Az intézményes pártok, a Cndd-Fdd, az Uprona és a Frodebu, miután hátat fordítottak annak, amiben korábban egyetértettek, az országgyűlést és a szenátust illető választási kódexet fogadtak el, melyet a köztársasági elnök már ki is hirdetett. A politikai pártok egyetlen szavazólap használata mellett döntöttek a 2010-es választásokon. A kódex tartalmazza azt is, hogy az elnökválasztási jelölteknek 15 millió burundi frankot kell kaucióként letenni, 500.000-et a törvényhozási jelölteknek, 400.000-et a szenátoriaknak. Mindez azt jelenti, hogy csak a privatizálók és a mindenféle spekulánsok tudnak jelöltséget szerezni, következtetésképpen tovább folyik az ország Világbank, IMF és Európai Unió által bátorított tönkretétele.
A Regideso (víz és elektomosság) privatizációja előttünk áll, az ürügy az, hogy ez az árakat csökkenteni fogja. Azonban már ma is egyre hosszabb áramszünetek vannk az egész országban és különösen Bujumbura városában.
Mindez káros következménnyel jár az egészségügyre, az ipari tevékenységre és kézműiparra, tönkremennek a háztartási gépek, sőt tűzesetekkel is jár. A Regideso szerint ez a helyzet 2013-ig is eltarthat!
A lakosság az ivóvíz hiányával kell szembenézzen, a közterületi forrásokat lezárták, a vizet meg kellene venni. Terjed a kolera Bujumbura városi területein és Bubanza, Cibitoke vidékén – ez a privatizáció következménye.
A 2009-2010-es iskolai tanév kezdése különösen nehéznek igérkezik. Nincsenek megfelelő épületek, tantermek (előfordul 180 gyermek egy osztályban, kik a földön kénytelenek ülni), oktatási felszerelések, laboratóriumok hiányoznak, nincs elég kollégium a középiskolásoknak, azokban elég ágy ... és főként elegendő tanár (pedagógusok ezrei hiányoznak). Ezévben a pedagógusok szakszervezeteikkel (STEB, SLEB, CONAPES) beszüntették már a munkát tiltakozásul a közalkalmazottak 2007-ben bevezetett státusza, a kifizetetlen bérek és a szakszervezeti tagdíjak állami elkobzása ellen. Komoly sérelem érte az ILO 87. és 98. konvencióját, a szakszervezeti szabadságot, a szakszervezeti jogok védelmét és a kollektív tárgyalásokat.
2009 szeptemberében újabb 12 AMISOM-katonát öltek meg Szomáliában, a burundi áldozatok száma ezzel 23-ra emelkedik. Az AMISOM-csapatok missziója az állítólagos békefenntartás ebben az országban. Az idegen csapatok jelenléte valójában mélyen sérti a népek önrendelkezésének elvét. Miközben Burundi maga is ENSZ és az Afrikai Unió csapatainak megszállását kénytelen elviselni, melyek az IMF, a Világbank és az EU arushai egyeményének betartását biztosítják az amerikai multinacionális vállalatok szolgálatában, Szomália gazdagságának, a kőolajnak, a gáznak, különféle ásványainak fosztogatása tovább folyik, melyhez hozzájárul stratégiai fontosságú helyzete is.
Ez a néhány aspektus rámutat arra, hogy Burundiban sürgősen változtatni kell az eseményeken azért, hogy a népet, az ifjúságot meg lehessen menteni:
- A választási kaució és az egyetlen szavazólap eltörlését!
- Az elektromos áram és a víz szolgáltatásának helyreállítását a lakosság szükségleteinek megfelelően!
- Nemet a Regideso privatizálására!
- A privatizált vállalatok és közszolgáltatás újraállamosítását kártérítési és visszavásárlási lehetőség nélkül!
- Tervet a nemzeti oktatás fejlesztésére!
- Vaskos közmunkaprogramot a munkanélküliség megszüntetésére!
- A burundi katonai erők erők azonnali kivonását Szomáliából!
Németország
Németországi szövetségi választások
Az SPD válságba vezető történelmi kudarca
2009.okt.1-én Düsseldorfban a «Soziale Politik und Demokratie» szerkesztősége (SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek) kezdeményezte találkozó felhívása a választások estéjén
Nincs vesztegetni való idő, azonnal össze kell gyűlnünk még az SPD pártgyűlése előtt.
A választásokon a részvétel rekord alacsony szintű volt, 70,8%. Több mint 4 millóval kevesebb, mint 2005-ben. A Steinmeier/Steinbrück/Müntefering tiró vezetése alatt az SPD 1949 óta legrosszabb eredményét érte le. E két választás között 6 millió szavazatot veszített, 34,2%-ról 23%-ra csökkent. 11,2%-ot veszített! Soha nem volt olyan párt, mely – vezetése hibájából – ekkorát bukott volna. A Schröder-éra, 1998 óta az SPD 10 millió választót veszített.
A CDU 27,3%-ot kapott (-0,5%), a CSU 6,5% (-0,9%), az FDP 14,6 % (+4,7%), a Die Linke (A Bal) 11,9% (+3,27%), a zöldek 10,7% (+2,6%). Észak-Rajna-Vesztfália szintén a lagalacsonyabb részvételt produkálta, az SPD 40%-ról 28,5%-ra csökkent.
Kölni országos összejövetelünkön döntöttünk, az SPD vezetésétől triójától meg kell szabadulnunk. Ez a vezetés akadályozza olyan kormány alakulását, mely a szükséges intézkedéseket meghozhatná a munkásosztály megmentése érdekében. A tőkés válság diktátumai ellen, a munkanélküliség ellen, a bankok és a spekulánsok megmentésének drámai következményeivel szemben.
Merkel és Westerwelle népellenesek. Dolgozóellenes politikájukat erősíteni fogják a liberálisok (FDP) segítségével, erre szól a szerződésük. A burzsoá koalició stabil többséggel fog kormányozni. A polgári pártok, melyeket Merkel és Westerwelle képvisel, ugyanakkor meggyengültek ezen a választáson. Az FDP ugyan 1 millió 665 ezer szavazatot nyert, de a CSU/CDU 1 millió 976 ezret veszített.
A CSU is története egyik legrosszabb eredményét könyvelheti el. Százalékosan a CSU/CDU és az FDP többséget kap a parlamentben, de a nép megvonta tőlük bizalmának egy részét, az új kormány gyenge lesz. Merkel és Westerwelle tudatában van ennek, számolnak avval, hogy a munkások nagy többségének ellállásába fognak ütközni.
Az ipari munkásszakszervezetek már bejelentették, hogy harcolni fognak a kollektív szerződések megsemmisítése ellen és az elbocsátások elleni törvényért. B.HUBER ugyanakkor «együttműködésről és nem konfrontációról» beszél. Az SPD vezetése szintén tudja, hogy az új kormány gyenge. Steinmeier egyébként már tegnap este a parlamenti ellenzék vezetőjének deklarálta önmagát. Profitálni akar, Müntefering pedig a pártelnöki helyet követeli magának mindenáron, így akarják mederbe terelni a tőkések csapásai elleni munkástiltakozásokat, folytatni akarják ugyanazt a politikát, amely a pártot a vereségbe hajszolta. Merkel és Westerwelle csak az SPD hanyatlásának köszönhetően tarthatja magát.
Steinmeier gúnyos nevetéssel megerősítette a tévében az eredmények láttán, hogy semmi oka nincs döntései és pozíciója feladására és nagy vehemenciával védelmezte a 67 éves nyugdíjkorhatárt... Steinbrück pedig sokkoló merevséggel tette hozzá, hogy semmiféle lehetőség nem lesz «forradalmi tribünök» létrehozására. Steinbrück, aki 22 000 szavazatot veszítve hallatlan vereséget szenvedett el Mettmannban.
Az egyetlen mód, amivel meg lehet menteni ezt a 150 éves pártot, hogy vezetését és ezt a triót el kell küldeni, csakúgy, mint a Schröder-éra és Merkel reformjait. Az SPD sok szimpatizánsa osztja ezt a véleményt. Nem lehet együttműködés a munkásosztály és az ifjúság elleni övön aluli ütések tekintetében.
Újságunk, a «Társadalompolitika és demokrácia» a mi eszközünk a párbeszédhez, a véleménycseréhez és javaslatok fomálásához. Munkás- és szociáldemokrata tagjainak soha ennyire nem volt szüksége erre a platformra a valódi társadalompolitikához és demokráciához!
V.i.S.d.P.: H.-W. Schuster, Fax: 7599092, E-Mail: grotjohann.schuster@t-online.de
Belgium
a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité-Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát Részletek a bizottság szept.8-i nyilatkozatából
Mozgalom az egész ország dolgozóinak egysége létrehozásáért
A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó, nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítsa
A kormány, az Európai Unió, a munkáltatók, mindenki azt mondja, hogy a munkanélküliség 200 ezerrel fog emelkedni 2011-ig, amihez hozzáadódik a részleges munkanélküliség és, hogy szigorú intézkedéseket kell hozni (...). Guy Vanhengel, a szövetségi költségvetési miniszter bejelentette: «abszolut szigorúság lesz, nem tudjuk elkerülni». (La Libre, júl.29.).
És ezek a zord intézkedések, nyilván antiszociálisak, «közösségi» tárgyalásokat igényelnek. «Vége az átcsoportosításnak a Régiók és Közösségek felé».(...)
Bizonyos «szakértők» «visszavételről» beszélnek.
Milyen «visszavételről» és kiknek?
A bankok, általánosabban a pénzügyi alapok számára (...).
Azoknak a vállalatoknak, melyek a béreket és a munkakörülményeket megkérdőjelezik, munkahelyeket szüntetnek meg tömegesen azért, hogy a profitjukat növeljék részvényeseik számára, melyek számára a törvényeket diktáló pénzügyi alapok az alapvetőek. (...)
A lakosság óriási többsége számára – a dolgozók, a szociális ellátottak, a holnap munkaerőpiacra érkező fiatalok számára – semmi «visszavétel» nincs a horizonton, csak szociális hátrálás szüntelenül. Senki nem fogadhatja el ezt a megoldást.
Beszélnek az államháztartási hiányról, az adósság növekedéséről.
A Belga hírügynökség május. 15-én pontosította: «a belga állam teljes tőkeinjekciója és garanciája a bankok felé eléri a 45 milliárdot».(...) De az állam olyan pénzt adott, mely nem állt rendelkezésére és így a költségvetési deficitet növelte, amely így elérte 2008-ban a GDP 89,7%-át . (...)
Ennél világosabban nem lehetséges kimutatni, hogy az úgynevezett deficit abból áll, amit a közkiadásokból utaltak át a pénzügyi szektornak. És a dolgozók, a szociális ellátottak fizessék a számlát? Ez képtelenség tolerálni.
Még kevésbé tolerálható, hogy a kormány megakadályozta a Fortis államosítását, mely megnyithatta volna az utat a pénzügyi szektor állami kézbe vétele előtt is. A következmény, hogy a pénzügyi szektor ugyanúgy folytatja a profit hajhászását minden eszközzel, mint korábban, követeli az elbocsátásokat, a szociális jogok megnyirbálását, a spekuláció pedig még inkább kiszélesedik. A kormány szigorúságával kombinálva a lakosság vásárlóererejének csökkenése várható, tehát a válság újabb mélyülése.
A bankok számára nyújtott segitséget megkívánta és ellenőrizte is az Európai Unió, az akadálytalan versenyen alapuló gazdaság szempontjainak alapelve betartását szem előtt tartva.
Most érkeztünk oda, hogy ezen tervek következményeivel találkozunk Belgiumban és más országokban: a deficit emelkedésével. Az Európai Unió pedig szigorúságot reklamál, hogy az «egyensúly» helyreálljon. (...)
Mert az Európai Unió és nem a belga parlament ellenőrzi az ország költségvetését!
A Régiók és Közösségek nógatása a szigorúságra, amire az EU bíztat, csak oda vezet, hogy a «közösségi dosszié» (az ország feldarabolásának ügye - a ford.) újból előkerül (...)
Az EU segíti a Régiókat a szövetségi állam elleni fellépésben. Milyen céllal? Hogy még egyszerűbben megvalósítsa a drákói szigorúságot a szövetségi törvények félretételével, különösen a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket és a munkajogokat illetően. (...)
Az egész helyzet napirendre kívánja a dolgozói érdekek, a szociális vívmányok megvédésének ügyét.
Ennek a tervnek tartalmaznia kell:
- a végtelennek igérkező elbocsátások leállítását, erre pedig csak egy mód van: meg kell tiltani.
- minden szociális hátrálást elutasítását, bármelyik minisztérium is annak forrása.
- jobban, mint valaha, védeni kell a szövetségi szintű szociális vívmányokat, a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket, a munkajogokat.
- az egész ország munkásosztályának egységét kell megőrizni azokkal szemben, akik nyíltan próbálkoznak a népek egymás ellen fordításával avégett, hogy jobban megkopaszthassák őket. (...)
Természetesen nem tagadható, hogy az EU szerződései (Maastricht) tiltják az ilyen tervek megvalósítását, mert ez nem felelne meg a szabadverseny piacgazdasági elvének. Az EU a közszolgáltatások általános privatizációját írja elő, s ez vezetett a belga köztulajdonú bankok (CGER, Crédit communal) privatizálásához, az ismert pénzügyi összeomláshoz is.
Az FGTB (szakszervezeti szövetség) a nagyvállalatok és bankok privatizációja érdekében tör lándzsát. Ki kell állni mellette, s látni kell, hogy az európai szerződés blokkolja a válságból kitörés folyamatát.
Jelenleg a dolgozói érdekek biztosítása nagyban függ a szakszervezetek vezetőinek hozzáállásától.
Az alapokon a dolgozók készen állnak a mozgósításra. Több hónapja a szociális konfliktusok (sztrájkok, tüntetések, üzemelfoglalások) megsokszorozódnak. Tanúsítják, hogy jogaik védelmében tenni akar a munkásság, öntudata erősebb a válságnál. A proletariátus tudja, hogy a krízis a tőkések felelőssége és csak a dolgozók tudják megoldani.
Sikerül-e? Meg kellett állapítanunk, a 2007-es törvényhozói választások idején a szövetségi szociális vívmányok, sőt, magának Belgiumnak az eltűnése hivatalosan is aktuális volt. A Bizottságot ekkor hoztuk létre, hogy segítsük az ellenállás megszerveződését, hogy a szakszervezeti vezetők felelősségük tudatában mozgósítsanak. Munkánkban dolgozók, aktivisták, több irányzathoz tartozó szakszervezeti felelős vesz részt. Támaszkodunk az FGTB állásfoglalásaira, magán a szakszervezeten belüli ellenállásra, így értük el 2007 végén a nagy tüntetést, 2008-ban az általános sztrájkot.
Ma új mozgósítás van soron.
2009 júniusában regionális választásokra került sor. A lakosságnak úgy tűnik, a liberálisok (MR és VLD) a munkáltatók érdekeit képviselik. A verdikt világos volt, az egész országban vesztettek. Minden várakozás ellenére a két (a vallon és flamand) szoc. párt tartja magát. (...)
A burzsoázia nem rejti el, hogy szüksége van a szocialista vezetőkre a szigorúság terveihez. A szocialista pártra szavazók pont fordítva gondolják: azért szavaztak így, mert védelmet várnak tőlük. A háború óta a minoritás (tőkések) és a többség (a dolgozók) ellentéte soha nem tűnt ennyire ellentmondásosnak. A tőkés rendszer a válság eredete, s csak a szervezett munkásosztály tudja és csak nemzetközi szinten megszüntetni. Ezért gondoljuk azt, hogy a dolgozók megmentésére szolgáló tervnek az elbocsátások megtiltásának moblizációjával kell kezdődnie.
A szakszervezeteknek követelniük kell a két szocialista párttól, hogy ezt a tervet felvállalják és a szövetségi, regionális vagy közösségi kormányzati törekvéseket meggátolják minden eszközzel.
Ezért van napirenden a nagy országos tüntetés, melynek általános sztrájkra kell támaszkodnia, hogy az összes dolgozó egységesen lépjen fel az elbocsátások megtiltásáért.
Írország
Fittyet hányva a demokráciára, az Európai Unió megsemmisítette a 2008. júniusi írországi nemet
A Lisszaboni szerződés ratifikációja “Európát még inkább kormányozhatatlanná teszi”, nyugtalankodnak hívei.
«A kormány szerint a nép “elárulta a rendszer bizalmát” (…). Ebben az esetben nem volna egyszerűbb, hogy a kormány a népet feloszlassa és újat válasszon?»
Berthold Brecht híressé vált szavai lehettek volna az okt. 2-i írországi második referendum refrénje.
2008. jún. 12.-én a hivatalos kampány ellenére a 27 tagállamból ez az egy nép utasíthatta el a Lisszaboni szerződést. Munkások, alkalmazottak, parasztok, fiatalok tömegesen nemmel szavaztak szakszervezeteik felszólítására a privatizációs politika elutasítására, a deregularizációra, NATO-nak való alávetésre.
De a brüsszeli demokratáknak nem tetszett a nem, újra kellett tehát szavazni, addig, amíg jó nem lett.
A demokrácia kutyába vevése, nem is először.
1992. jún-ban a dán nép utasította el a Maastrichti szerződést.
1993 májusában újra kellett szavazniuk!
Franciaországban, miután a Lisszaboni szerződésről szóló referendumjavaslatot is leszavazták, a parlament ratifikálta azt, a szoc.pártot is beleértve.
Úgy tűnik, az Európai Unió és a demokrácia egymásal nem kompatibilis.
Az okt. 2-i népszavazás eredményének valódi háttere.
«A választókat hirtelen meghódítja a Lisszaboni szerződés bája?» tette fel kérdést egy kommentátor a vasárnapi sajtóban nem minden irónia nélkül, mikor az előzetes felmérések az igen győzelmét jelezték.
A munkásnegyedeket nézzük: Délkelet-Dublinban és Észak- és Közép-Corkban 3 választó közül kettő nemet mondott 2008-ban. Ma az eredmény fordított lett, mivel az igenre szavazók tábora kibővült a távolmaradás miatt;
2008-ban erős szakszervezeti mozgósítás történt a nem érdekében, az ICTU szakszervezeti konföderáció vezetése, a SIPTU — a legnagyobb szakszervezet — az igen mellett nem állt ki. Emiatt a TEEU és a UNITE nem-kampánya sokkal nagyobb hatással bírt.
2009-ben Brüsszel, az Európai Bizottság és szakszervezeti karja, a CES (Európai Szakszervezetek Szövetsége) nyomására az ICTU és SIPTU beállt az igenlők táborába, a TEEU és UNITE elszigetelődött, így a munkások, akik korábban nemet mondtak, ez alkalommal tömegesen távolmaradtak.
Ez kombinálódott az ír állam zsarolásával. A csőd szélén tántorgó ország a bankokat állította talpra újabb adósságok felvételével, mégpedig az Európai Központi Banktól. Világos: ha nem szavaztok igennel, az EKB-csapot elzárjuk. A brit tévében az egyik képvielő: «általános a félelem a vészes gazdasági helyzet miatt». Természetesen az EKB- és IMF-kölcsönök feltétele itt is a közszolgáltatások privatizációja és a kiszervezés.
Nem kellett sokat várni, hogy az igen kijátsza kártyáit, a Sunday Independent vezércikke megadja a kormány feladatát: «Brian Cowennek (miniszterelnök) most szembe kell fordulnia a szakszervezetekkel. Az állam nem engedheti meg, hogy ekkora közszolgáltatást tartson fenn, sem pedig ekkora számú alkalmazottat fizessen.» Ez vezetett a közszolgáltatási szakszervezetek országos sztrájkja meghirdetéséhez nov. 6-ra, a bérek és a «szociális partenerség» egyezményének felmondása miatt.
J.-P. BARROIS
Kína
Részletek: "Kína - információs levél" 319.sz. - 2009.szept.15.
• Szerkesztőségi cikk
Xinjiang vidéke: kinek érdeke a tények és a közvélemény manipulálása?
A júliusi tragikus végű tüntetések után, aug-ban, szept-ben pánikhangulat jellemezte Xinjiang vidéket az injekcióstűs támadások miatt Urumquiban, a fővárosban. 531 személy jelentkezett a kórházakban mondván, valaki megszúrta őket, többségük ujgur nemzetiségű. Mindössze 106-an viseltek magukon szúrásnyomot, valójában pedig csak huszat tartottak bent megfigyelésre. Mindegy! A központi kormány katonaorvosokat küldött a helyszínre, akik viszont azt nyilatkozták, hogy a virusfertőzés lappangása akár hónapokig is eltarthat. A han nemzetiségű fiatalok tüntetésen ítélték el a biztonság hiányát és a bíróság lassúságát. Először néhány százan követelték a komm. párt xinjangi titkára, Wang Lequan ((Hu Jintaoelnök barátja) lemondását, másnap már ezrek. A mérleg: öt halott. A közbiztonsági miniszter az injekcióstűs támadások elkövetőiről mint szeparatistákról beszélt. Groteszk és drámai eredmény: 3 fiatal ujgurt elítéltek, egyet 15 évre (mert egy nőnek megcsípték a fenekét!) és két fiatal toxikománt, akik egy taxisofőrtől vették el bevételét injekcióstűvel fenyegetve…
Ellentétek a felsőbb vezetésben?
Xinjiangban az ügy a komm. párt titkári és a rendőrkapitányi posztjába került. Hu Jintao hivatalos látogatása a tartományban megelőzte ezt (a G8-at Rómában hirtelen el kellett hagynia júliusban). A júliusi zavargások nyomán felelősségre vonandók számáról ellentmondásos hírek keringenek, a «Global Times» 83-ról beszél, a «China Daily» több mint 200-ról. Az eljárásnak aug. végén kellett volna kezdődni, de a felsőbb helyeken, úgy látszik, nincs egység…
A Központi Bizottság plénuma a múlt héten ült össze. Vajon asszisztált a xinjiangi titkár leváltásához? Az elnökhelyettes Xi Jinping, Hu Jintao feltételezett utóda átlépett egy bizonyos határt?
«Forgatókönyv orosz módra...».
A «Sydney Herald» (szept.7.) ezt sugallja: «A változások ablaka kicsi. Több forgatókönyv is megkontrázhatja Kína modernizációját és reformjait… A következő vezetésben senkinek nem lesz valódi legitimitása, minden döntés kompromisszum lesz… fontosabb lesz a hatalom őrzése, mint a nép ügyeivel foglalkozás.» Olyan gazdasági helyzetben, melyben «hiányzik a stabilitás», a miniszterelnök Wen Jiabao szept. 10-i, a davosi csúcson elhangzott szavaival: 41 millió munkahely szűnt meg Kínában a válság kezdete óta. 150 millió migráns dolgozó a városokban keresi a munkát, s aki talál, azé is időszaki, rosszul fizetetett. Nem nehéz elképzelni a társadalom közérzetét. Milyen érdekeket szolgál az állami vállalatok privatizációjának folytatása, a munkaszerződések eltörlése? És az, hogy közel 2 millió xinjiangi parasztot más tartományokba küldtek, hogy a jobban fizetett munkásokkal rivalizáljanak? Milyen érdekeket szolgál a xinjiangi magánvállalkozások favoralizálása, holott ezek nem foglalkoztatják az ujgurokat?
Más megoldás nincs, mint a dolgozók jogainak helyreállítása. A szabad szervezkedés, a tárgyalások jogának helyreállítása, a megtorlás nélküli sztrájk szervezési joga, politikájuk szabad megválasztása, mindenkinek munka és az erre a névre méltó szociális védelem. Ehhez akadályokat kell leküzdeni… Néhány lecke: az egyetlen legális szakszervezet, az ACFTU felelősei a dolgozókat nem informálták a restrukturációs-privatizációs tervekről, nem tartottak gyűléseket, holott a Munka Törvénykönyve előírja. Titokban tárgyaltak.
Az Intel sztrájkja a szecsuani szegény tartományban új követelést vetett fel: a bérek egyenlőségéét.
5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen
Aug. 22-én Jinzhushan egyik bányájában, mely a hunani állami szénbányák része, a vezetés a bányászokkal új szerződést akart aláíratni, az elbocsátás esetére járó végkielégítés záradékával. Gyakran előfordul az ilyesmi, azért, hogy azután előnytelenebb szerződéssel vehessenek fel dolgozókat. Gyakran, hogy újakat ne is vegyenek fel. A tőzsdére való bevezetés óta folyik a privatizáció előkészítése. Fenyegetőzött a vezetés, így sokan olvasás nélkül is aláírták, így azt sem tudják, hogy pl. a bányában töltött éveket nem veszik figyelembe a végkielégítésnél (ami törvényellenes is).
A hadművelet azonban rosszult sült el, a bányászok a környékbeli másik három bányát is értesítették, 5 ezer bányász kezdett sztrájkba. Az irodákban aludtak. A vezetés megpróbálta megtörni a sztrájkot, a helyi hatóságok azonban a helyzet eldurvulásától tartva megakadályozták.
A hatóságok a sztrájkot illegálisnak nyilvánították, letartóztatásokkal fenyegetőztek, a sajtót megakadályozták a tudósításban (kivéve a hongkongi sajtót).
A hongkongi «South China Morning Post» beszámolt. Egy bányász: «Senkit sem vertünk meg, senkit sem tartottunk túszként, semmit nem tettünk tökre a vállalatnál. Amit akarunk: választ a kérdéseinkre». 10 nappal később a sztrájk még mindig tartott. Azóta: black-out...
(Forrás :«China Labour Bulletin», «SCMP»)
Chengduban az Intel dolgozói sztrájkolnak a bérek egyenlőségéért
«Legnagyobb beruházásunk a személyzetünk» jelentette ki büszkén az Intel, a világ elsőszámú elektronikus alkatrészgyártója, amely «szociális programmal» is dicsekszik. A kvalifikált, egyetemi végzettségű munkaerő ezt nem érzi így. Nyomorúságos a bérük (1000-1400 yüan), 20%-kal kevesebb, mint akármelyik kis- vagy középvállalkozásnál ugyanabban a városban, a «China Business Journal» szerint. Az Intel pofitálni akart a sanghaji székhelye és a chengdui fizetések közötti különbségből, ahol pedig a városvezetéstől jelentős kedvezményeket kapott. A sanghaji üzem bezárásával ide vitte át jól képzett és kvalifikált személyzetét. A helyben regrutáltak bére négyszer kevesebb lett ugyanazért a munkáért… hiába kértek béremelést, semmi nem történt.
Aug. 18-án közülük 400-500-an úgy döntöttek, hogy a kantinban maradnak és nem folytatják a munkát. «A sztrájk illegális, negyedórátok van, hogy felvegyétek a munkát!» ez volt az egyetlen válasz.
Végül az igazgatóság meghátrált, elfogadta a követelések megvizsgálását, szeptemberre választ ígérve. A követelések:
— a technikusok bérének megduplázása azonnal, szerződésükben rögzítve;
— a felvételi és előmeneteli rendszer javítása, a sanghaji dolgozók prémiumának elérése.
Szept. 5-én az Intel igazgatósága csak a prémium emelését engedélyezte, semmi mást.
(forrás: «China Labour Bulletin»)
Röviden...
• 4l millió munkahely elvesztése! A Népességi és Munkaügyi Intézet igazgatója éves zöld könyvének számai. Caï 23 millióra becsüli a munkanélküliek számát. Ugyancsak szót ejt 4 000 milliárd yüan invesztálásáról, munkahelyteremtő program helyett a gazdasági fejlesztésbe, ez az összeg 72,3 millió munkahely teremtésének felel meg. Chen Xiwen, a falusi munkaügyi miniszter állítottta, hogy jún. vége óta 150 millió vidéki dolgozó hagyta el a falvakat, hogy a városban találjon munkát. Ez a legnagyobb migráció, amit valaha is feljegyeztek.
• Han Dongfaag, a «China Labour Bulletin» munkatársa és a szakszervezeti függetlenség híve interjút adott a «Charlie Hebdo»-nak aug. 19-én. Részlet: «Kína modern piacgazdaság szabályozás nélkül. A mi célunk, hogy legyenek kollektív tárgyalások Kínában. Ha lennének erős szakszervezetek, minden vállalatnál sor kerülhetne tárgyalásokra. Canton mellett Dangguanban 30 személy dolgozik a Munkaügyi irodában, több tízezer vállalat felügyeletével vannak megbízva, amit lehetetlen teljesíteniük. A migráns dolgozóknál fejlődés tapasztalható: azelőtt parasztok voltak, most munkások. Osztálytudatuk az osztályharcban alakul.»
• Zhang Haichao, 28 éves, migráns munkás volt egy hinani téglagyárban, mielőtt súlyos munkahelyi ártalomban megbetegedett. Két éve harcol, hogy ismerjék el ezt és térítsék meg gyógyszereinek árát. Végül 615.000 yüant kapott, mintegy nyolcéves bérének megfelelő összeget. «Remélem, hogy ezután jobban figyelnek a migráns dolgozók problémáira és a többiek könnyebben érik el azt, amire joguk van», mondta.
• Ítélet. Xie Changfa, 57 éves. 13 éves börtönbüntetésre ítélték, amiért a Kínai Demokrata Párt országos gyűlését szervezte. Ügyvédje: «Az ilyen szervezkedés nem bűncselekmény, hanem alkotmányos joga minden állampolgárnak». Hiába.
• 700 újságíró és támogatója tüntetett Hong Kongban szept. 13-án szakmai szervezetük felhívására a három, Xinjiangban megvert és a speciális helyi erők által kihallgatott riporter miatt.
Afganisztán
Az afgán választások után
Levelezőnk
Egyetértés és POI (Független Munkáspárt)
Kedves Elvtársak!
Testvéri üdvözletem Hozzátok.
Megkaptuk felhívásotokat és nyilatkozatotokat Afganisztán francia és NATO-csapatok megszállása ügyében (1.), melyben követelitek ezek kivonását országunkból, s ezzel a demokrácia és újjáépítés ürügyén beállott barbár állapotok megszüntetését.
Tudjátok, hogy a választások utolsó kisérletként szolgáltak a kabuli rendszer legitimizálására. A választásokat gyalázatos trükkök sorozata kísérte, melyhez asszisztált a NATO és az USA. A megfigyelők és azok beavatkozásai ellenére nem lehetett elérni átláthatóságukat. A jelöltek tiltakozásai, még az európaiaké és az amerikaiaké is hiábavalóak voltak.
A hivatalos adatok szerint 17 millió személy szerepelt a választási jegyzékeken és mindössze 5 millió szavazott! Ezek a számok hamisak. Főként Délen és Nyugaton sokan maradtak távol a választásokról, mivel biztonságos választási iroda nem volt.
Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma ügyében, szolidaritásokért népünkkel és az afgán ellenállással.
Testvéri üdvözlettel:
Nasir Loyand
LRA - Afganisztán
1. lásd a 354 számot
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2009. október 13., kedd
Hírkommentár
Véget ért a jászsági gyalogos menet - átadtuk a petíciót az államfői hivatal képviselőjének
A jászladányiak kezdeményezésére Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság, főleg ózdiak és környékbeliek reagáltak.
- A cigány önkormányzatiság a hatalom szolgálója, a helyi hatalom eszköze - adta hírül Aradi Pál a megyei szervezet elnöke. A BCKSZ ezért csatlakozott az Ózdon és környékén évek óta képviseleti tevékenységet folytató Ózdi Cigányok Egyenlő Jogokért Mozgalmához, amelyet Pákó Ferenc vezet. Ózdról 2009. október 11-én, vasárnap délelőtt 3 autóbusz zsúfolásig megtelve indult Budapestre a demonstrációra. Ózdi cigányok mellett a térség egy tucat településéről jöttek.
Nem jöttek a szociális gettóban élő cigányok a polgári jogi demonstráció támogatására, azonban az Országos Cigány Önkormányzat képviselői és többnyire a helyi hatalom által tokkal-vonóval felvásárolt cigány kisebbségi önkormányzati elnökök, képviselők igen. Ez az esemény most is jól mutatta, hogy a cigányság igen nagy bajban van. Ez persze nem csak a cigányság érdekképviseletére vonatkozik, hanem az ország dolgozóinak, képviseletre szorulóinak képviseletét is jellemzi. Általában is, de a roma/cigány képviselet és a közvetlen részvétel demokratikus formái teljességgel esetlegesek, a hatalom és a helyi hatalom érdekeitől vezérelve működnek. Hiányzik a jelenlegi cigány vezetők többségénél elsősorban az identitástudat, a megfelelő politikai, közéleti rátermettség - képzettség és az iskolai végzettség.
Ma a cigányság választott képviselőinek többsége önérvényesítő, megélhetési közfigura. S ebben nyílván annak is szerepe van, hogy a szociál-liberális álbaloldali hatalom bizonyos társadalmi „kétes világgal” szövetkezett, amelyben mindenféle gazdasági érdek, gazdaságinak nevezett tevékenység és összefonódás van, csak éppen érdekképviselet nincs. Ebben az értelemben is megbukott országosan és például Ózdon az MSZP! A cigányság csak látszólag tűnik homogénnek. Egyik feltűnő jellegzetessége éppen a cigány közéletiek tényleges távolsága a cigányság valódi érdekeitől, valamint a mentalitásbeli és kulturális különbségekben rejlik. Például, az ózdi cigány elnökről az a hír járja, hogy együtt koszorúzott a Magyar Gárda helyi vezetőivel és ebédre hívta meg. De az gyakorlati valóság, hogy csak rendőrségi segítséggel, azok kocsijában pöffeszkedve mer csak a szociális gettólakó cigányokhoz menni, ha a helyi hatalom „feladattal” küldi. 2009 februárjában, amikor a cigányok közel fél ezren tüntettek a helyi gárdaavatás ellen, a helyi cigány önkormányzati elnök csak rendőrségi járőrkocsival jött oda, a demonstrálók el is zavarták. A többi kisebbségi képviselők nem is jelentek meg.
Ózdon is tombol a helyi hatalom szegények, a szociális gettóban élő cigányok feletti diktatúrája.
Ezért csatlakozott az elnyomott nép egy csoportja, s ha lett volna pénzünk még több buszra, vagy éppen a cigány kisebbségi önkormányzatok részt vettek volna, akkor több ezren is jöttek volna Budapestre.
Vasárnap 13 órára ért be a Hősök terére a 150 demonstráló Ózdról. A téren közel ezer cigány és sok nem cigány pártoló gyülekezett, hallgatta meg a fellépő együttesek szolidaritásból adott műsorát. Beszédek hangzottak el, majd az egybegyűltek a Köztársasági Elnöki Palotához való indulása előtt meghallgatták az átnyújtandó petíciót. Délután 4 óra körül felért a Várba, a Köztársasági Elnöki Palotához a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet által szervezett, az ország és a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívó 1500 fős menete. Fegyelmezetten, méltóságteljesen vonult végig az Adrássy úton, át a Lánchídon és fel a kaptató lépcsőfeljárón. A menet csendes vonulását azért megtörték a skandálások, pl. ilyenek: Mi is élni akarunk! Munkát, kenyeret! Nézzétek,a Magyar Parlament a becsület palotája! - Hol vannak a cigányság jólfizetett vezérei, Kolompár Orbán, Teleki László, Farkas Flórián? Majd 2010–ben rátok nem szavazunk, stb.
(Egyébként megjegyzendő, hogy a cigányok tudnak arról az MSZP-s tervről, amit Teleki Lászlónak kell végrehajtani. Ennek lényege, hogy mint más pártok, az MSZP is áldoz arra, hogy alamizsnát osszon a cigányoknak a szavazatokért, számítanak is közel 200 ezer szavazatra, no meg a fasizmussal való riogatással mossák a még gondolkodó roma közösségek „mujálóit” –hangadók a közösségben. Persze, ha tudjuk, teszünk is ellene. A fülkében mindenki egyedül lesz…)
Visszatérve a menetre, amely felért a Sándor-palota előtti térre, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetői átadták petíciójukat a Köztársasági Elnöki Hivatal protokollfőnökének. Hát persze, hogy a Köztársasági Elnök Úr nem ért rá!
Manapság a magyar kisebbséggel van elfoglalva, és ettől nem ismeri fel ő sem, hogy csak annyit kap a magyarság odakint, amennyit ad az itt élő kisebbségeknek, pl. a cigányságnak. A vallásos Köztársasági elnök Úrnak éppen hitéből adódóan kellene tudni: annyit várhatsz, amennyit adsz! Ez már csak így van korrektéknél.
Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke és kísérete gyalog tette meg a több mint 100 kilométeres utat, hogy összefogásra szólítsa fel a romákat és petíciót adjon át a köztársasági elnöknek.
Kállai László és a többtucat kísérőből álló menet október 3-án indult el gyalog Jászladányból, hogy egyebek mellett felhívja a figyelmet az oktatásban tapasztalt szegregációra. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke három éve járja az országot aktivistáival. Kállai László korábban hangsúlyozta: civil kezdeményezésről van szó, ezért nem engedtek egyetlen politikust sem felszólalni az ügyben, de bárkit szívesen láttak, aki csatlakozni akart a menethez.
Ez egyedülálló, és igen helyes döntésként értékelte az Ózdi és Ózd környéki cigány közösség minden egyes tagja. Végre egy olyan menet, amiben nem jelenhet meg egy párt manipulációja, a hatalom aljas szándékával befejezve. A választást is így szeretnénk, függetlenül, önakaratból mi válasszunk és ne például a vesztésre álló SZDSZ, és nem kevésbé az MSZP, amely 2006-ban megalázóan avatkozott be a cigányság ügyébe, és eklatáns például szolgál az Országos Cigány Önkormányzat elnökének megválasztása körüli pártpolitikai aljasság, mely pártérdeknek adott nyomatékot és taposta sárba a cigányok 1993. évi LXXVII. törvényben szavatolt jogait.
A Jöjj és lásd! névre keresztelt menet üzenet a jóérzésű emberek millióinak, Magyarországon és több száz millió emberi jogi harcosnak Európában.
Kállai László azt mondta: a gyalogosmenet csak az első kis lépés volt, a küzdelmet folytatni kell. Hozzátette: határozottan fel kell lépni a roma gyermekek jövőjéért, az esélyegyenlőségért és a szegregáció ellen.
A peticióban azt írták: „Nem jó ma Magyarországon cigánynak lenni. Nem elég, hogy a gazdasági válság azt a cigányságot sújtja a legkeményebben, amely már évtizedek óta küzd a nyomorral és a munkanélküliséggel, de még a saját nyomorúságunkért is minket tesznek felelőssé.”
A dokumentumban minden megfogalmazódott, amely az álbaloldali és neoliberális kormány 8 éve alatt is folyt. Árnyaltan kimondja, hogy ma Magyarországon a cigányság szociális gettóban él, helyzete megoldásra vár. Elég csak arra utalni, hogy a roma gyermekek hátrányos helyzetére hívták fel a figyelmet az oktatás terén, de jelezték problémáikat Sólyom Lászlónak a szociális helyzet, a lakhatás és a foglalkoztatás terén is.
Jön a tél, vajon hányan fagynak meg, lesz–e köztük gyermek, miközben az biztos, hogy a tavalyinál több gyermeknek nem lesz karácsonyfája, de sajnos inkább kenyere, kalácsa, és álmainak álma: az egy szem cukorka.
Lehet, hogy emberek szeretetük ölelésében pusztulnak, a rideg és aljas bal, liberális és esztelen jobboldali politikai harca közben, amely mindössze arról szól, hogy az IMF és az országot gyarmattá tevő hatalmaknak ki adja el még jobban a Nemzetet.
A demonstráció alatt semmilyen rendbontás nem történt. Az egész rendezvény méltóságot adott a cigányság ügyének, és erkölcsi csapást mért a hatalmat kiszolgáló szoldateszka közéletiségre. A Jöjj és lásd! névre keresztelt menet tagjai hazaindultak, a buszokon folyt a szervezkedés, nem más ellen, hanem a gyerekekeink jövőjéért, legyen az cigány és nem cigány gyermek!
Aradi Pál BCKSZ
A jászladányiak kezdeményezésére Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság, főleg ózdiak és környékbeliek reagáltak.
- A cigány önkormányzatiság a hatalom szolgálója, a helyi hatalom eszköze - adta hírül Aradi Pál a megyei szervezet elnöke. A BCKSZ ezért csatlakozott az Ózdon és környékén évek óta képviseleti tevékenységet folytató Ózdi Cigányok Egyenlő Jogokért Mozgalmához, amelyet Pákó Ferenc vezet. Ózdról 2009. október 11-én, vasárnap délelőtt 3 autóbusz zsúfolásig megtelve indult Budapestre a demonstrációra. Ózdi cigányok mellett a térség egy tucat településéről jöttek.
Nem jöttek a szociális gettóban élő cigányok a polgári jogi demonstráció támogatására, azonban az Országos Cigány Önkormányzat képviselői és többnyire a helyi hatalom által tokkal-vonóval felvásárolt cigány kisebbségi önkormányzati elnökök, képviselők igen. Ez az esemény most is jól mutatta, hogy a cigányság igen nagy bajban van. Ez persze nem csak a cigányság érdekképviseletére vonatkozik, hanem az ország dolgozóinak, képviseletre szorulóinak képviseletét is jellemzi. Általában is, de a roma/cigány képviselet és a közvetlen részvétel demokratikus formái teljességgel esetlegesek, a hatalom és a helyi hatalom érdekeitől vezérelve működnek. Hiányzik a jelenlegi cigány vezetők többségénél elsősorban az identitástudat, a megfelelő politikai, közéleti rátermettség - képzettség és az iskolai végzettség.
Ma a cigányság választott képviselőinek többsége önérvényesítő, megélhetési közfigura. S ebben nyílván annak is szerepe van, hogy a szociál-liberális álbaloldali hatalom bizonyos társadalmi „kétes világgal” szövetkezett, amelyben mindenféle gazdasági érdek, gazdaságinak nevezett tevékenység és összefonódás van, csak éppen érdekképviselet nincs. Ebben az értelemben is megbukott országosan és például Ózdon az MSZP! A cigányság csak látszólag tűnik homogénnek. Egyik feltűnő jellegzetessége éppen a cigány közéletiek tényleges távolsága a cigányság valódi érdekeitől, valamint a mentalitásbeli és kulturális különbségekben rejlik. Például, az ózdi cigány elnökről az a hír járja, hogy együtt koszorúzott a Magyar Gárda helyi vezetőivel és ebédre hívta meg. De az gyakorlati valóság, hogy csak rendőrségi segítséggel, azok kocsijában pöffeszkedve mer csak a szociális gettólakó cigányokhoz menni, ha a helyi hatalom „feladattal” küldi. 2009 februárjában, amikor a cigányok közel fél ezren tüntettek a helyi gárdaavatás ellen, a helyi cigány önkormányzati elnök csak rendőrségi járőrkocsival jött oda, a demonstrálók el is zavarták. A többi kisebbségi képviselők nem is jelentek meg.
Ózdon is tombol a helyi hatalom szegények, a szociális gettóban élő cigányok feletti diktatúrája.
Ezért csatlakozott az elnyomott nép egy csoportja, s ha lett volna pénzünk még több buszra, vagy éppen a cigány kisebbségi önkormányzatok részt vettek volna, akkor több ezren is jöttek volna Budapestre.
Vasárnap 13 órára ért be a Hősök terére a 150 demonstráló Ózdról. A téren közel ezer cigány és sok nem cigány pártoló gyülekezett, hallgatta meg a fellépő együttesek szolidaritásból adott műsorát. Beszédek hangzottak el, majd az egybegyűltek a Köztársasági Elnöki Palotához való indulása előtt meghallgatták az átnyújtandó petíciót. Délután 4 óra körül felért a Várba, a Köztársasági Elnöki Palotához a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet által szervezett, az ország és a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívó 1500 fős menete. Fegyelmezetten, méltóságteljesen vonult végig az Adrássy úton, át a Lánchídon és fel a kaptató lépcsőfeljárón. A menet csendes vonulását azért megtörték a skandálások, pl. ilyenek: Mi is élni akarunk! Munkát, kenyeret! Nézzétek,a Magyar Parlament a becsület palotája! - Hol vannak a cigányság jólfizetett vezérei, Kolompár Orbán, Teleki László, Farkas Flórián? Majd 2010–ben rátok nem szavazunk, stb.
(Egyébként megjegyzendő, hogy a cigányok tudnak arról az MSZP-s tervről, amit Teleki Lászlónak kell végrehajtani. Ennek lényege, hogy mint más pártok, az MSZP is áldoz arra, hogy alamizsnát osszon a cigányoknak a szavazatokért, számítanak is közel 200 ezer szavazatra, no meg a fasizmussal való riogatással mossák a még gondolkodó roma közösségek „mujálóit” –hangadók a közösségben. Persze, ha tudjuk, teszünk is ellene. A fülkében mindenki egyedül lesz…)
Visszatérve a menetre, amely felért a Sándor-palota előtti térre, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetői átadták petíciójukat a Köztársasági Elnöki Hivatal protokollfőnökének. Hát persze, hogy a Köztársasági Elnök Úr nem ért rá!
Manapság a magyar kisebbséggel van elfoglalva, és ettől nem ismeri fel ő sem, hogy csak annyit kap a magyarság odakint, amennyit ad az itt élő kisebbségeknek, pl. a cigányságnak. A vallásos Köztársasági elnök Úrnak éppen hitéből adódóan kellene tudni: annyit várhatsz, amennyit adsz! Ez már csak így van korrektéknél.
Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke és kísérete gyalog tette meg a több mint 100 kilométeres utat, hogy összefogásra szólítsa fel a romákat és petíciót adjon át a köztársasági elnöknek.
Kállai László és a többtucat kísérőből álló menet október 3-án indult el gyalog Jászladányból, hogy egyebek mellett felhívja a figyelmet az oktatásban tapasztalt szegregációra. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke három éve járja az országot aktivistáival. Kállai László korábban hangsúlyozta: civil kezdeményezésről van szó, ezért nem engedtek egyetlen politikust sem felszólalni az ügyben, de bárkit szívesen láttak, aki csatlakozni akart a menethez.
Ez egyedülálló, és igen helyes döntésként értékelte az Ózdi és Ózd környéki cigány közösség minden egyes tagja. Végre egy olyan menet, amiben nem jelenhet meg egy párt manipulációja, a hatalom aljas szándékával befejezve. A választást is így szeretnénk, függetlenül, önakaratból mi válasszunk és ne például a vesztésre álló SZDSZ, és nem kevésbé az MSZP, amely 2006-ban megalázóan avatkozott be a cigányság ügyébe, és eklatáns például szolgál az Országos Cigány Önkormányzat elnökének megválasztása körüli pártpolitikai aljasság, mely pártérdeknek adott nyomatékot és taposta sárba a cigányok 1993. évi LXXVII. törvényben szavatolt jogait.
A Jöjj és lásd! névre keresztelt menet üzenet a jóérzésű emberek millióinak, Magyarországon és több száz millió emberi jogi harcosnak Európában.
Kállai László azt mondta: a gyalogosmenet csak az első kis lépés volt, a küzdelmet folytatni kell. Hozzátette: határozottan fel kell lépni a roma gyermekek jövőjéért, az esélyegyenlőségért és a szegregáció ellen.
A peticióban azt írták: „Nem jó ma Magyarországon cigánynak lenni. Nem elég, hogy a gazdasági válság azt a cigányságot sújtja a legkeményebben, amely már évtizedek óta küzd a nyomorral és a munkanélküliséggel, de még a saját nyomorúságunkért is minket tesznek felelőssé.”
A dokumentumban minden megfogalmazódott, amely az álbaloldali és neoliberális kormány 8 éve alatt is folyt. Árnyaltan kimondja, hogy ma Magyarországon a cigányság szociális gettóban él, helyzete megoldásra vár. Elég csak arra utalni, hogy a roma gyermekek hátrányos helyzetére hívták fel a figyelmet az oktatás terén, de jelezték problémáikat Sólyom Lászlónak a szociális helyzet, a lakhatás és a foglalkoztatás terén is.
Jön a tél, vajon hányan fagynak meg, lesz–e köztük gyermek, miközben az biztos, hogy a tavalyinál több gyermeknek nem lesz karácsonyfája, de sajnos inkább kenyere, kalácsa, és álmainak álma: az egy szem cukorka.
Lehet, hogy emberek szeretetük ölelésében pusztulnak, a rideg és aljas bal, liberális és esztelen jobboldali politikai harca közben, amely mindössze arról szól, hogy az IMF és az országot gyarmattá tevő hatalmaknak ki adja el még jobban a Nemzetet.
A demonstráció alatt semmilyen rendbontás nem történt. Az egész rendezvény méltóságot adott a cigányság ügyének, és erkölcsi csapást mért a hatalmat kiszolgáló szoldateszka közéletiségre. A Jöjj és lásd! névre keresztelt menet tagjai hazaindultak, a buszokon folyt a szervezkedés, nem más ellen, hanem a gyerekekeink jövőjéért, legyen az cigány és nem cigány gyermek!
Aradi Pál BCKSZ
2009. október 5., hétfő
Nemzetközi információk 356.sz.
2009.szept.30.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Portugália: a a Szocialista Egység Munkáspártja (POUS) a 2009.szept.29-i választásokról: «Országunk megmentését! Az elbocsátások megtiltásását!»
Olaszország: fémipari országos sztrájk okt. 8-án a FIOM felhívására (fémipari munkás föderáció): «Az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség forog kockán», Lorenzo Varaldo cikke.
USA: Clarence Thomas, a 10 ILWU (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szövetsége aktivistája, a NWMM (Milliós menet) társelnöke a pittsburghi szept. 20-i «Menet a munkahelyért» gyűlés résztvevőihez fordul.
Haiti: a Port au Prince-ben szept. 20-án, algériai, brazil, gudeloupe-i, martinique-i és USA-beli küldöttekből álló «Vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről» jelentésének összefoglalója.
Honduras: a «Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen» deklarációja nemzetéhez és a világhoz.
Nemzetközi szolidaritás: a San Francisco-i szakszervezeti tanács (AFL-CIO) «szolidaritás Honduras dolgozóival és népével»
Portugália
Szocialista - Baloldali Blokk - kommunista koaliciós kormány
A haza megmentését!
Az elbocsátások megtiltását!
Portugáliában a szept. 27-i választások másnapján a Szocialista Egység Munkáspárt (POUS) nyilatkozata
A parlamenti végleges választási eredmények nyilvánvalóvá tették:
1 – A szavazatok és képviselők többsége olyan pártokból származik – a szoc. párt, a BE (Baloldali Blokk), a komm. párt vagy az MRPP (a Proletariàtus Pàrtja Újjàszervezési Mozgalma) –, melyek a munkásmozgalomban gyökereznek.
Ezen pártok szavazói azt várják, hogy olyan kormány formálódjon, amely megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy országunkat kivezesse a szakadékból.
2 – Másrészről a törvényhozó hatalom újraválasztásakor sosem látott távolmaradás (39,4%), melyhez hozzá kell adni az érvénytelenül szavazókat (több mint 3%), kifejezi a létező pártok iránti gyanakvást, különösen a Socrates-kormány politikájának elutasítását, mely politika oka a szoc.párt félmilliós szavazatvesztésének.
3 – A tőkés erők – PSD és CDS – egyetlen pártja sem tűnik a Socrates-kormány politikája alternatívájának a nép szemében.
4 – Ebből levonhatjuk, hogy az 1974.ápr.25-i forradalom, annak ellenére, hogy az Európai Unió direktívái megviselték, nemcsak a a köztársasági alkotmány demokratikus és szociális vívmányaiban él tovább, hanem a dolgozók millióinak tudatában is, akik a szocialista politika védelmére adták voksukat.
5 – Ezek a választási eredmények a POUS-t arra bátorítják, hogy még nagyobb tudatossággal folytassa harcát a szocialista-kommunista-Baloldali Blokk kormányáért, hogy az megfelelő gyakorlati politikát vezessen be országunk fejlődése érdekében. Olyan politikát, mely a nemzet minden forrását mozgósítja, elsősorban a stratégiai szektorokat (mint a banki, energia- és a telekommunikációs), valóban leállítsa a termelőerők – a munkásosztály – pusztításának folyamatát a vállalatok megmentésével, az elbocsátások megtiltásával és mindenki számára munkahely létrehozásával, a megfelelő jogokkal.
6 – A POUS megerősíti, hogy egy ilyen kormány létrejötte – demokratikus és nemzeti parancs – megköveteli más népekkel, különösen az európaiakkal való szilárd együttműködést, megnyitja az utat az európai szuverén nemzetek szabad szövetsége felé és szakít a Maastrichti és Amszterdami szerződésen alapuló Európai Unióval.
7 – Azok a dolgozók, akik a POUS-ra szavaztak minden olyan győzködés ellenére, hogy csak «hasznos szavazatot» szabad leadni, nem tették feleslegesen. Minden szavazat támpont számunkra és bátorítás a folytatáshoz, olyan politikai kampányhoz, mellyel a POUS hozzá akar járulni a szükséges és magától értetődő feltételek létrehozásához csakúgy, mint a Socrates-kormány korábbi intézkedései következményeinek felszámolásához.
8 – Ebben az értelemben a POUS aktivái – támogatva minden olyan politikai erőt, mely ebben az irányban halad – azt javasolják azoknak, akik egyetértenek ezzel a demokratikus és szociális szükséggel, hogy kövessék a Marinha Grande munkásainak felhívását az Elbocsátásokat megtiltó találkozó megvalósítására.
a POUS titkársága, 2009.szept.28.
Olaszország
A fémipar okt. 9-i országos sztrájkja
A tét az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség
A FIOM (a CGIL fémipari munkások szövetsége) országos sztrájkra szólít okt. 9-re a kollektív szerződések visszaállításáért és béremelésért.
A FIOM szakítása a Federmeccanicával (a fémipai munkáltatók szövetsége) azután következett be, hogy utóbbi kijelentette, a FIOM javaslatai csak „papírfecnik” és a tárgyalásoknak «a CISL és UIL (két másik olasz szakszervezeti szővetség) által bemutatott platform alapján» kell megtörténniük.
Nézzük, mi történt. Mi teszi a CISL és az UIL javaslatait olyan vonzóvá a Federmeccanica számára? Egyszerű: ezek aláírták a kormánnyal és a Confindustria munkáltatói szövetséggel az «új szerződéses modellt», amely bázisán kerültek kidolgozásra ezek a javaslatok.
Ennek az «egyezménynek» a célja a munkaügyi miniszter, Sacconi szerint a következő: «Azt akarjuk a CISL-lel és az UIL-lel, hogy az országos konvenciók csak a minimumot tartalmazzák és a maradék legyen dekoncentrált (üzemenkénti) egyezség tárgya, hogy az szorosan kapcsolódjon a termeléshez és területhez. Eképpen a bérdifferenciálódást másképp érjük el, mint az 50-es években. Teljes mértékben egyetértünk a Ligával, igazodni kell a területhez» (tévényilatkozat, aug.11.). Tehát az országos konvenciók a tét, az olasz munkásosztály egysége, az osztály függetlensége, mert a bérek összekapcsolása a termelékenységgel azt jelenti, hogy még egy lépéssel közelebb jutunk a tőke-munka szövetségéhez.
A nyár vége két esemény keretében zajlott. Az egyik: az országot megosztó, az Északot Dél ellen uszító propaganda nyugtalanító felgyorsítása; s a másik: az elbocsátások folytatásához, az üzembezárásokhoz tízezreket hozzáadó iskolai és közintézményi posztok megszűnése.
Egy másik esemény is jellemezte a nyarat: számos üzemben kitört a munkások haragja, bizonyos esetekben a kormány maga volt kénytelen közbenjárni a posztok garantálására, hogy a felháborodás egyik pillanatról a másikra ki ne terjedjen az egész országra. A FIOM javaslatai között szerepelt a tárgyalás is az ”elbocsátások leállításáról”, amit Confindustria nem fogadott el.
Az elbocsátások blokádja és az országos konvenciók védelme az első kettő olyan követelés, melyért muszáj harcolni, ha el akarjuk kerülni az ország összeomlását és megosztását, amely felé a tőkések és a kormány az Európai Unió parancsaira vonszol bennünket.
Lorenzo VARALDO
USA
Clarence Thomas az ILWU 10 (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szervezete aktivistája, a MWMM (Milliós menet) társelnöke felszólalása
Nemrégen elmentem a «Mentsétek meg a munkanélkülieket!» sátorfaluba és részt vettem a «Munkahelyért menetben», melyet a pittsburghi «Mentsétek meg a népet» mozgalom kezdeményezésére szerveztek 2009. szept. 20-án. Egy héten keresztül tartott a G-20 csúcstalálkozója alatt. Néhány megjegyzés, amit a Munkahelyért menetet befejező tüntetés utáni, a Freedom Cornerben, a polgárjogi mozgalmak és a rasszizmus elleni harc helyén tartott összejövetelre mondottam.
Clarence Thomas a «Freedom Corner»-ben a Munkahelyért meneten tartott beszéde
Barátaim, először is a kikötőmunkások szakszervezete (ILWU) béke és szolidaritási üzenetét kell átadnom San Franciscoból. A helyi szövetségnek, melyhez tartozom, hosszú és dicsőséges története van a gazdasági és szociális igazságért vívott harcban. 1984-ben aktivistáink 10 napig tagadták meg a Ned Lloyd Kimberly dél-afrikai teherhajó kirakását. Ez az akció felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét az apartheid-ellenes mozgalomra és az ellenállást erősítette.
2008. május elsején, a Munka nemzetközi ünnepén az ILWU, mely a nyugati oldalon 29 tengeri kikötőben biztosítja a munkaerőt, 8 órára leállította a munkát – nem béremelésért vagy a munkakörülmények javításáért, hanem az iraki és afganisztáni háború és megszállás elleni tiltakozásképpen! Első alkalommal az USA történelmében politikai sztrájk mellett kötelezték el magukat a dolgozók. Ez a mozgalom nemcsak a kikötői egységet bizonyította, hanem dolgozók hatalmát is a termelés szintjén.
A Pittsburgh Post-Gazette egyik cikkét olvastam ma, a címlapon: «Az Elnök nem híve a tömegtüntetéseknek». Az újságíró azt magyarázza, hogy ha van egyetlen elnök is, aki meg tudja érteni a G-20 elleni protestálókat, az Obama elnök.
Amikor megkérdezték tőle, hogy támogatta-e a tömegtiltakozásokat, mikor saját negyedében, a chicagoi South Side-ban szervezőmunkát végzett, az Elnök ezt válaszolta: «biztos nem» és hozzátette: «tiltakozások ilyen absztrakt témával szemben, mint a világkapitalizmus vagy hasonló, általában nem ér sokat».
Tehát, Obama Elnök, a tömeges munkanélküliség absztrakt dolog? A munkahelyek delokalizálása, kitelepítése, mint az vasiparban, az autóiparban, szintén absztrakt?
És a 49 millió amerikai, akinek nincs betegbiztosítása?
És az a 45 000 személy is absztrakt, aki évente meghal az USA-ban, mert nem kap betegellátást?
Obama Elnök, az egész világon úgy ismerik Önt, mint intelligens embert, aki tud beszélni. Mégis, ezek a tömegtüntetés-ellenes megjegyzések felfedik a valódi Obamát.
A 30-as években a dolgozók küzdelme a nyolcórás munkanapért csakúgy, mint a üzemi sztrájkok tömeges tiltakozást igényeltek és Roosevelt elnököt a New Deal megvalósítására kényszerítették.
Szakszervezetem harca 1934-ben, mikor a dolgozók sztrájkot folytattak és megbénították az egész Nyugati partot, majd San Francisco városát is, tömegmozgalmat jelentett.
Elnök Úr, az Ön szavaiból kiviláglik Dr Martin Luther King és az egész polgárjogi mozgalom tiszteletének mélységes hiánya, mivel ezek is megkívánták a tömegmozgalmat. Mi, dolgozók és elnyomottak nem érünk el vezetőinktől engedményeket, csak akkor, ha szervezkedünk, mobilizálódunk, ahogy 2004.okt.17-én tettük a Milliós menetben.
Emlékezzen, nem szavazással értük el, hogy a feketék szavazati joggal rendelkezzenek, hanem szervezéssel, tiltakozó tüntetésekkel, ahol életüket kockáztattuk.
Azért gyűltünk most össze, hogy szolidaritásunkat kimutassuk, biztosítsuk szembenállásunkat az egész globális kapitalista politikával szemben, amely felelős a munkásosztály munkahelye elvesztéséért az iparban.
Régen Pittsburgh és a Pennsylvaniától nyugatra lévő terület a világ legtermelékenyebb ipari vidéke volt. Pittsburghben termeltek acélt, szenet, üveget – most gyakorlatilag semmilyen termelés nincs. Ezért vagyunk ma itt. A kérdés, amit felteszünk Obama elnöknek: mikor akar tartani egy csúcstalálkozót, hogy Amerikát újraiparosítsa, hogy minden munkásnak legyen megélhetését biztosító bérjövedelme, személyvonatokat gyártva, napkollektorokat és más magasszintű technikai eszközt, mellyel a dolgozó emberek élete könnyíthető meg?
Azzal fejezem be, hogy velem együtt kiáltsátok a dokkerek szakszervezetének tegnapi jelszavát: «An Injury to one is an injury to all» (ha egyikőnket támadás éri, támadás ér mindannyiunkat). Ismételjük háromszor!
Hiba
USA-levelezőnk kérésére pontosítani kell, hogy a múlt számunkban megjelent «köztulajdonú rendszer» vagy «terv» az amerikai «public option» kifejezés - az első verziókban legalábbis – a magántulajdonú dominanciába a köztulajdon beiktatását jelenti azok számára, akiknek nincs biztosításuk.
Obama az erre való felhívást támogatta beszédében, de nem kötelezte el magát köztulajdonú egészségügy mellett.
A szerk.
Nemzetközi vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről
2009.szept.16-20. Port au Prince, Haiti
2009. okt. 15. : nemzetközi szolidaritási nap a haiti néppel, a MINUSTAH-csapatainak azonnali kivonása követelésével. A nemzetközi munkásosztályhoz és a világ népeihez intézett eme felhívással összegződik a Haiti helyzetét vizsgáló nemzetközi bizottság, a CIE-H első ülésszaka. 2009. okt. 15. a MINUSTAH mandátuma meghosszabbítása napja.
Az Algériából, Brazíliából, Guadeloupe-ról, Martinique-ról, USA-ból érkező küldöttek alkotta nemzetközi bizottság négy napig hallgatta a tanúkat, haitiakat, szakszervezetek, egyesületek, társulások, politikai, népi szervezetek tagjait. Folyóiratokat, újságokat kaptak a munkához, jelentéseket, nyilatkozatokat, fotókat. Mindezt kiegészítetta a terep bejárása.
A munkát a a haiti szervezetek bizottsága és a karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) készítette elő.
A CIE-H találkozott a MINUSTAH katonai vezérkarával (Floriano Peixoto tábornok; Vieira Neto, parancsnok; Toro ezredes, másodparancsnok; Gérard Le Chevalier, politikai ügyek tanácsosa).
Az Elnök és Miniszterelnök nem válaszoltak a meghallgatási kérésre.
A CIE-H megállapításai:
— Szakszervezetellenes elbocsátások és megtorlás
Abban az országban, ahol az aktív korú lakosság 70%-a munkanéküli, a közszolgáltatások leépítése [ az APN jelentése szerint 2004 és 2008 között 5000 elbocsátás; Téléco, Télécommunication Nationale, stb.] dolgozók újabb ezreit hajította az utcára.
A Nemzeti Sörfőző tulajdonosa elbarikádozta az utat a szakszervezet létrehozása előtt, az Ipari parkban (szabad övezet) az elbocsátások szisztematikusak, egy igenre van nemre a dolgozókat megfellebbezhetetlenül kiteszik. A rendőrség és a MINUSTAH rendszeresen zaklatja őket, ha megpróbálnak tenni ellene.
Meghallgattuk B G-t, a TELECO munkavállalói áldozatainak társulása (AEVT) elnökét, volt szakszervezeti bizalmit. Elmondta, hogy alkalmazottak ezreinek elbocsátási terve keretében a szakszervezet és az igazgatás között tárgyalás kezdődött egy pénteni napon. A következő csütörtökön (2007.júl.5.) a Télécotól 2 ezer alkalmazott kapta meg felmondólevelét. 22 szakszervezeti tisztségviselőből 20-at elküldtek, ezzel a szakszervezetet valósággal lefejezték. Próbálkoztak tüntetéssel a Téléco előtt, a MINUSTAH megakadályozta. Mindössze 1.100 személy maradt a vállalatnál a feladatok módosítása nélkül mindent ellátni. A vállalat 2004 és 2008 között ötezer főtől szabadult meg minimális szociális kísérőprogram nélkül.
Nők meggyalázása és gyilkosságok, melyekbe a MINUSTAH tömegesen érintett
Néhány tanúság:
- SOFA (Haiti Női Szolidaritás), Gonaïves, 2005.febr.:
Nadège Nicolas, 20 éves, 3 pakisztáni Minustah-katona megerőszakolta …
A Minustah szóvivője, Damien Onsès Cardona, arról nyilatkozik, hogy prostitucióról volt szó és ezen az alapon lesznek a katonák szankcionálva.
A Kay Fanm-társulás (Nők Háza) cáfolta a Minustah állításait, megerősítve, hogy erőszakról van szó.
- Alter – Presse, 2007.nov.15.:
2007.nov.3-án, az ENSZ hazaküldött 108 Sri-lankai kéksisakost, mert fiatalkorúak szexuális meggyalázásában vettek részt…
A női jogok minisztere, Marie – Laurence Jocelyn Lassègue, ebből az alkalomból «felfoghatatlannak» nevezte, hogy a haiti állammal egyáltalán nem konzultáltak ezügyben …
- O M, C A ( a Cité Soleil női koordinációs szervezete), 2009:
Több tucat nőt erőszakoltak meg a MINUSTAH katonái, közöttük egy 15 éves kislányt, aki teherbe esett, gyermeket szült egy venezuelaitól. «Tini onpil ti minustah nan péyi Ayiti» (sok kicsi-minustah van Haitiben). Sehova nem lehet panasszal fordulni az agresszorok ellen.
- Le Nouvelliste, 2005.júl.19.:
Michel Sidneyt, 33 éves, az UNIQUA (Quisqueya Egyetem) harmadéves informatikai hallgatóját, júl. 13-án a repülőtéri úton öltek meg a Minustah katonái. Saját gépkocsija volánjánál lőtték le, a motorház felől kapott a fejébe egy lövedéket… A rendőrség járőre azonnal Port au Prince kórházi hullaházába vitette. 7 nappal később, minden magyarázat nélkül átadták a családnak. Nővére: «Ahogyan a fivéremet lelőtték, azt mutatja, hogy az ENSZ-katonák számára semmi, de semmi érdemlegeset nem jelentünk.»
- A POHDH (az Emberi Jogok haiti szervezete platformja), mely 8 emberjogi társulást foglal magába: «Külföldi fegyveres erők akciói», 2007.febr.14. felsorolja, mely esetekben játszanak szerepet a Minustah-katonák, azokat osztályozza.
- A CATH-szakszervezet (autonóm) 2008 októbere
A Minustah mandátumának meghosszabbítása elleni tüntetés után, Jefaisant Laguerre szakszervezeti aktivista «Pou Minista alé!» (Minustah, kifelé!) feliratú transzparenst hordozott. Okt.10-én megölték.
- Haïti- Liberté, júl.29. –aug.4., cikk «A Minustah áldozatának titkos temetése». Kenel Pascalt a Minustah ölte meg Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt.
- Találkozó a Minustah parancsnoksága bizottságával szept.17-én. Ez alkalommal a Minustah vezérkara nyilatkozta (Kenel Pascal halála kapcsán): Kenel Pascalt a Minustah ölte meg, Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt, a katonák 9 mm-es lövedékkel, melyet csak a tisztek használnak.
A fiatalság feláldozása
POHDH, Anten Ouvriyé, Chandèl-társulás, 2009.szept.16-17.:
Az Orvosi Egyetem hallgatói felkeltek képzésük tönkretétele ellen és az intézmény privatizációja ellen, mivel így az oktatásból a szerény környezetből származó gyerekek ki lesznek zárva.
A Minustah-csapatok elszállásolása közintézményekben (2005 – 2006) a fiatalságot megfosztja a képzésükhöz és nevelésükhöz szükséges struktúrától, olyan országban, ahol 500.000 iskolázatlan gyermek található.
Garantált a gazdasági katasztrófa, az imperializmus és MINUSTAH ezt szolgálja
Néhány példa:
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009
Az ország 1972-ig rizsfogyasztását saját maga termelte meg. 2008-ben fogyasztása 82 %-át exportálja.
A 3. ATPC konferencia Pietion-ville-ben, 2008 decemberében
«A HOPE-törvény lehetővé az USA unilaterális kereskedelmi elsőbbségét Haitivel szemben a textiliát illetően csakúgy, mint a motoros járművek alkatrészeit. A HOPE-törvény keretében Haitinek el kellett köteleznie magát a liberális politika mellett. Haiti nem hozhat semmilyen intézkedést az USA gazdasági-politikai érdekei ellen. Ezek azok a feltételek, melyekre a multinacionális vállalatok kötelezik, hogy a kínai és vietnami árak alatt tudjanak termelni.»
A nyilatkozat folytatódik:
«A befektetők és a multik már dörzsölgetik a kezüket, hogyan állítják csatasorba a HOPE-törvény ajándékait.
A brazil Valor Economico 2008.aug.15-i cikke azt írja: «A káosz közepén (a haiti gazdasági káosz) a brazil vállalatok már keresik, hogyan profitálhatnak abból a helyzetből, hogy Brazília a Minustah vezető erejeként stratégiai pozicióban van .(...) Coteminas (a brazil textilipar nagyvállalata, melynek topmenedzsere nem más, mint a brazil elnökhelyettes fia) Haitit mint ugródeszkát akarja használni az USA-ba irányuló exportja érdekében (...).»
«Brazília elismerten együttműködik Haiti megmentési folyamatában, országunknak kérnie kellene az elsődleges bánásmódot» mondta Valor Josue Gomes da Silva, a Coteminas elnöke.(...) Az intézményes zűrzavar ellenére Haiti a egy textilipari vállalat számára jelentős előnyöket hordoz: közel van, hozzáférése megkülönböztetett az USA, a világ legnagyobb piaca felé és munkaereje rendkívül olcsó. Port-au-Prince-ben, a fővárosban egy varrónő órabére 0,50 $. Jóval kevesebb, mint a brazil 3,27 $ (...) és nagyon is egybevethető a vietnami 0,46$-ral vagy a bangladesi 0,28$-ral.
A Coteminas terve az, hogy brazil szövetet exportál, Haitiban varratja olcsón, az USA-ba bevitelekor nem fizet vámot a szabadkereskedelmi egyezmény védelme alatt» (egy haiti munkás 70 gourde-ot kap 8 órás munkáért, óránként kb. 0,21 $).
A MINUSTAH a multik javára szolgáló egyezségek fedőtakarójaként is szolgálhat a haiti nép kárán, az ILO-konvenciók semmibevételével!
— PAPDA: a MINUSTAH és a haiti állam költségvetése
2008.júl.1. –2009.jún.30.: 574.916.500 $
2009.júl.1. –2010.jún.30.: 611.751.200 $ - egyharmada a haiti állam költségvetésének!
A CIE-H a haiti nép rendszeres és szervezett tönkretételét tapasztalja. Néhány tény:
– szuverenitása elvesztése, alkotmányellenesség,
- az ENSZ és a kormány közötti 2009. júl.9-i egyezség,
- az egyezséget nem szavazta meg a parlament;
- egyezmény, IV – a MINUSTAH státusza, 11, b: «a MINUSTAH a területen szabadon kommunikálhat rádión keresztül (szatellit, mobiltelefon, hordozható posztok, stb.) a megfelelő berendezések elhelyezésével.»
- ugyanott: 11, c: a kormányt csak informálni kell a MINUSTAH Haiti földjén való tevékenységéről;
- A PNH-nek semmi lehetősége nincs beavatkozásra a MINUSTAH-helyiségeiben;
- egyezmény, VI – a MINUSTAH tagjainak státusza privilegizált, immunitást élvez; 26: a «különleges képviselő» és «magasrangú munkatársai» diplomáciai védelmet élveznek…
- Már 1991 és 1994 között az USA hadserege a nemzeti archivumból iratokat kobzott el, 160.000 referencia-dokumentum veszett el, melyek a nemzetté válás folyamatát, az államcsíny eseményeit, az amerikai katonák által elkövetetett cselekményeket dokumentálták.
– A sajtószabadság megsértése
- POHDH: «A külföldi fegyveres erők akciói», 2004 és 2006 között:
6.2.4, A személyi tulajdon sérelme:
«2006.máj.31-én, Port au Prince-ben a TV-Haiti újságírója munkaeszközeit a MINUSTAH kéksisakosai elkobozták, megsemmisítették egy sajtókonferencia védelmében összegyűlt aktivisták szétszórásakor.»
6.2.5, Szólásszabadság, véleménynyilvánítás szabadság, gyülekezési szabadság.
2005.márc.20-án a MINUSTAH beavatkozása Petit-Goâve-ban. Larak Robinsont, 26 éves, a Kontak FM rádió helyiségében két lövés érte, súlyosan sérült állapotban szállították a kórház elé, ahol otthagyták. A családot a kórház értesítette, annak ellenére, hogy Kubába vitték gyógyíttatni, ápr.5-én meghalt. Temetésekor is beavatkozott a MINUSTAH a gyászolókra puskát szegezve.
- A Nouvelliste, 2009.szept.1.: «BS, a Minustah-ügynökök kirabolták és megverték», Gilles Freslet cikke.
Aug. 27-én 20 órakor a rádió riporterétől, Bernier Silvaintől a MINUSTAH-ügynökei eltulajdonítottak kb. 100.000 gourde-ot, az előző napi koncert bevételét.
– Önkényes letartóztatások és eltűnések
Wilson Mésilien, a «Fondation 30 septembre» tagja, 2009.szept.20.
Pierre-Antoine Lowinsky, az alapítvány tagja, polgárjogi harcos 2007.aug.12-én tűnt el. A tanú szerint nincs magyarázat az eltűnésére. Gépkocsijában nem vizsgálták meg az ujjlenyomatokat, mobilja 6 hónappal később is működött. Csoportja, az «Alapítvány» 1997 óta minden szerdán 11 órakor Port au Prince-ben a Place des Martyrs-on «settinget» tartottak.
- Az ATPC III.konferenciájának nyilatkozata Pétion-ville-ben 2008.dec.28-án:
«Pierre-Antoine Lowinsky felesége, Michèle Pierre-Antoine Lowinsky egy évvel férje eltűnése után a hatóságoknak írt levelében utal arra, hogy politikailag aktív férje nyom nélkül nem tűnhetett el és kéri, hogy a vizsgálatot folytassák le.
- Népi tüntetések megtorlása
2006.nov.12-én a Lycée Toussaint Louverture diákjai tüntettek a Minustah-katonák intézményükbe hatolása ellen. Könnygázgránátokat vetettek be ellenük.
Nov. 17-én az 1803-as győzelemre való megemlékezést torolták meg.
2006.dec.5-én a biztonság hiánya miatt tüntető diákokra lőttek.
— a Comité de Suivi 2009.jún.17-i nyilatkozata:
«Két hét óta a kormány és a MINUSTAH a haiti Állami Egyetem diákjai és a lakosság ellen kemény megtorló intézkedéseket alkalmaznak, mérgező gázbombákkal és lövésekkel. Egy egyetemi hallgatót két fejlövés érte, többek megsebesültek, mintegy 20 embert letartóztattak, közöttük csak éppen arra járókat is…»
– A választási részvétel csökkenése
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009.szept.16.:
A MINUSTAH beavatkozása óta a választási részvétel a 2006-os 60 %-ról a 2009-es 11 %-ra csökkent 2009-ben, ezen felül számos csalást, erőszakot jegyez.
A CIE-H szintézise:
Az ENSZ Charta 7. fejezete szerint ilyen katonai beavatkozás, mint a Minustah, csak ez esetekben jogos:
- polgárháború
- természeti katasztrófa
- emberiségellenes bűntett
- genocidium.
A Minustah katonai parancsnoksága a Bizottságnak bemutatta jelenlétének érveit, melyek a stabilizációs, a biztonságot szolgálja.
Vizsgálatunk mást tárt fel.
Geopolitikai területen Chalmers professzor kimutatta, hogy a neoliberalizmussal szembeni ellenérzés nő a latin-amerikai és a karibi népek körében, mely közvetlenül fenyegeti a multinacionális és imperialista érdekeket. A kolumbiai új amerikai katonai bázisok (Curaçao) a demokrácia- és népellenes offenzíva materializálódása a térségben. A «haiti nyomor kitermelése» e stratégia érdekében az ENSZ politikájának egyik alapvető jellemvonása.
A Minustahnak el kell hagynia Haitit!
Honduras
A Nemzeti Ellenállási Front nyilatkozata
a hondurasi államcsínnyel szemben
A Nemzeti Ellenállási Front az országos és nemzetközi közvéleményt informálja:
1. Az érvényes köztársasági Alkotmány 3. cikkelye értelmében civil engedetlenségi mozgalom és lázadás folyik a Roberto Micheletti Bahin és Roméo Vazquez Velazquez vezette bitorló rendszer ellen koncentrálódva az alkotmányos elnök Manuel Zelaya Posales visszatérésére, haladéktalanul be kell következnie posztjára való visszaállításának.
2. Harcunk egyik alapvető és eltökélt célja a demokratikus és Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, mivel küzdelmünk legitim és rendkívüli fontossággal bír.
3. Követeljük a fegyveres erőszakszervezetek a lakosság elleni repressziójának, Zelaya Rosales elnök és a brazil követségre kísérői zaklatásának, az emberi jogok folyamatos megsértésének leállítását, mint első feltételét annak, hogy valódi párbeszéd kezdődhessen az országunkat átszelő válság politikai megoldására.
4. Elvárjuk, hogy a latin-amerikai kormányok és integrációs intézmények, az Amerikai Államok Szervezete (OEA), az ENSZ és az Európai Unió többek között támogatásukat és szolidaritásukat mutassák ki, felszólítjuk, hogy gyors intézkedéseket hozzanak a fentebb leírt helyzet megoldására.
91 napos az ellenállásunk, de senki nem adja meg magát!
MDC, Tegucigalpa, 2009. szept.27.
Carlos Reyes (a hondurasi STIBYS szakszervezet főtitkára) nyilatkozata
1 – a novemberi választási procedúrát megelőző összes párbeszéd előfeltétele az alkotmányos rend helyreállítása minden egyéb feltétel nélkül. A választások legitimitására szolgáló, az alkotmányos rend helyreállítása nélküli párbeszéd nem más, mint csapda.
2 – a válság alapjának megoldására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a legmegfelelőbb, mely új alkotmányt kidolgozva szociális paktumként szolgál a fejlődési és fűggőségi késlekedés megszüntetésére.
3 – folytatjuk az elemzést és a konzultációt szimpatizánsainkkal, szervezeti struktúrák felállítását, a választási jelöltség visszavonásáról is, ha az alkotmányos rend nem áll helyre.
4 – felhívunk minden más államcsíny-ellenes politikai erőt arra, hogy vegye figyelembe deklarációnkat.
Tegucigalpa 28 septembre 2009,
Carlos H Reyes - Bertha Caceres - Maribel Hernandez - Carlos Amaya
Nemzetközi szolidaritás
Azonnali szolidaritást
a hondurasi dolgozókkal és néppel
Allan Fisher, az AFT 2121 (pedagógusszakszervezet) küldötte, és Alan Benjamin, az OPEIU union locale 3 (alkalmazotti szakszervezet) megfogalmazásában elfogadta a San Francisco-i AFL-CIO Szakszervezeti Tanácsa 2009.szept.28-án
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács támogatja Manuel Zelaya elnök azonnali hazatérését Honduras államfői posztjára és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását az országban, valamint azok bíróság előtti felelősségre vonását, akik az államcsíny végrehajtásáért felelősek. Az USA kormánya azonnal függesszen fel minden segítséget, amíg Zelayát funkciójába vissza nem állítják.
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács megbízottat küldött Hondurasba, hogy segítse a munkásmozgalommal és az államcsíny elleni Nemzeti Front erőivel való szolidaritását.
Honduras helyzetét ma, mikor Zelaya a brazil nagykövetségre menekült, az ellenállási mozgalommal, különösképpen a munkásmozgalommal szembeni megtorlás jellemzi.
A PCASC (portlandi közép-amerikai szolidaritási bizottság és határontúli munkásszervezeti tanács) szintén szolidaritási utat tervez novemberben Israel Salinasszal, az egyik legfőbb hondurai szakszervezeti konföderáció, a CUTH (Confederacion Unitaria de Trabajores de Honduras) főtitkárával.
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács azt kéri tagjaitól, hogy vegyenek részt a hondurasi dolgozói ellenállási mozgalmával való szolidaritási demonstráción, melyet rendszeresen szervezünk San Franciscoban.
Ezen felül Szakszervezeti Tanácsunk kéri az AFL-CIO országos vezetését, hogy nyilvánítsa ki aktív szolidaritását sajtónyilatkozatokkal, az Obama-kormányzat nyilvános megkeresésével, hogy az szakítsa meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a hondurasi hatalombitorlókkal.
Szakszervezeti Tanácsunk a hondurasi útra Israel Salinas elvtársunkkal együtt megszervezi más szakszervezeti tanácsok csatlakozását a államcsínnyel szembeni erők támogatására.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Portugália: a a Szocialista Egység Munkáspártja (POUS) a 2009.szept.29-i választásokról: «Országunk megmentését! Az elbocsátások megtiltásását!»
Olaszország: fémipari országos sztrájk okt. 8-án a FIOM felhívására (fémipari munkás föderáció): «Az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség forog kockán», Lorenzo Varaldo cikke.
USA: Clarence Thomas, a 10 ILWU (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szövetsége aktivistája, a NWMM (Milliós menet) társelnöke a pittsburghi szept. 20-i «Menet a munkahelyért» gyűlés résztvevőihez fordul.
Haiti: a Port au Prince-ben szept. 20-án, algériai, brazil, gudeloupe-i, martinique-i és USA-beli küldöttekből álló «Vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről» jelentésének összefoglalója.
Honduras: a «Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen» deklarációja nemzetéhez és a világhoz.
Nemzetközi szolidaritás: a San Francisco-i szakszervezeti tanács (AFL-CIO) «szolidaritás Honduras dolgozóival és népével»
Portugália
Szocialista - Baloldali Blokk - kommunista koaliciós kormány
A haza megmentését!
Az elbocsátások megtiltását!
Portugáliában a szept. 27-i választások másnapján a Szocialista Egység Munkáspárt (POUS) nyilatkozata
A parlamenti végleges választási eredmények nyilvánvalóvá tették:
1 – A szavazatok és képviselők többsége olyan pártokból származik – a szoc. párt, a BE (Baloldali Blokk), a komm. párt vagy az MRPP (a Proletariàtus Pàrtja Újjàszervezési Mozgalma) –, melyek a munkásmozgalomban gyökereznek.
Ezen pártok szavazói azt várják, hogy olyan kormány formálódjon, amely megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy országunkat kivezesse a szakadékból.
2 – Másrészről a törvényhozó hatalom újraválasztásakor sosem látott távolmaradás (39,4%), melyhez hozzá kell adni az érvénytelenül szavazókat (több mint 3%), kifejezi a létező pártok iránti gyanakvást, különösen a Socrates-kormány politikájának elutasítását, mely politika oka a szoc.párt félmilliós szavazatvesztésének.
3 – A tőkés erők – PSD és CDS – egyetlen pártja sem tűnik a Socrates-kormány politikája alternatívájának a nép szemében.
4 – Ebből levonhatjuk, hogy az 1974.ápr.25-i forradalom, annak ellenére, hogy az Európai Unió direktívái megviselték, nemcsak a a köztársasági alkotmány demokratikus és szociális vívmányaiban él tovább, hanem a dolgozók millióinak tudatában is, akik a szocialista politika védelmére adták voksukat.
5 – Ezek a választási eredmények a POUS-t arra bátorítják, hogy még nagyobb tudatossággal folytassa harcát a szocialista-kommunista-Baloldali Blokk kormányáért, hogy az megfelelő gyakorlati politikát vezessen be országunk fejlődése érdekében. Olyan politikát, mely a nemzet minden forrását mozgósítja, elsősorban a stratégiai szektorokat (mint a banki, energia- és a telekommunikációs), valóban leállítsa a termelőerők – a munkásosztály – pusztításának folyamatát a vállalatok megmentésével, az elbocsátások megtiltásával és mindenki számára munkahely létrehozásával, a megfelelő jogokkal.
6 – A POUS megerősíti, hogy egy ilyen kormány létrejötte – demokratikus és nemzeti parancs – megköveteli más népekkel, különösen az európaiakkal való szilárd együttműködést, megnyitja az utat az európai szuverén nemzetek szabad szövetsége felé és szakít a Maastrichti és Amszterdami szerződésen alapuló Európai Unióval.
7 – Azok a dolgozók, akik a POUS-ra szavaztak minden olyan győzködés ellenére, hogy csak «hasznos szavazatot» szabad leadni, nem tették feleslegesen. Minden szavazat támpont számunkra és bátorítás a folytatáshoz, olyan politikai kampányhoz, mellyel a POUS hozzá akar járulni a szükséges és magától értetődő feltételek létrehozásához csakúgy, mint a Socrates-kormány korábbi intézkedései következményeinek felszámolásához.
8 – Ebben az értelemben a POUS aktivái – támogatva minden olyan politikai erőt, mely ebben az irányban halad – azt javasolják azoknak, akik egyetértenek ezzel a demokratikus és szociális szükséggel, hogy kövessék a Marinha Grande munkásainak felhívását az Elbocsátásokat megtiltó találkozó megvalósítására.
a POUS titkársága, 2009.szept.28.
Olaszország
A fémipar okt. 9-i országos sztrájkja
A tét az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség
A FIOM (a CGIL fémipari munkások szövetsége) országos sztrájkra szólít okt. 9-re a kollektív szerződések visszaállításáért és béremelésért.
A FIOM szakítása a Federmeccanicával (a fémipai munkáltatók szövetsége) azután következett be, hogy utóbbi kijelentette, a FIOM javaslatai csak „papírfecnik” és a tárgyalásoknak «a CISL és UIL (két másik olasz szakszervezeti szővetség) által bemutatott platform alapján» kell megtörténniük.
Nézzük, mi történt. Mi teszi a CISL és az UIL javaslatait olyan vonzóvá a Federmeccanica számára? Egyszerű: ezek aláírták a kormánnyal és a Confindustria munkáltatói szövetséggel az «új szerződéses modellt», amely bázisán kerültek kidolgozásra ezek a javaslatok.
Ennek az «egyezménynek» a célja a munkaügyi miniszter, Sacconi szerint a következő: «Azt akarjuk a CISL-lel és az UIL-lel, hogy az országos konvenciók csak a minimumot tartalmazzák és a maradék legyen dekoncentrált (üzemenkénti) egyezség tárgya, hogy az szorosan kapcsolódjon a termeléshez és területhez. Eképpen a bérdifferenciálódást másképp érjük el, mint az 50-es években. Teljes mértékben egyetértünk a Ligával, igazodni kell a területhez» (tévényilatkozat, aug.11.). Tehát az országos konvenciók a tét, az olasz munkásosztály egysége, az osztály függetlensége, mert a bérek összekapcsolása a termelékenységgel azt jelenti, hogy még egy lépéssel közelebb jutunk a tőke-munka szövetségéhez.
A nyár vége két esemény keretében zajlott. Az egyik: az országot megosztó, az Északot Dél ellen uszító propaganda nyugtalanító felgyorsítása; s a másik: az elbocsátások folytatásához, az üzembezárásokhoz tízezreket hozzáadó iskolai és közintézményi posztok megszűnése.
Egy másik esemény is jellemezte a nyarat: számos üzemben kitört a munkások haragja, bizonyos esetekben a kormány maga volt kénytelen közbenjárni a posztok garantálására, hogy a felháborodás egyik pillanatról a másikra ki ne terjedjen az egész országra. A FIOM javaslatai között szerepelt a tárgyalás is az ”elbocsátások leállításáról”, amit Confindustria nem fogadott el.
Az elbocsátások blokádja és az országos konvenciók védelme az első kettő olyan követelés, melyért muszáj harcolni, ha el akarjuk kerülni az ország összeomlását és megosztását, amely felé a tőkések és a kormány az Európai Unió parancsaira vonszol bennünket.
Lorenzo VARALDO
USA
Clarence Thomas az ILWU 10 (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szervezete aktivistája, a MWMM (Milliós menet) társelnöke felszólalása
Nemrégen elmentem a «Mentsétek meg a munkanélkülieket!» sátorfaluba és részt vettem a «Munkahelyért menetben», melyet a pittsburghi «Mentsétek meg a népet» mozgalom kezdeményezésére szerveztek 2009. szept. 20-án. Egy héten keresztül tartott a G-20 csúcstalálkozója alatt. Néhány megjegyzés, amit a Munkahelyért menetet befejező tüntetés utáni, a Freedom Cornerben, a polgárjogi mozgalmak és a rasszizmus elleni harc helyén tartott összejövetelre mondottam.
Clarence Thomas a «Freedom Corner»-ben a Munkahelyért meneten tartott beszéde
Barátaim, először is a kikötőmunkások szakszervezete (ILWU) béke és szolidaritási üzenetét kell átadnom San Franciscoból. A helyi szövetségnek, melyhez tartozom, hosszú és dicsőséges története van a gazdasági és szociális igazságért vívott harcban. 1984-ben aktivistáink 10 napig tagadták meg a Ned Lloyd Kimberly dél-afrikai teherhajó kirakását. Ez az akció felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét az apartheid-ellenes mozgalomra és az ellenállást erősítette.
2008. május elsején, a Munka nemzetközi ünnepén az ILWU, mely a nyugati oldalon 29 tengeri kikötőben biztosítja a munkaerőt, 8 órára leállította a munkát – nem béremelésért vagy a munkakörülmények javításáért, hanem az iraki és afganisztáni háború és megszállás elleni tiltakozásképpen! Első alkalommal az USA történelmében politikai sztrájk mellett kötelezték el magukat a dolgozók. Ez a mozgalom nemcsak a kikötői egységet bizonyította, hanem dolgozók hatalmát is a termelés szintjén.
A Pittsburgh Post-Gazette egyik cikkét olvastam ma, a címlapon: «Az Elnök nem híve a tömegtüntetéseknek». Az újságíró azt magyarázza, hogy ha van egyetlen elnök is, aki meg tudja érteni a G-20 elleni protestálókat, az Obama elnök.
Amikor megkérdezték tőle, hogy támogatta-e a tömegtiltakozásokat, mikor saját negyedében, a chicagoi South Side-ban szervezőmunkát végzett, az Elnök ezt válaszolta: «biztos nem» és hozzátette: «tiltakozások ilyen absztrakt témával szemben, mint a világkapitalizmus vagy hasonló, általában nem ér sokat».
Tehát, Obama Elnök, a tömeges munkanélküliség absztrakt dolog? A munkahelyek delokalizálása, kitelepítése, mint az vasiparban, az autóiparban, szintén absztrakt?
És a 49 millió amerikai, akinek nincs betegbiztosítása?
És az a 45 000 személy is absztrakt, aki évente meghal az USA-ban, mert nem kap betegellátást?
Obama Elnök, az egész világon úgy ismerik Önt, mint intelligens embert, aki tud beszélni. Mégis, ezek a tömegtüntetés-ellenes megjegyzések felfedik a valódi Obamát.
A 30-as években a dolgozók küzdelme a nyolcórás munkanapért csakúgy, mint a üzemi sztrájkok tömeges tiltakozást igényeltek és Roosevelt elnököt a New Deal megvalósítására kényszerítették.
Szakszervezetem harca 1934-ben, mikor a dolgozók sztrájkot folytattak és megbénították az egész Nyugati partot, majd San Francisco városát is, tömegmozgalmat jelentett.
Elnök Úr, az Ön szavaiból kiviláglik Dr Martin Luther King és az egész polgárjogi mozgalom tiszteletének mélységes hiánya, mivel ezek is megkívánták a tömegmozgalmat. Mi, dolgozók és elnyomottak nem érünk el vezetőinktől engedményeket, csak akkor, ha szervezkedünk, mobilizálódunk, ahogy 2004.okt.17-én tettük a Milliós menetben.
Emlékezzen, nem szavazással értük el, hogy a feketék szavazati joggal rendelkezzenek, hanem szervezéssel, tiltakozó tüntetésekkel, ahol életüket kockáztattuk.
Azért gyűltünk most össze, hogy szolidaritásunkat kimutassuk, biztosítsuk szembenállásunkat az egész globális kapitalista politikával szemben, amely felelős a munkásosztály munkahelye elvesztéséért az iparban.
Régen Pittsburgh és a Pennsylvaniától nyugatra lévő terület a világ legtermelékenyebb ipari vidéke volt. Pittsburghben termeltek acélt, szenet, üveget – most gyakorlatilag semmilyen termelés nincs. Ezért vagyunk ma itt. A kérdés, amit felteszünk Obama elnöknek: mikor akar tartani egy csúcstalálkozót, hogy Amerikát újraiparosítsa, hogy minden munkásnak legyen megélhetését biztosító bérjövedelme, személyvonatokat gyártva, napkollektorokat és más magasszintű technikai eszközt, mellyel a dolgozó emberek élete könnyíthető meg?
Azzal fejezem be, hogy velem együtt kiáltsátok a dokkerek szakszervezetének tegnapi jelszavát: «An Injury to one is an injury to all» (ha egyikőnket támadás éri, támadás ér mindannyiunkat). Ismételjük háromszor!
Hiba
USA-levelezőnk kérésére pontosítani kell, hogy a múlt számunkban megjelent «köztulajdonú rendszer» vagy «terv» az amerikai «public option» kifejezés - az első verziókban legalábbis – a magántulajdonú dominanciába a köztulajdon beiktatását jelenti azok számára, akiknek nincs biztosításuk.
Obama az erre való felhívást támogatta beszédében, de nem kötelezte el magát köztulajdonú egészségügy mellett.
A szerk.
Nemzetközi vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről
2009.szept.16-20. Port au Prince, Haiti
2009. okt. 15. : nemzetközi szolidaritási nap a haiti néppel, a MINUSTAH-csapatainak azonnali kivonása követelésével. A nemzetközi munkásosztályhoz és a világ népeihez intézett eme felhívással összegződik a Haiti helyzetét vizsgáló nemzetközi bizottság, a CIE-H első ülésszaka. 2009. okt. 15. a MINUSTAH mandátuma meghosszabbítása napja.
Az Algériából, Brazíliából, Guadeloupe-ról, Martinique-ról, USA-ból érkező küldöttek alkotta nemzetközi bizottság négy napig hallgatta a tanúkat, haitiakat, szakszervezetek, egyesületek, társulások, politikai, népi szervezetek tagjait. Folyóiratokat, újságokat kaptak a munkához, jelentéseket, nyilatkozatokat, fotókat. Mindezt kiegészítetta a terep bejárása.
A munkát a a haiti szervezetek bizottsága és a karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) készítette elő.
A CIE-H találkozott a MINUSTAH katonai vezérkarával (Floriano Peixoto tábornok; Vieira Neto, parancsnok; Toro ezredes, másodparancsnok; Gérard Le Chevalier, politikai ügyek tanácsosa).
Az Elnök és Miniszterelnök nem válaszoltak a meghallgatási kérésre.
A CIE-H megállapításai:
— Szakszervezetellenes elbocsátások és megtorlás
Abban az országban, ahol az aktív korú lakosság 70%-a munkanéküli, a közszolgáltatások leépítése [ az APN jelentése szerint 2004 és 2008 között 5000 elbocsátás; Téléco, Télécommunication Nationale, stb.] dolgozók újabb ezreit hajította az utcára.
A Nemzeti Sörfőző tulajdonosa elbarikádozta az utat a szakszervezet létrehozása előtt, az Ipari parkban (szabad övezet) az elbocsátások szisztematikusak, egy igenre van nemre a dolgozókat megfellebbezhetetlenül kiteszik. A rendőrség és a MINUSTAH rendszeresen zaklatja őket, ha megpróbálnak tenni ellene.
Meghallgattuk B G-t, a TELECO munkavállalói áldozatainak társulása (AEVT) elnökét, volt szakszervezeti bizalmit. Elmondta, hogy alkalmazottak ezreinek elbocsátási terve keretében a szakszervezet és az igazgatás között tárgyalás kezdődött egy pénteni napon. A következő csütörtökön (2007.júl.5.) a Télécotól 2 ezer alkalmazott kapta meg felmondólevelét. 22 szakszervezeti tisztségviselőből 20-at elküldtek, ezzel a szakszervezetet valósággal lefejezték. Próbálkoztak tüntetéssel a Téléco előtt, a MINUSTAH megakadályozta. Mindössze 1.100 személy maradt a vállalatnál a feladatok módosítása nélkül mindent ellátni. A vállalat 2004 és 2008 között ötezer főtől szabadult meg minimális szociális kísérőprogram nélkül.
Nők meggyalázása és gyilkosságok, melyekbe a MINUSTAH tömegesen érintett
Néhány tanúság:
- SOFA (Haiti Női Szolidaritás), Gonaïves, 2005.febr.:
Nadège Nicolas, 20 éves, 3 pakisztáni Minustah-katona megerőszakolta …
A Minustah szóvivője, Damien Onsès Cardona, arról nyilatkozik, hogy prostitucióról volt szó és ezen az alapon lesznek a katonák szankcionálva.
A Kay Fanm-társulás (Nők Háza) cáfolta a Minustah állításait, megerősítve, hogy erőszakról van szó.
- Alter – Presse, 2007.nov.15.:
2007.nov.3-án, az ENSZ hazaküldött 108 Sri-lankai kéksisakost, mert fiatalkorúak szexuális meggyalázásában vettek részt…
A női jogok minisztere, Marie – Laurence Jocelyn Lassègue, ebből az alkalomból «felfoghatatlannak» nevezte, hogy a haiti állammal egyáltalán nem konzultáltak ezügyben …
- O M, C A ( a Cité Soleil női koordinációs szervezete), 2009:
Több tucat nőt erőszakoltak meg a MINUSTAH katonái, közöttük egy 15 éves kislányt, aki teherbe esett, gyermeket szült egy venezuelaitól. «Tini onpil ti minustah nan péyi Ayiti» (sok kicsi-minustah van Haitiben). Sehova nem lehet panasszal fordulni az agresszorok ellen.
- Le Nouvelliste, 2005.júl.19.:
Michel Sidneyt, 33 éves, az UNIQUA (Quisqueya Egyetem) harmadéves informatikai hallgatóját, júl. 13-án a repülőtéri úton öltek meg a Minustah katonái. Saját gépkocsija volánjánál lőtték le, a motorház felől kapott a fejébe egy lövedéket… A rendőrség járőre azonnal Port au Prince kórházi hullaházába vitette. 7 nappal később, minden magyarázat nélkül átadták a családnak. Nővére: «Ahogyan a fivéremet lelőtték, azt mutatja, hogy az ENSZ-katonák számára semmi, de semmi érdemlegeset nem jelentünk.»
- A POHDH (az Emberi Jogok haiti szervezete platformja), mely 8 emberjogi társulást foglal magába: «Külföldi fegyveres erők akciói», 2007.febr.14. felsorolja, mely esetekben játszanak szerepet a Minustah-katonák, azokat osztályozza.
- A CATH-szakszervezet (autonóm) 2008 októbere
A Minustah mandátumának meghosszabbítása elleni tüntetés után, Jefaisant Laguerre szakszervezeti aktivista «Pou Minista alé!» (Minustah, kifelé!) feliratú transzparenst hordozott. Okt.10-én megölték.
- Haïti- Liberté, júl.29. –aug.4., cikk «A Minustah áldozatának titkos temetése». Kenel Pascalt a Minustah ölte meg Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt.
- Találkozó a Minustah parancsnoksága bizottságával szept.17-én. Ez alkalommal a Minustah vezérkara nyilatkozta (Kenel Pascal halála kapcsán): Kenel Pascalt a Minustah ölte meg, Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt, a katonák 9 mm-es lövedékkel, melyet csak a tisztek használnak.
A fiatalság feláldozása
POHDH, Anten Ouvriyé, Chandèl-társulás, 2009.szept.16-17.:
Az Orvosi Egyetem hallgatói felkeltek képzésük tönkretétele ellen és az intézmény privatizációja ellen, mivel így az oktatásból a szerény környezetből származó gyerekek ki lesznek zárva.
A Minustah-csapatok elszállásolása közintézményekben (2005 – 2006) a fiatalságot megfosztja a képzésükhöz és nevelésükhöz szükséges struktúrától, olyan országban, ahol 500.000 iskolázatlan gyermek található.
Garantált a gazdasági katasztrófa, az imperializmus és MINUSTAH ezt szolgálja
Néhány példa:
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009
Az ország 1972-ig rizsfogyasztását saját maga termelte meg. 2008-ben fogyasztása 82 %-át exportálja.
A 3. ATPC konferencia Pietion-ville-ben, 2008 decemberében
«A HOPE-törvény lehetővé az USA unilaterális kereskedelmi elsőbbségét Haitivel szemben a textiliát illetően csakúgy, mint a motoros járművek alkatrészeit. A HOPE-törvény keretében Haitinek el kellett köteleznie magát a liberális politika mellett. Haiti nem hozhat semmilyen intézkedést az USA gazdasági-politikai érdekei ellen. Ezek azok a feltételek, melyekre a multinacionális vállalatok kötelezik, hogy a kínai és vietnami árak alatt tudjanak termelni.»
A nyilatkozat folytatódik:
«A befektetők és a multik már dörzsölgetik a kezüket, hogyan állítják csatasorba a HOPE-törvény ajándékait.
A brazil Valor Economico 2008.aug.15-i cikke azt írja: «A káosz közepén (a haiti gazdasági káosz) a brazil vállalatok már keresik, hogyan profitálhatnak abból a helyzetből, hogy Brazília a Minustah vezető erejeként stratégiai pozicióban van .(...) Coteminas (a brazil textilipar nagyvállalata, melynek topmenedzsere nem más, mint a brazil elnökhelyettes fia) Haitit mint ugródeszkát akarja használni az USA-ba irányuló exportja érdekében (...).»
«Brazília elismerten együttműködik Haiti megmentési folyamatában, országunknak kérnie kellene az elsődleges bánásmódot» mondta Valor Josue Gomes da Silva, a Coteminas elnöke.(...) Az intézményes zűrzavar ellenére Haiti a egy textilipari vállalat számára jelentős előnyöket hordoz: közel van, hozzáférése megkülönböztetett az USA, a világ legnagyobb piaca felé és munkaereje rendkívül olcsó. Port-au-Prince-ben, a fővárosban egy varrónő órabére 0,50 $. Jóval kevesebb, mint a brazil 3,27 $ (...) és nagyon is egybevethető a vietnami 0,46$-ral vagy a bangladesi 0,28$-ral.
A Coteminas terve az, hogy brazil szövetet exportál, Haitiban varratja olcsón, az USA-ba bevitelekor nem fizet vámot a szabadkereskedelmi egyezmény védelme alatt» (egy haiti munkás 70 gourde-ot kap 8 órás munkáért, óránként kb. 0,21 $).
A MINUSTAH a multik javára szolgáló egyezségek fedőtakarójaként is szolgálhat a haiti nép kárán, az ILO-konvenciók semmibevételével!
— PAPDA: a MINUSTAH és a haiti állam költségvetése
2008.júl.1. –2009.jún.30.: 574.916.500 $
2009.júl.1. –2010.jún.30.: 611.751.200 $ - egyharmada a haiti állam költségvetésének!
A CIE-H a haiti nép rendszeres és szervezett tönkretételét tapasztalja. Néhány tény:
– szuverenitása elvesztése, alkotmányellenesség,
- az ENSZ és a kormány közötti 2009. júl.9-i egyezség,
- az egyezséget nem szavazta meg a parlament;
- egyezmény, IV – a MINUSTAH státusza, 11, b: «a MINUSTAH a területen szabadon kommunikálhat rádión keresztül (szatellit, mobiltelefon, hordozható posztok, stb.) a megfelelő berendezések elhelyezésével.»
- ugyanott: 11, c: a kormányt csak informálni kell a MINUSTAH Haiti földjén való tevékenységéről;
- A PNH-nek semmi lehetősége nincs beavatkozásra a MINUSTAH-helyiségeiben;
- egyezmény, VI – a MINUSTAH tagjainak státusza privilegizált, immunitást élvez; 26: a «különleges képviselő» és «magasrangú munkatársai» diplomáciai védelmet élveznek…
- Már 1991 és 1994 között az USA hadserege a nemzeti archivumból iratokat kobzott el, 160.000 referencia-dokumentum veszett el, melyek a nemzetté válás folyamatát, az államcsíny eseményeit, az amerikai katonák által elkövetetett cselekményeket dokumentálták.
– A sajtószabadság megsértése
- POHDH: «A külföldi fegyveres erők akciói», 2004 és 2006 között:
6.2.4, A személyi tulajdon sérelme:
«2006.máj.31-én, Port au Prince-ben a TV-Haiti újságírója munkaeszközeit a MINUSTAH kéksisakosai elkobozták, megsemmisítették egy sajtókonferencia védelmében összegyűlt aktivisták szétszórásakor.»
6.2.5, Szólásszabadság, véleménynyilvánítás szabadság, gyülekezési szabadság.
2005.márc.20-án a MINUSTAH beavatkozása Petit-Goâve-ban. Larak Robinsont, 26 éves, a Kontak FM rádió helyiségében két lövés érte, súlyosan sérült állapotban szállították a kórház elé, ahol otthagyták. A családot a kórház értesítette, annak ellenére, hogy Kubába vitték gyógyíttatni, ápr.5-én meghalt. Temetésekor is beavatkozott a MINUSTAH a gyászolókra puskát szegezve.
- A Nouvelliste, 2009.szept.1.: «BS, a Minustah-ügynökök kirabolták és megverték», Gilles Freslet cikke.
Aug. 27-én 20 órakor a rádió riporterétől, Bernier Silvaintől a MINUSTAH-ügynökei eltulajdonítottak kb. 100.000 gourde-ot, az előző napi koncert bevételét.
– Önkényes letartóztatások és eltűnések
Wilson Mésilien, a «Fondation 30 septembre» tagja, 2009.szept.20.
Pierre-Antoine Lowinsky, az alapítvány tagja, polgárjogi harcos 2007.aug.12-én tűnt el. A tanú szerint nincs magyarázat az eltűnésére. Gépkocsijában nem vizsgálták meg az ujjlenyomatokat, mobilja 6 hónappal később is működött. Csoportja, az «Alapítvány» 1997 óta minden szerdán 11 órakor Port au Prince-ben a Place des Martyrs-on «settinget» tartottak.
- Az ATPC III.konferenciájának nyilatkozata Pétion-ville-ben 2008.dec.28-án:
«Pierre-Antoine Lowinsky felesége, Michèle Pierre-Antoine Lowinsky egy évvel férje eltűnése után a hatóságoknak írt levelében utal arra, hogy politikailag aktív férje nyom nélkül nem tűnhetett el és kéri, hogy a vizsgálatot folytassák le.
- Népi tüntetések megtorlása
2006.nov.12-én a Lycée Toussaint Louverture diákjai tüntettek a Minustah-katonák intézményükbe hatolása ellen. Könnygázgránátokat vetettek be ellenük.
Nov. 17-én az 1803-as győzelemre való megemlékezést torolták meg.
2006.dec.5-én a biztonság hiánya miatt tüntető diákokra lőttek.
— a Comité de Suivi 2009.jún.17-i nyilatkozata:
«Két hét óta a kormány és a MINUSTAH a haiti Állami Egyetem diákjai és a lakosság ellen kemény megtorló intézkedéseket alkalmaznak, mérgező gázbombákkal és lövésekkel. Egy egyetemi hallgatót két fejlövés érte, többek megsebesültek, mintegy 20 embert letartóztattak, közöttük csak éppen arra járókat is…»
– A választási részvétel csökkenése
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009.szept.16.:
A MINUSTAH beavatkozása óta a választási részvétel a 2006-os 60 %-ról a 2009-es 11 %-ra csökkent 2009-ben, ezen felül számos csalást, erőszakot jegyez.
A CIE-H szintézise:
Az ENSZ Charta 7. fejezete szerint ilyen katonai beavatkozás, mint a Minustah, csak ez esetekben jogos:
- polgárháború
- természeti katasztrófa
- emberiségellenes bűntett
- genocidium.
A Minustah katonai parancsnoksága a Bizottságnak bemutatta jelenlétének érveit, melyek a stabilizációs, a biztonságot szolgálja.
Vizsgálatunk mást tárt fel.
Geopolitikai területen Chalmers professzor kimutatta, hogy a neoliberalizmussal szembeni ellenérzés nő a latin-amerikai és a karibi népek körében, mely közvetlenül fenyegeti a multinacionális és imperialista érdekeket. A kolumbiai új amerikai katonai bázisok (Curaçao) a demokrácia- és népellenes offenzíva materializálódása a térségben. A «haiti nyomor kitermelése» e stratégia érdekében az ENSZ politikájának egyik alapvető jellemvonása.
A Minustahnak el kell hagynia Haitit!
Honduras
A Nemzeti Ellenállási Front nyilatkozata
a hondurasi államcsínnyel szemben
A Nemzeti Ellenállási Front az országos és nemzetközi közvéleményt informálja:
1. Az érvényes köztársasági Alkotmány 3. cikkelye értelmében civil engedetlenségi mozgalom és lázadás folyik a Roberto Micheletti Bahin és Roméo Vazquez Velazquez vezette bitorló rendszer ellen koncentrálódva az alkotmányos elnök Manuel Zelaya Posales visszatérésére, haladéktalanul be kell következnie posztjára való visszaállításának.
2. Harcunk egyik alapvető és eltökélt célja a demokratikus és Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, mivel küzdelmünk legitim és rendkívüli fontossággal bír.
3. Követeljük a fegyveres erőszakszervezetek a lakosság elleni repressziójának, Zelaya Rosales elnök és a brazil követségre kísérői zaklatásának, az emberi jogok folyamatos megsértésének leállítását, mint első feltételét annak, hogy valódi párbeszéd kezdődhessen az országunkat átszelő válság politikai megoldására.
4. Elvárjuk, hogy a latin-amerikai kormányok és integrációs intézmények, az Amerikai Államok Szervezete (OEA), az ENSZ és az Európai Unió többek között támogatásukat és szolidaritásukat mutassák ki, felszólítjuk, hogy gyors intézkedéseket hozzanak a fentebb leírt helyzet megoldására.
91 napos az ellenállásunk, de senki nem adja meg magát!
MDC, Tegucigalpa, 2009. szept.27.
Carlos Reyes (a hondurasi STIBYS szakszervezet főtitkára) nyilatkozata
1 – a novemberi választási procedúrát megelőző összes párbeszéd előfeltétele az alkotmányos rend helyreállítása minden egyéb feltétel nélkül. A választások legitimitására szolgáló, az alkotmányos rend helyreállítása nélküli párbeszéd nem más, mint csapda.
2 – a válság alapjának megoldására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a legmegfelelőbb, mely új alkotmányt kidolgozva szociális paktumként szolgál a fejlődési és fűggőségi késlekedés megszüntetésére.
3 – folytatjuk az elemzést és a konzultációt szimpatizánsainkkal, szervezeti struktúrák felállítását, a választási jelöltség visszavonásáról is, ha az alkotmányos rend nem áll helyre.
4 – felhívunk minden más államcsíny-ellenes politikai erőt arra, hogy vegye figyelembe deklarációnkat.
Tegucigalpa 28 septembre 2009,
Carlos H Reyes - Bertha Caceres - Maribel Hernandez - Carlos Amaya
Nemzetközi szolidaritás
Azonnali szolidaritást
a hondurasi dolgozókkal és néppel
Allan Fisher, az AFT 2121 (pedagógusszakszervezet) küldötte, és Alan Benjamin, az OPEIU union locale 3 (alkalmazotti szakszervezet) megfogalmazásában elfogadta a San Francisco-i AFL-CIO Szakszervezeti Tanácsa 2009.szept.28-án
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács támogatja Manuel Zelaya elnök azonnali hazatérését Honduras államfői posztjára és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását az országban, valamint azok bíróság előtti felelősségre vonását, akik az államcsíny végrehajtásáért felelősek. Az USA kormánya azonnal függesszen fel minden segítséget, amíg Zelayát funkciójába vissza nem állítják.
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács megbízottat küldött Hondurasba, hogy segítse a munkásmozgalommal és az államcsíny elleni Nemzeti Front erőivel való szolidaritását.
Honduras helyzetét ma, mikor Zelaya a brazil nagykövetségre menekült, az ellenállási mozgalommal, különösképpen a munkásmozgalommal szembeni megtorlás jellemzi.
A PCASC (portlandi közép-amerikai szolidaritási bizottság és határontúli munkásszervezeti tanács) szintén szolidaritási utat tervez novemberben Israel Salinasszal, az egyik legfőbb hondurai szakszervezeti konföderáció, a CUTH (Confederacion Unitaria de Trabajores de Honduras) főtitkárával.
A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács azt kéri tagjaitól, hogy vegyenek részt a hondurasi dolgozói ellenállási mozgalmával való szolidaritási demonstráción, melyet rendszeresen szervezünk San Franciscoban.
Ezen felül Szakszervezeti Tanácsunk kéri az AFL-CIO országos vezetését, hogy nyilvánítsa ki aktív szolidaritását sajtónyilatkozatokkal, az Obama-kormányzat nyilvános megkeresésével, hogy az szakítsa meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a hondurasi hatalombitorlókkal.
Szakszervezeti Tanácsunk a hondurasi útra Israel Salinas elvtársunkkal együtt megszervezi más szakszervezeti tanácsok csatlakozását a államcsínnyel szembeni erők támogatására.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
