Beteg generációk uralma alatt

Berki Sándor

2010. Magyarország

A „ma” a döntéshozó gyermekkorából születik. (B.S.)

A válság - gazdasági - mibenlétét nem magyarázom. Köztudott. A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lettek.
Okairól könyvtárnyi elemzés jelent meg. Utólag, - könnyű okosnak lenni. Bár keveseknek sikerült.
„Nincs semmi baja a kapitalizmusnak, tökéletesen működik. Az a szabadversenyes kapitalista modell, melyben a társadalom az elmúlt száz évben élt, azt a törvényszerűséget követi, amely az univerzumban uralkodik. A kereslet-kínálat az olyan, mint a természetben az eszkimó és a fóka kapcsolata: ha kevesebb a fóka, kevesebb az eszkimó is. (Sic! B.S.) Az ember ténykedése azonban a természeti törvényt - ami alapján a piac is működik - folyamatosan eltéríti az egyensúlyi állapottól. Tehát arról van szó, hogy a kapitalizmus végrehajtja a természeti törvény transzformációját a társadalomra, azonban ezt maga az ember torzítja el: a fogyasztók, a piaci szereplők és az állam közösen. A piacon nem kérhető számon az emberi hülyeség, a piac tökéletesen működik, mindig azt csinálja, ami a dolga, ezt axiomatikusan el kell fogadni.”
„Ludomil, a jóváhagyott igazgató természetesen azon melegében megtudta, hogy jóváhagyták. Nem is tétovázott, azonnal befordult a megyeszékhely legelegánsabb éttermébe, lehúzatta a redőnyöket és igazgatói modorban közölte:
- Aki bent van az a vendégem. Az oszloptól jobbra az ételeket, balra az italokat fizetem. Ő maga középre ült és ennek megfelelően rendelt.
- Két korsó sört - és mert tudta, hogy földrajzi helyzetének megfelelően ennie is kell, igazgatói beosztásának megfelelően pedig nem akármit, ezért hozzátette:
- És egy tatárbifszteket, hasábburgonyával.”
Hát… no comment. Normális, hogy a kapitalista, a saját gazdagodását a természettörvény rangjára kívánja emelni. Meg nem is érdemes kommentálni a The Economist 2009. július 18.-i száma után, melyben szinte mindent megírtak a közgazdaságtan csődjéről.
Polányi Károly, már 1946-ban sejtett valamit:
„A bekerítéseket helyesen nevezték a gazdagok forradalmának a szegények ellen. …A szó szoros értelmében elrabolták a szegényektől a közös legelőből rájuk eső részt, lerombolták azokat a házakat, melyeket a szokás eddigi töretlen ereje folytán a szegények rég a maguk és utódaik otthonának tekintettek. Szétszaggatták a társadalom szövetét. … Bár mindez csak foltokban jelent meg, a sötét foltok azzal fenyegettek, hogy egységes katasztrófává olvadnak össze.”
„A kölcsönök és a kölcsönök megújítása a bizalomtól, a bizalom a jó magaviselettől függött. Mivel alkotmányos kormányzás esetén… a jó magatartás a költségvetésben tükröződik… az adós kormányok azt a jó tanácsot kapták, hogy gondosan vigyázzanak árfolyamaikra és kerüljék azokat az eljárásokat, amelyek rossz fényt vethetnének az államháztartás helyzetének megbízhatóságára”
Mostani magyarázatkísérletem pszichológiai. Feltéve, hogy a fent idézett „emberi hülyeség” - legalább részben - leírható. A válság, mint össztársadalmi eredmény felől nézvést, nem minden ember viselkedése egyaránt fontos. Ezért, a durva eufémizmussal gazdasági és politikai elit -nek nevezett csoport - e tanulmányban döntéshozó - viselkedésének, az egyén múltjában rejlő indítékaira koncentrálok. Bár a jelenlegi helyzetnek ez csak egyik, de lényeges tényezője.
Két részprobléma:
- Mi van eltemetve a döntéshozó múltjában?
- Hogyan összegződik ez a látható eredménnyé?
Élek a tekintélyérvelés aljas módszerével is:
David C. Korten: "Az ember bonyolult teremtmény. … képesek vagyunk a gyűlöletre, az erőszakra, a versengésre és a mohóságra. … tudunk szeretni, gyöngédek lenni, együttműködni, együtt érezni. Az egészséges társadalom az utóbbiak meglétét segíti elő, megteremtve ezzel az életminőség szempontjából legfontosabb javak bőségét. A rosszul működő társadalmak viszont az előbbiekre nevelnek, és ezzel hiányt és nélkülözést teremtenek. …Azok az emberek, akiknek bőségesen jutott a szeretetből, ritkán keresnek vigaszt kényszeres, másokat kirekesztő személyes szerzésben. Az érzelmileg szegények számára semmilyen mérvű anyagi élvezet nem nyújt kielégülést, és anyagi világunk elégtelenné válik számukra. A szeretetre kiéhezett világ anyagiakban szűkölködő világgá válik. Ezzel szemben a szeretetben gazdag világ egyfajta anyagi bőséget is élvez… A modernitás nevében rendellenes működésű társadalmakat teremtünk, amelyek mindenütt kóros viselkedésformákat termelnek ki: erőszakot, szélsőséges versengést, öngyilkosságot, kábítószerezést, kapzsiságot és környezetpusztítást.”
Alice Miller: „Egészen különös súllyal figyelmeztettek mindig arra, hogy a szülők, tanárok, papok stb. kívánságait… habozás nélkül hajtsam végre. Amit ők mondanak, az mindig helyes. Ez a nevelési alapelv a véremmé vált. (Rudolf Höss, auschwitzi parancsnok) … A közvélemény még távol áll annak felismerésétől, hogy mindaz, amit a gyermekkel első éveiben tesznek tagadhatatlanul visszaüt az egész társadalomra, hogy a pszichózis, a kábítószer-függőség, a kriminalitás, a legkorábbi élmények rejtett kifejeződése. Ezt a felismerést általában vitatják, vagy csak intellektuálisan ismerik el, mialatt… a gyakorlatot még mindig nagyrészt középkori, a gonosz projekciójában bővelkedő elképzelések uralják, ugyanis az intellektusnak nincs hatása az emocionális területre.”
Róheim Géza: „A kisgyermek fejlődésének preödipális vagy orális fázisában nagy és erőszakos agresszióval válaszol minden frusztrációra: arra vágyik, hogy szétszakítsa az anya testét, és kiszakítson belőle minden értékes „testi tartalmat”, azaz a tejet (a táplálékot), a testvéreket, az apa péniszét, a féceszt; … Ennélfogva úgy látom, a lopott dolgok mágikus értéke annak köszönhető, hogy a lopás a testi destrukciós fantáziából származik … az „orális pesszimista” sohasem heveri ki azt a traumát, amely az orális megvonással, különösen az elválasztással érte, ennek következtében egész környezetében megrendült a bizalma, folyton újabb, sokkoló megvonástól fél, és azon mesterkedik, hogy ilyen katasztrófákat idézzen elő. … A fiatal ausztrál bennszülött … sosem éli át az elválás traumáját. Addig szoptatják a gyermekeket, ameddig azoknak jólesik, és ha a saját anyjának nincsen teje, úgy könnyűszerrel találnak más asszonyt, aki mellét nyújtja nekik. Ezért nem fordul elő Közép-Ausztráliában az orális pesszimista típusa, és nem találni örökké elégedetlen gáncsoskodókat. Senki nem érzi magát folyton háttérbe szorítva, senki sem játssza állandóan a sértettet.”
Szondi Lipót: „Azok az emberek, akik az ősök öröklött kényszerének teljesen ki vannak szolgáltatva, többnyire én-gyenge személyek, akik nem egyéni sorsukat élik, hanem a kényszerített családi sorsot, azt én nélkül, kényszerűen ismétlik… a kényszersors az én szabad választása nélkül tulajdonképpen nem sors, hanem csak én nélküli élet, és éppen ezért egy sors nélküli vegetáció… Az ilyen sorsbeteg embert gyakran őseinek kényszere egész életén keresztül űzi. Nem rendelkezik sem az én megfelelő erejével, sem a szellem ideális hatalmával, melynek segítségével a beteg az ősi áramlatok kényszeréből kiszabadulhatna.”

Mi a probléma?

Adva vagyon egy pszichológiai és egy antropológiai tétel:
- Akinek bőven jutott szeretet, nem keres vigaszt személyes szerzésben.
- A kultúra kitermeli a személyiséget, mely újratermeli saját kultúráját.

Milyen személyiségeket termelt ki az 1945 utáni évtized? Mit tudunk az utóbbi húsz évben uralkodó „elit” gyermekkoráról? Nagyjából mindent.
„A politikai eliteket - a magyart sem - nem szabad “egyenszilárd” entitásként kezelni: mindenkor és mindenütt megosztott, eltérő érdek- és értékrendű csoportosulásokból áll. Ez teszi lehetővé - elvben - a politikai váltógazdaságot. Az összekötő erő a magatartáskultúra; ha a célok nem is, az eszköztár sok közös vonást mutat (A cél is azonos! B.S.) Sok a hasonlóság a kiválasztás-kiválasztódás módjában is: klientéla, kontraszelekció, a hűség, mint fő érdem. … Nagyobb tudás, áttekintőkészség, függetlenség viszont nem elengedhetetlen kellékei az érvényesülésnek.”
Ennek dacára a közöset keresem. Azt a közös nevezőt, ami valamilyen mértékben megvan a mai magyar döntéshozóban. Legalább annyira, hogy hajlandó tűrni a csoporthoz tartozás áraként, - mert valahová tartozni kell, különösen egy „én-gyenge” embernek - tőle idegen elvárásokat is. Tolvajok között pl. ciki nem lopni.
„A nemzedék az eszmélet és az emlékezet közössége. Nem elsősorban a születés dátumáról van szó, hanem a serdülő ember világba kinyíló élményszerző lehetőségéről, amely azonos módon akarva-akaratlanul hat mindazokra, akik egy meghatározott korba születtek. … Az emlékezet azért közös, mert közös volt az eszméltető történelmi környezet… Azáltal, hogy a születés történelmi korba helyeződik, sorsközösséget eredményez az adott történelmi periódusban megszületettek között… Identitásába beépül az adott történelmi hatás, és ez kollektív emlékezetként kezd működni.”
Hasonló neveltetés, életkor, élmények, életvitel, érdekek, normák. Illés Iván a nyolcvanas években kimutatta, hogy az MSZMP KB tagjainak nagy része egy öt éves időintervallumban született. A mai nomenklatúra talán tarkább. Ma már 1960-as születésű döntéshozót is találhatni, ill. vannak a háború előtt született „őskövületek” is néhányan. Ez mit sem voltoztat a lényegen. „Ideáltipikusan” 45-56 között születtek. Ők a Csinibaba és a Nagy generáció c. filmek fiataljai. Ha Bajkon úr hatalomra kerül az lesz, ami most van. A két film sokat elmond e generáció életérzéséről.
„… ezek a "gyerekek" nem hagyják magukat szüleik "ízlésének" megfelelően nevelni. Kamasz és fiatal felnőttkoruk egybeesik a létezett szocializmus felbomlásának kezdetével… a nyugati típusú magatartásminták és fogyasztói modellek megjelenésével és terjedésével - e folyamatok bázisán pedig a "gyermekek" határozottan fellázadnak szüleik ellen.”
A lázadás így nézett ki: „Fejükre is állhatnának, érdekelni nem tudnának ők.” Húsz évvel később már így: „Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul.”
„Egy nemzedék élete egy régi ajánlás szerint harminc év… harminc év kell ahhoz,… amíg a nemzedék önállóan cselekvőképes, gondolkodóképes lesz, és akkor van harminc éve,… hogy cselekedjék. És akkor jön a következő nemzedék. Ez a harmincéves váltás. … Két generáció volt, tehát a kilencszázasok úgy a hatvanas évekig és a harmincasok úgy a kilencvenes évekig… Ezeket a generációkat úgy hívják rosszmájú kultúrtörténészek, hogy ők az első és második műveletlen generáció… kikoptak alóluk a hagyományos európai kultúra értékei… ez a két generáció… tökéletesen megbukott! … amit maguk mögött hagytak…: egy világháború, aztán még egy világháború, aztán totális rendszerek, diktatúrák, lágerek, az emberirtás hidegvérű és nagyüzemi módszerei, és ostoba mítoszok előtt való leborulás. Új élettér, új típusú szovjet ember, amerikai létforma, felsőbb rendű ember, fajelmélet… Ez a generáció ne hirdesse fennen erkölcsi elveit, háta mögött a krematóriumokkal, ne hirdesse, hogy hogyan kell élni, ne hirdesse, hogy mi a tisztesség, ne hirdesse, hogy mi a pozitív társadalomépítés.”
Aztán jöttek a 1945 után születettek, akik Nagy Generáció néven vonultak be a történelembe, - élükön a Beatles-el. 1985 és 90 között átvették, majd húsz évig gyakorolták a hatalmat. Csak kicsit álltak rosszabbul az európai kultúra értékeivel, mint apáik. Ez a harmadik műveletlen nemzedék. Eredményeik Kelet Európában szemmel láthatóak, kézzel tapinthatóak. Egy nagyon vékony réteg látványos gazdagodását az állam, az oktatás, az egészségügy szétesése, tömeges éhezés, elbutulás, nyomor, fagyhalál, bűnözés kíséri.
Akit a hatvanas években bevitt a rendőr - és jól elvert - a hosszú haja vagy a farmerja miatt, az majd 2006-ban kéjes kielégülést fog érezni, ha az ő parancsára verik végig viperával a tüntetőket.
Egy Amerika-imádó generáció uralma alatt amerikanizálódik a kultúra. Mert az apu meg az anyu úgy tett, mintha a Szovjetuniót imádná. Sokan tényleg, akikből az a rendszer csinált valakit. Fényes szelek, Rákosi új értelmisége, NÉKOSZ, stb.
Egy „lázadó” nemzedék csöppent a hatalomba 1985-90-ben. Ma pedig "a hatalmi helyzet alkalmas arra, hogy kicsapódási felületet nyújtson belső, ki nem mondott, sokszor gyermekies omnipotenciáról szóló fantáziáknak. Ha ezek a fantáziák visszaigazolást kapnak, akkor realitásoknak vélheti az illető, megerősödnek és előbb utóbb irányító erővé válnak. Ha pedig sokáig benne marad ebben a helyzetben, akkor ez válik realitássá, elhiszi, tudni véli saját megkérdőjelezhetetlenségét. Hatalmi helyzetének megszűnése pótolhatatlan űrt hagy maga után, ami quasi megvonási tüneteket eredményezhet. Nem cselekedeteik, döntéseik eredménye, hanem a külső visszaigazolás a fontos számukra, hogy ők valóban azok, aminek hiszik magukat. Akik túlkompenzálnak, azok nagyon bizonytalanok önmagukban. Az ilyen erős énbizonytalansághoz valami alapvető biztonsághiányra van szükség. Ez eredhet nevelési hibából, de lehet testi hátrány, hendikep következménye is. Az se véletlen, hogy a hatalomra vágyók között sok az alacsony termetű ember."
A gyermekies omnipotenciáról szóló fantáziák forrása a gyermekkor. „Ritkán találkoztam olyan szülővel, aki tudatában lett volna annak… aminek teljesítését a gyerekétől elvárja… Az ”üzemzavar-szemlélet” azt jelenti, hogy úgy tekintünk tulajdon gyermekünkre, mint egy autószerelő a hibás autóra. Ha az nem tudja teljesíteni a gyártmányra jellemző, elvárható paramétereket, akkor meg kell keresni a hiba okát, és megjavítani azt… Megtanítjuk a gyereknek, hogy nem ér el semmit a sírással, és hagyjuk, hogy végig üvöltsön néhány éjszakát. Lehet, hogy egy hét ilyen rideg tartás után a gyerek megtörik. Aludni fog. Azzal a még nem tudatos, nem szavakban megjelenő, de érzéseiben biztos tudással, hogy magam vagyok. Segítségre nem számíthatok…(A segítség az omnipotens fantáziából jön. B.S.) …sok szülőt szinte állandóan kísér a bűntudat. De ennek enyhítésére gyakran nem tud jobbat kitalálni, mint az erőn felül megvásárolt játékokat, ruhákat és egyéb anyagi javakat.”
A szülő megpróbálja „betanítani” a gyermeket, hogy érzelmi veszteségeit anyagiakkal pótolja. Ez nem fog sikerülni. A súlyos kudarcélmény következményének értékelem az alábbi - szaporodó - eseteket:
„Egy koraszülött holttestére talált egy járókelő az Alsósas utcában - közölte a BRFK sajtóügyeletese az MTI-vel.”
„Túlzott szigora miatt megölette anyját egy középiskolás egy osztálytársával az Egyesült Államokban. A 17 éves fiú egy 18 évest bérelt fel a gyilkosságra… az osztálytárs végre is hajtotta a megbízást, agyonszúrta a 43 éves anyát.”
„… anyja veszekedett vele, mert nem akarta elvégezni a kijelölt házimunkát… A vita odáig fajult, hogy a tinédzser a család fegyvertároló szekrényéből előhúzott két… pisztolyt, és fejbe lőtte anyját. A gyerek elrejtőzött a mosókonyhában, majd nevelőapját is több lövéssel leterítette, amikor hazaérkezett. Másnap reggel szülei kisteherautójával iskolába ment. Barátai és a tanárok elmondása szerint boldognak látszott.”
„Pénzbüntetést és börtönt kapott egy olasz férfi… mert leköpte édesanyja holttestét a hullaházban. Elmondása szerint az gyakorta megverte, és sanyarú körülmények közt tartotta őt gyerekkorában.”
Ellenem vethető, hogy a társadalmi intézményrendszer egyik fő funkciója éppen az emberi gyengeségekből eredő esetlegességek szűrése. Az intézmények sem működnek - ezer példa van rá - ha túlsúlyba kerül a beteg személyiség. Az intézmény e funkciót csak addig képes ellátni, amíg a jelenség egyedi, esetleges, elszigetelten fordul elő. Mihelyt a korrupció, agresszió vagy infantilizmus strukturális elemmé válik, az intézmény megbénul, mert azt is korrupt, agresszív, infantilis emberek működtetik.
„Az ember, aki ugyan osztályos orvos a kórházban… ám délután hazamegy apucikához, hogy kéne egy új kocsi… tehát a szüleit pumpolja - az szociálisan még gyerek. És gyerekként fog viselkedni egy csomó társadalmi kérdésben. Nem tud felnőni, mert nem hagyjuk felnőni… nem is mer felnőttként ítélni és élni… Mert, ahogy a totális rendszereknek szüksége van bizonytalan emberekre, akiket tömegesen lózungokkal ideologikusan irányítani lehet, ugyanerre van szüksége a globalizációnak is.”
„Ma szabin voltam, hogy a 22 éves fiammal elmenjünk vérvételre. Egész reggel görcsölt, nyugtattam, minden rendben lesz, semmi az egész. Már sápadozott, amikor bementünk, biztattam nehogy cirkuszoljon.”
„És mert nem érti a világot, csak használja, ezért nagyon szorong. És ha szorong, akkor mítoszokra lesz éhes, amelyek csökkentik a szorongását… a mítoszból politika lesz - oly módon, hogy a hatalom azé a jól szervezett kisebbségé lesz, amelyik a legkönnyebben érthető, a leghízelgőbb mítoszokat tudja nyújtani az embereknek. Akkor azt a szervezett kisebbséget fogják követni.”
A hatalmon lévő (inkább csak volt) generáció múltjából három tényezőt emelek ki: államosított neveltetés, televízió, KISZ. Szó sincs arról, hogy ezek maradéktalanul magyaráznák a szóban forgó személyiségtípus kialakulását és uralmát. Ebben sok egyéb - itt nem részletezhető - tényező is szerepet játszott. (Pl. az Orosz Birodalom)

Az óvoda

Pálfi György Nem vagyok a barátod c. filmjében - bár későbbi időszakról szól, de ez a lényegen mit sem változtat – mutatja be az óvodai nevelés „eredményeit”. „Az ovisok számára súlyos érzelmi megrázkódtatás, hogyha társuk rájuk un, és teátrális kinyilatkoztatás után újabb kis baráttal forr szövetségbe, a zavarosban halászgató, kalandos lelkületű „felnőtteknek” ez látszólag (!) meg sem kottyan. Az apróságok számára a hirtelen jött kegyvesztettség, hajdani sors- és játszótársuk elvesztése, árulása fölfoghatatlan, értelmezhetetlen esemény. … Pálfi György leginkább önmaguktól megfásult, kiégett (anti) hősei, hősnői úgy próbálják enyhíteni kapcsolati traumájukat, hogy egy másik krízishelyzetet teremtenek. A működésképtelenből menekülnek a döcögőbe; a kifáradtat próbálják csillapítani a punnyadttal; a dekadens hajlamúak az eleve reménytelennel… Csupán egy emberszerű lény van e vidéken, aki - bár fölkavaróan visszataszító - tudomásul veszi, mi megy körülötte, és legalább nem mutat más, mint azt, ami: a cinikus, romlott, mindenkit semmibe vevő, vérfagyasztóan érzéketlen könyvelő… Súlyosbító körülményként: a kínos románcok szánalmasan belterjes közegben szökkennek szárba. A jelenség leginkább az iwiw-hez, illetve az iwiw-térképhez hasonlítható: hogyha az illető még nem az „ismerősöd”, sebtiben kideríthető, melyik „ismerősödön” keresztül juthatsz el hozzá a „legrövidebb út”-on. Azaz, mindenki a - rendszerbe fagyasztott - hálózat része.”

Beszélgetés Mártonnal (4) 1996-ban:
- Apa, akik rosszat tettek, azokkal mit csinál a rendőr?
- Beviszi őket a börtönbe.
- És mikor jön értük az anyukájuk?

Ma sem tudjuk, mi zajlik az óvodában. Valamit megéreztünk, amikor a „beszoktatás” során gyermekünk bőgve tört bele a „rendbe”, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megutáljon mindent. Hogy ez így van, azt azért nem vesszük észre, mert ugyanekkor tökéletes „játszmái” vannak. Ui. nem hülye, hanem zseni.

A tűzoltóság oktatást tart az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel.

Tisztában van vele, mit mondhat, mit nem, minek örül a hatalom, minek nem. A csoporthierarchiában szerzett hely, helye a csípési sorrendben. Köztudott, hogy Bill Gates fiatal korában a kortárscsoport hierarchiájának alján volt. A csicskáknak bizony sok mindent kell később kompenzálniuk.
Ha a csípési sorrend „társadalmiasul” - és hatalmi helyzetben kicsapódik, felszínre tör - rögtön a mai magyar helyzetben találjuk magunkat. A társadalmi hierarchiában elfoglalt helyünktől függ, mit követhetünk el büntetlenül. A csípési sorrendben ui. a legfelső tyúk immunis, de a rangban alatta levők is élveznek kisebb nagyobb immunitást.
Az 50-es évek divatja, a behaviourista nevelés sokat rontott a helyzeten. Meg kell enni, nem szabad megenni, stb. Etetési táblázatok, dekagrammok, milliméterek. Az anyai szeretet megfojtja a gyermeket, stb. Ahogy a gyermekeinkkel bánunk, később úgy fognak ők bánni velünk. Az eredmény mérhető a lakásukban megfagyott nyugdíjasok számán.
Platón - fasisztoid - államában hat éves korban szakították el a gyermeket az anyjától. Mintha az utóbbi 2500 évben nem történt volna semmi. Legfeljebb, hogy ma már három évesen, vagy korábban megfosztják a biztonságot jelentő szülő közelségétől.
Bekerül egy csoportba, ahol a helyét erővel, ravaszsággal kell kiharcolnia. Az óvodás kegyetlen. Bármikor kész odavágni a másiknak: Teérted nem jönnek! Aki ezt nap, mint nap átéli, annak semmit se fog számítani, ha kirúgják a munkahelyéről, elhagyja a férje-felsége, és nem nagyon lesz kedve megismételtetni élményeit a saját gyermekével. Bizalmi tőkéje nulla lesz. Viszont keresni fogja azt a helyzetet, melyben ezeket a traumákat újra átélheti.
„Tehát nem volt már apa - tanár vagy szakmunkás -, aki eltartja a családját, dolgozik: míg a mama a családnak az érzelmi állapotát ápolja, a háztartást, a kaját biztosítja, neveli a gyerekeket, megteremti a család jó hangulatát… Nem, el kellet menni dolgozni mindenkinek. Ez egy perdöntő kérdés… úgy fordítja a politika és a gazdaság, jórészt tudatosan, hogy ne is éljen meg (egy fizetésből B.S.), ebből… csinál egy emancipációs ideológiát, hogy a nőnek egyenrangúnak kell lenni a férfivel, nem szabad eltartottnak lenni, mert az megalázza a nőt, a családanyaság megalázza a nőt… megvalósítani ezeket az ideálokat, azt csakis valaminek a rovására lehet… generációk éltek az érzelmi éhezés, kiéheztetettség lelki állapotában. Senki se szeret éhezni. Érzelmileg sem szeret éhezni. De ha ez mégis kialakult, élete nagy részét napközikben, tanulószobákban töltötte, családon kívül… akkor ez ellen úgy védekezik egy normális gyerek, hogy köszönöm nem is kell.”
A mediatizált történésuniverzum hírei aligha hitelesek, mégis figyelemre méltó az alábbi:
„A kutatók tíz napon át három órára elválasztották az egérkölyköket anyjuktól, majd egész életükön át nyomon követték viselkedésüket. Az életük korai szakaszában magukra hagyott állatok halálukig nehezebben birkóztak meg a stresszes helyzetekkel… A magukra hagyott egérkölykök több stresszhormont termeltek, ettől a vazopresszin nevű hormont kódoló génjük működése megváltozik,… a viselkedészavarok, valamint a rosszabb emlékezet hátterében a vazopresszin állt. Amikor a felnőtt egereknek a hormon hatásait gátló szert adtak, viselkedésük normálissá vált. A szakemberek úgy vélik, hogy a kora gyerekkori traumák környezeti hatásként az embernél is nyomot hagynak az epigenomon… pszichiátriai problémákat okozva felnőtt korban…”
„Az ír katolikus egyház tagjai közel 2000 gyermeket és fiatal fiút becstelenítettek meg Írország-szerte… de a botrányos eseteket az egyház vezetése következetesen eltitkolta. A leplezésben ráadásul nagyhatalmú rendőri vezetőktől kaptak segítséget, akik a beérkezett feljelentéseket kivizsgálás nélkül juttatták vissza az aktuális érsekeknek, akik aztán gondoskodtak arról, hogy a szégyenletes esetek ne kerülhessenek napvilágra.”
„1930 és 1967 között kereken 7000 brit gyereket emeltek ki szociálisan hátrányos helyzetű családjukból és Ausztráliába hajóztak ki velük, ahol horrorisztikus állapotú otthonokban helyezték el őket… Megerőszakolták őket, teherbe ejtették, kínozták… Ha szerencséjük volt, akkor megtarthatták a nevüket, ha nem, akkor egy számot kaptak. Az ausztrál kormány számára, amely mindezt eltűrte, az „elfelejtett gyerekek” olcsó munkaerőt jelentettek, „jó fehér anyagot”. A britek pedig örültek, hogy megszabadultak a sokba kerülő szociálisan nehéz helyzetben lévőktől.”

A televízió

Kérdés, hogy a szóban forgó társaság korai élményei között kell e tárgyalni a televízió hatását. Ui. csak 1957-58-tól beszélhetünk rendszeres műsorszórásról, akkor is inkább csak Budapesten és környékén.
„A pártvezetés a televíziót a sajtó és a rádió után következő legfontosabb propaganda eszköznek tartotta… "A televízióval kapcsolatban, Moszkvában legutóbb Mikoján elvtárs felhívta a figyelmet, hogy ne tekintsük a tévét olyan tartós fogyasztási cikknek, mint a porszívót, mosógépet… hanem a politikai vezetés egyik legfontosabb eszközének tekintsük és áldozzunk is erre." … a televízió, mint elsősorban a tájékoztatás, valamint az agitáció és propaganda nagyhatású eszköze, legyen következetes a szocializmus eszméinek, erkölcsi-, és ízlésnormáinak terjesztésében. Felkészült érvekkel lépjen fel a nacionalizmus, a vallási ideológiák, és a kispolgári gondolkodásmód ellen, méghozzá olyan módon, hogy nem folytat látványos ellenkampányt, hanem burkolt formában, mindvégig a marxista ideológia álláspontján keresztül mutatja be a szocialista élet pozitívumait. (sic! B.S.)… A televízióval szemben mindvégig követelmény volt, hogy a műsorok a tömegek szintjén, közérthetően ábrázolják a társadalmi kérdéseket… A tévé közvélemény-kutató osztálya által végzett felmérések szerint, a napi műsorokat a nézők az elejétől a végéig figyelemmel kísérték… Előírták, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a termelőmunkának úgy, hogy a legszélesebb műfaji skálát felhasználva, sokoldalúan és vonzóan ábrázolja a munkáséletet. A legfontosabb politikai feladat a szocializmus eszméjének, a szocialista embertípus jellemző és követendő vonásainak ábrázolása volt, mind a tájékoztató, népművelő, mind a szórakoztató és művészeti műsorokban… A hatodik adásnap bevezetését ellenzők a viták során arra hivatkoztak, hogy a tévé elvonja az emberek idejét a művelődés, szórakozás egyéb lehetőségeitől, növekszik az ifjúságra gyakorolt negatív hatása, és kedvezőtlenül befolyásolja a családok életét.”
Mióta a gyerek nem a család termelő tagja, milyen gazdasági vagy pszichológiai szerepet tölt be? Pusztán egy kellemes játékszer, a gyermekkor babájának életre kelt változata? Hogyan történhet meg, hogy a gyermekek milliói nézik magányosan a tévét, nap, mint nap, sok-sok órában? Előbb volt a megoldás, aztán a probléma.
Ehhez persze el kellett szakítani a szülőket a gyerekektől. A közös időtöltést vagy lehetetlenné, vagy unalmassá, vagy konfliktusforrássá kellett tenni. Mindhárom megtörtént.
A gyerekek magányos tévézésének közvetlenül két eredménye van:
- A gyerek villámgyorsan önálló fogyasztóvá válik, a mesefilmek közben vetített játékreklámok következtében.
- A televízió radikálisan szigeteli el egymástól az embereket - ezzel leépíti a személyiséget (persze a közölt tartalommal is) - majd újra felépíti a televízió-személyiséget. Elszigetelő képessége még a családon belül is hat, hála a fogyasztó-specifikus műsoroknak. Majd az atomjaira hullott közösség, egyedenként elszigetelt tagjait veszi célba a központi elképzelések hatékony beépítése céljából. Ezek a központi elképzelések ma politikaiak és gazdaságiak, egyszóval piaciak. A televízió adja el a politikusokat, az eszméket, az autókat, az ennivalót, a whiskas-macskát, és az acélperemes szárnyasbetétet. Megteremtettük a médiát a fogyasztó számára és ezzel a fogyasztót is a média számára, akinek csak virtuális élményei vannak a világról, ezért nagyrészt elvesztette a kontrolt környezete felett.
A virtuális élmény mások életformájának képében jön. Mindenki láthatta Keleten, hogy a nyugati melós Merdzsóval jár, Marlborot szív, a Kanári szigeteken nyaral, és bomba női vannak. A nyomornegyedeket valahogy nem mutatták.

A KISZ

A kiöregedett kisztitkárt a névutók használatáról lehet felismerni: kifizetésre került, a központi elvtársak felé, gyakorlatilag, stb.
"Most minden a gyakorlaton múlik... az elmélet gyakorlatba csap át, amikor a gyakorlat megeleveníti az elméletet, a gyakorlat kijavítja, a gyakorlat ellenőrzi az elméletet. ... Minden lépés, mely a gyakorlatban ténylegesen kordába szorítja... a gazdagokat és tolvajokat, fontosabb a szocializmusról való tucatnyi pompás elmélkedésnél. Mert "szürke minden elmélet, barátom, de zöld az élet aranyfája".
„Mindenki” így beszél - már aki számít. A nyelv pedig nem leírja vagy tükrözi, hanem létrehozza a valóságot.
"A Kádár-korszak magyar társadalmát keresztül-kasul átszövő bürokratikus különalkuk rendszerében nőtt fel, vált a hatalom birtokosává, vagy jó reményű várományosává. Ha akarta, ha nem, előrejutása során igénybe kellett vennie a bürokratikus különalkuk rendszerét. Az informális alkudozás képessége tulajdonságává vált… a régi elithez hasonlóan jól bejáratott informális kapcsolatrendszert építettek ki egymás között".
A KISZ - különösen a vezető pozíciókban - hatalomtechnikai iskola volt. Mint minden iskola, kedvez a tartós kapcsolatok kialakulásának. Lényege a hatalomtechnika elsajátítása és a hálózatépítés.
„Nagyjaink” a KISZ-ben tanulták meg, hogy hülye szabályokat azért kell konstruálni (zéró tolerancia, távoltartás, stb.) hogy szükség esetén legyen miből „engedni”.
Bizonyos bűncselekményeket azért kell elkövettettni, hogy a tetteseket a kellő pillanatban le lehessen leplezni. Pl. „A Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Lovas Üdvhadsereg” névről ordít, hogy ki találta ki. Egy rendes arab terrorista (vagy partizán? - attól függ, hol állunk) legalább is megszakadna a röhögéstől, ha hallaná.
Tudták, hogy Kádár rendőrsége is Illés koncerten figyelte az ellenzéket. „Hála” az információs forradalomnak, ma már nem kell személyesen jelen lenni, hogy megfigyelhető legyünk, elég, ha rákatt a kurucionfó-ra, vagy bármire. Aki elmegy egy tüntetésre, arcképe abban a pillanatban az ORFK archívumában landol.
„Az al-Kaida csak úgy vonzza a… potenciális terroristajelölteket. Szétesése után teljesen önálló, a titkosszolgálatok és a terrorelhárítás által nehezen felderíthető kis terrorista sejtek jöhetnének létre, amelyek nagyobb veszélyt jelentenének, mint a már jól feltérképezett és kiismert al-Kaida hálózata… A terrorista hálózat tagjai az interneten tartották egymással a kapcsolatot. A terrorelhárítás azonban felderítette ezeket a csatornákat, és a megfelelő internetes fórumok, közösségi oldalak és blogok ellenőrzésével pontos képet kaphat a terroristák működéséről és terveiről. Amennyiben likvidálnák az al-Kaida felső vezetését és közvetítőit, a hálózat szétesne ugyan, de a terrorista sejtek még nem szűnnének meg, csak önállóvá válnának, amivel egyúttal kikerülnének a titkosszolgálatok látóköréből.”
Vajon mi a funkciója Torockainak és Budaházynak?
Megtanulták, hogy talonban tartott, potenciális bűnbaknak mindig lennie kell. Aztán, majd ha balhé van, csak rá kell mutatni a legelesettebb kisebbségre és kimondani: ő az oka szenvedéseidnek. Hasonló volt a harminc-negyvenes évek hitleri hatalomtechnikája is. A „jobboldali rémség” körüli médiahiszti hivatott bizonyítani, hogy ami van, mégiscsak jobb, mint Auschwitz.
Azt is rég tudjuk a posztmodernitás irodalmából, hogy a „csatákat” manapság nem a gyárakban, utcákon, laktanyákban, hanem a média központjai körül szokás megvívni.
„Ahol egyelőre nincs előrelépés, az az ügynökkérdés… A mostani akadályt az jelenti, hogy az MSZP szerint az akták nem egyértelműen tesznek különbséget a tényleges ügynökök, illetve azok között, akiket KISZ-titkári, brigádvezetői vagy más funkciójuk miatt lehetséges kontaktként említenek a dokumentumok. „Mivel a legtöbb KISZ-es utóbb nagy valószínűséggel az MSZP-nél kötött ki, így leginkább a szocialistákat érintheti rosszul, ha a nyilvánosság előtt összemossák a két kategóriát. Amíg ezt nem tudjuk szakmai alapokon megnyugtatóan rendezni, addig nem várható előrelépés” - mondta lapunknak a pártelnökség egyik tagja.”

A „rendszerváltók”

„Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
……………………………
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?”

„Zalán futása” már kétszáz év előtt is, kissé avéttosra sikerült. Az ún. rendszerváltásban semmi romantikus és heroikus nincs. Üzleti dörzsöltség annál több. Sztálin, Roosevelt és Churchill 1945-ben, Jaltában abban egyeztek meg, hogy a háború utáni status quo-t ötven évre garantálják. Kicsit „tévedtek”, öt év ebben a perspektívában semmi. Gorbacsov hatalomra kerülésével nyilvánvaló lett a generációs nyomás és a közelgő határidő. Már akkor sem értettük, miért kellett beteg aggastyánokat kinevezni Gorbacsov előtt. (Andropov és Csernyenko) Mert a nagy generáció még nem állt készen a hatalom átvételére. Aztán Gorbacsov hamar kimondta: nem szól bele a kelet-európai történésekbe.
Keménykedhetett volna, ha közben az Orosz Birodalom meg nem roggyan. A jaltai megállapodás csak a Birodalom összeomlása miatt nem húzta ki ötven évig.
Az MSZMP-ben is tudták, ennek vége, nincs mit ugrálni. Amit el lehet érni, az a jobb pozíciók megkaparintása és a vérontás megakadályozása. Nyugaton is tudták, mi következik. Ki kell nevelni egy másik politikai elitet is, ezt szolgálták a különféle ösztöndíjak, melyek keretében a kiválasztottakat kiképezték az új politikai szerkezet működtetésére. (Ezek az ösztöndíjak nagyrészt Amerikából jöttek ezért nem meglepő a magyar politikai szerkezet amerikanizálódása. Meg az se, hogy ennek a politikai szerkezetnek semmi köze a társadalmi szerkezethez.) Belőlük lettek a „fiatal”, „jobboldali” politikusok. Miután a damaszkuszi úton mindig nagy a tolongás, sosem lehet tudni, ki, mikor, hol köt ki.
Ha a „rendszerváltás” romantikus hőstett, akkor a benne résztvevő nemzeti hősök, Párducos Árpád és hadrontó népe, kiérdemelték a nemzet tiszteletét, és nem sértődnek meg - modern idők - ha ezt a nemzet sok pénzben fejezi ki.
Íme Párducos Árpád egyik altisztje (sz: 1952): „Gábor nem szoktatta magát semmihez. Nem akarta tudomásul venni a tudomásul vehetetlent. Egyetlen cél, vágy lebegett a szeme előtt: a rendszer bukása. Ő ezért sétált: Utcáról, telefonfülkékből, metróállomásról szervezte az általa elképzelhető egyetlen ellenállási formát, az illegális könyvkiadást. No és sétálni kellett azért is, mert a lehallgató készülékek miatt csak az utcán lehetett beszélgetni. Semmilyen áldozatot nem tartott túl soknak; meggyőződése volt ugyanis, hogy nem tankok kellenek a győzelemhez.”
A hitharcos, legyen bár egyénileg tisztességes, a győzelem után egyszerű javadalmazott klienssé válik.
Ha viszont egy ember anyagi szükségleteit maradéktalanul kielégítjük, akkor felszínre törhetnek az addig szükségképpen, a napi megélhetés kényszere által elfojtott - akár brutális - vágyak, különösen, ha az illető megfelel a tanulmány elején körülírt pszichológiai képletnek. Ilyen értelemben örülnünk kell, ha a milliomos csak pókerezik. Vajon nem motiválhatja-e ez „nagyjainkat” abban, hogy távol tartsák a plebset szükségletei kielégítésétől? Mindenki magából indul ki - hogy köznyelven szóljak.

- Te, nálad még bejárnak a melósok?
- Bejárnak.
- És dolgoznak?
- Dolgoznak.
- Figyi, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?

Akinek van, annak adatik: a hálózat

Marc Buchanan két könyvet is publikált a közelmúltban a hálózatok tudományáról.
Mindenkinek az adatik, amije van. A szegénynek szegénység, a butának butaság, a gazdagnak gazdagság, a betegnek betegség. Nem egyéni képességei vagy képtelenségei, hanem egyszerűen a hálózatban elfoglalt helye miatt.
XY 1981-től tagja volt a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán működő KISZ-bizottságnak, később ő lett a főiskola, majd a tudományegyetem és a tanárképző főiskola összevonásával létrejövő új intézmény KISZ-titkára. 1984-től 1988-ig a KISZ Pécsi Városi Bizottságának volt a titkára, 1988-1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke volt. 1989-ben rövid ideig a KISZ jogutódjaként megalakult Demisznek volt az alelnöke. Ezeken az években kiterjedt és meglehetősen tartós kapcsolatrendszert épített ki - hogy csak az utolsó kormány két meghatározó tagját említsük: ZX 1989-ben a KISZ Központi Bizottságának szóvivőjeként került először közelebbi kapcsolatba vele, XC pedig - XY és a Demisz szakítása után - együtt hozták létre a rövid ideig működő Új Nemzedék nevű ifjúsági szervezetet. BN viszont - aki a Magyar Hitelbanknál, a Hungexpónál és a Budapest Airportnál volt igazgatótanácsi elnök - olyan ötleteket adott leendő vejének, amelyek nélkül aligha lett volna ekkora a cég. Legfontosabb üzleteit 1995-ben kötötte az állammal. A nagy vásárlásoknál lehetetlen bizonyítani, hogy BN közbenjárása kellett, de a család legelfogultabb ismerősei szerint is legalább a tippeket biztosan BN adta. Ekkor volt hatalmon a Horn-kormány, amelynek befolyásos tagjaival máig különösen jó viszonyt ápol BN"
„A sukorói King’s City-projektet a… -kormány egyik utolsó rendeletével nyilvánították kiemelt jelentőségűvé. Az… bejelentette: parlamentbe kerülését követően haladéktalanul kezdeményezni fogja az ötpárti egyetértéssel meghozott kiemelt beruházási törvény hatályon kívül helyezését. … „A sukorói befektetők gyakorlatilag (Sic! Elméletileg - persze - nem. B.S.) komplett kormányzati intézkedéseket mondtak tollba a volt és a jelenlegi miniszterelnöknek…" Az… a mostani feljelentéssel a későbbi kormányokat is figyelmezteti arra, hogy a politikai elit sem szeghet törvényt következmények nélkül" 
A feljelentés legitimál - tükrözi, hogy a rendszer korrigálja hibáit, azok tehát nem rendszerhibák, csak esetleges eltérések a rendtől, piti ügyek. Ez az elv érvényes az egész rendszerre - a hatalom és a jog kapcsolatában - Kulcsár Attilától Zuschlag Jánosig. Különösen érvényes a mediatizált politikai térben, ahol csak az történt meg, amit bemutattak a tv-ben, megírtak az újságban.
Különös figyelmet érdemel az „igazságszolgáltatás”, a bírói kar. Az ennek függetlenségéről szóló mítosz épp úgy pukkadt ki, mint a pénzügyi lufi.
„Kende… már tollhegyre tűzte a bírót, például amiért Kaiser Edét ártatlanul ítélte - legalábbis a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás tekintetében - tényleges életfogytiglanra. Varga a fiaskó ellenére (közvetlenül az elsőfokú Kulcsár-döntés után) a Legfelsőbb Bíróság tagjává avanzsálhatott; mindezt úgy, hogy fő támasza a nyilvánosságban Bárándy Gergely MSZP-s parlamenti képviselő, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja volt… Varga fia a Bárándy Ügyvédi Irodában alapozta meg karrierjét. Ha pedig az ítélőtáblán a Tóth Éva által vezetett tanács kapja meg a Kulcsár-pert (amire van esély), és nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú döntést, újabb párhuzammal gazdagodhat a magyar büntetőjog-történet: merthogy anno Tóth hagyta jóvá Varga móri ítéletének Kaiserre vonatkozó részeit.”
„Az 1954-ben született Erdei Tamás 1978-ban diplomázott a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Első banki tapasztalatait az OTP-nél szerezte. A fiatal szakemberre felfigyelt a pénzügyi kormányzat, így két évig a szakminisztériumban dolgozott, ahol megismerkedett a később OTP-vezérré emelkedett Csányi Sándorral. Bár nem tartja magát igazi politikus alkatnak, annak idején volt KISZ-vezető, párttag és alapszervezeti titkár is.”
A hálózatban nem az számít ki vagy, hanem, hogy hol állsz. Egy jól pozícionált, megfelelően irányítható bíró képes asszisztálni ahhoz, hogy az alvilág(?) hülyét csináljon a bűnüldözőkből , de kiszolgálhat párt- és magánérdekeket is.
A közhelyes példákat végtelenül sorolhatnám. A média dezinformál. Amit látunk, csak azért látjuk, mert valaki azt akarta mutatni. Hogy mit és miért mutat? Olyasmit mutat, ami a „néző” agyát - remélhetőleg - a „mutató”-nak megfelelő állapotba hozza. Az itt idézett szövegek konkrétumai lehetnek igazak vagy hamisak. A jelenség a struktúrából adódik, a konkrétum lényegtelen.
Hogyan intézményesülnek „a hálózat” működési elvei? A hálózat olyan intézményeket hoz létre, melyek újratermelik a hálózatot.
„A hazai közbeszerzések 70-90 %-át befolyásolja korrupció - állítja az a tanulmány, ami a Közbeszerzések Tanácsa megrendelésére készült… a Transparency International Magyarország értékelése szerint a becslés módszertani nehézségeinek tudható be, hogy a tanulmányban több mutató is szerepel a közbeszerzési korrupció megbecslésére: 50 százalék felettitől, a kétharmadon, háromnegyeden át egészen a 90 százalékig. …Az értékelés szerint a másik nagyon komolyan veendő, és ugyancsak rossz sejtéseket beigazoló adat, hogy 22-26 százalékkal lenne több közbeszerzés, ha minden eljárást kiírnának. A korrupció árnövelő hatását is a TI által korábban becsült 23-26 százalékra teszi a tanulmány.”
A magyar kleptokrácia összvagyona ma kb. kétezer milliárd forint. Ez majdnem a GDP 10 %-a, és kb. kétszer annyi, mint a költségvetési hiány. Magyarul: ami a költségvetésből hiányzik, ott van a zsebükben. Törvényes úton került oda. Mi meg befizetjük adóban, életszínvonalban, éhbérekben, éhező gyerekszájakban.
„Klimentyev maga lehetne a „KKK” eleven megtestesülése, amennyiben egyesíti magában a komszomol-nómenklatúrából lett újorosz üzletember, az alvilági maffiózó és most már a korrumpálható és korrumpáló közhivatalnok típusát. Még a választásokat is a választók egy részének nyílt lepénzelésével nyerte meg. Nagy számban jöttek és jönnek létre kriminális jellegű „párt” és „társadalmi” struktúrák is, és a nagy parlamenti pártok között is akad olyan, mely az általa uralt régióban illegális pénzbehajtó tevékenységet folytat.”
Vajon milyen hatása van - szempontunkból - az Orosz Birodalomnak?
Nem keleti specialitásról van szó. „Egy brit euroszkeptikus szervezet összeírta azt az 50 legnagyobb átverést, amit az Európai Unió pénzalapjaiból finanszíroztak.” Ott is bőven vannak milliós támogatásban részelő gazdagok, fantomcégek, haverok, rokonok.
A különbség Kelet és Nyugat között, jelentős. De csak az arányokban.

Jön a negyedik műveletlen generáció

Aki ma funkciót visel, az 1990 előtt KISZ titkár volt. Esetleg van tíz százalék kivétel.
A 2010-es parlamenti választások képviselőjelöltjeinek nyilvános adataiból kiderül, hogy mindkét oldalon ugyanaz a generáció tör a hatalomra, legfeljebb más retorikával. A Fideszes, 47 éves, férfi, nős, több mint két gyermeke van. Itt „elvált” családi állapottal nincs karrier. Eredeti szakmája általában klasszikus értelmiségi, jogász, mérnök, tanár. MA(master) diploma nélkül majdnem annyira nehéz bekerülni, mint elvált családi állapottal. Gyakrabban van tudományos fokozata. Átlagban 1,3 politikai pozíciót tölt be jelenleg.
Fő Korátlag Szórás

Fidesz 176 47,09 8,17
MSZP 179 45,64 11,75
Az MSZP-s, is inkább férfi, mint nő, 45-46 éves. Családi állapotáról és gyermekeiről nincs adat. Eredeti szakmája általában klasszikus értelmiségi, jogász, mérnök, tanár, stb. MA diploma nélkül ide is nehéz bekerülni. Bár a Dr. címet kínos pontossággal ugyanannyian birtokolják, mint a Fidesz-ben, a tudományos fokozatról nincs adat. Átlagban 1,5 politikai pozíciót tölt be. A több mint egy pozícióban ülő politikusok között az MSZP-sek - nem hiába kormánypárt - kétszer annyian vannak, mint a Fidesz-esek.
A két párt azonos életkori csoportból rekrutálja jelöltjeit. Az MSZP kicsit fiatalabb. A 60-as években születtek. Részben a tv előtt, részben egy szétesőben lévő, „megreformált” oktatási rendszerben nőttek fel. Bölcsődében, óvodában, napköziben, kulccsal a nyakukban.
Az MSZP „megfiatalodása” a 2007-09 közötti belső harcok eredménye. A „fiataloknak” több kemény eszközük is van a koncért folyó harcban (Zuschlag, csepeli gyilkosságok). Ultima rátió: a jelenlegi helyzetet ti „öregek” hoztátok össze. Új nótához meg új férfi kell, új miniszterelnök jelölt, aki a biztos vereség vállalásáért is benyújtja majd a számlát.
Apró különbségektől eltekintve a két csapat azonos képzettségű. Még a képzettségi struktúra belső szerkezete is majdnem azonos. Megjegyzendő, hogy a természettudományos képzettségűek feltűnően hiányoznak mindkét listáról.
A nők szerepéről vallott felfogásban a két lista eltér. Az MSZP 43 női jelöltjével szemben a Fidesz csak 10 nőt vett fel. Igaz utóbbiak szigorúan többgyermekes családanyák (átlag 2,6 gyermekkel). A másik oldalon erről mit sem tudunk. Az MSZP-s nők 47 éves átlagéletkora azt sugallja, hogy a gyerekek már felnőttek, anyu unatkozna otthon.
Bármelyik pártban szinte alig van olyan jelölt, aki ne töltene be ma is politikai pozíciót. Győztes csapatot nem szoktunk szétverni. Ezek szerint minkét oldal büszke a közelmúltban nyújtott teljesítményére. Ez a jobboldalon még akár érthető is. A kiskatonák nyolc évet húztak le, kenyéren és vízen.
„Csak egy vasszánkó volt a vágyam, de mindig azt mondták, kisfiam, majd ha utolérjük magunkat - idézi a favágóból portássá lett apjával, betanított munkás mamájával és három testvérével megélt, máig meghatározó szükségélményét az országos sztrájkra készülő Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke.”
Amit a „baloldal” az utóbbi években művelt, az ugyancsak felhizlalta a reményeket.
Akár a kékek akár a zöldek, egy kiéhezett generáció kerül hatalomra. Különbség a fosztogatást tálaló retorikában lesz. Nekünk viszont tök mindegy, hogy milyen zászló alatt fosztanak ki.
Ami történik, az a kékek és zöldek informális alkujának eredménye. Ez az alku 2006-ban köttetett, amikor belső körökben már ismert volt az államháztartás horribilis hiánya (1200 MD Ft.), de ez valahogy a „választási harcban” nem került elő. Hogy mér? A kékek továbbra is ígérgették a Kánaánt, a zöldek meg a lövöldözést. A „választások” után két héttel ”derült ki”, hogy kissé másképp állnak a dolgok. Az öszödi-beszéd-médiahack volt a szikra, mely fellobbantotta, de le is vezette - az ismert módon - a jogos indulatokat.
A 2006-os alku része, hogy 2010-től a zöldeké a hatalom nyolc évig. A választási retorika ebből következne, ha nem iszonyodna mindkét oldal a kormányzás felelősségétől. Úgy dekázgatnak majdani szavazóik számával, hogy a prekoncepcionált eredmény jöjjön ki. Bizonyos társadalmi csoportokat megtámadnak (szavatokat vesztenek), másokat magukhoz édesgetnek.
Mással nem magyarázható, hogy a zöldek éppen a nyugdíjasok - hagyományosan a kékek erős szavazótábora - több milliós táborát támadták meg a nyugdíjreform emlegetésével.
Mással nem magyarázható a kékek miniszterelnök jelöltje és jelöltlistája, mely ab start, több százezer szavazat elvesztését jelenti.
Mással nem magyarázható az MDF miniszterelnök jelöltje. Pontosabban: a kis pártok „furcsa” viselkedése mögött megbújhat az a koncepció, hogy a tőlük való félelem, vagy utálat majd a nagy pártok karjaiba hajtja a „választókat”.
Mással nem magyarázható, hogy a „korrupciós botrányok” éppen a választási harc csúcsán érik el a magasabb pozícióban lévőket.
Mással nem magyarázható, hogy az MDF miniszterelnök jelöltje védelmébe veszi az Etelközben maradt ősmagyarokat. Akik persze olyan kormányprogrammal állnak elő, ami a Barátok közt, és Győzike nézőinek ugyanúgy szimpatikus, vagy iszonyatos, mint a nyugdíjasoknak. Márpedig a „választásokat” ők fogják eldönteni.

Összehangolt támadások nyugati imperialista körökből Magyarország ellen

A Le Monde cikke után a Financial Times lefutott neoliberalista szellemben vágott eszement rohamba (a HVG márc. 11-i közlésében).

«A Financial Times szerint a volt közép- és kelet-európai kommunista országoknak − köztük Magyarországnak – óriási kulturális változásra van szükségük ahhoz, hogy rendbe tegyék költségvetésüket. A magyaroknak például meg kellene szabadulniuk a gondolattól, hogy az államnak kell gondoskodnia róluk. És az adományok helyett a munkát kellene választaniuk.»
Első reagálásként kinyilt bicska a zsebemben. Agyrém! Vagy szimpla gúnyolódás! Hol van a gondoskodó állam, ki tud munkát választani magának? Az üzleti körökhöz közelálló napilap bértollnoka egy pécsi nyugdíjast idéz, aki „bár gazdagnak nem mondható, anyagi helyzetét sokan irigyelhetik még a jómódú államokban is” az ingyenes orvosi ellátásért és gázszámlája támogatásáért. Talán a 75 ezer forintos nyugdíját nem irigylik annyian! Az újságíró szerint ez a nyugdíjas «sok magyar honfitársához hasonlóan, kezdi megérteni a gazdasági válság komolyságát és annak lehetséges hatását a nagyvonalù magyar szociális rendszerre, amelynek köszönhetően viszonylag jól él, amióta 56 évesen – egészségügyi okokból − korengedményesen nyugdíjba ment.» A gazdasági válságról csak annyit, hogy sem ennek a nyugdíjasnak, sem pedig honfitársai zömének semmi köze nincs ehhez. S mivel semmi köze hozzá, fizessenek csak azok, akik előidézték, valamint hűséges csatlósaik! A „nagyvonalù” magyar szociális rendszert ismerjük: ez a nyugdíj (kb. a minimálbérrel egyenlő), ahogy mondani szokás: megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok. Viszonylag jól él 75 ezer forintból? Ebbôl fizesse rezsijét, közlekedését, megélhetését?

Ezután a Financial Times lelkendezni kezd a 2006-os 9,2 százalékos államháztartási hiány lefaragásáról a tavalyi 3,9 százalékra. Arról nem szól, melyik dolgozó társadalmi rétegnek mibe került, hány gyerek ment éhesen iskolába, hány asszonyka halt bele munkahelyén az éhezésbe, hányan fagytak meg a télen, hányan adósodtak el a közüzemi szolgáltatók felé, hánynak bitorolták el házát, hány embernek nincs fogalma se arról, mit hoz a holnap …

«Az emberek a kommunista érában úgy nőttek fel, hogy még ma sem akarnak megszabadulni az állami gondoskodás gondolatától. Csakhogy 2008 októberében Magyarország arra kényszerült, hogy 20 milliárd eurós hitelt kérjen a Nemzetközi Valutalaptól.» A havi munkavállalói elvonások: magánnyugdíjpénztári befizetés (8%), állami nyugdíjjárulék (1,5%), egészségbiztosítási alap és munkaerőpiaci járulék (7,5%): személyi jövedelemadó, jövedéki adó, 18% illetve 25% áfa. Az állam a dolgozó bruttó jövedelmének több mint 50 %-át elvonja. Párhuzamosan pedig a munkáltatók számára az elvonásokat folyamatos csökkenti, a multinacionális vállalatok gyakorlatilag ingyen garázdálkodnak!
A magyar állam hogyne kényszerülne így hitelt kérni, amire az IMF válasza az ùjabb megszorítások igénylése!
A szocialista kormány ezeknek az követeléseknek hatására törölte el a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjkorhatárt 2012-től kezdve fokozatosan 62-ről 65 évre emeli. Ráadásul a korábbi svájci indexálás helyett a nyugdíjak emelkedését a bruttó hazai össztermék növekedéséhez és az inflációhoz is kötik. Nyilván, mert a magyar nyugdíjas annyira, de annyira jól él, hogy azt még az angol is irigyli!
Csökkentették a családtámogatási ellátásokat is. «Ezáltal nemcsak a kiadásokat mérsékli az állam, hanem egyben gyarapítja az aktív munkaerő táborát, amellyel kapcsolatban Magyarország nagyon rosszul áll: a 3 millió magyar nyugdíjas közül sokan a jelenlegi nyugdíjkorhatár alatt mentek nyugdíjba, 2002 és 2007 között átlagosan 59,7 évesen, ami a legalacsonyabbnak számít az OECD-országok között. Részben ez vezetett az OECD-átlaghoz képest 10 százalékkal alacsonyabb, 57 százalékos foglalkoztatási szinthez.»- mondja ez az agyalágyult a Financial Times-tól. Mintha 10 állásajánlat felszívhatna 100 munkanélkülit, vagy 60 éves, beteg embert! Vagy mintha ez volna az ildomos! Miért nem azt firtatja, miért egyre magasabb a halandóság a magyar férfilakosság körében?
«Balassy László, a Citibank ügyvezetője is ùgy nyilatkozott, hogy nagyon sok mindent kell még tenni az emberek motiválása érdekében, hogy a segély helyett a munkát válasszák». Bankvezér. Mi mást is mondana egy bankvezér? Kilóg a lóláb…
Az emberek nem a korlátolt idejű és összegű segélyt választanák, hanem a munkát! Ha lenne! De nincs, mert az uniós kívánalmak szerint megszüntették a mezőgazdaságot, a nagyipart, elprivatizáltak mindent, piacot csinálnak mindenből, az egészségből, az iskolákból, kultúrából, a közszolgáltatásokból.
Most pedig a maradék vívmányra akarják a végső csapást mérni. Fogjuk-e hagyni?

Görögország

A Zöld Baloldal, a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Szociális Charta 2008, a Magyar Egyesült Baloldal ezen az úton fejezi ki szolidaritását a görög munkásosztály harcával.
A görög szociáldemokrácia kormánya – az Európai Unió, az Egyesült Államok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyomására – brutális megszorító intézkedéseket vezetett be, amelyek a reálbér (sőt: a közalkalmazottaknál a nominálbér) csökkentésével, adóemelésekkel, a szociális és a közszolgáltatások megkurtításával vagy megdrágításával, masszív elbocsátásokkal, a fogyasztás korlátozásával kívánja elérni a költségvetési egyensúly helyreállítását.
A munkás- és diákmozgalom – a szakszervezetek, a két kommunista párt (a Sziriza és a KKE), az anarchoszindikalisták – közös vagy párhuzamos akciókkal, sztrájkokkal, köztük a nagyszerűen sikerült általános sztrájkkal szervezi és fokozza az ellenállást. Csütörtökön reggel szervezett munkások elfoglalták az athéni pénzügyminisztérium épületét. A hangulat forradalmi.
A görögországi tőkés rendszer súlyos válságban van. Félő, hogy a szocialisták katonai erőszakot fognak alkalmazni a lázongó görög dolgozók ellen.
Ebben az egyszerre aggasztó és reménykeltő helyzetben a nemzetközi – és elsősorban az európai – baloldalnak határozottan és egyértelműen az ellenálló görög munkások és diákok oldalára kell állnia. A vörös és a fekete-vörös zászlók alatt tiltakozó tüntetők, a sztrájkolók, a direkt akciók kezdeményezői értünk, más kelet-európaiakért is kockáztatják testi épségüket és szabadságukat. A költségvetési egyensúly hamis ürügyével mindenütt, nálunk is nagyobb fordulatszámra kapcsolják a kizsákmányolást, gyorsítják az elbocsátásokat, rombolják a közszolgáltatásokat, szétrombolják a szociális biztonságot, szélesítik a kirekesztést, erőszakkal és antidemokratikus rendszabályokkal fenyegetőznek. „Végső megoldásnak” meg ott a fasizmus.
A szociáldemokrácia ismét választhat az uralkodó osztály és a proletariátus között. Nincsenek illúzióink afelől, hogy miként fog dönteni.
Csak a szocializmus és a szabadság állhatja útját a katasztrófának. Ebben a szituációban éberségre és egységre van szükségünk.
Vigyázó szemünket Athénra vessük.

Nemzetközi információk

új széria 4.sz. (373) - 2010.márc.5.



Sajtószolgálat

USA

Kampány: «Vizsgálat Mumia Abu Jamal emberi és polgári jogairól»

Suzanne Ross levele a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértéséhez

Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak!

Először is meg kell köszönjem Nektek a Pam Africa, az International Concerned family and Friends of Mumia Abu-Jamal és a Free Mumia Abu-Jamal Coalition (New York városa) nevében, hogy folytatjátok a kampányt, s a nov. 12-i igazságügyi minisztériumi első látogatásunk előtti szervezőmunkát elvégeztétek. Ezen a napon az Amnesty International-lel és a NAACP-vel, valamint számos más szervezettel sajtókonferenciát tartottunk «Mumia Abu Jamal emberi és polgári jogai kivizsgálása érdekében» kampányunk bejelentésére. Nemzetközi támogatásotoknak köszönhetően a kampány presztizse erősödött, ami bennünket is bátorít a Mumia elvtársunkat szolgálandó nehéz csatában.

Ahogy minden bizonnyal tudjátok, az eddigi összes bíróság, beleértve az USA Legfelsőbb Bíróságát is, elutasította az új ítélet lehetőségét, így csak arról van szó, hogy a halálos ítéletet végrehajtják-e vagy élete végéig börtönben marad. Nyilvánvaló, hogy számunkra egyik sem elfogadható és követeljük az Igazságügyi Minisztérumtól, hogy felelősségéhez mérten vesse be jogszolgáltatási hatalmát annak érdekében, hogy ebben az országban mindenki számára biztosítottak legyenek a polgári jogok. Az igazságszolgáltatástól kérjük, hogy vizsgálják felül az évtizedekkel ezelőtt Mumia ellen felhozott hamis vádakat, polgári jogainak a rendőrség, a vizsgálat, a bíróságok általi megsértését.

Ennek a kampánynak második szakaszába kezdünk, melynek kulcseleme Eric Holder főügyésszel vagy az őt képviselő személlyel való találkozásunk lesz. Kértük ezt a találkozót, s valószínűleg április 26-án kerül rá sor. Ekkor újra sajtókonferenciát és gyűlést akartunk tartani, s reméljük, ezeken újra ugyanannyian lesznek! A többi Holder főügyész válaszaitól függ.

Minthogy ez az ügy 28 éve tart, a hagyományoknak megfelelően nagy tömegtüntetést vagy hasonló fontosságú akciót tartunk Philadelphiában ápr. 24-én Mumia születésnapján, aki most lesz 56 éves. Eddigi életének felét börtönben töltötte és gyakorlatilag állandóan a halálraítéltek cellájában. Ez év ápr. 26-án pedig Washingtonban ünnepeljük Mumia elkötelezettségét az igazság iránt, lelkierejét és bátorságát!
Reméljük, hogy mindnyájan csatlakoztok hozzánk ápr. 26-án Washingtonban, várunk benneteket lehetőségeitek szerint a tanácskozás előtt vagy után.
Fogadjátok szolidáris üdvözletemet:

Suzanne Ross, 2010. febr. 2.

Tartalom:

- Nagy-Britannia:
- a bányászok országos szakszervezetének lapja, a The miner Journal: Szabadságot Valentyin Uruszovnak!
- Levél a börtönből

- Belgium: A Halle-i vasúti katasztrófa után

- Tunézia: a Represszióeellenes Nemzetközi Bizottság (Cicr) kommünikéje

- Afganisztán: az afganisztáni Radikális Bal (LRA) levele a holland Munkáspárthoz



Nagy-Britannia

Valenytin Uruszov szakszervezeti felelős kiszabadításáért

Levél a börtönből

A hamis vádak alapján 6 évi internálásra ítélt Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős (Kelet-Szibériában az Alrosa bányatársaság független szakszervezetének létrehozója) a börtönbe való visszatérése előtt, kórházi tartózkodása idején üzenetet tudott eljuttatni hozzánk. «Viszatérésemkor nagy valószínűséggel magánzárkába fognak tenni és azt hiszem, hosszú időre», riadóztat.

A büntetőintézmény személyzetének elmondása szerint az Alrosa vállalat igazgatása kapcsolatba lépett a büntetőtábor vezetésével, hogy «foglalkozzon» Valentyin Uruszovval. «Igaztalanul azzal vádolnak, hogy megsértem a szabályzatot, hogy keresem az összetűzést a személyzettel, sőt, fenyegetem őket. Annak ellenére, hogy nem válaszolok a provokációkra, nincs olyan nap, mikor ne kísérleteznének ilyen állításokkal.»

Uruszovnak súlyos veseproblémái vannak, s jelzi, hogy «a foglyok barakkjaiban nincs szellőzés. A víz egyenesen a folyóból érkezik, a múlt évben több mint száz bebörtönzött fertőződött meg tuberkulózissal.»

Ugyanakkor a dolgozókhoz fordult és mindazokhoz, akik a világ minden részén kampányt folytatnak kiszabadulásásért: «Különösen hálás vagytok mindannyiótoknak, akik sorsom miatt aggódtok. Minden nehézség ellenére örülök és nem bánom, hogy a harcot választottam. Meg vagyok győződve arról, hogy Oroszországban sorsunk hamarosan jobbra fordul, egyszerűen szembe kell fordulni ezzel a helyzettel. Nem maradhatunk az út szélén, ha a jövönkről van szó. Mindjárt itt a reggel, a szokásos motozással, így nem folytathatom e levél írását. Tudom, hogy mindnyájan meg fogjátok érteni, amit mondani akartam. Legtiszteletteljesebb üdvözlettel: Valentyin»

A párizsi, berlini orosz nagykövetségeken történt szakszervezeti küldöttségek után a National Union of Mineworkers (NUM), a nagy-britanniai bányász-szakszervezet Medvegyev elnökhöz fordult Uruszov azonnali szabadon bocsátása követelésével.

Valentyin Uruszov veszélyben van! A Represszió Elleni Nemzetközi Bizottság arra hív, hogy bővítsük a kampányt!

A sajtóban

THE MINER
Országos Bányásszakszervezet (NUM) lapja
2009 karácsonyi szám

A NUM nyilatkozata: Szabadságot Valentyin Uruszovnak!

A NUM országos vezetői támogatásukkal járulnak hozzá a Valentyin Uruszov kiszabadításáért indított nemzetközi kampányhoz. Uruszov, az orosz bányász, hamis vádak lapján került börtönbe, miután munkatársaival szakszervezetet hozott létre. A NUM elnöke, Ian Lavery, levelet küldött Dimitrij Medvegyev orosz elnöknek, melyben közbenjárását kérte Uruszov szabadon bocsájtásában.

Uruszov, az Alrosa gyémántkitermelő vállalat alkalmazottja nyilvánvalóan hamisított bizonyítékok (kábítószer birtoklása) alapján hat éves kényszermunkára ítélten büntetését tölti.

A figyelem egy munkahelyi konfliktus nyomán terelődött Uruszovra Kelet-Szibériában, Jakutföldön, az udacsnyi Alrosa bányában a múlt év júliusában.

A bányászok éhségsztrájkba fogtak munkakörülményeik elleni tiltakozásként és új szakszervezet létrehozásáért. Uruszov volt a szószólójuk. Válaszul a bánya vezetése kétoldalú bizottságot állított fel tárgyalások vitelére. A bizottság éppencsak megkezdhette munkáját, mikor 2008. szept. 3-án, két nappal javaslatai benyújtásának határideje előtt Uruszovot letartóztatták.

Háziőrizetbe vették, illegálisan lakásától 60 km-re szállították, fegyverrel fenyegették, elzárták. Távollétében házkutatást tartottak, ekkor «találták meg» a kábítószert. 2008. dec. 26-án bűnösnek találtatott és elítéltetett a jakut Mirinszkij járási bíróság által.

Szibériában, a hatalmas kiterjedésű jakutföldi kormányzóság kőolajban, aranyban és gyémántban rendkívül gazdag, s egyik legnagyobb tulajdonos az Alrosa.

Uruszov ügyvédei azt állítják, hogy a helyi kormányzóság nyomást gyakorolt a bíróságra. Uruszov első letartóztatása alkalmával az egész világról tiltakozó üzenetek érkeztek. 2008. május 12-én a Jakut Köztársaság legfelsőbb Bírósága a korábbi eljárást megszüntette és kaució ellenében Uruszov szabadonbocsátásáról intézkedett – egyszerre volt győzelem és ritka esemény.

Sokan beszélnek a vád hazug és illegális jellegéről. A vizsgálatot irányító tiszt ellen vádeljárás indult. Mindezek ellenére jún. 26-án mégegyszer a mirinszkiji bíróság elé került az ügy (Oroszországban ez a rendes procedúra) – ezúttal pedig megerősítette a korábban kirótt 6 éves kényszermunkát.

Az orosz szakszervezeti aktivisták fokozott támadásnak vannak kitéve: munkahelyi zaklatásnak, elbocsátásnak, a vállalati szolgálatban álló verőlegények támadásainak. De az utóbbi években ez az első eset, hogy szakszervezeti felelőst hosszú börtönbüntetéssel szankcionálnak.

Oroszországban az emberi és polgári jogok védelmében szakszervezetek alkotta csoport alakult, mely kampányt folytat Uruszov kiszabadításáért.

Ian Lavery, a NUM elnöke, Keith Stanley, alelnök és Chris Kitchen, titkár a közelmúltban találkoztak az Uruszov támogatására alakult szervezet képviselőivel az Egyesült Királyságban, melynek tagja többek közt a szocialista ügyvédszervezet, a Haldane Society.

Ian Lavery kijelentette: «Régóta szolidáris kapcsolatban vagyunk az orosz és ukrán bányászokkal. Sosem felejtjük el azt a támogatást, amit számunkra nyújtottak. Nem fogunk ölbetett kézzel üldögélni, mikor tudjuk, hogy egy bányász, akárhol is legyen a világon, börtönbe kerül azért, mert társait szervezi. Az reméljük, hogy az egész Egyesült Királyság munkásmozgalma csatlakozni fog a kéréshez, hogy az orosz miniszterelnök vizsgálja felül ezt az ítéletet.»


Amit tenni lehet:

• Dimitrij Medvegyev orosz elnökhöz fordulni levélben: (az Orosz Föderáció elnöke, Iljinka utca 23., 103132 Moszkva, Oroszország) Uruszov kiszabadulását követelve;
• kérni országgyűlési és európai parlamenti képviselődtől a Medvegyev elnökhöz fordulást ez ügyben;
• kérni saját szakszerveztedtől, helyileg vagy országos szervtől a kampány támogatását, stb;
• informálni Chris Kitchent, a NUM titkárát és kampányszervezőt emailban (angolul): free.urusov@googlmail.com


Belgium

Levelezőnktől

A Halle-i vasúti katasztrófa után

A vasút szakszervezete és igazgatósága azon nyomban az Európai Bizottság felelősségét jelölte meg

A vasutas FGTB szakszervezet kitart amellett, hogy kapcsolat van a katasztrófa és a 2003 márciusában belga törvénnyé vált vasúti «liberalizáció» európai direktívája között, mely az SNCB vasúttársaság szétveréséhez vezetett. Három egység alakult: az SNCB holding, az Infrabel (infrastruktúra kezelése) és az SNCB (mely csak szállító).

A «liberalizáció» azonnal a magánszektor módszereinek alkalmazásához vezetett és olyan helyzethez, melyben a 3 egység érdekellentéte rendszeresen napirendre kerül.
A mozdonyvezetők képzése a magánszektorban szokásos időre redukálódott, 63 hét helyett 47-re. A munkakörülmények rosszabbodtak. Egyik mozdonyvezető: «Lassan nem bírjuk tovább.» A következmény: jelenleg minden negyedik napon egy vonat nem veszi figyelembe a piros jelzést.
Létezik olyan szisztéma, amely automatikusan leállítja a tilos jelzést átlépő vonatot. De az 1980-ben Belgiumban bevezetett fiskális szigorúság a megfelelő beruházástól megfosztja az SNCB-t. A 2001-es első vasúti katasztrófa után az SNBC elkötelezte magát az azóta napvilágot látott európai normák tiszteletben tartására. De ezekben a normákban annyi a technikai probléma, hogy egy másik javára kellett dönteni, s ma a vasút vezetése az Európai Bizottságot okolja a négy év elvesztéséért.

Belgium végülis saját rendszerének alkalmazását választotta, de olyan körülmények között, mikor az SNCB már széthullott. Az Infrabelnek – megbízatása a karbantartásra és az infrastruktúra feljesztésére vonatkozik (nyitott a magánáruszállítás előtt és annak kell lennie a személyszállításban is) – megvannak a pénzügyi eszközei. De az SNCB a belga vasút szegény rokona lett, még 6 évig nem lesz pénze a készülék felszerelésére minden mozdonyra.

2003-ban a szakszervezeti vezetők nem mozgósítottak az SNCB szétdarabolása ellen. Ma az FGTB-nek ki kellett mondania ennek következményeit! A jövő hiányában a vasutasok spontán munkabeszüntetésbe kezdtek a Halle-i katasztrófa után kifejezve mélységes indignálódásukat és követelve a biztonság fokozását.

Most az a feladat a szakszervezetek számára, hogy mozgósítsanak az SNCB egységének visszaállításáért, ahogyan az 2003. előtt létezett. Ez pedig magábafoglalja az európai direktíva elvetését, mert ez vitt a széthulláshoz, ami pedig a Halle-i katasztrófa alapvető oka.

TUNÉZIA

A 2009/2010-es tanévben a tunéziai egyetemi hallgatók szakszervezeti aktivistái ellen megtorlási hullám indult. A szakszervezet már évek óta szálka a kormány szemében, az UGET kongresszusának megakadályozásától aktivitásának elfojtásán keresztül még az is előfordult, hogy a közrend elleni vétséggel vádolták. Most a bíróság mintegy 30 hallgatót ítélt el ill. eljárást folytat ellenük. Tizenötöt közülük 12-37 havi elzárással büntetnek, az Fegyelmi Tanács pedig mintegy ötvenet eltiltott tanulmányaitól, kizárt a tuniszi egyetemről szakszervezeti és politikai tevékenysége gyakorlása miatt. A Represszió elleni Nemzetközi Bizottság támogatja a bebörtönzött vagy kizárt diákokat, ügyükben közbenjárt és kéri az egyetemi szakszervezet független működésének lehetőségét.

A CICR , a Represszió elleni (a politikai és szakszervezeti jogok védelmében) Nemzetközi Bizottság kommünikéje

A CICR küldöttségében Jean-Pierre Barrois tanár, Gérard Bauvert újságíró Tunézia párizsi követségére látogatott 2010. febr. 9-én.
A delegáció átadta követelését a számos egyetemi hallgató, aktivista, UGET szabadonbocsátása érdekében, akik között számosan börtönben vannak ma, másokat pedig kizárt egyeteme.
A delegáció fogadását a követség elutasította, mely tény csak megerősíti a fiatalok helyzete felett érzett nyugtalankodásunkat. Családtagjaikkal, barátaikkal együtt a nemzetközi közvéleményhez fordulunk, különösen a diák- és szakszervezetekhez, valamint az emberi jogvédő szervezethez:

Ne hagyjuk a diákokat magukra!
Követeljük azonnal szabadonbocsátásukat!



AFGANISZTÁN

Az afganisztáni Radikális Bal (LRA) levele a holland Munkáspárthoz


Kedves Barátaink!

Gratulálunk Nektek Afganisztánról hozott döntésetekhez és kérésetekhez, hogy a NATO barbár missziója végre érjen véget. Amióta 2001 végén az USA és a NATO elfoglalta Afganisztánt, az afgán népnek szembe kell néznie a biztonság hiányával, a szegénység növekedésével, munkanélküliséggel, gyilkosságokkal, bűncselekményekkel, kábítószer-kereskedéssel és háborús bűnös urainak uralmával.

Afganisztánban mint elsőrendű sikert emlegetik a demokrácia bevezetését – a 2009. szeptemberi választások tükrében láttuk, a történelemben soha nem látott magasságokba emelkedett a csalás; szégyen az USA-ra és NATO-ra nézve, közöttük Hollandiára is, melyek támogatták az afganisztáni választásokat.

A nők helyzete és az újjáépítés csak ürügy a népek megtévesztésére. Mutatnak néhány asszonyt szimbólumként a kormányból, de a nők elleni erőszaktétel, az öngyilkos nők száma, a lányok, asszonyok bántalmazása a rendőrség által, sőt, a börtönökben növekedik; ez a tény fakasztja nemzeti és nemzetközi szinten az emberi és polgári jogvédő szervezetek haragját. Afganisztán népe most már érti, mi volt cél elfoglalásával. Következésképpen nincs más választása, mint az ellenállás és a megszálló csapatok azonnali kivonásának követelése.

Becsüljük bátor és igazságos döntéseteket. Minden bizonnyal leckeként szolgált másoknak, hogy a megszállásnak véget akartok vetni, azok számára is, akik még hétrét görnyednek az imperializmus akarata előtt feláldozva katonafiaikat az amerikai imperialista katonai érdekek oltárán.

A meghozott nagyon fontos döntés inspirálja a német, olasz, kanadai, ausztráliai háborúellenes és pacifista erőket, azokat az afgánokat is, akik a megszállást elítélik, és az egész világon meg fogja erősíteni a NATO-militarizmus ellenzékét.

Az afgán nép hálás Nektek, mert Ti felnyitottátok a szemeket a NATO agressziós missziók természete előtt és azt kéri Tőletek, ne hátráljatok semmiféle nyomás hatására, jöjjön az az USA vagy a NATO legfelsőbb köreiből. Kérünk Titeket, hogy folytassátok a csapatkivonás követelését Afganisztánból, hogy hagyján békén az afgán népet saját sorsának eldöntésében.

Afganisztán népe jól tudja, hogy Európa, Kanada, sőt még az USA népe is háborúellenes, nem akarja ezt a tragikus katonai missziót, nem akarja, hogy adójával a katonai költségvetést táplálják olyan ostoba háborúban, melyet világosan láthatóan el fog veszíteni. Csak és kizárólag a népeket állítólag képviselő kormányok nem tudják, nem látják, nem akarják.

Éljen az afgán és a holland nép közötti szolidaritás!

A megszálló csapatok azonnali kivonását Afganisztánból!

Kárpótlást az USA és a NATO áldozatainak Afganisztánban!

Afganisztáni Radikális Bal (LRA), 2010.02.21.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par « Les Amis de l’Entente », 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Munkás Hírlap

2010 márciusa, 1. szám

Nyugati kampány a köztulajdonbavétel ellen

Elszabadult nemzetközi kampány indult Pécs város önkormányzatának határozata ellen, mely hatályon kívül helyezte a vízszolgáltatás privatizációját. A francia «Le Monde», az Európai Unió nemhivatalos lapja, február 20-i száma gyűlölködő cikket jelentett meg: „Magyarországon a jobboldal nacionalista érzelmeket szít”. Méltatlankodik, hogy Pécs városa merészelte «tulajdonától kíméletlenül megfosztani a Suez Environnement leányvállalatát és újraállamosította a lakossági vízszolgáltatást». Denunciálja azokat a magyarokat, akik meg merik erősíteni, hogy «a magyar víznek vissza kell térnie magyar tulajdonba», és főleg azokat, akik kritizálják a víz árának szakadatlan emelkedését. Semmi hála a nyugati megmentők segítsége iránt! – mivel mégiscsak: «Magyarország a csődöt 2008-ban a nemzetközi intézmények 20 milliórd eurós kölcsönének köszönhetően kerülte el (…) viszonzásul a szocialista kormány megszorításai ellenében», s annyi baj legyen, ha ennek következtében: «a munkanélküliség eléri a 11 %-ot és a GDP 6,2 %-kal csökkent»! A cikk folytatja: ”A pécsi ügy meglehetősen nyugtalanító, mivel ezt kibővíti az ország két legrentábilisabb magánrádiója, a Sláger és a Danubius „újraállamosítási” ügye, mely során külföldi befektetőit kíméletlenül félreállították” – indokolja.

2009. nov. 18-án 9 budapesti nagykövetség, Németország, Belgium, Franciaország, Norvégia, Hollandia, az Egyesült Királyság, Svájc, oldalukon az USA-val és Japánnal kifejezték aggodalmukat ezen gyakorlat felett, mely előidézheti – húzzák alá az aláírók – a tőke menekülését, melyre pedig Magyarországnak szüksége van. Tehát 9 nagykövetség tiltakozik az ellen, hogy Magyarország “újraállamosítja” a rádiókat, rendelkezni akar természeti kincsei és földje felett.

Görögországban az EU döntött az ország csődbe jutásáról, hogy gyámság alá helyezzék, diktálván a “szocialista” kormánynak a dolgozók elleni harc fokozását (az állami alkalmazottak fizetésének 10–20 % -os csökkentését, a tisztviselők számának zárolását, a költségvetésben a közkiadások leszállitását.)

S Magyarországon az amerikai követ akarja megtiltani a népi tulajdon újraállamosítását!
Milyen jogon veszik gyámság alá a nagytőkés intézmények Európa és a világ népeit? S mindezt az úgynevezett «szocialista» kormány egyetértésével?
Visszautasítani ezt a gyámságot egyáltalán nem nevezhető nacionalizmusnak, sovinizmusnak. Éppen ellenkezőleg, ez a feltétele annak, hogy létrejöjjön a balkáni és dunamenti régió dolgozóinak egysége, Európa és az egész világ egysége.

A “Le Monde” írja: “Ilyen intézkedések csak akadályozhatják a magyar piacon domináns szerepet játszó francia cégeket, a Suezt és a Veoliát”. De kit kell megmenteni: a dolgozókat, vagy a multikat?
A Munkás Hírlap állítja: a dolgozókat! S ha szükséges, érvényteleníteni kell a privatizációt, újból köztulajdonba kell venni, nacionalizálni!

A cikk magyarra fordítva és megjegyzésekkel ellátva megjelent egy internetes honlapon. A reagálás nem maradt el:

„Amikor az egészségügy privatizációja ellen a Fidesz kezdeményezett indirekt kérdésekkel népszavazást, akkor is mellé álltam. Most, hogy Páva polgármester visszavette önkormányzati kezelésbe Pécs vízellátását – ezt is támogatom. Én értékekben gondolkodom. Aki baloldali értékeket jelenít meg, azzal én egyetértek. Egyébként esze ágában sincs a tőkének Magyarországot megmenteni, amelyik pedig menekül, az azért teszi, mert nem folytathatja minden mértéken felül a haszonszerzést... Azt üzenjük a lopott pénzzel sáfárkodó "befektetőknek": menjenek az ördögbe, ha nem tetszenek a magyar viszonyok. .. A két rádióadó közül az egyik amerikai, a másik talán francia érdekeltség volt… Tőlem be is tilthatnák azokat. Ízlésromboló, a kultúrmocsok közvetítői a kereskedelmi tv-kel együtt. Viszont, ha itt is sikerült szétverni átmentileg egy monopóliumot, akkor ez is helyes volt. Megértem, hogy aggódnak bizonyos körök a felsorolt európai államokban.”

Második: «Az euró okán aggódunk. Remélem, nem sikerül bevezetni azokban az országokban, ahol eddig még nincs. Világosan kimutatták, hogy tragédia lenne Magyarországra nézve…»

Harmadik : «Budapest közszolgáltató műveit sem kellett volna elkótyavetyélni. Szinte ajándékba kapták a szép idegenek a teljes infrastruktúrát, semmit nem építettek hozzá, de a közüzemi számlákat felverték a csillagos égig.»

Egy szakszervezeti felelős: «Azt mondják, hogy a jobboldal nacionalista, de látjuk, hogy a pécsi polgármester döntése a lakosság akarata, az embereknek pedig elege van a víz árának emelkedéséből és abból, hogy az ország gondnokság alá került a válság ürügyén, amiben semmi szerepe nem volt.» …«Ez nem csak Pécsett van; sok más helyhatóság is visszaveszi tulajdonába a víz üzemeltetését az árak mérsékeléséért. Ezt a példát követni kell és nem csak a víz ügyében… Ugyancsak Pécs az a város, ahol 2007 tavaszán a szavazóképesek 35%-nak részvételével helyi szavazáson 92 %-nyi mondott nemet a NATO radarjának felállítására. A helyhatóság, számos tüntetéssel megerősített lakossági akaratból természetvédelmi körzetnek nyilvánította a helyet és eltorlaszolta az utakat...”

Ezeknek a dolgozóknak, aktivistáknak igazuk van.

(A Munkás Hírlap köré csoportosult magyar munkásaktivisták hozzájárulása az Algirban (2010. nov. 27-28. és 29.-án) tartandó Nemzetközi Konferencia előkészítéséhez)

Interjú Észak-Magyarországon: mit akarnak a fiatalok?

Az Unió országaiban a mezőgazdasági termelés 2009-ben átlagosan 12,2 %-kal csökkent. Magyarországon a legnagyobb arányban, 35, 6 %-kal. Az IMF helyettes főigazgatója – abból az alkalomból, hogy Magyarország rendelkezésre bocsájtotta kölcsöne ötödik, 788 millió eurós szeletét – üdvözölte «a programmal egybevágó gazdaságpolitika koherens megvalósítását» különösen a nyugdíjrendszer strukturális reformja és a szociális szolgáltatások alkalmazásában.
Az ország egyik csücskében, a hajdani virágzó nagyipar romjain „az elmúlt év utolsó hónapjában 114,7 ezer regisztrált álláskereső keresett munkát, számuk a november végi 110 ezerhez képest 4,3 százalékkal emelkedett, az előző év azonos hónapjához viszonyítva viszont már 18,3 százalékkal.
A regionális munkaügyi központ adatai szerint az országban tavaly decemberben nyilvántartott 51,3 ezer pályakezdő álláskereső közül minden ötödik e régió valamelyik megyéjében él, számuk csaknem elérte a 11,5 ezret.” (az adatok a HVG-ben jelentek meg.)
Ebben térségben élő, 7-8 fiatalból álló csoport válaszol kérdéseinkre.
- Miként definiáljátok önmagatokat?
Mindenképpen önállónak. Mint baloldali gondolkodók próbálkoztunk baloldali pártokkal, ifjúsági szervezetekekkel, mindenhol falakba ütköztünk, eltávolítottak bennünket. Mi tiszteljük az időseket, de nem akarjuk, hogy helyettünk döntsenek, hogy megmondják, mit kell akarnunk. Ugyanaz a korosztály diktál, ugyanazok a módszerek érvényesülnek a helyi pártpolitikában. Az akciók kimerülnek a szórólapok kiosztásával – ekkor bezzeg szükség van ránk! –, de ha önállón kezdeményezünk, akkor önhatalmuan letiltanak bennünket. Amit mi akarunk, az résztvenni a vitákban és határozatokban, akciókat szeretnénk minden olyan kérdésben, amit fontosnak tartunk. Most, a közelgő országgyűlési és helyhatósági választások előtt egy laza civil szervezetben dolgozunk. Nem értünk egyet azzal, hogy négyévente elmegyünk voksolni, azzal kész is van a demokrácia. Közvetlenül akarunk beleszólni a dolgok alakulásába, a megválasztott képviselőket is visszahívhatónak gondoljuk.
- Milyen gondok foglalkoztatnak benneteket leginkább?
Munkanélküliek vagy tanulók vagyunk. Nekünk a legfontosabb kérdés éppen a munka hiánya. Hiába végzett közöttünk valaki egyetemet, még sincs munkája. Aki tanul még, szakmunkásnak készül, annak se biztos, hogy lesz. Hogyan gondolhatnánk családalapításra, lakásra? A múltkor azt mondtam: olyan a házunk, mint egy börtön, rácsok nélkül. Téblábolunk egész nap, igyekszünk elfoglalni magunkat, de – munka nélkül vagyunk… A szüleink nyakán kell élnünk, akiknek szintén kevés a jövedelmük. Mitőlünk el akarják venni a jövőnket. Nekünk munka kell, diszkrimináció nélkül. Mert van megkülönböztetés, nem csak cigányok-magyarok között mindkét irányban, hanem munkához is csak az juthat, akinek ismeretsége, kapcsolatai vannak.
- Hogy látjátok a háború és az egyre emelkedő magyar katonai kiadások viszonyát az elégtelen számú és megszűnőben lévő munkahelyekkel kapcsolatban?
Azt gondoljuk, hogy egyrészt a zsebünkből húzzák ki ezt a pénzt, másrészt pedig, hogy pont a fiatalokat küldik mindig háborúba. Szemérmesen missziónak nevezik, de magyarok is otthagyták a fogukat. Mi keresnivalója van országunk katonáinak Afganisztán, Balkán, Ciprus, Irak, Kongó, a Sínai félsziget, Libanon, Ny-Szahara, Csád területén? Miért nem lehet hagyni a népeket, hogy megoldják a gondjaikat saját maguk és úgy rendezzék el? Mindennek az elnyomás, a kizsákmányolás az oka. Nem szabad hagyni, hogy fegyverekre költsék az emberek, a fiatalok pénzét.
- Mit szóltok a haiti eseményekhez, tényleg "csak" egy természeti jelenség a katasztrófa?
Az amerikaiak felhasználják a katasztrófát is arra, hogy kiterjesszék uralmukat, ez világos. A kezükben akarják tartani Haitit, most már katonailag is, hogy megfélemlítsék a térség mozgalmait és tovább profitáljanak ebből az országból. Obama se jobb, mint a többi elnök volt.
- Hogyan látjátok az utóbbi hónapok munkásmozgalmi fellendülését: a kézbesítők sztrájkját, a BKV-sokét, mit szóltok a kirúgásokhoz, a sztrájkok lezárásásához?
A legtöbb szakszervezet csak megélhetést jelent a vezetőknek, nem a munkások védelmét szolgálják. A vezetés csak egy bizonyos határig megy, nem akarja megütni a bokáját… A mostani sztrájkoknak nagy eredménye nem lett, leszámoltak az emberekkel. Más eszközök is kellenének a sztrájkon kivül, melléjük kellene állni… a többi szakszervezetnek is, szélesebb szolidaritás kellene.
- Mit gondoltok a munkáltatók javaslatáról a kormánynak címezve a sztrájkjog módosításáról?
Nem szabadna engedni, rögtön összhangolt akcióval kellene válaszolni! A szakszervezeti vezetők erre nem nagyon akarnak hajlani! Ahogy az országban romlik a helyzet, úgy születik egyre több, a demokratikus jogokat korlátozó intézkedés. Szeretnénk tenni ez ellen.

Európai körkép

Egy hónapja, hogy egy izlandi bank (Icesave) londoni székhelyű fiókja, mely hazájában gyakorlatilag ismeretlen volt, csődbe jutott. Az angol és holland kormány kártalanította a részvényeseket, az összes nagy-britanniai izlandi tulajdonban levő vállalat javait zárolta, s a számlát benyújtotta Izlandnak. Ez a számla GDP-jének 40 %-a!
Az Európai Unióba belépni kivánó izlandi kormány pedig elfogadta!
A lakosság fellázadt, népszavazás kiírását követelte. Több mint 60 ezer aláírás reklamálta a kormánytól az adósságfizetés
megtagadását (amit azóta népszavazás is megerősített).
Görögország is a csőd szélén áll. Az IMF és az EU kötelezi «a deficitcsökkentés konkrét és hatásos intézkedéseire». Az agrárlakosság és a közalkalmazottak torlaszokkal és sztrájkkal utasítják vissza ezeket a szigorú intézkedéseket.
Most pedig Portugálián és Spanyolországon van a sor, ahol az IMF a költségvetés kiegyensúlyozását «a folyó kiadások,
különösképpen a tisztviselői bérek és a szociális szolgáltatások csökkentésével» kéri számon.
Ukrajnában, ahol a privatizáció felgyorsult, a kormány a munkásság nyomására kénytelen volt néhány grivnyával emelni a minimálbért. A francia «szocialista» Strauss-Kahn, az IMF elnöke pedig tiltakozik ez ellen, mert ez – szerinte – tervei egyensúlyának felborulásához vezet és az igért kölcsön 2. részlete folyósítását elutasította...
Magyarország is ezen a listán van. Egy évvel ezelőtt az IMF infúziójára szorult, mely kötelezi a kormányt az összes közszolgáltatás drasztikus megnyirbálására, a privatizáció folytatására, az ipar és mezőgazdaság további pusztítására.
Ezek azok a jelenségek, melyeket a nemzetállamok láncreakció-szerű csődjének és a nemzetek szuverenitása megsértésének hívunk. A kormányok és a munkáltatók felbecsülve ezen politika várható hatását, nyomást gyakorolnak a szakszervezetekre, tárgyalásokra szólítják őket, hogy maguk is konstatálják a nehézségeket és csatlakozzanak a dolgozók és a lakosság elleni intézkedések bevezetéséhez.
Görögország, Izland mellett Romániában is tömegek mozdulnak, a sztrájkok egymást követik a 100 ezer közalkalmazotti munkahely megszüntetése ellen; vagy Szerbiában, ahol egy hónap alatt több mint 30 munkabeszüntetés zajlott a bérek ki nem fizetése miatt; Boszniában a bérek csökkentése, a munkahelyek megszüntetése ellen. Szlovákiában a teherautósofőrök a főváros felé vezető utakat zárták le tiltakozásul az autópályadíj-emelés bejelentésére; jan. 29-én Belgiumban, az Európai Unió szívében 35 ezer munkás tüntetett szakszervezeteivel együtt az elbocsátások ellen. Nálunk Magyarországon a BKV dolgozói, a postai kézbesítők, a vasutasok lázadtak az IMF és az EU által kierőszakolt intézkedésekkel szemben, bérük emeléséért, a munkaritmus fokozása ellen.
Elismeréssel tartozunk a szakszervezeteknek a decemberi érdekegyeztető tárgyaláson megfogalmazott közös álláspontjukért, melyben elutasították a munkáltatók kérését, hogy a minimálbér érintetlen maradjon az állítólagos nehézségekkel küzdő vállalatok esetében. A kormány és a vállalkozók megkerülvén a kérdést, megnyirbálták a dolgozók kivívott jogait, mint az étkezési utalvány megadóztatása, az évvégi prémiumok csökkentése, illetve eltörlése. Visszavéve így jobbkezükkel, amit balkezükkel kénytelenek voltak nyújtani. A BKV sztrájkja 14 szervezet támogatását élvezte, a vasutasok szolidaritási sztrájkkal álltak melléjük, a KÉSZ és az MKMP együtt tüntetett a postaszékház előtt. A dolgozók osztályharcban szerveződnek a támadások kivédésére, hogy szembeszálljanak kizsákmányolóikkal, elnyomóikkal.
Itt, a munkásegység révén lehetséges a kiút, így lehet meggátolni, hogy az ország romba dőljön, hogy megszabaduljunk az EU-tól és az IMF-től, hogy visszaszerezzük nemzetünk szuverenitását és, hogy célt érjünk népünk jogos követeléseinek kielégítésében.

A Munkás Hírlap aktivistái felhívása a sztrájkoló kézbesítők elbocsátásáról

„A megtorló intézkedések nem csak erkölcstelenek, de sértik is a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87. egyezményét
az egyesülési szabadság és szervezkedési jog védelméről és a 98-ast, a szervezkedési és kollektív tárgyalások jogáról. A magyar
kormány a Posta vezetőin keresztüli efajta lépése támadást jelent a demokratikus szabadságjogok ellen a kapitalista érdekek
feltételek nélküli kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ezt az igazságtalanságot nem lehet eltűrni…”

Az MSZP Társadalmi Tagozata szolidáris nyilatkozatban fordult a BKV sztrájkolóihoz

«(…) Felháborodva értesültünk arról, hogy a vállalkozói szervezetek – látva elszántságotokat – rémületükben a sztrájkjogok gyengítésére szólították fel a kormányt. (…) Reméljük, hogy a kormány elengedi a füle mellett e felszólítást!
Amennyiben mégis bármely késztetés lenne ennek elfogadására, akkor az ország valamennyi dolgozójának együtt és egy
időben kell méltó választ adni erre a törvénytelenségre, szakszervezeteik vezetésével.
Tisztelt Barátaink! Folytassátok a küzdelmeteket a teljes győzelemig! Az ország dolgozó népe mellettetek van.»

Szakszervezeti aktivista a minimálbér emeléséről

«A decemberi érdekegyeztetésen a szakszervezetek együttesen elutasították a vállalkozók álláspontját, miszerint a
«veszteséges» vállalatok esetében nem lehetséges a minimálbéremelés. Hol vannak ezek a vállalatok? Felmérést végeztek legutóbb
3 ezer vállalkozásnál, ezek 30 %-a további leépítést, illetve elbocsátást készít elő 2010-re. Csak beszélnek a béremelésekről, valójában bércsökkentés folyik, azaz a nettó bérek – az összeg, amit a dolgozó kézhez kap – csökkenése. A kormány egyre súlyosabbá teszi a munkások terheit. A cégek általi juttatásokra (cafétéria-rendszer) adót vetettek ki:
-étkezési és vásárlási utalvány – 98 %-os adó
-meleg étkezési utalvány – 25 %-os adó
-üdülési csekk a minimálbér erejéig – 25 %-os adó
Több cég vezetője erre bejelentette, hogy megszünteti ezeket a juttatásokat. Az üdülési központokban az utóbbi két évben bizonyos
fellendülés mutatkozott az üdülési csekkek használata miatt, campingek, éttermek nyíltak, de ha a juttatásokat megadóztatják,
megszüntetik, ezen a téren is hatalmas visszaesés lesz. Az árak az infláció meghaladó mértékben emelik, a bérek viszont stagnálnak, illetve csökkennek. Egyszóval, ami itt folyik, az a lakosság kizsigerelése, elszegényítése. Ugyanakkor meg lehet figyelni, a jelentős ágazatokban a dolgozók reagálnak! Szakszervezeteikkel együtt sztrájkolnak jogaik védelméért, béremelésért, munkakörülményeik javításáért.»

A Munkás Hírlap visszhangja

Cseh-szlovák elvtársaink utolsó kiadványában cikk jelent meg a Munkás Hírlap első oldalával. ”Íme újszülött magyar testvérünk, a Munkás Hírlap, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése magyar aktivistáinak kiadványa, amit őszintén üdvözlünk, sok sikert kívánva a munkában, mely a miénkkel közös. Mint a Habsburg-dinasztia elleni harcosok leszármazottai ezzel a százéves köszöntéssel is üdvözöljük őket: „a Miénkre és a Tietekére!” (a szabadságra aktualizálva a jelenben).
Ez alkalommal is határozottan együtt, egymás mellett, ugyanazon ellenség ellen küzdünk.
Azok ellen, akik szolgasorsba vetettek minket is, Titeket is. Akik saját osztályérdekeiket követve eladták nemzeti államaink szuverenitását.
Szlovák és cseh olvasóinknak lefordítottuk a Munkás Hírlap szerkesztőségi cikkét, melyből megismerték a magyar helyzetet.
Ui: a szöveg bizonyos patetizmusa tükrözi a valóságot. A Havel-tipusú reakciós söpredék állítja, hogy harcol a „cseh nacionalizmus” ellen és felújítja a dinasztia emlékét őrző emlékműveket. Mi egyre határozottabban aláhúzzuk a nemzeti szabadságért folyó harcot, hozzátéve, hogy ez esetben egymás mellett kell cselekednünk, Kelet-Európa valamennyi népének.”

A Munkás Hírlap szerkesztőségének, olvasóinak és az összes magyar aktivistának

Kedves Magyar Testvéreinknek!
Immár egy éve nagy érdeklődéssel követjük figyelemmel a magyar dolgozókat és szakszervezeteit kitartó harcukban az
embertelen politika ellen, melyet a nemzetközi pénzügyi intézmények és bürokráciájuk folytatnak országotokban, élén az ún. EU diktátoraival. Harcotok bátorít minket is ebben a küzdelemben ugyanazon ellenség, a világ urai ellen. Biztosítunk Benneteket, Veletek vagyunk, egymás mellett küzdünk. Országaink kormányai mind egyformák az EU kiszolgálásában, igyekezvén alattomban vagy nyíltan egymás ellen uszítani népeinket. De a helyzettel tisztában levő dolgozók soraiban nem létezik a nemzeti gyűlölet. Éppen országaink kormányai ilyenek – függetlenül politikai színezetüktől –, akik már formálisan is eladták köztársaságaink szuverenitását.
Valójában külföldi uraik és a belföldi privatizálók szolgálatában teszik, ti. a Lisszaboni szerződés tiltja az államosítást, így a fosztogatók büntetlenül folytathatják a privatizációt. Azért, hogy eltereljék a figyelmet árulásukról, megpróbálják ugyanazzal a sorssal sújtott népeinkbe oltani a kölcsönös gyűlöletet.
Ha erre közösen mondunk nemet, akkor az sokkal erősebb és hatásosabb lesz. Jelenlegi helyzetünk és az a tény, hogy ellenségeink ugyanazok, kiváló alkalom arra, hogy szoros együttműködésünket elindítsuk.
Ennek érdekében közös vitát kell szerveznünk, kidolgozni közös alapelveinket és konkrét elképzelésünket népeink békés együttműködése érdekében, hiszen valamennyien nemzeti állam keretein belül élünk, saját kulturális arculatú nemzeti kisebbséggel együtt.
Szükséges, hogy e munka élére álljunk és eredményét ne csak országaink dolgozóinak mutassuk be, hanem az összes e kérdésben érintett népnek, a Balkán és Kelet-Közép- Európa népeinek.
El kell érnünk, hogy a nemzeti kisebbségek soha többbé ne legyenek túszok az egymást tápláló kormányok és soviniszta politikusok kezében. A mi feladatunk, hogy a nemzeti kisebbségeken keresztül felépítsük a népek kölcsönös testvériségén alapuló hidat.
Ugyanakkor ne engedjük, hogy egyedül a kisebbségek problémájára szorítkozzunk. Ne hagyjuk felelet nélkül azt a tényt, hogy szolgai kormányaink, a cseh és a magyar, uraik szolgálatáért és a jelentős baksisért való versenyben elöl járjanak azon az úton, mely egyszerűen büntetendőnek minősíti a termelőeszközök társadalmi tulajdona követelésének elvét is.
Az 1980-as évek népi mozgalmai manipulálóinak sikerült beolvasztani Cseh-Szlovákia alapvető dokumentumaiba a magántulajdonhoz való korlátlan jogot, s ma is ennek vagyunk szenvedő alanyai egyre elviselhetetlenebb körülmények között.
Ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, elkerülhetetlenül szükséges az emberi és állampolgári jogokról szóló új koncepció alapjainak kidolgozása. Meg kell nyernünk a társadalom támogatását abban az elvben, ami a magántulajdont illeti, azaz mint minden emberi jogot, ezt is korlátozni kell; s a határ ott van, ahol a másik ember jogai kezdődnek, ami annyit jelent, hogy a kizsákmányolásra senkinek nincs joga.
Íme két indítványunk, s természetesen nem zárkózunk el más javaslattól sem.
Befejezésül megismételjük a régi köszöntést:
„A Tietekére és a Mienkére (a szabadságra)!”
Közösen, soha többé egymás ellen!
(Peter Schnur koordinátor, Jela Jurickova, Jan Tesar – a csoport nevében)

Moldávia

Moldávia fővárosában, Kisinyovban (volt SZU) február 23.-án a Glodeni Zahar és a Moldenkarton 100 munkása tüntetett a kormány székhelye előtt, jelszavuk: „Bérünket akarjuk! Üzemeink államosítását!”
Pécstől Kisinyovig, Athénen keresztül az európai és a világ dolgozóinak egysége érdekére alapozva állítjuk: „Nemet mondunk az EU diktátumának, az IMF-nek, az NATO-nak, és az összes multinacionálisnak! Igent mondunk a vállalatok és a privatizált közszolgáltatás államosítására!”
A Moldkarton és a Glodeni munkásai összejövetelükön követelik üzemeik újraállamosítását. Az orosz Duma vitát folytat
egy törvény felett, mely az „antiterrorizmus” keretében szigorúan büntetné a nyilvános területeket elfoglaló személyeket. Megelőző intézkedés a tüntetők ellen, különösen az egyetlen iparágra épült városokban, amelyeket a válság különösen érint. Moldáviában is sor került az üzemek államosításának követelésére. Dec. 17-én és 28-án a csőd szélén álló Moldkarton és Glodeni cukorgyár dolgozói gyűlést tartottak. A „Népi ellenállás” csoport tagjainak hozzászólásából: „A kormány a válságot teszi felelőssé a csődért, de mi, munkások látjuk, hogy cukorrépatonnák rothadnak az üzem udvarán. Bizonyíték arra, hogy a magántulajdon csak a termelés likvidálására törekszik. Ezért és kifizetetlen bérünkért, a termelés beindításáért követeljük az újraállamosítást!”

Haiti

Mindössze néhány órával a földrengés után az USA 12 ezer katonát szállított Haiti földjére, nukleáris repülőgép-anyahajója a fővárost, Port-au-Prince-t a tenger felől zárja le, a repülőtér ellenőrzését kezében tartja. Mindezt úgymond a fosztogatások elkerülésének biztosítására teszi – vagyis a szörnyű katasztrófa utáni túléléséért küzdő lakosság ellen. Haitiből érkező információ: a főváros, Port-au-Prince nagy bádogvárosaiban létrejöttek az önszerveződés elemi formái, a lakosság saját túléléséért maga vette kezébe az ellenőrzést biztonsága, az ivóvíz biztosítására érdekében.
Ezek a spontán szerveződések tárgyalnak a nem kormányzati (civil-) szervekkel az élethez szükséges javak megszerzéséről, azok kiosztásáról.
A haiti nép megmentése ma egy dologra koncentrálódik, szuverenitása visszaszerzésére – melyet éppen azok
kérdőjeleztek meg, akik a „segítség és a rend helyreállítása” nevében az ország feletti felügyeletet akarják gyakorolni.

Fignolé Saint-Cyr, a Dolgozók Autonóm Központi Szervezete (CATH) főtitkára: „Vannak, akik az országunkban történt
borzalmas szerencsétlenségből úgy húznak hasznot, hogy erősítik megszállásunkat. A 20 ezer fegyverest küldő USA.
Haitinek nincs szüksége fegyverekre, sem repülőgép-anyahajóra, se páncélozott járművekre. Haitinak ápolókra, orvosokra, mérnökökre van szüksége, hogy szembeszállhasson a jelenlegi helyzettel. Ami ma napirenden van ... az a függetlenség kérdése, a haiti nép jogainak tiszteletben tartása és a Haiti megszállása elleni harc.” A CATH követeli „ az ország nyomorba süllyedését és IMF-gyámság alá helyezését okozó adósságszolgálat eltörlését”, s nemzetközi tanácskozásra hívja a szakszervezeti mozgalmat, a munkásmozgalmat „a katasztrófát elszenvedett országban a nyugatiak, a bankárok bevezetendő hatalma ellen.”

«A gyárak és a föld a miénk, vissza nem adjuk!»

…hangoztatták a Munkástanácsok. Üdvözletünket küldjük a szakszervezeteknek, melyek tiszteletüket fejezték ki Bali Sándor, a Beloiannisz gyár dolgozója, a Nagybudapesti Munkástanács titkárának emléktáblája előtt.
Olvassátok el Kovács Marika- Liliane Fraysse: 1956 – A munkástanácsok forradalma c. könyvét!


Kik vagyunk?
A Munkás Hírlap szabad kiadvány, mely folytatja az Információ és vita (2007-2009) közleményeit.
Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért.
Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.
Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük.
Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, a szabad népek szabad Európája részeként, a szabad világ össztevőjeként.
Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melyeknek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.
Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz... való jogért.
A megjelent, aláírt cikkek nem feltétlenül a kiadók nézeteit tükrözik.
Megjegyzéseiteket, állásfoglalásaitokat a következő számunkba várjuk.
Email-cím: somijudit@gmail.com

Nemzetközi aktualitások febr.24.

A Munkásinformációk 85. (2476) számából (megjelenik 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)

USA
A dél-karolinai AFL-CIO szakszervezeti föderáció a washingtoni egyesült menet mellett kötelezte el magát
A dél-karolinai AFL-CIO a közelmúltban határozatot hozott, mely szerint „eddig sosem látott mértékben” kíván mobilizálni a munkahelyteremtés, az egészségügy és az ezeknek megfelelő gazdaság kialakítása érdekében.
„... A kormány, melynek semmi nehézséget nem jelentett dollármilliárdok ezreit adni a bankoknak, mely két háborút is finanszíroz, nem hajlandó a szükséges összeget biztosítani a munkahelyek, az egészségügy, az oktatás számára. Már eddig több szakszervezeti egység kiállt az AFL-CIO és a Change to Win által javasolt tavaszi washingtoni menet szervezése mellett, csatlakozunk hozzájuk a munkahelyek, az egészségvédelmi rendszer, a lakhatás, a közoktatás és a szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozása, a béke követelésével”.

Spanyolország

– Száz tüntetés a nyugdíjreform terve ellen
Az UGT konföderális bizottsága és a Munkásbizottságok szövetségi tanácsa (a két legfontosabb spanyol szakszervezet) febr. 9-én egyidőben arról döntött, hogy az ország 100 városában tüntetésre hív a nyugdíjreform tervezete ellen. A nyilatkozatból: „az UGT minden olyan intézkedést ellenez, mely a nyugdíjátlagot csökkentené, az ahhoz való hozzájutást nehezítené, különös egyet nem értését fejezi ki a nyugdíjbavonulás korhatárának kitolása, a munkában töltött évek emelése esetében. (...) A Bizottság úgy ítéli, hogy a kormányjavaslatok többségének egyetlen célja csakis az állami kiadások csökkentése.”
A határozatokkal egyidőben szakmaközi egyezmény született a kollektív tárgyalások tárgykörében, mivel a bérek befagyasztása utat nyit a kollektív tárgyalások elve elleni reformnak. A sajtó szerint a reform célja, hogy a vállalati szintű ágazati tárgyalási rendszerre térjenek át.

– A spanyol kormány zöld utat adott újabb 511 katona küldéséhez Afganisztánba. Ezzel a spanyol kontingens 1600 főre emelkedik. A döntés parlamenti jóváhagyásra vár.

Franciaország
– Vissza kell térni a gáz és villany közszolgáltatás monopóliumához, vissza kell államosítani az EDF-et és GDF-et!
Amióta Chirac és Jospin együtt aláírták Barcelonában az energiapiac megnyitását, a kérdésben az európai direktívák lettek mérvadóak a szabad és akadályozatlan verseny kereteiben. 2008-ban a francia kormány a háztartások számára is megnyitotta a versenyt a villamosáram szolgáltatásában.
A szabályozott tarifák megszüntetését illetően a lakosság és képviselői általános méltatlankodása hatására a kormánynak törvényt kellett hoznia annak érdekében, hogy az árak máig érvényesek maradjanak.
A mai napon a fogyasztók több mint 95 %-a, a vállalatok 88 %-a a kb. 30 %-kal olcsóbb EDF kuncsaftja. Ez az oka annak, hogy az EDF vezetése legalább 20 %-os áremelés mellett döntött, ezért követ el minden annak érdekében, hogy az áremelés szükségességét elhitesse – és főként, hogy a szabályozott tarifákat eltüntesse. Magyarázzák, hogy az EDF-nek külföldről kell áramot vennie, mert termelése határára érkezett. Holott arról van szó, hogy a nagyobb haszon érdekében késleltette a karbantartást és mára már egy tucat nukleáris erőmű leállt.
Ebben a kontextusban javasolja a törvény az áram piacának új megszervezését (NOME). A törvény célja, hogy kötelezze a közszolgáltató EDF-t termelése 30 %-ának eladására, hogy létrejöjjön a verseny. Mint egy hold-up! Nem csak az EDF árait emeléséről van szó, hanem a közvagyon felhasználásáról is! A spekulánsok óriási hasznot érhetnek el az energia tőzsdepiacán!
Az energia-szabályozási bizottság azzal lett megbízva, hogy a gáz és villany szabályozott tarifáit megszüntesse, azok szállítási tarifáit csökkentse. Csak a szállítás monopóliuma megszüntetésének okából az utóbbi években több mint ötezer munkahely szűnt meg. A javasolt hatósági intézkedésekkel a bizottság ellenőrizné a termelés elosztását. Tehát, ha a termelő úgy dönt, hogy csökkenti a termelést, a fogyasztók számára az ár növekedni fog, ahogy ezt Kaliforniában is láthattuk. Az ár emelkedésének érvényességéről dönteni a Bizottság fog. A kormánynak 3 hónapja van arra, hogy véleményt formáljon, különben a bizottsági döntés érvénybe lép.
Ilyenek tehát az európai direktívák. Szakítani kell velük, vissza kell térni a gáz, villany közszolgáltatási monopóliumához, az EDF-et és a GDF-et vissza kell államosítani, hogy integrált szervezetként rendelkezzen a termeléssel, szállítással, szétosztással egyaránt a lakosság, a fogyasztók szolgálatában. (Gérard Quéval szakszervezeti felelős, az EDF nyugdíjasa)

– „A francia hadsereg addig marad Afganisztánban, ameddig szükséges”, jelentette ki François Fillon miniszterelnök Kabulban. „Úgy találjuk, hogy a ránk bízott misszió teljesítésére vonatkozó szükséges eszközöket biztosítjuk”, s hozzátette, hogy újabb 80 francia „kiképzőt” küld a térségbe.

Afganisztán: offenzíva
A NATO-erők dél-afganisztáni támadása véres lett a civilek számára, míg a tálibok – már legalább egy héttel előtte értesülve a katonai operációról– visszavonták erőiket. Már a Marjah elleni támadás második napján egy rakéta 10 civilt ölt meg. A NATO egyébként be is ismeri, hogy célt tévesztett rakétái okozták 13 civil halálát. Több mint 150 ezer polgári lakos menekült el az övezetből.
Mintegy 15 ezer, tüzérséggel, harckocsikkal és helikopterekkel támogatott katona részvételével «a támadás jól halad», ahogy Barack Obama nemzetvédelmi tanácsosa, James Jones tábornok megerősítette.

Haiti: eső alatt, romok között
Az esős évszak beköszöntése előtt mindössze egy félórát esett, de Port-au-Prince több tízezer hajléktalanja számára ez új „katasztrófa” a földrengés után. Összetákolt fedelük nem tartja magát, megmentett kis motyójuk csuromvíz.
Nem volt szerencséje Marie Saint-Fleur Norvelynek sem, aki 6 gyerekkel él a főváros egyik legnagyobb rögtönzött telepén a Champ de Mars-on „A kicsik sírnak, mert fáznak”, mondja.
A kormány, a vezetők passzívak, a segítség most is várat magára, így reggel 6 órától már tüntetések zajlanak a sátrak követelésére.

Gáza: izraeli támadás
Az izraeli hadsereg újból lőtte Gázát, egy palesztin férfi meghalt, hárman megsebesültek, közöttük egy 9 és egy 5 éves kislány febr. 14-én. Az incidens az izraeli határ közelében Gázától keletre történt, mikor egy izraeli harckocsi kezdett el tüzelni egy palesztin csoportosulásra.

Európai Unió:
– Barroso és komisszárjai sokba kerülnek!
2009-ben az Európai Bizottság elnökének «küldetései» és «reprezenciás költsége» az uniós polgárok 730 230 eurójába kerültek. Az Unió - a febr. 12-én kiadott könyvvizsgálói jelentés szerint - a pénzügyi és gazdasági válság teljes közepén tart. A Bizottság 27 biztosa összesen közel 4 millió eurót adott ki 2009-ben.

– Az euró esése (Pierre Cise közgazdász)
11 éve, mikor az eurót pályára állították, annak roppant válságellenes erejéről, a dollár diktatúrájának ellenszeréről volt szó. Ma a válsággal nem pusztán megrogyott ez az erő, de maga is táplálja a krízist. Ahogy Európa felett gyülekeznek a fellegek, úgy menekül a tőke az euró elől annak értékcsökkenését provokálva, a dollárra vetődve mint menedékre.
A múlt héten az euró 5 %-kal esett, az európai tőzsdék szintén estek: -5 % Párizs, -2,5 London, -3 % Frankfurt. Az oka Görögország kvázi-csődje és a pénzügyi kétségek Írország, Portugália és Spanyolország (a negyedik európai gazdasági hatalom) körül. Mindnyájan az eurozóna tagjai.
A (spekuláció szolgálatából következő) adósság- és deficitrobbanás megkérdőjelezi még az euró létezését is, annak az állam és büdzsé nélküli pénznem létét, mely egyedül az Európai Központi Bank, a pénzügyi piacok parancsainak felügyeletére van bízva. Á, dehogy! mondják a «szakértők», más ország nincs érintve, ez görög, spanyol, potrugál belügy!
«Mindenek után – olvashatjuk a New York Timesban (febr.6.) – ugyanezt hallottuk 2007-ben az USA pénzügyi vezetőitől a subprime-válság apropóján. A nyugtalankodó befektetőket ezzel csillapították, mondván, hogy az ingatlanszektor problémái nem befolyásolják a gazdaság más ágait. Ahogy azóta jól tudjuk, ez az ingatlanpiaci betegség megfertőzte az egész világot”.
A piac félelme nem befolyásolja az EU-nak alávetett kormányokat abban, hogy erőset üssenek. Trichet, az EKB elnöke biztosította őket: „Hajlíthatatlanok vagyunk a stabilitási és fejlesztési paktum előírásait illetően. A rendszer kötelezően előír és ezt normális dolog. Az összes ország köteles betartani az előírásokat, nincs kivétel”.
A kormányok pedig engedelmeskednek. A görög (szocialista) kormány folytatja a tisztviselői bérek befagyasztását, számuk drasztikus csökkentését, a privatizáció folytatását és nyugdíjrendszer „reformját”. Ugyanez történik Spanyolországban, Portugáliában, végső soron Franciaországban is.
Miért a félelem? A La Tribune (febr.5.) számból: „vajon az európai népeknek mekkora a kapacitása, milyen mértékben képesek elviselni a költségvetési nyírbálásokat célzógömbben a szociális konfliktusok veszélyével?”. Vagyis: lesz-e elegendő eszköz a dolgozók küzdelmének megfékezésére, meddig lehet elmenni a válság általuk való megtéríttetésében. Ahogy a görög nyugdíjasok szakszervezetének titkára mondta: ”a nagytőke és a bankárok” hívták életre a válságot, a dolgozók minden olyan intézkedést elutasítanak, mellyel rájuk akarják hárítani annak megfizetését.


Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistái