A II.világháború után a háborút kirobbantó és vesztes Németországot 4 zónára osztotta Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és a Szovjetunió. Az első három nagyhatalom szállta meg a nyugatiakat, utóbbi a keletit. Berlint szintén két zónára osztották. Az indok Németország újrafasizálódásának megakadályozása és a háború okozta kártérítések behajtása volt, de hozzátehetjük, annak nagy múltra tekintő munkásmozgalmának megosztása is.
1949-ben megalakult a két német állam, az NSZK és az NDK.
Keletről tömeges elvándorlás történt (2.600.000 személy 1950 és 1961 között). Az okok között a náci propagandát kell keresni, a burzsoá föld- és gyártulajdonosokat, s a kispolgárság egy része is ezt tette.
Az NSZK újjáépítésében jelentős részt vállaltak a tőkés országok, különösen az USA, korszerű technika szállításával a tapasztalt munkaerő mellé – nem kis mértékben azért, hogy a jóvátételhez gyorsabban jussanak hozzá. A nyugati életszínvonal gyorsan emelkedhetett, hozzá társultak az osztályharcban kivívott szociális jogok, így vonzóvá vált a keletnémetek számára. Az NDK területét jobban sújtotta a háború, jelentős jóvátételt kellett a Szovjetunió számára fizetnie (mely maga is háború sújtotta ország lévén, nem volt képes a modern technika ideszállítására) s a hamarosan bevezetett sztálinista típusú rendszer a dolgozókat csalódásra kényszerítette.
Az NSZK ellenséges kampányba kezdett, mindent megtett az NDK gazdaságának szabotálására, ahogyan William Blum cikke is beszámol róla. 1962-ben egy másik cikk : «The Bonn government and the West Berlin Senate have systematically converted West Berlin into a centre of provocation from where 90 espionage organizations, the RIAS American broadcasting station in West Berlin (Radio in American Sector) and revanchist associations organize acts of sabotage against the GDR and the other socialist countries. Through our protective measures of 13 August 1961 we have only safeguarded and strengthened that frontier which was already drawn years ago and made into a dangerous front-line by the people in Bonn and West Berlin.»
Ugyanott : «In reality, the situation is being aggravated by persons who play at being the strong man on our state frontier, who are turning West Berlin into a NATO base and daily inciting West Berliners against the GDR. Municipal railway cars are being destroyed, frontier guards attacked and brutally shot, tunnels dug for agents and bomb attacks made on the GDR's frontier security installations.»
Az 1961-től álló Fal szolgált arra, hogy a nyugati provokációk és szabotázsok megszűnjenek, a nyugati lakosság ne használhassa éléskamrának a szegény és jóval olcsóbb Kelet-Berlint – ezzel hiányt idézve elő –, s főként ne történjenek katonai konfliktusok a NATO és a Varsói Szerződés között. A Nyugat jajveszékelt, de jó néven vette az egypárti keleti vezetőkkel együtt a berliniek szeparálását.
A New York Times 1963-ban írta: «A fal miatt Kelet-Berlin elveszített kb. 60.000 kvalifikált dolgozót, akik áttelepültek Ny-Berlinbe.»
A Le Monde 1989.okt.3-i címe: «1947-től 1961.aug.13-ig közel 4 millió keletnémet játszott alapvető szerepet az NSZK gazdasági csodájában.» Ugyanitt: «az 1948-as monetáris reform és a Marshall-terv biztosította a gazdaság újraindulását, mely mellett a Keletről jöttek képezték a legfontosabb elemet.» Másik Le Monde-cikk (1989szept.13.): «A nyugat-német gazdaság számára igen jelentős pozitív, a keletnémetére ugyanennyire negatív hatással járt a fiatal munkaerő vándorlása (...).»
«4th CONSIDERATION. What did the wall prevent? «We no longer wanted to stand by passively and see how doctors, engineers, and skilled workers were induced by refined methods unworthy of the dignity of man to give up their secure existence in the GDR and work in West Germany or West Berlin. These and other manipulations cost the GDR annual losses amounting to 3.5 thousand million marks. But we prevented something much more important with the wall - West Berlin's becoming the starting point for a military conflict. The measures we introduced in 13 August in conjunction with the Warsaw Treaty states have cooled off a number of hotheads in Bonn and West Berlin.»
A nyugati rádiók és tévék foghatók voltak az NDK-ban. Természetesen ezeket gyakran felhasználták a «földi paradicsom» propagandájaként.
Vajon tényleg akadályozták-e annyira az NDK-ban az utazásokat? A statisztika szerint: «1988-ben 2.780.582 NDK-állampolgár járt az NSZK-ban, 3.956.261 Ny-Berlinben és 241.506 más, nem szocialista országban. Az NDK-ba 3.579.213 NSZK-állampolgár lépett be, 1.972.496 ny-berlini és 1.521.431 egyéb, nem szocialista ország államplgára.»
Egyébként a Fal lebontása óta sem szűnt meg a keletiek elvándorlása, 1990 óta 1,8 millióan hagyták el a volt NDK területét. A munkanélküliség tömeges.
2009. november 12., csütörtök
2009. november 10., kedd
Nemzetközi információk 361.sz.
2009.nov.4.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Nagy-Britannia: okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt másodszor sztrájkoltak. Egy szakszerveti aktivista elküldte nekünk a The Guardian cikkét.
Belgium: Charleroiban az okt. 9-i tüntetés sikere után Carlo Briscolini az FGTB regionális titkára: «Sokkal messzebbre is mehettünk volna. Számunkra ez a tüntetés a dolgok kezdete, érezzük a dolgozók mozdulását. Folytatni kell, mert nem a dolgozók a válság okozói, tehát nem nekik kell megfizetni annak árát. Vannak követeléseink, de ez nem elég, készülnünk kell arra, hogy kimenjünk az utcákra…»
Honduras: Az államcsíny elleni Nemzeti Front kommünikéje : «Megismételjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is addig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.»
USA: publikáljuk az okt. 24-i konferencia záródokumentumát «a közoktatás megmentésére», felhívását az akciónapra.
Guadeloupe: az okt.20-21-i Nemzetközi Konferencia ünnepélyes nyilatkozata: «Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és jussanak győzelemre a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban»
Peru: munkásszervezetek felelősei, aktivistái: «egységfrontba tömörülünk a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozásáért, tennivalóinkról vitát nyitunk.»
Nagy-Britannia
Amiért sztrájkolok
Okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt már másodszor sztrájkoltak. A The Guardian-ban megjelent cikk.
«Ma sztrájkolok. Tegnap nem volt nagy aktivitás az irodában, ahol dolgozom, a Royal Mail (angol posta) más részlegei sztrájkja miatt. Nehéz lesz behozni majd a késést. Londonban hónapok óta tart sztrájkunk és eddig már ezer eurónyi bért vesztettünk fejenként. A Royal Mail úgy tesz, mintha a munkabeszüntetés nem érintené, folytatja a restrukturációt.
Ennyi idő- és pénzveszteség után nyerni akarunk a sztrájkkal. Nyugtalanná váltunk, mikor a pletykákból megtudtuk, hogy készülődik a munka felvételére való felszólítás (szakszervezeti - a ford.). Adam Crozier és a Royal Mail más vezetői viselkedése világosan mutatja, hogy nem hajlandóak kompromisszumokra. 30 000 időszaki szerződéseshez fordultak a késlekedő küldemények kézbesítéséért (jogi szemontból valószínűleg nem sztrájktörés), nekünk pedig egyénileg levelet küldtek azt javasolva, hogy segítsünk a sztrájk leállításában. Crozier megjelent a tévében is, hogy fogjuk be a szánkat és vegyük fel a munkát. Ha a szakszervezet most állítaná le a sztrájkot, óriási hibát követne el. Mindenki azt mondja, ez olyan lenne, mintha semmiért álltunk volna le, sőt, azt is mondják, akkor kilépnének a szakszervezetből.
A Royal Mail vezetésének szóvivője a tévébeszélgetésekben megingathatatlannak tűnt és racionálisnak. Pontosan ez a «racionalitás» nem tetszik nekünk. A Royal Mail munkahelyeket szüntet meg, a munkakörülményeket és határidőket megkérdőjelezi és minden jel arra utal, hogy ezen az úton akar haladni továbbra is. Az igazgatóság bejelentette, hogy az ezévre tervezett spórolásokat teljesítette és 2009. januárjában tovább folytatja a munkahelyek megszüntetését. Már néhány éve folyik ez a támadás, vissza kell szorítanunk egy kicsit.
A konzervatívok a teljes posta privatizálását akarják. Azt remélik, hogy a szakszervezet vesztesen kerül ki és a Royal Mail vonzani fogja a magánbefektetőket. Még ha Peter Mandelsonnak muszáj is volt hátrálni korábban, a Labour Party hivatalos politikája tartalmazza a Royal Mail részleges privatizációját. Márpedig, ha magánkézre kerül a Posta, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk. Potenciális vásárló lehet a TNT — a TNT holland személyzetét bércsökkentésre ítélte –, az Egyesült Királyságban ugyanezt tenné a «pénzügyi válság» miatt. Privatizáció vagy sem, a Royal Mailt most is a piaci elvek alapján irányítják, ugyanúgy a költségek és a szolgáltatások csökkentése céljával, mint a versenytársainál.
A pénzügyi piacok katasztrofális összeomlása az államot arra indította, hogy azonnali segítséget nyújtson ennek a szektornak, ugyanakkor Ken Clarke, Peter Mandelson és Crozier ragaszkodnak a dogmához, ami ide vezetett – a feltétlen hithez, hogy mindent és mindenkit a profithajhászás alá kell vetni. A Posta azonban nem csak egy «vállalat». Az általános szolgáltatás kötelezettségével (mindenki számára egyenlő tarifa) a szociális infrastruktúra alapvető jelentőségű eleme, ettől függünk mindnyájan és ehhez ragaszkodunk is. De az egyre kereskedelmibb jelleget öltő Royal Mail azt jelenti, hogy a postásokat és az általunk nyújtott szolgáltatást a «rentabilitás», vagyis a profit oltárán kell feláldozni. Ezalatt postások más ipari dolgozókkal együtt a munkahelyek megszüntetésének, a munka megnövekedésének kitéve, a túlélés módozatait keresik.
Sajnálatos, hogy bizonyos szakszervezeti vezetők azt a logikát követik, melyben az ember a modernizációs misszió tárgya, ahelyett, hogy azt az evidens és egyszerű tényt fogadnák el: a postát mint közszolgáltatást kell óvni, a postások munkaszerződései és -körülményei ezért érdemelnek védelmet.
«Nem éreznek sem szánalmat, nem lelkiismeretfurdalást, sem félelmet, és soha nem állnak le – amíg meg nem halsz». A Terminátorban ezek a szavak írják le az automata gyilkosságokat. Megfelel ma annak a módszernek, ahogyan a postások látják a Royal Mailt és a kormányt. De mi nem hagyjuk abba. Mobilizálódunk, reménykedünk, hogy megmutathassuk, ha támadnak bennünket, lehetséges a riposztozás - ezt kell mindannyunknak tenni.»
Belgium
Az okt. 9-i Charleroi-i tüntetés sikere után:
«Folytatni kell»… «Ha nem harcolunk, a válságot nekünk kell megfizetnünk kétszer-háromszor is»
Interjú Carlo Briscolinival, az FGTB Charleroi-i regionális titkárával
(a magyar olvasókhoz: Briscolini mondott beszédet 2009. aug. 8-án a magyar bányászszakszervezet a belga Bois du Cazier bányakatasztrófa 3 magyar áldozata emlékére állított emléktáblája felavatásán is – a ford.)
A Charleroi-i tüntetés nem annak a bizonyítéka, hogy a dolgozók munkahelyüket és jogaikat védve mobilizálódnak?
Carlo Briscolini: őszintén így gondoljuk, különben nem kezdeményeztünk volna. Mi fizetjünk meg a válságot. A kormány finanszírozta a bankokat, de a mi pénzünkkkel. Aztán jött a gazdasági válság. A vállalatok először a kikölcsönzött dolgozókat, az időszakosakat likvidálták. Aztán jöttek a restrukturációk. Ez megállapítás, nem feltételezés. Tudván, hogy költségvetési intézkedések jönnek, nem akartunk várni, ez az oka az okt. 9-i tüntetésnek. Nem vagyunk hajlandóak újból fizetni. A nyár elején már Hainaut-ban volt egy tízezres tüntetés a vásárlóerő csökkenése miatt, volt európai tüntetés is.
A költségvetés fontos politikai aktus. Tudjuk, hogy volt jobb-baloldali vita felette. A jobboldal azt mondta, a kiadásokat kell csökkenteni, a baloldal, hogy új bevételek kellenek azoktól, akiknek módjában áll fizetni. Akkor meg keressék a tőkénél! Ezért kell az utcára menni. Eddig minden szektorban, vállalatnál az volt a jellemző, hogy magukba fordultak, mert mindenki fél. Ezt akarjuk meghaladni – interprofesszionális szinten – az utcai demonstrációval.
Nem evidens, hogy egyetlen régióban szervezünk akciót, de szándékunk volt a továbblépés. Vállaltuk a rizikót. Úgy gondoltuk, hogy az ugyanekkor zajló országos aktivista találkozó kevés (a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció/ITUC/ égisze alatti összejövetel, melyet a «méltó munkáról» tartottak). Charleroi-ban 12.000 dolgozó ment az utcákra ki és ezt kellene országos szinten is tenni.
Az egyes számú kérdés a munkahelyek elvesztése volt. Sokan azt vélik, nem tehetünk semmit sem ellene. A tüntetés arra utal, hogy a dolgozók megoldást akarnak?
Ez a lényeg. A munkahely társadalmunk alapja. Ez az egyes szám. A restrukturáció nem egy sorszerű csapás, sok munkáltató előre megteszi.
A kormány olyan rendszert hozott létre, mely minden munkáltató szociális járulékát csökkenti. Lineáris, ellenőrizetlen intézkedés. Elfogadhatatlan. Az építőipar pl. nagy számú munkaerőt foglalkoztat, míg az olajfeldolgozás keveset. Ha a munkáltatóknak olyan előnyöket biztosítanak, melyek a profitot növelik számukra, nem értünk egyet. Ugyanezt gondoljuk a „képzelt kamat”-ról. (speciális adókedvezmény, arra feltételezésre épül, hogy a vállalkozáson belül „kölcsön” kamatait leírhatja a vállalat - a ford.)
Nagyon világosnak kell lennünk: a munkahelyért vívott harc a köz- és magánszektorra egyaránt vonatkozik.
Nem kellene összekötni az elbocsátások megtiltásának küzdelmét az FGTB elvi nyilatkozatával, mely az ipar és bank kulcsszektorainak államosítása mellett tör lándzsát?
Az elvek szintjén ez igaz, a bankokkal elmulasztottuk az alkalmat. Fel kellett volna tennünk a kérdést a pénzügyi rendszer államosításáról. Nyilván nem könnyű a dolog. Most látjuk a nukleáris erőművek életének meghosszabbítását (az eredeti tervek szerint be kellene zárni, befektetésük megtérült, de kétszer is hosszabítást kapott az Electrabel magánszolgáltató tiszta hasznára – a ford.). Az FGTB mindezt nem találja pozitívnak. Mint szakszervezeti felelős azt gondolom, a dolgokat távlatukban kell néznünk.
Ami a Suez-Electrabellel történik, nem azt mutatja, hogy az energiaszektor államosítása nélkül ki vagyunk szolgáltatva a pénzügyi csoportoknak itt és másutt?
Ami azt az elvet illeti, hogy a Suez fizessen, az pozitív. De ha a kormány nem állít garanciát erre, akkor komoly gondok vannak! A vendéglátóiparban a kormány az áfát 12 %-ra csökkenti 21-ről. De ennek csak akkor van értelme, ha van eszköz a munkahelyek növekedésének ellenőrzésére. Ha ez azért van, mint Franciaországban, hogy a munkáltató zsebre vágja a különbséget, akkor nem fogadhatjuk el.
Ha a Suez vezet be szabályokat, akkor féltem Belgium jövőbeni energiaellátását. Ha a Suez nem fizet adót, mit érnek «garanciái» a munkahelyekről és befektetéseiről? Ezzel máris visszatértünk az energiaszektor államosításához.
A munkahelyek, a szociális jogok fenntartása tekintetében minden hivatalos előrejelzés pesszimista. Vajon a Charleroi-i tüntetés sikere kezdete lehet egy nagy országos tüntetésnek?
Sokkal tovább kellett volna lépnünk. Nekünk az okt. 9-i tüntetés nem a dolgok vége. Érezni lehet a dolgozók mozdulását. Folytatni kell. A dolgozók nem felelősek a válságért, nem nekik kell megfizetni.
A szakszervezeti jelszavak jók, de nem elég. El kell kezdenünk az utcai demonstrációkat interprofesszionális szinten.
Charleroi-i tüntetésünk csak egy mobilizáló hatású elem. Folytatni kell. Meglátjuk, hogy a bankok és a Suez fizetni fognak-e, de ha mi nem harcolunk, magunknak kell megfizetni a válság árát, kétszer, háromszor is.
Carlo Briscolini egyik aláírója a 2009.máj. 30-i országos tüntetésre szóló felhívásnak (Nemzetközi Információk, 339. és 344. sz.).
USA
Az okt.24-i mobilizációs tanácskozás záródokumentuma a közoktatás megmentéséért
(Nemzetközi Információk 358. és 360. száma)
Bevezetés
Köszönet mindnyájótoknak a tanácskozás sikeréért! Bizonyos, hogy harcunknak csak első lépését tettük meg és még sokat kell tennünk, de konferenciánk központi eleme az egész államban a közoktatás megvédésének. Egész Kalifornia több mint 100 intézményéből 800 diák, dolgozó és pedagógus, szakszervezeti felelős, képviselve a közoktatás minden szintjét – óvoda, alsó- és középfokú oktatás, felnőttoktatás, egyetemek –, vett részt demokratikusan megszavazva, hogy olyan megoldás szülessen, mely lehetővé teszi küzdelmünk folytatását a kaliforniai közoktatás megvédésére és átalakítására.
Íme a konferencia alapvető határozatai. Arra kérünk benneteket, ismertessétek magatok körül, tartsatok gyűléseket, hogy mindenki megismerje, aki szívén viseli a közoktatás sorsát!
Novemberi mobilizációs szolidaritás
A tanácskozás úgy döntött, szolidáris a UC és az CSU nov.17-től 20-ig tervezett sztrájkjával és szolidarítási akcióra hívja az egész államot. Ekkor gyűlnek össze a kaliforniai egyetemi vezetők is a UCLA-ban, hogy kötelezzenek a 32 %-os beiskolázási költség emelésére és az egyetemi vezetői tanács tajai Long Beachben, hogy listára vegyék a költségvetési nyirbálások következtében a jövő évben elhagyandó kurzusokat. Az egész államban, minden oktatási szinten és együtt kell cselekednünk a közoktatást érő támadások ellen.
Ezek a szolidarítási akciónapok – csakúgy mint az elkövetkezendőek – alapvető támpontok a sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap előtt.
Sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap a közoktatás védelméért
A határozatot többséggel erre a napra szavazta a tanácskozás.
Nagyszámú hozzászólás és szenvedélyes vita után a tanácskozás résztvevői demokratikusan elfogadták az alapvető határozatot: felhívás «sztrájkra és akciónapra – tüntetések, meetingek, menet Sacramentoban, vitakonferenciák, sit-ins és más tiltakozási formák, melyekről az intézmények döntenek. Ezen a napon fog kezdődni, a részvételről és időtartamáról minden intézmény maga dönt.»
A tanácskozás felhívása
«Márc. 4.: akciónap a oktatáspolitika védelmében
2009. okt. 24-én (…) együtt döntöttünk arról, hogy küzdeni fogunk Kaliforniában a közoktatás jövőjéért, különösen a munkásosztály és az emigráns rétegek részvételéért benne.
Órákig tartó vita után a konferencia sztrájkfelhívásról döntött, a 2010. márc. 4-i akciónapról. Minden iskola, szakszervezet és egyéb szervezet szabadon dönt követeléseiről és pontos taktikájáról.
Nem fogjuk hagyni, hogy a hatalom egymás ellen fordítson bennünket.
Ha egyesülünk, meg tudjuk akadályozni a megszorításokat és a hatalmat arra szorítani, hogy engedjen követeléseinknek. Erős mozgalmat kell létrehoznunk, hogy a közoktatást megvédjük és előrevigyük a harcot a közszolgáltatások minden dolgozója védelmében.
Felhívjuk az összes diákot, munkást, pedagógust, szülőt és szervezeteiket e felhívás megismerésére, terjesztésére, mozgósításukra és szerveződésükre a márc. 4-i sztrájk és akciónap keretében.
Legyen ez a tanácskozás történelmi fordulópont Kaliforniában a költségvetési megszorítások, elbocsátások, iskolai szegregáció elleni harcban.»
Több információ kérése: march4strikeanddayofaction@gmail.com és website: www.savecappubliceducation.org
Szervezőbizottság
Önkéntes alapon alakult meg a Konferencia alatt. Csatlakozás: oct24coord@lists.berkeley.edu – és kérünk, jelezd a oct24loist@gmail.com címen, ha mail címeddel fel akarsz kerülni a listára.
Mindenki előtt nyitva állunk!
A konferencia követelései: «24 10 09 követelések»
• a közoktatásban a szegregáció leállítása
• a privatizációk leállítása
• az oktatás számára biztosított pénzalapok «szentek» (semmilyen politikai erő azokat el nem veheti)
• az egyetemi önigazgatást, a diákok, a tanári kar és az állampolgárok ellenőrzésével
• az iskoláztatási költségek eltörlése
• a börtönipari komplexumok tiltása
• ingyenes egészségügy
• a háborúk leállítása
• törvényjavaslat a kaliforniai demokráciára (egyetemi hallgatók javaslata a költségvetés 2/3-os törvényének megsemmisítéséről)
• terv az AB 656-ra (a kaliforniai egyetemek igazgatási és finanszírozási reformja)
• az «etnikai» tanulmányok védelme
• a diszkrimináció eltörlése
• 13-as javaslat (1%-os járadék utáni adó)
• legyen vége a gazdagok fiskális kedvezményeinek
• állítsák le a kilakoltatásokat
• a közszolgáltatásokon ne legyen adó
• harc egy Labor Party-ért
• speciális elidegeníthetetlen pénzalapokat a felnőttoktatásra
• a 209-s javaslat (a «pozitív diszkrimináció» megtiltása) eltörlése
• a háborúk befejezése a közoktatás finaszírozására
• az USA Izrael-finanszírozásának leállítása
• az emigráns fiatalok számára anyagi segítség nyújtása
• minőségi munkahelyek létrehozása minden egyetemi diplomás számára
• a követelések kiszélesítése a közoktatáson túl
• az emigráció reformja, az emigráns diákok teljes jogélvezetének bevezetése a UC, CSU CC kaliforniai állami egyetemeken, az alsó- és középfokú és felnőttoktatásban
• az Arnie Duncan-terv leállítása (az oktatás privatizálása azzal az ürüggyel, hogy véget kell vetni a «rossz iskoláknak»)
• a kisebbségek beiskolásának fokozása alulreprezentáltságuk megszüntetésére
• pénzalapok a kisebbségek iskoláztatására
• a dokumentumokkal nem rendelkező hallgatók számára ösztöndíj
• egész Kaliforniában a közoktatás védelme
• az iskolákat mentsük meg, ne a bankokat!
• elsőbbséget az oktatás kiadásaira
• az oktatás a katonai kiadások előtt áll!
• költségvetést az oktatásnak!
• az egyének és iskolák adósságainak eltörlése
• kapcsolat kiépítése az alulreprezentált színesbőrű diákok szervezetével és transzkulturális szervetezekkel
• az osztálylétszámok csökkentése
• az elbocsátások, technikai munkanélküliség, bércsökkentés leállítása, az elbocsátott személyzet visszavétele
• az iskoláztatási költségemelkedés befagyasztását
• a szolgáltatások költségvetési csökkentésének tiltása
• a közoktatásban az alvállalkozás megtiltása – mindenkinek állami alkalmazottnak kell lennie!
• 150 000 dollárban limitálni a vezetés bérét
• minden dolgozó számára biztonságos munkahelyet, becsületes tárgyalásokat a szakszervezetekkel
• minőségi bölcsődék a munkahelyeken a személyzetnek és a hallgatóknak
• az oktatási intézmények sérthetetlenek legyenek a dokumentumokkal nem rendelkező diákok és személyzet védelme érdekében
• ingyenes oktatás mindenkinek
• az alulreprezentált csoportok beíratkozásának megkönnyítése
• a dokumentumokkal nem rendelkezők helyzetének rendezése, legalizálása, hozzáférésük a polgári jogokhoz
• valóban demokratikus kontroll a közoktatásban a diákok, szülők és dolgozók által
• a tanulással összefüggő adósságok eltörlése, ösztöndíj azok számára, akiknek nincs elegendő megélhetési forrásuk
• az «egyetlen gyermek sem maradhat le»-program eltörlés (olyan rendszer, mely bezárással bünteti, «voucher»-t vezet be és a magániskolát favorizálja)
• az iraki és afganisztáni USA-erők visszahívása, az erre szánt pénz közoktatásra, egészségügyre fordítása
• az oktatás vezetésének 1-15 %-os bércsökkentése
• népszavazás az oktatási rendszerről
• egyenlő finaszírozás minden tanuló után
• a 13-as javaslat (1 % járadéki adó) előtti vállalati adózás bevezetése
• teljes szakszervezeti jogot az oktatás minden dolgozójának
• a munkahelyek biztonságának garantálása
• az egyetemi igazgatás kiszélesítése oktatókkal, hallgatókkal, egyenlő szavazati arány alapján
• hallgatói és dolgozói ellenőrzés az egyetemek felett
• az összes szakszervezet bevonásával jövőtanulmány készítése
• fizessenek a gazdagok!
• fizessenek a munkáltatók (adót)!
• leállítani a kaliforniai kisebbségi kormányzást
• az olajvállalatok fizessenek!
• Sacramentoban progresszív adózás bevezetése
• iskolákat, ne börtönöket!
Guadeloupe
Nemzetközi konferencia
La Pointe, 2009.okt. 20 – 21.
Ünnepélyes nyilatkozat
— tekintetbe véve, hogy Guyane, Martinique és Guadeloupe jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzete az ültetvényes gazdálkodás modelljének fenntartásának következménye,
— tekintetbe véve, hogy ez a gazdaság a monopolhelyzeten, a domináns helyzettel való visszaélésen alapul, mely igazságtatlanságot generál,
— tekintetbe véve, hogy ezek képezik a gazdasági fejlődés és szociális kibontakozás akadályait,
Guyane, Martinique et Guadeloupe tömeg- és antikolonialista, antiimperialista szervezetei, a Front Guyane jövőjéért (FPAG), a Febr. 5. kollektíva (K5F) és a Kizsákmányolás elleni Szövetség (LKP), melyek 2009.okt.20-21-én nemzetközi tanácskozást tartottak a guadeloupe-i La Pointe-ben, a következő nyilatkozatot teszik:
— 1: A Karib-térség utolsó francia gyarmatainak dolgozói és népei közösségbe szerveződnek egymás szervezeteinek, tapasztalapainak tiszteletben tartásával; népi és tömegdimenzióban gondolkodva új erőt akarnak képezni gyakorlatukban és stratégiai irányukban.
— 2: A jelenlegi történelmi helyzetben ezek a szervezetek nyújtanak valódi reményt a dolgozók és népek számára, valódi eszközt a szabadság, több demokrácia és társadalmi igazságosság felé.
— 3: A dolgozók – szélesebben a nép, különösen az ifjúság – érdekeinek védelme, a harc mindenfajta kizsákmányolás ellen ezekben az országokban rámutat arra az érési folyamatra, mely a rabszolgaság korában kezdődött és a mai napig szociális küzdelmeket hordoz.
— 4: Ezek a küzdelmek a nemzetközi munkásosztály és népek harcának részét képezik a kapitalizmus és pusztításai ellen az egész Földön.
Hol tartunk ma?
Tárgyaltunk és szerződtünk a francia állammal és a munkáltatókkal, politika és stratégiai szempontból alapvető egyezményeket kötöttünk. Országaink történelmében először az utcákra kiment dolgozók, a nép kötelezte a hatalmat követelései elfogadására.
A PONS törvénytől a LODEOM-ig, egyetlen ún. fejlesztési séma, amit a képviselők dolgoztak ki és vitattak meg, sem hozott fejlődést, sem a munkanélküliség csökkenését. Rosszabb, semmibe vették, kizárták népeinket a tárgyalásokból.
A FRAG, KSF és LKP mozgalmai újfajta egyensúlyt teremtettek a gyarmati hatalmak, helyi képviseletük és a tudatos, dinamikus dolgozók, a nép között. A mozgalom tartóssága, állhatatossága, kezdeményezéseik helyessége és népi gyökereik szignifikánsan jelzik a mozgalom mélységét, forradalmi természetét, mely célja a kizsákmányolás gyökeres kiirtása.
Alulírott tömegmozgalmak okt. 20-21-i összejövetelükön igazuk tudatában készek tapasztalataikat kicserélni, gyakorlatuknak dimenziót adni, megszervezni az egymás iránti szolidaritást a megtorlással szemben, biztosítani Guyane, Martinique és Guadeloupe népeinek győzelmét és követeléseik egészét.
Az aláíró szervezetek:
- Máris elutasítják, hogy a francia állam szervezte dialógus legyen megoldás a mozgásban lévő dolgozók és a népek követelésére és kivánalmaira.
- Követelik az egyezmények betartását és a tárgyalások folytatását.
- Jóváhagyják e napon, Pointe-á-Pitre-ben beiktatva, a Védelmi Nemzetközi Kollektíva létrejöttét 2009. aug. 9-án Cortében (Korzika).
- Felhívnak új tanácskozás megtartására 2010 februárjában Martinique-en.
Az aláíró szervezetek felhívják a dolgozókat és népeket:
- gondolataik népszerűsítésére, magyarázatára lakóhelyükön, szekcióikban, vállalataiknál és családjukban.
- a folyó küzdelemben való részvételre, a béremelésekről szóló egyezmény betartása, az üzemanyagárak, az alapvető szükségleti cikkek csökkentése, munkahelyteremtő terv sürgős bevezetése és az isfjúság képzése érdekében.
- a mobilizáció megerősítésére a szociális minimum, a nyugdíjak felemelése, a szakszervezeti akciók kriminalizásásának leállítása érdekében.
- a harc folytatására a kizsákmányolás kiirtásáért, a privilégiumok megszüntetéséért és új gazdasági-társadalmi viszonyok bevezetéséért.
Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban jussanak győzelemre!
Front Guyane Jövőjéért, FRAG: Albert DARNAL
Febr. 5 Kollektíva, KSF: Philippe PIERRE-CHARLES
Kizsákmányolás Elleni Szövetség, LKP: Elie DOMOTA
Peru
Találkozó szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés elérésére
2009. nov. 8. az Országos Agrárkonföderáció (CNA) épületében
Felhívás egységre
Perui levelezőnktől
Alan Garcia kormánya, a multinacionális ügynökök és a munkáltatói szervezetek által létrehozott helyzet elviselhetetlen. A dolgozók, a nép szenved az egyre több elbocsátástól, az ideiglenes munka hozta rabszolgasorstól, a növekvő munkanélküliségtől és nyomortól, az egészségügy és oktatás tönkretételétől, az állami egyetemek költségvetési nyírbálásaitól, a polgármesetei hivatalok és regionális kormányzatok a szociális munkák és programok hátrányára tett intézkedéseitől. A világgazdasági válság terheit a kormány a dolgozók vállára tette.
• A kormány az országot tönkreteszi, minden szektor érintett
• kisparasztok ezrei vesztették el földjüket, a mezőgazdaság válsága még inkább elmélyült a vízgazdálkodás privatizációjával a víztől meg fosztottak köre bővül
• a halászati racionalizációs törvény több mint 7 000 halászt tett utcára
• a Doe Run 3 500 dolgozója fizetése 37%-kal csökkent, munkahelyük így is bizonytalan, ha a termelés nem fut fel
• SIDERPERU több száz dolgozóját bocsátotta el, a multinacionális GERDAU üzembezárásra készül
• a kínai multinacionális Shougang több százezer dolláros haszonnal működik, de visszautasítja a munkaügyi hatóságok határozatát a munkabérek emelésére
• közel 100 ezer dolgozót zsákmányolnak ki a bányákban, sok százezret más szektorban a szerződések rabszolgatartó jellege miatt
• több tízezer állami dolgozót bocsáthatnak el az 1025, 1026, 1027, 1028 és 1057 törvényhatározat alapján.
• az amazoniai erdőkből több mint 34 millió hektárt 13 olaj-, gázkitermelő és exportáló vállalat kapta meg a nemzeti fogyasztás kárára
• a kikötők tönkretétele a Paita esetével debütált és folytatódik
• az AIDESEP problémájának megoldására tett kéréseket még mindig visszautasítják
• a Putis-gyilkosságok elkövetői még mindig szabadlábon vannak, a Casapalca bányászvezetőit bebörtönözték, a bányászszakszervezeti föderáció főtitkárát és másokat rendőrgyilkossággal vádolják
• tanárok tízezrei veszíthetik el állásukat az oktatás helyhatóságra hagyásával
• a regionalizáció alkalmazása a nemzet széthullásával fenyeget régióközötti mesterséges ellentétek kreálásával, mint pl. a Pasto Grande vitái Puno és Moquegua között, a Santa folyó vízéért Ancash és La Libertad között és a Huancabamba folyó Lambayaque és Piura között, stb…
Minden nappal nő a multik és idegen nagyvállalatok, a koncessziós privatizálás szolgálatában álló Alan Garcia-kormány és «operátorai» elutasítása. Minden nappal nő a kormánypalota minisztereitől a legkisebb közhivatalig terjedő korrupció elutasítása.
Ezzel szemben a dolgozók és a nép újból és újból felegyenesedik követeléseivel a kormány ellen, ahogyan a sztrájkok, munkaleállítások, az egészségügyi dolgozók, az egyetemi oktatók, a CITE állami dolgozói, a halászok, a bányászok, a parasztság, az diákság mobilizálása jelzi – minden szektor érintett az USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény, az IMF, a Világbank politikája miatt.
Ami napirendre tűzte az alkotmányozó nemzetgyülés összehívásának kérdését: az Alan Garcia kormánya által létrehozott helyzettel való leszámolás mellett Fujimori 1993-as alkotmányának megsemmisítése, a munkás-, paraszti és a nemzeti követelések teljesítése. Megállapítjuk, hogy a népi politikai és szakszervezetek álláspontja ebben az irányban alakul.
A szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés kezdeményezésével egységfrontot akarunk létrehozni, közösen dönteni arról, mit és hogyan kell tenni annak összehívása elérésére. Mozgalmunk kiszélesítésére a legközelebbi találkozó a CNA helyiségében lesz nov. 8-án Limában, a Jr. Antonio Miro Quesada utca 327. alatt.
Lima, 2009.okt.20.
Aláírások: Antolín Huáscar Flores, országos agrárkonföderáció, CNA, elnök; Gustavo Gutiérrez, kikötői dolgozók és állami vállalatok országos föderációja– FENTENAPU, főtitkár; Guillermo Nina Yampasi, bányászati dolgozók országos föderációja északkeleti régió titkára; Susan Portocarrero, nők andoki koaliciója; Erwin Salazar Vásquez, CGTP – Lambayeque, főtitkár; Hugo Aguilar Bernales, bányászati dolgozók országos föderációja, emberjogi és szolidaritási titkár; Ermenegildo Ananpa H., oktatási központok dolgozói szakszervezete,– SUTACE, főtitkár; Fausto Bazán Arce, nemzeti bank dolgozóinak országos szakszervezete, főtitkár; Fidel Quispe Aedo, SUTEP – Lima, főttitkár; Walter Matos, bányászati szakszervezet, nemzetközi kapcsolatok titkára; Carlos Palacios Guillén, Arequipa építőipari szakszervezete, főtitkár; René Guzmán Gómez, bányászati szakszervezet, ellenőrzőtitkár; Wildel Camavilca, bányászati szakszervezet, a központi régió titkára; Demetrio Ruiz Ríos, cukorgyári országos koordináció, elnök; René Meza Velásquez, “Proyecto San Marcos” politikai mozgalom – UNMSM; Daniel Vásquez, városi és vidéki dolgozók pártja – PTCC, szervezési felelős ; Arturo Reaño Tapia, CGTP – Lambayeque, sajtó- és proraganda titkár; Elías Arellán Obregón, tejipari munkásszakszervezet – UPA, főtitkár; Carlos Aldana Clavijo, Lambayeque, Pueblos Jóvenes regionális konföderáció, szervezési felelős; Raúl Guevara Zelaya, SUTEP – Ancash.
Honduras
Az Államcsínyellenes Nemzeti Front kommünikéje
32.sz. 2009.okt.30. 32.
A Nemzeti Front a legitim elnök Manuel Zelaya Rosalest képviselő bizottság és a de facto létező rezsim között létrejött egyezséget illetően a népességgel és nemzetközi közvéleménnyel közli:
1. A puccsista oligarchák feletti népi győzelemként fogadjuk elnökünk, Manuel Zelaya Rosales hivatalába való közeli visszatérését. A győzelem annak köszönhető, hogy a nép az uralkodó osztály megtorlása ellenére több mint négy hónapon keresztül áldozatokat hozva küzdött, ellenállt, öntudata nőtt, szerveződött, így megkerülhetetlen szociális erővé vált.
2. A dokumentum aláírása «a végrehajtó hatalom jún. 28. előtti állapotába visszahelyezéséről» a diktatúra részéről annak elismerését jelenti explicit módon, hogy Hondurasban államcsíny zajlott le, melyet meg kell semmisíteni, hogy az alkotmányos rend helyreálljon és garantálni azokat a demokratikus kereteket, melyben a nép érvényesíteni tudja jogait a társadalom átalakítására.
3. Követeljük, hogy a tárgyaló bizottságokban aláírandó egyezményt a Nemzeti Kongresszus (parlament) sürgős eljárással vizsgálja meg. Országos szinten minden elvtársunk nyomásgyakorló akciókat szervez, hogy a végső dokumentum aláírásakor azonnal életbe lépjen.
4. Ismételten megerősítjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is mindaddig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.
«A küzdelem 123.napja után sem
ADJA SENKI MEG MAGÁT»
Tegucigalpa, M.D.C. 2009.okt.30.
A Nemzetközi információk Hondurasról szóló cikkei : 344 ; 345 ; 346 ; 347 ; 348 ; 349 ; 350 ; 356 ; 357 ; 358 ; 359)
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Nagy-Britannia: okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt másodszor sztrájkoltak. Egy szakszerveti aktivista elküldte nekünk a The Guardian cikkét.
Belgium: Charleroiban az okt. 9-i tüntetés sikere után Carlo Briscolini az FGTB regionális titkára: «Sokkal messzebbre is mehettünk volna. Számunkra ez a tüntetés a dolgok kezdete, érezzük a dolgozók mozdulását. Folytatni kell, mert nem a dolgozók a válság okozói, tehát nem nekik kell megfizetni annak árát. Vannak követeléseink, de ez nem elég, készülnünk kell arra, hogy kimenjünk az utcákra…»
Honduras: Az államcsíny elleni Nemzeti Front kommünikéje : «Megismételjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is addig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.»
USA: publikáljuk az okt. 24-i konferencia záródokumentumát «a közoktatás megmentésére», felhívását az akciónapra.
Guadeloupe: az okt.20-21-i Nemzetközi Konferencia ünnepélyes nyilatkozata: «Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és jussanak győzelemre a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban»
Peru: munkásszervezetek felelősei, aktivistái: «egységfrontba tömörülünk a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozásáért, tennivalóinkról vitát nyitunk.»
Nagy-Britannia
Amiért sztrájkolok
Okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt már másodszor sztrájkoltak. A The Guardian-ban megjelent cikk.
«Ma sztrájkolok. Tegnap nem volt nagy aktivitás az irodában, ahol dolgozom, a Royal Mail (angol posta) más részlegei sztrájkja miatt. Nehéz lesz behozni majd a késést. Londonban hónapok óta tart sztrájkunk és eddig már ezer eurónyi bért vesztettünk fejenként. A Royal Mail úgy tesz, mintha a munkabeszüntetés nem érintené, folytatja a restrukturációt.
Ennyi idő- és pénzveszteség után nyerni akarunk a sztrájkkal. Nyugtalanná váltunk, mikor a pletykákból megtudtuk, hogy készülődik a munka felvételére való felszólítás (szakszervezeti - a ford.). Adam Crozier és a Royal Mail más vezetői viselkedése világosan mutatja, hogy nem hajlandóak kompromisszumokra. 30 000 időszaki szerződéseshez fordultak a késlekedő küldemények kézbesítéséért (jogi szemontból valószínűleg nem sztrájktörés), nekünk pedig egyénileg levelet küldtek azt javasolva, hogy segítsünk a sztrájk leállításában. Crozier megjelent a tévében is, hogy fogjuk be a szánkat és vegyük fel a munkát. Ha a szakszervezet most állítaná le a sztrájkot, óriási hibát követne el. Mindenki azt mondja, ez olyan lenne, mintha semmiért álltunk volna le, sőt, azt is mondják, akkor kilépnének a szakszervezetből.
A Royal Mail vezetésének szóvivője a tévébeszélgetésekben megingathatatlannak tűnt és racionálisnak. Pontosan ez a «racionalitás» nem tetszik nekünk. A Royal Mail munkahelyeket szüntet meg, a munkakörülményeket és határidőket megkérdőjelezi és minden jel arra utal, hogy ezen az úton akar haladni továbbra is. Az igazgatóság bejelentette, hogy az ezévre tervezett spórolásokat teljesítette és 2009. januárjában tovább folytatja a munkahelyek megszüntetését. Már néhány éve folyik ez a támadás, vissza kell szorítanunk egy kicsit.
A konzervatívok a teljes posta privatizálását akarják. Azt remélik, hogy a szakszervezet vesztesen kerül ki és a Royal Mail vonzani fogja a magánbefektetőket. Még ha Peter Mandelsonnak muszáj is volt hátrálni korábban, a Labour Party hivatalos politikája tartalmazza a Royal Mail részleges privatizációját. Márpedig, ha magánkézre kerül a Posta, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk. Potenciális vásárló lehet a TNT — a TNT holland személyzetét bércsökkentésre ítélte –, az Egyesült Királyságban ugyanezt tenné a «pénzügyi válság» miatt. Privatizáció vagy sem, a Royal Mailt most is a piaci elvek alapján irányítják, ugyanúgy a költségek és a szolgáltatások csökkentése céljával, mint a versenytársainál.
A pénzügyi piacok katasztrofális összeomlása az államot arra indította, hogy azonnali segítséget nyújtson ennek a szektornak, ugyanakkor Ken Clarke, Peter Mandelson és Crozier ragaszkodnak a dogmához, ami ide vezetett – a feltétlen hithez, hogy mindent és mindenkit a profithajhászás alá kell vetni. A Posta azonban nem csak egy «vállalat». Az általános szolgáltatás kötelezettségével (mindenki számára egyenlő tarifa) a szociális infrastruktúra alapvető jelentőségű eleme, ettől függünk mindnyájan és ehhez ragaszkodunk is. De az egyre kereskedelmibb jelleget öltő Royal Mail azt jelenti, hogy a postásokat és az általunk nyújtott szolgáltatást a «rentabilitás», vagyis a profit oltárán kell feláldozni. Ezalatt postások más ipari dolgozókkal együtt a munkahelyek megszüntetésének, a munka megnövekedésének kitéve, a túlélés módozatait keresik.
Sajnálatos, hogy bizonyos szakszervezeti vezetők azt a logikát követik, melyben az ember a modernizációs misszió tárgya, ahelyett, hogy azt az evidens és egyszerű tényt fogadnák el: a postát mint közszolgáltatást kell óvni, a postások munkaszerződései és -körülményei ezért érdemelnek védelmet.
«Nem éreznek sem szánalmat, nem lelkiismeretfurdalást, sem félelmet, és soha nem állnak le – amíg meg nem halsz». A Terminátorban ezek a szavak írják le az automata gyilkosságokat. Megfelel ma annak a módszernek, ahogyan a postások látják a Royal Mailt és a kormányt. De mi nem hagyjuk abba. Mobilizálódunk, reménykedünk, hogy megmutathassuk, ha támadnak bennünket, lehetséges a riposztozás - ezt kell mindannyunknak tenni.»
Belgium
Az okt. 9-i Charleroi-i tüntetés sikere után:
«Folytatni kell»… «Ha nem harcolunk, a válságot nekünk kell megfizetnünk kétszer-háromszor is»
Interjú Carlo Briscolinival, az FGTB Charleroi-i regionális titkárával
(a magyar olvasókhoz: Briscolini mondott beszédet 2009. aug. 8-án a magyar bányászszakszervezet a belga Bois du Cazier bányakatasztrófa 3 magyar áldozata emlékére állított emléktáblája felavatásán is – a ford.)
A Charleroi-i tüntetés nem annak a bizonyítéka, hogy a dolgozók munkahelyüket és jogaikat védve mobilizálódnak?
Carlo Briscolini: őszintén így gondoljuk, különben nem kezdeményeztünk volna. Mi fizetjünk meg a válságot. A kormány finanszírozta a bankokat, de a mi pénzünkkkel. Aztán jött a gazdasági válság. A vállalatok először a kikölcsönzött dolgozókat, az időszakosakat likvidálták. Aztán jöttek a restrukturációk. Ez megállapítás, nem feltételezés. Tudván, hogy költségvetési intézkedések jönnek, nem akartunk várni, ez az oka az okt. 9-i tüntetésnek. Nem vagyunk hajlandóak újból fizetni. A nyár elején már Hainaut-ban volt egy tízezres tüntetés a vásárlóerő csökkenése miatt, volt európai tüntetés is.
A költségvetés fontos politikai aktus. Tudjuk, hogy volt jobb-baloldali vita felette. A jobboldal azt mondta, a kiadásokat kell csökkenteni, a baloldal, hogy új bevételek kellenek azoktól, akiknek módjában áll fizetni. Akkor meg keressék a tőkénél! Ezért kell az utcára menni. Eddig minden szektorban, vállalatnál az volt a jellemző, hogy magukba fordultak, mert mindenki fél. Ezt akarjuk meghaladni – interprofesszionális szinten – az utcai demonstrációval.
Nem evidens, hogy egyetlen régióban szervezünk akciót, de szándékunk volt a továbblépés. Vállaltuk a rizikót. Úgy gondoltuk, hogy az ugyanekkor zajló országos aktivista találkozó kevés (a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció/ITUC/ égisze alatti összejövetel, melyet a «méltó munkáról» tartottak). Charleroi-ban 12.000 dolgozó ment az utcákra ki és ezt kellene országos szinten is tenni.
Az egyes számú kérdés a munkahelyek elvesztése volt. Sokan azt vélik, nem tehetünk semmit sem ellene. A tüntetés arra utal, hogy a dolgozók megoldást akarnak?
Ez a lényeg. A munkahely társadalmunk alapja. Ez az egyes szám. A restrukturáció nem egy sorszerű csapás, sok munkáltató előre megteszi.
A kormány olyan rendszert hozott létre, mely minden munkáltató szociális járulékát csökkenti. Lineáris, ellenőrizetlen intézkedés. Elfogadhatatlan. Az építőipar pl. nagy számú munkaerőt foglalkoztat, míg az olajfeldolgozás keveset. Ha a munkáltatóknak olyan előnyöket biztosítanak, melyek a profitot növelik számukra, nem értünk egyet. Ugyanezt gondoljuk a „képzelt kamat”-ról. (speciális adókedvezmény, arra feltételezésre épül, hogy a vállalkozáson belül „kölcsön” kamatait leírhatja a vállalat - a ford.)
Nagyon világosnak kell lennünk: a munkahelyért vívott harc a köz- és magánszektorra egyaránt vonatkozik.
Nem kellene összekötni az elbocsátások megtiltásának küzdelmét az FGTB elvi nyilatkozatával, mely az ipar és bank kulcsszektorainak államosítása mellett tör lándzsát?
Az elvek szintjén ez igaz, a bankokkal elmulasztottuk az alkalmat. Fel kellett volna tennünk a kérdést a pénzügyi rendszer államosításáról. Nyilván nem könnyű a dolog. Most látjuk a nukleáris erőművek életének meghosszabbítását (az eredeti tervek szerint be kellene zárni, befektetésük megtérült, de kétszer is hosszabítást kapott az Electrabel magánszolgáltató tiszta hasznára – a ford.). Az FGTB mindezt nem találja pozitívnak. Mint szakszervezeti felelős azt gondolom, a dolgokat távlatukban kell néznünk.
Ami a Suez-Electrabellel történik, nem azt mutatja, hogy az energiaszektor államosítása nélkül ki vagyunk szolgáltatva a pénzügyi csoportoknak itt és másutt?
Ami azt az elvet illeti, hogy a Suez fizessen, az pozitív. De ha a kormány nem állít garanciát erre, akkor komoly gondok vannak! A vendéglátóiparban a kormány az áfát 12 %-ra csökkenti 21-ről. De ennek csak akkor van értelme, ha van eszköz a munkahelyek növekedésének ellenőrzésére. Ha ez azért van, mint Franciaországban, hogy a munkáltató zsebre vágja a különbséget, akkor nem fogadhatjuk el.
Ha a Suez vezet be szabályokat, akkor féltem Belgium jövőbeni energiaellátását. Ha a Suez nem fizet adót, mit érnek «garanciái» a munkahelyekről és befektetéseiről? Ezzel máris visszatértünk az energiaszektor államosításához.
A munkahelyek, a szociális jogok fenntartása tekintetében minden hivatalos előrejelzés pesszimista. Vajon a Charleroi-i tüntetés sikere kezdete lehet egy nagy országos tüntetésnek?
Sokkal tovább kellett volna lépnünk. Nekünk az okt. 9-i tüntetés nem a dolgok vége. Érezni lehet a dolgozók mozdulását. Folytatni kell. A dolgozók nem felelősek a válságért, nem nekik kell megfizetni.
A szakszervezeti jelszavak jók, de nem elég. El kell kezdenünk az utcai demonstrációkat interprofesszionális szinten.
Charleroi-i tüntetésünk csak egy mobilizáló hatású elem. Folytatni kell. Meglátjuk, hogy a bankok és a Suez fizetni fognak-e, de ha mi nem harcolunk, magunknak kell megfizetni a válság árát, kétszer, háromszor is.
Carlo Briscolini egyik aláírója a 2009.máj. 30-i országos tüntetésre szóló felhívásnak (Nemzetközi Információk, 339. és 344. sz.).
USA
Az okt.24-i mobilizációs tanácskozás záródokumentuma a közoktatás megmentéséért
(Nemzetközi Információk 358. és 360. száma)
Bevezetés
Köszönet mindnyájótoknak a tanácskozás sikeréért! Bizonyos, hogy harcunknak csak első lépését tettük meg és még sokat kell tennünk, de konferenciánk központi eleme az egész államban a közoktatás megvédésének. Egész Kalifornia több mint 100 intézményéből 800 diák, dolgozó és pedagógus, szakszervezeti felelős, képviselve a közoktatás minden szintjét – óvoda, alsó- és középfokú oktatás, felnőttoktatás, egyetemek –, vett részt demokratikusan megszavazva, hogy olyan megoldás szülessen, mely lehetővé teszi küzdelmünk folytatását a kaliforniai közoktatás megvédésére és átalakítására.
Íme a konferencia alapvető határozatai. Arra kérünk benneteket, ismertessétek magatok körül, tartsatok gyűléseket, hogy mindenki megismerje, aki szívén viseli a közoktatás sorsát!
Novemberi mobilizációs szolidaritás
A tanácskozás úgy döntött, szolidáris a UC és az CSU nov.17-től 20-ig tervezett sztrájkjával és szolidarítási akcióra hívja az egész államot. Ekkor gyűlnek össze a kaliforniai egyetemi vezetők is a UCLA-ban, hogy kötelezzenek a 32 %-os beiskolázási költség emelésére és az egyetemi vezetői tanács tajai Long Beachben, hogy listára vegyék a költségvetési nyirbálások következtében a jövő évben elhagyandó kurzusokat. Az egész államban, minden oktatási szinten és együtt kell cselekednünk a közoktatást érő támadások ellen.
Ezek a szolidarítási akciónapok – csakúgy mint az elkövetkezendőek – alapvető támpontok a sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap előtt.
Sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap a közoktatás védelméért
A határozatot többséggel erre a napra szavazta a tanácskozás.
Nagyszámú hozzászólás és szenvedélyes vita után a tanácskozás résztvevői demokratikusan elfogadták az alapvető határozatot: felhívás «sztrájkra és akciónapra – tüntetések, meetingek, menet Sacramentoban, vitakonferenciák, sit-ins és más tiltakozási formák, melyekről az intézmények döntenek. Ezen a napon fog kezdődni, a részvételről és időtartamáról minden intézmény maga dönt.»
A tanácskozás felhívása
«Márc. 4.: akciónap a oktatáspolitika védelmében
2009. okt. 24-én (…) együtt döntöttünk arról, hogy küzdeni fogunk Kaliforniában a közoktatás jövőjéért, különösen a munkásosztály és az emigráns rétegek részvételéért benne.
Órákig tartó vita után a konferencia sztrájkfelhívásról döntött, a 2010. márc. 4-i akciónapról. Minden iskola, szakszervezet és egyéb szervezet szabadon dönt követeléseiről és pontos taktikájáról.
Nem fogjuk hagyni, hogy a hatalom egymás ellen fordítson bennünket.
Ha egyesülünk, meg tudjuk akadályozni a megszorításokat és a hatalmat arra szorítani, hogy engedjen követeléseinknek. Erős mozgalmat kell létrehoznunk, hogy a közoktatást megvédjük és előrevigyük a harcot a közszolgáltatások minden dolgozója védelmében.
Felhívjuk az összes diákot, munkást, pedagógust, szülőt és szervezeteiket e felhívás megismerésére, terjesztésére, mozgósításukra és szerveződésükre a márc. 4-i sztrájk és akciónap keretében.
Legyen ez a tanácskozás történelmi fordulópont Kaliforniában a költségvetési megszorítások, elbocsátások, iskolai szegregáció elleni harcban.»
Több információ kérése: march4strikeanddayofaction@gmail.com és website: www.savecappubliceducation.org
Szervezőbizottság
Önkéntes alapon alakult meg a Konferencia alatt. Csatlakozás: oct24coord@lists.berkeley.edu – és kérünk, jelezd a oct24loist@gmail.com címen, ha mail címeddel fel akarsz kerülni a listára.
Mindenki előtt nyitva állunk!
A konferencia követelései: «24 10 09 követelések»
• a közoktatásban a szegregáció leállítása
• a privatizációk leállítása
• az oktatás számára biztosított pénzalapok «szentek» (semmilyen politikai erő azokat el nem veheti)
• az egyetemi önigazgatást, a diákok, a tanári kar és az állampolgárok ellenőrzésével
• az iskoláztatási költségek eltörlése
• a börtönipari komplexumok tiltása
• ingyenes egészségügy
• a háborúk leállítása
• törvényjavaslat a kaliforniai demokráciára (egyetemi hallgatók javaslata a költségvetés 2/3-os törvényének megsemmisítéséről)
• terv az AB 656-ra (a kaliforniai egyetemek igazgatási és finanszírozási reformja)
• az «etnikai» tanulmányok védelme
• a diszkrimináció eltörlése
• 13-as javaslat (1%-os járadék utáni adó)
• legyen vége a gazdagok fiskális kedvezményeinek
• állítsák le a kilakoltatásokat
• a közszolgáltatásokon ne legyen adó
• harc egy Labor Party-ért
• speciális elidegeníthetetlen pénzalapokat a felnőttoktatásra
• a 209-s javaslat (a «pozitív diszkrimináció» megtiltása) eltörlése
• a háborúk befejezése a közoktatás finaszírozására
• az USA Izrael-finanszírozásának leállítása
• az emigráns fiatalok számára anyagi segítség nyújtása
• minőségi munkahelyek létrehozása minden egyetemi diplomás számára
• a követelések kiszélesítése a közoktatáson túl
• az emigráció reformja, az emigráns diákok teljes jogélvezetének bevezetése a UC, CSU CC kaliforniai állami egyetemeken, az alsó- és középfokú és felnőttoktatásban
• az Arnie Duncan-terv leállítása (az oktatás privatizálása azzal az ürüggyel, hogy véget kell vetni a «rossz iskoláknak»)
• a kisebbségek beiskolásának fokozása alulreprezentáltságuk megszüntetésére
• pénzalapok a kisebbségek iskoláztatására
• a dokumentumokkal nem rendelkező hallgatók számára ösztöndíj
• egész Kaliforniában a közoktatás védelme
• az iskolákat mentsük meg, ne a bankokat!
• elsőbbséget az oktatás kiadásaira
• az oktatás a katonai kiadások előtt áll!
• költségvetést az oktatásnak!
• az egyének és iskolák adósságainak eltörlése
• kapcsolat kiépítése az alulreprezentált színesbőrű diákok szervezetével és transzkulturális szervetezekkel
• az osztálylétszámok csökkentése
• az elbocsátások, technikai munkanélküliség, bércsökkentés leállítása, az elbocsátott személyzet visszavétele
• az iskoláztatási költségemelkedés befagyasztását
• a szolgáltatások költségvetési csökkentésének tiltása
• a közoktatásban az alvállalkozás megtiltása – mindenkinek állami alkalmazottnak kell lennie!
• 150 000 dollárban limitálni a vezetés bérét
• minden dolgozó számára biztonságos munkahelyet, becsületes tárgyalásokat a szakszervezetekkel
• minőségi bölcsődék a munkahelyeken a személyzetnek és a hallgatóknak
• az oktatási intézmények sérthetetlenek legyenek a dokumentumokkal nem rendelkező diákok és személyzet védelme érdekében
• ingyenes oktatás mindenkinek
• az alulreprezentált csoportok beíratkozásának megkönnyítése
• a dokumentumokkal nem rendelkezők helyzetének rendezése, legalizálása, hozzáférésük a polgári jogokhoz
• valóban demokratikus kontroll a közoktatásban a diákok, szülők és dolgozók által
• a tanulással összefüggő adósságok eltörlése, ösztöndíj azok számára, akiknek nincs elegendő megélhetési forrásuk
• az «egyetlen gyermek sem maradhat le»-program eltörlés (olyan rendszer, mely bezárással bünteti, «voucher»-t vezet be és a magániskolát favorizálja)
• az iraki és afganisztáni USA-erők visszahívása, az erre szánt pénz közoktatásra, egészségügyre fordítása
• az oktatás vezetésének 1-15 %-os bércsökkentése
• népszavazás az oktatási rendszerről
• egyenlő finaszírozás minden tanuló után
• a 13-as javaslat (1 % járadéki adó) előtti vállalati adózás bevezetése
• teljes szakszervezeti jogot az oktatás minden dolgozójának
• a munkahelyek biztonságának garantálása
• az egyetemi igazgatás kiszélesítése oktatókkal, hallgatókkal, egyenlő szavazati arány alapján
• hallgatói és dolgozói ellenőrzés az egyetemek felett
• az összes szakszervezet bevonásával jövőtanulmány készítése
• fizessenek a gazdagok!
• fizessenek a munkáltatók (adót)!
• leállítani a kaliforniai kisebbségi kormányzást
• az olajvállalatok fizessenek!
• Sacramentoban progresszív adózás bevezetése
• iskolákat, ne börtönöket!
Guadeloupe
Nemzetközi konferencia
La Pointe, 2009.okt. 20 – 21.
Ünnepélyes nyilatkozat
— tekintetbe véve, hogy Guyane, Martinique és Guadeloupe jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzete az ültetvényes gazdálkodás modelljének fenntartásának következménye,
— tekintetbe véve, hogy ez a gazdaság a monopolhelyzeten, a domináns helyzettel való visszaélésen alapul, mely igazságtatlanságot generál,
— tekintetbe véve, hogy ezek képezik a gazdasági fejlődés és szociális kibontakozás akadályait,
Guyane, Martinique et Guadeloupe tömeg- és antikolonialista, antiimperialista szervezetei, a Front Guyane jövőjéért (FPAG), a Febr. 5. kollektíva (K5F) és a Kizsákmányolás elleni Szövetség (LKP), melyek 2009.okt.20-21-én nemzetközi tanácskozást tartottak a guadeloupe-i La Pointe-ben, a következő nyilatkozatot teszik:
— 1: A Karib-térség utolsó francia gyarmatainak dolgozói és népei közösségbe szerveződnek egymás szervezeteinek, tapasztalapainak tiszteletben tartásával; népi és tömegdimenzióban gondolkodva új erőt akarnak képezni gyakorlatukban és stratégiai irányukban.
— 2: A jelenlegi történelmi helyzetben ezek a szervezetek nyújtanak valódi reményt a dolgozók és népek számára, valódi eszközt a szabadság, több demokrácia és társadalmi igazságosság felé.
— 3: A dolgozók – szélesebben a nép, különösen az ifjúság – érdekeinek védelme, a harc mindenfajta kizsákmányolás ellen ezekben az országokban rámutat arra az érési folyamatra, mely a rabszolgaság korában kezdődött és a mai napig szociális küzdelmeket hordoz.
— 4: Ezek a küzdelmek a nemzetközi munkásosztály és népek harcának részét képezik a kapitalizmus és pusztításai ellen az egész Földön.
Hol tartunk ma?
Tárgyaltunk és szerződtünk a francia állammal és a munkáltatókkal, politika és stratégiai szempontból alapvető egyezményeket kötöttünk. Országaink történelmében először az utcákra kiment dolgozók, a nép kötelezte a hatalmat követelései elfogadására.
A PONS törvénytől a LODEOM-ig, egyetlen ún. fejlesztési séma, amit a képviselők dolgoztak ki és vitattak meg, sem hozott fejlődést, sem a munkanélküliség csökkenését. Rosszabb, semmibe vették, kizárták népeinket a tárgyalásokból.
A FRAG, KSF és LKP mozgalmai újfajta egyensúlyt teremtettek a gyarmati hatalmak, helyi képviseletük és a tudatos, dinamikus dolgozók, a nép között. A mozgalom tartóssága, állhatatossága, kezdeményezéseik helyessége és népi gyökereik szignifikánsan jelzik a mozgalom mélységét, forradalmi természetét, mely célja a kizsákmányolás gyökeres kiirtása.
Alulírott tömegmozgalmak okt. 20-21-i összejövetelükön igazuk tudatában készek tapasztalataikat kicserélni, gyakorlatuknak dimenziót adni, megszervezni az egymás iránti szolidaritást a megtorlással szemben, biztosítani Guyane, Martinique és Guadeloupe népeinek győzelmét és követeléseik egészét.
Az aláíró szervezetek:
- Máris elutasítják, hogy a francia állam szervezte dialógus legyen megoldás a mozgásban lévő dolgozók és a népek követelésére és kivánalmaira.
- Követelik az egyezmények betartását és a tárgyalások folytatását.
- Jóváhagyják e napon, Pointe-á-Pitre-ben beiktatva, a Védelmi Nemzetközi Kollektíva létrejöttét 2009. aug. 9-án Cortében (Korzika).
- Felhívnak új tanácskozás megtartására 2010 februárjában Martinique-en.
Az aláíró szervezetek felhívják a dolgozókat és népeket:
- gondolataik népszerűsítésére, magyarázatára lakóhelyükön, szekcióikban, vállalataiknál és családjukban.
- a folyó küzdelemben való részvételre, a béremelésekről szóló egyezmény betartása, az üzemanyagárak, az alapvető szükségleti cikkek csökkentése, munkahelyteremtő terv sürgős bevezetése és az isfjúság képzése érdekében.
- a mobilizáció megerősítésére a szociális minimum, a nyugdíjak felemelése, a szakszervezeti akciók kriminalizásásának leállítása érdekében.
- a harc folytatására a kizsákmányolás kiirtásáért, a privilégiumok megszüntetéséért és új gazdasági-társadalmi viszonyok bevezetéséért.
Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban jussanak győzelemre!
Front Guyane Jövőjéért, FRAG: Albert DARNAL
Febr. 5 Kollektíva, KSF: Philippe PIERRE-CHARLES
Kizsákmányolás Elleni Szövetség, LKP: Elie DOMOTA
Peru
Találkozó szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés elérésére
2009. nov. 8. az Országos Agrárkonföderáció (CNA) épületében
Felhívás egységre
Perui levelezőnktől
Alan Garcia kormánya, a multinacionális ügynökök és a munkáltatói szervezetek által létrehozott helyzet elviselhetetlen. A dolgozók, a nép szenved az egyre több elbocsátástól, az ideiglenes munka hozta rabszolgasorstól, a növekvő munkanélküliségtől és nyomortól, az egészségügy és oktatás tönkretételétől, az állami egyetemek költségvetési nyírbálásaitól, a polgármesetei hivatalok és regionális kormányzatok a szociális munkák és programok hátrányára tett intézkedéseitől. A világgazdasági válság terheit a kormány a dolgozók vállára tette.
• A kormány az országot tönkreteszi, minden szektor érintett
• kisparasztok ezrei vesztették el földjüket, a mezőgazdaság válsága még inkább elmélyült a vízgazdálkodás privatizációjával a víztől meg fosztottak köre bővül
• a halászati racionalizációs törvény több mint 7 000 halászt tett utcára
• a Doe Run 3 500 dolgozója fizetése 37%-kal csökkent, munkahelyük így is bizonytalan, ha a termelés nem fut fel
• SIDERPERU több száz dolgozóját bocsátotta el, a multinacionális GERDAU üzembezárásra készül
• a kínai multinacionális Shougang több százezer dolláros haszonnal működik, de visszautasítja a munkaügyi hatóságok határozatát a munkabérek emelésére
• közel 100 ezer dolgozót zsákmányolnak ki a bányákban, sok százezret más szektorban a szerződések rabszolgatartó jellege miatt
• több tízezer állami dolgozót bocsáthatnak el az 1025, 1026, 1027, 1028 és 1057 törvényhatározat alapján.
• az amazoniai erdőkből több mint 34 millió hektárt 13 olaj-, gázkitermelő és exportáló vállalat kapta meg a nemzeti fogyasztás kárára
• a kikötők tönkretétele a Paita esetével debütált és folytatódik
• az AIDESEP problémájának megoldására tett kéréseket még mindig visszautasítják
• a Putis-gyilkosságok elkövetői még mindig szabadlábon vannak, a Casapalca bányászvezetőit bebörtönözték, a bányászszakszervezeti föderáció főtitkárát és másokat rendőrgyilkossággal vádolják
• tanárok tízezrei veszíthetik el állásukat az oktatás helyhatóságra hagyásával
• a regionalizáció alkalmazása a nemzet széthullásával fenyeget régióközötti mesterséges ellentétek kreálásával, mint pl. a Pasto Grande vitái Puno és Moquegua között, a Santa folyó vízéért Ancash és La Libertad között és a Huancabamba folyó Lambayaque és Piura között, stb…
Minden nappal nő a multik és idegen nagyvállalatok, a koncessziós privatizálás szolgálatában álló Alan Garcia-kormány és «operátorai» elutasítása. Minden nappal nő a kormánypalota minisztereitől a legkisebb közhivatalig terjedő korrupció elutasítása.
Ezzel szemben a dolgozók és a nép újból és újból felegyenesedik követeléseivel a kormány ellen, ahogyan a sztrájkok, munkaleállítások, az egészségügyi dolgozók, az egyetemi oktatók, a CITE állami dolgozói, a halászok, a bányászok, a parasztság, az diákság mobilizálása jelzi – minden szektor érintett az USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény, az IMF, a Világbank politikája miatt.
Ami napirendre tűzte az alkotmányozó nemzetgyülés összehívásának kérdését: az Alan Garcia kormánya által létrehozott helyzettel való leszámolás mellett Fujimori 1993-as alkotmányának megsemmisítése, a munkás-, paraszti és a nemzeti követelések teljesítése. Megállapítjuk, hogy a népi politikai és szakszervezetek álláspontja ebben az irányban alakul.
A szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés kezdeményezésével egységfrontot akarunk létrehozni, közösen dönteni arról, mit és hogyan kell tenni annak összehívása elérésére. Mozgalmunk kiszélesítésére a legközelebbi találkozó a CNA helyiségében lesz nov. 8-án Limában, a Jr. Antonio Miro Quesada utca 327. alatt.
Lima, 2009.okt.20.
Aláírások: Antolín Huáscar Flores, országos agrárkonföderáció, CNA, elnök; Gustavo Gutiérrez, kikötői dolgozók és állami vállalatok országos föderációja– FENTENAPU, főtitkár; Guillermo Nina Yampasi, bányászati dolgozók országos föderációja északkeleti régió titkára; Susan Portocarrero, nők andoki koaliciója; Erwin Salazar Vásquez, CGTP – Lambayeque, főtitkár; Hugo Aguilar Bernales, bányászati dolgozók országos föderációja, emberjogi és szolidaritási titkár; Ermenegildo Ananpa H., oktatási központok dolgozói szakszervezete,– SUTACE, főtitkár; Fausto Bazán Arce, nemzeti bank dolgozóinak országos szakszervezete, főtitkár; Fidel Quispe Aedo, SUTEP – Lima, főttitkár; Walter Matos, bányászati szakszervezet, nemzetközi kapcsolatok titkára; Carlos Palacios Guillén, Arequipa építőipari szakszervezete, főtitkár; René Guzmán Gómez, bányászati szakszervezet, ellenőrzőtitkár; Wildel Camavilca, bányászati szakszervezet, a központi régió titkára; Demetrio Ruiz Ríos, cukorgyári országos koordináció, elnök; René Meza Velásquez, “Proyecto San Marcos” politikai mozgalom – UNMSM; Daniel Vásquez, városi és vidéki dolgozók pártja – PTCC, szervezési felelős ; Arturo Reaño Tapia, CGTP – Lambayeque, sajtó- és proraganda titkár; Elías Arellán Obregón, tejipari munkásszakszervezet – UPA, főtitkár; Carlos Aldana Clavijo, Lambayeque, Pueblos Jóvenes regionális konföderáció, szervezési felelős; Raúl Guevara Zelaya, SUTEP – Ancash.
Honduras
Az Államcsínyellenes Nemzeti Front kommünikéje
32.sz. 2009.okt.30. 32.
A Nemzeti Front a legitim elnök Manuel Zelaya Rosalest képviselő bizottság és a de facto létező rezsim között létrejött egyezséget illetően a népességgel és nemzetközi közvéleménnyel közli:
1. A puccsista oligarchák feletti népi győzelemként fogadjuk elnökünk, Manuel Zelaya Rosales hivatalába való közeli visszatérését. A győzelem annak köszönhető, hogy a nép az uralkodó osztály megtorlása ellenére több mint négy hónapon keresztül áldozatokat hozva küzdött, ellenállt, öntudata nőtt, szerveződött, így megkerülhetetlen szociális erővé vált.
2. A dokumentum aláírása «a végrehajtó hatalom jún. 28. előtti állapotába visszahelyezéséről» a diktatúra részéről annak elismerését jelenti explicit módon, hogy Hondurasban államcsíny zajlott le, melyet meg kell semmisíteni, hogy az alkotmányos rend helyreálljon és garantálni azokat a demokratikus kereteket, melyben a nép érvényesíteni tudja jogait a társadalom átalakítására.
3. Követeljük, hogy a tárgyaló bizottságokban aláírandó egyezményt a Nemzeti Kongresszus (parlament) sürgős eljárással vizsgálja meg. Országos szinten minden elvtársunk nyomásgyakorló akciókat szervez, hogy a végső dokumentum aláírásakor azonnal életbe lépjen.
4. Ismételten megerősítjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is mindaddig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.
«A küzdelem 123.napja után sem
ADJA SENKI MEG MAGÁT»
Tegucigalpa, M.D.C. 2009.okt.30.
A Nemzetközi információk Hondurasról szóló cikkei : 344 ; 345 ; 346 ; 347 ; 348 ; 349 ; 350 ; 356 ; 357 ; 358 ; 359)
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Ózdon felbolydult a város!
Az alábbi cikket szerettem volna feltenni az Indy.médiára, azonban minden alkalommal eltűnt róla. Vajon szerkesztőségi érdekből (cenzúra)?
Ami eddig nyilvánvaló volt - de sehogy sem akart az MSZP tudomást szerezni róla -, most már nem tudták tovább takargatni a polgármester gaztetteit és hazugságait.
Lesz-e ezek után olyan megbízható szervezet, amely fel meri vállalni az ügy alapos kivizsgálását, és ad-e magyarázatot számos olyan kérdésre, amely az embereket Ózdon évek óta foglalkoztatja?
1./ Eddig nem figyelt fel senki arra, hogy a polgármester hány házat vásárolt és épített az elmúlt 10 évben? És nem tűnt fel az sem, hogy a gyerekei milyen feltűnően gyarapodnak?
2./ Arányban van-e lányának és a fiának vásárolt házak értéke a jövedelmükkel?
Azt például nem is lehet tudni, hogy a fia miből él ilyen feltűnően jó körülmények között!
3./ A lánya ügyész, a veje nyomozó (mindkettő bizalmi állás). Hogyan fér össze beosztásukkal az tény, hogy "apuka" évekig érettségit hazudott?
A városban csak 10%-os polgármesternek nevezik (t.i. minden beruházásból, telekeladásból, vagy bármilyen üzleti tevékenységből legalább ennyit kért és kapott); az emberek nem együgyűek, pontosan tudnak következtetni a hazugságokból és a korrupt magatartásból, hogy ezekkel a család tökéletesen tisztában volt mindvégig. Nem bűnrészesség ez?
Ügyész és nyomozó nem vétkes ezeknek a bűnöknek az elhallgatásában?
A lakosságtól nem várható el, hogy bizalommal forduljanak az ilyen pozícióban lévőkhöz!
4./ Azzal, hogy a polg.mest. hirtelen "nagyon beteg lett": elbújhat a felelősség elől?
Az egyszerű ember néhány hét betegállomány után munkanélkülivé válik.
A vétkes miért menekülhet el a felelősségre vonás elől; és már most tudja, hogy hosszan tartó beteg lesz, ami után nyugdíjba vonul - mint aki jól végezte dolgát! Ordító igazságtalanság!!!
5./ Meg kell nézni az alpolgármester újonnan épített házát!
Ezzel az emberrel akarják tetézni a hibákat? Nem volt elég a polg. mester harácsolása, ugyanolyan korrupt vezetőt ültetnek a helyére?
6./ És nem utolsósorban: ki hiszi azt el (néhány önkényesen hozott döntéstől eltekintve!), hogy a polg. mester egyedül intézte üzelmeit?
A város meglopott lakosai türelmetlenül várják, hogy azon vezetők, akik aláírásukkal a beruházásokat és megbízásokat igazolták több, mint 10 éve - ezzel a becsületes emberek zsebéből 100 milliókat vettek ki -, azok is kövessék a polgármestert és üljenek ott a vádlottak padján!
Mert addig itt nyugalom nem lesz, amíg egy korrupt vezető is a székében marad!!!!!!!!!
Ami eddig nyilvánvaló volt - de sehogy sem akart az MSZP tudomást szerezni róla -, most már nem tudták tovább takargatni a polgármester gaztetteit és hazugságait.
Lesz-e ezek után olyan megbízható szervezet, amely fel meri vállalni az ügy alapos kivizsgálását, és ad-e magyarázatot számos olyan kérdésre, amely az embereket Ózdon évek óta foglalkoztatja?
1./ Eddig nem figyelt fel senki arra, hogy a polgármester hány házat vásárolt és épített az elmúlt 10 évben? És nem tűnt fel az sem, hogy a gyerekei milyen feltűnően gyarapodnak?
2./ Arányban van-e lányának és a fiának vásárolt házak értéke a jövedelmükkel?
Azt például nem is lehet tudni, hogy a fia miből él ilyen feltűnően jó körülmények között!
3./ A lánya ügyész, a veje nyomozó (mindkettő bizalmi állás). Hogyan fér össze beosztásukkal az tény, hogy "apuka" évekig érettségit hazudott?
A városban csak 10%-os polgármesternek nevezik (t.i. minden beruházásból, telekeladásból, vagy bármilyen üzleti tevékenységből legalább ennyit kért és kapott); az emberek nem együgyűek, pontosan tudnak következtetni a hazugságokból és a korrupt magatartásból, hogy ezekkel a család tökéletesen tisztában volt mindvégig. Nem bűnrészesség ez?
Ügyész és nyomozó nem vétkes ezeknek a bűnöknek az elhallgatásában?
A lakosságtól nem várható el, hogy bizalommal forduljanak az ilyen pozícióban lévőkhöz!
4./ Azzal, hogy a polg.mest. hirtelen "nagyon beteg lett": elbújhat a felelősség elől?
Az egyszerű ember néhány hét betegállomány után munkanélkülivé válik.
A vétkes miért menekülhet el a felelősségre vonás elől; és már most tudja, hogy hosszan tartó beteg lesz, ami után nyugdíjba vonul - mint aki jól végezte dolgát! Ordító igazságtalanság!!!
5./ Meg kell nézni az alpolgármester újonnan épített házát!
Ezzel az emberrel akarják tetézni a hibákat? Nem volt elég a polg. mester harácsolása, ugyanolyan korrupt vezetőt ültetnek a helyére?
6./ És nem utolsósorban: ki hiszi azt el (néhány önkényesen hozott döntéstől eltekintve!), hogy a polg. mester egyedül intézte üzelmeit?
A város meglopott lakosai türelmetlenül várják, hogy azon vezetők, akik aláírásukkal a beruházásokat és megbízásokat igazolták több, mint 10 éve - ezzel a becsületes emberek zsebéből 100 milliókat vettek ki -, azok is kövessék a polgármestert és üljenek ott a vádlottak padján!
Mert addig itt nyugalom nem lesz, amíg egy korrupt vezető is a székében marad!!!!!!!!!
2009. november 8., vasárnap
A FAL
20 évvel ezelőtt került sor az 1961-ben épült berlini fal lebontására.
A burzsoá sajtó lelkendezve ünnepli a «szégyen falának» eltűnését, a «kommunizmus» végét Németország keleti felében, ahonnan mindenki csak menekülni akart, stb.stb… Rendszerint ugyanazok, akik a az USA mexikói határán és az Izraelt a palesztin területektől elválasztó falról egy rossz szót sem ejtenek, itt Hruscsov és Ulbricht «ördögi tervéről» beszélnek, a szokásos kettős mércének megfelelően.
A történelmi tények furcsán ferdülnek. Nem esik szó arról, hogy Németországot imperialista érdekeknek megfelelően osztották fel. A háború után közvetlenül a munkásaktivisták nem kívánták sem a kapitalizmus restaurációját, sem a sztálinista dominációt. A remény semmivé vált a győztes koalició megszállása, Németország s munkásosztálya felosztása következtében — a jaltai és potsdami egyezmények alapján. A német területek egyik felén berendezkedett sztálinista diktatúra indok volt arra is, hogy a forradalmi hullámmal leszámolhassanak, tehát Németország nyugati felében a burzsoá államot rekonstruálják.
1989-ben sem állt egyetlen nagyhatalom se az újraegyesítés mellé (Thatcher és a franciák ellenezték, maga Kohl is erősen habozott), azt maga a német munkásosztály, a dolgozók, a fiatalok népi mozgalma vívta ki az NDK sztálinista bürokráciája és az európai tőkés érdekek ellenében. Nem a «kommunizmus» megdöntése volt célja, hanem a keleti társadalmi tulajdonon alapuló viszonyok, szociális jogok kombinálása a nyugati demokráciával, jóléti társadalmon alapuló egységes Németországban. Természetesen a munkásaktivisták óriási reményeket fűztek az egyesüléshez úgy gondolván, hogy a közösségi, az állami tulajdont össze kell kapcsolni a nyugati, a dolgozók által kiharcolt demokratikus, szociális vívmányokkal. De a munkásosztály nem tudta megakadályozni, hogy a közösségi tulajdon és az állami vállalatok a nomenklatura segítségével ne a tőke kezébe kerüljenek. Kelet-Németországban tömeges sztrájkok, szinte csaták zajlottak a poliklinikák és önkormányzati lakások privatizációja körül. Az SPD soraiban is sokan küzdöttek a párt politikájával, vezetésével szemben, a Kohl-kormány offenzívája ellen, mely a sztálini bürokráciára támaszkodva «reformált», s ezzel Németország keleti részében szociális katasztrófát okozott. Mint szociáldemokraták, az emberek egisztenciális körülményei, vállalataik, óvódáik, lakhatásuk, beteggondozóik védelmében akartak hangot adni.
Az NDK vállalatainak, a népi tulajdon magánosítását az egyesítési okmány foglalta össze. A szociális intézmények privatizációs likvidációját a Treuhand vállalat végezte (melyben a Szocialista Egységpárt régi káderei csakúgy résztvettek, mint a nyugatnémet tőke, a burzsoá pártok, az SPD és a szakszervezetek képviselői). A Treuhand vállalati privatizációja sajátos körülményeket hozott létre, a magántulajdon felvette a szubvenciót és nyomban elbocsátotta a személyzetet. A domináns ideológia az volt: gyorsan megszabadulni a kommunista rendszertől, kerül, amibe kerül, az ember nem számít. A sztálinista bürokráciával összefogott nagytőke ezt, melyhez az SPD vezetése szekundált, ezt hozta létre. A régi helyett újabb falak emelkednek, a keleti régió «rosszul integrálódott».
Ha ma az "osszik" nagyobb része nem is akarja Németország megosztását, a közérzet rossz. Az eufória gyorsan eltűnt, maradt az óriási munkanélküliség a megszűnt nagyipar, tökretett mezőgazdaság helyén; a szociális vívmányok eltűnése, a megosztó politika pedig a szélsőjobb előretörését eredményezte.
«Ma, 20 évvel a berlini fal ledőlte, a destrukció hulláma után egy új destrukciós hullám árad egész Németországra. A tőkés rendszer világválságának csapásai nyomán tömeges elbocsátások érintik különösen az ipari dolgozókat. A «nagykoalíciós» kormány százmilliárdokat adott a bankoknak, hogy azok tovább folytathassák a spekulációt. A népnek pedig fizetni kell a szociális kiadások radikális megnyirbálásával, a kollektív szerződések tönkretételével... A harc a termelés munkásellenőrzéséért, mint 1989-ben, ma is napirenden van. Nincs más megoldás: le kell állítani az elbocsátásokat, meg kell tiltani azokat; állami hatáskörbe kell vonni azokat a vállalatokat, melyek elbocsátanak és megmenteni a munkahelyeket; Keleten a termelést rekonstruálni kell; a spekulánsoknak adott milliárdokat el kell kobozni és kórházakat, óvódákat, szociális lakásokat létrehozni, a szociális rendszert kell finanszírozni belőle… » állítja az SPD volt parlamenti képviselője.
Azt mondja valaki egy dokumentumfilmben: mentalitásbeli különbség van közöttünk; mi, osszik, tudjuk jól, hogy a népmozgalom milyen erős lehet, hogy el tudja söpörni napok alatt is a régi viszonyokat ...
A burzsoá sajtó lelkendezve ünnepli a «szégyen falának» eltűnését, a «kommunizmus» végét Németország keleti felében, ahonnan mindenki csak menekülni akart, stb.stb… Rendszerint ugyanazok, akik a az USA mexikói határán és az Izraelt a palesztin területektől elválasztó falról egy rossz szót sem ejtenek, itt Hruscsov és Ulbricht «ördögi tervéről» beszélnek, a szokásos kettős mércének megfelelően.
A történelmi tények furcsán ferdülnek. Nem esik szó arról, hogy Németországot imperialista érdekeknek megfelelően osztották fel. A háború után közvetlenül a munkásaktivisták nem kívánták sem a kapitalizmus restaurációját, sem a sztálinista dominációt. A remény semmivé vált a győztes koalició megszállása, Németország s munkásosztálya felosztása következtében — a jaltai és potsdami egyezmények alapján. A német területek egyik felén berendezkedett sztálinista diktatúra indok volt arra is, hogy a forradalmi hullámmal leszámolhassanak, tehát Németország nyugati felében a burzsoá államot rekonstruálják.
1989-ben sem állt egyetlen nagyhatalom se az újraegyesítés mellé (Thatcher és a franciák ellenezték, maga Kohl is erősen habozott), azt maga a német munkásosztály, a dolgozók, a fiatalok népi mozgalma vívta ki az NDK sztálinista bürokráciája és az európai tőkés érdekek ellenében. Nem a «kommunizmus» megdöntése volt célja, hanem a keleti társadalmi tulajdonon alapuló viszonyok, szociális jogok kombinálása a nyugati demokráciával, jóléti társadalmon alapuló egységes Németországban. Természetesen a munkásaktivisták óriási reményeket fűztek az egyesüléshez úgy gondolván, hogy a közösségi, az állami tulajdont össze kell kapcsolni a nyugati, a dolgozók által kiharcolt demokratikus, szociális vívmányokkal. De a munkásosztály nem tudta megakadályozni, hogy a közösségi tulajdon és az állami vállalatok a nomenklatura segítségével ne a tőke kezébe kerüljenek. Kelet-Németországban tömeges sztrájkok, szinte csaták zajlottak a poliklinikák és önkormányzati lakások privatizációja körül. Az SPD soraiban is sokan küzdöttek a párt politikájával, vezetésével szemben, a Kohl-kormány offenzívája ellen, mely a sztálini bürokráciára támaszkodva «reformált», s ezzel Németország keleti részében szociális katasztrófát okozott. Mint szociáldemokraták, az emberek egisztenciális körülményei, vállalataik, óvódáik, lakhatásuk, beteggondozóik védelmében akartak hangot adni.
Az NDK vállalatainak, a népi tulajdon magánosítását az egyesítési okmány foglalta össze. A szociális intézmények privatizációs likvidációját a Treuhand vállalat végezte (melyben a Szocialista Egységpárt régi káderei csakúgy résztvettek, mint a nyugatnémet tőke, a burzsoá pártok, az SPD és a szakszervezetek képviselői). A Treuhand vállalati privatizációja sajátos körülményeket hozott létre, a magántulajdon felvette a szubvenciót és nyomban elbocsátotta a személyzetet. A domináns ideológia az volt: gyorsan megszabadulni a kommunista rendszertől, kerül, amibe kerül, az ember nem számít. A sztálinista bürokráciával összefogott nagytőke ezt, melyhez az SPD vezetése szekundált, ezt hozta létre. A régi helyett újabb falak emelkednek, a keleti régió «rosszul integrálódott».
Ha ma az "osszik" nagyobb része nem is akarja Németország megosztását, a közérzet rossz. Az eufória gyorsan eltűnt, maradt az óriási munkanélküliség a megszűnt nagyipar, tökretett mezőgazdaság helyén; a szociális vívmányok eltűnése, a megosztó politika pedig a szélsőjobb előretörését eredményezte.
«Ma, 20 évvel a berlini fal ledőlte, a destrukció hulláma után egy új destrukciós hullám árad egész Németországra. A tőkés rendszer világválságának csapásai nyomán tömeges elbocsátások érintik különösen az ipari dolgozókat. A «nagykoalíciós» kormány százmilliárdokat adott a bankoknak, hogy azok tovább folytathassák a spekulációt. A népnek pedig fizetni kell a szociális kiadások radikális megnyirbálásával, a kollektív szerződések tönkretételével... A harc a termelés munkásellenőrzéséért, mint 1989-ben, ma is napirenden van. Nincs más megoldás: le kell állítani az elbocsátásokat, meg kell tiltani azokat; állami hatáskörbe kell vonni azokat a vállalatokat, melyek elbocsátanak és megmenteni a munkahelyeket; Keleten a termelést rekonstruálni kell; a spekulánsoknak adott milliárdokat el kell kobozni és kórházakat, óvódákat, szociális lakásokat létrehozni, a szociális rendszert kell finanszírozni belőle… » állítja az SPD volt parlamenti képviselője.
Azt mondja valaki egy dokumentumfilmben: mentalitásbeli különbség van közöttünk; mi, osszik, tudjuk jól, hogy a népmozgalom milyen erős lehet, hogy el tudja söpörni napok alatt is a régi viszonyokat ...
2009. november 5., csütörtök
Nemzetközi információk 360.sz.
2009.okt.28.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
USA: nagy sikerrel zárult a «mobilizáció az egész államban a közoktatás megmentéséért» (368.számunk).
Konferencia 820 résztvevővel. Részletek a számvetésből a kaliforniai Berkeley egyetem Daily Cal c. újsága nyomán.
Haiti: 2009.szept.16-20. között Port au Prince-ben Nemzetközi Bizottság vizsgálta Haiti helyzetét. (356. számunk). A Bizottság nemzetközi napot készít elő 2010. június elsejére a haiti néppel való szolidaritás jegyében és a MINUSTAH-csapatok azonnali kivonásának követelésére. Az előkészítés néhány eleme.
Afganisztán: üzenet (LRA) a választási eredményekről és köszönet az Egyetértés támogatásáért.
Részletek a Franciaországban publikált "Kína- információs levelek"-ből:
— Ki segíti elő a munkaerő árának csökkentését akár törvénysértés árán is?
— Nyílt levél a Xian tartomány Komm. Párt Központi Bizottságához, kormányához.
HAITI
2009. szept. 16-20. – Port au Prince (Haiti)
Az okt. 15-i mérleg részletei
Nemzetközi nap a haiti nép támogatására és a MINUSTAH-csapatok azonnali kivonására
Az okt. 15-i előkészületek keretében:
- Az ügyvezető bizottság összefoglalta a Nemzetközi Bizottság vizsgálatát a MINUSTAH-országok haiti nagykövetségeinél, az elnöki palotánál, a miniszterelnöknél és emberjogi intézményeknél.
- Az Ügyvezető Bizottság okt. 7-én sajtókonferenciát tartott az összefoglaló nyilvánosság elé tàràsàra. Két tagja népszerű rádióműsorban is részt vett ebben a kérdésben.
- Okt. 14-én 15-től 18 óráig a bizottság a társadalomtudományi fakultáson vitakonferenciát tartott mintegy 100 résztvevővel.
- Okt. 15-én a bizottság ülősztrájkot tartott a haiti parlament előtt, hogy a képviselőket rádöbbentse felelősségükre az ENSZ-csapatok jelenlétében (a haiti parlament nem is ratifikálta az egyezményt, holott azt az alkotmány előírja).
BRAZILIA
- São Paulo: gyűlés a brazil bizottság szervezésében, «Haiti védelme saját magunk védelme» jelszóval, melyet támogatott a Földnélküliek Mozgalma, MST, az Egyesült Fekete Mozgalom, MNU, José Cândido képviselő (Sao Paulo állam, PT), Adriano Diogo (PT, Sao Paulo állam), a Forradalmi Ifjúság, IRJ, Markus Sokol ( a PT országos igazgatása), Claudinho, Sao Paulo állam Antirasszista Bizottsága titkára.
A zárszót a CUT (szakszervezet) végrehajtó bizottsági képviselője, a Haiti helyzetével foglalkozó Nemzetközi Bizottság tagja mondta el.
A meeting több javaslatot tett a harc folytatására a MINUSTAH-csapatok kivonásának elérése érdekében, mint pl. a Fekete öntudat mozgalom szervezte nov.20-i menet.
- Brasilia: az államfői választási kampány keretében a Dolgozók Pártja 400 résztvevővel gyűlést tartott, melyen szintén ismertette az összefoglalót.
Több szervezet biztosította támogatásáról a Bizottságot, közöttük a „Faji egyenlőség országos tanácsa”, az Egyetemi Hallgatók Országos Szövetsége (UNE), mely erről Lula elnök számára feljegyzést küldött.
USA
- Az ENSZ-főttitkártól meghallgatás kérése;
- Okt. 14-én, a Harlemben, a «December 12 Koalició» helyiségében a Nemzetközi Bizottság USA-delegáltjai, a CIE-H, (a December 12 Koalició és a New-York-i Mumia Abu-Jamal Bizottság) szerveztek fórumot, vitát a haiti helyzetről és a Bizottság konklúzióiról, mely élénk sikert váltott ki a mintegy 100 résztvevő és a jelen levő rádiók részéről.
- Okt. 15.: New Yorkban az ENSZ székháza előtti tájékoztatón szép számban vett részt a sajtó, főleg az afroamerikai, a WBAI-rádió, helyi televízió, két haiti rádió és a Haiti/Liberté.
«A vizsgálóbizottság eredményei széles körben ismertetésre kerültek, a New York-i haiti közösség szervezeteinek széles egysége támogatja a kezdeményezést» – erősítik meg elvtársaink az USA-ban.
MARTINIQUE
- Martinique-i elvtársaink «Haiti védelme saját magunk védelme» nevet viselő bizottsága, mely delegátust küldött a Nemzetközi Bizottságba (CIE-H), a Radio APAL hullámain tíz percet beszéltek tapasztalataikról, Asé Pléré Annou Lité pedig bemutatta a Haiti helyzetéről készült nemzetközi szintézist.
Új találkozót tűztek ki a sajtóval a nemzetközi szolidaritási nap tapasztalatairól és a következő akciókról.
- A Lévé Doubout Matinik rádió két órás egyenes közvetítést javasolt a martinique-i bizottsági tagokkal, a hallgatók betelefonálási lehetőségével (mely a műsor kezdetekor nem volt előrelátható).
GUADELOUPE
- Az LKP konferenciavitát tartott a Társadalombiztosítás székházában a Nemzetközi Bizottság dokumentumainak bemutatásával, vetítéssel. A mozgalmas gyűlés több mint 2 óra hosszat tartott.
- Sajtókonferenciát tartanak a közeli napokban a bizottsági összefoglaló megismertetésére, a nemzetközi szolidaritási nap tapasztalatairól és a CIE-H harcának folytatásáról.
FRANCIAORSZÁG
- Haiti szakszervezeti delegáció a Nemzetközi Egyetértés képviselőjével okt. 15-én 11 órára a Külügyminisztériumban találkozót kért Bernard Kouchnertől. Nem fogadta, de a küldöttség a dokumentumokat a külügy munkatársainak átadta a találkozó követelésével együtt.
SPANYOLORSZÁG
- a spanyol Külügyminisztérium fogadta a szakszervezetisekből és a Nemzetközi Egyetértés híveiből álló delegációt, mely átadta a miniszter képviselőjének a szakszervezetek indítványát a MINUSTAH 41 spanyol rendőrből álló állománya visszahívásáról.
Szintén átadta a bizottsági jelentést és kérte kormányától a konzekvencia levonását.
A miniszter képviselője megpróbálta igazolni a MINUSTAH-csapatot jelenlétét, megerősítette, hogy Spanyolország az ötödik a Haitit finanszírozók körében és megígérte a követelések átadását kormányának és a nagykövetségnek Port-au-Prince-ben.
Összegzés
A mérleg elemei tanusítják, hogy a Nemzetközi Bizottság (CIE-H) javaslatára az okt. 15-i nemzetközi nap haiti népe támogatására és a MINUSTAH-csapatok kivonásának követelésére jelentős sikerrel zárult. A dokumentumok ismertetése széles körben megtörtént.
A küzdelem folytatása
Néhány javaslat
2010.jún.1.
Nemzetközi mozgósítási nap
Szolidaritás Haiti népével
a MINUSTAH-csapatok (ENSZ) kivonásának követelése
Okt. 15. sikere – mindössze háromhetes előkészítés után –, ennek visszhangja arra ösztönöz, hogy még nagyobb eltökéltséggel folytassuk munkánkat. Haitinak vissza kell nyernie szuverenitását, a MINUSTAH el kell hagyja az országot.
Jún. 1-re tűztük ki a a legközelebbi szolidaritási napot, mivel ez az ENSZ-csapatok érkezésének évfordulója. Tüntessünk minden országban!
A dátum előtt 7 hónapunk van arra, hogy ez a nap sikerrel záruljon, s ez 4 hónappal a MINUSTAH újabb mandátumának meghosszabbítása előttre esik.
- 2010. febr. 27.vagy 28.
Aristide elnök elrablásának évfordulója.
A váltó csapatok érkezése (FMI) — Franciaország, USA, Kanada — 2004. febr. 29-én érkeztek az országba
E három országban küldjünk delegációt a kormányokhoz.
- Reaktiváljuk az Obamához írt levelet
Használjuk ki az alkalmat, hogy Haitiba utazik a Malcolm X egy csoportja febr. végén egy összejövetel rendezésére (más országok is megtehetik ezt).
- ENSZ-delegáció
Követeljük az ENSZ főtitkárától, hogy fogadja a CIE-H delegációját.
A kérelem beadása megtörtént.
- Megemlékezések
Jún. 1. megfelelő előkészítése és a közvélemény tájékoztatása érdekében a MINUSTAH a haiti nép ellenes akcióinak néhány évfordulóján (minden második hónapban) különböző formában és országban tüntetések. ( 2009.dec vagy 2010.jan. ; febr.vége ; ápr.).
DVD-t használhatunk az előkészítés során, martinique-i elvtársaink készítik a bizottsági összegzésről, mely rendelkezésre áll.
USA
Kalifornia, Berkeley Egyetem:
Konferencia a közoktatás megmentésére
Közöljük a Berkeley egyetem újsága, a Daily Cal okt. 24-i cikkét a hallatlan sikerű «mobilizáció az egész államban a közoktatás megmentéséért» konferenciáról.
Kb. 820 résztvevő vett részt az egyetemi hallgatók és dolgozók közgyűlése felhívására meghirdetett tanácskozáson, mely többek között ezt nyilatkozta:
«Konferenciánk célja egyszerre egyszerű és rendkívül sürgős: demokratikus módon dönteni kell egy akciótervről, mely képes az egész államban megnyerni ezt a harcot a közoktatás jövőjéről…
A közoktatást megmenteni! Semmi költségvetési nyirbálást, sem a diákok költségeinek megemelését, sem pedig elbocsátásokat! Szolidaritást az egész államban a diákok, dolgozók, egyetemi oktatók között!!
Egész Kaliforniából jöttek hallgatók, oktatók, a Pre-K1, K-122, a felnőttoktatás, a CC3, a CSU4 és a UC5 képviselői. Nagy számban hozzászóltak a plenáris ülésen és a csoportmunkában, melyben résztvettek a szakszervezetek is. A latínók, feketék nagy létszámban képviseltették magukat. A színesbőrű hallgatók és a szakszervezetek vannak leginkább kitéve a drákói költségvetési csökkentések hatásainak Kaliforniában.
A konferencia alapvető határozata a sztrájkfelhívás és akciónap az államban 2010. márc. 4-én a közoktatás megmentésére, melyet valóban demokratikus módon vitattak és hoztak meg a résztvevők. Hatalmas lépést jelent előre a mozgalom történetében. Szintén nagyon fontos, hogy a tanácskozás szervezői nagyon világosan kivehették: ez a harc integrálódik az állami és szociális szolgáltató szektor összes dolgozója harcába.»
1 Pre-K: állami óvodai és bölcsődei rendszer
2 K-12: alsó- és középfokú állami iskolai rendszer
3 Community College (CC): főiskolai rendszer
4 California State University (CSU): kaliforniai állami egyetem
5 University College (UC): nagy egyetem neve.
A Berkeley-i konferencia állami szintű akcióterve a közoktatásért
Részletek Paul EDISON és Javier PANZAR cikkéből a DAILY CAL okt. 24-i számából
(…)
Ezen a szombaton az állam különböző közoktatási területéről érkező diákok, egyetemi személyzet, oktatók, szakszervezeti felelősök kifejezték követeléseiket és aggodalmaikat abban a reményben, hogy egységfrontot hozhatnak létre. Mindannyian egyaránt fontosnak tartják a közvélemény felrázását avégett, hogy a közoktatás költségvetése emelkedjék, az állami költségvetési kurtitása meghiúsuljon.
«Megpróbálunk olyan álláspontot kialakítani, mely az egész államban érvényes az akciók egészére», mondja a tanácskozás koordinátora, Nuha Masri, a Berkeley hallgatója. «Nem gondoljuk, hogy meg tudjuk oldani az összes problémát és az emberek követeléseit kielégíteni, mindössze egységet kialakítani, olyan megoldást, mely mindenki számára elfogadható».
A messziről érkezett diákok között találjuk Jesse Chenget, egyeteme küldöttét Irvine-ből, aki előző nap érkezett és az autójában aludt az éjjel. «Felelős vagyok azért, hogy a diákok szemszögéből is láttassuk a dolgokat» mondja Cheng. Úgy véli, nagy bátorítást kapott itt, sok hallgató fog a kezdeményezés mellé állni.
A fórumon részt vettek az állami oktatás teljes skáláját képviselő pedagógusok, s az állam minden területéről várnak akciójavaslatokat. Közöttük találunk olyat is, mint az oaklandi Wells Fargo bank elfoglalása és Sacramentoban sátorváros felállítása. A javaslatok arra irányultak, hogy a következő hónapokban egyszerre, egységesen kerüljenek megvalósításra mindenütt. Négy csoportban vitatták meg a teljes közoktatást felölelő kérdéseket. Masri szerint a leghatásosabb és legjobb megoldások kerültek elfogadásra.
Alejandra Cruz: „Feltétlenül folytatni kell a közeledést az emberek felé ahhoz, hogy óriási mozgósítást valósítsunk meg és, hogy a diákküldettek ne szavazzák meg a beiratkozási díj emelését.”
Randy Christensen, az AT&T telefonkábel-fektetője a Communications Workers of America szakszervezet 9415 szekciója felelőse, aki képviseli a UC egyetemi rendszer alkalmazottait is, azt mondja, hogy a konferencián látja a kollektív terv alakulását a közoktatás védelme és a társadalmi igazságosságra törekvő mozgalomban. „Meg kell hiúsítanunk a büdzsé nyirbálását és az ingyenes oktatás irányába kell haladnunk” jelentette ki, „a tanuláshoz mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, egyenlőség alapján” (...)
A konferencia végső döntését hamarosan közzétesszük.
Részletek a Franciaországban publikált "Kína - Információs levél"-ből
2009. okt. 1. 320.sz.
Ki segíti elő a munkaerő árának csökkentését akár törvénysértés árán?
Az Anita Chan kutató alapította China Labor News Translation (CLNT) a múlt hónapban publikálta munkáskérdésekről szóló jelentését, melyet kínai dokumentumokra támaszkodva állított össze. Egyetemi diákok 2008 augusztusa óta vizsgálták a munkaerőkölcsönzők által foglalkoztatott Coca-Cola töltőüzemek munkakörülményeit. Nem honkongi vagy külföldi civilszervezetek munkájáról van tehát szó, hanem valódi kínai egyetemi hallgatók alkotják a kutatócsoportot és kétségtelenül élvezik a kínai kommunista párt egy csoportjának támogatását.
Hogy folyt a munka? Egyszerűen beálltak dolgozni az üzemekbe, összegyűjtötték tapasztalataikat, közzétették a visszaélések és illegális gyakorlat tényét, mellyel találkoztak. 2009 közepén második vizsgálat indult, ezúttal egy diák, aki tanulmányai folytatása kedvéért felmondott, kérte bérhátraléka kifizetését saját és két kollégája számára. Csak egy alapos verést kapott a munkaerőkölcsönző két igazgatójától.
2008 áprilisában a munkaszerződésekről szóló új törvény (jan.1-től érvényes) megkerülésére egyik dél-kínai Coca palackozóüzem keltett botrányt: a Guizhu tartománybeli Cofco üzem. A Coca-Cola egyenlő arányban tulajdonos a Cofcoval, a mára privatizált valamikor állami tulajdonú élelmiszeripari óriással. Valójában ezt a munkaerőkölcsönző vállalkozást csupán ürügyként hozta létre a maga Cofco, azért, hogy elkerülje munkásaival az új munkaszerződés aláírását - ideiglenes vállalkozásba kiszervezve őket. Úgy tűnik, a módszer, mely szerint maga az üzem hozza létre saját munkaerőkölcsönzőjét, különösen elterjedt mára.
10 éve kölcsönzött dolgozó ugyanott, ugyanabban a munkakörben!
A diákcsapat 2009 májusi jelentése szerint «2004-ben nem kevesebb, mint 26.000 munkaerőkölcsönző kezelte a 25 milliós munkaerőtartalékot.». Az 1995-ös munkatörvény kihirdetése után a «központi kormány előnyben részesítette a munkaszerződést és megtiltotta a dolgozók ideiglenes munkavégzését» magyarázza a jelentés, «de egy piacgazdaságban a vállalkozásoknak módot kell találni maximális haszon elérésére, az alacsony árú munkaerőből való profit nyerésére».
Az ideiglenes munka rendszerét szigorúan szabályozza az új törvény. «Az ideiglenes munkát végző dolgozó szerződése nem haladhatja meg a 6 hónapot. Ezen felül azt határozatlan időre szóló szerződésre kell változtatni. Az «extra» munkára vállalkozó dolgozó nem foglalhat el létező termelői státuszt, csak kiegészítheti azt; a munkaerőkölcsönzött személy csak eltávozott dolgozót helyettesíthet», de, folytatja a jelentés, «ahogy vizsgálatunk és más felmérés mutatja, a gyakorlatban ezt a szabályozást nem tartják be. Vannak tehát munkaerőkölcsönzőtől kiközvetített dolgozók, akik ugyanazt a munkát végzik, mint a «véglegesítettek», csak jóval kisebb bérért és juttatásért. A Coca palackozó, ahol felmérésünket végeztük, munkaerőkölcsönző által közvetitett dolgozókat használ hosszú periódusra, némelyeket több mint 10 éve is, a munkatörvényeket megszegve». A vizsgálat olyan helyzetről ad összegzést, mely az iparban teljesen általánossá vált.
A hivatalos szakszervezet, az ACFTU szerint a munkaerőkölcsönző által kiközvetített dolgozókat nagyon nehéz védeni…
2009. jan. 13-án a «Dolgozók lapja», az ACFTU, az egyetlen hivatalosan elismert szakszervezet sajtója, cikket közölt a témában. Így foglalta össze: nagyon nehéz megvalósítani «az egyenlő munkáért egyenlő bért», mert a munkaerőkölcsönzős dolgozók sebezhetőek; nehéz az érdekeik védelme, mert sem a munkaerőkölcsönző, sem az őket foglalkoztató vállalatnak nincs kapcsolata velük, nem hallgatják meg őket, nem konzultálnak velük. Nehéz őket szervezni, mert a munkaerőkölcsönző azt mondja, ez az őket foglalkoztató vállalat reszortja – egyébként gyakorlatilag nincs is szakszervezetük –, míg az őket foglalkoztató vállalat azt állítja, nem tudja őket szervezni, mert a vállalat állományának nem tagjai.
A diákok jelentése leszögezi, hogy az ilyenfajta munkának éppen azért van akkora sikere, mert semmi kötelezettség nem irányul az ilyen típusú dolgozók felé: «ez a rendszer a munkaerő árának csökkentésére szolgál, az alkalmazottak kezeléséhez és a munkaszerződéshez kötött terhek könnyítésére. Egyébként pedig a munkaerőkölcsönző vállalatok óriási profitot realizálnak, de a munka, a jogok, az érdekek állandó veszélynek vannak kitéve.»
A Coca-Cola kerek-perec tagad, de…
Nyilvánvalóan, az első jelentés közzétételekor – egy pekingi sajtótájékoztatón 2008 decemberében – a Coca-Cola mindent tagadott a törvénytelenségeket illetően, azt azonban elismerte, hogy dolgozói 43%-ban kikölcsönzöttek! Mikor a második jelentés 2009-ben megjelent, a csapat némi javulást tapasztalt: a munkahelyi étkeztetésben nem volt különbség a kikölcsönzöttek és az alkalmazottak között, a kikölcsönzöttek is kaptak 200 yüanos lakbérhozzájárulást (kb. 20€), bizonyos üzemek emelték fizetésüket (a Guangdong tartományi Huizhuban 726-1050 yüan, Guangzhuban 960-1050 yüan). Még a Munkaügyi Iroda is vizsgálódott némely üzemben.
A CLNT ezután felidézi az IUF (Élelmezésügyi Nemzetközi Szakszerveti Föderáció) 2007-es dokumentumát, melyben aláhúzta, hogy «a vállalati hosszútávú siker a dolgozókkal való méltó viszonyon és független, demokratikus szakszervezeteken alapszik, amelyek az összes dolgozó legitim képviselői, közöttük a kikölcsönzött dolgozóké is. Nem szabad megfosztani őket szerveződésük lehetőségétől.» Az egyetemi hallgatók csoportja szeptemberben bejelentett egy újabb felmérést a Coca hangzhui üzemében, azonban a rájuk nehezedő nyomás miatt késnek…
"Kína - Információs levelek" 321.sz. 2009.okt.15. (megjelenik Franciaországban)
Nyílt levél a Kommunista Párt Központi Bizottságához Zhao Dongmin xiani munkásaktivától
«Kedves Pártvezető Elvtársak!
(…) Azóta, mióta a szakszervezeti főtitkár áprilisban megkapta bizottságunk legális bejegyzését kérő levelünket, sem a Komm. Párt, sem a helyi szakszervezet nem hajlandó foglalkozni ügyünkkel. Meglepetésszerűen ért bennünket az Állampolgári Hivatal értesítése, miszerint bizottságunk «a törvényes bejegyzéssel nem rendelkezik.»
Ugyanakkor a hivatalos szakszervezetet elhagyó dolgozók bizottságai létrejötte folyamatában ezen esetünk nem képez kivételt. Néhány állami tisztviselő megengedi magának a szakszervezeti jogok megsértését, ellentétesen a kínai Alkotmányban leírtakkal és a párt 17. kongresszusa legfontosabb üzenetével szemben. Úgy gondoljuk, az Állampolgári Hivatal visszaél hatalmával, akadályozza a munkásokat és parasztokat jogaik megvédésében és a korrupció elleni harcukban.
A hivatalos bejegyzés kérése a munkásosztály olyan követelése, melyet teljes mértékben megindokolt a párt számára, csakúgy mint a demokratikus, népi diktatúrájú szocialista állam számára, melyet a munkásosztály vezet szövetségben a parasztsággal. Bizottságaink tevékenysége arra irányul, hogy a korrupcióval szembeszállhassunk, a megvesztegethető vezetőket meg lehessen büntetni, hiszen ezek a vállalati irányítással (amit a politikában úgy hívunk: tőkés bürokrata osztály) együttműködve cselekednek, brutálisabbak és könyörtelenebbek maguknál a kapitalistáknál is. A bizottságok önkényes akadályozása gyengíti magát a pártot is, a szocialista államot (…).»
Afganisztán
Az afgán LRA üzenete
A Nemzetközi Információk 354. számában a Független Munkáspárt (POI) kommünikében követelte az afganisztáni idegen csapatok kivonását.
357. számában afgán levelezőnk levelét tettük közzé a választások utáni helyzetről. Utalt arra a küldeményre, mely most érkezett: «az LRA aktivistái, a szocializmus hívei küldik a következő üzenetet.»
«Kedves Elvtársak az Egyetértésnél és a POI-nál, fogadjátok elvtársi üdvözletünket. Megkaptuk felhívásotokat, melyben határozottan kiálltok a NATO francia csapatainak kivonásáért és követelitek, hogy a demokrácia bevezetésének és újjáépítésnek álcázott barbár missziónak vessenek véget.
Tudjátok, hogy a választások mindössze utolsó kétségbesett kisérletre szolgáltak a kabuli rezsim legitimálására, de szégyen-gyalázatba fulladtak a soha nem látott mértékű csalás miatt (...).
A jelöltek mindenütt tiltakoznak, még azok is, akik az USA-ban élnek. A hivatalos adatok szerint a 17 millió jegyzéken lévő állampolgárból mindössze 5 millió adta le voksát, ami csalás, még akkor is, ha valóban nagy volt a távolmaradás a biztonságos körülményekről való gondoskodás híján. Köszönjük korrekt álláspontotokat Afganisztán kérdésében, szolidaritásotokat az afgán néppel és ellenállási mozgalommmal.»
Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
USA: nagy sikerrel zárult a «mobilizáció az egész államban a közoktatás megmentéséért» (368.számunk).
Konferencia 820 résztvevővel. Részletek a számvetésből a kaliforniai Berkeley egyetem Daily Cal c. újsága nyomán.
Haiti: 2009.szept.16-20. között Port au Prince-ben Nemzetközi Bizottság vizsgálta Haiti helyzetét. (356. számunk). A Bizottság nemzetközi napot készít elő 2010. június elsejére a haiti néppel való szolidaritás jegyében és a MINUSTAH-csapatok azonnali kivonásának követelésére. Az előkészítés néhány eleme.
Afganisztán: üzenet (LRA) a választási eredményekről és köszönet az Egyetértés támogatásáért.
Részletek a Franciaországban publikált "Kína- információs levelek"-ből:
— Ki segíti elő a munkaerő árának csökkentését akár törvénysértés árán is?
— Nyílt levél a Xian tartomány Komm. Párt Központi Bizottságához, kormányához.
HAITI
2009. szept. 16-20. – Port au Prince (Haiti)
Az okt. 15-i mérleg részletei
Nemzetközi nap a haiti nép támogatására és a MINUSTAH-csapatok azonnali kivonására
Az okt. 15-i előkészületek keretében:
- Az ügyvezető bizottság összefoglalta a Nemzetközi Bizottság vizsgálatát a MINUSTAH-országok haiti nagykövetségeinél, az elnöki palotánál, a miniszterelnöknél és emberjogi intézményeknél.
- Az Ügyvezető Bizottság okt. 7-én sajtókonferenciát tartott az összefoglaló nyilvánosság elé tàràsàra. Két tagja népszerű rádióműsorban is részt vett ebben a kérdésben.
- Okt. 14-én 15-től 18 óráig a bizottság a társadalomtudományi fakultáson vitakonferenciát tartott mintegy 100 résztvevővel.
- Okt. 15-én a bizottság ülősztrájkot tartott a haiti parlament előtt, hogy a képviselőket rádöbbentse felelősségükre az ENSZ-csapatok jelenlétében (a haiti parlament nem is ratifikálta az egyezményt, holott azt az alkotmány előírja).
BRAZILIA
- São Paulo: gyűlés a brazil bizottság szervezésében, «Haiti védelme saját magunk védelme» jelszóval, melyet támogatott a Földnélküliek Mozgalma, MST, az Egyesült Fekete Mozgalom, MNU, José Cândido képviselő (Sao Paulo állam, PT), Adriano Diogo (PT, Sao Paulo állam), a Forradalmi Ifjúság, IRJ, Markus Sokol ( a PT országos igazgatása), Claudinho, Sao Paulo állam Antirasszista Bizottsága titkára.
A zárszót a CUT (szakszervezet) végrehajtó bizottsági képviselője, a Haiti helyzetével foglalkozó Nemzetközi Bizottság tagja mondta el.
A meeting több javaslatot tett a harc folytatására a MINUSTAH-csapatok kivonásának elérése érdekében, mint pl. a Fekete öntudat mozgalom szervezte nov.20-i menet.
- Brasilia: az államfői választási kampány keretében a Dolgozók Pártja 400 résztvevővel gyűlést tartott, melyen szintén ismertette az összefoglalót.
Több szervezet biztosította támogatásáról a Bizottságot, közöttük a „Faji egyenlőség országos tanácsa”, az Egyetemi Hallgatók Országos Szövetsége (UNE), mely erről Lula elnök számára feljegyzést küldött.
USA
- Az ENSZ-főttitkártól meghallgatás kérése;
- Okt. 14-én, a Harlemben, a «December 12 Koalició» helyiségében a Nemzetközi Bizottság USA-delegáltjai, a CIE-H, (a December 12 Koalició és a New-York-i Mumia Abu-Jamal Bizottság) szerveztek fórumot, vitát a haiti helyzetről és a Bizottság konklúzióiról, mely élénk sikert váltott ki a mintegy 100 résztvevő és a jelen levő rádiók részéről.
- Okt. 15.: New Yorkban az ENSZ székháza előtti tájékoztatón szép számban vett részt a sajtó, főleg az afroamerikai, a WBAI-rádió, helyi televízió, két haiti rádió és a Haiti/Liberté.
«A vizsgálóbizottság eredményei széles körben ismertetésre kerültek, a New York-i haiti közösség szervezeteinek széles egysége támogatja a kezdeményezést» – erősítik meg elvtársaink az USA-ban.
MARTINIQUE
- Martinique-i elvtársaink «Haiti védelme saját magunk védelme» nevet viselő bizottsága, mely delegátust küldött a Nemzetközi Bizottságba (CIE-H), a Radio APAL hullámain tíz percet beszéltek tapasztalataikról, Asé Pléré Annou Lité pedig bemutatta a Haiti helyzetéről készült nemzetközi szintézist.
Új találkozót tűztek ki a sajtóval a nemzetközi szolidaritási nap tapasztalatairól és a következő akciókról.
- A Lévé Doubout Matinik rádió két órás egyenes közvetítést javasolt a martinique-i bizottsági tagokkal, a hallgatók betelefonálási lehetőségével (mely a műsor kezdetekor nem volt előrelátható).
GUADELOUPE
- Az LKP konferenciavitát tartott a Társadalombiztosítás székházában a Nemzetközi Bizottság dokumentumainak bemutatásával, vetítéssel. A mozgalmas gyűlés több mint 2 óra hosszat tartott.
- Sajtókonferenciát tartanak a közeli napokban a bizottsági összefoglaló megismertetésére, a nemzetközi szolidaritási nap tapasztalatairól és a CIE-H harcának folytatásáról.
FRANCIAORSZÁG
- Haiti szakszervezeti delegáció a Nemzetközi Egyetértés képviselőjével okt. 15-én 11 órára a Külügyminisztériumban találkozót kért Bernard Kouchnertől. Nem fogadta, de a küldöttség a dokumentumokat a külügy munkatársainak átadta a találkozó követelésével együtt.
SPANYOLORSZÁG
- a spanyol Külügyminisztérium fogadta a szakszervezetisekből és a Nemzetközi Egyetértés híveiből álló delegációt, mely átadta a miniszter képviselőjének a szakszervezetek indítványát a MINUSTAH 41 spanyol rendőrből álló állománya visszahívásáról.
Szintén átadta a bizottsági jelentést és kérte kormányától a konzekvencia levonását.
A miniszter képviselője megpróbálta igazolni a MINUSTAH-csapatot jelenlétét, megerősítette, hogy Spanyolország az ötödik a Haitit finanszírozók körében és megígérte a követelések átadását kormányának és a nagykövetségnek Port-au-Prince-ben.
Összegzés
A mérleg elemei tanusítják, hogy a Nemzetközi Bizottság (CIE-H) javaslatára az okt. 15-i nemzetközi nap haiti népe támogatására és a MINUSTAH-csapatok kivonásának követelésére jelentős sikerrel zárult. A dokumentumok ismertetése széles körben megtörtént.
A küzdelem folytatása
Néhány javaslat
2010.jún.1.
Nemzetközi mozgósítási nap
Szolidaritás Haiti népével
a MINUSTAH-csapatok (ENSZ) kivonásának követelése
Okt. 15. sikere – mindössze háromhetes előkészítés után –, ennek visszhangja arra ösztönöz, hogy még nagyobb eltökéltséggel folytassuk munkánkat. Haitinak vissza kell nyernie szuverenitását, a MINUSTAH el kell hagyja az országot.
Jún. 1-re tűztük ki a a legközelebbi szolidaritási napot, mivel ez az ENSZ-csapatok érkezésének évfordulója. Tüntessünk minden országban!
A dátum előtt 7 hónapunk van arra, hogy ez a nap sikerrel záruljon, s ez 4 hónappal a MINUSTAH újabb mandátumának meghosszabbítása előttre esik.
- 2010. febr. 27.vagy 28.
Aristide elnök elrablásának évfordulója.
A váltó csapatok érkezése (FMI) — Franciaország, USA, Kanada — 2004. febr. 29-én érkeztek az országba
E három országban küldjünk delegációt a kormányokhoz.
- Reaktiváljuk az Obamához írt levelet
Használjuk ki az alkalmat, hogy Haitiba utazik a Malcolm X egy csoportja febr. végén egy összejövetel rendezésére (más országok is megtehetik ezt).
- ENSZ-delegáció
Követeljük az ENSZ főtitkárától, hogy fogadja a CIE-H delegációját.
A kérelem beadása megtörtént.
- Megemlékezések
Jún. 1. megfelelő előkészítése és a közvélemény tájékoztatása érdekében a MINUSTAH a haiti nép ellenes akcióinak néhány évfordulóján (minden második hónapban) különböző formában és országban tüntetések. ( 2009.dec vagy 2010.jan. ; febr.vége ; ápr.).
DVD-t használhatunk az előkészítés során, martinique-i elvtársaink készítik a bizottsági összegzésről, mely rendelkezésre áll.
USA
Kalifornia, Berkeley Egyetem:
Konferencia a közoktatás megmentésére
Közöljük a Berkeley egyetem újsága, a Daily Cal okt. 24-i cikkét a hallatlan sikerű «mobilizáció az egész államban a közoktatás megmentéséért» konferenciáról.
Kb. 820 résztvevő vett részt az egyetemi hallgatók és dolgozók közgyűlése felhívására meghirdetett tanácskozáson, mely többek között ezt nyilatkozta:
«Konferenciánk célja egyszerre egyszerű és rendkívül sürgős: demokratikus módon dönteni kell egy akciótervről, mely képes az egész államban megnyerni ezt a harcot a közoktatás jövőjéről…
A közoktatást megmenteni! Semmi költségvetési nyirbálást, sem a diákok költségeinek megemelését, sem pedig elbocsátásokat! Szolidaritást az egész államban a diákok, dolgozók, egyetemi oktatók között!!
Egész Kaliforniából jöttek hallgatók, oktatók, a Pre-K1, K-122, a felnőttoktatás, a CC3, a CSU4 és a UC5 képviselői. Nagy számban hozzászóltak a plenáris ülésen és a csoportmunkában, melyben résztvettek a szakszervezetek is. A latínók, feketék nagy létszámban képviseltették magukat. A színesbőrű hallgatók és a szakszervezetek vannak leginkább kitéve a drákói költségvetési csökkentések hatásainak Kaliforniában.
A konferencia alapvető határozata a sztrájkfelhívás és akciónap az államban 2010. márc. 4-én a közoktatás megmentésére, melyet valóban demokratikus módon vitattak és hoztak meg a résztvevők. Hatalmas lépést jelent előre a mozgalom történetében. Szintén nagyon fontos, hogy a tanácskozás szervezői nagyon világosan kivehették: ez a harc integrálódik az állami és szociális szolgáltató szektor összes dolgozója harcába.»
1 Pre-K: állami óvodai és bölcsődei rendszer
2 K-12: alsó- és középfokú állami iskolai rendszer
3 Community College (CC): főiskolai rendszer
4 California State University (CSU): kaliforniai állami egyetem
5 University College (UC): nagy egyetem neve.
A Berkeley-i konferencia állami szintű akcióterve a közoktatásért
Részletek Paul EDISON és Javier PANZAR cikkéből a DAILY CAL okt. 24-i számából
(…)
Ezen a szombaton az állam különböző közoktatási területéről érkező diákok, egyetemi személyzet, oktatók, szakszervezeti felelősök kifejezték követeléseiket és aggodalmaikat abban a reményben, hogy egységfrontot hozhatnak létre. Mindannyian egyaránt fontosnak tartják a közvélemény felrázását avégett, hogy a közoktatás költségvetése emelkedjék, az állami költségvetési kurtitása meghiúsuljon.
«Megpróbálunk olyan álláspontot kialakítani, mely az egész államban érvényes az akciók egészére», mondja a tanácskozás koordinátora, Nuha Masri, a Berkeley hallgatója. «Nem gondoljuk, hogy meg tudjuk oldani az összes problémát és az emberek követeléseit kielégíteni, mindössze egységet kialakítani, olyan megoldást, mely mindenki számára elfogadható».
A messziről érkezett diákok között találjuk Jesse Chenget, egyeteme küldöttét Irvine-ből, aki előző nap érkezett és az autójában aludt az éjjel. «Felelős vagyok azért, hogy a diákok szemszögéből is láttassuk a dolgokat» mondja Cheng. Úgy véli, nagy bátorítást kapott itt, sok hallgató fog a kezdeményezés mellé állni.
A fórumon részt vettek az állami oktatás teljes skáláját képviselő pedagógusok, s az állam minden területéről várnak akciójavaslatokat. Közöttük találunk olyat is, mint az oaklandi Wells Fargo bank elfoglalása és Sacramentoban sátorváros felállítása. A javaslatok arra irányultak, hogy a következő hónapokban egyszerre, egységesen kerüljenek megvalósításra mindenütt. Négy csoportban vitatták meg a teljes közoktatást felölelő kérdéseket. Masri szerint a leghatásosabb és legjobb megoldások kerültek elfogadásra.
Alejandra Cruz: „Feltétlenül folytatni kell a közeledést az emberek felé ahhoz, hogy óriási mozgósítást valósítsunk meg és, hogy a diákküldettek ne szavazzák meg a beiratkozási díj emelését.”
Randy Christensen, az AT&T telefonkábel-fektetője a Communications Workers of America szakszervezet 9415 szekciója felelőse, aki képviseli a UC egyetemi rendszer alkalmazottait is, azt mondja, hogy a konferencián látja a kollektív terv alakulását a közoktatás védelme és a társadalmi igazságosságra törekvő mozgalomban. „Meg kell hiúsítanunk a büdzsé nyirbálását és az ingyenes oktatás irányába kell haladnunk” jelentette ki, „a tanuláshoz mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, egyenlőség alapján” (...)
A konferencia végső döntését hamarosan közzétesszük.
Részletek a Franciaországban publikált "Kína - Információs levél"-ből
2009. okt. 1. 320.sz.
Ki segíti elő a munkaerő árának csökkentését akár törvénysértés árán?
Az Anita Chan kutató alapította China Labor News Translation (CLNT) a múlt hónapban publikálta munkáskérdésekről szóló jelentését, melyet kínai dokumentumokra támaszkodva állított össze. Egyetemi diákok 2008 augusztusa óta vizsgálták a munkaerőkölcsönzők által foglalkoztatott Coca-Cola töltőüzemek munkakörülményeit. Nem honkongi vagy külföldi civilszervezetek munkájáról van tehát szó, hanem valódi kínai egyetemi hallgatók alkotják a kutatócsoportot és kétségtelenül élvezik a kínai kommunista párt egy csoportjának támogatását.
Hogy folyt a munka? Egyszerűen beálltak dolgozni az üzemekbe, összegyűjtötték tapasztalataikat, közzétették a visszaélések és illegális gyakorlat tényét, mellyel találkoztak. 2009 közepén második vizsgálat indult, ezúttal egy diák, aki tanulmányai folytatása kedvéért felmondott, kérte bérhátraléka kifizetését saját és két kollégája számára. Csak egy alapos verést kapott a munkaerőkölcsönző két igazgatójától.
2008 áprilisában a munkaszerződésekről szóló új törvény (jan.1-től érvényes) megkerülésére egyik dél-kínai Coca palackozóüzem keltett botrányt: a Guizhu tartománybeli Cofco üzem. A Coca-Cola egyenlő arányban tulajdonos a Cofcoval, a mára privatizált valamikor állami tulajdonú élelmiszeripari óriással. Valójában ezt a munkaerőkölcsönző vállalkozást csupán ürügyként hozta létre a maga Cofco, azért, hogy elkerülje munkásaival az új munkaszerződés aláírását - ideiglenes vállalkozásba kiszervezve őket. Úgy tűnik, a módszer, mely szerint maga az üzem hozza létre saját munkaerőkölcsönzőjét, különösen elterjedt mára.
10 éve kölcsönzött dolgozó ugyanott, ugyanabban a munkakörben!
A diákcsapat 2009 májusi jelentése szerint «2004-ben nem kevesebb, mint 26.000 munkaerőkölcsönző kezelte a 25 milliós munkaerőtartalékot.». Az 1995-ös munkatörvény kihirdetése után a «központi kormány előnyben részesítette a munkaszerződést és megtiltotta a dolgozók ideiglenes munkavégzését» magyarázza a jelentés, «de egy piacgazdaságban a vállalkozásoknak módot kell találni maximális haszon elérésére, az alacsony árú munkaerőből való profit nyerésére».
Az ideiglenes munka rendszerét szigorúan szabályozza az új törvény. «Az ideiglenes munkát végző dolgozó szerződése nem haladhatja meg a 6 hónapot. Ezen felül azt határozatlan időre szóló szerződésre kell változtatni. Az «extra» munkára vállalkozó dolgozó nem foglalhat el létező termelői státuszt, csak kiegészítheti azt; a munkaerőkölcsönzött személy csak eltávozott dolgozót helyettesíthet», de, folytatja a jelentés, «ahogy vizsgálatunk és más felmérés mutatja, a gyakorlatban ezt a szabályozást nem tartják be. Vannak tehát munkaerőkölcsönzőtől kiközvetített dolgozók, akik ugyanazt a munkát végzik, mint a «véglegesítettek», csak jóval kisebb bérért és juttatásért. A Coca palackozó, ahol felmérésünket végeztük, munkaerőkölcsönző által közvetitett dolgozókat használ hosszú periódusra, némelyeket több mint 10 éve is, a munkatörvényeket megszegve». A vizsgálat olyan helyzetről ad összegzést, mely az iparban teljesen általánossá vált.
A hivatalos szakszervezet, az ACFTU szerint a munkaerőkölcsönző által kiközvetített dolgozókat nagyon nehéz védeni…
2009. jan. 13-án a «Dolgozók lapja», az ACFTU, az egyetlen hivatalosan elismert szakszervezet sajtója, cikket közölt a témában. Így foglalta össze: nagyon nehéz megvalósítani «az egyenlő munkáért egyenlő bért», mert a munkaerőkölcsönzős dolgozók sebezhetőek; nehéz az érdekeik védelme, mert sem a munkaerőkölcsönző, sem az őket foglalkoztató vállalatnak nincs kapcsolata velük, nem hallgatják meg őket, nem konzultálnak velük. Nehéz őket szervezni, mert a munkaerőkölcsönző azt mondja, ez az őket foglalkoztató vállalat reszortja – egyébként gyakorlatilag nincs is szakszervezetük –, míg az őket foglalkoztató vállalat azt állítja, nem tudja őket szervezni, mert a vállalat állományának nem tagjai.
A diákok jelentése leszögezi, hogy az ilyenfajta munkának éppen azért van akkora sikere, mert semmi kötelezettség nem irányul az ilyen típusú dolgozók felé: «ez a rendszer a munkaerő árának csökkentésére szolgál, az alkalmazottak kezeléséhez és a munkaszerződéshez kötött terhek könnyítésére. Egyébként pedig a munkaerőkölcsönző vállalatok óriási profitot realizálnak, de a munka, a jogok, az érdekek állandó veszélynek vannak kitéve.»
A Coca-Cola kerek-perec tagad, de…
Nyilvánvalóan, az első jelentés közzétételekor – egy pekingi sajtótájékoztatón 2008 decemberében – a Coca-Cola mindent tagadott a törvénytelenségeket illetően, azt azonban elismerte, hogy dolgozói 43%-ban kikölcsönzöttek! Mikor a második jelentés 2009-ben megjelent, a csapat némi javulást tapasztalt: a munkahelyi étkeztetésben nem volt különbség a kikölcsönzöttek és az alkalmazottak között, a kikölcsönzöttek is kaptak 200 yüanos lakbérhozzájárulást (kb. 20€), bizonyos üzemek emelték fizetésüket (a Guangdong tartományi Huizhuban 726-1050 yüan, Guangzhuban 960-1050 yüan). Még a Munkaügyi Iroda is vizsgálódott némely üzemben.
A CLNT ezután felidézi az IUF (Élelmezésügyi Nemzetközi Szakszerveti Föderáció) 2007-es dokumentumát, melyben aláhúzta, hogy «a vállalati hosszútávú siker a dolgozókkal való méltó viszonyon és független, demokratikus szakszervezeteken alapszik, amelyek az összes dolgozó legitim képviselői, közöttük a kikölcsönzött dolgozóké is. Nem szabad megfosztani őket szerveződésük lehetőségétől.» Az egyetemi hallgatók csoportja szeptemberben bejelentett egy újabb felmérést a Coca hangzhui üzemében, azonban a rájuk nehezedő nyomás miatt késnek…
"Kína - Információs levelek" 321.sz. 2009.okt.15. (megjelenik Franciaországban)
Nyílt levél a Kommunista Párt Központi Bizottságához Zhao Dongmin xiani munkásaktivától
«Kedves Pártvezető Elvtársak!
(…) Azóta, mióta a szakszervezeti főtitkár áprilisban megkapta bizottságunk legális bejegyzését kérő levelünket, sem a Komm. Párt, sem a helyi szakszervezet nem hajlandó foglalkozni ügyünkkel. Meglepetésszerűen ért bennünket az Állampolgári Hivatal értesítése, miszerint bizottságunk «a törvényes bejegyzéssel nem rendelkezik.»
Ugyanakkor a hivatalos szakszervezetet elhagyó dolgozók bizottságai létrejötte folyamatában ezen esetünk nem képez kivételt. Néhány állami tisztviselő megengedi magának a szakszervezeti jogok megsértését, ellentétesen a kínai Alkotmányban leírtakkal és a párt 17. kongresszusa legfontosabb üzenetével szemben. Úgy gondoljuk, az Állampolgári Hivatal visszaél hatalmával, akadályozza a munkásokat és parasztokat jogaik megvédésében és a korrupció elleni harcukban.
A hivatalos bejegyzés kérése a munkásosztály olyan követelése, melyet teljes mértékben megindokolt a párt számára, csakúgy mint a demokratikus, népi diktatúrájú szocialista állam számára, melyet a munkásosztály vezet szövetségben a parasztsággal. Bizottságaink tevékenysége arra irányul, hogy a korrupcióval szembeszállhassunk, a megvesztegethető vezetőket meg lehessen büntetni, hiszen ezek a vállalati irányítással (amit a politikában úgy hívunk: tőkés bürokrata osztály) együttműködve cselekednek, brutálisabbak és könyörtelenebbek maguknál a kapitalistáknál is. A bizottságok önkényes akadályozása gyengíti magát a pártot is, a szocialista államot (…).»
Afganisztán
Az afgán LRA üzenete
A Nemzetközi Információk 354. számában a Független Munkáspárt (POI) kommünikében követelte az afganisztáni idegen csapatok kivonását.
357. számában afgán levelezőnk levelét tettük közzé a választások utáni helyzetről. Utalt arra a küldeményre, mely most érkezett: «az LRA aktivistái, a szocializmus hívei küldik a következő üzenetet.»
«Kedves Elvtársak az Egyetértésnél és a POI-nál, fogadjátok elvtársi üdvözletünket. Megkaptuk felhívásotokat, melyben határozottan kiálltok a NATO francia csapatainak kivonásáért és követelitek, hogy a demokrácia bevezetésének és újjáépítésnek álcázott barbár missziónak vessenek véget.
Tudjátok, hogy a választások mindössze utolsó kétségbesett kisérletre szolgáltak a kabuli rezsim legitimálására, de szégyen-gyalázatba fulladtak a soha nem látott mértékű csalás miatt (...).
A jelöltek mindenütt tiltakoznak, még azok is, akik az USA-ban élnek. A hivatalos adatok szerint a 17 millió jegyzéken lévő állampolgárból mindössze 5 millió adta le voksát, ami csalás, még akkor is, ha valóban nagy volt a távolmaradás a biztonságos körülményekről való gondoskodás híján. Köszönjük korrekt álláspontotokat Afganisztán kérdésében, szolidaritásotokat az afgán néppel és ellenállási mozgalommmal.»
Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2009. november 1., vasárnap
A szolgaságról
Tamás Gáspár Miklós
A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók.
De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.)
A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítetté k. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték.
A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell.
Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatá suk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés.
Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a
hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák.
A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető . Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol.
A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges.
Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitá st, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken).
A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés.
Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszá val a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától.
Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat
zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg.
Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig.
A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuá lisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed.
Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommuniká ciós pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak.
A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság).
A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan.
Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből.
A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók.
De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.)
A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítetté k. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték.
A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell.
Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatá suk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés.
Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a
hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák.
A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető . Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol.
A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges.
Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitá st, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken).
A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés.
Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszá val a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától.
Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat
zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg.
Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig.
A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuá lisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed.
Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommuniká ciós pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak.
A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság).
A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan.
Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből.
Könyvégetés a XXI században!!!!!
Faludy György verseinek állami ünnepekről való kitiltásának ötlete után néhány héttel új, és talán még veszélyesebb gondolatokkal kell szembenéznünk. Kérem, mindenki gondolja végig a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett "Harcra fel!" című írás lehetséges következményeit. A szerző többek között ilyeneket üzen:
"Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál./
/Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el..."
"Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok.<< Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen."
Ne minősítsük a Demokratát és főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, aki ezt
megjelentette. Kérem, ne minősítsük Pozsonyi Ádámot, de még az
íráskészségét sem. Mert ennek már nincs értelme.
Ne minősítsük azokat a pártokat, író- és újságíró- és egyéb
alkotószövetségeket, kulturális közösségeket és szervezeteket, egyházakat,
amelyek ezt szó nélkül hagyják. Mindegy is, mit tesznek és mondanak.
Cinkosok voltak abban, hogy idáig jutottunk. Már késő: magunkra vagyunk
utalva.
Csak azt kérem, hogy védjük meg együtt a könyveket. Kérem a könyvtárosokat, a könyvesbolti eladókat, az olvasókat, a vásárlókat, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok lábra kapjanak és pusztítsanak ebben az országban.
Nem tudom, hogyan óvhatjuk meg gondolatirtó gárdisták pusztítása ellen a könyveket, de ha kell, akár rejtsük el őket biztos helyre, amiképpen ezt más, vészterhes történelmi pillanatokban elődeink sokszor megtették.
Nem létezhet, hogy olvasó ember ilyesmivel egyetérthessen, ilyesmit eltűrjön. Nem létezhet, hogy ez hit-, nézet-, vagy éppen politikai vonzódás kérdése legyen Magyarországon.
Kérem, értsünk egyet Pozsonyi írástudóval: ne becsüljük le ezt a feladatot, mert "a világ sorsa szellemi síkon dől el". Ne becsüljük le magunkat! És kérem: bármi történik, nekünk legyenek erkölcsi gátlásaink!
Kérem, értsünk egyet azzal a gondolattal, amelyet meglepő módon a Demokrata ugyanennek a számnak egy másik oldalán idéz:
"A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik az emlékezésüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más műveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját./ (Milan Kundera)"
Andrassew Iván
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
