Elbocsátások (megjegyzésekkel)

Kétezerháromszáz dolgozót bocsát el komáromi gyárából a Nokia, a 4400 dolgozót foglalkoztató üzemben tehát a leépítés az alkalmazottak több mint felét érinti. A komáromi üzemet 1999-ben nyitotta meg a cég. A társaság sajtóközleménye szerint Komáromból, a mexikói Reynosából és a finnországi Saloból a Nokia ázsiai gyáraiba helyezik át az okostelefonok gyártását, ezért a három országban összesen 4000 dolgozótól válnak meg. (Közel négyezer családot fenyeget a nyomor… Mennyi állami dotációt, helyi kedvezményt kapott a Nokia az idetelepülésre? Mennyi adókedvezményt?)
A vállalat tájékoztatása szerint a leépítéssel érintett három gyár a jövőben az okostelefonok testre szabását végzi az európai és amerikai vevők számára, ugyanakkor az üzemekben csökken a termelés élőmunka igénye. Niklas Savander, a Nokia Markets ügyvezető alelnöke a közleményben az átszervezést azzal indokolta, hogy a készülék összeszerelés Ázsiába helyezésével a Nokia közelebb kerül a legtöbb részegység beszállítóhoz és ezzel a társaság képes lesz az innovációkat gyorsabban bevezetni a piacra. (értsd: a gépesítés feleslegessé tesz sok embert, a maradékra az ázsiai munkaerő sokkal olcsóbb, a tőkeprofit sokkal magasabb…)


A Nokia szerdán be is jelentette 2300 fős, előzetes leépítési szándékát a munkaügyi központ komáromi kirendeltségén - mondta Pákozdi Szabolcs, a megyei munkaügyi központ igazgatója. A tervezett intézkedés 2050 fizikai és 250 szellemi munkakört érint - tette hozzá. A vállalat tárgyalásokat kezd az érdekvédelmi szervezetekkel és az üzemi tanáccsal, majd 15 nap múlva jelenti be végleges létszámleépítési szándékát. (Vajon miről tárgyalhatnak? a végkielégítésről, ami ripsz-ropsz elfogy majd?)
A komáromi körzetben a december 20-i adatok alapján 1742 regisztrált munkanélküli volt, ez 8,1 százalékos aránynak felel meg. Az elmúlt hónapokban két, a Nokiával kapcsolatban álló beszállító is bejelentette komáromi tevékenyégének megszüntetését. A ZA-CO Kft. 282 embert, a Valid Technologies 136 embert bocsátott el. (Figyelem: csak a regisztrált munkanélküliekről van szó. Az újabb elbocsátásokkal mekkora lesz az a % ?)

Nem érte meglepetésként a dolgozókat a leépítés, mivel korábban már jelezte a menedzsment, hogy átalakítás várható. Csak a leépítés nagyságáról nem tudtunk - mondta a Nokia üzemi tanácsának elnöke a hvg.hu-nak. Mint László Zoltán közölte, a cég vezetése és a dolgozói érdekképviselet már napok óta egyeztet, de a hivatalos tárgyalás február 15-én kezdődik. Az érdekképviseleti vezető szerint ezért nem várható, hogy a következő napokban megkezdődjenek az elbocsátások. Az üzemi tanács vezetője ezért még nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy az egyes üzemegységektől mennyi embert küldenek el, és milyen feltételekkel. (és miért nem kezd azonnali akció szervezésébe az üzemi tanács vezetője, akár gyárelfoglalással? Miért nem avatkozik be azonnal a helyhatóság, a kormány?)

A Nokia Komárom Kft. 2010-ben 1017,4 milliárd forint árbevételre tett szert, ennek nyomán adózott eredménye csaknem 31 milliárd forint volt, amit viszont teljes egészében kivett osztalékként a tulajdonos finn Nokia Corporation – derül ki az Opten céginformációs szolgáltató adataiból. (nos, itt a válasz!)
A finn cég már tavaly szeptemberben - a kolozsvári gyárának bezárásakor - bejelentette, hogy felülvizsgálja a komáromi, salói és reynosai gyárak gyártási tevékenységét. Az alkalmazottak számában 2012-ben áll be változás, ezért a Nokia elkezdi a tárgyalásokat ezekben a gyárakban a dolgozók képviselőivel, valamint a többi érintettel – írták szeptemberben. (ha már hónapok óta köztudott a Nokia delokalizációs terve, hogy lehet, hogy senki semmit nem tett?)
Orbán Viktor a bejelentés előtt egy nappal még a Nokiát a kormány bezzegcégei között említette. "De továbbra is kitartok amellett, hogy azokat a külföldi befektetőket, akik tisztes haszon ellenében a magyaroknak munkahelyeket és a magyar emberek munkájával értéket teremtenek, mint az Audi, a Mercedes, a Huawei, a Nokia, a Bosch vagy éppen az Opel, azokat igenis üdvözölni kell és meg kell tartani" - mondta a kormányfő kedd délután évértékelőjében. (Orbán álmodik… vagy hazudik…a külföldi tőkének, csakúgy, mint a hazainak addig érdekes Magyarország, amíg jobban kizsigerelhetik, mint más ország munkaerejét)
Matolcsy György a decemberben nyilvánosságra hozott Növekedési Tervben a Nokiára építi a Duna menti innovációs tengely egyik központját, Komáromot. Mint a tervben szerepel "a város magas hálózati potenciáljainak köszönhetően kiváló befektetési lehetőséget jelent a működőtőke beruházások számára. Ezt a potenciált kihasználva alapította a város Ipari Parkját, mely számos külföldi és hazai érdekeltségű vállalatnak ad otthont". («otthont ad» ingyenesen… itt a másik felelet meg matolcsy álmai...)
A kormányzati dokumentumban az is szerepel, hogy az állam 2011 novemberében új megállapodást kötött a vállalattal, amely szerint a Nokia Siemens Networks kutatás-fejlesztési központot hoz létre. (na ja, próbálkozzunk csak még, adjunk még több kedvezményt a lakosság, a dolgozók rovására és pénzéből! Itt van a kutya elásva!)

Bartus László: Az összefogás hamis mítosza

2012. február 8. szerda 4:59
http://nepszava.com/2012/02/velemeny/bartus-laszlo-az-osszefogas-hamis-mitosza.html

(rövidített)

Komolyan elhitték egyesek, ha a demokratikus ellenzéki pártok és szervezetek összefognak, akkor le lehet győzni Orbán Viktort. Az önámítás nem ismer határokat, egyesek még azt is feltételezik, hogy az ellenzéki összefogás elég lehet arra, hogy 2014-ben kétharmados győzelmet arasson a demokratikus oldal. Az még eszébe jut némelyeknek, ez sem mindenkinek, hogy egy nem kétharmados győzelem semmit nem ér, mert a Fidesz alaptörvénye lehetetlenné tesz egy nem fideszes kormányzást. Az Orbán-rendszer teljes felszámolása nélkül nemcsak nem érdemes, de nem is lehet kormányozni, mert a beépített aknákat azonnal felrobbantják az új kormány alatt. Elég, ha a Fidesz által irányított Költségvetési Tanács nem fogad el egyetlen költségvetést sem. A rendszeren belül elképzelhetetlen nemcsak a rendszerváltás, de még a kormányváltás is. Ezt a jogtipró helyzetet egy választási részvétel legitimálja. Az ellenzéknek csak egyenlő jogokat és feltételeket biztosító, demokratikusan kiírt választáson szabadna részt vennie. Erre viszont csak azután van esély, ha az Orbán-rendszer összeomlott, az illegitim intézkedéseit egy tollvonással eltörlik, és új demokratikus választásokat írnak ki. Az Orbán-rendszer csak úgy dőlhet meg, mint az összes diktatúra: amikor betelik a pohár, kimegy kétmillió dühös ember az utcára, és nem mozdul, amíg le nem mond, vagy el nem menekül a diktátor. Ha lenne esély a rendszert választásokon megdönteni, akkor nem is lenne szükség a megdöntésére.
(…) a probléma lényege nem az, hogy megosztott az ellenzék, hanem az, hogy együtt is kevesebben vannak, mint Orbán támogatói, ahhoz pedig különösen kevesen, hogy rendszerváltó többséget szerezzenek a Fidesz választási törvénye szerint. Nem a kisebbséget kellene egybekényszeríteni, hanem a többséget megnyerni, de még ez sem elég. Ellenzéki „összefogásnak” azért sincs értelme, mert attól, hogy összevonjuk az almát, a körtét, a szilvát és a dinnyét, hogy mostantól „gyümölcs” néven versenyezzenek a kertet elfoglaló kígyó ellen, egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi körte-, szilva-, alma- és dinnyeszimpatizáns szavazata automatikusan összeadódik, és valamennyien a „gyümölcsre” fognak szavazni. (…) Ha az emberekben azt a látszatot keltik, hogy itt demokratikus szavazás van, akkor úgy kezdenek el gondolkodni, mint egy demokratikus szavazás esetén. Tudni akarják, kire és mire szavaznak. Itt azonban a demokraták nem igazi választást akarnak kínálni, hanem a rendszert akarják megdönteni, a diktatúrát akarják felszámolni. Diktatúrákban azonban a választás színjáték, a diktatúra leváltására a választási komédiák alkalmatlanok. Egyre jók, hogy legitimálják az elnyomó rendszert.
Ezért megfontolandó, hogy milyen esetben érdemes részt venni a választáson. (…) Arra nem kapott felhatalmazást, hogy elidegeníthetetlen jogainkat elvegye. Mi engedtük meg neki, hogy becsapjon és hatalomra jusson, szolgaságba taszítson, de attól még nem kell hűséges alattvalójául szegődni. Nem szükséges az uralmát egy álságos választáson legitimálni, hogy győztesnek kiálthassa ki magát az egyenlőtlen küzdelemben. Nem kell azt a látszatot kínálni, mintha (…) megmaradt volna a szabadság. Aki elfogadja a felkínált részvételt, az elfogadta a parlamenti választás, vagy akár az egész rendszer törvényes voltát is.
A választásokban bízók érve az, hogy csak így lehet legitim módon leváltani az Orbán-rendszert. (…) Nem az Orbán-rendszer leváltása illegitim, hanem maga az Orbán-rendszer, amely felszámolta a demokráciát, véget vetett a jogállamnak, megpuccsolta a demokratikus alkotmányt. Ezt nem kellene elfelejteni akkor sem, amikor a diktátor éppen álnok mosolydiplomáciába kezdett. Amit ma Orbán konszolidációnak nevez, az nem más, mint az illegitim rendszer külső és belső legitimálása. Akik egyenlő feltételek nélkül részt vesznek a rendszer által kiírt álságos választáson, azok akaratlanul is az orbáni konszolidációt segítik, legitimálják az illegitim rendszert. Ha az ellenzék egyetlen orbáni választáson is részt vesz, azzal hitelesíti a jogfosztó alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket és az illegitim választási törvényt is. Itt egy párt szabta magára a választási törvényt, ha valaki nem tudná.
Az ellenzéki „összefogásnak” akkor van értelme, ha meghatározza azt a demokratikus minimumot, amely a választáson való részvétel feltétele. (…) Ha a Fidesz nem hajlandó korrekt választási feltételeket teremteni, meggondolandó, hogy érdemes-e egy csaló választási komédiában részt venni, és a rendszert legitimálni.
(…)
Az „irányított” demokrácia nem demokrácia, ez játék a szavakkal. (…) Az ellenzék minden esetben végigjárja a szembesülés keserves útját, mire rájön, hogy diktatúrával szemben csak egyetlen védekezés van, a nyílt konfrontáció. Aki engedi, hogy a demokrácia hamis látszatát fenntartsák, a rendszerbe őt magát is bele tervezzék, az elveszett. Annak nincs esélye, hogy a diktatúrát legyőzze.
(…) A választási ellenzéki „összefogás” úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér. Ha egy hazug választáson részt vesz az ellenzék, soha többé nem mondhatja, hogy Magyarországon illegitim rendszer működik, nem állíthatja, hogy a demokratikus alkotmányt puccsszerűen számolták fel, az országot elfoglalta és szolgaságba kényszerítette egy maffia, az alaptörvény pedig megszüntette a demokratikus jogállamot. (…)
(…) Összefogásra és egységes fellépésre szükség van, de nem biztos, hogy a választásokon való részvételhez, hanem annak bojkottjához, és az Orbán-rendszer parlamenten kívüli megdöntéséhez. Parlamenten belül ez már lehetetlen, erre nincs jogi lehetőség. Tévednek, akik a parlamenten kívüli eszközöket kizárólag az erőszakkal azonosítják. (…). A parlamenten kívüli eszközök repertoárja széles, de elsősorban a célt kell meghatározni, és az nem lehet más, mint az emberek felvilágosítása az Orbán-rendszer természetéről és hazugságairól. Az emberek szívében és tudatában kell győzelmet aratni, mert amíg az nem történik meg, addig a legnagyobb nyomor sem lesz képes a diktatúra támogatását megszüntetni. Ha a lakosság előtt világossá válik az Orbán-rendszer természete, hazugsága, akkor két hét alatt képes elkergetni a diktatúrát, ahogyan az Egyiptomban és máshol is történt. Tudomásul kell venni, hogy az Orbán-rendszer nacionalista ideológiája, hazugsága, amely a szabadságot elnyomásnak mutatja, és az „idegen” érdekek elleni védekezés demagógiájára épül, a többséget a diktatúra mellé állította. A nép ezúttal is Barabást választotta. A közvélemény-kutatások megtévesztőek, mert amikor a választónak azt a (..) kérdést teszik fel, hogy a magyar érdeket, földet, vizet, magyar önállóságot, függetlenséget választja-e azokkal szemben, akik olyan külső erőknek és hatalmaknak akarják kiszolgáltatni az országot, akik kirabolják a magyar népet, akkor ne legyenek senkinek illúziói arról, hogy a magyarok többsége erre milyen választ ad. Egészen addig, amíg meg nem értetik velük, hogy milyen ideológia, milyen cél áll e hazugságok mögött. A szélsőjobboldal populizmusa hatalmába kerítette a magyar közgondolkodást, (…)
De ha az elsöprő többség a demokrácia oldalán állna, akkor is meggondolandó, hogy az Orbán-rendszer választási komédiájában részt kell-e venni. A részvétel akkor is legitimálná utólag a diktatórikus lépéseket, megakadályozná, hogy egyetlen tollvonással eltörölhető legyen a puccs minden törvénye, élén az alaptörvénnyel, és felelősségre lehessen vonni azokat, akik felesküdtek a demokratikus alkotmányra, aztán megdöntötték azt. Ha az ellenzék részt vesz egy illegitim alaptörvény keretében zajló választási komédiában, akkor legitimálja azt az Orbán-rendszert, amelynek elvileg az alapjait sem fogadja el. A helyzetet ez csak tovább súlyosbíthatja. Ráadásul mindezt a győzelem legkisebb esélye nélkül.
Ha a cél az Orbán-rendszer megdöntése, akkor a legegyenesebb eljárás az, ha az ellenzék a rendszeren kívül marad. Ehhez le kellene mondani a kirakatról, pénzről és szereplésről, a látszatpolitizálásról, a képviselői fizetésekről, a pártok állami támogatásáról, és sok egyéb kedvezményről. Ez azonban elvezethetne a rendszer bukásához. Belülről viszont nem lehet megdönteni a rendszert. Akkor is a nép dönti majd meg az utcán, ha az ellenzék részt vesz csalárd választásokon. Csak legfeljebb később. Ha az ellenzék nem ismeri fel, hogy részvételével legitimálja és életben tartja az Orbán-rendszert, vagy nem vállalja a rendszeren kívüliséggel járó hátrányokat, ami nagyon valószínű, akkor Orbán Viktort és rendszerét hosszú évekre, évtizedekre bebetonozhatja. Az Orbán-rendszert az rengeti meg, ha lelepleződik a természete, ha (…) láthatóvá válik a valóság, az állampárt uralma.
(…) A kerekasztal potenciális résztvevői közül senki nem meri azt mondani, hogy nem vesz részt az „összefogásban”, még akkor sem, ha komoly fenntartásai vannak, vagy ha az egész kudarcra van ítélve, és a bojkott szolgálná az Orbán-rendszer megdöntését. Legfeljebb arról kellene egyeztetni, milyen feltételei vannak a demokratikus ellenzéknek, hogy egy választáson részt vegyen. Ha ezek nem teljesülnek, nem vesznek részt a színjátékban. Ha meghatároznák a minimális demokratikus normákat, akkor derülne ki igazán, kivel állnak szemben. Akkor viszont mindenki láthatja, mi van a hazug propaganda mögött. Akkor legyen olyan választás, mint amilyen a pártállam idején volt. A krumplileves legyen krumplileves, a diktatúra legyen diktatúra.
(…) És azt nem szabad elfelejteni, hogy Orbánnak úgy kell megbuknia, hogy soha többé ne térhessen vissza, és vele együtt megbukjon a szabadságot támadó embertelen ideológia is. (…)
Ezt a két világháború közötti rendszert nagyon meg kellene tanítani, hogy soha el ne felejtsék, és ne ismételgessék. (…)
Emellett az Orbán-rendszer természetét kell a népnek bemutatni. Az Orbán-rendszernek pedig két arca van: egyrészt ez a Vatikán politikai katolicizmusára (Szent István-i állameszme, Szent Korona-tan stb.) támaszkodó klerikális-fasiszta nacionalista ideológia, másrészt ez egy szervezett lopásra berendezkedett közönséges maffia, amely az államhatalomba beépült, hogy a közvagyonból gazdagodjon. A nagy szavak mögött ez a végső cél áll. Hatalom és pénz. (…)
(Folytatjuk)

A Menet kapcsán...

Vendég, 2012, február 7 - 13:16 (kommunista.net)

A szegénység és a szegénységet előidéző politikusok rongyrázása együttesen már bicskanyitogató is, így nem csoda ha útra keltek a kizsákmányoltak nevében többen is.

1. Dupla költségtérítéses, törvénysértő Fideszes politikusok:

Zsiga Marcell, Miskolc alpolgármestere, és Csöbör Katalin Alsózsolca alpolgármestere is úgy gondolta, hogy bár a törvény tiltja, hogy bár nyilatkozatot (közokirat) írtak alá, hogy több helyről nem vesznek fel költségtérítést, még is két helyről is szakítottak több, mint fél-fél millió forintot. Az országgyűléstől és az egyébként is nehéz helyzetben levő önkormányzattól is felvették a Nekik nem járó pénzt. Mellesleg Zsiga 1.700.000-forintos havi jövedelme mellett szorult rá a „csalásra”.

http://index.hu/belfold/2011/04/07/ket_helyrol_kapott_koltsegteritest_a_...

2. Azori-szigetekre látogató megyei közgyűlési elnök

Mengyi Roland, a Borsod Megyei Közgyűlés elnöke sem elégedett meg a havi 1.700.000- forintot meghaladó fizetésével, hanem kiruccant egy pár napra az Azori-szigetekre „Roma felzárkóztatási program” apropóján 11 fideszes társával közösen. Mindezt persze közpénzen, miközben borsodban is csőd közelben vannak miattuk az önkormányzatok, fáznak a gyerekek az iskolákban, és éheznek az emberek, mert sehol nincs a beígért egymillió új munkahely.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=498621

3. Jogosulatlanul pénzeket felmarkolóképviselő

Sebestyén László fideszes országgyűlés képviselő "összeférhetetlen módon" dolgozik egy állami cég vezetésében, ahonnan havonta egymillió forintos fizetést kap. Mindez a képviselő 2010. májusi kinevezése óta törvénytelen az összeférhetetlenségi törvény alapján a helyi ellenzék szerint is.

http://archiv.mszp.hu/belfold/bovebben/ujabb-allashalmozo-fideszes

4. Ingatlan-panama gyanús ügyletek a megyei közgyűlésnél

Mengyi Rolandék egy decemberi vasárnap estére hívtak össze rendkívüli közgyűlést. Sebtében, értékbecslés nélkül, csak a helyszínen kiosztott előterjesztés alapján kellett dönteni a Megyei Közgyűlésnek egy „kis értékű” ingatlan megvásárlásáról. „Csupán” 650 millió forintocskáról van szó, ezért miért is kellett volna értékbecslés, bizottsági ülés, vagy átgondolt döntéshozatal? Ha csak nem azért volt ilyen sürgős az értékbecslés nélküli gyors döntés, mert városi pletykák szerint, a Közgyűlési vezetést szoros szálak fűzik az ingatlant eladókhoz.

http://nol.hu/belfold/ingatlanpanamat_sejt_a_borsodi_mszp

Egy korábbi fideszes megyei közgyűlési alelnököt nem olyan régen már börtönre ítéltek ingatlan-panamázás gyanúja miatt, bár nem jogerősen. A miskolci ITC székház zavaros értékesítése kapcsán Gergely Zsoltot, a Borsodi megyegyűlés korábbi fideszes alelnökét elítélték, de most új eljárást indítottak.

http://www.168ora.hu/itthon/vesztegetett-a-fideszes-eliteltek-74680.html

5. Rokonok a zsíros állami állásokban

Anno Ágh Péter, a Fidelitas elnöke szólta el magát, hogy a pártkatonák jól fizető állami állásokba fognak majd menni, de akkor még a rokonokról nem volt szó. Ezt terjesztette ki Zsiga Marcell, Miskolc fideszes alpolgármestere, mikor a családtagjai is jól fizető állásokba kerülhettek. No,itt nem állami, „csak” önkormányzati cégekről és állásokról van szó.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=401118

Minderre csak rátett anno, a Fidesz gondolkodását leleplepző, Lázár János: "Akinek nincs semmije az annyit is ér!"

Kína–levél 371. sz. 2012. jan. 15.

A sztrájkok halmozódnak
A jingdezheni Chang He autóüzem (Jiangxi tartomány) kétezer munkása háromnapos sztrájkba kezdett, mert anyavállalata, a 4. legnagyobb állami autógyártó, a Chang’An úgy döntött, hogy rentábilis termelését áthelyezi a Mazda japán konstruktorral együttműködve. Semmit nem jelentettek be előre, nem beszélték meg munkásgyűlésen (ahogy előírja a törvény), sőt a helyhatósággal sem. Mindenki pontosan érti pedig, hogy az üzem létét fenyegeti komoly veszély.
A munkások tehát leállították a munkát és elözönlötték az igazgatóság irodáit. Tanúk szerint az igazgató olyan arrogánsan lépett fel, hogy a munkások elzavarták. A helyi hatóságok és az üzemi vezetés között tárgyalások kezdődtek, a sztrájk harmadik napján pedig a munkások tüntettek. Végül a tartományi kormánynak kellett közbeavatkoznia és felfüggesztetnie a Chang He restrukturációs tervét. Minden módosításnak ezután az üzemi munkások jóváhagyásával kell találkoznia.

A válság az ajtón kopogtat
Tegnap különféle jelentések számoltak be a magán manufakturális exportszektor sztrájkjairól, alapvetően Guangdong tartományban. Mára pedig ezek a sztrájkok átterjedtek más tartományokra, érintik az állami vállalatokat is, és tömegessé váltak. Meg kell állapítani, hogy a (kínai) újév előtti különleges periódusban, mivel ez a kötelező szabadságok ideje is, soha nem volt ennyi munkabeszüntetés: «A munkaügyi konfliktusok szétzilálták a cipőgyártást és a ruhaipari szállítást Guangdongban, az óragyárakat, a sportfelszerelésekét és a déli és nyugati elektronikus ipart», írta a Reuters (jan. 16.).
Hát igen… a globális válság Kína ajtaján is kopogtat – ahogyan már 2008-ban a 45 milliárd eurós terv előtt is, mely lehetővé tette, hogy az ország lábon maradjon. Láttuk a fujiani állami hajógyár többszáz dolgozóját, akik jan. 2-án többhavi elmaradt bérükért sztrájkoltak és blokkolták órákon keresztül Fuzhou útjait. Csak annyit kértek, adják oda az elmaradt (olykor háromhavi!) fizetéseket. A hatóságok rájuk küldték a fegyveres rendőrséget, de mégis kifizették őket egyéb fenyegetőzés nélkül. Kis idővel előtte az Országos Fejlesztési és Reformbizottság (egyfajta gazdasági és pénzügyi szuperminisztérium) jelezte, hogy a hajórendelések 47 %-kal csökkentek 2011 első tizenegy hónapjában… Nézzük a játékok esetét: «A játékipar különösen érintett a délkeleti kínai ipart sújtó export csökkenésében. Többezer műhely zárt be 2011-ben és a szektorban dolgozók egytizede elvesztette munkahelyét – a hongkongi Játékgyártók Föderációja szerint.» (Reuters, jan. 13.).


«Élni akarunk», írják a chengdui vasasok. Mindenféle sztrájkok tanúi vagyunk: a restrukturáció miatt, a vállalatok eladása, vagy a prémiumok megvonása miatt, a nagyon alacsony bérek befagyasztása ellen, mely a véget nem érő válsággal áll közvetlen kapcsolatban… Az infláció pedig meg nem áll, már egy éve csipegeti a vásárlóerőt: 2011 nyara óta  5,4%-os,  a kormány meghatározta 4%-ot messze fölülmúlja, de az élelmiszereké ennél is magasabb: 9,1%-os, s ez képviseli a fogyasztói kosár egyharmadát (Állami Statisztikai Hivatal).
Így aztán, amikor a szecsuáni állami vegyipari munkások Chengduban sztrájkba léptek 400 yüanos (45€) béremelésért és 3000 yüanos prémiumért, néhány nappal később ugyanezzel a követeléssel a chengdui vasasok is beszüntették a munkát. A központi kormány megadta a jelet a minimálbér emelésére, hogy a társadalmi zavarokat limitálja. «Shenzhenben, a Honkonggal határos nagyvárosban februártól a minimálbért közel 14 %-kal, 1500 yüanra (185 euró) emelték a helyi kormány közleménye szerint. Pekingben majdnem 9%-kal nőtt januártól, eléri az1260 yüant (155 euró), amíg Szecsuán belső részén a bérnövekedés legalább 23%-os az Új Kína ügynökség híradása alapján Chine nouvelle», írja az AFP (jan.5.). «Borzasztó csapás az ipari tőkére», mondja M. Lau, a hongkongi munkáltatók vezetője.

Szembenézés a konfliktusokkal?
A helyi, tartományi és központi hatóságok is felteszik a kérdést. Ha a Chang He autógyár példáját vesszük, a jiangxi tartományi hatóságoknak kellett közbeavatkozniuk és megígérni, hogy akkor is, ha azt meg kell vásárolni, munkahelyüket megmentik. A Chuang Ying játékgyártó üzem esetében, ahol a munkáltató elszelelt, a helyhatóság fizette ki a munkások többhavi elmaradt bérét, hogy elkerülje a központ figyelmét esetleg felkeltő tüntetéseket.
Egy hatósági tanácsos, Guo Wanda megmagyarázza egy kicsit («Le Monde», 2011.nov.2.): «A pekingi kormány megértette, hogy a politikai stabilizációhoz szociális intézkedések kellenek, de a helyi hatóságok még hajlamosak a pénzbevételeket meghatározó gazdasági fejlődés bűvöletében a munkások körülményeit figyelmet kívül hagyni». Ez nem egészen igaz… mert a helyi hatóságok gyakran engednek a sztrájkokkal és tüntetésekkel megspékelt követeléseknek. A neten olvastuk a Chang’An autógyártó üzeme munkásaitól: «Mindenki készen áll a sztrájkra. Mindenki kész a felkelésre. Le a Kommunista Párt diktatúrájával! Döntsük meg a privilegizált bürokraták hatalmát!». A helyzet tehát változik Kínában is, az események felgyorsulnak.

*************************************

Sztrájksorozat

Sztrájk az acéliparban… Az állami acélipar Chengdu Steel üzemében munkások ezerei léptek sztrájkba jan. 4-én 400 yüanos béremelésért (45€) és  3000 yüan évvégi prémiumért (340€). A China Labour Bulletin (jan. 9.) szerint tízezren leálltak, közülük ötezren tüntettek, mielőtt a rendőrség be nem avatkozott. Az acélüzemet 3 napig blokkolták annak ellenére, hogy a rendőrség könnygázgránátokat vetett be ellenük. Néhány sebesülés is történt és ötüket letartóztatták. Jan. 6-án tárgyalások kezdődtek, kimenetelük ismeretlen, csak annyi, hogy a vezetés 260 yüanos emelést kínált.
A China Labour Watch azt írja, ezt olvashattuk a tüntetők transzparensein: «Béremelést akarunk, élni akarunk». A dolgozók megerősítik, hogy 1200 yüant keresnek (kb. 135€), ami nagyon kevés az állami szektorban dolgozó munkások között, az igazgatás azonban 8000 yüant is zsebre tesz havonta (a minimálbér errefele 850 yüan).

…vegyipari sztrájk után ugyanebben a chengdui ipari zónában 5 nappal korábban. Ezrek sztrájkoltak dec. 30-án a szecsuáni állami vegyipari üzemben (400 yüanos) béremelésért és 3000 yüanos prémiumért. A béreket 4 éve 1000 yüanon (110€) befagyasztották, a vezetés szerint az üzemnek nehézségei voltak, az üzem telkét akarták eladni egy ígéretes vevőnek. A sztrájk után azonban mégiscsak kielégítették a bérköveteléseket… (China Labour Watch).

Sztrájkok a vállalat megvásárlása nyomán. Jan. 4-5-én a Wuxi Little Swan ezer dolgozója (Jiangsu tartomány), a világon a harmadik legnagyobb mosógépgyártónál  tartottak munkabeszüntetést, mivel a munkaerő 40%-át el akarták bocsátani, bér- és jutattáscsökkentést végrehajtani, miután egy multi vette meg a gyárat. Jan. 5-én Dalianban, a nagy északkeleti kikötőben egy belgák által nemrég megvásárolt sörgyárban blokkolták a dolgozók a be- és kijáratokat. A harmadik napon még folytak a tárgyalások a bérekről és a munkakörülményekről…

Jan. 14-én a Sanyo Electric 4000 ezer dolgozója egy shenzeni tüntetésen ütközött a rendőrséggel. Hivatalosan is közölték 4 dolgozó letartóztatását. A dolgozók az ellen tiltakoztak, hogy különféle táppénzes és nyugdíjas juttatást nem fizettek ki, miután a céget megvásárolta e hónapban a Panasonic. A dolgozók kifogásolták, hogy magáról az eladásról is csak néhány napja értesültek; a környékbeli üzemek megvétele után (Siemens, Moteurs Sanyo…) az ott dolgozókat újraalkalmazzák, az új tulajdonosok pedig a letöltött évek szerint prémiumot adtak. A Sanyo Electric dolgozói ugyanezt szeretnék elérni, de az igazgatóság elzárkózott, ezért voltak a tüntetések.
Játékgyári munkások sztrájkja és tüntetése. Jan. 11-én a Creative Master több mint ezer dolgozója Dongguanban (Guangdong tartomány) tiltakozott az üzem hirtelen bezárása ellen. A tulajdonosok anélkül hagyták el az üzemet, hogy kifizették volna a béreket. A dolgozók lezárták a fémjátékgyártó vállalat  be- és kijáratait és egyidejűleg tüntettek. A tiltakozás kiszélesedése miatti félelmükben a hatóságok megígérték kéthavi elmaradt bér kifizetését és a szélhámos tulajok megtalálását. Guangxi tartományban egy másik játékgyár 1300 dolgozója szüntette be a munkát jan. 7-én, hogy megkapja bérét.

Nyolcezer munkásnő sztrájkol. Jan. 16-án  a Foster Electric japánt cég nanningi üzemének 8000 dolgozója (Guangxi tartomány) sztrájkoltak, mivel a vezetés az összes prémiumot megszüntette. A rendőrség lezárta az üzemhez vezető utakat. A vezetés ekkor mégis felajánlott mindenki számára 250 yüan (28€) prémiumot azzal a feltétellel, hogy már másnap felveszik a munkát, vagy elbocsátják őket.
Yantaiban a Foxconn mintegy ezer munkása, Shandong tartományban állt le a munkában jan. 11-én, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért érjen el. A Foxconn jelezte, hogy a 2011. febr. 28. előtt munkába lépettek 1750 yüanos bért fognak kapni, a többiek csak 1350 yüant. Az előző héten a Foxconn wuhani üzeme kollektív öngyilkossággal fenyegetőztek az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Súlyos börtönbüntetés leírt szavakért


Félnie kell a hatalomnak a szavaktól, hogy 10 év börtönre ítéljen egyszerű állampolgárokat a szabadságról leírt sorokért? «Fel tudják forgatni az államhatalmat» olyan országban, ahol a társadalmat védő különféle intézményeket nemrégen erősítették meg?
– Dec. 26-án a guizhoui tartományi bíróság 10 évre ítélte Chen Xit, a régi emberjogi harcost. «36 esszéje kínai és külföldi publikálásával vádolják», mondja a felesége. Novemberi letartóztatása előtt Chen Xi már egy hetet letartóztatásban töltött, mivel a Népi gyűlés választásaira független jelöltek mellett kampányolt, hívja fel a figyelmet a Reuters.
– 3 nappal korábban Szecsuánban csapott le a verdikt Chen Weire: 9 év börtön ugyanúgy az «államrend felforgatására bujtogatásért».
– Li Tiet is 10 évre ítélték írásaiért ugyanezzel a váddal.
–Ni Yulan emberjogi harcos és férje, Dong Jiqin pere dec. 28-án zajlott Pekingben. Az ítélet még nem ismert. Áprilisban tartóztatták le őket, mikor a tunéziai és egyiptomi események miatt a hatóságok mindenkit felügyeltek, aki csak él és mozog. A tolókocsis Ni Yulan azokért harcol, akik földjét visszaélések révén sajátították ki. A rendőrség törte el térdeit 2002-ben egy összecsapáson.
–Zhu Yufut egy éve írt, az interneten publikált verséért («Itt az ideje» címmel) fogták perbe. Ügyvédje magyarázza, hogy a vád azon alapszik, hogy a «költemény a polgárokat összetartásra szólítja fel»… Zhut már 1999-ben 7 évre és 2007-ben 2 évre elítélték.
– Ai Weiweit, egy művészt 81 napig tartották letartóztatásban, mert köveket dobált és obszcén gesztusokat tett a köztéri kamerák előtt.
– Hu Jiát a múlt évben bocsátották szabadon 3 éves börtön után, most ismét a rendőrség kezébe került. Ezt nyilatkozza: «Megmondták a feleségemnek, hogy rendszeresen ki fognak hallgatni. Azt hiszem, ez egyfajta nyomás annak garantálására, hogy csendben maradjak» (Reuters, jan. 17.).
– «Yu Jie az USA-ba menekült feleségével és fiával. 2010-ben Hongkongban egy könyvében kritizálta a miniszterelnököt, Wen Jiabao. (…), ezután a titkosrendőrség elkapta és Peking külvárosában bántalmazta», írja a «Le Figaro» (jan. 19.).)
– Végül pedig a nemzetközi sajtó közlése szerint a tibeti szerzetesek esetében életük feláldozása megszaporodott: 17 eset, csak 2012-ben már 3…

Éhségmenet

Mezőkövesd – Nyilvánvalóan provokatív céllal hólapátolási munkát ajánlott Tállai András, a település fideszes prominense a „Munkát kenyeret!” borsodi éhségmenet résztvevőinek, írja a Munkások Újságja.
„Az egész napos menetelés után fáradt és átfagyott menetelők azonban frappáns módon válaszoltak a fideszes provokációra. Bátran megfújták az eléjük tartott szondát, majd borsodi melósokhoz méltó lendülettel láttak neki a hó eltakarításának. A helyzet akkor vált igazán pikánssá, amikor észrevették, hogy az őket fogadó fideszes, az egyébként államtitkárként ’dolgozó’ Tállai András elég ingatag és ezért kérték, hogy ő is fújja meg a szondát, de ő erre nem volt hajlandó”, folytatódik a tudósítás.

”A helyzet tehát az, hogy egy pityókás fideszes provokálta a nemes céllal menetelőket, de csak magát, kormányát és pártját hozta kellemetlen helyzetbe fellépésével. Akcióját bizonyára viccesnek szánta, de jelentjük, hogy a fagyi visszanyalt. Tóth Imre és barátai felvették a munkát, pihenés helyett is dolgoznak. Keresetüket felajánlották Mezőkövesd szegényeinek. Éjfélig dolgoznak, hajnalban indulnak tovább. Le a kalappal elszántságuk, kitartásuk és emberi méltóságuk előtt. A fideszes Tállai András pedig szégyellje magát!”, fejeződik be a Munkások Újságja tudósítása.

Akik a fővárosi részen együtt akarnak vonulni a csapattal, azok 13.00 órakor csatlakozhatnak az Örs vezér terén. Innen megyünk tovább a Keleti, a Blaha, az Astoria és a Deák érintésével a Kossuth térre! GYERTEK VELÜNK!

Éhségmenet

Szolidaritási nyilatkozat az éhségmenettel  - Nem ezt ígértétek!

A helyzet drámai. Magyarországon százezrek élnek afrikai mélyszegénységben, napi pár száz forintból. De további százezrek is a létminimum alatt sínylődnek, miközben a kormány továbbra is a luxusfogyasztást, a felső rétegeket támogatja. Az éhezők kirekesztettekként, minden munkalehetőség  nélkül egyik napról a másikra tengetjük életüket. Tudjuk, nemcsak ennek a kormánynak a bűne ez a helyzet, hanem az egész tőkerendszeré.

De ők is csak egyszer élnek, és nem várhatunk arra míg egyszer majd megvirrad a szegényember számára is. Követeljük a kormánytól, hogy számolja fel a magyarországi éhínséget, mindenekelőtt az éhező gyermekeknek nyújtson azonnali segélyt. A megígért egymillió új munkahelyről mikor kívánnak gondoskodni? Urak, szálljanak le a magas lóról, mert az egész országot egyetlen nagy éhségmenetté változtatják! "Még kér a nép, most adjatok neki!"

Rendszerkritikai Szervezôdések Kerekasztala

Éhségmenet

 A csapat Bükkábrány után jár. Lábakon megjelentek az első vízhólyagok, amúgy mindenki rendben. Ebéd egy autóskitérőben volt, állva a hóban, bableves, tokány rizzsel, savanyú. Erős szél fúj, süt a nap. Délelőtt 30 fő menetelt, ebéd után 35-re nőtt a létszám. Ózdról érkezett erősítés, bányászok és romák, ők a mai napra álltak be. Ott van a menetben a két LMP-s is. A menetben jelenleg 3 nő van. Megállás legközelebb Mezőkövesden, ez a napi végcél, alvás újra ugyanott és ugyanúgy, ahogyan az előző éjszaka. A menetelők pontosan értesülnek a hírekről, változatlanul nagy irántuk út közben a szolidaritás.



Éhségmenet
"Munkát, kenyeret!" jelszóval a Borsod megyei kisfalvakból polgármesterek, munkások és munkanélküliek éhségmenetet szerveztek. Febr. 6-án Miskolcon kezdték és febr. 13-án érnek a Parlament elé megtéve közel 200 km-t.
Azt mondják, az élet minden nappal nehezebb lesz. «Munka nincs, a kormány pedig lecsökkentette a járadékot 22.500 Ft-ra. A magyar kormányok a gazdagok zsebét tömik, pedig szegény emberekből bőven akad. Borsod településeinek lakosai képtelenek a tűlélésre. Az Európai Unió követelte és a jobb- és «baloldali» kormányok által végrehajtott privatizáció nyomán az ipar és a mezőgazdaság eltűnt. Nincs pénzünk kenyérre, gyógyszerre, főleg nincs a számlák (energia) kifizetésére. Nem bírjuk tovább. Az emberek halálra  vannak ítélve.»
Ezért mennek a Parlament elé, ahol munkát, kenyeret, a megélhetésre elengendő bért kérnek. A «gyaloglók» a hideg és a hó ellenére úton vannak.
Alulírottak szolidárisak vagyunk a menetelőkkel és támogatjuk követeléseiket : «Munkát, kenyeret!».

Név                        Minőség/foglalkozás
……………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………

Elküldendô: somijudit@gmail.com     (febr. 11-ig)
Első aláírók:
Alulírottak szolidárisak vagyunk a menetelőkkel és támogatjuk követeléseiket : «Munkát, kenyeret!».

Szalai Erzsébet szociológus ; Dr. Nagy András,  közgazdász, főiskolai tanár ; Somi Klàra, munkàsaktiva ; Aradi Pàl ; Horváth Mihály és Horváth Mihályné, Bódi Róbert munkás ; Harkály Aladár munkás ; Kissné K. Piroska pedagógus ; Horváth Elemér munkás ; Dancs Bertalan munkás ; Jakócs János rendvédelmi ; Váradi István, munkás ; Harkály Alajos, munkás ; Újvári Zoltán, munkás ; Kiss Béla, munkás ; Jakab József, munkás ; Váradi Zsigmond, munkás ; Oláh János, munkás ; Burai Aladár, munkás ; Jó Pál, munkás ; Setét Zoltán, munkás ; Ber Edina, munkás ;Vásadi László, munkás ; Szendrei Zoltán, munkás ; Szedrei Ágoston, munkás ; Váradi Ágoston, munkás ; Aradi Dániel, munkás ; Balogh István, munkás ;Pákó Ferenc, munkás ; Kiss Ibolya, programozó matematikus,számítógép műszerész ; Szűcs András, rokkant nyugdíjas ; Belgium : Jean-Michel Hamaide, munkàs, elônyugdíjas ; Judith Somi, munkàsaktiva ; Michel Hirschbühler, munkàs ; Christian Van Den Brock munkàs, FGTB szakszervezeti felelôs ; Michel Mommerency, alkalmazott ; Jacques Branche, munkàs ; Michel Poontiel, mentô-tûzoltó, szakszervezeti felelôs ; Roger Romain, helyhatósàgi tanàcsos;